Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 272 (5421. - 5440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5440. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:35:14
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:35:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
*Sikeresen megmenti az elf életét, szinte már sportot űz belőle, hogy mindig ott van mellette, amikor kell és segít neki. A könyvet tartó táskát magához öleli és lesütött szemekkel áll a másik mögött, nem mer elé állni.*
-Nincs mit. *Hadarja el gyorsan és halkan, a hangjából jól érezhető a fájdalom és a történtek megbánása. El is fordítja a fejét oldalra és nézi merre meneküljön, de a lábai mintha a földbe gyökereztek volna.*
-Én... megvagyok. *Elég szűkszavú, de hát nem is tudja mit mondhatna, nem is ő fuldoklott az előbb.*
-És veled? *Érdeklődik és ha felé fordul az elf, akkor most néz először a szemébe tengerkék szemével, mert kíváncsi mihez kezdett és maradt e a szilánkoknál vagy teljesen új utakon jár.*
//Egy szép régi emlékkép//
*Sikeresen megmenti az elf életét, szinte már sportot űz belőle, hogy mindig ott van mellette, amikor kell és segít neki. A könyvet tartó táskát magához öleli és lesütött szemekkel áll a másik mögött, nem mer elé állni.*
-Nincs mit. *Hadarja el gyorsan és halkan, a hangjából jól érezhető a fájdalom és a történtek megbánása. El is fordítja a fejét oldalra és nézi merre meneküljön, de a lábai mintha a földbe gyökereztek volna.*
-Én... megvagyok. *Elég szűkszavú, de hát nem is tudja mit mondhatna, nem is ő fuldoklott az előbb.*
-És veled? *Érdeklődik és ha felé fordul az elf, akkor most néz először a szemébe tengerkék szemével, mert kíváncsi mihez kezdett és maradt e a szilánkoknál vagy teljesen új utakon jár.*
5439. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:24:51
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:24:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
* Már kezd belilulni a feje és dagadni a nyelve, mikor Aryna hirtelen mögötte terem és Heimlich-fogással (ősi wegtoreni szerzetes, aki az elsősegélyt forradalmasította) csak kiüti a beszorult rizses sütit a férfi torkából.
Zaras összerogy, szerencsére ott a pad alatta, így olyan, mintha csak leült volna, levegőért kapkod és légcsövét masszírozza.
Ha lenne elég ereje, már most megköszönné a lánynak az életmentést, de ez egyelőre várat magára. (És nem mellesleg az ő hibája, biztosan szándékos merénylet volt). *
- Köszönöm... szépen!
* Lihegi, mikor már elég erősnek érzi magát, habár torka és szája olyan, mint a smirgli.
Mikor végre teljesen összeszedi magát, gyorsan végigméri a lányt, de nem igazán tudja, mit mondjon neki, nagyon kínos egy találkozás ez. *
- Én... minden rendben?
* Pillant rá aggódva, mintha az imént a lány fuldokolt volna. *
//Egy szép régi emlékkép//
* Már kezd belilulni a feje és dagadni a nyelve, mikor Aryna hirtelen mögötte terem és Heimlich-fogással (ősi wegtoreni szerzetes, aki az elsősegélyt forradalmasította) csak kiüti a beszorult rizses sütit a férfi torkából.
Zaras összerogy, szerencsére ott a pad alatta, így olyan, mintha csak leült volna, levegőért kapkod és légcsövét masszírozza.
Ha lenne elég ereje, már most megköszönné a lánynak az életmentést, de ez egyelőre várat magára. (És nem mellesleg az ő hibája, biztosan szándékos merénylet volt). *
- Köszönöm... szépen!
* Lihegi, mikor már elég erősnek érzi magát, habár torka és szája olyan, mint a smirgli.
Mikor végre teljesen összeszedi magát, gyorsan végigméri a lányt, de nem igazán tudja, mit mondjon neki, nagyon kínos egy találkozás ez. *
- Én... minden rendben?
* Pillant rá aggódva, mintha az imént a lány fuldokolt volna. *
5438. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:16:17
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:16:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
*Nem kicsit bepánikol és a könyvet szorongatja a mellkasához, mintha azzal akarná visszatartani a szívét, hogy ne ugorjon ki a mellkasából. ~Zaras itt! Zaras mit keres itt?~ Hangosan hallja a nevét és szinte azonnal odafordul reflexszerűen és meglátja, hogy fuldokolni kezd elf szerelme. Odafut és és a könyvet a padra letéve lép mögé, hogy hátulról a hasánál megölelve hirtelen megszorítsa és így a cigány útra tért étel visszaköszönve megszüntesse a fulladást. Most, hogy ilyen közel került és kénytelen volt megölelni még kínosabb az egész és gyorsan kapja el a kezeit a másik derekáról és nyúl a padra a táskáért, amiben az elf mesékről szóló ajándék könyve lapul. Nem mer megszólalni és nem is nagyon tudja mit mondhatna.*
//Egy szép régi emlékkép//
*Nem kicsit bepánikol és a könyvet szorongatja a mellkasához, mintha azzal akarná visszatartani a szívét, hogy ne ugorjon ki a mellkasából. ~Zaras itt! Zaras mit keres itt?~ Hangosan hallja a nevét és szinte azonnal odafordul reflexszerűen és meglátja, hogy fuldokolni kezd elf szerelme. Odafut és és a könyvet a padra letéve lép mögé, hogy hátulról a hasánál megölelve hirtelen megszorítsa és így a cigány útra tért étel visszaköszönve megszüntesse a fulladást. Most, hogy ilyen közel került és kénytelen volt megölelni még kínosabb az egész és gyorsan kapja el a kezeit a másik derekáról és nyúl a padra a táskáért, amiben az elf mesékről szóló ajándék könyve lapul. Nem mer megszólalni és nem is nagyon tudja mit mondhatna.*
5437. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:15:00
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:15:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Az aranyozott mintával díszített falak, a tökéletesen vágott bokrok anyja díszkertjében, a fal mentén futó sövény, a cseresznyefa, ami éppen virágzik, a négy emeletes ház kör alakú erkélye, az azon kikukucskáló zsenge, szép nő, aki a cseresznyefa árnyékában pihenő Zarast figyeli. Ő a férfi választottja.*
~ Aryna. ~
- ARYNA?!
* A lány felismerése a piactéren nem csak a levegőt fojtja belé, szabályosan vákuumot képez benne és egy szétrágott rizses süti hamar be is szippantódik, eltorlaszolva Zaras légcsövét. *
- Basz-sza-me-he-gő!
* A férfi fuldokolni kezd, kezeivel torkához kap és próbálja felköhögni a sütit, míg ijedtében majdnem lefordul a padról.
A piactéren a hasonló mindennapi eset, így nem sokat foglalkoznak vele az emberek, egy majd valami megmenti alapon.
Ha Aryna eddig nem tudta, hogyan is kéne odamennie, úgy körülbelül négy és fél-öt perce maradt dönteni. *
//Egy szép régi emlékkép//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Az aranyozott mintával díszített falak, a tökéletesen vágott bokrok anyja díszkertjében, a fal mentén futó sövény, a cseresznyefa, ami éppen virágzik, a négy emeletes ház kör alakú erkélye, az azon kikukucskáló zsenge, szép nő, aki a cseresznyefa árnyékában pihenő Zarast figyeli. Ő a férfi választottja.*
~ Aryna. ~
- ARYNA?!
* A lány felismerése a piactéren nem csak a levegőt fojtja belé, szabályosan vákuumot képez benne és egy szétrágott rizses süti hamar be is szippantódik, eltorlaszolva Zaras légcsövét. *
- Basz-sza-me-he-gő!
* A férfi fuldokolni kezd, kezeivel torkához kap és próbálja felköhögni a sütit, míg ijedtében majdnem lefordul a padról.
A piactéren a hasonló mindennapi eset, így nem sokat foglalkoznak vele az emberek, egy majd valami megmenti alapon.
Ha Aryna eddig nem tudta, hogyan is kéne odamennie, úgy körülbelül négy és fél-öt perce maradt dönteni. *
5436. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:09:05
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:09:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
*Aryna új tanárra és példaképre lelt és hamarosan át esik a teszten is, ahol kiderül mélységi volt e édesapja. Van hol laknia és nem kell az utcán aludnia. Az oldala még nem gyógyult be teljesen és ezért a fűzőjét el is felejtheti egy jó időre. Ruhája egy szűk ing, aminek ujjait felhajtotta és eléggé ki van gombolkozva a melleinél, de azért nem pakolta ki azokat köz szemlére. Ehhez egy térdig érő szoknyácskát vesz fel egy térdig érő fűzős csizmával. Már nincs az a nagyon meleg nyár, így jobban fel is kell öltöznie. Szokásos sétáját tölti a piacon a kis táskáját ölelgetve, a könyvet, amit Zarastól kapott mint féltett ereklyét cipeli magával. Bár a férfi messze van tőle, de az idő ami eltelt közben ráébresztette, hogy mennyire gyerekes volt és milyen csúnyán ott hagyta az elfet. Nem reménykedik az újra találkozásban, elég messze van innen a Szilánkok szállása és minek jönnének a városba. Haját összefogta egy copfba és ujjaival azt simogatja miközben a kofáknál járkál és ki ér a piac széléhez, ahol meglátja Zarast és hirtelen azt sem tudja mit csináljon, így gyorsan sarkon fordul és próbál rájönni mit mondhatna neki, vagy hogy közelítse meg. Arra nem is gondol, hogy a férfi is kiszúrhatja őt, mert nem sok tejfel szőke hosszú hajú elf járkál a városban.*
//Egy szép régi emlékkép//
*Aryna új tanárra és példaképre lelt és hamarosan át esik a teszten is, ahol kiderül mélységi volt e édesapja. Van hol laknia és nem kell az utcán aludnia. Az oldala még nem gyógyult be teljesen és ezért a fűzőjét el is felejtheti egy jó időre. Ruhája egy szűk ing, aminek ujjait felhajtotta és eléggé ki van gombolkozva a melleinél, de azért nem pakolta ki azokat köz szemlére. Ehhez egy térdig érő szoknyácskát vesz fel egy térdig érő fűzős csizmával. Már nincs az a nagyon meleg nyár, így jobban fel is kell öltöznie. Szokásos sétáját tölti a piacon a kis táskáját ölelgetve, a könyvet, amit Zarastól kapott mint féltett ereklyét cipeli magával. Bár a férfi messze van tőle, de az idő ami eltelt közben ráébresztette, hogy mennyire gyerekes volt és milyen csúnyán ott hagyta az elfet. Nem reménykedik az újra találkozásban, elég messze van innen a Szilánkok szállása és minek jönnének a városba. Haját összefogta egy copfba és ujjaival azt simogatja miközben a kofáknál járkál és ki ér a piac széléhez, ahol meglátja Zarast és hirtelen azt sem tudja mit csináljon, így gyorsan sarkon fordul és próbál rájönni mit mondhatna neki, vagy hogy közelítse meg. Arra nem is gondol, hogy a férfi is kiszúrhatja őt, mert nem sok tejfel szőke hosszú hajú elf járkál a városban.*
5435. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:07:11
Üzenet elküldve: 2016-08-20 23:07:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
* A piactér szélén elhelyezett fapadon ülve, rizses sütit eszegetve emberekre lövöldözni mana lövedékkel egészen jó szórakozás. Bár meg kell hagyni, hogy a huszonhetedik felkiáltó fickó után már kissé monoton. És az ember, vagyis esetünkben elf, manája is véges.
Útitársa már több, mint egy órája elment a Tanáccsal beszélni, így Zaras számára kezd kissé borússá válni a nap. *
- Vháóáé!
* Ásít egy hatalmasat, kezét a szája elé téve. Szürke fürtjei szanaszét csapódnak (amolyan szexisen), mikor hátraveti fejét és a tiszta, délelőtti eget kezdi bámulni. Itt-ott azért elhalad egy-két bárányfelhő, amik furcsa mód nem is bárány alakúak. Egy madár raj. Ennyi. Unalmas.
Az emberek nyüzsgését, a kofák ordibálását, az állatok hangjait, mindent kizár elméjéből, s lehunyt szemmel a fenséges Tiolt képzeli lelki szemei elé.
Persze a rizses süti elmaradhatatlanul pottyan be szájába és hangosan rágcsálja a finom, ropogós falatokat.
Ebben a helyzetben akár egy Aryna is meg merényelhetné. *
//Egy szép régi emlékkép//
* A piactér szélén elhelyezett fapadon ülve, rizses sütit eszegetve emberekre lövöldözni mana lövedékkel egészen jó szórakozás. Bár meg kell hagyni, hogy a huszonhetedik felkiáltó fickó után már kissé monoton. És az ember, vagyis esetünkben elf, manája is véges.
Útitársa már több, mint egy órája elment a Tanáccsal beszélni, így Zaras számára kezd kissé borússá válni a nap. *
- Vháóáé!
* Ásít egy hatalmasat, kezét a szája elé téve. Szürke fürtjei szanaszét csapódnak (amolyan szexisen), mikor hátraveti fejét és a tiszta, délelőtti eget kezdi bámulni. Itt-ott azért elhalad egy-két bárányfelhő, amik furcsa mód nem is bárány alakúak. Egy madár raj. Ennyi. Unalmas.
Az emberek nyüzsgését, a kofák ordibálását, az állatok hangjait, mindent kizár elméjéből, s lehunyt szemmel a fenséges Tiolt képzeli lelki szemei elé.
Persze a rizses süti elmaradhatatlanul pottyan be szájába és hangosan rágcsálja a finom, ropogós falatokat.
Ebben a helyzetben akár egy Aryna is meg merényelhetné. *
5434. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-20 15:30:20
Üzenet elküldve: 2016-08-20 15:30:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*A viszonzott vallomásra csak haloványan mosolyodik el. Valóban nem díszes szavakkal kerített verset hallott, nem nagy litániákat, mégis boldogság önti el. Még akkor is felmelegíti a szívét, ha csak pillanatokig fog tartani. Több szót viszont már nem is ejt róla. Egyelőre amit kellett megbeszéltek, még ha csak ilyen sebtiben is. Innentől már csak annyi a dolga, hogy felszabadítsa a szerencsétlen kereskedőt, így még egy kis répát és almát hozzátold a kiválasztott étkekhez, s már fizet is.*
- Induljunk.
*Bólint beleegyezőn, majd elpakolva mindent a batyut a nyereghez is kötve fog ismét a kantárra, s indul is kifelé a piacról. Nem várta ezt a napot, de tudta, hogy el fog érkezni. Ideje egy újabb menedéket maguk mögött hagyni. Reméli Amon Ruadh már valami még nagyobb nyugalommal fog szolgálni. Itt lenne az ideje, hogy nyugodalmasabban járja át a szökés utáni megérdemelt béke.*
- De te leszel az idegenvezető. Én biztos rossz irányba terelném a kis csapatunkat.
*Lassítja is le lépteit, míg a férfi beéri, majd apró mosollyal paskol a vállára.*
- Élvezd ki kicsit a vezérséget, amíg teheted.
*Toldja meg mondandóját egy kacsintással, majd már tekintete tovább is siklik a piacra. Még vet pár búcsú pillantást, majd sietősebb léptekre vált, hogy valóban maguk mögött hagyhassák a piacot is, s vele együtt Arthenior városát. A békés pihenésnek ezzel vége szakad. Most ideje, hogy egy új kalandba kezdjenek.*
*A viszonzott vallomásra csak haloványan mosolyodik el. Valóban nem díszes szavakkal kerített verset hallott, nem nagy litániákat, mégis boldogság önti el. Még akkor is felmelegíti a szívét, ha csak pillanatokig fog tartani. Több szót viszont már nem is ejt róla. Egyelőre amit kellett megbeszéltek, még ha csak ilyen sebtiben is. Innentől már csak annyi a dolga, hogy felszabadítsa a szerencsétlen kereskedőt, így még egy kis répát és almát hozzátold a kiválasztott étkekhez, s már fizet is.*
- Induljunk.
*Bólint beleegyezőn, majd elpakolva mindent a batyut a nyereghez is kötve fog ismét a kantárra, s indul is kifelé a piacról. Nem várta ezt a napot, de tudta, hogy el fog érkezni. Ideje egy újabb menedéket maguk mögött hagyni. Reméli Amon Ruadh már valami még nagyobb nyugalommal fog szolgálni. Itt lenne az ideje, hogy nyugodalmasabban járja át a szökés utáni megérdemelt béke.*
- De te leszel az idegenvezető. Én biztos rossz irányba terelném a kis csapatunkat.
*Lassítja is le lépteit, míg a férfi beéri, majd apró mosollyal paskol a vállára.*
- Élvezd ki kicsit a vezérséget, amíg teheted.
*Toldja meg mondandóját egy kacsintással, majd már tekintete tovább is siklik a piacra. Még vet pár búcsú pillantást, majd sietősebb léptekre vált, hogy valóban maguk mögött hagyhassák a piacot is, s vele együtt Arthenior városát. A békés pihenésnek ezzel vége szakad. Most ideje, hogy egy új kalandba kezdjenek.*
5433. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-20 12:30:40
Üzenet elküldve: 2016-08-20 12:30:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A pihenés után az útbaigazítást szem előtt tartva a piactér felé veszi lépteit. Igaz, ha ismeretlen lenne itt, akkor sem nagyon tévedne el. A nyüzsgő forgatag szinte beszippantja. Árusok mindenfelé, különös portékák, ételek illata a levegőben, furcsa városi népek. Csak kapkodja a fejét, mint macska az ingaóra előtt. Túl sokan vannak, és túlzottan a saját dolgára koncentrál mindenki, hogy bárkihez is odacsapódhasson. Már-már kezdene elkedvetlenedni, amikor szembetalálkozik egy papirossal. Talán hirdetés lehet. Érdeklődve lép közelebb. Felhívás. Kalandra. Ilyesmikről beszéltek Naxesorhával. Izgalomról, önmaguk kipróbálásáról. Talán ő is látta ezt a hirdetést, és ott találja meg? Mindenesetre elgondolkodtató. Elhatározza, hogy felkeresi Sir Reustot. Még éppen időben van hozzá. A történtek ellenére egészen jó kedvre derül. Már csak ki kell találnia, merre van a főtér. No meg eszébe jut, hogy ha veszélyes küldetésre mennek, nem árt előtte gyakorolnia. Azt a felvilágosítást kapja, hogy van a városban barakk, és annak gyakorlótere, ahol ezt megteheti. Nem vesztegeti hát az időt, rögvest indul oda.*
5432. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-20 10:17:41
Üzenet elküldve: 2016-08-20 10:17:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Heliskar, estve//
//pár perccel korábban, a piac szegénynegyed felőli oldalán//
*Valahogy csak úgy van az ébredéssel is a kölyök, mint az állatok, ha leborítják hideg vízzel még ennyi év után is ijedten rezzen össze és felül, ahelyett, hogy aludna tovább, mintha mi sem történt volna, mert valójában nem történt semmi fontos és érdekes.*
- Mivan? - *dörgölte meg a szemét bosszúsan, megvizesedett haját hátracsapta a szeméből és nem különösebb értelemmel bámult fel a vén hajószakácsra. A férfi alig lehetett negyven, de úgy nézett ki, mint aki már elmúlt száz, ráadásul beleszáradt a rosszlélek, ezért soha nem fog meghalni. Asszott arca koponyát idézett, csimbókos ősz haja olyanná tette, mint a városi koldusok, elbájoló modora pedig kétséget sem hagyott afelől, hogy épeszű, tisztességes embernek, elfnek, félelfnek, és a többi, és a többi nem lehet vele semmi dolga.*
- Kejjél fel - *ledobta a vödröt, pipára gyújtott, a piactér sarkán felszállt a füst, de a jelenléte lényegtelenné halványodott, mert az egymás után elpakoló árusok, bódésok, hazafelé csomagoló zsebmetszők, cipőpucolók és állatidomárok mozgolódása éppen elég port kavart fel. Nyrlor felült, mogorván a férfire bámult, aztán feltápászkodott, és megfogta a nyakába akasztott súlyos tarisztányt. Viszonylag egyszerű parancsokkal jöttek ők ketten a városba, információt kellett szerezniük az élőholtak mozgolódásáról, mert a kapitány nem szívesen kormányozza olyan kikötőbe a hajót, ahonnan nem tudja biztosan, hogy ki tud-e másnap futni, ám eleddig nem sok minden történt. A vén szakács a maga módján intézte a dolgokat.*
- Bémegyek egy barátomhoz. Itten várj meg - *mordult rá az öreg, és már ment is, keskeny háta eltűnt a tömegben, mintha mindig is ide tartozott volna.
Egészen nagyszerű alkalomnak látszott. Mondjuk egy új élet kezdéséhez. A nyakába akasztott zsákban néhány eszköz, fegyver, pénz, ételféleség, egészen úgy festett az egész, mintha az istenek személyesen akasztották volna a nyakába a lehetőségeket, méghozzá tarisznyába csomagolt szabadidő formájában. Az istenek kiszámíthatatlanok, de a rumlyuggatta agyú hajósnép még inkább. Az első lépés bizonytalansága utána továbbindult, végül szinte szaladt, el a falak mellett, árnyékban, hogy a józan gondolat utol ne érhesse.*
//a piac gazdagnegyed felőli oldalán//
*Szusszanva megáll. Szép és jó dolog a futás, de aki nem szokta, nem bírja, a hátát egy falnak vetve elgondolkodva bámulja az embereket. Az öltözékük igen előkelő, noha inasnak látszanak, tömött kosaraik felett fölényesen elbámulnak, mintha ugyan valami érdekes és fontos dolgon ügyködnének. Különös népség. Biztos a szárazföldi élet teszi, már alig emlékszik arra, amikor ez a látvány természetes volt a számára, és nyilvánvaló az, hogy nem keveredik ezzel a népséggel. Mintha maga is fontos feladatot végezve, a tarisznyát fogva indul meg a gazdagnegyed boltíve felé.*
A hozzászólás írója (Nyrlor Seritril) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.20 10:27:56
//pár perccel korábban, a piac szegénynegyed felőli oldalán//
*Valahogy csak úgy van az ébredéssel is a kölyök, mint az állatok, ha leborítják hideg vízzel még ennyi év után is ijedten rezzen össze és felül, ahelyett, hogy aludna tovább, mintha mi sem történt volna, mert valójában nem történt semmi fontos és érdekes.*
- Mivan? - *dörgölte meg a szemét bosszúsan, megvizesedett haját hátracsapta a szeméből és nem különösebb értelemmel bámult fel a vén hajószakácsra. A férfi alig lehetett negyven, de úgy nézett ki, mint aki már elmúlt száz, ráadásul beleszáradt a rosszlélek, ezért soha nem fog meghalni. Asszott arca koponyát idézett, csimbókos ősz haja olyanná tette, mint a városi koldusok, elbájoló modora pedig kétséget sem hagyott afelől, hogy épeszű, tisztességes embernek, elfnek, félelfnek, és a többi, és a többi nem lehet vele semmi dolga.*
- Kejjél fel - *ledobta a vödröt, pipára gyújtott, a piactér sarkán felszállt a füst, de a jelenléte lényegtelenné halványodott, mert az egymás után elpakoló árusok, bódésok, hazafelé csomagoló zsebmetszők, cipőpucolók és állatidomárok mozgolódása éppen elég port kavart fel. Nyrlor felült, mogorván a férfire bámult, aztán feltápászkodott, és megfogta a nyakába akasztott súlyos tarisztányt. Viszonylag egyszerű parancsokkal jöttek ők ketten a városba, információt kellett szerezniük az élőholtak mozgolódásáról, mert a kapitány nem szívesen kormányozza olyan kikötőbe a hajót, ahonnan nem tudja biztosan, hogy ki tud-e másnap futni, ám eleddig nem sok minden történt. A vén szakács a maga módján intézte a dolgokat.*
- Bémegyek egy barátomhoz. Itten várj meg - *mordult rá az öreg, és már ment is, keskeny háta eltűnt a tömegben, mintha mindig is ide tartozott volna.
Egészen nagyszerű alkalomnak látszott. Mondjuk egy új élet kezdéséhez. A nyakába akasztott zsákban néhány eszköz, fegyver, pénz, ételféleség, egészen úgy festett az egész, mintha az istenek személyesen akasztották volna a nyakába a lehetőségeket, méghozzá tarisznyába csomagolt szabadidő formájában. Az istenek kiszámíthatatlanok, de a rumlyuggatta agyú hajósnép még inkább. Az első lépés bizonytalansága utána továbbindult, végül szinte szaladt, el a falak mellett, árnyékban, hogy a józan gondolat utol ne érhesse.*
//a piac gazdagnegyed felőli oldalán//
*Szusszanva megáll. Szép és jó dolog a futás, de aki nem szokta, nem bírja, a hátát egy falnak vetve elgondolkodva bámulja az embereket. Az öltözékük igen előkelő, noha inasnak látszanak, tömött kosaraik felett fölényesen elbámulnak, mintha ugyan valami érdekes és fontos dolgon ügyködnének. Különös népség. Biztos a szárazföldi élet teszi, már alig emlékszik arra, amikor ez a látvány természetes volt a számára, és nyilvánvaló az, hogy nem keveredik ezzel a népséggel. Mintha maga is fontos feladatot végezve, a tarisznyát fogva indul meg a gazdagnegyed boltíve felé.*
A hozzászólás írója (Nyrlor Seritril) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.20 10:27:56
5431. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 22:52:52
Üzenet elküldve: 2016-08-19 22:52:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Csendes derűvel figyeli, ahogy a lány válogat a kereskedő portékái között, akinek ettől mintha egyre vörösebb lenne a nyaka. Szegény kofa, valószínűleg az ilyen vevőt rühelli legjobban: mindent megnéz, mindent megfogdos, hogy végül ördögi érzékkel kerülje el a fonnyadtat, löttyedtet, a kicsit hibásat vagyis mindazt, amitől leghamarabb szeretne szabadulni. A jelenetet figyelve egyáltalán nem bánja, hogy az útravaló összeválogatása nem az ő reszortja maradt. Biztos, hogy oda sem figyelve vitt volna el mindent, amit elé pakol az árus és könnyen lehet, hogy valahol félúton, a folyó mentén veszik észre, hogy a kenyér száraz, a húsnak van bukéja, nem a bornak, és a sajt is penészesebb a kelleténél.*
- Csak a ló lesz pucérka, én nem. Utazáshoz általában jobban felöltözöm, mint a fürdőben. Ezt valószínűleg a haramiák fogják legjobban fájlalni... naaa! *utóbbi már Pucérkának – rajta fog ragadni ez a név – szól, aki élénk érdeklődést kezd mutatni a takaros gúlákba rakott zöldségek iránt. *
- Nem kérem, hogy bármit is ígérj! Legfeljebb annyit, hogy legközelebb, ha lesz legközelebb, szólj. Nem szeretnék megint arra ébredni, hogy sehol sem vagy. Vagy átvágott torokkal fel sem ébredni.
*Persze nem feltételezi, hogy a lány ilyen drasztikus módon szabadulna meg tőle alkalmasint, de nem kellemes érzés belegondolni abba, hogy volt annyira vigyázatlan vagy jóhiszemű, hogy akár így is végezhette volna. Mint ahogy abba sem, hogy Lylinának bizony igaza van. A bizalmat eljátszani igen könnyű, visszaszerezni annál bajosabb. Főleg ha mindketten egy kis gyanakvással tekintenek a másikra. Itt tart, amikor a lány kiböki azt a kis vallomásfélét, amire pár pillanatig reagálni sem tud. Pont egész más gondolatok foglalkoztatták.*
- Valami olyasmi. Szintén. *szólal meg végül, de olyan mélységes meggyőződéssel a hangjában, ami szinte felér egy szóvirágokkal gazdagon telehintett szerelmes verssel.* - Ami pedig a múltat illeti, ne foglalkozzunk vele többet, hm? Elég lesz azzal törődni, hogy atyád és pórul járt kérőd kopói ne akadjanak a nyomunkra. Az álmokkal pedig ne törődj! Nem lehetnek olyan sötétek, mint én.
*Gyenge, vérszegény poén, most ennyire futotta. Ami azt illeti, nem is biztos benne, hogy tréfálkozni kéne. Szerencsére Lylina végzett a vásárlással, a kérdésre csak megrázza a fejét. Gondosan válogatta össze az útravalót, nem fognak hiányt szenvedni. Pucérka csak vonakodva enged a szár húzásának, ahogy gazdája elindul. Úgy gondolhatta, hogy itt végre kedvére legelészhet.*
- Induljunk!
*Csendes derűvel figyeli, ahogy a lány válogat a kereskedő portékái között, akinek ettől mintha egyre vörösebb lenne a nyaka. Szegény kofa, valószínűleg az ilyen vevőt rühelli legjobban: mindent megnéz, mindent megfogdos, hogy végül ördögi érzékkel kerülje el a fonnyadtat, löttyedtet, a kicsit hibásat vagyis mindazt, amitől leghamarabb szeretne szabadulni. A jelenetet figyelve egyáltalán nem bánja, hogy az útravaló összeválogatása nem az ő reszortja maradt. Biztos, hogy oda sem figyelve vitt volna el mindent, amit elé pakol az árus és könnyen lehet, hogy valahol félúton, a folyó mentén veszik észre, hogy a kenyér száraz, a húsnak van bukéja, nem a bornak, és a sajt is penészesebb a kelleténél.*
- Csak a ló lesz pucérka, én nem. Utazáshoz általában jobban felöltözöm, mint a fürdőben. Ezt valószínűleg a haramiák fogják legjobban fájlalni... naaa! *utóbbi már Pucérkának – rajta fog ragadni ez a név – szól, aki élénk érdeklődést kezd mutatni a takaros gúlákba rakott zöldségek iránt. *
- Nem kérem, hogy bármit is ígérj! Legfeljebb annyit, hogy legközelebb, ha lesz legközelebb, szólj. Nem szeretnék megint arra ébredni, hogy sehol sem vagy. Vagy átvágott torokkal fel sem ébredni.
*Persze nem feltételezi, hogy a lány ilyen drasztikus módon szabadulna meg tőle alkalmasint, de nem kellemes érzés belegondolni abba, hogy volt annyira vigyázatlan vagy jóhiszemű, hogy akár így is végezhette volna. Mint ahogy abba sem, hogy Lylinának bizony igaza van. A bizalmat eljátszani igen könnyű, visszaszerezni annál bajosabb. Főleg ha mindketten egy kis gyanakvással tekintenek a másikra. Itt tart, amikor a lány kiböki azt a kis vallomásfélét, amire pár pillanatig reagálni sem tud. Pont egész más gondolatok foglalkoztatták.*
- Valami olyasmi. Szintén. *szólal meg végül, de olyan mélységes meggyőződéssel a hangjában, ami szinte felér egy szóvirágokkal gazdagon telehintett szerelmes verssel.* - Ami pedig a múltat illeti, ne foglalkozzunk vele többet, hm? Elég lesz azzal törődni, hogy atyád és pórul járt kérőd kopói ne akadjanak a nyomunkra. Az álmokkal pedig ne törődj! Nem lehetnek olyan sötétek, mint én.
*Gyenge, vérszegény poén, most ennyire futotta. Ami azt illeti, nem is biztos benne, hogy tréfálkozni kéne. Szerencsére Lylina végzett a vásárlással, a kérdésre csak megrázza a fejét. Gondosan válogatta össze az útravalót, nem fognak hiányt szenvedni. Pucérka csak vonakodva enged a szár húzásának, ahogy gazdája elindul. Úgy gondolhatta, hogy itt végre kedvére legelészhet.*
- Induljunk!
5430. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:29:21
Üzenet elküldve: 2016-08-19 19:29:21
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hjoka elégedetlenül morgolódik. Egyértelmű számára, hogy elszalasztotta az esélyt. Ráadásul a lányka egy szamarat vett az összegből. Ezt egy életre megjegyzi tanulságként. Egy tolvajnak néha nagyobb kockázatot is kell vállalnia.
Ez persze csak egy kudarc az életéből. Nem az első vagy utolsó, de ez is hozzásegíti célja elérésében, hogy legendás tolvajjá váljon.
Hjokának egyelőre elege van a piacból, pedig a munka az munka akárhol is legyen. Az se számít, hogy este-e vagy nappal. Arthenior lakosai pedig nem is sejtik, hogy sehol sincsenek biztonságban.
A vadászat most kezdődik… *
Ez persze csak egy kudarc az életéből. Nem az első vagy utolsó, de ez is hozzásegíti célja elérésében, hogy legendás tolvajjá váljon.
Hjokának egyelőre elege van a piacból, pedig a munka az munka akárhol is legyen. Az se számít, hogy este-e vagy nappal. Arthenior lakosai pedig nem is sejtik, hogy sehol sincsenek biztonságban.
A vadászat most kezdődik… *
5429. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:38:45
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:38:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Assag//
*Minden perc elteltével egyre jobban tetszik neki az ork. Mikor megérkezett nem tudta volna elképzelni, hogy akad valaki aki szóba elegyedik a hátborzongató maszkossal, akinek mély, szűrt hangja sem javítja a helyzetét. Na de miért is kellene javítani? Az ismerkedést is csak a saját önös érdekei miatt teszi. Hamarosan meghal, de előtte szeretne még valami nagyot alkotni.*
-Azt mondják lehangoló érzés... egyeseknek. De ha tőled fél valaki és ennek jeleit is mutatja az az igazi mámoros érzet. Igazán? *vonja fel a maszk alatt nemlétező szemöldökét.* -Hmmm... talán egyszer kipróbáljuk mit tudsz.
*Azon kevés pszichopaták egyike, aki a saját kínzásában is örömét leli. Hiszen neki ez nem újdonság, élete zömében a fájdalom volt a társa, ami idővel kiölte belőle a félelmet. A maszkos igazi félelem nélküli ember. Elvégre is mitől féljen? Úgyis hamarosan meghal.*
-Ahogy érzed.
*A kézfogás belőle semmit nem vált ki pusztán annyit, hogy érzi a másik kezének melegét, amit a sajátján már nagyon régen érzett.*
-Szóval voltál, de nem szívesen emlékszel rá vissza ami arra utal, hogy rossz tapasztalataid vannak a hellyel kapcsolatban.
*Roppant könnyen zavarba hozott egy orkot, mintha egy nagyra nőtt gyermek lenne. Reméli ennél azért több tartása van.
A maszkos körülnéz a piacon, majd lassan, de tényleg nagyon lassan bandukol. Végül meglátja a megfelelő standot.*
-Oda megyünk. *biccent enyhén a kotyvasztós boszorka portékái felé. Érzi a boszorka meghökkenését mikor a maszkos és vélhetően az ork odalépnek. Az öregasszony egyébként tényleg úgy fest mint egy rusnya boszorkány. Kissé zavartan kezd el hebegni-habogni és igyekszik rásózni a vackokat is a fekete köpenyesre.*
-Ne ezeket mutasd! *förmed rá az öregasszonyra, amire az teljesen elfehéredik.*
-A komolyabb italok érdekelnek. Na mire vársz!
*Hamar lerendezi a vásárlást, a boszorka meg nagyot sóhajt mikor a maszkos ellép a standjától.*
-Neked kell valami Assag? Mert én végeztem.
*Minden perc elteltével egyre jobban tetszik neki az ork. Mikor megérkezett nem tudta volna elképzelni, hogy akad valaki aki szóba elegyedik a hátborzongató maszkossal, akinek mély, szűrt hangja sem javítja a helyzetét. Na de miért is kellene javítani? Az ismerkedést is csak a saját önös érdekei miatt teszi. Hamarosan meghal, de előtte szeretne még valami nagyot alkotni.*
-Azt mondják lehangoló érzés... egyeseknek. De ha tőled fél valaki és ennek jeleit is mutatja az az igazi mámoros érzet. Igazán? *vonja fel a maszk alatt nemlétező szemöldökét.* -Hmmm... talán egyszer kipróbáljuk mit tudsz.
*Azon kevés pszichopaták egyike, aki a saját kínzásában is örömét leli. Hiszen neki ez nem újdonság, élete zömében a fájdalom volt a társa, ami idővel kiölte belőle a félelmet. A maszkos igazi félelem nélküli ember. Elvégre is mitől féljen? Úgyis hamarosan meghal.*
-Ahogy érzed.
*A kézfogás belőle semmit nem vált ki pusztán annyit, hogy érzi a másik kezének melegét, amit a sajátján már nagyon régen érzett.*
-Szóval voltál, de nem szívesen emlékszel rá vissza ami arra utal, hogy rossz tapasztalataid vannak a hellyel kapcsolatban.
*Roppant könnyen zavarba hozott egy orkot, mintha egy nagyra nőtt gyermek lenne. Reméli ennél azért több tartása van.
A maszkos körülnéz a piacon, majd lassan, de tényleg nagyon lassan bandukol. Végül meglátja a megfelelő standot.*
-Oda megyünk. *biccent enyhén a kotyvasztós boszorka portékái felé. Érzi a boszorka meghökkenését mikor a maszkos és vélhetően az ork odalépnek. Az öregasszony egyébként tényleg úgy fest mint egy rusnya boszorkány. Kissé zavartan kezd el hebegni-habogni és igyekszik rásózni a vackokat is a fekete köpenyesre.*
-Ne ezeket mutasd! *förmed rá az öregasszonyra, amire az teljesen elfehéredik.*
-A komolyabb italok érdekelnek. Na mire vársz!
*Hamar lerendezi a vásárlást, a boszorka meg nagyot sóhajt mikor a maszkos ellép a standjától.*
-Neked kell valami Assag? Mert én végeztem.
5428. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:25:24
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:25:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Csacsivásár//
- Hát a csacsi! Így neveztem el a csacsit. Most már az enyém, úgyhogy én nevezem el.
*Válaszolja magabiztosan és hatalmas mosollyal az arcán, és csak egy pillanatra fordul a kereskedő felé. Mofi boldogan adja át a 100 aranytallért Mesélő (Ginevra)nak, majd ismét a csacsi felé fordul.
Most már biztosan tudja, hogy megnyerte a vásárt, és mivel a pénzt is átadta, így már lényegében nem is kellene megvárnia a választ, ám mivel a férfi kedvesebb hangnemre váltott, ő is kap egy mosolyt, nem csak az állat.*
- Nekem nagyon nagy hasznomra lesz, ebben biztos lehet, kedves Uram! És nagyon szépen köszönöm! Járjon szerencsével!
*Annak ellenére, hogy már minden nyélbe van ütve, az utolsó csirkéig segít visszapakolni őket a ketrecbe, nehogy úgy tűnjék, mintha csak érdekből segített volna, még akkor sem, ha ez így is volt. Magától a kordétól így végelegesen már csak akkor oldozza el, amikor már minden a helyén van, és egy intéssel egyetemben távoznak. Nem sürgeti az állatot, hiszen ő sem a hosszú lépteiről híres, és egyelőre még felülni sem próbál. Mikor már elég messze érnek, rákacsint a csacsira, és befejezi az előbbi mondatát.*
- Nagy hasznomra leszel Lord, máris spóroltál nekem ötven aranyat. Ne aggódj, én gondodat viselem és szeretni fogjuk egymást. Gyorsabban megtaláltalak, mint reméltem, szóval most elmegyünk a Pegazusba. Assa megmutatta, hogy van ott lovarda, csutakoló is, és talán szerezhetünk neked valami kényelmesebbet, mint ez a bőrdarab. Meg talán valakit, aki segít nekem, nehogy elrontsak veled valamit.
*Boldogan cseverészik a csacsival, folyamatosan simogatja, úgy igyekszik elvezetni a Pegazus Fogadó mellett található lovarda felé, ahol valamiféle alkalmazottat próbál kilesni magának, aki esetleg a segítségére lehet. Csutakolni tud egyedül is, megtette ezt a szívességet már nem egyszer, de azok mind lovak voltak, a csacsikról nem sokat tud, bár nem gondolja, hogy különleges igényei lennének.*
- Hát a csacsi! Így neveztem el a csacsit. Most már az enyém, úgyhogy én nevezem el.
*Válaszolja magabiztosan és hatalmas mosollyal az arcán, és csak egy pillanatra fordul a kereskedő felé. Mofi boldogan adja át a 100 aranytallért Mesélő (Ginevra)nak, majd ismét a csacsi felé fordul.
Most már biztosan tudja, hogy megnyerte a vásárt, és mivel a pénzt is átadta, így már lényegében nem is kellene megvárnia a választ, ám mivel a férfi kedvesebb hangnemre váltott, ő is kap egy mosolyt, nem csak az állat.*- Nekem nagyon nagy hasznomra lesz, ebben biztos lehet, kedves Uram! És nagyon szépen köszönöm! Járjon szerencsével!
*Annak ellenére, hogy már minden nyélbe van ütve, az utolsó csirkéig segít visszapakolni őket a ketrecbe, nehogy úgy tűnjék, mintha csak érdekből segített volna, még akkor sem, ha ez így is volt. Magától a kordétól így végelegesen már csak akkor oldozza el, amikor már minden a helyén van, és egy intéssel egyetemben távoznak. Nem sürgeti az állatot, hiszen ő sem a hosszú lépteiről híres, és egyelőre még felülni sem próbál. Mikor már elég messze érnek, rákacsint a csacsira, és befejezi az előbbi mondatát.*
- Nagy hasznomra leszel Lord, máris spóroltál nekem ötven aranyat. Ne aggódj, én gondodat viselem és szeretni fogjuk egymást. Gyorsabban megtaláltalak, mint reméltem, szóval most elmegyünk a Pegazusba. Assa megmutatta, hogy van ott lovarda, csutakoló is, és talán szerezhetünk neked valami kényelmesebbet, mint ez a bőrdarab. Meg talán valakit, aki segít nekem, nehogy elrontsak veled valamit.
*Boldogan cseverészik a csacsival, folyamatosan simogatja, úgy igyekszik elvezetni a Pegazus Fogadó mellett található lovarda felé, ahol valamiféle alkalmazottat próbál kilesni magának, aki esetleg a segítségére lehet. Csutakolni tud egyedül is, megtette ezt a szívességet már nem egyszer, de azok mind lovak voltak, a csacsikról nem sokat tud, bár nem gondolja, hogy különleges igényei lennének.*
5427. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:23:29
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:23:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
- Pucérka. Ez tetszik. Minden bizonnyal, ha út közben egy csapat bandita támadna ránk és segítségemre sietve üvöltenéd el magad a ló nevével hamar harci sikert aratnál. Valószínűleg kimúlnának a támadók a röhögésben.
*Vigyorodik is el egy pillanatra, miközben lépteit végül meg is állítja a kiszemelt célállomásnál. Van itt bőséggel az előbb felsoroltakból, szóval ideje a vásárolgatásnak. A kereskedő szép szavait figyelmen kívül hagyja, csakis saját íze szerint válogat. Noha nemes és finom hölgynek nevelték, de párszor, még ifjú leány korában megfordult a szakácsnő mellett, aki kioktatta milyen is a jó hozzávaló. Nem mindig az, amiről ódát zengnek az eladók, s árban is a legtöbb. Így válogat szépen, amit kell zavar nélkül megtapogat vagy éppen megszimatol, csak akkor vet pár morcosabb pillantást az árus felé, mikor amaz a nem rá figyelő nő miatt mormogni kezd.*
- Nem szeretek magyarázkodni...
*Tér is vissza a témához munkája közben. Való igaz, hogy fölösleges. Ha a férfi sem kérte dühödten számon, akkor nem kellene felbolygatni a múltat. Megtörtént, most itt van. Ami elmúlt, az elmúlt.*
- De így az állás döntetlen. Én nem bíztam benned, mert féltem, hogy hazudsz és visszaviszel apámnak. Te kevésbé bízol bennem, mert bármikor ismét megszökhetek. Nem ez volt az első, és nem ígérhetem, hogy az utolsó. Bár nem teszem többé, de fölösleges olyat ígérnem, mire nincs biztosíték, hogy megtartom. Tudom, hogy nem fogsz követni.
*Kezd is szépen összepakolni minden kellő élelmet, gondos odafigyeléssel kerül a kufár elé a kolbász, kenyér, szárított hús és a sajt. Egyelőre az élelmet be is fejezi, most a borhoz fordul tovább. Ahogy az első palack dugóját ki is húzza csak elmosolyodik a kereskedő horkantásán, de tovább nem is törődve vele szimatolja meg az italt. Ajkait hamar fintorba is húzza, s ezt az elkövetkező pár palackkal is eljátssza, míg végül a legutolsónak keze ügyébe kerülő flaska már kellemesebb meglepetéssel szolgál. A dugó vissza is kerül a palack pedig az élelemhalom mellett landol. A bornak bizonyára az ára kellemetlenebb lesz, de ha már hosszabb útra készülnek hát ennyivel megadja a módját a kellemes utazásnak.*
- Azt hiszem igazából szeretlek. Vagy valami olyasmi.
*veszi is elő erszényét, melyből az aranyakat kezdi kiszámolgatni, s közben tekintetéből és hangsúlyából annyi süt az előző kijelentéséről, mintha csak arról csevegne milyen időre számít az út alatt. Pedig számára fontos ez az elejtett információ, hisz sem az idő, sem a hely nem alkalmas most a szerelembe esésre, pláne nem az alkalom. De az élet gyakran sodorja lehetetlen helyzetbe.*
- Ezért is léptem le. Nem nagyon szeretem veszélybe sodorni a szívemnek kedves személyt. Sötét álmok kínoztak. Azt hiszem megijedtem tőlük.
*Még egyszer végigpillant az összekészített csomagon, majd mélyet sóhajtva fordul a férfi felé.*
- Még valamit akarsz vagy elég ennyi?
*Bök is fejével az árus portékái felé.*
- Pucérka. Ez tetszik. Minden bizonnyal, ha út közben egy csapat bandita támadna ránk és segítségemre sietve üvöltenéd el magad a ló nevével hamar harci sikert aratnál. Valószínűleg kimúlnának a támadók a röhögésben.
*Vigyorodik is el egy pillanatra, miközben lépteit végül meg is állítja a kiszemelt célállomásnál. Van itt bőséggel az előbb felsoroltakból, szóval ideje a vásárolgatásnak. A kereskedő szép szavait figyelmen kívül hagyja, csakis saját íze szerint válogat. Noha nemes és finom hölgynek nevelték, de párszor, még ifjú leány korában megfordult a szakácsnő mellett, aki kioktatta milyen is a jó hozzávaló. Nem mindig az, amiről ódát zengnek az eladók, s árban is a legtöbb. Így válogat szépen, amit kell zavar nélkül megtapogat vagy éppen megszimatol, csak akkor vet pár morcosabb pillantást az árus felé, mikor amaz a nem rá figyelő nő miatt mormogni kezd.*
- Nem szeretek magyarázkodni...
*Tér is vissza a témához munkája közben. Való igaz, hogy fölösleges. Ha a férfi sem kérte dühödten számon, akkor nem kellene felbolygatni a múltat. Megtörtént, most itt van. Ami elmúlt, az elmúlt.*
- De így az állás döntetlen. Én nem bíztam benned, mert féltem, hogy hazudsz és visszaviszel apámnak. Te kevésbé bízol bennem, mert bármikor ismét megszökhetek. Nem ez volt az első, és nem ígérhetem, hogy az utolsó. Bár nem teszem többé, de fölösleges olyat ígérnem, mire nincs biztosíték, hogy megtartom. Tudom, hogy nem fogsz követni.
*Kezd is szépen összepakolni minden kellő élelmet, gondos odafigyeléssel kerül a kufár elé a kolbász, kenyér, szárított hús és a sajt. Egyelőre az élelmet be is fejezi, most a borhoz fordul tovább. Ahogy az első palack dugóját ki is húzza csak elmosolyodik a kereskedő horkantásán, de tovább nem is törődve vele szimatolja meg az italt. Ajkait hamar fintorba is húzza, s ezt az elkövetkező pár palackkal is eljátssza, míg végül a legutolsónak keze ügyébe kerülő flaska már kellemesebb meglepetéssel szolgál. A dugó vissza is kerül a palack pedig az élelemhalom mellett landol. A bornak bizonyára az ára kellemetlenebb lesz, de ha már hosszabb útra készülnek hát ennyivel megadja a módját a kellemes utazásnak.*
- Azt hiszem igazából szeretlek. Vagy valami olyasmi.
*veszi is elő erszényét, melyből az aranyakat kezdi kiszámolgatni, s közben tekintetéből és hangsúlyából annyi süt az előző kijelentéséről, mintha csak arról csevegne milyen időre számít az út alatt. Pedig számára fontos ez az elejtett információ, hisz sem az idő, sem a hely nem alkalmas most a szerelembe esésre, pláne nem az alkalom. De az élet gyakran sodorja lehetetlen helyzetbe.*
- Ezért is léptem le. Nem nagyon szeretem veszélybe sodorni a szívemnek kedves személyt. Sötét álmok kínoztak. Azt hiszem megijedtem tőlük.
*Még egyszer végigpillant az összekészített csomagon, majd mélyet sóhajtva fordul a férfi felé.*
- Még valamit akarsz vagy elég ennyi?
*Bök is fejével az árus portékái felé.*
5426. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:08:02
Üzenet elküldve: 2016-08-19 16:08:02
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Csacsivásár//
- Lord? Oszt' ki a ménkű az a Lord, he? - *Szörtyög a köpcös tovább, de egy vigyor bujkál a szája sarkában. Ki tudja, talán kicsit megesett a szíve a törékeny tündérlánykán, talán csak kezd vissza találni az alaptermészetébe a csacsirángatós-tyúkkergetős incidens után. Felsóhajt, ingatja busa fejét rövidke nyakán: szemmel láthatólag kedvére van a hízelkedés.*
- Mennyi az, apróság? - *Nyújtja markát az aranytallérokért, de már szemmel is mohón letapogatja Mofi pénzét, szemmel láthatólag azt latolgatja, mennyire vághatja meg a tündért a szamárborjúért.* - Száz arany? Legyen, hát lásd kivel van dolgod.
*Aztán, ha megkapja az aranytallérokat, menten átszámolja még egyszer, elégedetten szusszantva. Ha a tranzakció megtörténik, Mofeta kézhez kaphatja a csacsit is, bár szerszám szemmel láthatóan nincs nagyon hozzá, csak egy egyszerűszíj egy bőr kötőfékkel.*
- Na, vigyed, vigyed, váljék neked nagyobb hasznodra. - *Csapkodja meg végül bendőjét a jobb kedvre derült kereskedő - no persze csak abban az esetben, ha a nevezett összeget előbb a mellénye alatti titokzsebbe süllyesztheti.*
- Lord? Oszt' ki a ménkű az a Lord, he? - *Szörtyög a köpcös tovább, de egy vigyor bujkál a szája sarkában. Ki tudja, talán kicsit megesett a szíve a törékeny tündérlánykán, talán csak kezd vissza találni az alaptermészetébe a csacsirángatós-tyúkkergetős incidens után. Felsóhajt, ingatja busa fejét rövidke nyakán: szemmel láthatólag kedvére van a hízelkedés.*
- Mennyi az, apróság? - *Nyújtja markát az aranytallérokért, de már szemmel is mohón letapogatja Mofi pénzét, szemmel láthatólag azt latolgatja, mennyire vághatja meg a tündért a szamárborjúért.* - Száz arany? Legyen, hát lásd kivel van dolgod.
*Aztán, ha megkapja az aranytallérokat, menten átszámolja még egyszer, elégedetten szusszantva. Ha a tranzakció megtörténik, Mofeta kézhez kaphatja a csacsit is, bár szerszám szemmel láthatóan nincs nagyon hozzá, csak egy egyszerűszíj egy bőr kötőfékkel.*
- Na, vigyed, vigyed, váljék neked nagyobb hasznodra. - *Csapkodja meg végül bendőjét a jobb kedvre derült kereskedő - no persze csak abban az esetben, ha a nevezett összeget előbb a mellénye alatti titokzsebbe süllyesztheti.*
5425. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 15:54:59
Üzenet elküldve: 2016-08-19 15:54:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
- Amon Ruadh ide, ha jól számolom, két napi járóföld, kevés pihenéssel. Lóháton, egy, de inkább másfél; mégsem lehet csak vágtában hajtani őket. *Számos rossz tulajdonságai közé nem tartozik a haragtartás, esetleg vélt vagy valós sérelmeinek hosszas dédelgetése és felhánytorgatása. Most már azzal próbálja oldani a váratlan egymásra találás okozta zavart és feszültséget, hogy olyan arccal és hangsúllyal adja elő az útra és az ellátmányra vonatkozó elképzeléseit, mintha mindez teljesen magától értetődő lenne és egy jó nevű kereskedő leányának igazán tudni illenék az ilyesmit megbecsülni. Igazán kár, hogy vigyorog közben, ami jelentősen csökkenti a kioktatás komolyan vehetőségét.* - Kenyér, kolbász, esetleg valami sózott, füstölt hús, keményebb sajt. Ha arra vágysz, nézhetünk valami gyümölcsöt is, bár azt valószínűleg az úton is találhatunk. Könnyű, gyenge bor, ha nem akadnánk útközben egyetlen forrásra sem, de ezt nem hiszem. Szóval semmi lakoma, de két nap alatt ezek nem büdösödnek meg és az éhséget is elveszik. De ha a magadfajta finom hölgy másra vágyik, hallgatom.
*A paripa névadási ceremóniájánál kedvtelve figyeli a párost. Eszébe sem jut, hogy Lylinának ez bármi szempontból gondot jelenthet, ő maga sokkal egyszerűbben gondolkodik. Azzal, hogy a fekete mén kantárszárát a lány kezébe nyomta, már az övé. Különben is, mit kezdjen két lóval? Egyszerre úgysem tudja megülni őket. A látvány egy kicsit zavarba is hozza. Igen, egy finom hölgyhöz ilyesmi illik. Szép, nemes hátas, kényes ruhák, szép, előkelő otthon. És mit tud adni ő? Rendben, a ló kipipálva, és a többi? Nem jó érzés, de az jut eszébe, hogy ha mindez lenne számára igazán fontos, akkor nem szökik meg otthonról. Vagy most épp azt követelné tőle, hogy azonnal vigye haza. Hitetlenkedve veszi észre, hogy milyen gondolatok foglalták le. Baj lesz, ez a lány csúnyán megkavarja. Na de tényleg baj ez?*
- Tökéletes. *bólint elismerően a névre, aztán saját lovára néz és már nyitná a száját, de Lylina megelőzi.* - Nem rossz, csak nem elég pontos. Az Állat, kinek gazdája a kényszerből Meztelenkedő. Akkor pedig lehetne Mezti. Vagy Pucérka... uh.
*Elborzadva takarja el az arcát, ahogy elképzelni magát a szürke hátán, sarkait a ló vékonyába vágja és vérforralóan kiált fel: „Gyí, Pucérka!”
Lylina eközben feltalálja magát és a kofák portékáit nézegeti, de csak visszatér az eddig óvatosan kerülgetett témához.*
- Nem kell beszélnünk. *a hangsúly a kell szócskán van, hiszen nem követel meg magyarázatot, nagyjából sejti, hogy mi lehet a háttérben. Azt is feltételezi, hogy a lány számára kényelmetlen lehet ezt taglalnia, kényszeríteni nem szeretné.* - Csak ha szeretnél.
*Bármennyire kellemetlen élmény is volt, elmúlt. És többet úgysem fordul elő. Akkor már hagyni fogja, menjen a lány arra, amerre szeretne. Ha pedig túlságosan is a lelkére veszi, akkor megkeresi, összecsomagolja és hazaviszi az apjának.*
- Amon Ruadh ide, ha jól számolom, két napi járóföld, kevés pihenéssel. Lóháton, egy, de inkább másfél; mégsem lehet csak vágtában hajtani őket. *Számos rossz tulajdonságai közé nem tartozik a haragtartás, esetleg vélt vagy valós sérelmeinek hosszas dédelgetése és felhánytorgatása. Most már azzal próbálja oldani a váratlan egymásra találás okozta zavart és feszültséget, hogy olyan arccal és hangsúllyal adja elő az útra és az ellátmányra vonatkozó elképzeléseit, mintha mindez teljesen magától értetődő lenne és egy jó nevű kereskedő leányának igazán tudni illenék az ilyesmit megbecsülni. Igazán kár, hogy vigyorog közben, ami jelentősen csökkenti a kioktatás komolyan vehetőségét.* - Kenyér, kolbász, esetleg valami sózott, füstölt hús, keményebb sajt. Ha arra vágysz, nézhetünk valami gyümölcsöt is, bár azt valószínűleg az úton is találhatunk. Könnyű, gyenge bor, ha nem akadnánk útközben egyetlen forrásra sem, de ezt nem hiszem. Szóval semmi lakoma, de két nap alatt ezek nem büdösödnek meg és az éhséget is elveszik. De ha a magadfajta finom hölgy másra vágyik, hallgatom.
*A paripa névadási ceremóniájánál kedvtelve figyeli a párost. Eszébe sem jut, hogy Lylinának ez bármi szempontból gondot jelenthet, ő maga sokkal egyszerűbben gondolkodik. Azzal, hogy a fekete mén kantárszárát a lány kezébe nyomta, már az övé. Különben is, mit kezdjen két lóval? Egyszerre úgysem tudja megülni őket. A látvány egy kicsit zavarba is hozza. Igen, egy finom hölgyhöz ilyesmi illik. Szép, nemes hátas, kényes ruhák, szép, előkelő otthon. És mit tud adni ő? Rendben, a ló kipipálva, és a többi? Nem jó érzés, de az jut eszébe, hogy ha mindez lenne számára igazán fontos, akkor nem szökik meg otthonról. Vagy most épp azt követelné tőle, hogy azonnal vigye haza. Hitetlenkedve veszi észre, hogy milyen gondolatok foglalták le. Baj lesz, ez a lány csúnyán megkavarja. Na de tényleg baj ez?*
- Tökéletes. *bólint elismerően a névre, aztán saját lovára néz és már nyitná a száját, de Lylina megelőzi.* - Nem rossz, csak nem elég pontos. Az Állat, kinek gazdája a kényszerből Meztelenkedő. Akkor pedig lehetne Mezti. Vagy Pucérka... uh.
*Elborzadva takarja el az arcát, ahogy elképzelni magát a szürke hátán, sarkait a ló vékonyába vágja és vérforralóan kiált fel: „Gyí, Pucérka!”
Lylina eközben feltalálja magát és a kofák portékáit nézegeti, de csak visszatér az eddig óvatosan kerülgetett témához.*
- Nem kell beszélnünk. *a hangsúly a kell szócskán van, hiszen nem követel meg magyarázatot, nagyjából sejti, hogy mi lehet a háttérben. Azt is feltételezi, hogy a lány számára kényelmetlen lehet ezt taglalnia, kényszeríteni nem szeretné.* - Csak ha szeretnél.
*Bármennyire kellemetlen élmény is volt, elmúlt. És többet úgysem fordul elő. Akkor már hagyni fogja, menjen a lány arra, amerre szeretne. Ha pedig túlságosan is a lelkére veszi, akkor megkeresi, összecsomagolja és hazaviszi az apjának.*
5424. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 12:05:07
Üzenet elküldve: 2016-08-19 12:05:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Csacsivásár//
*Mofi nagyon serényen próbál ugyan lépni, ám az árus gyorsabb, és úgy tűnik mégsem alakul olyan jól minden, mint ahogyan azt ő eltervezte. Megszeppenve néz a férfire, bár könnyeket azért még nem próbál a szemébe csalni, és hebegve-habogva szólal meg.*
- Elnézését kérem Kedves Uram, eszembe sem jutott ellopni Lordot, vagy ilyesmi.
~Ha már nevet is adtam a csacsinak, akkor biztosan eladja nekem. Remélem nem kér sokat, de azért gyakorolhatom egy picit az alkudozást.~
- Nem gondolok semmi ilyesmit, én csak azt hittem, mert úgy láttam, hogy maga igen kedves, ha már ilyen szép csacsival áldották meg Önt a természet erői, akkor biztosan kedvelhetik, és akkor biztosan nagyon jó szándékú.
*A másik szemének csillanását ugyan látja, ám ezzel szemben ő igyekszik lehajtani a fejét, és úgy tenni, mint aki éppen csak nem pityeredik el. Ez az ember gonoszul bánt az állataival, így megérdemli, hogy kicsit meg legyen vezetve. Amikor pedig az árat is meghallja, már teljesen biztos abban, hogy itt bizony ő ostobának van nézve. Az eszébe sem jut, hogy engedély nélkül elvigye a hátast. Nem tolvaj, és még igazán becsapni sem akarja az árust, hiszen ha kéri, akkor a szamár valódi értékét megfizeti, de százötven aranyat biztosan nem. Egy ideig még a csacsit simogatja, át is öleli a nyakát, és el sem engedi, amikor válaszol, még akkor sem.*
- Százötven arany? De hát annyim nekem soha nem lesz! Kérem szépen, kedves Uram!
*Nyúl az erszényéhez, majd a markába önt száz aranyat, és a kereskedő felé tartja.*
- Ennyi az összes, amit a csacsira szánhatok, ha ebben a hónapban még enni is szeretnénk. Kérem szépen fogadja el! Tudom, hogy egy ilyen szép csacsi megér százötven aranyat, de még fel is kell szerelnem, és biztosan ő is éhes.
*Nagy kerek szemekkel néz a kufárra, kérlelően, és mivel látja, hogy a csirkékkel is ugyanolyan keményen bánik, mint a többi állattal, így újabb ötlete támad, és megpróbál a férfi segítségére kelni, elkapni egy pár szárnyast, és óvatosan, gyengéden visszahelyezni őket a ketrecbe, hogy a jó szándékáról bizonyságot tegyen.*
*Mofi nagyon serényen próbál ugyan lépni, ám az árus gyorsabb, és úgy tűnik mégsem alakul olyan jól minden, mint ahogyan azt ő eltervezte. Megszeppenve néz a férfire, bár könnyeket azért még nem próbál a szemébe csalni, és hebegve-habogva szólal meg.*
- Elnézését kérem Kedves Uram, eszembe sem jutott ellopni Lordot, vagy ilyesmi.
~Ha már nevet is adtam a csacsinak, akkor biztosan eladja nekem. Remélem nem kér sokat, de azért gyakorolhatom egy picit az alkudozást.~
- Nem gondolok semmi ilyesmit, én csak azt hittem, mert úgy láttam, hogy maga igen kedves, ha már ilyen szép csacsival áldották meg Önt a természet erői, akkor biztosan kedvelhetik, és akkor biztosan nagyon jó szándékú.
*A másik szemének csillanását ugyan látja, ám ezzel szemben ő igyekszik lehajtani a fejét, és úgy tenni, mint aki éppen csak nem pityeredik el. Ez az ember gonoszul bánt az állataival, így megérdemli, hogy kicsit meg legyen vezetve. Amikor pedig az árat is meghallja, már teljesen biztos abban, hogy itt bizony ő ostobának van nézve. Az eszébe sem jut, hogy engedély nélkül elvigye a hátast. Nem tolvaj, és még igazán becsapni sem akarja az árust, hiszen ha kéri, akkor a szamár valódi értékét megfizeti, de százötven aranyat biztosan nem. Egy ideig még a csacsit simogatja, át is öleli a nyakát, és el sem engedi, amikor válaszol, még akkor sem.*
- Százötven arany? De hát annyim nekem soha nem lesz! Kérem szépen, kedves Uram!
*Nyúl az erszényéhez, majd a markába önt száz aranyat, és a kereskedő felé tartja.*
- Ennyi az összes, amit a csacsira szánhatok, ha ebben a hónapban még enni is szeretnénk. Kérem szépen fogadja el! Tudom, hogy egy ilyen szép csacsi megér százötven aranyat, de még fel is kell szerelnem, és biztosan ő is éhes.
*Nagy kerek szemekkel néz a kufárra, kérlelően, és mivel látja, hogy a csirkékkel is ugyanolyan keményen bánik, mint a többi állattal, így újabb ötlete támad, és megpróbál a férfi segítségére kelni, elkapni egy pár szárnyast, és óvatosan, gyengéden visszahelyezni őket a ketrecbe, hogy a jó szándékáról bizonyságot tegyen.*
5423. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 11:32:50
Üzenet elküldve: 2016-08-19 11:32:50
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Csacsivásár//
*Mivel a tolvaj lopási kísérlete kvázi csirkefutamba fulladt, ezért nem kerül sor a közjátékra, a kufár zsörtölve téblábol a szekér körül és igyekszik nyakon csípni az előtte sasszézgató tyúkokat, és ezek lábát vagy szárnyát megragadva durván visszatuszkolni őket a ketrecbe, melyet azóta valahogy visszatoszogatott a kordéjára. Amikor észreveszi, miben mesterkedik a tündér, hördülve fordul meg, és csaknem rácsap a kezére felháborodottságában.*
- Na nem ingyen, kisanyám! Gondolod, a falvédőről gyöttem, he? - *Lendíti a kezét a kufár a csacsi felé, amikor Mofeta elkezdi a szíjait babrálni. Mohó kis szeme felcsillan, és azt latolgatja, mennyit akaszthatna le a szegény páráért, szemmel láthatóan totál madárnak nézi az apró tündérlánykát.* - Kereken száz meg ötven aranyat kérek érte, különben mit fogok be a szekerem elé, ha ez a másik vén jószág feldobja a talpát, he?
*Ilyen módon Mofeta nem szabadul még a kufártól, s ha mégis el próbálja vezetni fizetés nélkül a bohókás állatkát, aki egyébként játékosan tolja keze alá puha, selymes orrát és brüszkölve fújja ki szemébe hulló nagy, gyerekesen kócos fejszőrzetét.*
*Mivel a tolvaj lopási kísérlete kvázi csirkefutamba fulladt, ezért nem kerül sor a közjátékra, a kufár zsörtölve téblábol a szekér körül és igyekszik nyakon csípni az előtte sasszézgató tyúkokat, és ezek lábát vagy szárnyát megragadva durván visszatuszkolni őket a ketrecbe, melyet azóta valahogy visszatoszogatott a kordéjára. Amikor észreveszi, miben mesterkedik a tündér, hördülve fordul meg, és csaknem rácsap a kezére felháborodottságában.*
- Na nem ingyen, kisanyám! Gondolod, a falvédőről gyöttem, he? - *Lendíti a kezét a kufár a csacsi felé, amikor Mofeta elkezdi a szíjait babrálni. Mohó kis szeme felcsillan, és azt latolgatja, mennyit akaszthatna le a szegény páráért, szemmel láthatóan totál madárnak nézi az apró tündérlánykát.* - Kereken száz meg ötven aranyat kérek érte, különben mit fogok be a szekerem elé, ha ez a másik vén jószág feldobja a talpát, he?
*Ilyen módon Mofeta nem szabadul még a kufártól, s ha mégis el próbálja vezetni fizetés nélkül a bohókás állatkát, aki egyébként játékosan tolja keze alá puha, selymes orrát és brüszkölve fújja ki szemébe hulló nagy, gyerekesen kócos fejszőrzetét.*
5422. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 10:27:30
Üzenet elküldve: 2016-08-19 10:27:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Hrothgaar nem akasztja meg a leány monológját, bár, a felajánlott készletek hazaszállításán azért elgondolkodik.*
~Lehet, nem jönne rosszul egy kis plusz ez-az a Vashegyen. Ha csak egy tucatnyi menekült jóllakik belőle, már mindenki nyert.~
*Megvakarja feje búbját a törpe, mielőtt megszólalna.*
- Ezt a plusz porció dolgot még átgondolom. Mindenesetre elmés és nagylelkű felajánlás. *Recsegi a bóknak szánt szavakat a törpe, majd Niras felé fordul.*
- Igaz ez, igric? Tartozol a hölgynek egy dallal?
*Meg se várja a választ, tekintete visszasiklik Rili felé.*
- Akkor nincs mese, indulunk a Pintybe... Ja, és ne aggódj, Rilai. Nem szakítalak el az itteni kötelességeidtől. Magunk visszük vissza a csomagot.
*Fejével a leány kezében lévő lista felé bök, biccent, jelezvén, hogy a lista tartalmára gondol. Azzal lovacskáját kantárszáron vezetve elindul a Kósza Pinty irányába.*
*Hrothgaar nem akasztja meg a leány monológját, bár, a felajánlott készletek hazaszállításán azért elgondolkodik.*
~Lehet, nem jönne rosszul egy kis plusz ez-az a Vashegyen. Ha csak egy tucatnyi menekült jóllakik belőle, már mindenki nyert.~
*Megvakarja feje búbját a törpe, mielőtt megszólalna.*
- Ezt a plusz porció dolgot még átgondolom. Mindenesetre elmés és nagylelkű felajánlás. *Recsegi a bóknak szánt szavakat a törpe, majd Niras felé fordul.*
- Igaz ez, igric? Tartozol a hölgynek egy dallal?
*Meg se várja a választ, tekintete visszasiklik Rili felé.*
- Akkor nincs mese, indulunk a Pintybe... Ja, és ne aggódj, Rilai. Nem szakítalak el az itteni kötelességeidtől. Magunk visszük vissza a csomagot.
*Fejével a leány kezében lévő lista felé bök, biccent, jelezvén, hogy a lista tartalmára gondol. Azzal lovacskáját kantárszáron vezetve elindul a Kósza Pinty irányába.*
5421. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-08-19 05:10:28
Üzenet elküldve: 2016-08-19 05:10:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*A kérdésére adott választ hallva inkább előre is fordul, hogy visszatarthatatlan fintorát elrejtse a férfi elől. Gondolta, hogy kapni fog még elég mellékes megjegyzést meglógása miatt, de hát azért mégis csak. Azután a folytatásra már csak elmosolyodik és egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében ballag is tovább.*
- Egyéb iránt még csak nemrég érkeztem ki ide. Ami azt jelenti, hogy épp annyi idő telt el, hogy körbe nézzek, egyáltalán hol is vagyok. Meg amúgy sem tudtam, hogy a te farkas étvágyú gyomrod mit követelne meg az útra. Egy dolgos férfi mégiscsak másabb étrendű, mint a jó magamféle finom hölgyek.
*Már ő is pajkos vigyorral sandít vissza hátra. Pedig ami azt illeti jó pár perccel ezelőttig még a terv része a magányos utazás volt, s mikor észrevette azt a férfit, kivel kölcsönösen forgatták fel egymás terveit és életét, hát az is megfordult a fejében, hogy inkább sarkon fordul és még a világból is kimenekül. De maradt. Egyaránt a városban és a férfi oldalán, s ez sok dolgot végre világossá tett a számára. Olyan dolgokat, aminek a kósza gondolata is megrémítette ez idáig. Inkább kerülte a rajta való elmélkedést. Most pedig, ha nem is önti szavakba az érzést, ami szívében felszínre tört, már akkor is elkönyvelte, hogy létezik, kínozza, s marja belül, de ez a kín édesebb, mint bármi eddigi életében, s igen nagy köze van hozzá ennek a Chetro alaknak, ki először még vadásza volt, majd felvigyázója, s lassan egy férfi kivel megosztotta ágyát, s azokban a napokban adott is valami olyat ennek az alaknak, amit vissza már nehezen szerezhet, s talán a férfi nem is tud róla. Ha eljön az ideje, majd bevall minden érzelmet, de talán ez még nem a megfelelő alkalom a szentimentális érzelmi kitörésnek. Meg amúgy is még van más megmagyarázni valója. Szóval mindent csak szépen sorjában.*
- A neve?
*Áll meg ő is, majd most már alaposabban szemügyre véve a jószágot megsimítja annak oldalát, majd ujjaival a sörényébe cirógat. Milyen nevet adhatna egy olyan állatnak, aki nem az ő tulajdona, de mégis egy újabb segítség a vágyott szabadságának elérése érdekében. Egy tiszta és nemes állatról van szó, aki annak a férfinak a szerzeménye, aki lassan a legtöbbet kezdi jelenteni. Semmi elkapkodott, összecsapott nevet nem akar adni neki, ahogyan sablonos, megszokott nevek sem illenének hozzá. Nehéz kérdés, de végül csak eszébe ötlik valami. Egy régi mese, mit még nevelője sok éjszakán keresztül regélt neki. A történet lényegtelen, de egy szó, melyre már nem emlékszik milyen nyelv ihlette, de tökéletesen illik erre az állatra.*
- Laorcha. *Mosolyodik is el szélesen, ahogy a ló orrán felsimít egészen a homlokáig, hogy a sörényét kissé félresöpörje az útból.* Azt jelenti védelmező.
*Büszke is a névre, amit végül kitalált a számára. Hát megszületett a neki tetsző, innentől már az állat dolga, hogy elfogadja e. Az idő megmondja. Addig is lassú léptekkel végül ballag is tovább.*
- És a tiéd? Mondjuk illene hozzá Az állat, kinek gazdája a Meztelenkedő. Bár kicsit talán hosszú, de majd becézzük.
*Nevet fel halkan, ahogy lépteit lassítja az élelmes árusoknál. Míg várja a csípős megjegyzésre adható szintén pikírt választ neki is áll nézelődni mi az, amit a legjobb, ha beszereznek az útra. Természetesen nehezen romlandó áruban kell gondolkodnia, szóval azzal a kevés túlélő tudásával nehéz lesz a feladat.*
- Úgy érzed majd beszélnünk kell?
*Ezzel vissza is kanyarodik a nemrég felemlegetett, legutóbbi szökésének tényéhez. Arca kissé elkomorodik, de szemeit nem veszi le a kipakolt portékákról. Tudja, hogy nem most fogják megvitatni komolyabban, hogy Lylina faképnél hagyta a férfit, de valószínűleg hamarosan eljön az ideje. Jobb mihamarabb felkészülni rá.*
*A kérdésére adott választ hallva inkább előre is fordul, hogy visszatarthatatlan fintorát elrejtse a férfi elől. Gondolta, hogy kapni fog még elég mellékes megjegyzést meglógása miatt, de hát azért mégis csak. Azután a folytatásra már csak elmosolyodik és egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében ballag is tovább.*
- Egyéb iránt még csak nemrég érkeztem ki ide. Ami azt jelenti, hogy épp annyi idő telt el, hogy körbe nézzek, egyáltalán hol is vagyok. Meg amúgy sem tudtam, hogy a te farkas étvágyú gyomrod mit követelne meg az útra. Egy dolgos férfi mégiscsak másabb étrendű, mint a jó magamféle finom hölgyek.
*Már ő is pajkos vigyorral sandít vissza hátra. Pedig ami azt illeti jó pár perccel ezelőttig még a terv része a magányos utazás volt, s mikor észrevette azt a férfit, kivel kölcsönösen forgatták fel egymás terveit és életét, hát az is megfordult a fejében, hogy inkább sarkon fordul és még a világból is kimenekül. De maradt. Egyaránt a városban és a férfi oldalán, s ez sok dolgot végre világossá tett a számára. Olyan dolgokat, aminek a kósza gondolata is megrémítette ez idáig. Inkább kerülte a rajta való elmélkedést. Most pedig, ha nem is önti szavakba az érzést, ami szívében felszínre tört, már akkor is elkönyvelte, hogy létezik, kínozza, s marja belül, de ez a kín édesebb, mint bármi eddigi életében, s igen nagy köze van hozzá ennek a Chetro alaknak, ki először még vadásza volt, majd felvigyázója, s lassan egy férfi kivel megosztotta ágyát, s azokban a napokban adott is valami olyat ennek az alaknak, amit vissza már nehezen szerezhet, s talán a férfi nem is tud róla. Ha eljön az ideje, majd bevall minden érzelmet, de talán ez még nem a megfelelő alkalom a szentimentális érzelmi kitörésnek. Meg amúgy is még van más megmagyarázni valója. Szóval mindent csak szépen sorjában.*
- A neve?
*Áll meg ő is, majd most már alaposabban szemügyre véve a jószágot megsimítja annak oldalát, majd ujjaival a sörényébe cirógat. Milyen nevet adhatna egy olyan állatnak, aki nem az ő tulajdona, de mégis egy újabb segítség a vágyott szabadságának elérése érdekében. Egy tiszta és nemes állatról van szó, aki annak a férfinak a szerzeménye, aki lassan a legtöbbet kezdi jelenteni. Semmi elkapkodott, összecsapott nevet nem akar adni neki, ahogyan sablonos, megszokott nevek sem illenének hozzá. Nehéz kérdés, de végül csak eszébe ötlik valami. Egy régi mese, mit még nevelője sok éjszakán keresztül regélt neki. A történet lényegtelen, de egy szó, melyre már nem emlékszik milyen nyelv ihlette, de tökéletesen illik erre az állatra.*
- Laorcha. *Mosolyodik is el szélesen, ahogy a ló orrán felsimít egészen a homlokáig, hogy a sörényét kissé félresöpörje az útból.* Azt jelenti védelmező.
*Büszke is a névre, amit végül kitalált a számára. Hát megszületett a neki tetsző, innentől már az állat dolga, hogy elfogadja e. Az idő megmondja. Addig is lassú léptekkel végül ballag is tovább.*
- És a tiéd? Mondjuk illene hozzá Az állat, kinek gazdája a Meztelenkedő. Bár kicsit talán hosszú, de majd becézzük.
*Nevet fel halkan, ahogy lépteit lassítja az élelmes árusoknál. Míg várja a csípős megjegyzésre adható szintén pikírt választ neki is áll nézelődni mi az, amit a legjobb, ha beszereznek az útra. Természetesen nehezen romlandó áruban kell gondolkodnia, szóval azzal a kevés túlélő tudásával nehéz lesz a feladat.*
- Úgy érzed majd beszélnünk kell?
*Ezzel vissza is kanyarodik a nemrég felemlegetett, legutóbbi szökésének tényéhez. Arca kissé elkomorodik, de szemeit nem veszi le a kipakolt portékákról. Tudja, hogy nem most fogják megvitatni komolyabban, hogy Lylina faképnél hagyta a férfit, de valószínűleg hamarosan eljön az ideje. Jobb mihamarabb felkészülni rá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10307-10326