Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 254 (5061. - 5080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5080. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 21:58:29
Üzenet elküldve: 2016-05-11 21:58:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
*A kapitányi kalaphoz először hajóra volna szükség, anélkül Draenon már csak elvi alapon sem volna hajlandó ilyesmit viselni. Tanult ő illemet, kérem! Meg amúgy is, az efféle kalap alá szükségeltetik kendő is, hogy a fejre megfelelőképpen illeszkedjen, s ne csináljon szalmaboglyát az ember hajából.*
-S ki mondta, hogy nem ezt csinálom? *neveti el magát ő is. Bár a szűzleányokat a maga részéről kihagyná, több okból is. Az egyik persze mindjárt az, amit a leány is felvet rögvest, még pedig, hogy a fehérnép balszerencsét jelent a hajón. Ez persze ostoba babona, de azért mégis...
A másik meg az, hogy a férfinak nőre van szüksége, ki tudja, mit akar, nem pedig egy okítani való kislányra, aki tanulja még, hogyan szeressen, okozzon örömet úgy magának, mint a férfinak.*
-Mind hallottuk ezt a történetet. *jegyi meg halkan, sejtelmes mosollyal. Régi história, minden tengerész ismeri, s valószínűleg legtöbbjük magáénak is érzi. Minden matróznak van egy nő az életében, kinek odaadta a szívét, holott nem kellett volna. Draenonnak is akad ilyen, s számára ugyanez volt a lecke és a tanulság is.*
-Így van, a történetnek pontosan ez a tanulsága.*bólint lassan, viszonozva a másik pillantását. Gyötrelemmel vegyes izgalom számára, minden alkalom, mikor elmélyülhet a tengerhez hasonlatos szempár mélységében, mert mindig úgy érzi, mintha zuhanna bele, egyenest a feneketlen kútba...*
-Egyébként a legenda szerint, ha valaki megtalálja az örökkön bolyongó kapitány szívét, a ládába zárva, s átdöfi azt, úgy felszabadíthatja szellemét, s övé lesz mindaz a felhalmozott érték, amit a kapitány és szellemkompániája felhajtott a hosszú-hosszú kóválygás során. *teszi még hozzá, csupán a rend kedvéért, meg mert úgy izgalmas a történet, ha kiderül a vége is.*
-Keserves lecke, melyet minden tengerész megtanul előbb, vagy utóbb, s minden alkalommal újra és újra megtanulni kényszerül, megfogadni, hogy többé nem teszi, s mégis... *összekulcsolt ujjaiknál fogva még közelebb húzza magához a lányt.*
-Mind megszegjük, újra és újra, mert ha valami fogva tart minket, az a kincs utáni megszállott vágy... már pedig nem csupán arany, ékszer lehet kincs... *az utolsó szavakat szinte már suttogva ejti, majd ha a leány el nem fordul, úgy nem átall a minden hájjal megkent gazfickó csókot lopni tőle. Nyilvánosan, az utcán, mindenki előtt, hallatlan!*
*A kapitányi kalaphoz először hajóra volna szükség, anélkül Draenon már csak elvi alapon sem volna hajlandó ilyesmit viselni. Tanult ő illemet, kérem! Meg amúgy is, az efféle kalap alá szükségeltetik kendő is, hogy a fejre megfelelőképpen illeszkedjen, s ne csináljon szalmaboglyát az ember hajából.*
-S ki mondta, hogy nem ezt csinálom? *neveti el magát ő is. Bár a szűzleányokat a maga részéről kihagyná, több okból is. Az egyik persze mindjárt az, amit a leány is felvet rögvest, még pedig, hogy a fehérnép balszerencsét jelent a hajón. Ez persze ostoba babona, de azért mégis...
A másik meg az, hogy a férfinak nőre van szüksége, ki tudja, mit akar, nem pedig egy okítani való kislányra, aki tanulja még, hogyan szeressen, okozzon örömet úgy magának, mint a férfinak.*
-Mind hallottuk ezt a történetet. *jegyi meg halkan, sejtelmes mosollyal. Régi história, minden tengerész ismeri, s valószínűleg legtöbbjük magáénak is érzi. Minden matróznak van egy nő az életében, kinek odaadta a szívét, holott nem kellett volna. Draenonnak is akad ilyen, s számára ugyanez volt a lecke és a tanulság is.*
-Így van, a történetnek pontosan ez a tanulsága.*bólint lassan, viszonozva a másik pillantását. Gyötrelemmel vegyes izgalom számára, minden alkalom, mikor elmélyülhet a tengerhez hasonlatos szempár mélységében, mert mindig úgy érzi, mintha zuhanna bele, egyenest a feneketlen kútba...*
-Egyébként a legenda szerint, ha valaki megtalálja az örökkön bolyongó kapitány szívét, a ládába zárva, s átdöfi azt, úgy felszabadíthatja szellemét, s övé lesz mindaz a felhalmozott érték, amit a kapitány és szellemkompániája felhajtott a hosszú-hosszú kóválygás során. *teszi még hozzá, csupán a rend kedvéért, meg mert úgy izgalmas a történet, ha kiderül a vége is.*
-Keserves lecke, melyet minden tengerész megtanul előbb, vagy utóbb, s minden alkalommal újra és újra megtanulni kényszerül, megfogadni, hogy többé nem teszi, s mégis... *összekulcsolt ujjaiknál fogva még közelebb húzza magához a lányt.*
-Mind megszegjük, újra és újra, mert ha valami fogva tart minket, az a kincs utáni megszállott vágy... már pedig nem csupán arany, ékszer lehet kincs... *az utolsó szavakat szinte már suttogva ejti, majd ha a leány el nem fordul, úgy nem átall a minden hájjal megkent gazfickó csókot lopni tőle. Nyilvánosan, az utcán, mindenki előtt, hallatlan!*
5079. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 21:44:08
Üzenet elküldve: 2016-05-11 21:44:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
- Nem, azt gondoltam, hogy nem azért kaptad. - *Csóválja a fejét szórakozottan, aztán meneszti homlokából a belecsúszott fejfedőt. Ha Draenon nem tart igényt rá, még akkor sem, ha amúgy ékére válna a kapitányi főnek a majomka meg az aranygombos zubbony mellé, akkor nincs mit tenni. Rég letett arról, hogy ízlésről, stílusról győzködje a férfinépet, akik a ruhát is csak azért veszik magukra minden nap, hogy ne anyaszült csupaszon lófráljanak. Rémes!*
- Ha én bizony a helyedben lennék, mást se csinálnék, mint sikoltozó szűzleányokat halmoznék a hajófenékbe, meg kincseket, meg rumot. Ez az értelme a dolognak, nem? - *Fonja össze nevetve ujjait a másikéval.* - Vagy mégsem, mert az tudott, hogy nő a fedélzeten balszerencsét hoz.
*Még szerencse, hogy a leány két lábon járó lexikonja az ostoba babonáknak és néphiedelmeknek, mert így legalább el tudja sorolni az összes közhelyes közmondást, amit az egyszerű nép elméje az ő életformájukhoz társít.*
- Egyszer hallottam egy történetet. Kalóz is volt benne, meg szíve is volt, innen a kapocs. - *Folytatja, miközben tovább haladnak a bazársorok között.* - Szóval, úgy volt, hogy egyszer élt egy tengerész. Azt beszélik, olyan szép férfi volt, hogy a tengerek istennője szerelembe esett vele, és segítette az útját a hullámok között, és fújta a szél olyan helyekre is a hajót, ahova még e világ hajósai nem is tették a lábukat. Így lett félelmes farkasa a tengereknek, és az emberek mindenfelé ismerték és félték az ő nevét. Hogy örökké együtt lehessen a szeretett asszonnyal, a férfi sötét mágiával kivájta a szívét, és egy ládába rakta, amit az istennő gondjaira bízott. Ám a csalfa tenger-asszony elhagyta, ő meg keresheti a szívét örök időkig a tengereken, megnyugvás nélkül.
*Itt elakad. A "boldogan éltek, míg meg nem" befejezés ebből a történetből hibádzik.*
- Már nem emlékszem a tanulságra. - *Vonja meg a vállát hamiskásan, felsandítva a zölddel keretezett szempárra maga mellett.* - Valószínűleg, valami olyasmi, hogy sose add a szíved egy asszony kezébe, mert a természete olyan, mint a tenger: szeszélyes, csalfa, kiszámíthatalan.
- Nem, azt gondoltam, hogy nem azért kaptad. - *Csóválja a fejét szórakozottan, aztán meneszti homlokából a belecsúszott fejfedőt. Ha Draenon nem tart igényt rá, még akkor sem, ha amúgy ékére válna a kapitányi főnek a majomka meg az aranygombos zubbony mellé, akkor nincs mit tenni. Rég letett arról, hogy ízlésről, stílusról győzködje a férfinépet, akik a ruhát is csak azért veszik magukra minden nap, hogy ne anyaszült csupaszon lófráljanak. Rémes!*
- Ha én bizony a helyedben lennék, mást se csinálnék, mint sikoltozó szűzleányokat halmoznék a hajófenékbe, meg kincseket, meg rumot. Ez az értelme a dolognak, nem? - *Fonja össze nevetve ujjait a másikéval.* - Vagy mégsem, mert az tudott, hogy nő a fedélzeten balszerencsét hoz.
*Még szerencse, hogy a leány két lábon járó lexikonja az ostoba babonáknak és néphiedelmeknek, mert így legalább el tudja sorolni az összes közhelyes közmondást, amit az egyszerű nép elméje az ő életformájukhoz társít.*
- Egyszer hallottam egy történetet. Kalóz is volt benne, meg szíve is volt, innen a kapocs. - *Folytatja, miközben tovább haladnak a bazársorok között.* - Szóval, úgy volt, hogy egyszer élt egy tengerész. Azt beszélik, olyan szép férfi volt, hogy a tengerek istennője szerelembe esett vele, és segítette az útját a hullámok között, és fújta a szél olyan helyekre is a hajót, ahova még e világ hajósai nem is tették a lábukat. Így lett félelmes farkasa a tengereknek, és az emberek mindenfelé ismerték és félték az ő nevét. Hogy örökké együtt lehessen a szeretett asszonnyal, a férfi sötét mágiával kivájta a szívét, és egy ládába rakta, amit az istennő gondjaira bízott. Ám a csalfa tenger-asszony elhagyta, ő meg keresheti a szívét örök időkig a tengereken, megnyugvás nélkül.
*Itt elakad. A "boldogan éltek, míg meg nem" befejezés ebből a történetből hibádzik.*
- Már nem emlékszem a tanulságra. - *Vonja meg a vállát hamiskásan, felsandítva a zölddel keretezett szempárra maga mellett.* - Valószínűleg, valami olyasmi, hogy sose add a szíved egy asszony kezébe, mert a természete olyan, mint a tenger: szeszélyes, csalfa, kiszámíthatalan.
5078. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 19:06:55
Üzenet elküldve: 2016-05-11 19:06:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kiruccanás//
Zoknilopó? Hát az veszélyes egy fajta! A fején mindig akad egy zokni. Viszont annyit ugrál, hogy állandóan elhagyja! Ezért is lop magának másikat. De mivel csak egy kobakja van, elég neki csak az egyik zokni! Persze mindezt éjjel csinálja, nehogy rajtakapják! Úgy ám! * Mikor a virágot szaglássza a lány Gorik csak mosolyog. Majd biccent a muskátlikra.* -Legyen úgy, segítek cipelni! Jobb dolgom úgy sincs! És addig is élvezem a társaságodat! -Cédulát? Miért ne? Esetleg hangosan fel is olvasom! *Bújik ki a karolásból, és kitűzi a céduláját egy közeli oszlopra.* -Khm! Nemes Arthenior polgárai! Ha kovácsra lenne szükségetek, állok rendelkezésetekre! Életlen a fegyver? netán kopott a páncél? Pörölykezű kikapálja de sebtiben! Esetleg patkolni kéne? Vagy épp egy jóféle kerítés! Ezt is megoldjuk! Keressétek bátran! Pörölyös Gorikot! *Biccent, majd visszasétál a lányhoz, és igyekszik segíteni ha már a virágosnál vannak.* -Nem akarlak én zavarni a szobádban, meg hát ha kell elalszok én a szekérben is addig amíg nem találok magamnak valami kis zugot! Vagy bérelek egy kovácsműhelyt és ott alszom majd! Esetleg akkor meglátogathatsz, egy jó adag törpekáposztával! Én meg akkor veszek neked szép virágot! *Mikor odasúgja a lány hogy Namos úr egy mágus furcsán tekint Mae-re. Ugyanis tudja jól, hogy az ő vérében is akad ilyesmihez alapanyag. Viszont ezt nem szereti hangoztatni. Fejét vakarja, majd csendesebben szól.*
-Hmmm mifene..Nem is gondoltam volna!
Zoknilopó? Hát az veszélyes egy fajta! A fején mindig akad egy zokni. Viszont annyit ugrál, hogy állandóan elhagyja! Ezért is lop magának másikat. De mivel csak egy kobakja van, elég neki csak az egyik zokni! Persze mindezt éjjel csinálja, nehogy rajtakapják! Úgy ám! * Mikor a virágot szaglássza a lány Gorik csak mosolyog. Majd biccent a muskátlikra.* -Legyen úgy, segítek cipelni! Jobb dolgom úgy sincs! És addig is élvezem a társaságodat! -Cédulát? Miért ne? Esetleg hangosan fel is olvasom! *Bújik ki a karolásból, és kitűzi a céduláját egy közeli oszlopra.* -Khm! Nemes Arthenior polgárai! Ha kovácsra lenne szükségetek, állok rendelkezésetekre! Életlen a fegyver? netán kopott a páncél? Pörölykezű kikapálja de sebtiben! Esetleg patkolni kéne? Vagy épp egy jóféle kerítés! Ezt is megoldjuk! Keressétek bátran! Pörölyös Gorikot! *Biccent, majd visszasétál a lányhoz, és igyekszik segíteni ha már a virágosnál vannak.* -Nem akarlak én zavarni a szobádban, meg hát ha kell elalszok én a szekérben is addig amíg nem találok magamnak valami kis zugot! Vagy bérelek egy kovácsműhelyt és ott alszom majd! Esetleg akkor meglátogathatsz, egy jó adag törpekáposztával! Én meg akkor veszek neked szép virágot! *Mikor odasúgja a lány hogy Namos úr egy mágus furcsán tekint Mae-re. Ugyanis tudja jól, hogy az ő vérében is akad ilyesmihez alapanyag. Viszont ezt nem szereti hangoztatni. Fejét vakarja, majd csendesebben szól.*
-Hmmm mifene..Nem is gondoltam volna!
5077. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 17:41:49
Üzenet elküldve: 2016-05-11 17:41:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
*Kalózunk, mint aki tökéletes tudatában van a másik kiszolgáltatott, védekezésképtelen helyzetének, a karján csüngő új ruhadarabok okán, nem is ereszti el a lányt, még akkor sem, mikor már a kalap eltávozik kapitányi kobakjáról.*
-Láttad a hátam, nem? Azt nem pitypangszedésért kaptam. *kuncogja el magát ő is, mert bár tény és való, relatíve sok mindenre hajlandó, ha éppen úgy kívánja az érdek, s a cél, mely az eszközt véleménye szerint szentesíti, azért azt nem lehet elmondani róla, hogy különösebb ok nélkül gyilkolna, vagy ártatlanokat bántana. Öncélúan nem használja az erőszakot, mert más, egyéb módok sokszor hatványozottabban hatékonyabbak. Ennek okán a kereskedőket sem hányják a kalózok okvetlen kardélre, a városi népekben élő tévhit ellenére sem. Persze nem igyekeznek azon, hogy a tévhitet eloszlassák, de mi értelme volna kiirtani a kereskedőket, ha elég csupán elvenni az árut, meg az értéket? A gyilkolás önmagában nem hajt hasznot.
Elnézi a lány színeváltásait, melyek nyomán szélesedik képén a vigyor.*
-Jaj, hát hogy tehetném, nekem is van szívem... Többnyire... *forgatja játékosan a szemeit.*
-S egyébiránt is, miért kárhoztatnám a csúf rabláncra, ezeket az apró kis kezeket... *kapja el a leány csuklóját, s orvul csókot lehel a kézfejére.*
-Ha sokkal szívesebben látnám arannyal, ezüsttel ékesítve? Miért zárnám kalitkába a madarat, ha csodálhatom a szabadságát, repülés közben? Épp a lényegét venném el tőle, attól fosztanám meg, amivel a csodálatomat kiérdemelte... Ilyenre csak a valódi szörnyetegek volnának képesek.
*Kalózunk, mint aki tökéletes tudatában van a másik kiszolgáltatott, védekezésképtelen helyzetének, a karján csüngő új ruhadarabok okán, nem is ereszti el a lányt, még akkor sem, mikor már a kalap eltávozik kapitányi kobakjáról.*
-Láttad a hátam, nem? Azt nem pitypangszedésért kaptam. *kuncogja el magát ő is, mert bár tény és való, relatíve sok mindenre hajlandó, ha éppen úgy kívánja az érdek, s a cél, mely az eszközt véleménye szerint szentesíti, azért azt nem lehet elmondani róla, hogy különösebb ok nélkül gyilkolna, vagy ártatlanokat bántana. Öncélúan nem használja az erőszakot, mert más, egyéb módok sokszor hatványozottabban hatékonyabbak. Ennek okán a kereskedőket sem hányják a kalózok okvetlen kardélre, a városi népekben élő tévhit ellenére sem. Persze nem igyekeznek azon, hogy a tévhitet eloszlassák, de mi értelme volna kiirtani a kereskedőket, ha elég csupán elvenni az árut, meg az értéket? A gyilkolás önmagában nem hajt hasznot.
Elnézi a lány színeváltásait, melyek nyomán szélesedik képén a vigyor.*
-Jaj, hát hogy tehetném, nekem is van szívem... Többnyire... *forgatja játékosan a szemeit.*
-S egyébiránt is, miért kárhoztatnám a csúf rabláncra, ezeket az apró kis kezeket... *kapja el a leány csuklóját, s orvul csókot lehel a kézfejére.*
-Ha sokkal szívesebben látnám arannyal, ezüsttel ékesítve? Miért zárnám kalitkába a madarat, ha csodálhatom a szabadságát, repülés közben? Épp a lényegét venném el tőle, attól fosztanám meg, amivel a csodálatomat kiérdemelte... Ilyenre csak a valódi szörnyetegek volnának képesek.
5076. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 16:58:32
Üzenet elküldve: 2016-05-11 16:58:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
- Olyannak. - *Kuncog fel Rilai ahogy a másik közelebb vonja magához. Mivel mind a két keze televan az imént szerzett selyemsálakkal meg egyéb haszontalanságokkal, ezért mást tenni nagyon nem tud, mint elszenvedőjévé válik az illusztratív jellegű leányrablásnak.* - Miért, nem követsz el tán gaztetteket? Egészen aprókat sem? Vigyázz, oda lenne az a rosszfiús sármod, ha kiderülne, hogy még soha életedben egy darab kenyeret se csentél.
*Igazából a dolognak ebbe a részébe nem nagyon gondolt bele: Mi van, ha történetesen Draenon szélhámosságát oly ügyesen forgatja, hogy tényleg nem több, mint aki képes elvágni egy sikátorban bárki torkát egy zacskó aranyért? Vagy ha így nem is, de a hossza-vége nincs rablótörténeteknek ténylegesen alapul szolgált néhány kardélre hányt kalmár vagy kegyetlenül kifosztott kereskedőbárka? Zavarná? Fityfenét. Ezen a világon ember embernek farkasa, és bár ezt most nem zongorázza végig magában, de alapvetőleg úgy gondolja, hogy aki ki tud kanyarítani a világból akkora szeletet, amekkorára csak rákíván, az bizonyára jobban rá is szolgál a haszonélvezetre, mint az esetleges eredeti tulajdonos.*
- Képes lennél ilyen kegyetlenkedésre? - *Folytatódik a vallatás, de abban a fölényes hangnemben, ami azok sajátja, akik nyeregben érzik magukat a kérdést illető válasszal kapcsolatban. Karját a másik nyaka mögé csempészve saját fejébe húzza a kapitányi fejfedőt.* - Bizonyára még egy megátalkodott, kemény szívű kalózurat sem vinne rá a lélek, hogy ilyen elesett és ártatlan teremtés csuklójára-bokájára fűzné azt a csúf rabláncot.
*S lőn: a lány lehunyja egy percre a szemét, lehajtja fejét, rengeteg haja az arcába hullik, de mikor egy szempillantás múlva újra felnéz, fénytelen tekintetű, könnyfátyolos őzikeszem mered a férfiúra. Hasonmása lehetne a jádezöld szemű, ébenhajú kis félvérnek, akit Kagan szalasztott a reggelijéért eljövetelükkor. Aztán egy pillanat múlva már nyoma sincs tekintetében az eltört, élet által megrugdosott teremtésnek.*
- Na? - *Tudakolja kajánul. A produkcióval egyébként nem volt különösebb célja, csak hogy megmutassa: ő is tud ilyen is-olyan is lenni, modorában és küllemében egyaránt, ahogy a helyzet megkívánja. Ebből kifolyólag meglehetősen jól kiismeri magát az emberi természet ingoványos talaján.*
- Olyannak. - *Kuncog fel Rilai ahogy a másik közelebb vonja magához. Mivel mind a két keze televan az imént szerzett selyemsálakkal meg egyéb haszontalanságokkal, ezért mást tenni nagyon nem tud, mint elszenvedőjévé válik az illusztratív jellegű leányrablásnak.* - Miért, nem követsz el tán gaztetteket? Egészen aprókat sem? Vigyázz, oda lenne az a rosszfiús sármod, ha kiderülne, hogy még soha életedben egy darab kenyeret se csentél.
*Igazából a dolognak ebbe a részébe nem nagyon gondolt bele: Mi van, ha történetesen Draenon szélhámosságát oly ügyesen forgatja, hogy tényleg nem több, mint aki képes elvágni egy sikátorban bárki torkát egy zacskó aranyért? Vagy ha így nem is, de a hossza-vége nincs rablótörténeteknek ténylegesen alapul szolgált néhány kardélre hányt kalmár vagy kegyetlenül kifosztott kereskedőbárka? Zavarná? Fityfenét. Ezen a világon ember embernek farkasa, és bár ezt most nem zongorázza végig magában, de alapvetőleg úgy gondolja, hogy aki ki tud kanyarítani a világból akkora szeletet, amekkorára csak rákíván, az bizonyára jobban rá is szolgál a haszonélvezetre, mint az esetleges eredeti tulajdonos.*
- Képes lennél ilyen kegyetlenkedésre? - *Folytatódik a vallatás, de abban a fölényes hangnemben, ami azok sajátja, akik nyeregben érzik magukat a kérdést illető válasszal kapcsolatban. Karját a másik nyaka mögé csempészve saját fejébe húzza a kapitányi fejfedőt.* - Bizonyára még egy megátalkodott, kemény szívű kalózurat sem vinne rá a lélek, hogy ilyen elesett és ártatlan teremtés csuklójára-bokájára fűzné azt a csúf rabláncot.
*S lőn: a lány lehunyja egy percre a szemét, lehajtja fejét, rengeteg haja az arcába hullik, de mikor egy szempillantás múlva újra felnéz, fénytelen tekintetű, könnyfátyolos őzikeszem mered a férfiúra. Hasonmása lehetne a jádezöld szemű, ébenhajú kis félvérnek, akit Kagan szalasztott a reggelijéért eljövetelükkor. Aztán egy pillanat múlva már nyoma sincs tekintetében az eltört, élet által megrugdosott teremtésnek.*
- Na? - *Tudakolja kajánul. A produkcióval egyébként nem volt különösebb célja, csak hogy megmutassa: ő is tud ilyen is-olyan is lenni, modorában és küllemében egyaránt, ahogy a helyzet megkívánja. Ebből kifolyólag meglehetősen jól kiismeri magát az emberi természet ingoványos talaján.*
5075. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 16:27:24
Üzenet elküldve: 2016-05-11 16:27:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
*Bár a férfi nem ért egyet a megállapítással, mi szerint a sál öregítene a nőn, természetesen ő inkompetens ilyen kérdésekben, minekutána férfinak született az istenadta. Midőn pedig így esett, a nővel vitába szállni komoly hiba volna, hiszen amaz szemmel láthatóan pontosan tudja, mit is akar, miféle ruhák tetszenek neki, ennek pedig kalózunk a maga részéről kifejezetten örül.*
-Ööö... hogy... tessék? *kalózunk figyelmét abszolúte érthető módon elvonta valami, azaz jobban mondva valamik, többes számban, mindjárt kettő is.
Nem esik kétségbe a ruhamennyiségtől, amit Rilai összeválogatott, megteheti, szívesen költ a lányra, igazából már azért megéri, hogy mosolyogni lássa. Mert ugyebár, mint a legtöbb férfi, ő is régóta tudja, a vidáman mosolygó nő a boldogság titka. Meg a rum. *
-Valójában jobban kedveljük az aranyat elvenni, amit aztán kedvünkre költhetünk efféle világi hívságokra.*válaszol, vigyorogva nézi a nőt, ahogy tovább válogat, mórikálja magát. A fejébe nyomott kalapra elsőre kissé meglepődik, de belemegy a mókába, tüstént a tükör elé pattan, pózol, önmaga stílusosságának tökéletes tudatában.*
-Nem szeretem, ha összekenik vérrel... *nyafog kislányosan a kérdésre adott válaszként.*
-Hát ilyen lelketlen gyilkosnak tűnök én? *kérdez vissza, kissé változtatva a hangsúlyon és a vigyorán, közelebb lép a lányhoz.*
-Olyannak, ki holmi felszínes kacatokért képes volna elkövetni mindenféle gaztettet? *kissé hunyorít a kalap alatt, majd elkapja a leány derekát.*
-Tán még az is lehet, te is félsz tőlem, hogy gondolok egy rosszat, s máris egy kalózhajón leled magad, összekötve a bokád, úton a világ túlsó felére... *hangja egyre halkul, ahogy közelebb húzza magához Rilait.*
*Bár a férfi nem ért egyet a megállapítással, mi szerint a sál öregítene a nőn, természetesen ő inkompetens ilyen kérdésekben, minekutána férfinak született az istenadta. Midőn pedig így esett, a nővel vitába szállni komoly hiba volna, hiszen amaz szemmel láthatóan pontosan tudja, mit is akar, miféle ruhák tetszenek neki, ennek pedig kalózunk a maga részéről kifejezetten örül.*
-Ööö... hogy... tessék? *kalózunk figyelmét abszolúte érthető módon elvonta valami, azaz jobban mondva valamik, többes számban, mindjárt kettő is.
Nem esik kétségbe a ruhamennyiségtől, amit Rilai összeválogatott, megteheti, szívesen költ a lányra, igazából már azért megéri, hogy mosolyogni lássa. Mert ugyebár, mint a legtöbb férfi, ő is régóta tudja, a vidáman mosolygó nő a boldogság titka. Meg a rum. *
-Valójában jobban kedveljük az aranyat elvenni, amit aztán kedvünkre költhetünk efféle világi hívságokra.*válaszol, vigyorogva nézi a nőt, ahogy tovább válogat, mórikálja magát. A fejébe nyomott kalapra elsőre kissé meglepődik, de belemegy a mókába, tüstént a tükör elé pattan, pózol, önmaga stílusosságának tökéletes tudatában.*
-Nem szeretem, ha összekenik vérrel... *nyafog kislányosan a kérdésre adott válaszként.*
-Hát ilyen lelketlen gyilkosnak tűnök én? *kérdez vissza, kissé változtatva a hangsúlyon és a vigyorán, közelebb lép a lányhoz.*
-Olyannak, ki holmi felszínes kacatokért képes volna elkövetni mindenféle gaztettet? *kissé hunyorít a kalap alatt, majd elkapja a leány derekát.*
-Tán még az is lehet, te is félsz tőlem, hogy gondolok egy rosszat, s máris egy kalózhajón leled magad, összekötve a bokád, úton a világ túlsó felére... *hangja egyre halkul, ahogy közelebb húzza magához Rilait.*
5074. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 16:04:19
Üzenet elküldve: 2016-05-11 16:04:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
- Jaj, nagyon...! - *Sóhajt a lány, aztán akkurátusan lenyalogatja mind a tíz ragacsos ujját, és megszabadul a csutkára rágott édességtől. Utóbb magához próbálja a férfi által kiválasztott, puha, zöld sálat, kevés töprenkedés után nyakára, vállára csavarja, csuklyát formál belőle.*
- Öregít... - *Szemléli magát az elétartott tükörben, kicsit hozzágörbítve hátát, beharapva ajkát a látvány kimaxolásához. Tovább próbálgatja a ruhadarabot: hozzáfogja ilyen-olyan domborulataihoz, csípő- majd mellkendőt köt belőle. Utóbb, midőn az árus is felfigyel rájuk, és akasztószámra huzigálni kezdi elé a különféle állványokat, melyen a portékáját tárolja, halk sikkantással menten válogatni kezd. Főképp a madár- és virágmotívumokkal ékesített, színes kelmékhez vonzódik, úgyhogy hosszan és elmélyülten válogat a mélyen kivágott, lágyasan lengeteg vállasok, köntösök és szoknyák között.*
- Na, eluntad már? - *Szól idővel hátra válla fölött, miközben magához mér egy kimondottan merészen szabott, alig tenyérnyi kebelfedőt, mely hátát, vállát és hasa jó részét is szabadon hagyja. Halkan felröhint, mutatóujjával felrántja a valószínűleg két arasszal lejjebb rekedt tekintetet arcmagasságba.* - Kereshetünk neked is vásárfiát.
*Végül hozza a zöld sálat is, meg egy halom másik ruhaneműt is - bár megpróbált csak egyet választani a féltucat háremnő-szerkó közül, szinte a saját fülével hallotta azok panaszos sirámait, ahogy ujjait végigfuttatta a finom szövésű, ékes ruhadarabokon, úgyhogy mivel meg nem foszthatta egyiket sem a többi társaságától, hozza mindet, az egyszerűség kedvéért.*
- Különben nem úgy van, hogy a magadfajta nem költ ilyesféle földi hívságokra, hanem elveszi, ami kell neki? Tehát mondjuk... - *Leakaszt egy széles, ék formájú fejfedőt az útjába kerülő stand mellől, és megszemléli koromfekete alapon cirommintás, aranyszegélyes széleit, megpiszkálgatja a habfehér, tekintélyesen lobogó madártollat, aztán egy szempillantás alatt Draenon fejébe nyomja.* - Ezt is egy lemetszett nyakról kéne leszedned?
- Jaj, nagyon...! - *Sóhajt a lány, aztán akkurátusan lenyalogatja mind a tíz ragacsos ujját, és megszabadul a csutkára rágott édességtől. Utóbb magához próbálja a férfi által kiválasztott, puha, zöld sálat, kevés töprenkedés után nyakára, vállára csavarja, csuklyát formál belőle.*
- Öregít... - *Szemléli magát az elétartott tükörben, kicsit hozzágörbítve hátát, beharapva ajkát a látvány kimaxolásához. Tovább próbálgatja a ruhadarabot: hozzáfogja ilyen-olyan domborulataihoz, csípő- majd mellkendőt köt belőle. Utóbb, midőn az árus is felfigyel rájuk, és akasztószámra huzigálni kezdi elé a különféle állványokat, melyen a portékáját tárolja, halk sikkantással menten válogatni kezd. Főképp a madár- és virágmotívumokkal ékesített, színes kelmékhez vonzódik, úgyhogy hosszan és elmélyülten válogat a mélyen kivágott, lágyasan lengeteg vállasok, köntösök és szoknyák között.*
- Na, eluntad már? - *Szól idővel hátra válla fölött, miközben magához mér egy kimondottan merészen szabott, alig tenyérnyi kebelfedőt, mely hátát, vállát és hasa jó részét is szabadon hagyja. Halkan felröhint, mutatóujjával felrántja a valószínűleg két arasszal lejjebb rekedt tekintetet arcmagasságba.* - Kereshetünk neked is vásárfiát.
*Végül hozza a zöld sálat is, meg egy halom másik ruhaneműt is - bár megpróbált csak egyet választani a féltucat háremnő-szerkó közül, szinte a saját fülével hallotta azok panaszos sirámait, ahogy ujjait végigfuttatta a finom szövésű, ékes ruhadarabokon, úgyhogy mivel meg nem foszthatta egyiket sem a többi társaságától, hozza mindet, az egyszerűség kedvéért.*
- Különben nem úgy van, hogy a magadfajta nem költ ilyesféle földi hívságokra, hanem elveszi, ami kell neki? Tehát mondjuk... - *Leakaszt egy széles, ék formájú fejfedőt az útjába kerülő stand mellől, és megszemléli koromfekete alapon cirommintás, aranyszegélyes széleit, megpiszkálgatja a habfehér, tekintélyesen lobogó madártollat, aztán egy szempillantás alatt Draenon fejébe nyomja.* - Ezt is egy lemetszett nyakról kéne leszedned?
5073. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 15:03:12
Üzenet elküldve: 2016-05-11 15:03:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
*Miután a lovakat elhelyezték, Draenonnak nem kellett sokat gondolkoznia, mihez is lenne több kedve: egyedül maradjon, netán a komor páncélossal, vagy Rilaival töltse az idejét? Ez aligha lenne bárkinek is nehéz döntés, kalózunk pedig a másodperc tört része alatt meg is hozza, majd besorol a lány mellé. Ismeri ő is a járást, ezeken az utcákon nőtt fel, akárhányszor végigmegy rajtuk, fel tud idézni legalább fél tucat emléket mindegyikről. Persze azóta a város sokat változott, arculatában mindenképpen, de a szerkezete, amire épült, ugyanaz maradt.
Ez a piactérre is igaz, talán csak zsúfoltabbá vált az évek során, s ezzel együtt egyébként izgalmasabbá is. Nyilvánvalóan a fenti okokból kifolyólag a zsebmetszők is jobban megkedvelték, de kalózunknak megvan a kellő rutinja, hogyan kezelje őket, vagy egyáltalán, hogyan szúrja ki. Tekintettel arra, hogy a múltban előfordult, hogy bátorságpróba gyanánt elloptak ezt-azt a piacokon, meg egyéb rendezvényeken innen-onnan. Gyakran azt gondolja az egyszerű nép gyermeke, hogy a börtönökben, tömlöcökben a gyilkosokat tiszteli a többi rab, pedig nem. Csupán félnek tőlük. Valódi tisztelet a tolvajoknak jár, persze csupán amíg le nem vágják a kezeiket.*
-Szépek, igaz? *simít végig jobbjával az egyik méregzöldre színezett selyemből készült sálon. A nőre pillant, majd megjelenik a szokott rosszfiús vigyor a képén, ahogy felkapja a ruhadarabot, majd Rilai elé tartja, mintha méricskélné, latolgatná, vajon ez a szín illik-e a lányhoz.*
-Szerintem egész jól állna valami hasonló. Vagy választasz valamit? *int kezével a többi portéka felé, jelezve, hogy a leány kedvére válogasson azok közül, s ha megtetszik valami, ne habozzon szóvá tenni azt.*
*Miután a lovakat elhelyezték, Draenonnak nem kellett sokat gondolkoznia, mihez is lenne több kedve: egyedül maradjon, netán a komor páncélossal, vagy Rilaival töltse az idejét? Ez aligha lenne bárkinek is nehéz döntés, kalózunk pedig a másodperc tört része alatt meg is hozza, majd besorol a lány mellé. Ismeri ő is a járást, ezeken az utcákon nőtt fel, akárhányszor végigmegy rajtuk, fel tud idézni legalább fél tucat emléket mindegyikről. Persze azóta a város sokat változott, arculatában mindenképpen, de a szerkezete, amire épült, ugyanaz maradt.
Ez a piactérre is igaz, talán csak zsúfoltabbá vált az évek során, s ezzel együtt egyébként izgalmasabbá is. Nyilvánvalóan a fenti okokból kifolyólag a zsebmetszők is jobban megkedvelték, de kalózunknak megvan a kellő rutinja, hogyan kezelje őket, vagy egyáltalán, hogyan szúrja ki. Tekintettel arra, hogy a múltban előfordult, hogy bátorságpróba gyanánt elloptak ezt-azt a piacokon, meg egyéb rendezvényeken innen-onnan. Gyakran azt gondolja az egyszerű nép gyermeke, hogy a börtönökben, tömlöcökben a gyilkosokat tiszteli a többi rab, pedig nem. Csupán félnek tőlük. Valódi tisztelet a tolvajoknak jár, persze csupán amíg le nem vágják a kezeiket.*
-Szépek, igaz? *simít végig jobbjával az egyik méregzöldre színezett selyemből készült sálon. A nőre pillant, majd megjelenik a szokott rosszfiús vigyor a képén, ahogy felkapja a ruhadarabot, majd Rilai elé tartja, mintha méricskélné, latolgatná, vajon ez a szín illik-e a lányhoz.*
-Szerintem egész jól állna valami hasonló. Vagy választasz valamit? *int kezével a többi portéka felé, jelezve, hogy a leány kedvére válogasson azok közül, s ha megtetszik valami, ne habozzon szóvá tenni azt.*
5072. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 14:44:48
Üzenet elküldve: 2016-05-11 14:44:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Utóbb beérnek a városba. Rilai tesz egy rövid kitérőt a Pegazus felé hogy azzal a reménykeltő ígérettel adja az egyik lovászgyerek kezébe a kantárját, hogy hamarosan visszatér, és a csengő aranypénzek mellé hoz neki édsséget, vásárfiát, csak addig passzírozza be az állatot az istállójukba, úgyis itt fognak megszállni az éjjel. A kissrác ha névről nem is, de arcról jól megjegyezte már a lányt, számos korábbi alkalommal látta, úgyhogy vigyorogva elszelel teljesíteni óhaját.*
- Na mentem! Jöttök? - *Fordul hátra válla fölött, miközben már el is indult a kereskedőnegyed cifra házai irányába, onnan fordul vissza egy pár másodpercre, hogy türelmetlenül megkocogtassa a macskaköveket lábujja hegyével. Aki sok időt tölt a folyvást tüsténkedő lánnyal, már-már úgy kapja fel a fejét az ismerős taktusra, ahogy a csatalovak a kürtszóra, de ez a két deli szép ember még nem került elég közeli ismeretségbe a lánnyal ahhoz, hogy a sürgetés jelentőségét felfognák.
Aztán, ha jönnek, ha nem, Rilai megy: rutinosan halad kanyargó utcákon és hamar eléri a piacteret, beleveti magát a sokaságba. A levegőben sülő hús, friss kalács illata keveredik mindenféle pacsulik és illatszerek, meg a vásárra kiterelt jószágok akolszagával. A leány rövidúton pattint magának az egyik kajdácsoló árustól egy hurkapálcára szúrt, vérpiros olvasztott cukorba mártott jókora almát, és ezt majszolva sétál egyik árustól a másikig. Bár célzattal érkezett, sosem tud elmenni a csillogó, csattogó vásári bizerék meg a szekrényszám kiaggatott, színes selyemruhák mellett bámészkodás nélkül.*
- Na mentem! Jöttök? - *Fordul hátra válla fölött, miközben már el is indult a kereskedőnegyed cifra házai irányába, onnan fordul vissza egy pár másodpercre, hogy türelmetlenül megkocogtassa a macskaköveket lábujja hegyével. Aki sok időt tölt a folyvást tüsténkedő lánnyal, már-már úgy kapja fel a fejét az ismerős taktusra, ahogy a csatalovak a kürtszóra, de ez a két deli szép ember még nem került elég közeli ismeretségbe a lánnyal ahhoz, hogy a sürgetés jelentőségét felfognák.
Aztán, ha jönnek, ha nem, Rilai megy: rutinosan halad kanyargó utcákon és hamar eléri a piacteret, beleveti magát a sokaságba. A levegőben sülő hús, friss kalács illata keveredik mindenféle pacsulik és illatszerek, meg a vásárra kiterelt jószágok akolszagával. A leány rövidúton pattint magának az egyik kajdácsoló árustól egy hurkapálcára szúrt, vérpiros olvasztott cukorba mártott jókora almát, és ezt majszolva sétál egyik árustól a másikig. Bár célzattal érkezett, sosem tud elmenni a csillogó, csattogó vásári bizerék meg a szekrényszám kiaggatott, színes selyemruhák mellett bámészkodás nélkül.*
5071. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 08:51:42
Üzenet elküldve: 2016-05-11 08:51:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Farinc//
*A gnóm reakciója nem lepi meg a mélységit, sőt természetesnek veszi azt. Mivel ő valóban egy szakadt alak és a nőnek semmi oka megbízni benne, emellett egy medál lehet bármi. De ki ne mondta volna Farincnak, hogy ha kereskedőnek állsz, akkor bizony kockáztatni is kell, hiszen mindig abban van a nagy profit, és a lehetőség. Amit Q ajánl az nem csak egy egyedi üzlet és nem csak egy tárgy amit haza kell vinni, hanem egy lehetőség is, ezt az összefüggést azonban nem áll szándékában magában tartani a sötételfnek így hamar bele is vág a mondandójába.*
- Jól látod. Nem éren meg enni aranyat. De mivel a hadnagy egy nemessszi család tagja volt és oda vessszett a csatába ésssz csak ennyi maradt meg belőle így ssszokat ér. Emellett még többet isssz! *Csillan meg a mélységi kapzsi szeme.* - lehetőssszéget isssz. Nem isssz akármilyent, mivel nemesszekről van ssszó. Esssz assz amulett kapcsolatépítéssszre isssz alkalmasssz, de esssz már csak rajtad múlik. Képssszeld, milyen hálássszak lesssznek, ha hassza visszed ésssz meg tudják adni neki a végtisssztesszéget. Páratlan lehetősszég ésssz a lekötelezetteid lesssznek egy életre. Érted miért mondtam esszt asssz árat. *A sötételf szakadt, meg görnyedt, de nem hülye és tudja, mi rejlik egy ilyen lehetőségben azonban ő, mint a fajok söpredéke nem állhat egy nemes elé azzal, hogy meghozta halott rokonuk medálját még levágnák a fejét. De egy becsületes kereskedőt igen jó színben tudná feltűntetni és ez a jövőt tekintve hatalmas lehetőségeket jelent.
A gnóm egy igen jó kérdést tesz fel Q-nak, hiszen miért is ne vihetné el ő maga és kapná meg a nagy vagyont. Logikus lenne, de mégsem, ezért a mélységi bele is fog a feleletbe. Habár azt nem érti, hogy a nő miért nem alkudozik az ötszáz aranyos áron.*
- Ne vicceljen velem méltóssszágod! Néssszen rám. Ki vagyok én egy csavargó, aki jókor volt jó helyen, de ettől még nem lettem keresszkedő. *Mosolyog a helyzeten, miközben végig tekint magán.* - Én abból tengetem a napjaimat, hogy megyek ide oda, hallok essszt assszt, de amit tudok, nem adhatom bárkinek. Képssszeld el, ha én beállítok a nemesszekhessz! Én egy ssszötételf, akiket mindenki gyűlöl. Sssszerintem tudod a válassszt. Essszért ilyen olcsó asssz ára a medálnak ésssz esszért adom el neked ésssz nem a családnak. *Reméli, hogy így már megértik egymást a gnómmal, de ha esetleg nem akkor további információval is tud szolgálni, habár már elég sokat elmondott, hiszen kimondta, hogy hadnagy és a grombárnál halt meg. Q tudomása szerint pedig csak egy darab hadnagy volt jelen az ütközetnél, mindenki más alacsonyabb beosztású volt és életben is maradt. Farinc megteheti, hogy elviszi a medált az őrséghez, de ez nem lenne tanácsos ötlet, hiszen ott semmit nem kapna érte.*
*A gnóm reakciója nem lepi meg a mélységit, sőt természetesnek veszi azt. Mivel ő valóban egy szakadt alak és a nőnek semmi oka megbízni benne, emellett egy medál lehet bármi. De ki ne mondta volna Farincnak, hogy ha kereskedőnek állsz, akkor bizony kockáztatni is kell, hiszen mindig abban van a nagy profit, és a lehetőség. Amit Q ajánl az nem csak egy egyedi üzlet és nem csak egy tárgy amit haza kell vinni, hanem egy lehetőség is, ezt az összefüggést azonban nem áll szándékában magában tartani a sötételfnek így hamar bele is vág a mondandójába.*
- Jól látod. Nem éren meg enni aranyat. De mivel a hadnagy egy nemessszi család tagja volt és oda vessszett a csatába ésssz csak ennyi maradt meg belőle így ssszokat ér. Emellett még többet isssz! *Csillan meg a mélységi kapzsi szeme.* - lehetőssszéget isssz. Nem isssz akármilyent, mivel nemesszekről van ssszó. Esssz assz amulett kapcsolatépítéssszre isssz alkalmasssz, de esssz már csak rajtad múlik. Képssszeld, milyen hálássszak lesssznek, ha hassza visszed ésssz meg tudják adni neki a végtisssztesszéget. Páratlan lehetősszég ésssz a lekötelezetteid lesssznek egy életre. Érted miért mondtam esszt asssz árat. *A sötételf szakadt, meg görnyedt, de nem hülye és tudja, mi rejlik egy ilyen lehetőségben azonban ő, mint a fajok söpredéke nem állhat egy nemes elé azzal, hogy meghozta halott rokonuk medálját még levágnák a fejét. De egy becsületes kereskedőt igen jó színben tudná feltűntetni és ez a jövőt tekintve hatalmas lehetőségeket jelent.
A gnóm egy igen jó kérdést tesz fel Q-nak, hiszen miért is ne vihetné el ő maga és kapná meg a nagy vagyont. Logikus lenne, de mégsem, ezért a mélységi bele is fog a feleletbe. Habár azt nem érti, hogy a nő miért nem alkudozik az ötszáz aranyos áron.*
- Ne vicceljen velem méltóssszágod! Néssszen rám. Ki vagyok én egy csavargó, aki jókor volt jó helyen, de ettől még nem lettem keresszkedő. *Mosolyog a helyzeten, miközben végig tekint magán.* - Én abból tengetem a napjaimat, hogy megyek ide oda, hallok essszt assszt, de amit tudok, nem adhatom bárkinek. Képssszeld el, ha én beállítok a nemesszekhessz! Én egy ssszötételf, akiket mindenki gyűlöl. Sssszerintem tudod a válassszt. Essszért ilyen olcsó asssz ára a medálnak ésssz esszért adom el neked ésssz nem a családnak. *Reméli, hogy így már megértik egymást a gnómmal, de ha esetleg nem akkor további információval is tud szolgálni, habár már elég sokat elmondott, hiszen kimondta, hogy hadnagy és a grombárnál halt meg. Q tudomása szerint pedig csak egy darab hadnagy volt jelen az ütközetnél, mindenki más alacsonyabb beosztású volt és életben is maradt. Farinc megteheti, hogy elviszi a medált az őrséghez, de ez nem lenne tanácsos ötlet, hiszen ott semmit nem kapna érte.*
5070. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 07:48:51
Üzenet elküldve: 2016-05-11 07:48:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kiruccanás//
– ÓÓ, én eddig azt hittem, hogy nincsenek, maximum csak a régi legendákban, meg a mesékben. De döbbenet! És még zoknilopó manó is van? *Maereh a fejét csóválja, és a rejtélyes módon eltűnt fél pár harisnyáira gondol.*
~Zoknilopó manó. Ez lenne a magyarázat?~
– Ez döbbenetes. Komolyan. És hogy néznek ki?
*Újra megszagolja a virágot, elmosolyodik, a szeme sarkából pillant Gorik felé.*
– Nagyon szép. Szeretem a virágokat. A Namos házban is van egy picuri kert a konyha mögött, arra gondoltam, valami kis egyszerűt vinnék oda. Mondjuk muskátlit.
*Gorikot karolva néz körbe.*
– Igen, ha már itt járunk, megnézném, hogy muskátli kapható-e *mondja némi gondolkodás után.* Az mindig szép, maradhatna cserépben is.
*Hirtelen eszébe jut még valami.*
– Ide valahova nem teszel ki egy példányt a hirdetményedből, Gorik?
*Észreveszi természetesen, hogy Gorik meglepődik az ajánlatán. Kicsit el is pirul. Igazából Maereh nem gondolta végig azt, mit szólnának mások, vagy illő-e ilyesmit tenni, egyszerűen csak nem akarja, hogy Gorik szállás nélkül maradjon, az ő szobája meg, bár nem táncterem azért, de nem is szűkös, és a szekrény átforgatásával ketté is osztható akár.*
~Már ha a gazda nem tud neki helyet adni máshogy. Bár lehet ürült már valami.~
– Értem. Akkor bízzunk benne, hogy Namos úrnak lesz valami ötlete! Én jelenleg úgy vagyok vele, főzök egy tucatnyi adagot, de hogy épp ki fog leülni enni belőle, az bevallom őszintén, nem mindig tudom követni.
*Gorik nevetésére Mae is elmosolyodik, és közben úgy tesz, mintha nem látná, hogy a férfi kissé pirosabb, mint szokásosan.*
– Én is remélem, hogy estére hazavetődik, kár lenne, ha nem jutna neki az ételből. Amennyire én tudom, egy mélységit akar nyakon csípni. A csapat egy része vele tartott a hajszára. Az a fickó bántani akarta a vörös lányt, tudod, akivel találkoztál. Őt.
*Elgondolkodó arcot vág az utolsó kérdésre, kissé közelebb húzódik Gorikhoz, és úgy felel, halkan:*
– Azt képzeld el: mágus!
– ÓÓ, én eddig azt hittem, hogy nincsenek, maximum csak a régi legendákban, meg a mesékben. De döbbenet! És még zoknilopó manó is van? *Maereh a fejét csóválja, és a rejtélyes módon eltűnt fél pár harisnyáira gondol.*
~Zoknilopó manó. Ez lenne a magyarázat?~
– Ez döbbenetes. Komolyan. És hogy néznek ki?
*Újra megszagolja a virágot, elmosolyodik, a szeme sarkából pillant Gorik felé.*
– Nagyon szép. Szeretem a virágokat. A Namos házban is van egy picuri kert a konyha mögött, arra gondoltam, valami kis egyszerűt vinnék oda. Mondjuk muskátlit.
*Gorikot karolva néz körbe.*
– Igen, ha már itt járunk, megnézném, hogy muskátli kapható-e *mondja némi gondolkodás után.* Az mindig szép, maradhatna cserépben is.
*Hirtelen eszébe jut még valami.*
– Ide valahova nem teszel ki egy példányt a hirdetményedből, Gorik?
*Észreveszi természetesen, hogy Gorik meglepődik az ajánlatán. Kicsit el is pirul. Igazából Maereh nem gondolta végig azt, mit szólnának mások, vagy illő-e ilyesmit tenni, egyszerűen csak nem akarja, hogy Gorik szállás nélkül maradjon, az ő szobája meg, bár nem táncterem azért, de nem is szűkös, és a szekrény átforgatásával ketté is osztható akár.*
~Már ha a gazda nem tud neki helyet adni máshogy. Bár lehet ürült már valami.~
– Értem. Akkor bízzunk benne, hogy Namos úrnak lesz valami ötlete! Én jelenleg úgy vagyok vele, főzök egy tucatnyi adagot, de hogy épp ki fog leülni enni belőle, az bevallom őszintén, nem mindig tudom követni.
*Gorik nevetésére Mae is elmosolyodik, és közben úgy tesz, mintha nem látná, hogy a férfi kissé pirosabb, mint szokásosan.*
– Én is remélem, hogy estére hazavetődik, kár lenne, ha nem jutna neki az ételből. Amennyire én tudom, egy mélységit akar nyakon csípni. A csapat egy része vele tartott a hajszára. Az a fickó bántani akarta a vörös lányt, tudod, akivel találkoztál. Őt.
*Elgondolkodó arcot vág az utolsó kérdésre, kissé közelebb húzódik Gorikhoz, és úgy felel, halkan:*
– Azt képzeld el: mágus!
5069. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-10 21:48:59
Üzenet elküldve: 2016-05-10 21:48:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Qu'yl //
- Azért ne szomorkodj, barátom, szólok majd egy-két jó szót a kofánál rólad, ha ilyen fontos az a madárka. *Jó szokásához híven már veszi is elő pipáját. Igen ritkán látni a nőt állandó kelléke nélkül. Meg is tömi, rá is gyújt miközben Q-nál van a szó.
Meglepődik, hogy a rongyos alak akar neki ajánlatot tenni, aztán még jobban, mikor az előkap egy díszes medaliont. Csavargóknál nem is oly szokatlan ez. Betörnek ide-oda, elemelnek ezt-azt, Farinc meg itt van, hogy megszabadítsa őket a lelküket nyomó borzalmas lelkiismeret-furdalástól.*
- Hmm. *Morogva nézegeti a nyakéket, aztán hirtelen rikkant föl.* Ötszáz arany? Meg vagy te buggyanva? *Ahhoz képest hogy pösze, elég jó a beszélőkéje a fickónak, és igen szép történetet kanyarintott össze.* Na persze na persze, jó, ha ötvenet megér, hapsikám, ilyen mesével bárki előállhat… Még, hogy ötszáz! *Prüszköl fölháborodva. Ha Q netán szeretne elállni az üzlettől, azonban utána int és nem engedi elmenni.*
- Mondd csak, aztán, ha ezerötszázat is megkapnál érte miért itt árulod? Ha oly nagyon gyászolják ezt a nemest, miért nem viszed te el a családjának ezt a kis bizsut, hm?
*Ravaszkásan méregeti a fickót. Ki van zárva, hogy ennyi pénzt költsön egy nyakékre, amelyről semmit nem tud. Egy csavargó szavára nem ad, saját szeme pedig, ugyan jártas az értékbecslésben, az eszmei értéket melyről a fószer beszél még ő sem tudja megsaccolni.*
- Azért ne szomorkodj, barátom, szólok majd egy-két jó szót a kofánál rólad, ha ilyen fontos az a madárka. *Jó szokásához híven már veszi is elő pipáját. Igen ritkán látni a nőt állandó kelléke nélkül. Meg is tömi, rá is gyújt miközben Q-nál van a szó.
Meglepődik, hogy a rongyos alak akar neki ajánlatot tenni, aztán még jobban, mikor az előkap egy díszes medaliont. Csavargóknál nem is oly szokatlan ez. Betörnek ide-oda, elemelnek ezt-azt, Farinc meg itt van, hogy megszabadítsa őket a lelküket nyomó borzalmas lelkiismeret-furdalástól.*
- Hmm. *Morogva nézegeti a nyakéket, aztán hirtelen rikkant föl.* Ötszáz arany? Meg vagy te buggyanva? *Ahhoz képest hogy pösze, elég jó a beszélőkéje a fickónak, és igen szép történetet kanyarintott össze.* Na persze na persze, jó, ha ötvenet megér, hapsikám, ilyen mesével bárki előállhat… Még, hogy ötszáz! *Prüszköl fölháborodva. Ha Q netán szeretne elállni az üzlettől, azonban utána int és nem engedi elmenni.*
- Mondd csak, aztán, ha ezerötszázat is megkapnál érte miért itt árulod? Ha oly nagyon gyászolják ezt a nemest, miért nem viszed te el a családjának ezt a kis bizsut, hm?
*Ravaszkásan méregeti a fickót. Ki van zárva, hogy ennyi pénzt költsön egy nyakékre, amelyről semmit nem tud. Egy csavargó szavára nem ad, saját szeme pedig, ugyan jártas az értékbecslésben, az eszmei értéket melyről a fószer beszél még ő sem tudja megsaccolni.*
5068. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-09 20:16:25
Üzenet elküldve: 2016-05-09 20:16:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kiruccanás//
-Manók? Hmm Mi az hogy! Létezik több fajta is! Házi manó! Erdei manó! Zoknilopó manó! *Nevet továbbra is, és örül hogy a lányt sikerült megörvendeztetni a virággal. Gorik nem ért nagyon a kedves szavakhoz. Ő szeret adni, és leginkább olyat adni amit ő maga készít. Így már ki is találta, mit rak a lány ablakába reggel.*
-Hát! Virágot a virágnak! Vagy mi! *Neveti el magát, s mikor a lány belekarol sokkal magabiztosabb a tartása a törpe uraságnak. Mintha büszkeség töltené el, vagy ilyesmi.* -Kell valami a piacról, vagy mehetünk esetleg tovább? *Kérdezi a lányt, majd haladnak tovább. Viszont meglepődik azon, hogy Mae felajánlja azt, hogy ott aludhat a törpe uraság az ő szobájában. Nem is illetlenségnek gondolja, sokkal inkább áldozatnak. Így egyből szabadkozni kezd.*
-Á! Nem! Azt nem, nem! Nem akarlak én kitúrni a szobádból! Meg hát a kovács mester néha hazaviszi a munkáját, és csak a mester lát át a káoszon amit maga köré teremt! *Nevet ismét és fejét vakarva próbálja elhessegetni zavarát.*
-Hát remélem, hogy már ott van az a Namos úr, mert a törpének is elfogy a türelme egy idő után! Tényleg merre jár most? Vagy hol volt? Mit dolgozik ez az ember? *Kérdezősködik a lánytól, így kicsit eltereli a témát a közös szobában való alvásról, és a kivörösödött törpe fej lassan hűlni látszik.*
-Manók? Hmm Mi az hogy! Létezik több fajta is! Házi manó! Erdei manó! Zoknilopó manó! *Nevet továbbra is, és örül hogy a lányt sikerült megörvendeztetni a virággal. Gorik nem ért nagyon a kedves szavakhoz. Ő szeret adni, és leginkább olyat adni amit ő maga készít. Így már ki is találta, mit rak a lány ablakába reggel.*
-Hát! Virágot a virágnak! Vagy mi! *Neveti el magát, s mikor a lány belekarol sokkal magabiztosabb a tartása a törpe uraságnak. Mintha büszkeség töltené el, vagy ilyesmi.* -Kell valami a piacról, vagy mehetünk esetleg tovább? *Kérdezi a lányt, majd haladnak tovább. Viszont meglepődik azon, hogy Mae felajánlja azt, hogy ott aludhat a törpe uraság az ő szobájában. Nem is illetlenségnek gondolja, sokkal inkább áldozatnak. Így egyből szabadkozni kezd.*
-Á! Nem! Azt nem, nem! Nem akarlak én kitúrni a szobádból! Meg hát a kovács mester néha hazaviszi a munkáját, és csak a mester lát át a káoszon amit maga köré teremt! *Nevet ismét és fejét vakarva próbálja elhessegetni zavarát.*
-Hát remélem, hogy már ott van az a Namos úr, mert a törpének is elfogy a türelme egy idő után! Tényleg merre jár most? Vagy hol volt? Mit dolgozik ez az ember? *Kérdezősködik a lánytól, így kicsit eltereli a témát a közös szobában való alvásról, és a kivörösödött törpe fej lassan hűlni látszik.*
5067. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-09 17:45:35
Üzenet elküldve: 2016-05-09 17:45:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ruwarev Erinandarc//
- Kedveském, hát nézze meg ezt a kelmét. A belőle készült ruhában bizonyosan gyönyörűen festene.
*Fog is a csuklójára egy igen idősödő árus, ahogy amaz megpillantja, hogy egy gazdagabbnak tűnő hölgyemény vásárlás nélkül akarja maga mögött hagyni a portékáit. Az árus két dologban is tévedhet. Erilion pont, hogy nincs felvetve a pénzzel, ezen felül vásárolni sem óhajt, de az erős szorítás a csuklóján egyelőre maradásra kényszeríti. Legalábbis addig, amíg a csontos ujjakat le nem fejtegeti vékonyka kezéről.*
- Nem, köszönöm, most tényleg nem szándékozom vásárolni, de legközelebbre megjegyzem magamnak ezt a helyet.
*Próbál elmosolyodni, de ahogy az árus kitartóbban rángatja az anyagok felé, már kissé ijedtebben igyekszik szabadulni. Amint végre a kereskedő hajlandó elereszteni meg is fordulva tart a sietős igyekezet felé. Mire észbe kap, hogy valakivel igen hamar ütközött is össze már lepislogva bámulja a hatalmas sötét foltot a ruháján. Valóban kalandot akart mára, de valahogy ez a fogalom eddig számára nem ezt takarta. Most a kereskedőtől ijedten, egy hatalmas tintafolttal a ruháján ácsorog a tömegben. A körülöttük lévőktől halk kuncogást hall, amitől kissé elönti a méreg, de ez csak arca pirulásából mutatkozik meg. Amikor pedig elszánja magát, hogy lehordja az ügyetlen kezű tintapocsékolót kihúzva magát emeli is rá a tekintetét. Végül a hangja el is akad ahogy a nála jóval magasabb, helyes arcú férfit megpillantja. Annak arcáról sem épp azt olvassa le, hogy boldoggá teszi ez a kis baleset.*
- Ugyan! Csak egy kis tinta. De legközelebb így talán figyelmesebb lesz, főleg, hogy gondolom ezt épp most vette.
*Böki is meg az igen megürült üveget, majd kuncogva pillant a férfi ruhájára.*
- És még az Ön ruhája is bekoszolódott.
*Ingatja meg a fejét, ahogy lopva visszapillant az előbbi kelme árusra. Még a baleset ellenére sem veszi rá a lélek, hogy innen vegyen magának ruhát, ilyen tintamocskosan pedig nem sok kedve van a piac további részét végigjárni, szóval a haza útig még csak-csak kibírja valahogy.*
- Szóval lehet, hogy inkább magának kéne keresni valamit.
- Kedveském, hát nézze meg ezt a kelmét. A belőle készült ruhában bizonyosan gyönyörűen festene.
*Fog is a csuklójára egy igen idősödő árus, ahogy amaz megpillantja, hogy egy gazdagabbnak tűnő hölgyemény vásárlás nélkül akarja maga mögött hagyni a portékáit. Az árus két dologban is tévedhet. Erilion pont, hogy nincs felvetve a pénzzel, ezen felül vásárolni sem óhajt, de az erős szorítás a csuklóján egyelőre maradásra kényszeríti. Legalábbis addig, amíg a csontos ujjakat le nem fejtegeti vékonyka kezéről.*
- Nem, köszönöm, most tényleg nem szándékozom vásárolni, de legközelebbre megjegyzem magamnak ezt a helyet.
*Próbál elmosolyodni, de ahogy az árus kitartóbban rángatja az anyagok felé, már kissé ijedtebben igyekszik szabadulni. Amint végre a kereskedő hajlandó elereszteni meg is fordulva tart a sietős igyekezet felé. Mire észbe kap, hogy valakivel igen hamar ütközött is össze már lepislogva bámulja a hatalmas sötét foltot a ruháján. Valóban kalandot akart mára, de valahogy ez a fogalom eddig számára nem ezt takarta. Most a kereskedőtől ijedten, egy hatalmas tintafolttal a ruháján ácsorog a tömegben. A körülöttük lévőktől halk kuncogást hall, amitől kissé elönti a méreg, de ez csak arca pirulásából mutatkozik meg. Amikor pedig elszánja magát, hogy lehordja az ügyetlen kezű tintapocsékolót kihúzva magát emeli is rá a tekintetét. Végül a hangja el is akad ahogy a nála jóval magasabb, helyes arcú férfit megpillantja. Annak arcáról sem épp azt olvassa le, hogy boldoggá teszi ez a kis baleset.*
- Ugyan! Csak egy kis tinta. De legközelebb így talán figyelmesebb lesz, főleg, hogy gondolom ezt épp most vette.
*Böki is meg az igen megürült üveget, majd kuncogva pillant a férfi ruhájára.*
- És még az Ön ruhája is bekoszolódott.
*Ingatja meg a fejét, ahogy lopva visszapillant az előbbi kelme árusra. Még a baleset ellenére sem veszi rá a lélek, hogy innen vegyen magának ruhát, ilyen tintamocskosan pedig nem sok kedve van a piac további részét végigjárni, szóval a haza útig még csak-csak kibírja valahogy.*
- Szóval lehet, hogy inkább magának kéne keresni valamit.
5066. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-09 08:33:44
Üzenet elküldve: 2016-05-09 08:33:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Farinc//
*Hallgatja gnóm nagy dumáját, amelyben hol ide, hol oda csavarja a szavakat. Q nem az a nagy beszédes, hiszen az emberek többsége viszolyog a sziszegő kígyó hangjától, de alapvetően nem zavarja, ha valaki sokat beszél. Addig legalább van ideje megfogalmazni a maga mondanivalóját és kitalálni a következő lépést. Nincs ez másként most sem és míg Farnicot türelemmel hallgatja egy terv kezd kibontakozni a fejében. A mélységi már azon gondolkodik, hogy ha a nő ilyen nagy beszédkészséggel lett megáldva lehet, hogy sok mindent tudna értékesíteni, amelyre a sötételf, származása és beszédhibája miatt nem alkalmas, mivel nem állnak vele szóba. A legutóbbi ilyen próbálkozása alkalmával sem úgy zajlottak le az események, ahogyan ő tervezte. De egy rátermett nagy dumás gnóm sokat lendíthetne a vállalkozásán. Amikor elhallgat, magához ragadja a szót.*
- Ssszóval sszólyom mossszt nincs. Essszt sszajnálattal hallom, de talán ahogy hallom pár nap múlva. Igen fontosssz lenne sszámommra esssz a kisssz állat, de ha nincs akkor nincs. *Ahogy lezárta a kisállatokkal kapcsolatos beszédet egy másik talán még aktuálisabb, téma is eszébe jut, amely talán az előző gondolatmenetéhez is csatlakoztatható, miszerint a portékáit, ő maga nem tudja jól értékesíteni. Arcán ismét megjelenik a kalmárvigyor, majd belevág az üzletbe.*
- Mintha asssz előbb asszt mondtad volna, hogy adsssz és vesszel. Ha tényleg így van, akkor lenne ssszámodra egy ajánlatom. *Előveszi a Grombarban talált nemesi medaliont, és már folytatja is.* - A birtokomba jutott egy nemesszi nyakék, amelyet egy hadnagy vissszelt míg meg nem halt, a grombari csatában. A férfi nem kapott sem temetésszt sszem végtissztesszéget, így a családja nem tud róla sszemmit. Visszont a család igen tehetősssz és gasszdag család, így sszép össszeget ajánlanának fel esszért a medálért. Esszt a medált kínálom mossszt eladássszra. Assz ára igen jutányosssz mindössze ötsszássz arany. De ha megvessszi ésssz visszavisszi a családnak, ennek a háromsszorosszát isssz megkaphatja. Ha megvessszi elmondom a család ésssz a hadnagy nevét. *A medált jól látható módon a tenyerére fekteti, hogy megmutassa a gnómnak, de a kezéből ki nem engedi. Majd kérdően a kereskedőre tekint és várja, hogy az megkezdje az alkudozást.*
*Hallgatja gnóm nagy dumáját, amelyben hol ide, hol oda csavarja a szavakat. Q nem az a nagy beszédes, hiszen az emberek többsége viszolyog a sziszegő kígyó hangjától, de alapvetően nem zavarja, ha valaki sokat beszél. Addig legalább van ideje megfogalmazni a maga mondanivalóját és kitalálni a következő lépést. Nincs ez másként most sem és míg Farnicot türelemmel hallgatja egy terv kezd kibontakozni a fejében. A mélységi már azon gondolkodik, hogy ha a nő ilyen nagy beszédkészséggel lett megáldva lehet, hogy sok mindent tudna értékesíteni, amelyre a sötételf, származása és beszédhibája miatt nem alkalmas, mivel nem állnak vele szóba. A legutóbbi ilyen próbálkozása alkalmával sem úgy zajlottak le az események, ahogyan ő tervezte. De egy rátermett nagy dumás gnóm sokat lendíthetne a vállalkozásán. Amikor elhallgat, magához ragadja a szót.*
- Ssszóval sszólyom mossszt nincs. Essszt sszajnálattal hallom, de talán ahogy hallom pár nap múlva. Igen fontosssz lenne sszámommra esssz a kisssz állat, de ha nincs akkor nincs. *Ahogy lezárta a kisállatokkal kapcsolatos beszédet egy másik talán még aktuálisabb, téma is eszébe jut, amely talán az előző gondolatmenetéhez is csatlakoztatható, miszerint a portékáit, ő maga nem tudja jól értékesíteni. Arcán ismét megjelenik a kalmárvigyor, majd belevág az üzletbe.*
- Mintha asssz előbb asszt mondtad volna, hogy adsssz és vesszel. Ha tényleg így van, akkor lenne ssszámodra egy ajánlatom. *Előveszi a Grombarban talált nemesi medaliont, és már folytatja is.* - A birtokomba jutott egy nemesszi nyakék, amelyet egy hadnagy vissszelt míg meg nem halt, a grombari csatában. A férfi nem kapott sem temetésszt sszem végtissztesszéget, így a családja nem tud róla sszemmit. Visszont a család igen tehetősssz és gasszdag család, így sszép össszeget ajánlanának fel esszért a medálért. Esszt a medált kínálom mossszt eladássszra. Assz ára igen jutányosssz mindössze ötsszássz arany. De ha megvessszi ésssz visszavisszi a családnak, ennek a háromsszorosszát isssz megkaphatja. Ha megvessszi elmondom a család ésssz a hadnagy nevét. *A medált jól látható módon a tenyerére fekteti, hogy megmutassa a gnómnak, de a kezéből ki nem engedi. Majd kérdően a kereskedőre tekint és várja, hogy az megkezdje az alkudozást.*
5065. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-08 21:10:11
Üzenet elküldve: 2016-05-08 21:10:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
*A könyvlopáson fennakad Shya, ahogy előre sejtette, de magában mulat a lány aggályoskodásán, végül is ez nem egy arannyal megrakott erszény csak egy pár papírlap.*
-Te mondtad az előbb, hogy jobb, ha valaki elhozza az egészet, hát én is úgy gondoltam. Amúgy igen, úgy láttam kettő volt belőle.
*Megrántja a vállát, mert ez a tény valóba nem sokat számít. Akkor is elhozta volna, ha csak egy lett volna. Szerencsére a lány hamar túlteszi magát a dolgon és nem kezd fennhangon kiabálni vele. A piacon közelebb hajol, hogy valóban ne terjedjen el a hír a nagy tömegben, hogy könyv lapul nála.*
-Szerintem nem tudják, valószínűleg később veszik csak észre, azon kívül honnan tudnák, hogy én voltam?
*Kérdez vissza, aztán legyint egyet.*
-Ne ezzel törődj, inkább gyere és együnk!
*Ezzel nagyjából azt mondja, hogy ez szóra sem érdemes tovább az ügy. A pecsenyesütőnél sokkal érdekesebb dolgok vannak.*
-Az, sült vér
*Bólogat és megvárja még a lány is megkapja a húst, amit kért. Kifizeti érte, ami jár, aztán hely után néz, ahol megehetik a tálakra pakolt jó falatokat.*
-Azt ne mond, hogy még soha nem ettél ilyet.
*Tolja a lány orra alá a saját tálját, mikor már a bódé előtti padon ülnek. Keskeny hely van a bódé előtt, de még éppen elfért egy hosszú asztal és az egy pad mögötte.*
-Megkóstolod? Remélem nem vagy finnyás, finom, nekem elhiheted.
*A fapácára szúr egy sült vér darabot és Shya felé tartja, hogyha akarja, akkor megehesse. Akár ráveszi magát, hogy megkóstolja, akár nem, részéről eszik jóízűen.*
-Mihvahn…?
*Néz fel tele szájjal Shya arcába, aztán a hangsúlyra kénytelen köhögni, mert a nevetés kitörni készül a nyeléssel egy időben és jócskán félre megy egy falat a torok alagútján. Amikor végre lenyelte a felét, a felét meg kiköpte már hangosabban tud sziszegni a nevetéstől.*
-Jaj, most annyira félek! Remélem ízlik a hús, különben az életemmel fizetek, vagy átkokat szórsz rám, vagy… na, NE! Ugye nem valami szappannal próbálkozol megint? Hidd el valóban ez az egyik legjobb hely a piacon, kérlek, könyörgöm nézd el nekem, ha mégis egy kicsit rágós lenne a hús, csak szappant ne!
*Szándékosan eltúlozva adja elő a megfélemlítettet, remegő hanggal és össze is húzza magát a széles vigyor és az azt követő nevetés előtt, ami a mondat után érkezik.*
//Shyahar//
*A könyvlopáson fennakad Shya, ahogy előre sejtette, de magában mulat a lány aggályoskodásán, végül is ez nem egy arannyal megrakott erszény csak egy pár papírlap.*
-Te mondtad az előbb, hogy jobb, ha valaki elhozza az egészet, hát én is úgy gondoltam. Amúgy igen, úgy láttam kettő volt belőle.
*Megrántja a vállát, mert ez a tény valóba nem sokat számít. Akkor is elhozta volna, ha csak egy lett volna. Szerencsére a lány hamar túlteszi magát a dolgon és nem kezd fennhangon kiabálni vele. A piacon közelebb hajol, hogy valóban ne terjedjen el a hír a nagy tömegben, hogy könyv lapul nála.*
-Szerintem nem tudják, valószínűleg később veszik csak észre, azon kívül honnan tudnák, hogy én voltam?
*Kérdez vissza, aztán legyint egyet.*
-Ne ezzel törődj, inkább gyere és együnk!
*Ezzel nagyjából azt mondja, hogy ez szóra sem érdemes tovább az ügy. A pecsenyesütőnél sokkal érdekesebb dolgok vannak.*
-Az, sült vér
*Bólogat és megvárja még a lány is megkapja a húst, amit kért. Kifizeti érte, ami jár, aztán hely után néz, ahol megehetik a tálakra pakolt jó falatokat.*
-Azt ne mond, hogy még soha nem ettél ilyet.
*Tolja a lány orra alá a saját tálját, mikor már a bódé előtti padon ülnek. Keskeny hely van a bódé előtt, de még éppen elfért egy hosszú asztal és az egy pad mögötte.*
-Megkóstolod? Remélem nem vagy finnyás, finom, nekem elhiheted.
*A fapácára szúr egy sült vér darabot és Shya felé tartja, hogyha akarja, akkor megehesse. Akár ráveszi magát, hogy megkóstolja, akár nem, részéről eszik jóízűen.*
-Mihvahn…?
*Néz fel tele szájjal Shya arcába, aztán a hangsúlyra kénytelen köhögni, mert a nevetés kitörni készül a nyeléssel egy időben és jócskán félre megy egy falat a torok alagútján. Amikor végre lenyelte a felét, a felét meg kiköpte már hangosabban tud sziszegni a nevetéstől.*
-Jaj, most annyira félek! Remélem ízlik a hús, különben az életemmel fizetek, vagy átkokat szórsz rám, vagy… na, NE! Ugye nem valami szappannal próbálkozol megint? Hidd el valóban ez az egyik legjobb hely a piacon, kérlek, könyörgöm nézd el nekem, ha mégis egy kicsit rágós lenne a hús, csak szappant ne!
*Szándékosan eltúlozva adja elő a megfélemlítettet, remegő hanggal és össze is húzza magát a széles vigyor és az azt követő nevetés előtt, ami a mondat után érkezik.*
5064. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-08 20:35:46
Üzenet elküldve: 2016-05-08 20:35:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Erilion Nerthal//
*A Gazdagnegyed felől érkezik, hogy egy kis tintát vegyen magának. Hogyan írjon egy költő, ha nincs nála tinta? Nem tervezi hosszúra a piaci látogatását, csak megveszi amit kell és már megy is haza. Bár lehet az édesanyja jobban örülne, ha nem menne haza! Á, kit érdekel az a vénasszony! Ruwarevet még az sem szokta érdekelni, amikor a nagymamával együtt beszélik ki az elfet, hogy már megint nem képes semmit sem csinálni. Na persze!*
- Mennyi a tinta?
*Nem is köszön az eladónak, rögtön a tárgyra tér, aki gonoszul mosolyodik el Ruwarevre nézve. Biztos, hogy látja rajta, hogy nemes és sok pénzt akar bezsebelni. Mindig ezt akarják, miért lenne most másképp?*
- Ó, hát van több féle, de maga a legjobbat érdemli.
*Az első még egyszer végignéz a férfin, majd elmondja az árakat, de csak a legdrágábbat emeli fel és adja át a vevőnek. Természetesen legalább ötszáz indokot felsorol, hogy miért pont azt kell választania, de a férfit nem igazán érdekli. Csak meg akarja venni, eltenni és hazamenni, hogy tovább folytassa amit elkezdett. Így is tesz. A kezében az, amiért jött, és indul visszafelé, mikor a kelméktől egy másik elf lány fordul ki. Pont neki ütközik, a tinta pedig teljesen a másikra ömlik. Az eladó biztosan nem tette vissza jól a tetejét, amikor mutogatni kezdte. Ahogy végignéz magán és a nála 42 centivel alacsonyabb hölgyön mérgesen tudja magával, hogy mindketten kaptak a fekete trutyiból. Szerencsére a kelmék nem lettek olyanok, na, még ha ki kellene fizetnie!*
- Hát ilyen nincs! Most mehetek vissza! Ne haragudjon, kérem!
*A feje vörös, akár egy jól megérett gyümölcs, szinte kézzel fogható a dühe.*
- Veszek magának egy másik ruhát, rendben?
*A Gazdagnegyed felől érkezik, hogy egy kis tintát vegyen magának. Hogyan írjon egy költő, ha nincs nála tinta? Nem tervezi hosszúra a piaci látogatását, csak megveszi amit kell és már megy is haza. Bár lehet az édesanyja jobban örülne, ha nem menne haza! Á, kit érdekel az a vénasszony! Ruwarevet még az sem szokta érdekelni, amikor a nagymamával együtt beszélik ki az elfet, hogy már megint nem képes semmit sem csinálni. Na persze!*
- Mennyi a tinta?
*Nem is köszön az eladónak, rögtön a tárgyra tér, aki gonoszul mosolyodik el Ruwarevre nézve. Biztos, hogy látja rajta, hogy nemes és sok pénzt akar bezsebelni. Mindig ezt akarják, miért lenne most másképp?*
- Ó, hát van több féle, de maga a legjobbat érdemli.
*Az első még egyszer végignéz a férfin, majd elmondja az árakat, de csak a legdrágábbat emeli fel és adja át a vevőnek. Természetesen legalább ötszáz indokot felsorol, hogy miért pont azt kell választania, de a férfit nem igazán érdekli. Csak meg akarja venni, eltenni és hazamenni, hogy tovább folytassa amit elkezdett. Így is tesz. A kezében az, amiért jött, és indul visszafelé, mikor a kelméktől egy másik elf lány fordul ki. Pont neki ütközik, a tinta pedig teljesen a másikra ömlik. Az eladó biztosan nem tette vissza jól a tetejét, amikor mutogatni kezdte. Ahogy végignéz magán és a nála 42 centivel alacsonyabb hölgyön mérgesen tudja magával, hogy mindketten kaptak a fekete trutyiból. Szerencsére a kelmék nem lettek olyanok, na, még ha ki kellene fizetnie!*
- Hát ilyen nincs! Most mehetek vissza! Ne haragudjon, kérem!
*A feje vörös, akár egy jól megérett gyümölcs, szinte kézzel fogható a dühe.*
- Veszek magának egy másik ruhát, rendben?
5063. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-08 15:09:53
Üzenet elküldve: 2016-05-08 15:09:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Qu'yl //
*Kópé kifejezéssel arcán vigyorog és bólogat, ahogyan a görnyedt, sötét alak megfordul. Nem Q az első akinek gyerekkori feddései jutnak eszébe Farincot látván, hisz igencsak olyan benyomást kelt a gnőm mint valami dadus aki ha kell, kedves, de amint rájön rosszban sántikálsz, előkapja a pálcát és a térdére fektet. A bökkenő csupán annyi, hogy ennek a dadusnak nagyon kicsik a térdei és egy felnőtt férfi igen nehezen férne rá.
Mintha a megkönnyebbültség mosolyát vélné felfedezni a rongyos alakon, mert immáron ketten vigyorognak a másikra. Ez egy csodálatos barátság kezdete, ahogyan a dörzsölt üzletemberek mondják.*
- Egy szólymot! *Hunyorog a nyilvánvaló beszédhibával küzdő fickóra, aztán ahogy leesik neki a tantusz, arcán felsejlik a felismerés, és rögtön szomorúan kezdi biggyeszteni ajkát.*
- Hej, barátocskám, olyat bizony itt nem találsz. Legalábbis nem ma! Egy sólyom drága portéka, gondos nevelést igényel, az ilyen kuriózumokat pedig, hm. Láttuk csak… A hat harmadik napján szokták kihozni a térre. Pont elszalasztottad őket. Mához négy napra ha visszajössz, talán kint lesz Sh'ol Yum, jó barátom nekem is, nem egyszer kerültünk már mi ketten üzleti… Kapcsolatba. *~Vitába.~* De azt kel mondjam. Ha jön is, nem biztos hogy a te sólymod nála lesz. Sőt lehet, hogy nem is lesz nála súlyom. Senki sólyma. Nullumot szokott hozni a gyerekeknek, de a súlyom mindig megeszi. És a városiak gyakrabban vesznek nullumot, szóval ront az üzleten, ha óvatlan. Meg aztán, ha minden haton itt strázsálna a sólymaival, ki vesz annyit? Ugye? Szóval ez van. Gondoltam szólok. Most már tudod. És hogy én, kérlek alássan? Hát.
*A gnőm csípőre vágja rövid karjait és kihúzza magát, felsőbbrendű csücsörítéssel pedig kinyilatkoztatja az igazságot.*
- Jól látod, fiacskám, kereskedő-féle volnék magam is. És jól látod azt is, hogy nincsen nagyon portékám. Legalábbis nem itt. Nem most. Odalenne a meglepetés, ugye. *Kacsit egyet, majd megnyalja szája szélét.* Mindenfélével kereskedem. Adok-veszek, tudod, hogy megy ez. Akinek kell valami, hozzám jön. Akinek nem kell, ahhoz én megyek.
*Kópé kifejezéssel arcán vigyorog és bólogat, ahogyan a görnyedt, sötét alak megfordul. Nem Q az első akinek gyerekkori feddései jutnak eszébe Farincot látván, hisz igencsak olyan benyomást kelt a gnőm mint valami dadus aki ha kell, kedves, de amint rájön rosszban sántikálsz, előkapja a pálcát és a térdére fektet. A bökkenő csupán annyi, hogy ennek a dadusnak nagyon kicsik a térdei és egy felnőtt férfi igen nehezen férne rá.
Mintha a megkönnyebbültség mosolyát vélné felfedezni a rongyos alakon, mert immáron ketten vigyorognak a másikra. Ez egy csodálatos barátság kezdete, ahogyan a dörzsölt üzletemberek mondják.*
- Egy szólymot! *Hunyorog a nyilvánvaló beszédhibával küzdő fickóra, aztán ahogy leesik neki a tantusz, arcán felsejlik a felismerés, és rögtön szomorúan kezdi biggyeszteni ajkát.*
- Hej, barátocskám, olyat bizony itt nem találsz. Legalábbis nem ma! Egy sólyom drága portéka, gondos nevelést igényel, az ilyen kuriózumokat pedig, hm. Láttuk csak… A hat harmadik napján szokták kihozni a térre. Pont elszalasztottad őket. Mához négy napra ha visszajössz, talán kint lesz Sh'ol Yum, jó barátom nekem is, nem egyszer kerültünk már mi ketten üzleti… Kapcsolatba. *~Vitába.~* De azt kel mondjam. Ha jön is, nem biztos hogy a te sólymod nála lesz. Sőt lehet, hogy nem is lesz nála súlyom. Senki sólyma. Nullumot szokott hozni a gyerekeknek, de a súlyom mindig megeszi. És a városiak gyakrabban vesznek nullumot, szóval ront az üzleten, ha óvatlan. Meg aztán, ha minden haton itt strázsálna a sólymaival, ki vesz annyit? Ugye? Szóval ez van. Gondoltam szólok. Most már tudod. És hogy én, kérlek alássan? Hát.
*A gnőm csípőre vágja rövid karjait és kihúzza magát, felsőbbrendű csücsörítéssel pedig kinyilatkoztatja az igazságot.*
- Jól látod, fiacskám, kereskedő-féle volnék magam is. És jól látod azt is, hogy nincsen nagyon portékám. Legalábbis nem itt. Nem most. Odalenne a meglepetés, ugye. *Kacsit egyet, majd megnyalja szája szélét.* Mindenfélével kereskedem. Adok-veszek, tudod, hogy megy ez. Akinek kell valami, hozzám jön. Akinek nem kell, ahhoz én megyek.
5062. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-07 23:43:49
Üzenet elküldve: 2016-05-07 23:43:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Farinc//
*A tömegben tolongva gyorsan és ügyesen próbál navigálni, hogy a felettébb önérzetes polgárokat kikerülje, akik a vásárlás és a pénz költés hevében előszeretettel taposnak át a koldusokon, csavargókon. Szerencsére Q kellőképp gyorsan és ügyesen manőverezik ahhoz, hogy a figyelmetlen vagy rosszindulatú egyének szándéka és ártó akarata elől kitérjen. Azonban a nagy igyekezet és rejtőzködés ellenére mégis valaki kiszúrja a tömegben. Ahogy az a kemény ércesnek ható hang eléri a mélységi hallószervét egy pillanatra beleborzong. Mintha csak gyermekkorában kapták volna el a szolga mesterek mikor gombákat lopott a konyháról. Lassan hátrafordul és egy gnóm nőt pillant meg, akinek peckes tekintete egy igazi kemény dumás kalmár benyomását vetíti Q elé. Amikor átfut rajta egy gondolat, hogy ez a kereskedő talán a hasznára lehet, máris a meglepődött arc egy kapzsi mosolyba ferdül át.*
- Talán tényleg tudnál sszegíteni. *Tekint most már határozottan a gnómra.* - Asszért jöttem a várossszba, mert sszeretnék venni egy sszolymot. Néssszem a kínálatot, de egyik áru ssszem tetssszik. Úgy látom te keresszkedő vagy mégisssz mivel keresszkedssz? Hol a portékád?
*Fürkészi a tekintetével a gnóm körülötti területet, hátha talál valamit, ami arra utalhat mivel is foglalatoskodik.*
*A tömegben tolongva gyorsan és ügyesen próbál navigálni, hogy a felettébb önérzetes polgárokat kikerülje, akik a vásárlás és a pénz költés hevében előszeretettel taposnak át a koldusokon, csavargókon. Szerencsére Q kellőképp gyorsan és ügyesen manőverezik ahhoz, hogy a figyelmetlen vagy rosszindulatú egyének szándéka és ártó akarata elől kitérjen. Azonban a nagy igyekezet és rejtőzködés ellenére mégis valaki kiszúrja a tömegben. Ahogy az a kemény ércesnek ható hang eléri a mélységi hallószervét egy pillanatra beleborzong. Mintha csak gyermekkorában kapták volna el a szolga mesterek mikor gombákat lopott a konyháról. Lassan hátrafordul és egy gnóm nőt pillant meg, akinek peckes tekintete egy igazi kemény dumás kalmár benyomását vetíti Q elé. Amikor átfut rajta egy gondolat, hogy ez a kereskedő talán a hasznára lehet, máris a meglepődött arc egy kapzsi mosolyba ferdül át.*
- Talán tényleg tudnál sszegíteni. *Tekint most már határozottan a gnómra.* - Asszért jöttem a várossszba, mert sszeretnék venni egy sszolymot. Néssszem a kínálatot, de egyik áru ssszem tetssszik. Úgy látom te keresszkedő vagy mégisssz mivel keresszkedssz? Hol a portékád?
*Fürkészi a tekintetével a gnóm körülötti területet, hátha talál valamit, ami arra utalhat mivel is foglalatoskodik.*
5061. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-07 22:21:49
Üzenet elküldve: 2016-05-07 22:21:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Qu'yl //
*A gnóm szokásos csencselését végzi. A rikácsoló árusok közt elemében érzi magát, apró termetének köszönhetően könnyen kacskaringózik át a tömegen, hogy aztán a legkülönfélébb árusoknál bukkanjon fel egy kis kötekedés céljából.*
- Hé, jóember, hát micsoda bóvli ez, mi? *Kap fel egy tányért, melynek nem találja elég egyenesnek a szélét.* Nyolc pálinka után jobbat készítek magam, hát ne vicceljen, kérem! Öt arany? Nem? Nem… Már itt se vagyok. Nem fogja tudni eladni, én mondom magának. Jó ajánlat volt, de az ilyen makacs öszvérek… Ehj, hát miért néz ilyen haragosan, egyezzünk ki hat aranyban. Jó, jó, megyek… *Vihogva lép el a szekértől, aztán érdeklődve tekintget körbe a piactéri forgatagban. Ravasz tekintete egy görnyed hátú idegenen állapodik meg, aki szemmel láthatóan keres valamit. Egyszerű koldusnak tűnik, de Farinc úgy dönt próbát tesz vele. Sose lehet tudni. Övét nagy csörgés közepette feljebb húzza, majd hüvelykjével megtörli orrát és célba veszi a fickót, aki a jószágkereskedők felé indul.*
- Keresel valamit, barátocskám? *Szegezi neki a kérdést mikor Q mellé ér.* Talán tudok segíteni. *Mondja a kereskedők csalhatatlan vigyorával arcán. Nem mintha meg volna a kis gnóm pakolva áruval, láthatóan se szekere, se asztala, csak ő maga. De Farinc Hümpüffmüff bármit megszerez. Vagy bármit megvesz, ha úgy adódik. Természetesen csakis úgy, hogy ő mindeközben jól járjon.*
*A gnóm szokásos csencselését végzi. A rikácsoló árusok közt elemében érzi magát, apró termetének köszönhetően könnyen kacskaringózik át a tömegen, hogy aztán a legkülönfélébb árusoknál bukkanjon fel egy kis kötekedés céljából.*
- Hé, jóember, hát micsoda bóvli ez, mi? *Kap fel egy tányért, melynek nem találja elég egyenesnek a szélét.* Nyolc pálinka után jobbat készítek magam, hát ne vicceljen, kérem! Öt arany? Nem? Nem… Már itt se vagyok. Nem fogja tudni eladni, én mondom magának. Jó ajánlat volt, de az ilyen makacs öszvérek… Ehj, hát miért néz ilyen haragosan, egyezzünk ki hat aranyban. Jó, jó, megyek… *Vihogva lép el a szekértől, aztán érdeklődve tekintget körbe a piactéri forgatagban. Ravasz tekintete egy görnyed hátú idegenen állapodik meg, aki szemmel láthatóan keres valamit. Egyszerű koldusnak tűnik, de Farinc úgy dönt próbát tesz vele. Sose lehet tudni. Övét nagy csörgés közepette feljebb húzza, majd hüvelykjével megtörli orrát és célba veszi a fickót, aki a jószágkereskedők felé indul.*
- Keresel valamit, barátocskám? *Szegezi neki a kérdést mikor Q mellé ér.* Talán tudok segíteni. *Mondja a kereskedők csalhatatlan vigyorával arcán. Nem mintha meg volna a kis gnóm pakolva áruval, láthatóan se szekere, se asztala, csak ő maga. De Farinc Hümpüffmüff bármit megszerez. Vagy bármit megvesz, ha úgy adódik. Természetesen csakis úgy, hogy ő mindeközben jól járjon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10307-10326