//Második szál//
//Egy szép régi emlékkép//
* Ha Aryna ennyire aggódik azon, hogy Zaras túltette magát rajta, lehet, hogy meglepődne, mikor a Tanáccsal tárgyaló személy, aki nem mellesleg nőnemű, hirtelen betoppanna.
Persze Arynának nincs mitől tartania. Bárcsak tudná mire gondol a lány!
A szeme elkerekedik az őszintének hangzó válaszon és az eddig gobdosan felépített szakítás-elmélete romba dől. Apró, pici szilánkokká. *
- Hát, azt leszámítva, hogy majdnem megfulladtam, igen, minden rendben.
* Nem mer a lány szemébe nézni, maga sem tudja miért. Talán nem tudja felkészíteni magát, hogy megússza azokat a gyönyörű tengereket? Mindenesetre szomorúan szegezi tekintetét a lány lábaira, ujjaival abbahagyja a babrálást és néhány másodperces, kínos csend áll be.
Ujjai elfehérednek, ahogyan egymást nyomják, szorítják, mire nagy nehezen tud egy mély levegővétel után egyetlen, mégis hatalmas jelentéssel bíró szót kinyögni. "
- Hiányoztál!
* Ekkor toppan be az emlegetett nő is. Hosszú, szürke baja göndörödve omlik vállára, szemei szintén szürkék, fülei hegyesek, tipikus elf. A tűzpiros ruhán látszik, hogy elképesztően drága és a magas nő kisugárzása is nemesi. Szöges ellentétének tűnik most Zarasnak, habár ha a férfi lelkével minden rendben lenne, még hasonlítanának is. Bár ez nem véletlen.