//Nyílt//
*Egy fekete köpenyes, sötét arcú alak lép ki a barakk kapuján, bár csak azután, hogy visszaszerezte a fegyvereket, és az említett köpenyt, amibe belecsomagolta őket.
Többnyire árnyékban haladva, gyorsan igyekszik eltűnni a szegénynegyed utcáiról, még mielőtt bárki észrevenné. Nem mintha valami rosszban sántikálna, csak éppen némi paranoiával rendelkezik, amit ő egészséges óvatosságnak hív.
A gazdagnegyedből valamilyen, számára ismeretlen okból a piactérre téved, ahelyett, hogy egyenesen hazamenne a szegénynegyedbe. Kicsit megnyugszik, amikor a díszes kőboltíven keresztül a tömegbe lép. Nem szereti, ha emberek, vagy szinte bármilyen faj van a közelében, de nagy mennyiségben könnyű eltűnni közöttük. Ráadásul, sok mindent hallani, ha veszi a fáradságot a sötételf, hogy közösködjön velük. Még akkor is, ha ostobák és általában csak ártani akarnak neki. Akkor is, ha ehhez nappal kell ébren lennie. Ez utóbbihoz egyébként itt lenne az ideje, hogy hozzászokjon, mert éjszaka senki nem talál munkát. Illetve, csak néhány tolvaj és bandita, de ennek ő, a saját elképzelései szerint magasan felette áll.
Kóborol a pultok közt, megnézi, hogy mit is lehetne venni, átgondolva, mire lenne szüksége. Elég kevés maradt meg abból a pénzből, amit az apja hagyott rá, és alaposan át kell gondolnia, mit is akar vele kezdeni.
Egy idő után megunja a nézelődést, és keres magának egy árnyékot, ahol kényelmesen el lehet tűnni. Nincs rá megfelelő szava, mennyire gyűlöli ő a napfényt. Semmit nem lát tőle rendesen, minden egy kicsit homályos, bár csak a formák széleinél. Nézi a piacteret és az embereket, egyéb lényeket, akik arrafelé megfordulnak, de nem igazán látja őket, és ennek most nem ahhoz van köze, hogy még néhány generációval a felszínre kerülés után sem tökéletesek a fajtája szemei a napvilágban való bámészkodáshoz.*