Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 271 (5401. - 5420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5420. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 21:15:33
Üzenet elküldve: 2016-08-18 21:15:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Mennyivel egyszerűbb, biztonságosabb és nyugodtabb lenne a világ, ha mindenki azt tenné, ami a dolga. Például az elhunytaknak pár lábnyira a föld alatt kéne porladniuk és nem a felszínen randalírozniuk. Vagy, hogy valami közelebbit is említsünk, az esküvője elől menekülő, kissé tán elkényeztetett, jómódhoz szokott leányt a fejvadásznak vissza kell vinnie a busás fizetséget ígérő atyának. Mindenki boldog lenne, az egy Lylinát leszámítva. Így viszont számolniuk kell, főleg a szószegő orgyilkosnak, a felbőszült apa haragjával. Miért is kell ez neki? Valószínűleg aggasztónak találná a választ, tehát ezzel most nem is foglalkozik. Most amúgy is arra kell koncentrálnia, hogy a csodálkozó zöld szemektől ne lágyuljon el túlzottan.*
- Azt hittem, már gondoskodtál útravalóról. *ennyi fricskát nem tud kihagyni, amikor Lylina végül visszafordul hozzá, miután elsétáltak a lókereskedő standjától. Nem tudja biztosan, inkább csak érzi, hogy a lány végül valami magyarázatot akar adni a történtekre és örül neki, hogy erre még nem kerített sort. Talán ő is érzi, hogy ilyesmire nem egy forgalmas piac kellős közepén kell sort keríteni. Noha abban szinte teljesen biztos, hogy jelenetet egyikük sem rendezne, de jobb kerülni a feltűnést. A legkisebbet is. A kérdésre azért csak megtorpan, és azonnal megáll a kantárszáron vezetett szürke is. A kupec, úgy látszik, nem csapta be, kezes állat.*
- Hogy mit gondolok? *vág gunyoros arckifejezést* - Azt gondolom, hogy szabad vagy. Nem tartozol jó atyád házához, nem tartozol ahhoz a ficsúrhoz, akit kinéztek neked és nem tartozol hozzám sem. Oda mész és azt teszel, ahova szeretnél és amit jónak látsz. Vállalod tetteidért a felelősséget, vállalod a kockázatot.
*Érzi, hogy ez így borzalmasan patetikus és amúgy sem az a célja, hogy megijessze, pláne elijessze a lányt. Úgyhogy egy kis fejrázás és mosoly után folytatja.*
- És ha úgy döntesz, *most már szemérmetlenül vigyorog* hogy egyelőre nincs ellenedre a társaságom és nem fogsz minden reggel felszívódni a hajnalról maradt ködben, akkor boldog leszek. Egyébként pedig azt gondolom, hogy ügyes vagy. Mire észbe kaptam, már hűlt helyed volt.
*Most jólesik kicsit elveszni a zöld szempárban, aztán tekintete a saját lovánál hevesebb vérmérsékletűnek látszó ménre vándorol. Nem kifejezetten szakértő, de úgy látszik, szerencséjük volt. Elegáns felépítésű, izmos állat, csillogó, kékesfekete szőrzettel, hosszú, szénfekete sörénnyel és farokkal. Kedvtelve nézegeti.*
- Illik hozzád. *szólal meg végül* - Mi legyen a neve?
*Mennyivel egyszerűbb, biztonságosabb és nyugodtabb lenne a világ, ha mindenki azt tenné, ami a dolga. Például az elhunytaknak pár lábnyira a föld alatt kéne porladniuk és nem a felszínen randalírozniuk. Vagy, hogy valami közelebbit is említsünk, az esküvője elől menekülő, kissé tán elkényeztetett, jómódhoz szokott leányt a fejvadásznak vissza kell vinnie a busás fizetséget ígérő atyának. Mindenki boldog lenne, az egy Lylinát leszámítva. Így viszont számolniuk kell, főleg a szószegő orgyilkosnak, a felbőszült apa haragjával. Miért is kell ez neki? Valószínűleg aggasztónak találná a választ, tehát ezzel most nem is foglalkozik. Most amúgy is arra kell koncentrálnia, hogy a csodálkozó zöld szemektől ne lágyuljon el túlzottan.*
- Azt hittem, már gondoskodtál útravalóról. *ennyi fricskát nem tud kihagyni, amikor Lylina végül visszafordul hozzá, miután elsétáltak a lókereskedő standjától. Nem tudja biztosan, inkább csak érzi, hogy a lány végül valami magyarázatot akar adni a történtekre és örül neki, hogy erre még nem kerített sort. Talán ő is érzi, hogy ilyesmire nem egy forgalmas piac kellős közepén kell sort keríteni. Noha abban szinte teljesen biztos, hogy jelenetet egyikük sem rendezne, de jobb kerülni a feltűnést. A legkisebbet is. A kérdésre azért csak megtorpan, és azonnal megáll a kantárszáron vezetett szürke is. A kupec, úgy látszik, nem csapta be, kezes állat.*
- Hogy mit gondolok? *vág gunyoros arckifejezést* - Azt gondolom, hogy szabad vagy. Nem tartozol jó atyád házához, nem tartozol ahhoz a ficsúrhoz, akit kinéztek neked és nem tartozol hozzám sem. Oda mész és azt teszel, ahova szeretnél és amit jónak látsz. Vállalod tetteidért a felelősséget, vállalod a kockázatot.
*Érzi, hogy ez így borzalmasan patetikus és amúgy sem az a célja, hogy megijessze, pláne elijessze a lányt. Úgyhogy egy kis fejrázás és mosoly után folytatja.*
- És ha úgy döntesz, *most már szemérmetlenül vigyorog* hogy egyelőre nincs ellenedre a társaságom és nem fogsz minden reggel felszívódni a hajnalról maradt ködben, akkor boldog leszek. Egyébként pedig azt gondolom, hogy ügyes vagy. Mire észbe kaptam, már hűlt helyed volt.
*Most jólesik kicsit elveszni a zöld szempárban, aztán tekintete a saját lovánál hevesebb vérmérsékletűnek látszó ménre vándorol. Nem kifejezetten szakértő, de úgy látszik, szerencséjük volt. Elegáns felépítésű, izmos állat, csillogó, kékesfekete szőrzettel, hosszú, szénfekete sörénnyel és farokkal. Kedvtelve nézegeti.*
- Illik hozzád. *szólal meg végül* - Mi legyen a neve?
5419. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:17:36
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:17:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tudja Aryna társak között hogyan működik az ilyesmi, na de hálás azért a fentieknek, hogy ilyen jó harcos mellett tudhatja magát, aki még pénzzel is el van eresztve. Persze nem akarja kihasználni és ezt mindenféleképpen a tudtára hozza.*
-Rendben, a következő kocsmázást én állom. *Fogadja el a lehetőséget, persze az közel sem kerül ennyibe, na de a tanításért amit kapott pénzt, abból bőven kijön majd.*
-Ó, de gyors voltál. *El is veszi és elsétál vele egy sikátor felé. Be akarja kenni a lábát, de ahhoz le kell tolnia a nadrágot egy kicsit és nem ott mindenki előtt tenné. Amikor oda ér újabb emlékek törnek fel. Isurii és egy mélységi, aki átadja neki a levelet, majd annak tartalma is dereng neki. Persze ez is akkor ugrik be, amikor épp kenegeti a lábát és kicsit se néz ki hülyén, hogy több ideig marad úgy.
Gyorsan összekapja magát és felhúzza a nadrágot és eligazgatja rajta a szoknyát. Kissé elpirulva fordul vissza a társaságához.*
-Azt hiszem tudom mi van abban a levélben, újabb emlékképek, de menjünk kevésbé forgalmasra helyre és elmesélem.
-Rendben, a következő kocsmázást én állom. *Fogadja el a lehetőséget, persze az közel sem kerül ennyibe, na de a tanításért amit kapott pénzt, abból bőven kijön majd.*
-Ó, de gyors voltál. *El is veszi és elsétál vele egy sikátor felé. Be akarja kenni a lábát, de ahhoz le kell tolnia a nadrágot egy kicsit és nem ott mindenki előtt tenné. Amikor oda ér újabb emlékek törnek fel. Isurii és egy mélységi, aki átadja neki a levelet, majd annak tartalma is dereng neki. Persze ez is akkor ugrik be, amikor épp kenegeti a lábát és kicsit se néz ki hülyén, hogy több ideig marad úgy.
Gyorsan összekapja magát és felhúzza a nadrágot és eligazgatja rajta a szoknyát. Kissé elpirulva fordul vissza a társaságához.*
-Azt hiszem tudom mi van abban a levélben, újabb emlékképek, de menjünk kevésbé forgalmasra helyre és elmesélem.
5418. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 18:44:58
Üzenet elküldve: 2016-08-18 18:44:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Csacsivásár//
//En' Hjoka//
*Az aprólékra kicsit durcásan felhúzza az orrát egy pillanatra, ezzel tovább erősítve a szerepére, ám tényleg csak annyi időre, hogy meglátsszék, de ne legyen feltűnő. A következő mondat azonban, még ha csak odavetett szavak is voltak ujjongásra késztetik, és már oldani is kezdi a kis csacsit le a szekérről, hogy minél gyorsabban eltűnhessen, nehogy végül a másik fél meggondolja magát. A hála szavai persze nem maradnak el.*
- Jaj, nagyon szépen köszönöm! Mindig is egy ilyen csodaszép állatkára vágytam! Nagyon hálás vagyok Önnek Uram!
*Persze kicsit sem hálás, még mindig haragszik azért, ahogyan a férfi az állatokkal bánt, és legszívesebben a másik szamarat is kimentené, ám tudja, hogy ezt már nem tehetné meg ilyen könnyedén, és az érte kapott pénzből az öreg maximum egy másik igást vehetne és verhetne. A felfordulás látványára igyekszik elnyomni a kuncogását, majd riadt képet vágva menekülőre fogni a figurát. Más körülmények között bizonyára a másik segítségére sietne, és együtt kapdosnák össze a szárnyasokat, itt azonban üzlet köttetett, és jobbnak látja, ha eloldalog. A csacsi eloldozása viszonylag gyorsan sikerül, majd azért vet egy kérdő pillantást a tulajra, hogy viheti-e a lószerszámot is, amennyiben a fiatal csikón akad ilyen. Ha van, és nemleges választ kap, akkor gyorsan leszereli, és ezután lát neki ahhoz, hogy szép szóval, simításokkal, és egyéb hízelgéssel igyekezzen meggyőzni arról az állatot, hogy neki bizony picit távolabb sokkal de sokkal jobb dolga lenne. Egy intést és egy végszót persze az öreg is kap.*
- Nem is zavarom tovább, látom, hogy rengeteg dolga van. Nagyon szépen köszönöm még egyszer!
*Ezek után ha sikerül mozgásra bírni az állatot, akkor a Pegazus felé indul meg, hogy az ott lévő istállóban, nyugodt körülmények között próbálkozzék az ismerkedéssel és esetlegesen a csacsi megülésével. A tolvajt még mindig nem veszi észre, nem is számít ilyesmire azok után, hogy nem a drága holmik között válogatott.*
//En' Hjoka//
*Az aprólékra kicsit durcásan felhúzza az orrát egy pillanatra, ezzel tovább erősítve a szerepére, ám tényleg csak annyi időre, hogy meglátsszék, de ne legyen feltűnő. A következő mondat azonban, még ha csak odavetett szavak is voltak ujjongásra késztetik, és már oldani is kezdi a kis csacsit le a szekérről, hogy minél gyorsabban eltűnhessen, nehogy végül a másik fél meggondolja magát. A hála szavai persze nem maradnak el.*
- Jaj, nagyon szépen köszönöm! Mindig is egy ilyen csodaszép állatkára vágytam! Nagyon hálás vagyok Önnek Uram!
*Persze kicsit sem hálás, még mindig haragszik azért, ahogyan a férfi az állatokkal bánt, és legszívesebben a másik szamarat is kimentené, ám tudja, hogy ezt már nem tehetné meg ilyen könnyedén, és az érte kapott pénzből az öreg maximum egy másik igást vehetne és verhetne. A felfordulás látványára igyekszik elnyomni a kuncogását, majd riadt képet vágva menekülőre fogni a figurát. Más körülmények között bizonyára a másik segítségére sietne, és együtt kapdosnák össze a szárnyasokat, itt azonban üzlet köttetett, és jobbnak látja, ha eloldalog. A csacsi eloldozása viszonylag gyorsan sikerül, majd azért vet egy kérdő pillantást a tulajra, hogy viheti-e a lószerszámot is, amennyiben a fiatal csikón akad ilyen. Ha van, és nemleges választ kap, akkor gyorsan leszereli, és ezután lát neki ahhoz, hogy szép szóval, simításokkal, és egyéb hízelgéssel igyekezzen meggyőzni arról az állatot, hogy neki bizony picit távolabb sokkal de sokkal jobb dolga lenne. Egy intést és egy végszót persze az öreg is kap.*
- Nem is zavarom tovább, látom, hogy rengeteg dolga van. Nagyon szépen köszönöm még egyszer!
*Ezek után ha sikerül mozgásra bírni az állatot, akkor a Pegazus felé indul meg, hogy az ott lévő istállóban, nyugodt körülmények között próbálkozzék az ismerkedéssel és esetlegesen a csacsi megülésével. A tolvajt még mindig nem veszi észre, nem is számít ilyesmire azok után, hogy nem a drága holmik között válogatott.*
5417. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 17:48:22
Üzenet elküldve: 2016-08-18 17:48:22
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*Nem jegyez meg semmit. Nagyobb kőarc annál. Meg annak is kell lennie. Pénzt költeni egy nőre, szörnyű. Főleg, hogy nem is nőnek tekinti. Legfeljebb társnak, akinek inkább azzal kell foglalkoznia, hogy hogyan lehet a legjobb abban, amit csinál.*
- Persze, a következő kocsmában te fizetsz *málházza be a holmikat. Nem szeretné maga cipelni őket, ha már egyszer vannak lovaik. Ezt leszámítva továbbra is maga dönti el, hogy mire költ, és miért. A krémet szerencsére könnyen hozzáférhető részre rakta, így már veszi is elő.*
- Annyit mondtak, hogy jelenleg ez a legjobb krém, ami ilyesmire adható. Persze ha esetleg szakállad nőne tőle, majd visszajövünk, és rákérdezünk még egyszer *kacsint Arynára. Még végiggondolja, kell-e bármi is az útra, de semmi egyéb nem jut eszébe.*
- Persze, a következő kocsmában te fizetsz *málházza be a holmikat. Nem szeretné maga cipelni őket, ha már egyszer vannak lovaik. Ezt leszámítva továbbra is maga dönti el, hogy mire költ, és miért. A krémet szerencsére könnyen hozzáférhető részre rakta, így már veszi is elő.*
- Annyit mondtak, hogy jelenleg ez a legjobb krém, ami ilyesmire adható. Persze ha esetleg szakállad nőne tőle, majd visszajövünk, és rákérdezünk még egyszer *kacsint Arynára. Még végiggondolja, kell-e bármi is az útra, de semmi egyéb nem jut eszébe.*
5416. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 17:25:27
Üzenet elküldve: 2016-08-18 17:25:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-A ménkűbe! *Mormog indulatosan az orra alatt miközben egy útjába kerülő tyúkot taszít odébb a lábával. Nem mintha haszna lett volna, ugyanis rövidesen öt másik követi, amik már végképpen megállásra késztetik. Ennek az oka a kordéról leboruló ketrec. Ez a fejlemény számtalan tekintetett vonz magához. Egy alkalmi zsebtolvajnak egy ez tökéletes lehetőség lenne a pénz leakasztására, de neki, mint leendő mester tolvajnak gondolnia kell a jövőjére is. A piactérre meg még sokszor szeretne lejönni, mielőtt a környék tele lenne a körözési plakátjaival. Egyelőre visszavonul, de még nem adja fel, csak taktikát vált. Cserkészni fog.
Igyekszik újra elvegyülni a tömegben közeli és a közép távolság közt ingadozva félszemét a lányka erszényén tartva. Arra is kíváncsi, hogy a pénz gazdát cserél-e majd. Ez ugyanis nagyban befolyásolja majd további cselekedeteit. Abban viszont bizonyos, hogy sajnálná azt a súlyos csomagot veszni hagyni. Most már nagyon kíváncsi a tartalmára.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.22 12:27:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
Igyekszik újra elvegyülni a tömegben közeli és a közép távolság közt ingadozva félszemét a lányka erszényén tartva. Arra is kíváncsi, hogy a pénz gazdát cserél-e majd. Ez ugyanis nagyban befolyásolja majd további cselekedeteit. Abban viszont bizonyos, hogy sajnálná azt a súlyos csomagot veszni hagyni. Most már nagyon kíváncsi a tartalmára.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.22 12:27:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
5415. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 17:16:23
Üzenet elküldve: 2016-08-18 17:16:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lóvásár//
*Olyan, mintha egy pillanat alatt mindkettejükből kitörlődött volna a lány meglógásának ténye. Már mit sem mondó tekintettel áll a férfi oldalán, figyelve, ahogy a kereskedő felszerszámozza a két jószágot. Időnként Chetrora pillant, akin a düh jelét egy pillanatra sem véli felfedezni. Talán az a kis rángatózás az ajka szélén, de hát már megtanulta, hogy az lehet az elfojtott vigyor jele is. Végül úgy fest mindennel megvolnának, s hamarosan a szebbik állat kantárja landol is a kezében. Valahogy az elképedt tekintet most elmarad, inkább csak a "Biztos vagy benne?" pillantásokat veti oda. Először veszekedésre számított, a férfiúi, és indokolt düh kiadására készült fel. Bár az is lehet, hogy csak későbbre van tartogatva a számon kérés. Addig is engedelmesen ráfog a kantárra, s a kérdések után halványan mosolyodik el.*
- Irány Amon Ruadh.
*Bólint is, majd tovább nem is várva kezdi el kivezetni az állatot a tömegből. Egyelőre ő vezeti a sort, s hátra sem pillant a férfira. Biztos benne, ha újra találkozik a pillantásuk akkor biztos, hogy nekikezd a magyarázkodásnak, amivel ki tudja, tán Chetrot sikeresen feldühítené. Ha a férfi akar beszélni az otthagyásról, hát majd akkor beszél.*
- Talán még valami útravalót kéne szereznünk és ennyi. Szárított hús, kenyér, gyümölcs, víz. Az eláll addig, amíg odaérünk.
*Kezd is kutakodni a sorok között, hátha megtalál mindent nagyjából egy helyen. Nagyjából tényleg így tervezte a napot. Ló, élelem és utána el is tűnik a színről. Noha ez idáig erősen része volt a tervnek, hogy csak magányosan fog haladni. De valami azt sugallja, hogy ha most sem tudott eltűnni a férfi elől, akkor a sors közös utat tervezett a számukra.*
- Te mit gondolsz?
*Fordítja végül hátra smaragd tekintetét, miközben azért izgulva szorítja a kantár végét.*
*Olyan, mintha egy pillanat alatt mindkettejükből kitörlődött volna a lány meglógásának ténye. Már mit sem mondó tekintettel áll a férfi oldalán, figyelve, ahogy a kereskedő felszerszámozza a két jószágot. Időnként Chetrora pillant, akin a düh jelét egy pillanatra sem véli felfedezni. Talán az a kis rángatózás az ajka szélén, de hát már megtanulta, hogy az lehet az elfojtott vigyor jele is. Végül úgy fest mindennel megvolnának, s hamarosan a szebbik állat kantárja landol is a kezében. Valahogy az elképedt tekintet most elmarad, inkább csak a "Biztos vagy benne?" pillantásokat veti oda. Először veszekedésre számított, a férfiúi, és indokolt düh kiadására készült fel. Bár az is lehet, hogy csak későbbre van tartogatva a számon kérés. Addig is engedelmesen ráfog a kantárra, s a kérdések után halványan mosolyodik el.*
- Irány Amon Ruadh.
*Bólint is, majd tovább nem is várva kezdi el kivezetni az állatot a tömegből. Egyelőre ő vezeti a sort, s hátra sem pillant a férfira. Biztos benne, ha újra találkozik a pillantásuk akkor biztos, hogy nekikezd a magyarázkodásnak, amivel ki tudja, tán Chetrot sikeresen feldühítené. Ha a férfi akar beszélni az otthagyásról, hát majd akkor beszél.*
- Talán még valami útravalót kéne szereznünk és ennyi. Szárított hús, kenyér, gyümölcs, víz. Az eláll addig, amíg odaérünk.
*Kezd is kutakodni a sorok között, hátha megtalál mindent nagyjából egy helyen. Nagyjából tényleg így tervezte a napot. Ló, élelem és utána el is tűnik a színről. Noha ez idáig erősen része volt a tervnek, hogy csak magányosan fog haladni. De valami azt sugallja, hogy ha most sem tudott eltűnni a férfi elől, akkor a sors közös utat tervezett a számukra.*
- Te mit gondolsz?
*Fordítja végül hátra smaragd tekintetét, miközben azért izgulva szorítja a kantár végét.*
5414. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 16:47:54
Üzenet elküldve: 2016-08-18 16:47:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
-Oké, akkor majd olyat veszünk. *Ezek szerint ezek jók rövid távon és nem romlanak meg olyan gyorsan. Mindig tanul valami újat, de azt elég érdekes módon deríti ki néha az elf és nem szándékosan.*
-Rendben, a nadrág az én dolgom. *Ez ügyben keresgél és talál is megfelelő helyet meg ruhaneműt is. Megpróbálhatja, így kiköti a hosszan fűzős cipőjét és felhúzza a szoknya alá a szűk nadrágot. Úgy néz ki benne, mintha feketére festették volna a lábait, mert ugyanúgy követi annak a vonalát, viszont nincs szabadon és mégis védve van.*
-Ó ez nagyon tetszik. *Albun se jegyzi meg hogy röhejes lenne benne, így visszaveszi a cipőjét és mire előkaparná a pénzét a táskájából, már ki is fizeti a férfi a nadrágot. Nem tetszik neki a dolog és kicsit duzzogva néz a férfira.*
-Legközelebb majd remélem hagysz engem is fizetni valamit, mert kezd kellemetlen lenni a költekezésed, még ha meg is teheted. *Jegyzi meg komolyan, mert az önérzetét rombolja ez a sok dolog, ami annyira nem természetes a csak barátok témában.*
-Na akkor a krém kell már csak. *Néz körben, nem tudja, hogy Albun már meg is vett mindent, mire ő nadrágot talált magának.*
-Rendben, a nadrág az én dolgom. *Ez ügyben keresgél és talál is megfelelő helyet meg ruhaneműt is. Megpróbálhatja, így kiköti a hosszan fűzős cipőjét és felhúzza a szoknya alá a szűk nadrágot. Úgy néz ki benne, mintha feketére festették volna a lábait, mert ugyanúgy követi annak a vonalát, viszont nincs szabadon és mégis védve van.*
-Ó ez nagyon tetszik. *Albun se jegyzi meg hogy röhejes lenne benne, így visszaveszi a cipőjét és mire előkaparná a pénzét a táskájából, már ki is fizeti a férfi a nadrágot. Nem tetszik neki a dolog és kicsit duzzogva néz a férfira.*
-Legközelebb majd remélem hagysz engem is fizetni valamit, mert kezd kellemetlen lenni a költekezésed, még ha meg is teheted. *Jegyzi meg komolyan, mert az önérzetét rombolja ez a sok dolog, ami annyira nem természetes a csak barátok témában.*
-Na akkor a krém kell már csak. *Néz körben, nem tudja, hogy Albun már meg is vett mindent, mire ő nadrágot talált magának.*
5413. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 16:10:14
Üzenet elküldve: 2016-08-18 16:10:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Csacsivásár - Mofeta és En'Hjoka//
- Miva' aprólék? - *Kapja fel a köpcös a fejét, amikor már kezdi idegesíteni, hogy nem csak hogy a forgalmi fennakadást nem tudja megszüntetni a makacsuk földbe gyökerezett állatok által képzett akadály okán, de még a kicsi tündérlány is ott jön-megy körülötte egy ideig. Aztán a ráncigálás közepette odaveti foghegyről:* - Vigyed, csak vigyed messzire, káromra van csak ez a büdös, ostoba állat! Bah!
*Nagyot ránt az anyaállat zabláján, végül valahogy odébbhúzza mindkét állatot, kordéstul. A kocsin a ketrec jócskán balra kileng, a csirkék súlyától legörög és csattanva ér földet az úton. A kalicka felpattanó ajtaja szabadjára engedi mintegy féltucatnyi, dúlt állapotban lévő kotlóst akik az eddigit felülmúló zűrzavart okozva kitódulnak a piactér felé. Az orvul lopakodó tolvaj szerencsétlenségére, ugyanis a Mofeta mellett történő kecses és észrevétlen elvonulás ilyen módon meghiúsul, ugyanis egy tizedmásodperc alatt körülbelül hat zaklatott szárnyas kerül a lába alá. S ha még mindez nem lenne elég, és ennek ellenére is megpróbálja kizsebelni a tündérlányt, a szemfüles kufár is ráordít, felé lendítve a nádpálcát:*
- Kisanyám, viszik a lóvét!
- Miva' aprólék? - *Kapja fel a köpcös a fejét, amikor már kezdi idegesíteni, hogy nem csak hogy a forgalmi fennakadást nem tudja megszüntetni a makacsuk földbe gyökerezett állatok által képzett akadály okán, de még a kicsi tündérlány is ott jön-megy körülötte egy ideig. Aztán a ráncigálás közepette odaveti foghegyről:* - Vigyed, csak vigyed messzire, káromra van csak ez a büdös, ostoba állat! Bah!
*Nagyot ránt az anyaállat zabláján, végül valahogy odébbhúzza mindkét állatot, kordéstul. A kocsin a ketrec jócskán balra kileng, a csirkék súlyától legörög és csattanva ér földet az úton. A kalicka felpattanó ajtaja szabadjára engedi mintegy féltucatnyi, dúlt állapotban lévő kotlóst akik az eddigit felülmúló zűrzavart okozva kitódulnak a piactér felé. Az orvul lopakodó tolvaj szerencsétlenségére, ugyanis a Mofeta mellett történő kecses és észrevétlen elvonulás ilyen módon meghiúsul, ugyanis egy tizedmásodperc alatt körülbelül hat zaklatott szárnyas kerül a lába alá. S ha még mindez nem lenne elég, és ennek ellenére is megpróbálja kizsebelni a tündérlányt, a szemfüles kufár is ráordít, felé lendítve a nádpálcát:*
- Kisanyám, viszik a lóvét!
5412. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 15:12:55
Üzenet elküldve: 2016-08-18 15:12:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Csacsivásár//
//En' Hjoka//
*Nem kis aggodalommal, de annál több türelemmel és önuralommal szemléli az eseményeket. Ő mindig úgy tanulta, hogy az állat annyira lesz kezes, amennyire azt a gazdája megérdemli, és ennek a gazdának a láttán az az érzése támad, hogy ez a mondás bizony nagyon is megállja a helyét. Azt azonban ő állja meg, hogy közbeavatkozzék, hiszen a tervei szerint az árusnak kell megszólítania őt, ami meg is történik, bár nem azon a módon, ahogyan ő azt éppenséggel tervezte. Ez azonban nem veszi el a kedvét a vásártól, és most már picit úgy is érzi, hogy az egyik állatot neki meg kell mentenie a gonosz tulajdonosa karmai közül. Kicsit ugyan fáj a szíve amiatt, mert sejti, hogy a kancáról és csikóról lehet szó, de az az érzése, hogy ezzel jót tesz, nagyobb mint az ellenérzés. A goromba szavakra is illendően hajol meg, még szoknyácskáját is megemeli kissé, és csilingelő hangján szólal meg.*
- Jó napot kívánok kedves Uram! Nem szeretnék lábatlankodni, csak annyira nagyon szép az a pici csacsi, és nagyon nagyon örülnék, ha valahogy nekem tudná adni. Látom, hogy Önnek csak a gondja van vele, és nekem annyira nagyon de nagyon tetszik!
*Egyelőre ennyit árul el, hiszen az, hogy már nélküle is az eladásról beszélnek talán elég ahhoz, hogy meghozza az öreg kedvét a vásárhoz, de ha csak hozzávágja ingyen, annál jobb üzletet nem köthet. Ha engedi a tulajdonos, akkor közelebb is lép a csikóhoz, és megpróbálja megsimogatni az állatot, hogy kicsit nyugtassa, na és persze végig igyekszik fenntartani az ámuló gyermeki tekintetet, hiszen ő mindig is csak egy pici csacsira vágyott. Ebben a helyzetben még nem is igazán kell színészkednie, mert az igással való bánásmód megszülte benne az elhatározást, hogy neki ez az állat bizony kell. Mivel ez a szándéka eléggé lefoglalja, egyelőre nem is veszi észre a felé közeledő tolvajt, aki így a közelébe kerülhet.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.18 15:21:29
//En' Hjoka//
*Nem kis aggodalommal, de annál több türelemmel és önuralommal szemléli az eseményeket. Ő mindig úgy tanulta, hogy az állat annyira lesz kezes, amennyire azt a gazdája megérdemli, és ennek a gazdának a láttán az az érzése támad, hogy ez a mondás bizony nagyon is megállja a helyét. Azt azonban ő állja meg, hogy közbeavatkozzék, hiszen a tervei szerint az árusnak kell megszólítania őt, ami meg is történik, bár nem azon a módon, ahogyan ő azt éppenséggel tervezte. Ez azonban nem veszi el a kedvét a vásártól, és most már picit úgy is érzi, hogy az egyik állatot neki meg kell mentenie a gonosz tulajdonosa karmai közül. Kicsit ugyan fáj a szíve amiatt, mert sejti, hogy a kancáról és csikóról lehet szó, de az az érzése, hogy ezzel jót tesz, nagyobb mint az ellenérzés. A goromba szavakra is illendően hajol meg, még szoknyácskáját is megemeli kissé, és csilingelő hangján szólal meg.*
- Jó napot kívánok kedves Uram! Nem szeretnék lábatlankodni, csak annyira nagyon szép az a pici csacsi, és nagyon nagyon örülnék, ha valahogy nekem tudná adni. Látom, hogy Önnek csak a gondja van vele, és nekem annyira nagyon de nagyon tetszik!
*Egyelőre ennyit árul el, hiszen az, hogy már nélküle is az eladásról beszélnek talán elég ahhoz, hogy meghozza az öreg kedvét a vásárhoz, de ha csak hozzávágja ingyen, annál jobb üzletet nem köthet. Ha engedi a tulajdonos, akkor közelebb is lép a csikóhoz, és megpróbálja megsimogatni az állatot, hogy kicsit nyugtassa, na és persze végig igyekszik fenntartani az ámuló gyermeki tekintetet, hiszen ő mindig is csak egy pici csacsira vágyott. Ebben a helyzetben még nem is igazán kell színészkednie, mert az igással való bánásmód megszülte benne az elhatározást, hogy neki ez az állat bizony kell. Mivel ez a szándéka eléggé lefoglalja, egyelőre nem is veszi észre a felé közeledő tolvajt, aki így a közelébe kerülhet.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.18 15:21:29
5411. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 15:06:17
Üzenet elküldve: 2016-08-18 15:06:17
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mofeta Wirfall//
*Útja ezúttal a piactérre vezet "bevásárolni". Persze ez nála általában egy kicsit mást jelent.
Az emberek közt elvegyülve, csuklyával a fején keresi a "napi betevőjét". Hamarosan talál is egy alkalmasnak tűnő célpontot. Egy gyermek, az oldalán egy nehézkesnek tűnő erszénnyel. Ennél könnyebb célpontja nem is lehetne. Hjoka arca ravasz mosolyra húzódik. Biztos tehetős, nem fog neki pár aranytallér hiányozni.
A lányka úgy tűnik, egy árus környékén sündörög, közben meg sikerül egy morcos vénember szekerének útjába állnia a tolvaj lány úgy dönt a szokásossal próbálkozik. Csak elsétál mellette... a pénzével együtt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.22 12:28:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Útja ezúttal a piactérre vezet "bevásárolni". Persze ez nála általában egy kicsit mást jelent.
Az emberek közt elvegyülve, csuklyával a fején keresi a "napi betevőjét". Hamarosan talál is egy alkalmasnak tűnő célpontot. Egy gyermek, az oldalán egy nehézkesnek tűnő erszénnyel. Ennél könnyebb célpontja nem is lehetne. Hjoka arca ravasz mosolyra húzódik. Biztos tehetős, nem fog neki pár aranytallér hiányozni.
A lányka úgy tűnik, egy árus környékén sündörög, közben meg sikerül egy morcos vénember szekerének útjába állnia a tolvaj lány úgy dönt a szokásossal próbálkozik. Csak elsétál mellette... a pénzével együtt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.08.22 12:28:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
5410. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 14:55:52
Üzenet elküldve: 2016-08-18 14:55:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Csacsivásár//
*A nevezett árus épp izomból és lendületesen ütlegeli a kordéja előtt ácsorgó két jámbor háziszamarat. Ezek minden bizonnyal vagy olyan ostobácskák, hogy csakazértse alapon mozdulnak arra, amerre a kicsi kordé útja vezet, vagy hát, nos, közmondásosan makacsak, akár az öszvérek.*
- MOZDULJ már, az ég verjen meg! - *Sújt az apró nádvesszővel az állat felé a kupec, aki tulajdonképpen egy töpörödött, köpcös kis öregember kevés foggal és még kevesebb türelemmel. Egy kordén ücsörög, melyen egy jókora ketrec található, zsúfolásig töltve kotkodácsoló-fészkelődő, gömbölyded tyúkokkal. A kordét valószínűleg egy állat is simán elhúzná, az hogy kettő is be van fogva elé, az alighanem annak tudható be, hogy anyaállatról és borjáról beszélünk. A nagyobbik egyszerű, szürke és minden bizonnyal végletekig türelmes lélek, a kisebbik még csak tanulja a csacsiságot: szőr hosszabb, bolyhos, egyik füle is kajlán félremered.*
- Adtalak volna el az összes fel- és lemenőddel együtt, te átokverte haszontalanság! - *Pattan le dühöngve a köpcös a bakról, és megkerülve a kocsiját az állatok félrerángatásához lát. Eközben alighanem az útjába kerül a körülötte tébláboló Mofeta, úgyhogy dühösen ráförmed.* - Hát te meg mit lábatlankodsz itt?!
*A nevezett árus épp izomból és lendületesen ütlegeli a kordéja előtt ácsorgó két jámbor háziszamarat. Ezek minden bizonnyal vagy olyan ostobácskák, hogy csakazértse alapon mozdulnak arra, amerre a kicsi kordé útja vezet, vagy hát, nos, közmondásosan makacsak, akár az öszvérek.*
- MOZDULJ már, az ég verjen meg! - *Sújt az apró nádvesszővel az állat felé a kupec, aki tulajdonképpen egy töpörödött, köpcös kis öregember kevés foggal és még kevesebb türelemmel. Egy kordén ücsörög, melyen egy jókora ketrec található, zsúfolásig töltve kotkodácsoló-fészkelődő, gömbölyded tyúkokkal. A kordét valószínűleg egy állat is simán elhúzná, az hogy kettő is be van fogva elé, az alighanem annak tudható be, hogy anyaállatról és borjáról beszélünk. A nagyobbik egyszerű, szürke és minden bizonnyal végletekig türelmes lélek, a kisebbik még csak tanulja a csacsiságot: szőr hosszabb, bolyhos, egyik füle is kajlán félremered.*
- Adtalak volna el az összes fel- és lemenőddel együtt, te átokverte haszontalanság! - *Pattan le dühöngve a köpcös a bakról, és megkerülve a kocsiját az állatok félrerángatásához lát. Eközben alighanem az útjába kerül a körülötte tébláboló Mofeta, úgyhogy dühösen ráförmed.* - Hát te meg mit lábatlankodsz itt?!
5409. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 14:43:57
Üzenet elküldve: 2016-08-18 14:43:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Csacsivásár//
*Az elválás után le sem lehet törölni a kis tündérke arcáról a hatalmas és elégedett mosolyt. Nem, nem annak örül, hogy elváltak útjaik, hiszen a tervek szerint maximum egy óra múlva ismét találkoznak a Pinty előtt, hanem annak, hogy megtalálta a mesterét, és amiről ennyire fiatal tanoncként álmodni sem mert volna, rögtön lehetőséget kapott egy tavernában arra, hogy megpróbálkozzék jelentkezni, és e mellé most a piactérre tart, ahol talán lebonyolíthat egy újabb üzletet. Már kiismeri magát, hiszen itt vett szandált és varázsitalokat is, de most a lókupec felé tart.*
~Rendben Mofi, csak ügyesen. Használd ki a tehetségedet, ő is biztosan fiatalabbnak fog nézni, mint ami vagy, na és persze sokkal kevésbé tapasztaltnak. Pedig te tapasztalt kereskedő vagy ám! Biztosan Ő is ezt látja benned! Igen! De az árus majd nem, és ez lesz a te szerencséd!~
*Konkrét terve van arra, hogy miként is áll neki a vásárlásnak. Első pont az, hogy felkeltse a másik fél figyelmét. Igaz, hogy most nem ő akar eladni valamit, de a tanultakat a vételnél is alkalmazhatja, na meg persze így kifülelheti, hogy az itteni kupec miként is alkuszik, és mennyit kell szánnia egy csacsira. Az erszénye a belső zsebében lapul, és százötven aranyat tart az övén lévő zsákocskában, jól rögzítve. Ez lesz majd a csalipénz. Egy ideig csak sündörög, többször elmegy az árus előtt, de egyelőre nem szólítja meg, és a hátasokra is mindössze úgy les rá, mint a kíváncsi gyerek, akin azért látszik, hogy szeretne valamit.*
*Az elválás után le sem lehet törölni a kis tündérke arcáról a hatalmas és elégedett mosolyt. Nem, nem annak örül, hogy elváltak útjaik, hiszen a tervek szerint maximum egy óra múlva ismét találkoznak a Pinty előtt, hanem annak, hogy megtalálta a mesterét, és amiről ennyire fiatal tanoncként álmodni sem mert volna, rögtön lehetőséget kapott egy tavernában arra, hogy megpróbálkozzék jelentkezni, és e mellé most a piactérre tart, ahol talán lebonyolíthat egy újabb üzletet. Már kiismeri magát, hiszen itt vett szandált és varázsitalokat is, de most a lókupec felé tart.*
~Rendben Mofi, csak ügyesen. Használd ki a tehetségedet, ő is biztosan fiatalabbnak fog nézni, mint ami vagy, na és persze sokkal kevésbé tapasztaltnak. Pedig te tapasztalt kereskedő vagy ám! Biztosan Ő is ezt látja benned! Igen! De az árus majd nem, és ez lesz a te szerencséd!~
*Konkrét terve van arra, hogy miként is áll neki a vásárlásnak. Első pont az, hogy felkeltse a másik fél figyelmét. Igaz, hogy most nem ő akar eladni valamit, de a tanultakat a vételnél is alkalmazhatja, na meg persze így kifülelheti, hogy az itteni kupec miként is alkuszik, és mennyit kell szánnia egy csacsira. Az erszénye a belső zsebében lapul, és százötven aranyat tart az övén lévő zsákocskában, jól rögzítve. Ez lesz majd a csalipénz. Egy ideig csak sündörög, többször elmegy az árus előtt, de egyelőre nem szólítja meg, és a hátasokra is mindössze úgy les rá, mint a kíváncsi gyerek, akin azért látszik, hogy szeretne valamit.*
5408. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 14:16:27
Üzenet elküldve: 2016-08-18 14:16:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lóvásár//
*Ráharap az ajkára, miközben a kereskedő gondosan átszámolja az aranyakat, egyiket-másikat meg is vizsgálva. Nem arról van szó, hogy bármi gond lenne a pénzzel, némelyiket körülnyírta volna, hogy súlyukat csökkentve tegyen szert némi külön haszonra, egyszerűen csak egy mosolyt akar elfojtani. Legszívesebben megdicsérné a lányt, hiszen elég ügyes volt hozzá, hogy észrevétlen lépjen meg mellőle, és azért is, hogy ha már üldözői után őt is faképnél hagyná, legalább nem marad a városban. Csak ezzel tudná magyarázni, hogy pont egy lókereskedő szekerénél futnak össze ismét, hiszen ha Lylina lovat is szeretne vásárolni, nem túl valószínű, hogy Arthenior utcáin óhajtana parádézni vele. Persze ezek csak feltételezések, de mégis volt egy olyan – talán kissé naiv – gondolata, hogy ha ismét keresztezték egymást az útjaik, a lány nem fog egy barátságos biccentéssel tovább állni. A telivér megvásárlása mellett akkor döntött egy pillanat alatt, amikor kiszúrta Lylinát a tömegben. Az pedig csak akkor jut eszébe, amikor már a kantár simul a tenyerébe, hogy mi van, ha neki más tervei vannak és egyedül folytatná az útját? Ez esetben hülyén fogja érezni magát, még akkor is, ha a lóra így is szükség lesz és nem kell ostoba arckifejezéssel fordulni a kupechez, hogy miként lehetne visszacsinálni a boltot? Valószínűleg sehogy.
Tehát most, ideiglenesen két ló, a szürke kanca és a fekete mén büszke tulajdonosaként mormog valami köszönetet a kereskedő jókívánságaira, aztán az időközben mellé sodródó lányhoz fordul és egyetlen kérdés nélkül nyomja kezébe az utóbbi hátas kantárját. Pontosabban három kérdéssel.*
- Indulhatunk? Irány Amon Ruadh? Vagy mást terveztél mára?
*Mintha kicsit remegne a szája széle. Ezt lehet épp felszínre törő düh jelének is venni, de visszatartott nevetésnek is. Persze az utóbbiról van szó. Becsapottnak kéne éreznie magát, megcsúfoltnak és fentiek miatt ingerültnek, de nem megy. Tényleg kíváncsi, hogy mit tervez vagy tervezett a lány.*
*Ráharap az ajkára, miközben a kereskedő gondosan átszámolja az aranyakat, egyiket-másikat meg is vizsgálva. Nem arról van szó, hogy bármi gond lenne a pénzzel, némelyiket körülnyírta volna, hogy súlyukat csökkentve tegyen szert némi külön haszonra, egyszerűen csak egy mosolyt akar elfojtani. Legszívesebben megdicsérné a lányt, hiszen elég ügyes volt hozzá, hogy észrevétlen lépjen meg mellőle, és azért is, hogy ha már üldözői után őt is faképnél hagyná, legalább nem marad a városban. Csak ezzel tudná magyarázni, hogy pont egy lókereskedő szekerénél futnak össze ismét, hiszen ha Lylina lovat is szeretne vásárolni, nem túl valószínű, hogy Arthenior utcáin óhajtana parádézni vele. Persze ezek csak feltételezések, de mégis volt egy olyan – talán kissé naiv – gondolata, hogy ha ismét keresztezték egymást az útjaik, a lány nem fog egy barátságos biccentéssel tovább állni. A telivér megvásárlása mellett akkor döntött egy pillanat alatt, amikor kiszúrta Lylinát a tömegben. Az pedig csak akkor jut eszébe, amikor már a kantár simul a tenyerébe, hogy mi van, ha neki más tervei vannak és egyedül folytatná az útját? Ez esetben hülyén fogja érezni magát, még akkor is, ha a lóra így is szükség lesz és nem kell ostoba arckifejezéssel fordulni a kupechez, hogy miként lehetne visszacsinálni a boltot? Valószínűleg sehogy.
Tehát most, ideiglenesen két ló, a szürke kanca és a fekete mén büszke tulajdonosaként mormog valami köszönetet a kereskedő jókívánságaira, aztán az időközben mellé sodródó lányhoz fordul és egyetlen kérdés nélkül nyomja kezébe az utóbbi hátas kantárját. Pontosabban három kérdéssel.*
- Indulhatunk? Irány Amon Ruadh? Vagy mást terveztél mára?
*Mintha kicsit remegne a szája széle. Ezt lehet épp felszínre törő düh jelének is venni, de visszatartott nevetésnek is. Persze az utóbbiról van szó. Becsapottnak kéne éreznie magát, megcsúfoltnak és fentiek miatt ingerültnek, de nem megy. Tényleg kíváncsi, hogy mit tervez vagy tervezett a lány.*
5407. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 13:47:28
Üzenet elküldve: 2016-08-18 13:47:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*Azért nem túl bizakodó a hússal kapcsolatban. Kivéve, ha megfelelően tartósítva van.*
- Sózottat és füstöltet veszünk, azzal talán elleszünk pár napig.
*Végtelenül sokat amúgy sem cipelhetnek magukkal, még akkor sem, ha van lovuk, és málhájuk. Négy-öt napnál több élelmet nem tervezne.*
- Bár tekintve a város ellátásának jelenlegi nehézségeit, ez sem biztos, hogy sikerülni fog. Körbe is járom őket, és beszerzek mindent, a nadrágon kívül!
*Ez a feladat Arynára vár, biztos benne, hogy talál magának megfelelő ruhadarabot. Saját magának nem kell túl sok idő, hogy megtalálja a megfelelő árusokat. Vezetőszárat könnyen szerez, a sebkenőccsel sem igazán gyűlik meg a baja. Még alkudni is tud egy keveset. Ezt nem igazán szereti, de ha már van hozzá némi tehetsége, és a piaci kultúrának is része, mégis megteszi a magáét. Már csak az étel van hátra. Gyümölcsből, húsból, kenyérből, zöldségből öt napit vesz, kettejüknek, csak győzze cipelni. Csak ezután tér vissza az elfhez.*
- Nekem megfelel *mosolyodik el a nadrágra vonatkozó kérdésen. Praktikuma elvitathatatlan, és nem egy pár, hogy halálra dicsérjen mindent, amit a lány magára vesz majd. A lényeg amúgy is az, hogy Arynának jó legyen, elvégre ő lovagol benne.
Mire mindent megvásárol, a vezetőszárat, a kenőcsöt, az élelmet, és végül a nadrágot, összesen 324 aranyat hagy ott az árusoknál (Mesélő (Daidalos)).
Viszont mindenünk meg is van, ami az úthoz szükségeltetik.*
- Sózottat és füstöltet veszünk, azzal talán elleszünk pár napig.
*Végtelenül sokat amúgy sem cipelhetnek magukkal, még akkor sem, ha van lovuk, és málhájuk. Négy-öt napnál több élelmet nem tervezne.*
- Bár tekintve a város ellátásának jelenlegi nehézségeit, ez sem biztos, hogy sikerülni fog. Körbe is járom őket, és beszerzek mindent, a nadrágon kívül!
*Ez a feladat Arynára vár, biztos benne, hogy talál magának megfelelő ruhadarabot. Saját magának nem kell túl sok idő, hogy megtalálja a megfelelő árusokat. Vezetőszárat könnyen szerez, a sebkenőccsel sem igazán gyűlik meg a baja. Még alkudni is tud egy keveset. Ezt nem igazán szereti, de ha már van hozzá némi tehetsége, és a piaci kultúrának is része, mégis megteszi a magáét. Már csak az étel van hátra. Gyümölcsből, húsból, kenyérből, zöldségből öt napit vesz, kettejüknek, csak győzze cipelni. Csak ezután tér vissza az elfhez.*
- Nekem megfelel *mosolyodik el a nadrágra vonatkozó kérdésen. Praktikuma elvitathatatlan, és nem egy pár, hogy halálra dicsérjen mindent, amit a lány magára vesz majd. A lényeg amúgy is az, hogy Arynának jó legyen, elvégre ő lovagol benne.
Mire mindent megvásárol, a vezetőszárat, a kenőcsöt, az élelmet, és végül a nadrágot, összesen 324 aranyat hagy ott az árusoknál (Mesélő (Daidalos)).
Viszont mindenünk meg is van, ami az úthoz szükségeltetik.*
5406. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 12:48:07
Üzenet elküldve: 2016-08-18 12:48:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Lóvásár //
*A keresgélés nem is tart sokáig. Hamarosan már a hátasok irányába fordulva méregeti a jószágokat. Egyelőre csak feltérképez, közelebb sétál, részletesebben szemügyre vesz. Vagyis úgy csinál, mint aki érti is a dolgát, közben pedig fogalma sincs mi az a lényegi dolog, ami jó hátasnak írja le a jószágot. A részéről már az is elég, ha az állatnak négy lába van, s az a négy meg is tartja a lovat. Meg persze ne legyen olyan sovány, mint a hosszú ideje éhező csatornapatkány. Épp ezért igyekszik olyan úrias arccal fürkészni mindent, hogy ne a bamba, hozzá nem értő tekintete buktassa le, s egy szemfüles kereskedő ezt ki is használva alaposabban kopassza meg.
Amikor már elég bátorságot és elhatározást összegyűjtött be is áll az érdeklődők tömegébe, ahonnan igen hamar ki is hátrál. Ahogy megpillantja a faképnél hagyott férfit zavarában nyögve siet is ki a tömegből.*
- Chetro...
*Szusszantja halkan, majd készül is inkább tovább állni. A férfi szájhúzása lehet fintor, de akár mosoly is, így kissé megtorpan a lépésében. A biccentés azonban megerősíti, hogy nem lesz gond, ha közelebb kíváncsiskodik. Így be is áll, szinte otthonosan már Chetro mellé, s csendben, azért kissé meghúzódva a háttérben figyeli az üzletkötést. Először csak arra számított, hogy Chetro taktikáját eltanulva veszi meg a saját paripáját, de mikor a második is alku tárgya lesz megszeppenten harap az ajkába. Talán a férfi számít arra, hogy együtt mennek tovább, vagy talán máris új útitársra lelt? Ha az üzlet megköttetett úgy is lesz mit megbeszélniük, akkor erre is kiderül a válasz. Addig is értő módon fürkészi tovább a két vásárlásra szánt jószágot.*
*A keresgélés nem is tart sokáig. Hamarosan már a hátasok irányába fordulva méregeti a jószágokat. Egyelőre csak feltérképez, közelebb sétál, részletesebben szemügyre vesz. Vagyis úgy csinál, mint aki érti is a dolgát, közben pedig fogalma sincs mi az a lényegi dolog, ami jó hátasnak írja le a jószágot. A részéről már az is elég, ha az állatnak négy lába van, s az a négy meg is tartja a lovat. Meg persze ne legyen olyan sovány, mint a hosszú ideje éhező csatornapatkány. Épp ezért igyekszik olyan úrias arccal fürkészni mindent, hogy ne a bamba, hozzá nem értő tekintete buktassa le, s egy szemfüles kereskedő ezt ki is használva alaposabban kopassza meg.
Amikor már elég bátorságot és elhatározást összegyűjtött be is áll az érdeklődők tömegébe, ahonnan igen hamar ki is hátrál. Ahogy megpillantja a faképnél hagyott férfit zavarában nyögve siet is ki a tömegből.*
- Chetro...
*Szusszantja halkan, majd készül is inkább tovább állni. A férfi szájhúzása lehet fintor, de akár mosoly is, így kissé megtorpan a lépésében. A biccentés azonban megerősíti, hogy nem lesz gond, ha közelebb kíváncsiskodik. Így be is áll, szinte otthonosan már Chetro mellé, s csendben, azért kissé meghúzódva a háttérben figyeli az üzletkötést. Először csak arra számított, hogy Chetro taktikáját eltanulva veszi meg a saját paripáját, de mikor a második is alku tárgya lesz megszeppenten harap az ajkába. Talán a férfi számít arra, hogy együtt mennek tovább, vagy talán máris új útitársra lelt? Ha az üzlet megköttetett úgy is lesz mit megbeszélniük, akkor erre is kiderül a válasz. Addig is értő módon fürkészi tovább a két vásárlásra szánt jószágot.*
5405. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 09:16:32
Üzenet elküldve: 2016-08-18 09:16:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Lóvásár//
*A csiszár szépen alaposan fel is szerszámozza mind a két állatot, egyszerű, nem is különösebben míves, de tartós és jól használható darabokkal: egyforma férfinyereg kerül mindkettőre, az állatok pedig szemmel láthatóan hozzá vannak már szokva a zablához-kengyelhez, mert egyáltalán nem méltatlankodnak. Végül Chetro kezébe kerül mintkét kantár szára, a csiszár hajbókolva útjára engedi őket.*
- Hordozzanak nagy szerencsével, nagy jó uram! - *Búcsúzik vidáman vigyorogva, még mindig kezében méricskélve a súlyos aranypénzeket. Utóbb visszafordul a dolgára és dudorászva egy szalmaszálat dug ajkai közé, ahogy a szekerének dől.*
*A csiszár szépen alaposan fel is szerszámozza mind a két állatot, egyszerű, nem is különösebben míves, de tartós és jól használható darabokkal: egyforma férfinyereg kerül mindkettőre, az állatok pedig szemmel láthatóan hozzá vannak már szokva a zablához-kengyelhez, mert egyáltalán nem méltatlankodnak. Végül Chetro kezébe kerül mintkét kantár szára, a csiszár hajbókolva útjára engedi őket.*
- Hordozzanak nagy szerencsével, nagy jó uram! - *Búcsúzik vidáman vigyorogva, még mindig kezében méricskélve a súlyos aranypénzeket. Utóbb visszafordul a dolgára és dudorászva egy szalmaszálat dug ajkai közé, ahogy a szekerének dől.*
5404. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-18 09:04:39
Üzenet elküldve: 2016-08-18 09:04:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
-Még jó, hogy már nincs olyan nagy meleg, így nem romlik ránk a jól elcsomagolt hús se. *Legalábbis reméli nem mond nagy hülyeséget és valamennyi húst tudnak magukkal vinni majd.*
-Életmentő lehet egyes esetekben, de fölösleges mágiahasználatnak tartanám állandóan ezt használni, ha ételkiegészítőt akarunk enni. *A gyümölcs meg a magvak nem rendes étel, csak étrend kiegészítő leginkább, hogy meglegyenek a szükséges egészségmegőrző tápanyag.*
-Én régen minden reggel ott vásároltam be, de eléggé lecserélődtek kinn az árusok. *Kicsit érdekesen sétál az elf, mert nem akarja összeérinteni a combjait és alig várja, hogy valami anyag elválassza a lábait egymástól.
Megérkeznek a piacra, ahol egy egyszerű kofát támad le a lány, hogy nadrágot szeretne, de nem túl vastagot, lehessen szoknya alá is venni, hogy ne nézzen ki csúnyán és még sorolja a kikötéseit. Az árus a tűrőképessége határán van, de sikerül előkaparnia egy vékony nadrágot, ami megfelelhet a lánynak. Fekete bőrhatású, de nem teljesen bőr az egész és jól nyúlik.*
-Ez egy új dolog és most érkezett, ez biztos megfelel kegyednek. Próbálja csak meg. *Aryna felemeli és nézegeti, végül is nem rossz ez a nadrág és fel is próbálja. Tökéletes a célnak, már tud majd rendesen sétálni és nem is néz ki hülyén a passzos nadrág a szoknyája alatt.*
-Szerinted ez elég lesz Albun? *Pördül meg és kikéri barátja véleményét, de lehet jobban teszi, ha inkább egy járókelőt kérdez meg erről, nem egy férfit, akinek úgy is mindegy.*
-Életmentő lehet egyes esetekben, de fölösleges mágiahasználatnak tartanám állandóan ezt használni, ha ételkiegészítőt akarunk enni. *A gyümölcs meg a magvak nem rendes étel, csak étrend kiegészítő leginkább, hogy meglegyenek a szükséges egészségmegőrző tápanyag.*
-Én régen minden reggel ott vásároltam be, de eléggé lecserélődtek kinn az árusok. *Kicsit érdekesen sétál az elf, mert nem akarja összeérinteni a combjait és alig várja, hogy valami anyag elválassza a lábait egymástól.
Megérkeznek a piacra, ahol egy egyszerű kofát támad le a lány, hogy nadrágot szeretne, de nem túl vastagot, lehessen szoknya alá is venni, hogy ne nézzen ki csúnyán és még sorolja a kikötéseit. Az árus a tűrőképessége határán van, de sikerül előkaparnia egy vékony nadrágot, ami megfelelhet a lánynak. Fekete bőrhatású, de nem teljesen bőr az egész és jól nyúlik.*
-Ez egy új dolog és most érkezett, ez biztos megfelel kegyednek. Próbálja csak meg. *Aryna felemeli és nézegeti, végül is nem rossz ez a nadrág és fel is próbálja. Tökéletes a célnak, már tud majd rendesen sétálni és nem is néz ki hülyén a passzos nadrág a szoknyája alatt.*
-Szerinted ez elég lesz Albun? *Pördül meg és kikéri barátja véleményét, de lehet jobban teszi, ha inkább egy járókelőt kérdez meg erről, nem egy férfit, akinek úgy is mindegy.*
5403. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-17 19:44:01
Üzenet elküldve: 2016-08-17 19:44:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lóvásár//
*Őszintén elképed. Ennyi? Csak így rábólint az általa felkínált összegre a kereskedő? Hazug az összes pletyka, ami arról szól, hogy vérbeli kufárok csepűrágókat megszégyenítő előadást tudnak produkálni alkudozás címén, melynek során felsorolják összes gyermekeiket (legalább fél tucat van nekik), élénk színekkel ecsetelik mindazon nehézségeket, melyekkel ennyi éhes száj etetése jár. Biztosítják a vevőt, hogy az eredeti ár is súlyos ráfizetéssel jár részéről, csupán a mérhetetlen rokonszenv, amit a vásárló iránt érez, hiszen az megszólalásig hasonlít másod-unokatestvérének (anyai ágon) jó cimborájához, az ami miatt hajlandó lenne ennyiért megszámítani. De ha még engedni is szeretne az árból, hát menthetetlenül tönkremegy.
Vagy pedig... mindegy. Miután eljátszotta a lószakértőt, arra jut, hogy nem kéne veszni hagyni a lehetőséget. Lovakra szükségük van, megalkudtak, több kérdés nincs.*
- Hát akkor szerszámozd fel őket, lókereskedő uram! *bólint rá az egyezségre, és ha egy parolával is megpecsételték az üzletet, leszámol 900 aranyat a két hátasért a lókupec (Mesélő (Ginevra)) kezébe.*
*Őszintén elképed. Ennyi? Csak így rábólint az általa felkínált összegre a kereskedő? Hazug az összes pletyka, ami arról szól, hogy vérbeli kufárok csepűrágókat megszégyenítő előadást tudnak produkálni alkudozás címén, melynek során felsorolják összes gyermekeiket (legalább fél tucat van nekik), élénk színekkel ecsetelik mindazon nehézségeket, melyekkel ennyi éhes száj etetése jár. Biztosítják a vevőt, hogy az eredeti ár is súlyos ráfizetéssel jár részéről, csupán a mérhetetlen rokonszenv, amit a vásárló iránt érez, hiszen az megszólalásig hasonlít másod-unokatestvérének (anyai ágon) jó cimborájához, az ami miatt hajlandó lenne ennyiért megszámítani. De ha még engedni is szeretne az árból, hát menthetetlenül tönkremegy.
Vagy pedig... mindegy. Miután eljátszotta a lószakértőt, arra jut, hogy nem kéne veszni hagyni a lehetőséget. Lovakra szükségük van, megalkudtak, több kérdés nincs.*
- Hát akkor szerszámozd fel őket, lókereskedő uram! *bólint rá az egyezségre, és ha egy parolával is megpecsételték az üzletet, leszámol 900 aranyat a két hátasért a lókupec (Mesélő (Ginevra)) kezébe.
*
5402. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-17 14:52:28
Üzenet elküldve: 2016-08-17 14:52:28
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Lóvásár//
- Hát nézzed. - *Fordítja felé hát az állánál fogva a jámbor állatot. Egyébként a kupec nem tudja, mennyire ért Chetro az állatokhoz. de szemmel láthatólag nem is nagyon szívbajos. Valószínűleg azért, mert nem nagyon árul zsákbamacskát: a szürkefehér kanca nem egy mai darab de nem öreg ló: testén nem látszanak hámtörések vagy sebesülések. Míg a férfi tüzetesen átnézi az állatot, a kupec matatni kezd a kicsi szekéren az állatok mellett. Csördülve egymásra pakolja a szerszámokat: szintén nem míves darabok de nem is elhasználtak vagy elnyűttek. A nagy bíbelődésből az újabb mondat rántja el fejét:*
- Elviszed az én szépségem is, hmm? - *Szélesedik a mosolya, aztán felegyenesedve odakép a kékfekete, büszke állathoz.* - Nagy jó uram, legyen hát kilencszáz arany ezért a kettőért.
*Szemmel láthatóan vagy nem éri meg neki, vagy nincs kedve az alkudozáshoz. Szóval, ha markát ütik az aranypénzek, előbb aprólékosan átharapdál párat, utána hozzáfog, hogy összekészítse a vásárolt árukat. Fel sem tűnik neki, hogy a vásárló esze (és tekintete is néha-néha) bizony másfele időzik már.*
5401. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-17 14:39:17
Üzenet elküldve: 2016-08-17 14:39:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lóvásár//
*Kicsit készületlenül éri a lókupec kedélyeskedő gesztusa, aki valószínűleg észre sem veszi a haragos pillantást, hiszen lelkesen tárgyal tovább az ifjonccal. Ez az idő pont elég arra, hogy Chetro ismét oda koncentráljon, ami, illetve aki elvonta figyelmét a lovakról. Déjá vu, épp csak tegnapelőttről. A főtéren, a kút mellett. Ugyanaz a mozdulat, ahogy hátraveti a csuklyát, ugyanaz az arc. Az első gondolata valami ostoba, gyerekes dac: hátat fordítani, mielőtt Lylina észrevenné. Boldoguljon, ahogy tud. Eddig is megoldotta, menni fog az. Persze nem teszi. A szemét sem veszi le a lányról, aki, mivel feléjük tart, előbb-utóbb észre kell vegye. Ha így van, elhúzza a száját, ami egy halvány mosoly is lehet, és csak a fejével biccent, hogy csatlakozzon. Olyan csak nem lehet, hogy egy napon belül kétszer is faképnél hagyja, de most visszafordul a kereskedőhöz, aki eddigre szélnek eresztette a ficsúrt, akivel eddig tárgyalt. Töprengve mered az árusra. Tisztában van vele, hogy most alkudni illenék és a kereskedő valószínűleg csúnyán túlárazta a lovakat. Igazán kár, hogy sohasem ment neki jól az ilyesmi. De egy próbát megér.*
- Mutasd a fogait! *veti oda a kupecnek. Valahol hallotta, hogy hozzáértő szem a fogak állapotából szinte pontosan meg tudja állapítani, mennyi idős az állat. Természetesen ő nem rendelkezik ilyen szemmel, de nem baj, ha reménybeli üzletfele azt hiszi, ért ahhoz, amit csinál. Ha meg is vizsgálhatja az állat fogazatát, csak annyit tud, amennyi nyilvánvaló: nem csikóról van szó.*
- Nem olyan fiatal már ez, hogy ilyen sokra tartsd. De lásd kivel van dolgod: háromszázötven, szerszámmal együtt.
*Ha Lylina időközben csatlakozott hozzájuk, vagy legalább nem oldott kereket, biztató mosollyal toldja meg eddigi mondandóját.*
- Ne aggódj, barátom, jó üzletet fogsz csinálni. Még egy lóra szükség lesz, mondjuk arra. *bök az ifjonc által otthagyott telivérre. Csupán annyi jutott eszébe, hogy ha a lány egy ilyen nemes állat hátán utazik, könnyebb lesz fenntartani az előkelő hölgy és testőre álcát.* - Ez a kettő együtt, teljes felszereléssel, kilencszáz aranyért.
*Az utolsó mondat egyértelműen kijelentő, semmi kérdő hangsúly nincs benne. Biztos benne, hogy a kereskedő ágálni fog, csak abban nem biztos, hogy valóban felháborítóan alacsonynak fogja tartani a kínált árat vagy csupán a látszat kedvéért? Mindegy is, nem érdemes ezen gondolkodni.*
A hozzászólás írója (Chetro Leyrah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.17 14:45:57
*Kicsit készületlenül éri a lókupec kedélyeskedő gesztusa, aki valószínűleg észre sem veszi a haragos pillantást, hiszen lelkesen tárgyal tovább az ifjonccal. Ez az idő pont elég arra, hogy Chetro ismét oda koncentráljon, ami, illetve aki elvonta figyelmét a lovakról. Déjá vu, épp csak tegnapelőttről. A főtéren, a kút mellett. Ugyanaz a mozdulat, ahogy hátraveti a csuklyát, ugyanaz az arc. Az első gondolata valami ostoba, gyerekes dac: hátat fordítani, mielőtt Lylina észrevenné. Boldoguljon, ahogy tud. Eddig is megoldotta, menni fog az. Persze nem teszi. A szemét sem veszi le a lányról, aki, mivel feléjük tart, előbb-utóbb észre kell vegye. Ha így van, elhúzza a száját, ami egy halvány mosoly is lehet, és csak a fejével biccent, hogy csatlakozzon. Olyan csak nem lehet, hogy egy napon belül kétszer is faképnél hagyja, de most visszafordul a kereskedőhöz, aki eddigre szélnek eresztette a ficsúrt, akivel eddig tárgyalt. Töprengve mered az árusra. Tisztában van vele, hogy most alkudni illenék és a kereskedő valószínűleg csúnyán túlárazta a lovakat. Igazán kár, hogy sohasem ment neki jól az ilyesmi. De egy próbát megér.*
- Mutasd a fogait! *veti oda a kupecnek. Valahol hallotta, hogy hozzáértő szem a fogak állapotából szinte pontosan meg tudja állapítani, mennyi idős az állat. Természetesen ő nem rendelkezik ilyen szemmel, de nem baj, ha reménybeli üzletfele azt hiszi, ért ahhoz, amit csinál. Ha meg is vizsgálhatja az állat fogazatát, csak annyit tud, amennyi nyilvánvaló: nem csikóról van szó.*
- Nem olyan fiatal már ez, hogy ilyen sokra tartsd. De lásd kivel van dolgod: háromszázötven, szerszámmal együtt.
*Ha Lylina időközben csatlakozott hozzájuk, vagy legalább nem oldott kereket, biztató mosollyal toldja meg eddigi mondandóját.*
- Ne aggódj, barátom, jó üzletet fogsz csinálni. Még egy lóra szükség lesz, mondjuk arra. *bök az ifjonc által otthagyott telivérre. Csupán annyi jutott eszébe, hogy ha a lány egy ilyen nemes állat hátán utazik, könnyebb lesz fenntartani az előkelő hölgy és testőre álcát.* - Ez a kettő együtt, teljes felszereléssel, kilencszáz aranyért.
*Az utolsó mondat egyértelműen kijelentő, semmi kérdő hangsúly nincs benne. Biztos benne, hogy a kereskedő ágálni fog, csak abban nem biztos, hogy valóban felháborítóan alacsonynak fogja tartani a kínált árat vagy csupán a látszat kedvéért? Mindegy is, nem érdemes ezen gondolkodni.*
A hozzászólás írója (Chetro Leyrah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.17 14:45:57
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299