Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 283 (5641. - 5660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5660. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-09 20:46:29
Üzenet elküldve: 2016-10-09 20:46:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bunkó meg a markos//
*A szalonna igen ízletes csemegének bizonyul, kenyérrel kiegészítve pedig Bó egész úri zabának minősíti az utca kellős közepén. Gyorsan fogy a tábla, még a vastag bőr is könnyen hasad az oriás erős állkapcsa alatt, és a pékáru is olyan gyorsan és nyomtalanul - azt a néhány deka morzsát a talpuk alatt leszámítva - tűnik el, mint a húsfélék, eztán Rhurg emlékezteti látogatásuk eredeti okára. Ha az óriáson múlt volna, már el is indult volna hazafelé.*
-Mhm.
*Morogja egyetértően.*
-Arra.
*Bólint is rá, s lassan megindul utána. Hosszú lábain olyan lassúnak és lomhának tűnik, pedig két méteres lépteivel még gyorsabban suhan át a piacon, mint a jelen lévők nagyja. Útját sem igen állják a meglehetősen feltűnő jelenségnek, így igen hamar odaérnek az első állomásukhoz.*
-Itt?
*Teszi fel a kérdést Rhurgnak, miközben szemével már el is kezdte letapogatni a motyókat. A rajláda egyelőre nem nagy, de majd egész biztosan bővítésre kerül, talán érdemes lehet erre is gondolni. Idáig persze azért Bó gondolatmenete már nem jut el, leragad a műlépeknél.*
-Hmm.
*Vizsgálgatja a viasz öntvényeket, amik a szerencsétlen időpontban költöztetett raj téli ellátását és túlélését segítik. Ezen kívül kellenek még apróbb pántok, szegek, zsanérok, amiket otthon nem tud megcsinálni az óriás a hatalmas mancsaival - vagy inkább az ügyetlenségének köszönhetően.*
*A szalonna igen ízletes csemegének bizonyul, kenyérrel kiegészítve pedig Bó egész úri zabának minősíti az utca kellős közepén. Gyorsan fogy a tábla, még a vastag bőr is könnyen hasad az oriás erős állkapcsa alatt, és a pékáru is olyan gyorsan és nyomtalanul - azt a néhány deka morzsát a talpuk alatt leszámítva - tűnik el, mint a húsfélék, eztán Rhurg emlékezteti látogatásuk eredeti okára. Ha az óriáson múlt volna, már el is indult volna hazafelé.*
-Mhm.
*Morogja egyetértően.*
-Arra.
*Bólint is rá, s lassan megindul utána. Hosszú lábain olyan lassúnak és lomhának tűnik, pedig két méteres lépteivel még gyorsabban suhan át a piacon, mint a jelen lévők nagyja. Útját sem igen állják a meglehetősen feltűnő jelenségnek, így igen hamar odaérnek az első állomásukhoz.*
-Itt?
*Teszi fel a kérdést Rhurgnak, miközben szemével már el is kezdte letapogatni a motyókat. A rajláda egyelőre nem nagy, de majd egész biztosan bővítésre kerül, talán érdemes lehet erre is gondolni. Idáig persze azért Bó gondolatmenete már nem jut el, leragad a műlépeknél.*
-Hmm.
*Vizsgálgatja a viasz öntvényeket, amik a szerencsétlen időpontban költöztetett raj téli ellátását és túlélését segítik. Ezen kívül kellenek még apróbb pántok, szegek, zsanérok, amiket otthon nem tud megcsinálni az óriás a hatalmas mancsaival - vagy inkább az ügyetlenségének köszönhetően.*
5659. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-09 20:23:07
Üzenet elküldve: 2016-10-09 20:23:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
// Megnyitó //
*Kicsit hűvösebb szél fúj, mint azt már megszokták az előző évszakban, nem hiába most rendezik meg az Őszi Forgatagot, mert most van itt az ideje. Az őrség fokozott jelenléttel van jelen a rendezvényen, hogy mindenki biztonságba érezhesse magát és jól szórakozhasson. A megnyitót ünnepélyes felvonulással kezdik meg, a gazdagnegyedből a piactérre, amit dobosok kísérnek. A térre érkezve egy kis emelvényre felsétál egy jól öltözött fiatalember, aki elvállalta idén az esemény szervezését.*
-Üdvözlök Mindenkit az Őszi Forgatagon, ami idén sem maradhat el. *Hangja barátságos és vidámságot sugároz.* Elhoztuk a legjobb borokat és a legfinomabb étkeket, aminek kialakítottunk egy hangulatos teret is, hogy kényelmesen tudják ízlelgetni és fogyasztani azokat, továbbá a legjobb kereskedők is eljöttek, hogy árulhassák legjobb portékájukat és mindenki beszerezhesse azt, amire eddig itt nem volt lehetősége. A megszokott játékok sem maradhatnak el, idén is van céllövöldénk és mellette szerveztünk egy megmérettetés név alatt futó játékot is, amire a fürdő bejárata mellett lehet jelentkezni és ott megkapják levél formájában a feladatokat azok, akikben van egy kis versenyszellem és szeretik a kreatív feladatokat. Továbbá tudomásomra jutott, hogy városunk egyik neves családja a Dwirinthalennek Vadászatot rendeznek az erdőben, ahová szívesen várják az érdeklődőket. *Ezzel gyorsan át is futott a lényeges programokon és meghajol.*
-Köszönöm a figyelmet és érezzék jól magukat! *Ezzel elhagyja az emelvényt és meg is kezdődik a vigasság, a zenészek már neki is látnak a vidám daloknak, hogy megalapozzák a hangulatot.*
//Vásár//
*Egy pár nap alatt elég nagy átalakításon esik át a piactér az Őszi Forgatag jóvoltából. Itt az ideje egy kis mulatságnak, ennyi rémes dolog után végre, mivel a város vezetőinek fontos a nép jóléte.
Most a helyi árusokat megkérték, hogy a piactér egyik oldalán helyezzenek ki csak árut, mert szeretnének egy nagyobb teret hagyni, ahová asztalokat és padokat tesznek le. Az asztalokra kihelyeznek pár gyertyát és kikerül pár fűszeres tégely is, amiben só és bors található. A padokra pedig piros plédet tesznek, amivel hűvösebb időben be tudnak takarózni a fogyasztó vendégek. A helyszínen van pár őr is, akik a hely épségére ügyelnek és a tolvajokra. A leülős résznél körben különféle étkek és italok kaphatóak, amit helyben tudnak elfogyasztani az ide látogatók. Mindenhol jól láthatóan kiszegelték az étkek lapját és italok lapját mellé. A helyen kiszolgálás is folyik, szép dekoratív asszonyok viszik ki a kész ételeket és italokat, ha azt nem várják meg helyben vagy rendelnének még újabb kört.
A kellemes illatok mellett nem messze találhatóak más árusok is, akik ruhákat, könyveket és kisebb állatokat árulnak. A ruhák és kiegészítő ékszereket két szépen öltözött hölgy értékesíti, akik nem szeretik a komolytalan érdeklődőket, de aki pénzzel és szándékában vásárlással tér be, azok különleges kiszolgálásban részesülnek. A pult tele van szebbnél szebb anyagból készült ruhakölteményekkel és különböző színű köves függőkkel és karperecekkel. Egy kisebb részben akadnak a köznépnek való egyszerű ruhák is. A könyveket egy apró szakállas gnóm árulja és egy könyvkupacnak kinéző sámlin állva lesi az érdeklődőket. A könyveket nem szereti, ha tapogatják, rá szól az illetőre és inkább érdeklődik, milyen típusú könyvet keres és majd ő segít megtalálni az igazit, mert mindegyiknek ismeri a történetét.
Az állat árus viszont kisebb ketrecekkel található meg, van nála kígyó, patkány, egér, kutya, macska és gyíkok is, de a komolyabb érdeklődőknek árul egzotikusabb állatot is, de azokat nyilván nem hozza be a városba, csak tud adni elérhetőséget hozzá.
Minden árus hangosan invitál magához minden kedves érdeklődőt, akinek megakadna a szeme egy-két dolgon a kiállított standján.*
//Őszi Forgatag//
// Megnyitó //
*Kicsit hűvösebb szél fúj, mint azt már megszokták az előző évszakban, nem hiába most rendezik meg az Őszi Forgatagot, mert most van itt az ideje. Az őrség fokozott jelenléttel van jelen a rendezvényen, hogy mindenki biztonságba érezhesse magát és jól szórakozhasson. A megnyitót ünnepélyes felvonulással kezdik meg, a gazdagnegyedből a piactérre, amit dobosok kísérnek. A térre érkezve egy kis emelvényre felsétál egy jól öltözött fiatalember, aki elvállalta idén az esemény szervezését.*
-Üdvözlök Mindenkit az Őszi Forgatagon, ami idén sem maradhat el. *Hangja barátságos és vidámságot sugároz.* Elhoztuk a legjobb borokat és a legfinomabb étkeket, aminek kialakítottunk egy hangulatos teret is, hogy kényelmesen tudják ízlelgetni és fogyasztani azokat, továbbá a legjobb kereskedők is eljöttek, hogy árulhassák legjobb portékájukat és mindenki beszerezhesse azt, amire eddig itt nem volt lehetősége. A megszokott játékok sem maradhatnak el, idén is van céllövöldénk és mellette szerveztünk egy megmérettetés név alatt futó játékot is, amire a fürdő bejárata mellett lehet jelentkezni és ott megkapják levél formájában a feladatokat azok, akikben van egy kis versenyszellem és szeretik a kreatív feladatokat. Továbbá tudomásomra jutott, hogy városunk egyik neves családja a Dwirinthalennek Vadászatot rendeznek az erdőben, ahová szívesen várják az érdeklődőket. *Ezzel gyorsan át is futott a lényeges programokon és meghajol.*
-Köszönöm a figyelmet és érezzék jól magukat! *Ezzel elhagyja az emelvényt és meg is kezdődik a vigasság, a zenészek már neki is látnak a vidám daloknak, hogy megalapozzák a hangulatot.*
//Vásár//
*Egy pár nap alatt elég nagy átalakításon esik át a piactér az Őszi Forgatag jóvoltából. Itt az ideje egy kis mulatságnak, ennyi rémes dolog után végre, mivel a város vezetőinek fontos a nép jóléte.
Most a helyi árusokat megkérték, hogy a piactér egyik oldalán helyezzenek ki csak árut, mert szeretnének egy nagyobb teret hagyni, ahová asztalokat és padokat tesznek le. Az asztalokra kihelyeznek pár gyertyát és kikerül pár fűszeres tégely is, amiben só és bors található. A padokra pedig piros plédet tesznek, amivel hűvösebb időben be tudnak takarózni a fogyasztó vendégek. A helyszínen van pár őr is, akik a hely épségére ügyelnek és a tolvajokra. A leülős résznél körben különféle étkek és italok kaphatóak, amit helyben tudnak elfogyasztani az ide látogatók. Mindenhol jól láthatóan kiszegelték az étkek lapját és italok lapját mellé. A helyen kiszolgálás is folyik, szép dekoratív asszonyok viszik ki a kész ételeket és italokat, ha azt nem várják meg helyben vagy rendelnének még újabb kört.
A kellemes illatok mellett nem messze találhatóak más árusok is, akik ruhákat, könyveket és kisebb állatokat árulnak. A ruhák és kiegészítő ékszereket két szépen öltözött hölgy értékesíti, akik nem szeretik a komolytalan érdeklődőket, de aki pénzzel és szándékában vásárlással tér be, azok különleges kiszolgálásban részesülnek. A pult tele van szebbnél szebb anyagból készült ruhakölteményekkel és különböző színű köves függőkkel és karperecekkel. Egy kisebb részben akadnak a köznépnek való egyszerű ruhák is. A könyveket egy apró szakállas gnóm árulja és egy könyvkupacnak kinéző sámlin állva lesi az érdeklődőket. A könyveket nem szereti, ha tapogatják, rá szól az illetőre és inkább érdeklődik, milyen típusú könyvet keres és majd ő segít megtalálni az igazit, mert mindegyiknek ismeri a történetét.
Az állat árus viszont kisebb ketrecekkel található meg, van nála kígyó, patkány, egér, kutya, macska és gyíkok is, de a komolyabb érdeklődőknek árul egzotikusabb állatot is, de azokat nyilván nem hozza be a városba, csak tud adni elérhetőséget hozzá.
Minden árus hangosan invitál magához minden kedves érdeklődőt, akinek megakadna a szeme egy-két dolgon a kiállított standján.*
5658. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-09 20:18:05
Üzenet elküldve: 2016-10-09 20:18:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A bunkó meg a markos//
*Nekitelepszenek az evésnek. Bár a városi népek valószínűleg kikérnék maguknak, hogy ugyanazzal az igével jellemezzék a nagy darab és a még nagyobb darab behemót táplálkozását, mint az ők késsel-villával történő, szertartásos maszatolását. A két férfi úgy eszik, ahogy azok esznek, akiknek az étel az életet jelenti, nem úgy, mint azok, akik cuppogva kérődzenek el minden falaton, hogy aztán a fűszerezésre tegyenek megjegyzéseket és azon elmélkedjenek, milyen bor lenne a legmegfelelőbb. Nem. Az óriás és az ork táplálkoznak, jó ízűen és hálásan. Csámcsogásuk messze hallatszik, az ork alatt még a nyál is összegyűlik egy kisebb tócsába. Hiába, ezeket az agyarakat nem elsősorban a kulturált étkezésre teremtették az istenek. Mikor a csontról elfogy a hús, nem habozik, kettéroppantja azt és hangos szörcsögéssel szívogatja ki a velőt. Közben időről időre a hús után küld egy kis falat cipót, mert azért ork létére tudja, hogy fontos a változatos táplálkozás. Még a gyümölcsöt sem veti meg, pedig a régi törzsében egynémely harcos ezért a tényért már az életére tört volna. Amint végez az evéssel, megvárja barátját is, aztán kényelmesen feltápászkodik és körülpislog a világban, ami így, tele gyomorral már sokkal szimpatikusabb hely, aztán abba az irányba bök, amerre a méhészethez szükséges felszereléseket sejti.*
-Arra e!
*Ha Bó követi, meg is indul a mutatott irányba, hogy megszerezzék, amiért jöttek.*
A hozzászólás írója (Bunkó Rhurg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.09 20:19:25
*Nekitelepszenek az evésnek. Bár a városi népek valószínűleg kikérnék maguknak, hogy ugyanazzal az igével jellemezzék a nagy darab és a még nagyobb darab behemót táplálkozását, mint az ők késsel-villával történő, szertartásos maszatolását. A két férfi úgy eszik, ahogy azok esznek, akiknek az étel az életet jelenti, nem úgy, mint azok, akik cuppogva kérődzenek el minden falaton, hogy aztán a fűszerezésre tegyenek megjegyzéseket és azon elmélkedjenek, milyen bor lenne a legmegfelelőbb. Nem. Az óriás és az ork táplálkoznak, jó ízűen és hálásan. Csámcsogásuk messze hallatszik, az ork alatt még a nyál is összegyűlik egy kisebb tócsába. Hiába, ezeket az agyarakat nem elsősorban a kulturált étkezésre teremtették az istenek. Mikor a csontról elfogy a hús, nem habozik, kettéroppantja azt és hangos szörcsögéssel szívogatja ki a velőt. Közben időről időre a hús után küld egy kis falat cipót, mert azért ork létére tudja, hogy fontos a változatos táplálkozás. Még a gyümölcsöt sem veti meg, pedig a régi törzsében egynémely harcos ezért a tényért már az életére tört volna. Amint végez az evéssel, megvárja barátját is, aztán kényelmesen feltápászkodik és körülpislog a világban, ami így, tele gyomorral már sokkal szimpatikusabb hely, aztán abba az irányba bök, amerre a méhészethez szükséges felszereléseket sejti.*
-Arra e!
*Ha Bó követi, meg is indul a mutatott irányba, hogy megszerezzék, amiért jöttek.*
A hozzászólás írója (Bunkó Rhurg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.09 20:19:25
5657. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-09 12:07:02
Üzenet elküldve: 2016-10-09 12:07:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városi körút//
*Mivel a délelőtt folyamán senki sem keresi Nukát, az öregasszony úgy dönt, hogy tesz egy kört a városban. Nem hagyja, hogy a tiszteletlen suhancok elrontsák a napját.
Feláll hát székéből és odasétál Kerge kalitkájához. Kinyitja a rácsos ajtót és kinyújtja kezét az állat felé. Kerge fürgén át is totyog jobb karján keresztül a vállára.*
- Kár! Kár! Patkányok!
*A vénasszony ezúttal is ráförmed, s ránt egyet jobb vállán. A madár szárnyait kitárva próbál egyensúlyozni.*
- Ha odakint akár egy "kár"-t is meghallok tőled, megeszlek vacsorára! Hallod-e?
*A madár - mintha csak értené a beszédet - azonnal elhallgat. Az asszony elveszi falnak támasztott botját, s a bejárati ajtón keresztül elhagyja a műhelyt. Kívülről az övére akasztott, rozsdás kulcscsomó egyik kulcsával be is zárja.
Kint a piactéren még nagyobb a forgatag, mint délelőtt. Kényelmes léptekkel elindul hát körülnézni. Megcsodálja a standok kínálatát, összeméri magában az árakat. Szeme megakad egy ruhaanyagot áruló kereskedő portékáin. Odasétál s kezeivel végigsimít az egyik bézs színű kasmírszöveten.*
- Maga ott! Mondja meg, mennyibe fájna e nekem ha meg akarnám venni!
*A kissé pocakos kereskedő tágra nyílt szemekkel méregeti a vénséget.*
- 120 arany egy tekercs, kérem.
*Nuka elkuncogja magát, majd hirtelen komolyra vált arckifejezése. Int egyet elköszönés gyanánt a kereskedőnek, majd továbbmegy. Közben orra alatt halkan motyog magának.*
- Meg van ez veszve. Ahonnét én hozom, ott féláron adják. Ejnye, ejnye.
*Kerge most sem bírja ki beszéd nélkül.*
- Drága! Kár! Drága!
- Nem hallgatsz!?
*A vénasszonynak el is megy a kedve a további nézelődéstől a piactéren, meg a nagy tömegből is mintha kezdene elege lenni. Elhatározza hát, keres magának egy nyugodalmasabb helyet. Erre a célra általában az erdőszéli tisztást szokta igénybe venni. El is indul arra - a számára szokásos útvonalon - a kovácsműhely felől.*
*Mivel a délelőtt folyamán senki sem keresi Nukát, az öregasszony úgy dönt, hogy tesz egy kört a városban. Nem hagyja, hogy a tiszteletlen suhancok elrontsák a napját.
Feláll hát székéből és odasétál Kerge kalitkájához. Kinyitja a rácsos ajtót és kinyújtja kezét az állat felé. Kerge fürgén át is totyog jobb karján keresztül a vállára.*
- Kár! Kár! Patkányok!
*A vénasszony ezúttal is ráförmed, s ránt egyet jobb vállán. A madár szárnyait kitárva próbál egyensúlyozni.*
- Ha odakint akár egy "kár"-t is meghallok tőled, megeszlek vacsorára! Hallod-e?
*A madár - mintha csak értené a beszédet - azonnal elhallgat. Az asszony elveszi falnak támasztott botját, s a bejárati ajtón keresztül elhagyja a műhelyt. Kívülről az övére akasztott, rozsdás kulcscsomó egyik kulcsával be is zárja.
Kint a piactéren még nagyobb a forgatag, mint délelőtt. Kényelmes léptekkel elindul hát körülnézni. Megcsodálja a standok kínálatát, összeméri magában az árakat. Szeme megakad egy ruhaanyagot áruló kereskedő portékáin. Odasétál s kezeivel végigsimít az egyik bézs színű kasmírszöveten.*
- Maga ott! Mondja meg, mennyibe fájna e nekem ha meg akarnám venni!
*A kissé pocakos kereskedő tágra nyílt szemekkel méregeti a vénséget.*
- 120 arany egy tekercs, kérem.
*Nuka elkuncogja magát, majd hirtelen komolyra vált arckifejezése. Int egyet elköszönés gyanánt a kereskedőnek, majd továbbmegy. Közben orra alatt halkan motyog magának.*
- Meg van ez veszve. Ahonnét én hozom, ott féláron adják. Ejnye, ejnye.
*Kerge most sem bírja ki beszéd nélkül.*
- Drága! Kár! Drága!
- Nem hallgatsz!?
*A vénasszonynak el is megy a kedve a további nézelődéstől a piactéren, meg a nagy tömegből is mintha kezdene elege lenni. Elhatározza hát, keres magának egy nyugodalmasabb helyet. Erre a célra általában az erdőszéli tisztást szokta igénybe venni. El is indul arra - a számára szokásos útvonalon - a kovácsműhely felől.*
5656. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-08 21:49:13
Üzenet elküldve: 2016-10-08 21:49:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bunkó meg a markos//
~Bunkó fizet?~
*Gondolja végig a dolgot. Pedig ő nem szokott fizeni mikor eszik.*
~Nincs is kinek fizetni otthon.~
*Nyugtázza a dolgot, de akkor beugrik neki valami.*
~Ez nem otthon.~
*Mire ezen a gondolatok leperegneka fejében, a bunkó már a kenyérért is fizetett.*
-Jajjaj.
*Mondja egészen szépen artikulálva, aggódó tekintettel. Hát nem akar ő senkit adósságba verni. Benyúl a nadrágba varrt erszényébe, majd rövid kitakodás után egy marék, a tenyeréhez képest icipici aranyérmét emel ki. Közel emeli szemeihez, hogy jól lássa mi is van rájuk írva - egészen mintha értené azt. Monduk az egyest meg a hármast felismeri, azok olyan szép számok, bár néha összetéveszti a hetessel és a nyolcassal őket. Néhány pillanatnak tűnik az óriásnak, amíg majd egy percig tologatja a tenyerében az érméket, és arra jut, hogy a húsz arany felét kiszámolta. A bunkónak szánt kupacot a másik kezébe átvarázsolja és odanyújtja Bunkó Rhurgnak az, benne a 13 arannyal.
*
-Tied.
*Teszi egyértelművé, majd egy hirtelen támadt remek ötletét is megosztja barátjával.*
-Üljünk, ögyünk.
*Ugyanezen ötlet Rhurg szájából pont akkor hangzott el, amíg a markos az egyjegyű számok összeadásával foglalatoskodott, így süket fülekre talált.*
A hozzászólás írója (Markos Bómdi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.08 21:50:45
~Bunkó fizet?~
*Gondolja végig a dolgot. Pedig ő nem szokott fizeni mikor eszik.*
~Nincs is kinek fizetni otthon.~
*Nyugtázza a dolgot, de akkor beugrik neki valami.*
~Ez nem otthon.~
*Mire ezen a gondolatok leperegneka fejében, a bunkó már a kenyérért is fizetett.*
-Jajjaj.
*Mondja egészen szépen artikulálva, aggódó tekintettel. Hát nem akar ő senkit adósságba verni. Benyúl a nadrágba varrt erszényébe, majd rövid kitakodás után egy marék, a tenyeréhez képest icipici aranyérmét emel ki. Közel emeli szemeihez, hogy jól lássa mi is van rájuk írva - egészen mintha értené azt. Monduk az egyest meg a hármast felismeri, azok olyan szép számok, bár néha összetéveszti a hetessel és a nyolcassal őket. Néhány pillanatnak tűnik az óriásnak, amíg majd egy percig tologatja a tenyerében az érméket, és arra jut, hogy a húsz arany felét kiszámolta. A bunkónak szánt kupacot a másik kezébe átvarázsolja és odanyújtja Bunkó Rhurgnak az, benne a 13 arannyal.
*-Tied.
*Teszi egyértelművé, majd egy hirtelen támadt remek ötletét is megosztja barátjával.*
-Üljünk, ögyünk.
*Ugyanezen ötlet Rhurg szájából pont akkor hangzott el, amíg a markos az egyjegyű számok összeadásával foglalatoskodott, így süket fülekre talált.*
A hozzászólás írója (Markos Bómdi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.08 21:50:45
5655. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-07 18:00:46
Üzenet elküldve: 2016-10-07 18:00:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A bunkó meg a markos//
*Bó mindig is igényesebb volt az étkére, mint a zöldes árnyalatú kultúrbarbár, úgyhogy mint rendesen, most is rá kell várni, de ezt Rhurg nem bánja. Mindenkinek joga van, hogy kényelmesen megfonolva minden szempontot, megválogassa az ételét, az ork legalábbis ezt vallja, amit a mögöttük türelmetlenkedőknek is kommunikál egy olyan morranással, amitől gyengébb idegzetű ibriszek azonnal letennék a nagyesküt, hogy mostantól csak reggeli harmattal vágott friss zöldségen élnek. A humanoid hallgatóságban sem akad olyan, aki ezek után úgy érezné, hogy itt és most kellene kifejezésre juttatnia a nézeteit, már ami a húsvásárlás elvárható sebességét illeti. Rhurg elégedetten látja, hogy az előbb még okvetlenkedők szelíd megnyilvánulásának eredményeként éppen belső vizsgálatot tartanak, ami után haragtól perzselt lelküket minden bizonnyal eltölti majd a megértés hűsítő vize. Mennyivel jobb ez, mintha a légcsövüket töltené el a torkukból képződött szerves zúzalék, ami egy nekibőszült ork csapása után maradna a torkukból! Milyen jó is, hogy minden ilyen szépen, békésen alakul! Rhurg is visszafordul barátja felé, aki közben már választott egy kisebb darab szalonnát, amit valószínűleg ketten emeltek a pultra, nem valószínű, hogy egy egyszerű hentes legény egymaga elbírta volna. Adódik ugyan egy kis félreértés, de ez hamar tisztázódik. Hiába, az udvarias kedvesség és a bölcs határozottság megfelelő vegyítésével minden probléma rendezhető. Erszényébe nyúl és kivesz annyi aranyat, amit gondol, aztán jut csak eszébe, hogy nem is tudja, mi pénzt kellene fizetnie, no de ezen nem próbálkozik, majd szólnak, ha nem elég, amit adott, aztán ballag is tovább, egészen a szomszédos asztalig, ahol frissen sült cipókat árulnak. Itt azért nem időzik annyit és Bót sem hagyja kibontakozni, csak vesz egy termetes darabot, majd fizet azért is. Ha foglalkozna ilyesmivel, arra jutna, hogy összesen 20 aranyat fizetett ki Mesélő (Balszerencse)-nek. Aztán Bóhoz fordul.*
-No most üljünk le azt' ögyünk!
*Bó mindig is igényesebb volt az étkére, mint a zöldes árnyalatú kultúrbarbár, úgyhogy mint rendesen, most is rá kell várni, de ezt Rhurg nem bánja. Mindenkinek joga van, hogy kényelmesen megfonolva minden szempontot, megválogassa az ételét, az ork legalábbis ezt vallja, amit a mögöttük türelmetlenkedőknek is kommunikál egy olyan morranással, amitől gyengébb idegzetű ibriszek azonnal letennék a nagyesküt, hogy mostantól csak reggeli harmattal vágott friss zöldségen élnek. A humanoid hallgatóságban sem akad olyan, aki ezek után úgy érezné, hogy itt és most kellene kifejezésre juttatnia a nézeteit, már ami a húsvásárlás elvárható sebességét illeti. Rhurg elégedetten látja, hogy az előbb még okvetlenkedők szelíd megnyilvánulásának eredményeként éppen belső vizsgálatot tartanak, ami után haragtól perzselt lelküket minden bizonnyal eltölti majd a megértés hűsítő vize. Mennyivel jobb ez, mintha a légcsövüket töltené el a torkukból képződött szerves zúzalék, ami egy nekibőszült ork csapása után maradna a torkukból! Milyen jó is, hogy minden ilyen szépen, békésen alakul! Rhurg is visszafordul barátja felé, aki közben már választott egy kisebb darab szalonnát, amit valószínűleg ketten emeltek a pultra, nem valószínű, hogy egy egyszerű hentes legény egymaga elbírta volna. Adódik ugyan egy kis félreértés, de ez hamar tisztázódik. Hiába, az udvarias kedvesség és a bölcs határozottság megfelelő vegyítésével minden probléma rendezhető. Erszényébe nyúl és kivesz annyi aranyat, amit gondol, aztán jut csak eszébe, hogy nem is tudja, mi pénzt kellene fizetnie, no de ezen nem próbálkozik, majd szólnak, ha nem elég, amit adott, aztán ballag is tovább, egészen a szomszédos asztalig, ahol frissen sült cipókat árulnak. Itt azért nem időzik annyit és Bót sem hagyja kibontakozni, csak vesz egy termetes darabot, majd fizet azért is. Ha foglalkozna ilyesmivel, arra jutna, hogy összesen 20 aranyat fizetett ki Mesélő (Balszerencse)-nek.
Aztán Bóhoz fordul.*-No most üljünk le azt' ögyünk!
5654. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-07 16:36:09
Üzenet elküldve: 2016-10-07 16:36:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bunkó meg a markos//
*Úgy tűnik a választás elnyerte Rhurg tetszését is, és megannyi egzotikus finomság és gasztronómiai remekmű helyett egy fél sonkára mutat rá. Abból a vaskos combból egy átlagos család egy hétig lakmározik, de Bónak is van modora, és a világért nem akarja éhhalálra kárhoztatni a bunkót, így eszébe ötlik a gondolat, hogy maga is kér valamit. Erre persze egy jó percet várni kell, addig meg csak kicsit bambán néz maga elé, ahogy kissé rozsdás agytekervényei úgy cikáznak mint éticsiga a káposztásban. Morog egy barátságosat, jelezvén, hogy megértette a helyzetet. Körbepillant a standon, hogy mégis mi az ami leginkább ínyére való, de tekintete vissza-visszatér arra a terebélyes szalonnára, ami másik három normál darabnak szolgál tányérjául. Hosszú, kolbásznyi mutatóujját kinyújtja végül a kedvence felé, és egy újabb morgással jelzi, hogy bizony arra esett a választása. A kereskedő rögtön ért a szóból, legalábbis ezt hiszi, és az emberes adagot máris felmarkolja, de még mielőtt bármibe is belekezdene, az óriás már-már ijesztő gyorsasággal helyesbít. Ha az ebédjéről van szó, vele nem lacafacázhatnak. Remegő végű ujját egészen hozzáérinti a legnagyobb tábla szalonnához, hogy több félreértés ne essék. Ezt már a bajszos kofa sem tudja félreérteni, így az óriás arcán szétterül az elégedett mosoly, majd ha készhez kapja az ételét, Rhurgra néz indulásra készen, az ellenérték kifizetésének szükségességéről teljesen megfeledkezve.*
*Úgy tűnik a választás elnyerte Rhurg tetszését is, és megannyi egzotikus finomság és gasztronómiai remekmű helyett egy fél sonkára mutat rá. Abból a vaskos combból egy átlagos család egy hétig lakmározik, de Bónak is van modora, és a világért nem akarja éhhalálra kárhoztatni a bunkót, így eszébe ötlik a gondolat, hogy maga is kér valamit. Erre persze egy jó percet várni kell, addig meg csak kicsit bambán néz maga elé, ahogy kissé rozsdás agytekervényei úgy cikáznak mint éticsiga a káposztásban. Morog egy barátságosat, jelezvén, hogy megértette a helyzetet. Körbepillant a standon, hogy mégis mi az ami leginkább ínyére való, de tekintete vissza-visszatér arra a terebélyes szalonnára, ami másik három normál darabnak szolgál tányérjául. Hosszú, kolbásznyi mutatóujját kinyújtja végül a kedvence felé, és egy újabb morgással jelzi, hogy bizony arra esett a választása. A kereskedő rögtön ért a szóból, legalábbis ezt hiszi, és az emberes adagot máris felmarkolja, de még mielőtt bármibe is belekezdene, az óriás már-már ijesztő gyorsasággal helyesbít. Ha az ebédjéről van szó, vele nem lacafacázhatnak. Remegő végű ujját egészen hozzáérinti a legnagyobb tábla szalonnához, hogy több félreértés ne essék. Ezt már a bajszos kofa sem tudja félreérteni, így az óriás arcán szétterül az elégedett mosoly, majd ha készhez kapja az ételét, Rhurgra néz indulásra készen, az ellenérték kifizetésének szükségességéről teljesen megfeledkezve.*
5653. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-07 10:16:54
Üzenet elküldve: 2016-10-07 10:16:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A bunkó meg a markos//
*Az óriás vad számolásba kezd, hajlítgatja, nyújtogatja ujjait, elmélyült arccal tanulmányozva őket. Rhurg nem látja okát, hogy megzavarja, tudja jól, hogy barátja eligazodik a számok világában. Legalábbis eddig még mindig visszatalált onnan. Meg hát nem is kell most még számokkal foglalkozni, majd, ha oda érnek az árushoz, átgondolja, addig úgyis csak elfelejtené. Inkább már azon töpreng, hogy mit is egyen, mivel töltse meg táplálék iránt egyre hangosabban áhítozó bendőjét. Zöldségekből összeállított, könnyű, rostos salátát fogyasszon-e egy kevés pirított cipóval? Esetleg gyümölcs turmixot, valami édeskés szósszal leöntve? Valami olajos magvakból és mézből összeállított, tápanyagokban gazdag étket tömjön magába? Ekkor Bó megszólal és ez el is dönti a kérdést.*
-A hús, az jó!
*Hús lesz hát az étel, aminek emésztéséből kinyert energiával tovább boldogítja jelenlétével ezt a szomorú világot. Ráérősen vizslatja a száraz húsárukat. A maga részéről jobban szereti az olyan eledelt, ami egy órája még mozgott, esetleg az életéért könyörgött, de mióta békésebb életmódot választott, ritkán engedheti meg magának ezt a csemegét. Azért csak jó lenne valami lucskosabb, vagy legalább puhább húst enni. Egy kézre álló sonkára bök rá, majd a hozzá képest csenevész árusra pillant. Igazán nem akarja megrémiszteni, ezért barátságos arckifejezést ölt magára, még egy mosollyal is megpróbálkozik és latba veti minden ékesszólását a rendelés leadásához.*
-Azt e!
*A vicsorogva morduló orktól halálra vált eladó remegve indul a mutatott darabért, Rhurg pedig felpillant barátjára, hogy ő mit fogyasztana a kínálatból.*
-Nöked mög mit?
*Az óriás vad számolásba kezd, hajlítgatja, nyújtogatja ujjait, elmélyült arccal tanulmányozva őket. Rhurg nem látja okát, hogy megzavarja, tudja jól, hogy barátja eligazodik a számok világában. Legalábbis eddig még mindig visszatalált onnan. Meg hát nem is kell most még számokkal foglalkozni, majd, ha oda érnek az árushoz, átgondolja, addig úgyis csak elfelejtené. Inkább már azon töpreng, hogy mit is egyen, mivel töltse meg táplálék iránt egyre hangosabban áhítozó bendőjét. Zöldségekből összeállított, könnyű, rostos salátát fogyasszon-e egy kevés pirított cipóval? Esetleg gyümölcs turmixot, valami édeskés szósszal leöntve? Valami olajos magvakból és mézből összeállított, tápanyagokban gazdag étket tömjön magába? Ekkor Bó megszólal és ez el is dönti a kérdést.*
-A hús, az jó!
*Hús lesz hát az étel, aminek emésztéséből kinyert energiával tovább boldogítja jelenlétével ezt a szomorú világot. Ráérősen vizslatja a száraz húsárukat. A maga részéről jobban szereti az olyan eledelt, ami egy órája még mozgott, esetleg az életéért könyörgött, de mióta békésebb életmódot választott, ritkán engedheti meg magának ezt a csemegét. Azért csak jó lenne valami lucskosabb, vagy legalább puhább húst enni. Egy kézre álló sonkára bök rá, majd a hozzá képest csenevész árusra pillant. Igazán nem akarja megrémiszteni, ezért barátságos arckifejezést ölt magára, még egy mosollyal is megpróbálkozik és latba veti minden ékesszólását a rendelés leadásához.*
-Azt e!
*A vicsorogva morduló orktól halálra vált eladó remegve indul a mutatott darabért, Rhurg pedig felpillant barátjára, hogy ő mit fogyasztana a kínálatból.*
-Nöked mög mit?
5652. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:47:56
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:47:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bunkó meg a markos//
*Vagy még több? Hát az mennyi is lehet? Felemeli jobb mancsát, hogy elszámoljon odáig az ujjain, de abba a bökkenőbe szalad bele, hogy épp csak 4 ujjat számol rajta. A gyűrűs valamiért nem ment át a rostán, de még azzal sem ment volna sokkal messzebb, mert az még mindig csak három, vagy mennyi. A lényeg, hogy ötig még nem jutott el, és úgy fest már nem is fog. Elnézegeti a pracliját egy darabon, mígnem lassan ritkul a hontalanok tömege, majd egy jóval átláthatóbb, szebben kikövezett részre érnek. A korát meghaladó aritmetikai műveletek úgy elterelték a figyelmét, hogy fel sem tűnt neki, milyen közel járnak már a piachoz. Újabb morgással jelzi, s a szokásos széles vigyorral, hogy örül a dolognak. Kettes ujját még rá is emeli a standok sokaságára, és sietősebben kezd el lépdelni feléjük. Meg is áll egy bódé előtt, ahol kiterítve szalonnák, kolbászok sokasága kápráztatja el illatával a vásárlókat, sonkák és tarják lógnak az érdeklődők arcába, és meglepően hirtelen még egy óriást is el kell viselniük. Nevetést imitáló morgás, vagy morgásra hajazó nevetés, nem tudni, de Bó jó kedvvel veszi sorra az elé táruló finomságokat. Oldalra fordul barátja felé, ha követte őt, és ha még nem vette volna észre, felhívja a figyelmét a felfedezésre.*
-Hús.
*Vagy még több? Hát az mennyi is lehet? Felemeli jobb mancsát, hogy elszámoljon odáig az ujjain, de abba a bökkenőbe szalad bele, hogy épp csak 4 ujjat számol rajta. A gyűrűs valamiért nem ment át a rostán, de még azzal sem ment volna sokkal messzebb, mert az még mindig csak három, vagy mennyi. A lényeg, hogy ötig még nem jutott el, és úgy fest már nem is fog. Elnézegeti a pracliját egy darabon, mígnem lassan ritkul a hontalanok tömege, majd egy jóval átláthatóbb, szebben kikövezett részre érnek. A korát meghaladó aritmetikai műveletek úgy elterelték a figyelmét, hogy fel sem tűnt neki, milyen közel járnak már a piachoz. Újabb morgással jelzi, s a szokásos széles vigyorral, hogy örül a dolognak. Kettes ujját még rá is emeli a standok sokaságára, és sietősebben kezd el lépdelni feléjük. Meg is áll egy bódé előtt, ahol kiterítve szalonnák, kolbászok sokasága kápráztatja el illatával a vásárlókat, sonkák és tarják lógnak az érdeklődők arcába, és meglepően hirtelen még egy óriást is el kell viselniük. Nevetést imitáló morgás, vagy morgásra hajazó nevetés, nem tudni, de Bó jó kedvvel veszi sorra az elé táruló finomságokat. Oldalra fordul barátja felé, ha követte őt, és ha még nem vette volna észre, felhívja a figyelmét a felfedezésre.*
-Hús.
5651. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-05 07:53:52
Üzenet elküldve: 2016-10-05 07:53:52
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Piacra megérkezik, de már nincs akkora nyüzsgés mint nappal. Még néhány árust lehet látni elvétve, és ahogy megveszi az elemózsiát és a szerszámot. Már tovább halad az útjára.*
~ Ruhára egyelőre nem lesz szükségem, van elég ami most épp nálam van.~
*Egyelőre így gondolja, de ha nagy szüksége lesz valamivel melegebb ruhára, akkor megpróbál magának készíteni. A fekete hajú volt gnóm társától, míg a csapatuk részét képezte addig, volt lehetősége egy két fogást ellesnie. Ha úgy adódik, akkor magának is tud készíteni. Erre az eszközei megvannak.*
*Piacra megérkezik, de már nincs akkora nyüzsgés mint nappal. Még néhány árust lehet látni elvétve, és ahogy megveszi az elemózsiát és a szerszámot. Már tovább halad az útjára.*
~ Ruhára egyelőre nem lesz szükségem, van elég ami most épp nálam van.~
*Egyelőre így gondolja, de ha nagy szüksége lesz valamivel melegebb ruhára, akkor megpróbál magának készíteni. A fekete hajú volt gnóm társától, míg a csapatuk részét képezte addig, volt lehetősége egy két fogást ellesnie. Ha úgy adódik, akkor magának is tud készíteni. Erre az eszközei megvannak.*
5650. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-04 17:40:26
Üzenet elküldve: 2016-10-04 17:40:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A szabóságon//
*Nuka a mai napon még ki sem mozdult a piactér legszélén elhelyezkedő szabóságáról, mely egyúttal az otthona is. Egyebet sem csinált, csak órák óta csak varr és varr. A tűt olyan profizmussal forgatja, mint veterán harcos a kardot. Még csak dél van, de már elkészített két ruhadarabot, mind a kettőt megrendelésre: az egyiket egy nemesi ház leányának, a másikat a szomszéd alkimista fiának. Jelenleg egy befoltozandó nadrágon dolgozik, de úgy érzi, talán itt az ideje kinyújtóztatni végtagjait a sok ülés után.
Feláll hát, s megrökönyödve pillant végig a túlzsúfolt kis földszinti műhelyen. Mindenhol, merre csak a szem ellát, befejezett vagy épp félkész ruhák, anyagok, eszközök és szerszámok vannak szanaszét szórva. Egyik a padlón, másik az asztalon. Nem szokta ő hagyni az efféle rendetlenségeket, de nem ám! Azonban a mai nap kicsit más: tegnap este ért csak haza ugyanis a kikötőből tett, hosszú útja után. Egy bérelt ponyvás szekérrel hozta el a megrendelt, épp e hónapra elegendő anyagot. Messzi földekről hozatott, drága selymeket, szőrméket és egyéb dolgokat hozott el, s ezek most mind szanaszét hevernek. Ideje sem volt elpakolni, hisz a megrendeléseknek határidejük van, neki meg kell a pénz.*
- Elpakolok maj' este, vigye fene.
*Beszédére már egyetlen társa, a fekete, hollószerű madár, Kerge is felfigyel. Összetákolt kalitkájában csücsülve először fülel, majd bőszen utánozza gazdáját. Legalábbis megpróbálja.*
- Elpakolok! Kár! Elpakolok, fene! Kár!
*A vénasszony figyelmen kívül hagyja. Ám alighogy körbetekint, máris majdnem visszaesik székébe: egy kő csapódik az ablakához.
~Biztos megint azok a suhancok! Ellátom én a ti bajotokat, várjatok!~
S való igaz: amint kitárja ablakát és kihajol rajta, meg is pillantja a csavargókat, amint azok pofátlanul a képébe röhögnek. Előveszi legkárogóbb hangnemét melyet produkálni képes, és öklét rázva fennhangon odaköp a suhancoknak.*
- Mi van veletek, hogy a ménkű csapjon belétek! Nincs jobb dolgotok? Ti kis patkányok! Várjatok csak rátarti népség, egyszer kerüljetek a kezem közé! Olyan átkot küldök rátok, egy hétig lila sóskalevet fogtok...
*Annyit átkozódik, talán bele is fárad. A suhancok megijednek, s olyan gyorsan száguldanak el, mint a villám. Néhány arra járó ember is fültanúja volt az esetnek, de Nukát ez nem érdekli. Inkább visszazárja az ablakot és bosszúsan tér vissza ülőhelyére. Kerge erre most is rázendít.*
- Patkányok, kár! Sóskalevet! Kár! Patkányok!
*Az asszony ezúttal rá is ráförmed.*
- Nem hallgatsz!
*A madár újból elcsitul, Nuka pedig visszatér a dolgához. Mielőtt folytatná, rátekint a bejárati ajtóra. Azon reménykedik, hátha nem jön erre senki egyhamar. Nincs most kedve másokkal bajlódni, sem újabb rendelést felvenni. Sóhajt egyet, s próbál a munkájára összpontosítani.*
A hozzászólás írója (Vénséges Nanuka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.04 17:45:40
*Nuka a mai napon még ki sem mozdult a piactér legszélén elhelyezkedő szabóságáról, mely egyúttal az otthona is. Egyebet sem csinált, csak órák óta csak varr és varr. A tűt olyan profizmussal forgatja, mint veterán harcos a kardot. Még csak dél van, de már elkészített két ruhadarabot, mind a kettőt megrendelésre: az egyiket egy nemesi ház leányának, a másikat a szomszéd alkimista fiának. Jelenleg egy befoltozandó nadrágon dolgozik, de úgy érzi, talán itt az ideje kinyújtóztatni végtagjait a sok ülés után.
Feláll hát, s megrökönyödve pillant végig a túlzsúfolt kis földszinti műhelyen. Mindenhol, merre csak a szem ellát, befejezett vagy épp félkész ruhák, anyagok, eszközök és szerszámok vannak szanaszét szórva. Egyik a padlón, másik az asztalon. Nem szokta ő hagyni az efféle rendetlenségeket, de nem ám! Azonban a mai nap kicsit más: tegnap este ért csak haza ugyanis a kikötőből tett, hosszú útja után. Egy bérelt ponyvás szekérrel hozta el a megrendelt, épp e hónapra elegendő anyagot. Messzi földekről hozatott, drága selymeket, szőrméket és egyéb dolgokat hozott el, s ezek most mind szanaszét hevernek. Ideje sem volt elpakolni, hisz a megrendeléseknek határidejük van, neki meg kell a pénz.*
- Elpakolok maj' este, vigye fene.
*Beszédére már egyetlen társa, a fekete, hollószerű madár, Kerge is felfigyel. Összetákolt kalitkájában csücsülve először fülel, majd bőszen utánozza gazdáját. Legalábbis megpróbálja.*
- Elpakolok! Kár! Elpakolok, fene! Kár!
*A vénasszony figyelmen kívül hagyja. Ám alighogy körbetekint, máris majdnem visszaesik székébe: egy kő csapódik az ablakához.
~Biztos megint azok a suhancok! Ellátom én a ti bajotokat, várjatok!~
S való igaz: amint kitárja ablakát és kihajol rajta, meg is pillantja a csavargókat, amint azok pofátlanul a képébe röhögnek. Előveszi legkárogóbb hangnemét melyet produkálni képes, és öklét rázva fennhangon odaköp a suhancoknak.*
- Mi van veletek, hogy a ménkű csapjon belétek! Nincs jobb dolgotok? Ti kis patkányok! Várjatok csak rátarti népség, egyszer kerüljetek a kezem közé! Olyan átkot küldök rátok, egy hétig lila sóskalevet fogtok...
*Annyit átkozódik, talán bele is fárad. A suhancok megijednek, s olyan gyorsan száguldanak el, mint a villám. Néhány arra járó ember is fültanúja volt az esetnek, de Nukát ez nem érdekli. Inkább visszazárja az ablakot és bosszúsan tér vissza ülőhelyére. Kerge erre most is rázendít.*
- Patkányok, kár! Sóskalevet! Kár! Patkányok!
*Az asszony ezúttal rá is ráförmed.*
- Nem hallgatsz!
*A madár újból elcsitul, Nuka pedig visszatér a dolgához. Mielőtt folytatná, rátekint a bejárati ajtóra. Azon reménykedik, hátha nem jön erre senki egyhamar. Nincs most kedve másokkal bajlódni, sem újabb rendelést felvenni. Sóhajt egyet, s próbál a munkájára összpontosítani.*
A hozzászólás írója (Vénséges Nanuka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.04 17:45:40
5649. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-01 14:19:36
Üzenet elküldve: 2016-10-01 14:19:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Doktor//
*Még a szegénynegyedben kutatott, amikor a fülébe jutott egy hír, hogy a fürdőházban valamiféle ragály ütötte fel a fejét. Mivel a dolog hamar lecsengett és már nem is aktuális, így a doktor nem igazán akar ezzel foglalkozni. Habár talán annyi értelme lenne az egésznek, hogy a város vízvezeték rendszeréről gyűjthetne információkat. Ezért elgondolkodik a lehetőségen, de inkább napolja a dolgot. Mivel jobb dolga nincs így benéz a piacra, ahol mindig nagy a forgatag és ha jól pozicionálja magát akkor még érdekes és értékes apróságokhoz is hozzájuthat. Amúgy is szüksége lenne egy új kés élezőre, mivel a késkészlete a munka folytán lassan elkopik és érdemes lenne megélezni. Ezzel a reménnyel indul neki a piac forgatagának. A megannyi kis pult és sátor, a fa asztalokon heverő portékák a ketrecben tartott állatok színesítik a környéket, de a doktor szeme csak és kizárólag a köszörűst keresi. Mivel a köszörűs egy igencsak megbecsült szakma és a köszörűsök is szeretnek megélni a szakmájukból, így nem igazán vágynak arra, hogy köszörű követ adjanak el nyakra főre. Olyvnak emiatt nincs könnyű dolga, mivel a késkészletét nem hozta magával és eredendően is követ akart vásárolni, nem szolgáltatást. Végignézi a köszörűsöket, még beszél is akivel tud, de senki nem akar neki eladni semmit. Ez egy kissé feldühíti az ellentmondást nem tűrő doktort. Amikor lehiggad, tesz még egy kört, majd jobbnak látja, ha továbbáll.*
*Még a szegénynegyedben kutatott, amikor a fülébe jutott egy hír, hogy a fürdőházban valamiféle ragály ütötte fel a fejét. Mivel a dolog hamar lecsengett és már nem is aktuális, így a doktor nem igazán akar ezzel foglalkozni. Habár talán annyi értelme lenne az egésznek, hogy a város vízvezeték rendszeréről gyűjthetne információkat. Ezért elgondolkodik a lehetőségen, de inkább napolja a dolgot. Mivel jobb dolga nincs így benéz a piacra, ahol mindig nagy a forgatag és ha jól pozicionálja magát akkor még érdekes és értékes apróságokhoz is hozzájuthat. Amúgy is szüksége lenne egy új kés élezőre, mivel a késkészlete a munka folytán lassan elkopik és érdemes lenne megélezni. Ezzel a reménnyel indul neki a piac forgatagának. A megannyi kis pult és sátor, a fa asztalokon heverő portékák a ketrecben tartott állatok színesítik a környéket, de a doktor szeme csak és kizárólag a köszörűst keresi. Mivel a köszörűs egy igencsak megbecsült szakma és a köszörűsök is szeretnek megélni a szakmájukból, így nem igazán vágynak arra, hogy köszörű követ adjanak el nyakra főre. Olyvnak emiatt nincs könnyű dolga, mivel a késkészletét nem hozta magával és eredendően is követ akart vásárolni, nem szolgáltatást. Végignézi a köszörűsöket, még beszél is akivel tud, de senki nem akar neki eladni semmit. Ez egy kissé feldühíti az ellentmondást nem tűrő doktort. Amikor lehiggad, tesz még egy kört, majd jobbnak látja, ha továbbáll.*
5648. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-30 21:46:43
Üzenet elküldve: 2016-09-30 21:46:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Arcán széles mosollyal, ám kissé elvarázsolva lépked a város tömegében. Minden házra rácsodálkozik, mondták hogy hatalmas, de erre nem számított. Lenyűgözi a nyüzsgés, az emberek puszta száma, a sok ismeretlen arc és lehetőség. Itt aztán senkinek nem fog szemet szúrni. Néha-néha egy-egy elhaladó után fordul, mint mikor valaki édes illatokat érez, pedig ez valami teljesen más... A szenvedésüket, fájdalmukat érzi, és még csak meg sem kell magát erőltetnie érte, csak jókor lenni jó helyen. A tömeggel együtt folyva érkezik meg végül a piactérre, csak hogy ismét leessen az álla. Úgy látszik itt összpontosul minden, ez lehet a város szíve lelke, és még unatkozni sem lehet, hiszen annyi a megnéznivaló!*
5647. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-28 21:40:39
Üzenet elküldve: 2016-09-28 21:40:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Újra a városban, és újra a piacon. Nagy sóhajjal hagyja maga mögött a tortúrát, viszont legalább volt ideje a sok sétálás közben gondolkozni. Először is azon, hogy már baromira fáradt, és pihenne végre valahol... Leginkább Vadvédben, de ahhoz még oda is kéne érni. Másodszor pedig azon, hogy felvegye-e a karperecet most itt, csak a vásárlás miatt, vagy sem. Ha felveszi, akkor apróként kell majd átvágnia az erdőn, fele annyi cuccot tud cipelni és kétszer olyan nehezen... Meg hát ha mégis védeni kellene magukat, akkor sem járnának túl jól az ő is hóbortjával. Szóval nem, nem fogja most felvenni, de ruhákat így is szereznie kell. Hellyel-közzel meg tudja saccolni a méreteket, inkább kicsivel nagyobbat vesz mindenből, minthogy ne menjenek majd rá a holmik, aztán majd megkéri Jezabielt, vagy a Nővért, vagy valamelyik másik ügyes kezű lányt hogy szabja rá méretre. Összesen nagyjából 25 aranyat vásárolgat el (Mesélő (Nyuszi)), de elégedetten távozik a piacról. *
*
5646. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-28 20:26:12
Üzenet elküldve: 2016-09-28 20:26:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A kő és a rúnák titka//
*Nem kell sokat várni, míg a mogorva fickó belekezd a fegyverek vizsgálatába.*
-Igen, valami ladikban, aminek a ponyvájára fel volt írva, hogy a győztesek, vagy méltók, vagy nem is tudom kik elnyerik a jutalmukat.
*Egészíti ki a pontosabb leírással vezére válaszát. Annak értékes mivoltára amúgy feszültebben kezdi figyelni a vizsgálódó szakembert. Feszült csend telepszik a dohos szagú kis üzletre míg az analizál, csak a könyvek lapjainak suhogása töri meg azt. Aztán egyszer csak kiböki. Fél évszázada.*
~Micsoda?~
*Vizsgálódik még egy kicsit, mialatt Trayben egyre erősödik a gondolat, hogy nem holmi bóvliba akadtak az erdő mélyén, s talán azok a furcsa csónakok sem úgy kerültek oda, hogy valaki az verőfényesnek nem nevezhető délutánon fogta, és épp oda kötötte ki őket. Egyből kettőt. A folyó két oldalára. Fikarcnyit sem ért a varázslatokhoz, így bármit, amit nem ért, arra fog, hát elkönyveli magában ezt is valami különös mágiának. Maabor ki is fejti, hogy mi is az, pontosan, aminek a birtokába jutottak. Traynek eláll a szava a dolgok hallatán. Már-már szertartásosan nyújtja a gnóm a kardot Sylweran felé. A mélységinek a gesztus fel sem tűnik, bár szavaiból egyértelmű lehetne, hogy az ipse a délceg ezüsthajút tartja méltó tulajdonosának. Ha mégis ráeszmélne, megértené a dolgot, hisz az ő legendákba illő kardforgatása Lanawinszerte ismert, az ő kezében biztosan százával szabadítaná meg a túlvilági lényeket az életüktől a kard. A vezér viszont nem így gondolja. Ha két fokkal nőiesebb lelkülete lenne, talán még meg is hatódna az elhangzottaktól, de mivel ezzel senki nem gyanúsíthatja, legfeljebb jogtalanul, büszkén lép Maabor mellé, és ragadja meg a fegyver markolatát. Felemeli függőlegesen maga elé, és újra szemügyre veszi a fémet ékítő rúnákat.*
-Bizony, hogy jól fog jönni.
*Visszhangozza Sylweran szavait miközben még mindig a pengét vizslatja. Mosoly kúszik az arcára, nem áll meg szelíd és visszafogott formájában, egészen kivillannak a fogai, úgy néz oldalra, Sehonnai felé.*
-Kell egy hüvely.
*Jegyzi meg egész egyszerűen, majd válaszol a feltett kérdésre is.*
-Persze. A vallató kő, ami seggbe csapja a rosszakarókat, és a túlvilági lényeket ölő fegyverek. Ennyi a lényeg, nem?
*Fogalmazza meg a maga egyszerűségével, majd mikor távozásra kerül a sor, összecsomagolja a fegyvereket, átdobja a vállán, majd maga is elköszön, ha már befelé megspórolta ezt a gesztust.*
-Szép estét.
*Köszön el derűsen.*
-Szerintem tudnak vigyázni magukra.
*Jegyzi meg gondolatban néhány perccel lemaradva. Csak akkor zárkózik fel, mikor Sylweran kérdez.*
-A kő szuper. Tudod engem hányszor vertek át, mikor egyedül dolgoztam? Gyorsan megunja az egyszerű vadász, ha fizetség nélkül kell leadni egy fránya medve fejét, csak mert öt vasvilla szegeződik rá. A fegyverek pedig.
*Felemeli a hangsúlyt, s kis szünetet tart, amíg összeszedi gondolatait.*
-Szóhoz sem jutok. Ha egészen őszinte akarok lenni, kicsit aggódtam, hogy az erdőmélyén is megtalálnak minket az átkozottak, meg ott volt ez a vihar, meg fene sem tudja milyen természetfeletti jelenségek, amikről Shirrel és nővérrel meséltél.
*Mikor vásárlásra terelődik a szó, gond nélkül asszisztál.*
-Mókának túlzás, de segítek szívesen.
*Tekint oldalra mosolyogva, majd amit kell, szépen megmarkol, tol, húz, vezet.*
-Te Sylweran.
*Szólítja meg a másik málhás elfet.*
-A te kezedben biztosan rutinosabban forogna a kard. Biztos vagy a döntésedben? Nem akadékoskodom én ilyeneken.
*Teszi fel végül a kérdést, ami már odabenn megfogalmazódott, csak a köpcös előtt nem akarta feltenni.*
*Nem kell sokat várni, míg a mogorva fickó belekezd a fegyverek vizsgálatába.*
-Igen, valami ladikban, aminek a ponyvájára fel volt írva, hogy a győztesek, vagy méltók, vagy nem is tudom kik elnyerik a jutalmukat.
*Egészíti ki a pontosabb leírással vezére válaszát. Annak értékes mivoltára amúgy feszültebben kezdi figyelni a vizsgálódó szakembert. Feszült csend telepszik a dohos szagú kis üzletre míg az analizál, csak a könyvek lapjainak suhogása töri meg azt. Aztán egyszer csak kiböki. Fél évszázada.*
~Micsoda?~
*Vizsgálódik még egy kicsit, mialatt Trayben egyre erősödik a gondolat, hogy nem holmi bóvliba akadtak az erdő mélyén, s talán azok a furcsa csónakok sem úgy kerültek oda, hogy valaki az verőfényesnek nem nevezhető délutánon fogta, és épp oda kötötte ki őket. Egyből kettőt. A folyó két oldalára. Fikarcnyit sem ért a varázslatokhoz, így bármit, amit nem ért, arra fog, hát elkönyveli magában ezt is valami különös mágiának. Maabor ki is fejti, hogy mi is az, pontosan, aminek a birtokába jutottak. Traynek eláll a szava a dolgok hallatán. Már-már szertartásosan nyújtja a gnóm a kardot Sylweran felé. A mélységinek a gesztus fel sem tűnik, bár szavaiból egyértelmű lehetne, hogy az ipse a délceg ezüsthajút tartja méltó tulajdonosának. Ha mégis ráeszmélne, megértené a dolgot, hisz az ő legendákba illő kardforgatása Lanawinszerte ismert, az ő kezében biztosan százával szabadítaná meg a túlvilági lényeket az életüktől a kard. A vezér viszont nem így gondolja. Ha két fokkal nőiesebb lelkülete lenne, talán még meg is hatódna az elhangzottaktól, de mivel ezzel senki nem gyanúsíthatja, legfeljebb jogtalanul, büszkén lép Maabor mellé, és ragadja meg a fegyver markolatát. Felemeli függőlegesen maga elé, és újra szemügyre veszi a fémet ékítő rúnákat.*
-Bizony, hogy jól fog jönni.
*Visszhangozza Sylweran szavait miközben még mindig a pengét vizslatja. Mosoly kúszik az arcára, nem áll meg szelíd és visszafogott formájában, egészen kivillannak a fogai, úgy néz oldalra, Sehonnai felé.*
-Kell egy hüvely.
*Jegyzi meg egész egyszerűen, majd válaszol a feltett kérdésre is.*
-Persze. A vallató kő, ami seggbe csapja a rosszakarókat, és a túlvilági lényeket ölő fegyverek. Ennyi a lényeg, nem?
*Fogalmazza meg a maga egyszerűségével, majd mikor távozásra kerül a sor, összecsomagolja a fegyvereket, átdobja a vállán, majd maga is elköszön, ha már befelé megspórolta ezt a gesztust.*
-Szép estét.
*Köszön el derűsen.*
-Szerintem tudnak vigyázni magukra.
*Jegyzi meg gondolatban néhány perccel lemaradva. Csak akkor zárkózik fel, mikor Sylweran kérdez.*
-A kő szuper. Tudod engem hányszor vertek át, mikor egyedül dolgoztam? Gyorsan megunja az egyszerű vadász, ha fizetség nélkül kell leadni egy fránya medve fejét, csak mert öt vasvilla szegeződik rá. A fegyverek pedig.
*Felemeli a hangsúlyt, s kis szünetet tart, amíg összeszedi gondolatait.*
-Szóhoz sem jutok. Ha egészen őszinte akarok lenni, kicsit aggódtam, hogy az erdőmélyén is megtalálnak minket az átkozottak, meg ott volt ez a vihar, meg fene sem tudja milyen természetfeletti jelenségek, amikről Shirrel és nővérrel meséltél.
*Mikor vásárlásra terelődik a szó, gond nélkül asszisztál.*
-Mókának túlzás, de segítek szívesen.
*Tekint oldalra mosolyogva, majd amit kell, szépen megmarkol, tol, húz, vezet.*
-Te Sylweran.
*Szólítja meg a másik málhás elfet.*
-A te kezedben biztosan rutinosabban forogna a kard. Biztos vagy a döntésedben? Nem akadékoskodom én ilyeneken.
*Teszi fel végül a kérdést, ami már odabenn megfogalmazódott, csak a köpcös előtt nem akarta feltenni.*
5645. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-28 19:02:55
Üzenet elküldve: 2016-09-28 19:02:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Parut végül a fogadóban hagyta, ő maga is visszaér nemsokára, de lehet hogy Sylweranék megelőzik, jó lenne őket elcsípnie legalább a félvérnek, hogy szóljon nekik visszatértükről. Az óriásnak viszont más, sokkal fontosabb dolga van. Ruhát kell vennie. Egy rettentő egyszerű és olcsó darabot már vett is, hogy abban járkálhasson miután felveszi az új kis játékszerét, aztán majd abban intézi a többi ruhát úgy, hogy pontosan fel tudja próbálgatni mindegyiket, nem csak saccolni kell a méreteket. Mindennel elő is készül, széles mosollyal az arcán teszi fel kezére a láncon lógó medált és... nem történik semmi.*
- Mi a jó franc?
*Leveszi, felveszi, felrakja a másik kezére, semmi.*
- Az a kis gnóm átvert? Egy mágus?
*Ezt... nem igazán akarja elhinni, de rettentően bosszús miatta. Mindenképpen tiszta vizet kell öntenie a pohárba, mert nem kevés aranyat adott ki a varázstárgyért. Nem is késlekedik, minden más mellékes, még Paruról is megfeledkezik, azonnal indul az útjára. Sokkal gyorsabban is tud majd haladni így, hogy nem kell másra is figyelnie.*
- Mi a jó franc?
*Leveszi, felveszi, felrakja a másik kezére, semmi.*
- Az a kis gnóm átvert? Egy mágus?
*Ezt... nem igazán akarja elhinni, de rettentően bosszús miatta. Mindenképpen tiszta vizet kell öntenie a pohárba, mert nem kevés aranyat adott ki a varázstárgyért. Nem is késlekedik, minden más mellékes, még Paruról is megfeledkezik, azonnal indul az útjára. Sokkal gyorsabban is tud majd haladni így, hogy nem kell másra is figyelnie.*
5644. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:57:40
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:57:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* A szegények bár adtak neki valami furcsa kék löttyöt, viszont Gid még mindig ott tart, hogy valami erősebb zöldet szeretne magánál tudni. Sajnos Has nem tudott ebben neki segíteni, bár az is megeshet, hogy nem kérte eléggé határozottan. Most elgondolkodva, a kéket lötyögtetve sétál ki a piacra. Jó alaposan körülnéz hátha talál valaki ismerőst, majd mivel sajnos eddig egyszer sem vett itt senkitől semmit végül az első banyánál megáll és kikéri a listáját. Ha talál vesz valami sötétet, ha meg nem akkor visszafordul a szegényekhez. Ugyan azt az utat járja be mint amin a piacra jött, lehet ad pár aranyat ismét nekik.*
A hozzászólás írója (Gidralds Mohen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.28 17:59:07
A hozzászólás írója (Gidralds Mohen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.28 17:59:07
5643. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:14:16
Üzenet elküldve: 2016-09-28 17:14:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//A kő és a rúnák titka//
*Hogy ő hurcolta e magánál a követ, csak bólint, és tovább figyel Maabor úrra.
Tesztként úgy gondolja megkéri Trayt egy hazugságra, mire a mélységi közli vele, hogy milyen csinos, a kő pedig elborul, mint a viharfellegek melyek a kék égre törnek.*
- Kösz. *vigyorog barátjára, miközben az öreg heves magyarázatba fog ismét. Tetszik a szövege az elfnek, igazán jól csinálja. Tudna mit hozzáfűzni, de részint illedelmességből, részint a dolguk megsürgetése végett inkább nem teszi.
Hamarosan a fegyverekre terelődik a szó, és a fizetség elfogadása után már nem is kell másra koncentrálni. A költői kérdésnél már jócskán fent van a szemöldöke a homloka közepén, de azért valamicskét csak válaszol rá.*
- A barátaim... *bök fejével a mélységi felé, jelezve, hogy ő volt az egyik.*- Találták az erdőben. Egy kemény harc után.
*De nem mond többet, és nem is nagyon szeretne belemenni a részletekbe. Se a lila vízi lényekbe, se abba, hogy mágikusnak ható vihar tombolt, és abba sem, hogy állítólag ajándékba kapták valakitől, akit sosem láttak, hallottak, ismertek.
Inkább csak hallgat és figyel, majd meglepett pillantásokat küld a mélységi felé olykor olykor. De nem szólal meg, egészen addig, amíg az öreg felé nem nyújtja a kardot. Szívesen megnézné, most meg aztán tényleg, ez tény. De felemeli kezeit, tenyerét az öreg felé tartva, és megrázza a fejét.*
- Nem, nem, ez nem az én kardom! Különben is, én szablya párti vagyok. *vigyorodik el, és megpaskolja a hátán lévő egyik, a díszesebbnek mondható fegyvert, Iolla Könnyét.*
- Ezek a fegyverek azoké, akiket megillet a harc után, amit ezekért vívtak. *mosolyog Trayra.*
- A kard a mellettem álló barátomé. *mondja is, és ezzel azzal biztatja a mélységit, hogy vegye el ő a fegyvert.*
- Tudom, hogy nála lesz a legjobb kezekben. Ahogyan a tőrök és a nyílvesszők is azokéban, akikhez kerülnek. *vissza fordul Maabor úr felé.*
- Hidd el Maabor uram, az enyéimnél nem találsz rátermettebbeket a használatára. És az, hogy jól jönnek ezek a fegyverek... nem kifejezés. *mosolyog.*
- Megjegyeztél Te is mindent Tray, ami itt elhangzott? Ketten könnyebb lesz visszaadni a többieknek. *fordul a mélységi felé, aztán a válasz vagy bólintás után ismét az öregre pillant.*
- Hálásan köszönjük a segítséget Maabor uram. *pillant vissza az öregre, és ha lehet, akár egy kézfogás is belefér.*- Ne aggódj, a fegyverek és a kő óvatos gazdák kezeiben lesznek. *búcsúzik ezzel az öregtől, és ha végeztek, akkor hát minden bizonnyal összecsomagolják a holmikat. Sylwerannak kedve volna még szétnézni a boltban, de odakint kezd sötétedni, és még a piacon is szét kellene nézniük.*
- További szép estét kívánok és a legjobbakat! *köszön el az öregtől az elf, és ha minden igaz végül a sötételffel az oldalán elhagyják az ószeres kis üzletet. Giusnak és Bellának már egy ideje se híre se hamva.*
- Remélem időben visszaérnek a fogadóba. *jegyzi is meg, remélhetőleg Tray tudván, hogy mire gondol.*
- Na és mit szólsz az odabent elhangzottakhoz? *kérdezi meg a férfit, úgy, hogy már ismét kettesben vannak, majd a még mindig sűrű forgatag felé pillant.*
- Viszont rossz hír, hogy kellene még egy kicsit vásárolgatnunk, mielőtt a fogadóba megyünk. *vigyorodik el.*- Meglásd, jó móka lesz!
*Nem lett annyira jó móka.
A tömegen a fegyverekkel átverekedni magukat, azért, hogy vegyenek néhány csibét és egy nőstény kecskék, amely ráadásul olyan kényesnek bizonyul, mint egy úri kisasszony... és még ezekkel együtt beszerezni a néhány vetőmagot Vadvéd kertjébe... mondjuk úgy, hogy még Sylweran is el tudna képzelni kellemesebb időtöltést ennél.
Végül megszabadulva 100 aranytól (Mesélő (Ginevra)) már a fogadó felé mehetnek, állatostul, magostul, fegyverestül és kövestül.
Az ég is lassan rájuk sötétedik és megjelennek az első csillagok. Fárasztó volt ez nap. Ideje, hogy végre pihenjenek.*
*Hogy ő hurcolta e magánál a követ, csak bólint, és tovább figyel Maabor úrra.
Tesztként úgy gondolja megkéri Trayt egy hazugságra, mire a mélységi közli vele, hogy milyen csinos, a kő pedig elborul, mint a viharfellegek melyek a kék égre törnek.*
- Kösz. *vigyorog barátjára, miközben az öreg heves magyarázatba fog ismét. Tetszik a szövege az elfnek, igazán jól csinálja. Tudna mit hozzáfűzni, de részint illedelmességből, részint a dolguk megsürgetése végett inkább nem teszi.
Hamarosan a fegyverekre terelődik a szó, és a fizetség elfogadása után már nem is kell másra koncentrálni. A költői kérdésnél már jócskán fent van a szemöldöke a homloka közepén, de azért valamicskét csak válaszol rá.*
- A barátaim... *bök fejével a mélységi felé, jelezve, hogy ő volt az egyik.*- Találták az erdőben. Egy kemény harc után.
*De nem mond többet, és nem is nagyon szeretne belemenni a részletekbe. Se a lila vízi lényekbe, se abba, hogy mágikusnak ható vihar tombolt, és abba sem, hogy állítólag ajándékba kapták valakitől, akit sosem láttak, hallottak, ismertek.
Inkább csak hallgat és figyel, majd meglepett pillantásokat küld a mélységi felé olykor olykor. De nem szólal meg, egészen addig, amíg az öreg felé nem nyújtja a kardot. Szívesen megnézné, most meg aztán tényleg, ez tény. De felemeli kezeit, tenyerét az öreg felé tartva, és megrázza a fejét.*
- Nem, nem, ez nem az én kardom! Különben is, én szablya párti vagyok. *vigyorodik el, és megpaskolja a hátán lévő egyik, a díszesebbnek mondható fegyvert, Iolla Könnyét.*
- Ezek a fegyverek azoké, akiket megillet a harc után, amit ezekért vívtak. *mosolyog Trayra.*
- A kard a mellettem álló barátomé. *mondja is, és ezzel azzal biztatja a mélységit, hogy vegye el ő a fegyvert.*
- Tudom, hogy nála lesz a legjobb kezekben. Ahogyan a tőrök és a nyílvesszők is azokéban, akikhez kerülnek. *vissza fordul Maabor úr felé.*
- Hidd el Maabor uram, az enyéimnél nem találsz rátermettebbeket a használatára. És az, hogy jól jönnek ezek a fegyverek... nem kifejezés. *mosolyog.*
- Megjegyeztél Te is mindent Tray, ami itt elhangzott? Ketten könnyebb lesz visszaadni a többieknek. *fordul a mélységi felé, aztán a válasz vagy bólintás után ismét az öregre pillant.*
- Hálásan köszönjük a segítséget Maabor uram. *pillant vissza az öregre, és ha lehet, akár egy kézfogás is belefér.*- Ne aggódj, a fegyverek és a kő óvatos gazdák kezeiben lesznek. *búcsúzik ezzel az öregtől, és ha végeztek, akkor hát minden bizonnyal összecsomagolják a holmikat. Sylwerannak kedve volna még szétnézni a boltban, de odakint kezd sötétedni, és még a piacon is szét kellene nézniük.*
- További szép estét kívánok és a legjobbakat! *köszön el az öregtől az elf, és ha minden igaz végül a sötételffel az oldalán elhagyják az ószeres kis üzletet. Giusnak és Bellának már egy ideje se híre se hamva.*
- Remélem időben visszaérnek a fogadóba. *jegyzi is meg, remélhetőleg Tray tudván, hogy mire gondol.*
- Na és mit szólsz az odabent elhangzottakhoz? *kérdezi meg a férfit, úgy, hogy már ismét kettesben vannak, majd a még mindig sűrű forgatag felé pillant.*
- Viszont rossz hír, hogy kellene még egy kicsit vásárolgatnunk, mielőtt a fogadóba megyünk. *vigyorodik el.*- Meglásd, jó móka lesz!
*Nem lett annyira jó móka.
A tömegen a fegyverekkel átverekedni magukat, azért, hogy vegyenek néhány csibét és egy nőstény kecskék, amely ráadásul olyan kényesnek bizonyul, mint egy úri kisasszony... és még ezekkel együtt beszerezni a néhány vetőmagot Vadvéd kertjébe... mondjuk úgy, hogy még Sylweran is el tudna képzelni kellemesebb időtöltést ennél.
Végül megszabadulva 100 aranytól (Mesélő (Ginevra))
már a fogadó felé mehetnek, állatostul, magostul, fegyverestül és kövestül.Az ég is lassan rájuk sötétedik és megjelennek az első csillagok. Fárasztó volt ez nap. Ideje, hogy végre pihenjenek.*
5642. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-28 14:33:37
Üzenet elküldve: 2016-09-28 14:33:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy dolog, ha minden tőle telhetőt megtesz, minden erejét és képességét beveti, és úgy szorul a dobogó második fokára. Az erősebb hatalmát elismeri, a maga kifacsart módján még el is ismeri. De önkéntes lemondással nem fog vesztesként kullogni. Bocsánat, második helyezettként. Abból nem eszik sem ez a hím, sem senki más.
Bár a benne tomboló indulatok kezdenek alább hagyni, még távolról sem nyugodott meg teljesen. Viszont legalább már van rá esély, hogy nem rögtön egy aljas húzással reagáljon bármire.*
- Az vagyok. *Veszi el a tőrt, a folytatást egy kurta bólintással konstatálva. A penge hamar visszakerül rejtekébe, egyelőre elég vért ízlelt már az acél.*
- Holnap délben. *Búcsúzik ennyivel a nőstény, majd elindul hazafelé, az állapotától telhető gyors tempóban. Az biztos, hogy nem csak Kharasshinak van/volt rossz délutánja, estéje, Iluse lakótársa sem fog örömmel visszaemlékezni arra, ami most következni fog. Csak egy zsémbes mélységi nősténytől óvjanak az istenek. Hát még ha várandós is az illető!*
*Egy dolog, ha minden tőle telhetőt megtesz, minden erejét és képességét beveti, és úgy szorul a dobogó második fokára. Az erősebb hatalmát elismeri, a maga kifacsart módján még el is ismeri. De önkéntes lemondással nem fog vesztesként kullogni. Bocsánat, második helyezettként. Abból nem eszik sem ez a hím, sem senki más.
Bár a benne tomboló indulatok kezdenek alább hagyni, még távolról sem nyugodott meg teljesen. Viszont legalább már van rá esély, hogy nem rögtön egy aljas húzással reagáljon bármire.*
- Az vagyok. *Veszi el a tőrt, a folytatást egy kurta bólintással konstatálva. A penge hamar visszakerül rejtekébe, egyelőre elég vért ízlelt már az acél.*
- Holnap délben. *Búcsúzik ennyivel a nőstény, majd elindul hazafelé, az állapotától telhető gyors tempóban. Az biztos, hogy nem csak Kharasshinak van/volt rossz délutánja, estéje, Iluse lakótársa sem fog örömmel visszaemlékezni arra, ami most következni fog. Csak egy zsémbes mélységi nősténytől óvjanak az istenek. Hát még ha várandós is az illető!*
5641. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-09-27 22:18:30
Üzenet elküldve: 2016-09-27 22:18:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Saját utakon//
-Na gyere, Te ló, izé, Bella, meglátjuk mire megyünk egymással!
*Az állat bizalmatlanul pillant rá, a tekintetéből süt a meggyőződés, hogy ez a két lábú itt mellette rosszban sántikál, ennek megfelelő vonakodással követi. Kétségtelenül volt már előnye a találkozásuknak, de azért egy fél almával nem lehet megvenni egy ilyen önérzetes jószág bizalmát. Azért a férfi másik kezében lóbált zsákból érzett kellemes illatok végül meggyőzik a patást, hogy engedjen a nógatásnak és érdeklődve klappog Gius után, ahogy az a Főtér felé vezeti.*
-Na gyere, Te ló, izé, Bella, meglátjuk mire megyünk egymással!
*Az állat bizalmatlanul pillant rá, a tekintetéből süt a meggyőződés, hogy ez a két lábú itt mellette rosszban sántikál, ennek megfelelő vonakodással követi. Kétségtelenül volt már előnye a találkozásuknak, de azért egy fél almával nem lehet megvenni egy ilyen önérzetes jószág bizalmát. Azért a férfi másik kezében lóbált zsákból érzett kellemes illatok végül meggyőzik a patást, hogy engedjen a nógatásnak és érdeklődve klappog Gius után, ahogy az a Főtér felé vezeti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299