//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Céllövölvde és Lea, meg Aoneer//
*Csak egy villanásra látja, hogy az árus arcán elterül egy elégedett, kárörvendő kifejezés, már perdül is meg a sarkán. Eddig nem volt szokásban, hogy fehérnépek csipkedjék a hátsóját a tömegben, s bár most nagy összegben merne fogadni rá, hogy ki az elkövető, azért reméli, hogy mikor megfordult, nem egy jól megtermett, bárgyún, de azért félreérthetetlenül mosolygó ork hímmel fog farkasszemet nézni. Apró öröm, hogy ilyesmiről szó sincs, Lea vigyorgó képével találja magát szemben. Nyitná a száját, hogy kikérje magának az eljárást, hiszen – ha már a Szellemjárónak eszébe jutott – a férfiak zöme gyakran úgy reagálja le a biztos győzelem hiányát, mint egy hat, hét tavaszt látott kölyök: hisztivel. És kit lehet legjobban okolni a kudarcért, kivel lehet a legjobban pörölni, ha nem egy fehérnéppel? Tehát nagy levegőt lesz, de elég egy pillantás azokba a különleges színű szemekbe, hogy elmenjen a kedve az egésztől. Ez a szempár még mindig lenyűgözi.*
- Ha a férfiak nagy részének csipkeded a hátsóját, akkor ez nem olyan nagy meglepetés. *ennyi visszavágást nem tud magában tartani, de legalább mézédesen vigyorog közben. A reklamációt már másnak tartogatja, aki meg is kapja, amikor visszafordul a célba dobálósdihoz és a kissé álságosan sajnálkozó mutatványoshoz.*
- Na ide figyelj, atyafi, eltaláltam, nem? Jó, talán nem pont a kettest, olyan sokkal mégsem ment mellé. Nincs valami vigaszdíj? Mondjuk egy szép kitömött nyúl?
*Fogalma sincs, hogy jutott eszébe a preparált nyuszi, de nem is fontos. Főleg, hogy Lea látványosan könnyedebben lendül túl a dolgon, ami persze érthető. Ő az oka mindennek. Meg a szép nagyra nőtt katona karján pihenő madár. Bármi és bárki, csak nem ő maga. Sokat puffogni nincs ideje, mert Lea, ahogy egy jó spirituális vezetőhöz illik, megértően fordul hozzá, és olyasmiket susog a fülébe, amik nagyon jól hangzanak, bár semmi értelmük nincs. Így aztán hagyja magát félrevonni, hogy a városőri rangjelzéseket viselő harcos is lehetőséghez jusson. És persze szép lassan átszellemülő arckifejezéssel hagyja, hogy gyúrják a vállát. Ami azt illeti, könnyű levenni a lábáról. Legalábbis a göndör hajúnak.*
- Kíváncsi vagyok, hogy mire jut! *bök az állával Aoneer felé* Remélem hagy valami nyereményt. Mert megpróbálom még egyszer, meg én! *emeli fel a mutatóujját, mintegy tréfásan megfenyegetve az árust és nyomatékosítva fene nagy elszántságát. Aztán már csak az marad hátra, hogy egy halk ahával csatlakozzon Leához és kicsit előrehajtott fejjel nézze a dobáshoz készülődő Aoneert. Aki remélhetően csak városőr és nem valami önjelölt inkvizítor, különben, szemmel verés vádjával, hamar egy derűs autodafé főszereplőjévé válhatnak Leával együtt*