//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Látja a meglepődést és némi elismerést is Morfiusz arcán, bár, tudva immár mi a férfi foglalkozása, úgymond, gyanítja, hogy ő a másik oldalról szemléli ugyanezen tényeket.*
~A pohár félig teli van, vagy félig üres?~
*Shyahar hangosan nevet fel Morf szavain.*
– Ezt így nevezed? Ajándéktárgy-gyűjtés?
*A lány úgy nevet, hogy meg kell kapaszkodnia valamiben, hogy meg ne billenjen széles jókedvében, és a legközelebb Morfiusz karja van, hát belé kapaszkodik.*
– Tárt karokkal? Hát azt kötve hiszem! Azért az már igencsak fura lenne. Olyan helyen mindig óvakodj! *súgja oda az előző hangsúlyt használva. Mivel közben a férfit nézi, és a karját fogja, bizony észreveszi az apró kis borzongásfélét, ami, úgy hiszi, végigfut a másikon.*
– Bizony, másoknak is vannak trükkjeik. A hang, a hangsúly, a szöveg. De a néném lefejez, ha előre beavatlak, és nem próbálhatja ki rajtad a tudományát *teszi hozzá, és most bizony csak egy igen jó emberismerő mondhatná meg, hogy komolyan beszél-e vagy csak ugratja a férfit. Bár Morf éppen kitalálhatja, hiszen nála jobban kevesen ismerik Shyahart.*
~Igaz, talán még érhetik meglepetések.~
*Felvonja a szemöldökét.*
– Nem is rossz ötlet. De lehet a hús többet ér, mint a teljes berendezésük, nézd csak a félig csukott spalettáik mögött nincsenek függönyök, és nem azért, mert most pucolnak ablakot. Meg egyébként is, ott lennél te, hogy megvédj azoktól az őröktől, nem? Ha valaha ilyesmire adnám a fejem, lefogadom, hogy a nyomomban járnál, mint egy árnyék, és azt lesnéd, mikor sodrom magam veszedelembe. Vagy nem így van?
*Shyahar így érzi. Magyarázata nincs rá, és persze kicsit blöfföl is, de Morf eddig mindig ott volt mellette, az egész úton, óvta akkor is, ha nagyon megnézték volna idegenek, akkor is, ha csak vihar közelgett.
Aztán a könyvekre terelődik a szó, és úgy tűnik a férfi egyetért vele.
A lány halkan sóhajt.*
– Igen, az. Barbárság.
*A következő megjegyzésre kissé felvonja a szemöldökét, de aztán kelletlenül bólint.*
– Hát akkor már igen, inkább az egészet. Akkor a könyv egészben van, és használható. Érted? Akár ha elvitte volna, még az is jobb lenne. Legalábbis neki. Vagy annak, aki után olvassa. Könyvtár létezhet több is, ha a könyv valahol megvan egészben, akkor a benne leírt tudás is megvan. Igen, akkor már inkább az egészet kell elemelni és nem csak pár lapot. Nem mintha helyeselném, ha valaki… Na! De érted, ugye?
*Morf felé fordul, úgy magyaráz, de a férfi nevetése, és az, hogy gyorsan akart távozni elülteik benne a gyanakvás magvait, melyek igen gyorsan szökkennek szárba.*
– Mondd, hogy nem csórtál a könyvtárból!
*Shya résnyire húzza a szemeit.*
– A mindenségedet Morfiusz! *mondja, de aztán halkabbra veszi a hangját és közelebb is hajol a férfihoz.* Ki vele! Mit hoztál el?
*Majdnem egészen biztos, hogy enyveskezű társa valamit elcsaklizott. Már csak az a kérdés, ellenőrzik-e utánuk a polcokat.*
~Vajon utánunk küldenek valami fogdmeget?~
*Shya inkább maguk mögé figyel, és nem arra, mit művel Morf miközben átsétálnak az árusok asztalai között. A forgalom nagy, még így délután is élénk a piac. Valami jeles esemény lehet készülőben talán, hogy ez így van.*
– Ökörszem, mi? Mintha megennéd… *morog, de a válla felett még mindig hátra-hátrales.
De aztán előre néz, ahova Morf mutat, és kicsit kilép, hogy tartsa a kedvese hosszú lépteivel a tempót.
A bódé előtt szemügyre veszi a választékot.*
~Ez ám jó kis hely, az biztos.~
*Megfontoltan bólint.*
– Látok olyasmit, amiből ennék, úgy igaz. Jó lesz *mosolyodik el.* Szerinted mi itt a legjobb? *kérdi halkan, hátha a pecsenyesütő nem hallja meg.*
A hozzászólás írója (Shyahar Ezymo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.04 21:37:19