//Második szál//
*Rég volt már, hogy utoljára erre járt? Még szép, nem is emlékszik már rá. És hiányzott neki? Mint a sérv. Mint Allopy tőre a vállából. Mint Isvu nyila a bordái közül. És még annál is kevésbé. Gyűlöli ezt a helyet, de ha bilincset meg láncot kell venni, akkor bilincset meg láncot kell venni. Az egyetlen, amit nem ért, hogy egy közel két méteres lánc hogyan tűnhet el nyomtalanul. Mert kevert ő már el sok mindent, üvegcséket, tekercseket, egyszer egy macskát is elvesztett, de egyszerűen nem érti, hogy nőtt lába a láncnak, és sétált el. Persze "két méter láncot nem nyel el a föld", de hát az nem segít azon, hogy most épp nincs sehol. Nem gond, legyen kettő, biztos hasznos lesz. A szemeivel bőszen kutat a régi árus után, akitől az első darabot is vette, mert bizony nem gyakori darab, amire neki szüksége van. Persze azóta ezt az egész helyet átrendezték már nem is egyszer, és éppen lovakat árulnak azon a helyen, ahol nem is olyan rég még mindenféle vasból készült vackokat lehetett venni.*
- Nem a ti hibátok, lovak *dönti el magában, majd puffogva halad tovább, persze nem kiemelkedően morcosan, csak amolyan Lorew-mértékben egészségesen morcosan. A kellemetlen része a dolgoknak még csak eztán jön, részint mivel nem is biztos benne, hogy valóban itt volt a vasas, illetve azért is, mert megint sikeresen eltévedt. Ilyenkor persze marad a jó öreg "haladjunk egy irányba, és majd kiérünk valahol" taktika, ami eddig kivétel nélkül bevált. Egyszer csak vége kell legyen a tömegnek... Ritkulni ritkul már, amikor megpillant egy törpét. Ez persze nem is lenne olyan nagy dolog, vagy egy hónapja nem lett volna nagy dolog, de most egészen véletlenül pont egy törpére van szüksége, vagy sokra. De mindenek előtt egyre. Sajnos az a Gorik, vagy ki, aki folyton pöfékelt a pipájával, valahová eltűnt, a másik meg csak a főzéshez ért, viszont ez a törpe itt ránézésre egy igazi törpe. Alacsony, hosszú vörös szakálla van, mintha csak egyenesen a legendák törpeábrázolásából ragadták volna ki. Akkor csak tud lukat ásni...*
- Elnézést törpe uram *emeli fel a kezét, mintegy jelzésként, ha amaz megfordulna, hogy ő volt, aki kiabált, majd meg is indul feléje, nehogy amaz el tudjon szökni. Nem az első eset volna. Ha még alkalma is nyílik megszólítani, miután odaért, a korábbi esetekre való tekintettel egy nagyon fontos kérdéssel indít.*
- Elkerülendőn a tiszteletlenséget, muszáj rákérdeznem, hogy ön nem-e esetleg egy alacsony ember, vagy egy eldeformálódott gnóm, hanem teljes bizonyossággal állíthatja, hogy törpe? Vagy ez már tiszteletlen volt a gnómokkal szemben? Nincs velük semmi bajom... *tűnődik el, majd figyel, hogy ezúttal valóban egy törpét sikerült-e fognia. Mondjuk ha az előtte álló lény nem törpe, akkor nem igazán tudná megmondani, mi a törpe. Ennél törpébb már nem lehet senki. Esetleg még egy kupa sör kéne a kezébe...*