*Mikor úgy érzi, hogy kezd zsibbadni a lába, feltápászkodik, kinyújtóztatja tagjait. Úgy dönt, sétál egyet, hogy kicsit átmozgassa magát és korgó gyomrába is szerezzen valami ennivalót. Erre pedig legjobb helynek a Piactér ígérkezik. Az eddig összekoldult aranyak egy részéből tud venni valami ételt magának, amivel legalább a nap végéig kihúzza majd. Az nem segít, ha elájul az éhségtől. Egyszer megtörtént vele. Egy jólelkű városőr locsolta fel egy vödör vízzel, majd kardlappal püfölve kergette a Szegénynegyed széléig, mondván, „büdös koldus, ne itt, az urak portája előtt akarj megdögleni!” Addigra persze már minden pénzét ellopták, talán éppen a kedves városőr.*
-Vigyázni kell magamra, vigyázni kell! *Picit bólint is, hogy nyomatékosítsa és a Piactér felé veszi az irányt. Odaérve és látva a tömeget összébb húzza magát. Utálja a nyüzsgést, ahogy nekiütköznek, hiába próbál mindenki útjából kitérni, sosem sikerül. Idegenek taposnak a lábán vagy lökik arrébb, szinte nem is tud egy irányba haladni, csak sodródik az árral.*
-Borzasztó, annyira borzasztó! *Sóhajtozik, de ha ételhez akar jutni, muszáj belevágni. Két marokra fogja kis vagyonkáját rejtő erszényét, hogy a tolvajoknak ne adjon esélyt és nekivág. Várakozása most is helyesnek bizonyul, alig egy perc múlva már fájdalmasan landol a hátsóján. Még a könnyet sincs ideje kitörölni a szeméből, máris majdnem rálép egy hatalmas láb. Ember? Elf? Talán egyenesen egy óriás? Nincs ideje gondolkozni, hiszen mindjárt eltapossák. Valami kedvesebb lény hirtelen lenyúl érte és talpra rántja.*
-Vigyázz, bolond lány! *Azzal már megy is a dolgára, mielőtt Soynara „köszönömöt” rebeghetne. Gyorsan az egyik árus pultja mellé húzódik, hátha így nehezebben kerül a földre. Így, pulttól asztalig, asztaltól standig, standtól pultig szaladva, sodródva, végül eljut ahhoz az árushoz, akitől ételt szokott vásárolni. A sötét tekintetű, rémisztő asszonyság azonnal felismeri, úgyhogy csak kérdőn mordul egyet. A lány remegő kézzel mutatja, hogy csak egyet kér. Azonnal egy fapálcára húzott, ropogósra sütött patkány landol előtte. Az asszonynak ma jó napja lehet, valami zöld füvet is mellé hajít, valami „nesze, te szerentcsétlenre” emlékeztető mordulást hallatva. Soynara nem biztos benne, hogy mit is kapott, de úgy van vele, biztos ehető, úgyhogy elveszi és fizet.*
-Köszönöm. *Motyogását biztos, hogy nem hallja a csúnya nő, pillantásuk találkozik egy pillanatra, de a lány rögtön el is kapja a tekintetét és ebédjét szorongatva nekiindul visszafelé.*