//Edyrm//
*Az elf nem lehet valami reggeli személy, illetve, hajnali, tekintve a napkeltei időpontot, Cahainak van is némi lelkiismeret-furdalása, amiért felkeltette, de utólag már mindegy.
A kérdésre lassan bólint, de azért szóban is válaszol.*
-Igen. De igazából előbb ismerni fel önt a köpenyéről, mint az arcáról, ha mindig csuklyát hord. Meg arról, hogy magasra nőtt, örökké csuklyás-köpenyes fickó létére nem valami fenyegető alak. *Ezzel az óvatosságra meg az udvariasságra próbál utalni, amit eddig látott.
A piacra bólint, arrafelé ő is körül akart nézni. Időnként akad arrafelé olyan árus, aki valamiféle állatot árul. És nem azokra kell gondolni, amik sülve sercegnek valamelyik bódénál, vagy arra várnak, még nyersen, hogy valamii készüljön belőlük. Ezekhez Cahai hozzá sem nyúlna. Sőt, még csak nem is a mindenféle háziállatról van szó. Amire a tündér gondol, az mindenféle vadállat, ami már nem akarja egyből kikaparni az esetleges tulajdonos szemét, amint meglátja. Vagy megharapni a fent említett személyt.*
-Persze. *Jelenti ki és követi a szegénynegyed utcáin.
Amikor a keresett hely hollétéről érdeklődnek, illetve csak Edyrm, hamar kapnak választ, és az elf helyett a másik köszöni meg az útbaigazítást.
Hamarosan átlépik a boltívet, ami a piactér, már korán is látogatott területére vezet. Bár, most csak néhány vásárló akad, a legtöbb árus még csak most állíthatta fel a pultját, vagy még mindig ezzel a tevékenységgel foglalatoskodik. Ami azt illeti, még vannak érkezők, ennek a bizonyítéka az is, amikor épp hogy csak sikerül kiugrania egy, a kapun át közeledő szekér útjából.
Nincs nagy tömeg, amiben a maga százhatvan centiméteres magasságával eltűnhetne, és világos ruhái is feltűnőek tudnak lenni, a Edyrm keresné, igen könnyen megláthatja.
A saját köreiben a száját húzza, ha valahol sülő húst kínálnak neki, megnézi a bájitalokat, eladja a nála lévő teának valót és figyeli, miféle állatok akadnak eladásra. Ami elsősorban kutyákat, néhány énekesmadarat, és elvileg vadászatra beidomított sólymot és lovakat jelent. Bár, jelenleg egyikre sincs elég aranya.
Az egyik árussal, aki kutyákat kínál eladásra még el is beszélget. Sikerül azt az információt megszereznie, hogy ritkán, de akadnak itt olyan árusok, akik valami különlegesebb állatot, vagy legalább a városiak számára egzotikus lényt hoznak. Örül neki, a későbbieken ez még hasznos is lehet, ha arra adja a fejét, hogy valamit vásároljon. Egy kicsit itt le is ragad, eljátszadozik az egyik kölyökkel, amit ezután a pár perc után már rögtön rá is szeretnének sózni, csak szerencsétlennek egyelőre rossz élete lenne a fiatal druida mellett. Amit meg nem szeretne.
Végül, mosolyogva távozik onnan, hogy megkeresse a köpönyeges elfet. Akit sikerül is megtalálnia a tér másik felén, egy kovácsműhely cégére alatt. Aztán az is eszébe jut, hogy tulajdonképpen ez a város egyetlen kovácsműhelye, már ha az elfek, akikkel találkozott és ezt állították, tényleg Artheniorban jártak, és nem valami kisebb városban vagy nagyobbacska faluban, amit a Levegő Városának hittek.*
-Állítólag jó fegyvereket gyárt, annyira, hogy kiszorította a versenyből a többieket. *Meséli a cégér felé intve, amikor megérkezik. Habár nem hallotta, ahogy társa hangosan gondolkozik, feltételezi, azért áll pont itt, mert be akar menni.*