Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 287 (5721. - 5740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5740. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 22:35:18
Üzenet elküldve: 2016-10-16 22:35:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
-Azért nem vagyok nagy szakács. *emeli maga elé megadóan kezeit.* -A vadakkal elboldogulok és nagyon szeretem a szabad téren sütést, főzést. De, egyébként nagyon szívesen tanítalak.
*Az, hogy valaki nő létére nem tud főzni nem okvetlen azért van, mert lusta és kétbalkezes, hanem inkább azért, mert sosem volt rászorulva. A nemesi háznál nyilván nem az Úrnő fog főzőcskézni a konyhában... olyan világ még nem született.*
-Remek ötlet! Kóstoljuk meg, remélhetőleg finom lesz. Ha nem, majd reklamálunk a céllövöldésnél. *kacsint. A ruháját valóban nagy becsben tartja, de ez mindenére igaz, ugyanis vigyáz a holmijaira, fegyvereire.*
-Igen, meg az inget is. *húzza szét a köpenyt, ami alatt egy szép szövésű fehér ing látható, bár jobban megnézve inkább mintha világoskék árnyalatú lenne. Vannak benne motívumok, díszítések, szóval szép darab.* -A nadrágom már sokkalta egyszerűbb, de a csizmám is hazulról van.
*Szemügyre veszi Ephemia gyűrűjét, majd elismerően bólogat.*
-Ez a családod címere? Szép. Nekem ez van mindig a nyakamban. *vesz le a függőt nyakából, amin egy fából faragott szarvas medál látható.* -Ezt akkor kaptam, mikor elejtettem az első vadat, ami egy szarvas volt. Ekkor kaptam meg a Zöldszarvas nevet az elfektől. A zöld szín ott a természetet jelképezi és a Légiónak is zöld színű a címere. A szarvas ugye pedig az én "vadam". Rendben és köszönöm, lehet, hogy igénybe fogom venni azt a szabót.
*Bőr és prém is akad éppen, de kellene egy ügyes és a szakmában elismert szabómester, aki tökéletesre készíti el a ruhát.*
-Az is. *bólogat.* -Bementem, mert kecsegtető volt a kihívás. Na látod, azt a mai napig nem tudom... mintha megállt volna odabent az idő. *mereng el emlékeiben.* -Sikerült a labirintusnak teljesen összezavarnia és elbizonytalanítania. Végül úgy döntöttem feladom. Ki kellett mondani azt a szót, hogy piros. Abban a pillanatban kikerültél onnan és ezzel egyúttal ki is estél. Na akkor oda nem megyünk az már biztos.
*Egyébként ha ismét lenne Próba, azon talán a rossz emlékek ellenére mégis elindulna, ezúttal jóval más taktikával mint legutóbb.*
-Az enyém kifejezetten pikáns. Igazi ízkavalkád. Persze, szívesen. Te pedig kóstold meg azt, hidd el, nem okoz csalódást. Csak vigyázz, meg ne égesd a szád, vagy a nyelved. Akkor aztán viszlát ízek. *nevetgél. Villájára felszúr egy darab husikát, némi köretet és gombát, majd mintha mi sem lenne természetesebb odanyújtja a nőnek. Persze ha így nem felel meg, akkor odatolja a tányért, hogy villázzon magának ami tetszik.*
-Töltök akkor egy kis bort. *kéri el a borosüveget, majd ha más nem, akkor az egyik felszolgálóval kinyittatja gyorsban. Aztán már csak annyi a dolga, hogy megtöltse a két poharat, amit idő közben kért. Félig tölti mindkettőt, ami tippre olyan két deci lehet. Az egyiket odanyújtja a nőnek, majd a sajátját a kezébe fogva emeli meg felé koccintásra.*
-Hát akkor... örülök, hogy veled tölthetem ezt a szép napot. Egészségedre!
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
-Azért nem vagyok nagy szakács. *emeli maga elé megadóan kezeit.* -A vadakkal elboldogulok és nagyon szeretem a szabad téren sütést, főzést. De, egyébként nagyon szívesen tanítalak.
*Az, hogy valaki nő létére nem tud főzni nem okvetlen azért van, mert lusta és kétbalkezes, hanem inkább azért, mert sosem volt rászorulva. A nemesi háznál nyilván nem az Úrnő fog főzőcskézni a konyhában... olyan világ még nem született.*
-Remek ötlet! Kóstoljuk meg, remélhetőleg finom lesz. Ha nem, majd reklamálunk a céllövöldésnél. *kacsint. A ruháját valóban nagy becsben tartja, de ez mindenére igaz, ugyanis vigyáz a holmijaira, fegyvereire.*
-Igen, meg az inget is. *húzza szét a köpenyt, ami alatt egy szép szövésű fehér ing látható, bár jobban megnézve inkább mintha világoskék árnyalatú lenne. Vannak benne motívumok, díszítések, szóval szép darab.* -A nadrágom már sokkalta egyszerűbb, de a csizmám is hazulról van.
*Szemügyre veszi Ephemia gyűrűjét, majd elismerően bólogat.*
-Ez a családod címere? Szép. Nekem ez van mindig a nyakamban. *vesz le a függőt nyakából, amin egy fából faragott szarvas medál látható.* -Ezt akkor kaptam, mikor elejtettem az első vadat, ami egy szarvas volt. Ekkor kaptam meg a Zöldszarvas nevet az elfektől. A zöld szín ott a természetet jelképezi és a Légiónak is zöld színű a címere. A szarvas ugye pedig az én "vadam". Rendben és köszönöm, lehet, hogy igénybe fogom venni azt a szabót.
*Bőr és prém is akad éppen, de kellene egy ügyes és a szakmában elismert szabómester, aki tökéletesre készíti el a ruhát.*
-Az is. *bólogat.* -Bementem, mert kecsegtető volt a kihívás. Na látod, azt a mai napig nem tudom... mintha megállt volna odabent az idő. *mereng el emlékeiben.* -Sikerült a labirintusnak teljesen összezavarnia és elbizonytalanítania. Végül úgy döntöttem feladom. Ki kellett mondani azt a szót, hogy piros. Abban a pillanatban kikerültél onnan és ezzel egyúttal ki is estél. Na akkor oda nem megyünk az már biztos.
*Egyébként ha ismét lenne Próba, azon talán a rossz emlékek ellenére mégis elindulna, ezúttal jóval más taktikával mint legutóbb.*
-Az enyém kifejezetten pikáns. Igazi ízkavalkád. Persze, szívesen. Te pedig kóstold meg azt, hidd el, nem okoz csalódást. Csak vigyázz, meg ne égesd a szád, vagy a nyelved. Akkor aztán viszlát ízek. *nevetgél. Villájára felszúr egy darab husikát, némi köretet és gombát, majd mintha mi sem lenne természetesebb odanyújtja a nőnek. Persze ha így nem felel meg, akkor odatolja a tányért, hogy villázzon magának ami tetszik.*
-Töltök akkor egy kis bort. *kéri el a borosüveget, majd ha más nem, akkor az egyik felszolgálóval kinyittatja gyorsban. Aztán már csak annyi a dolga, hogy megtöltse a két poharat, amit idő közben kért. Félig tölti mindkettőt, ami tippre olyan két deci lehet. Az egyiket odanyújtja a nőnek, majd a sajátját a kezébe fogva emeli meg felé koccintásra.*
-Hát akkor... örülök, hogy veled tölthetem ezt a szép napot. Egészségedre!
5739. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 22:14:01
Üzenet elküldve: 2016-10-16 22:14:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Lovak megtekintése még sosem esett olyan jól a férfinak, mint most. Eljön azonban a búcsú szomorú perce. Gradaknak mennie kell, szólítja a kötelessége. Ezt talán senki nem érti meg úgy, mint a nő, akinek örök szépsége a szívéből sugárzik szanaszét. A férfi nehéz nyomást érez a mellkasán, összeszorul a torka és szégyen, nem szégyen, még a tekintete is megpárásodik, ahogy a nő szemébe néz. Búcsúzni akar, de a szavak nem jönnek a szájára, csak egy szót bír kinyögni.*
-Eyldana...
*De a nő minden bizonnyal pontosan tudja, milyen szomorúság tölti most el Gradakot az elválás gondolatára, így biztos nem veszi rossz néven, hogy nem tudja megfogalmazni az érzéseit. A férfi szenvedélyesen, de azért óvatosan megöleli a nőt, majd búcsút int és elindul. Nem nyújtja tovább a szomorú pillanatot, tudja, nem lenne könnyebb, csak a szenvedés lenne hosszabb.*
*Lovak megtekintése még sosem esett olyan jól a férfinak, mint most. Eljön azonban a búcsú szomorú perce. Gradaknak mennie kell, szólítja a kötelessége. Ezt talán senki nem érti meg úgy, mint a nő, akinek örök szépsége a szívéből sugárzik szanaszét. A férfi nehéz nyomást érez a mellkasán, összeszorul a torka és szégyen, nem szégyen, még a tekintete is megpárásodik, ahogy a nő szemébe néz. Búcsúzni akar, de a szavak nem jönnek a szájára, csak egy szót bír kinyögni.*
-Eyldana...
*De a nő minden bizonnyal pontosan tudja, milyen szomorúság tölti most el Gradakot az elválás gondolatára, így biztos nem veszi rossz néven, hogy nem tudja megfogalmazni az érzéseit. A férfi szenvedélyesen, de azért óvatosan megöleli a nőt, majd búcsút int és elindul. Nem nyújtja tovább a szomorú pillanatot, tudja, nem lenne könnyebb, csak a szenvedés lenne hosszabb.*
5738. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 21:27:38
Üzenet elküldve: 2016-10-16 21:27:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*Lenyűgözi őt, hogy a férfi mi mindent tud mesélni a gasztronómiáról. Persze ez érthető számára, hisz vadászként éli életét, s jobbára maga által lőtt vadak húsából is készít magának ennivalót.*
- Nem haragszom én érte, sőt! Szívesen hallgatlak. Én amúgy sem tudok főzni, pedig szívesen megtanulnék, ha lenne rá lehetőségem. És azt hiszem, tőled tudnék tanulni egyet s mást!
*A messzi földről hozatott édességek kapcsán elfintorodik.*
- Az íze is igen különleges volt. Nem mondanám rossznak, csak szokatlannak. De mivel csak a fejem fájt, lehet hogy túlerjedt gyümölcsből készítették, vagy ki tudja mit tettek bele.
*Az ital kérdésére megpöcköli az imént elnyert borosüveget.*
- Én azt mondom, kóstoljuk meg ezt! Ugyan nem írták rá, milyen évjáratú, de gondolom rossz íze nem lehet. Mit szólsz?
*A további beszámolók érdekfeszítően hangzanak a lánynak. Különösen a zöld ruházaton akad meg a szeme, melynek származásáról már egyébként is meg szerette volna kérdezni az íjászt.*
- Köszönöm, hogy tetszik! Egyébként a te öltözeted is igen különleges, úgy látom. Mivel már említetted hogy elfeknél nőttél fel, gondoltam, biztosan ezt is ők készítették. Bizonyosan értékes lehet neked. Jó, ha az embernek vannak ilyen értékekkel felruházott dolgai. Én például ékszereket nem szoktam hordani, csak ezt a gyűrűt, de ezt viszont minden nap. *Mutatja meg jobb kezén ékszerét.* Számomra sokat jelent. Egyébként téli öltözetet illetően tudok egy szabót, aki egész megfizethető áron dolgozik, ráadásul a családunk barátja is. Ha szükséged van valamire, csak szólj!
*Valóban jön a tél, de Ephemia már előre felkészült. Főként meleg köpenyekkel és mellényekkel van tele a gardróbja. A Lugas említésére viszont most kicsit kirázza a hideg. Nem szereti a bezártságot, egy elvarázsolt labirintus pedig egyenesen rémálom lenne számára.*
- Sok dolgot lenne kedvem kipróbálni, de ezt a Lugast... Nem igazán. Ijesztőnek hangzik. És te tényleg bementél? Mennyi idő után sikerült kijutnod?
*Érdeklődve néz körbe a forgatagban. Játszó gyermekek, nevető emberek és egyéb lények, vidámság, jó hangulat. A város alapesetben egyáltalán nem így néz ki, de a jelenlegi helyzet kifejezetten tetszik neki. Festhetne mindig ilyen képet Arthenior.
Miután ő is megköszöni az ételt és jó étvágyat kíván, belekezd levesébe. Az íze egyszerűen isteni. Még náluk, a kúriában sem szoktak hasonlót főzni! Talán el kellene kérnie a receptet és levinnie otthon a konyhára...*
- Ez nagyon finom! Pedig a leírás alapján nincs benne semmi különleges. Gondolom, valami titkos alapanyag is lehet benne, valamilyen fűszer. *Érdeklődőn szemléli Daranel ételét.* A tied milyen? Egyébként... szeretnéd megkóstolni az enyémet? Ilyet még biztosan nem ettél!
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*Lenyűgözi őt, hogy a férfi mi mindent tud mesélni a gasztronómiáról. Persze ez érthető számára, hisz vadászként éli életét, s jobbára maga által lőtt vadak húsából is készít magának ennivalót.*
- Nem haragszom én érte, sőt! Szívesen hallgatlak. Én amúgy sem tudok főzni, pedig szívesen megtanulnék, ha lenne rá lehetőségem. És azt hiszem, tőled tudnék tanulni egyet s mást!
*A messzi földről hozatott édességek kapcsán elfintorodik.*
- Az íze is igen különleges volt. Nem mondanám rossznak, csak szokatlannak. De mivel csak a fejem fájt, lehet hogy túlerjedt gyümölcsből készítették, vagy ki tudja mit tettek bele.
*Az ital kérdésére megpöcköli az imént elnyert borosüveget.*
- Én azt mondom, kóstoljuk meg ezt! Ugyan nem írták rá, milyen évjáratú, de gondolom rossz íze nem lehet. Mit szólsz?
*A további beszámolók érdekfeszítően hangzanak a lánynak. Különösen a zöld ruházaton akad meg a szeme, melynek származásáról már egyébként is meg szerette volna kérdezni az íjászt.*
- Köszönöm, hogy tetszik! Egyébként a te öltözeted is igen különleges, úgy látom. Mivel már említetted hogy elfeknél nőttél fel, gondoltam, biztosan ezt is ők készítették. Bizonyosan értékes lehet neked. Jó, ha az embernek vannak ilyen értékekkel felruházott dolgai. Én például ékszereket nem szoktam hordani, csak ezt a gyűrűt, de ezt viszont minden nap. *Mutatja meg jobb kezén ékszerét.* Számomra sokat jelent. Egyébként téli öltözetet illetően tudok egy szabót, aki egész megfizethető áron dolgozik, ráadásul a családunk barátja is. Ha szükséged van valamire, csak szólj!
*Valóban jön a tél, de Ephemia már előre felkészült. Főként meleg köpenyekkel és mellényekkel van tele a gardróbja. A Lugas említésére viszont most kicsit kirázza a hideg. Nem szereti a bezártságot, egy elvarázsolt labirintus pedig egyenesen rémálom lenne számára.*
- Sok dolgot lenne kedvem kipróbálni, de ezt a Lugast... Nem igazán. Ijesztőnek hangzik. És te tényleg bementél? Mennyi idő után sikerült kijutnod?
*Érdeklődve néz körbe a forgatagban. Játszó gyermekek, nevető emberek és egyéb lények, vidámság, jó hangulat. A város alapesetben egyáltalán nem így néz ki, de a jelenlegi helyzet kifejezetten tetszik neki. Festhetne mindig ilyen képet Arthenior.
Miután ő is megköszöni az ételt és jó étvágyat kíván, belekezd levesébe. Az íze egyszerűen isteni. Még náluk, a kúriában sem szoktak hasonlót főzni! Talán el kellene kérnie a receptet és levinnie otthon a konyhára...*
- Ez nagyon finom! Pedig a leírás alapján nincs benne semmi különleges. Gondolom, valami titkos alapanyag is lehet benne, valamilyen fűszer. *Érdeklődőn szemléli Daranel ételét.* A tied milyen? Egyébként... szeretnéd megkóstolni az enyémet? Ilyet még biztosan nem ettél!
5737. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 20:23:56
Üzenet elküldve: 2016-10-16 20:23:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A bunkó meg a markos//
*Egy-kettőre kiürül a piactér egy bizonyos sávja, ahogy két alak és három tonna megindul egy sarki árus felé. Bó megértően nézi, ahogy Rhurg terelgeti az apró népeket, egészen emlékezteti a látvány a markost megboldogul édesanyjára, ahogy a az ólba rugdossa és taszajtja a kecskéket. Odaérvén rövid nézelődést követően minden félreértést mellőzve jutnak konszenzusra a felszerelést illetően, s az, hogy Rhurg is egyet ért a hely színvonalának kivételességén, boldogsággal tölti el hatalmas mellkasát.*
-Ez?
*Emel fel egy aprólékosan kidolgozott fém rácsot, ami az anyának szolgál elkülönítőül. Az egészen biztos, hogy ilyet nem tud készíteni az óriás, mert sem öntőformája nincs hozzá, sem elég apró keze.*
-Pici kéz ügyes.
*Magyarázza meg a saját fejében félreérthetetlenül a dolog szükségességét.*
-Most, vagy majd?
*Pillant kérdőn az orkra olyan tekintettel, amiről sugárzik a teljes lényből fakadó értetlenség.*
*Egy-kettőre kiürül a piactér egy bizonyos sávja, ahogy két alak és három tonna megindul egy sarki árus felé. Bó megértően nézi, ahogy Rhurg terelgeti az apró népeket, egészen emlékezteti a látvány a markost megboldogul édesanyjára, ahogy a az ólba rugdossa és taszajtja a kecskéket. Odaérvén rövid nézelődést követően minden félreértést mellőzve jutnak konszenzusra a felszerelést illetően, s az, hogy Rhurg is egyet ért a hely színvonalának kivételességén, boldogsággal tölti el hatalmas mellkasát.*
-Ez?
*Emel fel egy aprólékosan kidolgozott fém rácsot, ami az anyának szolgál elkülönítőül. Az egészen biztos, hogy ilyet nem tud készíteni az óriás, mert sem öntőformája nincs hozzá, sem elég apró keze.*
-Pici kéz ügyes.
*Magyarázza meg a saját fejében félreérthetetlenül a dolog szükségességét.*
-Most, vagy majd?
*Pillant kérdőn az orkra olyan tekintettel, amiről sugárzik a teljes lényből fakadó értetlenség.*
5736. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 19:14:48
Üzenet elküldve: 2016-10-16 19:14:48
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Sorvorim//
*A gnóm elég óvatos, de nem köntörfalaz. Mindketten tudják, hogy tilosban járnak, és csúnyán megüthetik a bokájukat, ha az őrmester egyik kollégája kérdéseket tenne fel itt a sikátorban a hallottakról. Az üdvözlésre ismét csak biccentés a válasz. Csendben és figyelmesen hallgatja a besúgó szavait, nem akar semmiről lemaradni, vagy félreérteni egy amúgy fontos információt. Egy idő után azonban elkomorul a férfi képe, és már elméjét pörgetve mered az előtte álló apró alakra. Van ugyanis egy apróság ami kissé megijeszti, sőt komolyan megingatja az őrmestert.*
-Más szóval, maga odament az egyik tanácsoshoz, és megkérdezte tőle ki az aki a sorban áruló lehet? *Kétségtelenül egy bátor módszer, bemenni az oroszlán barlangjába és kedélyesen eldiskurálni vele. Ha jól gondolja ezzel a gnóm korábbi ismeretlenségét is elveszítette, méghozzá nem is egy ember lehetett az aki megjegyezhette a képét.*
-Egy politikus még azzal is hazudik, ha csámcsog a tejbetökön. A legtöbb nemes előbb tanul meg ferdíteni a dolgokon, mintsem, hogy járni tudna.
*Kornell Pirtianesi származású férfi, amiért egy morzsányit tiszteli is, de tény már semmi nincs abban a családban ami a föld városának erejét és rendíthetetlenségét hordozná. Veszélyes egy alak lehet. És a mágiája is túlszárnyalja a legtöbb Artheniorit. Valóban minden szál hozzá vezet, és ezért volt őrülten veszélyes lépés szemtől szemben beszélni vele.
Certon pedig éppen a másik olyan figura aki felé sok szál fut, és sok nyíl mutat. Ők a város talán két legbefolyásosabb embere, és ez utóbbi után már szinte kémkedni sem lehet. Még ő sem látta soha életében, hiába vitte el a sors az őrmesteri fokig.*
-Mit gondol gyaníthat valamit? *Teszi fel a legfontosabb kérdést. Persze ez a tanácstag, talán a legnagyobb játékos mind közül, de még nála sem biztos, hogy minden mellé tévedőt rögtön ellenségnek tekint, noha ez a nagyvilágban való életben maradás egyik kulcsa.
A férfi hamar azon kapja magát, hogy olyan dolgok miatt aggódik amiket elsősorban nem neki kéne megoldania. És amire nem igazán van ráhatása. A kockákat elvetették, már csak a jó eredményben reménykedhet. Mégis, ez az a játék amiben túl sok múlik a szerencsén, az ellenfél iszonyatos túlerővel bír, és ahol a legtöbb árny mozog a háttérben.*
//Őszi forgatag//
//Sorvorim//
*A gnóm elég óvatos, de nem köntörfalaz. Mindketten tudják, hogy tilosban járnak, és csúnyán megüthetik a bokájukat, ha az őrmester egyik kollégája kérdéseket tenne fel itt a sikátorban a hallottakról. Az üdvözlésre ismét csak biccentés a válasz. Csendben és figyelmesen hallgatja a besúgó szavait, nem akar semmiről lemaradni, vagy félreérteni egy amúgy fontos információt. Egy idő után azonban elkomorul a férfi képe, és már elméjét pörgetve mered az előtte álló apró alakra. Van ugyanis egy apróság ami kissé megijeszti, sőt komolyan megingatja az őrmestert.*
-Más szóval, maga odament az egyik tanácsoshoz, és megkérdezte tőle ki az aki a sorban áruló lehet? *Kétségtelenül egy bátor módszer, bemenni az oroszlán barlangjába és kedélyesen eldiskurálni vele. Ha jól gondolja ezzel a gnóm korábbi ismeretlenségét is elveszítette, méghozzá nem is egy ember lehetett az aki megjegyezhette a képét.*
-Egy politikus még azzal is hazudik, ha csámcsog a tejbetökön. A legtöbb nemes előbb tanul meg ferdíteni a dolgokon, mintsem, hogy járni tudna.
*Kornell Pirtianesi származású férfi, amiért egy morzsányit tiszteli is, de tény már semmi nincs abban a családban ami a föld városának erejét és rendíthetetlenségét hordozná. Veszélyes egy alak lehet. És a mágiája is túlszárnyalja a legtöbb Artheniorit. Valóban minden szál hozzá vezet, és ezért volt őrülten veszélyes lépés szemtől szemben beszélni vele.
Certon pedig éppen a másik olyan figura aki felé sok szál fut, és sok nyíl mutat. Ők a város talán két legbefolyásosabb embere, és ez utóbbi után már szinte kémkedni sem lehet. Még ő sem látta soha életében, hiába vitte el a sors az őrmesteri fokig.*
-Mit gondol gyaníthat valamit? *Teszi fel a legfontosabb kérdést. Persze ez a tanácstag, talán a legnagyobb játékos mind közül, de még nála sem biztos, hogy minden mellé tévedőt rögtön ellenségnek tekint, noha ez a nagyvilágban való életben maradás egyik kulcsa.
A férfi hamar azon kapja magát, hogy olyan dolgok miatt aggódik amiket elsősorban nem neki kéne megoldania. És amire nem igazán van ráhatása. A kockákat elvetették, már csak a jó eredményben reménykedhet. Mégis, ez az a játék amiben túl sok múlik a szerencsén, az ellenfél iszonyatos túlerővel bír, és ahol a legtöbb árny mozog a háttérben.*
5735. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 19:04:28
Üzenet elküldve: 2016-10-16 19:04:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
-Jól kell tudni elkészíteni, ez a kulcsa a vadhúsnak.
*Na persze szinte minden ilyen, de a vadra tényleg oda kell figyelni.* -Egyik legjobb amit életemben ettem, az szarvaskolbász volt áfonyás mustárral. A vaddisznó zsírosabb, az őz, szarvas, nyúl szárazabb. Nyulat rengeteget ettem már. Ó, de bocsáss meg... kicsit elkalandoztam. *mosolyodik el és egy elnézéskérő pillantást mutat.* -Csak tudod, szeretek főzni.
*Nem egy konyha ördöge, de van egy-két különlegesebb fogás, amit remekül képes elkészíteni. Mondjuk vadász lévén az, hogy tud főzni meg jót sütni a vadhúsból, talán nem olyan meglepő.*
-Még jó, hogy nem lett tőle nagyobb bajod. Az ismeretlen, új ízeket nem mindenki bírja, bár leginkább ugye akkor a hasunk fáj nem a fejünk. Szóval lehet, hogy tényleg erjedt volt.
*Sosem szerette az erjedésnek indult gyümölcsöket, meg az ilyen aszaltakat sem. Gyerekkorában kifejezetten sok zöld almát meg zöld szilvát bezabált, ami ugye még éretlen volt, de nem bánta.
Az ételjegyeket beváltják és hamarosan eléjük hozzák a kért ételt.*
-Megtisztelnél azzal, hogy elfogyasztasz velem valami italt? *kérdezi felbátorodva.* -Ha már különleges alkalom, hát ez igazán az nemde?
*Arca kedves mosolyra húzódik, de ha elutasítják ezért sem fog megharagudni. Számára ez a találkozás Ephemiaval annak mondható, lényegében már az első pillanattól kezdve az, amint megpillantotta.*
-Kár is lenne összepiszkolni ezt a remek ruhát, hiszen nagyon csinosan vagy benne. Hát én bepiszkoltam ezt a zöld ruhát. *mutat végig magán.* -De aztán alaposan kimostam. Sajnálnám, ha hasznavehetetlenné válna, mert évek óta nagy becsben tartom. Elf ruházat. Nagyon praktikus, kényelmes, könnyű, de mégis nagyon ellenálló az anyaga. Ha vadászni megyek is ez van rajtam, de a nadrágom és a bakancsom kimondottan vadászatra való. Apropó. Lehet be kellene szereznem egy szép vadász felsőt is, valami vastagat, hiszen jön a tél.
*A Lugasról nincsenek kellemes emlékei, mivel a végén már halálra idegesítette az útvesztő.*
-Az egy nagyon erős mágiával átitatott labirintus, amivel régen a banditákat szorították vissza. Mára már csak különleges rendezvények helyeként szolgál, mint a próba nevű játék. Tárgyakat kellett megszerezni, de voltak ám csapdák is, szóval nem volt veszélytelen. Ja és persze folyamatosan formálódott meg változtatta magát. Elképesztő volt.
*Látott már pár dolgot élete során, de ilyet még azóta sem. Lenyűgöző, lélegzetelállító, de veszélyes és könnyen elveszítheti benne az ember önmagát.*
-Igen, ez természetesebb, egyszerűbb. Itt aztán felesleges is lenne megjátszani magát bárkinek. A hencegő urakat pedig mosolyogva végig kell hallgatni és okosan bólogatni... ilyen egy vérbeli diplomata élete nem? *érdeklődik nevetve, majd megérkeznek az ételek!*
-Nagyon köszönjük!
*Daranel étele gőzölgő és ínycsiklandó. Alig várja, hogy kényeztethesse vele ízlelőbimbóit.*
-Jó étvágyat Ephemia.
*Az első falattal azért óvatos, nehogy megégesse nyelvét, majd elismerően bólogat.*
-Hát ez mennyei! És a te levesed?
//Őszi Forgatag//
//Ephemia//
-Jól kell tudni elkészíteni, ez a kulcsa a vadhúsnak.
*Na persze szinte minden ilyen, de a vadra tényleg oda kell figyelni.* -Egyik legjobb amit életemben ettem, az szarvaskolbász volt áfonyás mustárral. A vaddisznó zsírosabb, az őz, szarvas, nyúl szárazabb. Nyulat rengeteget ettem már. Ó, de bocsáss meg... kicsit elkalandoztam. *mosolyodik el és egy elnézéskérő pillantást mutat.* -Csak tudod, szeretek főzni.
*Nem egy konyha ördöge, de van egy-két különlegesebb fogás, amit remekül képes elkészíteni. Mondjuk vadász lévén az, hogy tud főzni meg jót sütni a vadhúsból, talán nem olyan meglepő.*
-Még jó, hogy nem lett tőle nagyobb bajod. Az ismeretlen, új ízeket nem mindenki bírja, bár leginkább ugye akkor a hasunk fáj nem a fejünk. Szóval lehet, hogy tényleg erjedt volt.
*Sosem szerette az erjedésnek indult gyümölcsöket, meg az ilyen aszaltakat sem. Gyerekkorában kifejezetten sok zöld almát meg zöld szilvát bezabált, ami ugye még éretlen volt, de nem bánta.
Az ételjegyeket beváltják és hamarosan eléjük hozzák a kért ételt.*
-Megtisztelnél azzal, hogy elfogyasztasz velem valami italt? *kérdezi felbátorodva.* -Ha már különleges alkalom, hát ez igazán az nemde?
*Arca kedves mosolyra húzódik, de ha elutasítják ezért sem fog megharagudni. Számára ez a találkozás Ephemiaval annak mondható, lényegében már az első pillanattól kezdve az, amint megpillantotta.*
-Kár is lenne összepiszkolni ezt a remek ruhát, hiszen nagyon csinosan vagy benne. Hát én bepiszkoltam ezt a zöld ruhát. *mutat végig magán.* -De aztán alaposan kimostam. Sajnálnám, ha hasznavehetetlenné válna, mert évek óta nagy becsben tartom. Elf ruházat. Nagyon praktikus, kényelmes, könnyű, de mégis nagyon ellenálló az anyaga. Ha vadászni megyek is ez van rajtam, de a nadrágom és a bakancsom kimondottan vadászatra való. Apropó. Lehet be kellene szereznem egy szép vadász felsőt is, valami vastagat, hiszen jön a tél.
*A Lugasról nincsenek kellemes emlékei, mivel a végén már halálra idegesítette az útvesztő.*
-Az egy nagyon erős mágiával átitatott labirintus, amivel régen a banditákat szorították vissza. Mára már csak különleges rendezvények helyeként szolgál, mint a próba nevű játék. Tárgyakat kellett megszerezni, de voltak ám csapdák is, szóval nem volt veszélytelen. Ja és persze folyamatosan formálódott meg változtatta magát. Elképesztő volt.
*Látott már pár dolgot élete során, de ilyet még azóta sem. Lenyűgöző, lélegzetelállító, de veszélyes és könnyen elveszítheti benne az ember önmagát.*
-Igen, ez természetesebb, egyszerűbb. Itt aztán felesleges is lenne megjátszani magát bárkinek. A hencegő urakat pedig mosolyogva végig kell hallgatni és okosan bólogatni... ilyen egy vérbeli diplomata élete nem? *érdeklődik nevetve, majd megérkeznek az ételek!*
-Nagyon köszönjük!
*Daranel étele gőzölgő és ínycsiklandó. Alig várja, hogy kényeztethesse vele ízlelőbimbóit.*
-Jó étvágyat Ephemia.
*Az első falattal azért óvatos, nehogy megégesse nyelvét, majd elismerően bólogat.*
-Hát ez mennyei! És a te levesed?
5734. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 18:33:16
Üzenet elküldve: 2016-10-16 18:33:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Szerencsére az őrmester hamar észreveszi és a szakmai szempontoknak megfelelő módon közli is a gnómmal, hogy merre kell mennie. A róka tisztes távolságból követi előljáróját és amikor az behúzódik egy nyugodtabb helyre akkor egy finom körbetekintést követően bemegy utána. A körülmények adottak a nyugodt eszmecserére és még egy kétméter magas vörösköpönyeges alak sem tűnik fel senkinek ami jó hír mindkettejük számára.*
- Üdvözlöm őrmester. *Köszönti a városőrt és még egyszer körbetekint, hogy biztosan nem hallgatja e valaki őket.* - Habár a kérése igen szűkszavú volt azért megtudtam ezt-azt a tanács három tagjáról. *A róka nem akar belemenni hatalmas okfejtésekbe és elemezni sem a hallottakat, csak közölni akarja a lényeges információkat, amelyekből azért akad szép számmal.*
- Mivel ön nem hagyott meg konkrétumokat, ezért én magam választottam ki a számomra gyanús tanácstagot. A választott célpont Krollnel tanácsos volt, aki több szálon is kötődik a déli területekhez. *Erről nem akar bővebben beszámolni, bizonyára Aoneer maga is tisztában van a politikával és a történelemmel.*
- Sikerült a közelébe férkőzni és alaposan elbeszélgetni vele. Ő maga nem tűnt árulónak, sem olyannak, aki képes lenne a holtakkal összeállni. De természetesen senkiben sem lehet megbízni és a nemesek, mint azt tudjuk, mindig oda állnak ahova. *Itt megakasztja a mondatot és nem fejezi be. Az Őrmester úgy is tudja.*
- Két személyről esett szó a beszélgetésen. Az egyik Certon tanácsos, aki úgy tűnik Krollnel szövetségese lehet a tanácsban, hiszen alapvetően barátsággal és bizalommal beszélt róla. A másik személy Humbaq a bányák őrzője. Nos, ő az, akit a tanácsos kimondottan árulónak tart. *Természetesen ilyen kifejezetten nem állította Krollnel, hogy a törpe esetleg elárulná a várost, de egy politikus félmondata többet is elmond, mint amit kéne.*
- Azt azért megjegyezném önnek őrmester, hogy ezek az elsődleges megfigyelés eredményei. *Egyelőre nem akar többet mondani, de bőven van még mit megbeszélniük, hiszen a további munkához és főleg az alapos munkához, neki is szüksége van az őrség információira és hátterére. Azonban ezzel még kivár és megvárja az őrmester reagcióját.*
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Szerencsére az őrmester hamar észreveszi és a szakmai szempontoknak megfelelő módon közli is a gnómmal, hogy merre kell mennie. A róka tisztes távolságból követi előljáróját és amikor az behúzódik egy nyugodtabb helyre akkor egy finom körbetekintést követően bemegy utána. A körülmények adottak a nyugodt eszmecserére és még egy kétméter magas vörösköpönyeges alak sem tűnik fel senkinek ami jó hír mindkettejük számára.*
- Üdvözlöm őrmester. *Köszönti a városőrt és még egyszer körbetekint, hogy biztosan nem hallgatja e valaki őket.* - Habár a kérése igen szűkszavú volt azért megtudtam ezt-azt a tanács három tagjáról. *A róka nem akar belemenni hatalmas okfejtésekbe és elemezni sem a hallottakat, csak közölni akarja a lényeges információkat, amelyekből azért akad szép számmal.*
- Mivel ön nem hagyott meg konkrétumokat, ezért én magam választottam ki a számomra gyanús tanácstagot. A választott célpont Krollnel tanácsos volt, aki több szálon is kötődik a déli területekhez. *Erről nem akar bővebben beszámolni, bizonyára Aoneer maga is tisztában van a politikával és a történelemmel.*
- Sikerült a közelébe férkőzni és alaposan elbeszélgetni vele. Ő maga nem tűnt árulónak, sem olyannak, aki képes lenne a holtakkal összeállni. De természetesen senkiben sem lehet megbízni és a nemesek, mint azt tudjuk, mindig oda állnak ahova. *Itt megakasztja a mondatot és nem fejezi be. Az Őrmester úgy is tudja.*
- Két személyről esett szó a beszélgetésen. Az egyik Certon tanácsos, aki úgy tűnik Krollnel szövetségese lehet a tanácsban, hiszen alapvetően barátsággal és bizalommal beszélt róla. A másik személy Humbaq a bányák őrzője. Nos, ő az, akit a tanácsos kimondottan árulónak tart. *Természetesen ilyen kifejezetten nem állította Krollnel, hogy a törpe esetleg elárulná a várost, de egy politikus félmondata többet is elmond, mint amit kéne.*
- Azt azért megjegyezném önnek őrmester, hogy ezek az elsődleges megfigyelés eredményei. *Egyelőre nem akar többet mondani, de bőven van még mit megbeszélniük, hiszen a további munkához és főleg az alapos munkához, neki is szüksége van az őrség információira és hátterére. Azonban ezzel még kivár és megvárja az őrmester reagcióját.*
5733. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 17:34:05
Üzenet elküldve: 2016-10-16 17:34:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Sorvorim//
*Elég különös érzés keríti hatalmába, olyan amit az ember nem szeret érezni a városőri köpeny alatt. Valaki figyeli. Mikor óvatosan végigpásztázza a környezetét, akkor látja csak meg az ismerős gnómot, akivel valóban nem ártana némi szót váltania, hiszen épp elég problémát varrt a nyakába legutóbbi üzenetével, és hasonló mértékű problémákat okozhat az ő és az őrség számára, ha az apró fickó lebukik. Azonban a forgatag legelőkelőbb, és legdrágább árukat felvonultató bódéja még messze áll a nyugodt helyektől ahol ezt a tárgyalást megejthetik. Röviden biccent a rókának, jelezve, hogy észlelte a jelenlétét, majd gyors búcsút vesz az ékszerárusító asszonyoktól, és nyugodt léptekkel elindul egy kevésbé zsúfolt helyre, a piacról elvezető egyik mellékutcába.*
-Elnézést, nemsokára visszajövök. *Ennél többet nem akar magyarázkodni. Mint tehetős vásárló nem ő az akinek körbe kell ugrálnia az árust, mi több épp fordítva kéne lennie a dolgoknak.
Nem hinné, hogy vértben, vörös köpenyben, egy termetes madárral a jobb karján nehéz lenne követni, és messzire sem megy. Ha eljutott a sikátorba, a falnak támasztja a hátát, és várja a másikat, itt nyugodtan beszélhetnek. A tömeg zaja még azt is elnyomná, ha valaki ordibálna idekint.*
~Talán most eldől.~ *Gondolja. A hadnagya már szinte úgy beszélt a főtanácsról mint háborús ellenfelekről, és elpusztítandó ellenségekről, miközben szinte semmit nem tudnak róluk. Az őrmester várakozása közben nem kissé feszült, sok múlik azon amit a rókától hallani fog.*
//Őszi Forgatag//
//Sorvorim//
*Elég különös érzés keríti hatalmába, olyan amit az ember nem szeret érezni a városőri köpeny alatt. Valaki figyeli. Mikor óvatosan végigpásztázza a környezetét, akkor látja csak meg az ismerős gnómot, akivel valóban nem ártana némi szót váltania, hiszen épp elég problémát varrt a nyakába legutóbbi üzenetével, és hasonló mértékű problémákat okozhat az ő és az őrség számára, ha az apró fickó lebukik. Azonban a forgatag legelőkelőbb, és legdrágább árukat felvonultató bódéja még messze áll a nyugodt helyektől ahol ezt a tárgyalást megejthetik. Röviden biccent a rókának, jelezve, hogy észlelte a jelenlétét, majd gyors búcsút vesz az ékszerárusító asszonyoktól, és nyugodt léptekkel elindul egy kevésbé zsúfolt helyre, a piacról elvezető egyik mellékutcába.*
-Elnézést, nemsokára visszajövök. *Ennél többet nem akar magyarázkodni. Mint tehetős vásárló nem ő az akinek körbe kell ugrálnia az árust, mi több épp fordítva kéne lennie a dolgoknak.
Nem hinné, hogy vértben, vörös köpenyben, egy termetes madárral a jobb karján nehéz lenne követni, és messzire sem megy. Ha eljutott a sikátorba, a falnak támasztja a hátát, és várja a másikat, itt nyugodtan beszélhetnek. A tömeg zaja még azt is elnyomná, ha valaki ordibálna idekint.*
~Talán most eldől.~ *Gondolja. A hadnagya már szinte úgy beszélt a főtanácsról mint háborús ellenfelekről, és elpusztítandó ellenségekről, miközben szinte semmit nem tudnak róluk. Az őrmester várakozása közben nem kissé feszült, sok múlik azon amit a rókától hallani fog.*
5732. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 12:28:28
Üzenet elküldve: 2016-10-16 12:28:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Aoneer figyelmébe//
*A piac az mindig piac. Legyen akár ünnepség legyen akár egy hétköznap. A csőcselék a polgárság és mindenki kiözönlik vásárolni, cseverészni és más egyebet elintézni. Ez az ünnep talán abban más, hogy a nagy felhajtás kivonz egy két nemest is az odújából. Svor lassan halad a tömegben és mivel igencsak alacsony termettel áldották meg az égiek néha meg meg kell, álljon, hogy egy magasabb pontot keressen és szét tudjon nézni. Egy pad, egy doboz, vagy bármi, ami segíthet többet észlelni a küldetéséhez most elengedhetetlen a számára. Tekintete, folyamatosan fürkészi a tömeget és benne az igen magas és nagyra nőtt őrmestert. Svor feltételezi, hogy a városi őrség prominens tagját nem lesz nehéz kézre keríteni, hiszen a mérete és esetleges páncélzata könnyen elárulhatja. Nem beszélve arról, hogy több kollégája is lehet körülötte, ezért elsődlegesen az őrség egyenruháit figyeli. Ahogy halad a tömegben kiszúr egy pár tagot számláló őrjáratot. Nem is rest megközelíteni őket, hogy szemügyre vegye, de a végén nem jár sikerrel. Folyamatosan tekint előre hátra jobbra és balra, amíg végül ki is szúrja a magas őrmestert. A keresett személy éppen egy bódénál álldogál, ahogy a tömegből ki tudja venni a tevékenységét. Nem akarja megzavarni, sem leszólítani, ki tudja mit is csinál éppen, vagy alkalmas e most. Nem beszélve arról, hogy az sem a legjobb, ha sokat együtt látják őket. Jobbnak látja, ha majd az őr talál rá. Éppen ezért egy aránylag jól látható területre áll és várja, hogy Aoneer felfedezze.*
//Őszi Forgatag//
//Aoneer figyelmébe//
*A piac az mindig piac. Legyen akár ünnepség legyen akár egy hétköznap. A csőcselék a polgárság és mindenki kiözönlik vásárolni, cseverészni és más egyebet elintézni. Ez az ünnep talán abban más, hogy a nagy felhajtás kivonz egy két nemest is az odújából. Svor lassan halad a tömegben és mivel igencsak alacsony termettel áldották meg az égiek néha meg meg kell, álljon, hogy egy magasabb pontot keressen és szét tudjon nézni. Egy pad, egy doboz, vagy bármi, ami segíthet többet észlelni a küldetéséhez most elengedhetetlen a számára. Tekintete, folyamatosan fürkészi a tömeget és benne az igen magas és nagyra nőtt őrmestert. Svor feltételezi, hogy a városi őrség prominens tagját nem lesz nehéz kézre keríteni, hiszen a mérete és esetleges páncélzata könnyen elárulhatja. Nem beszélve arról, hogy több kollégája is lehet körülötte, ezért elsődlegesen az őrség egyenruháit figyeli. Ahogy halad a tömegben kiszúr egy pár tagot számláló őrjáratot. Nem is rest megközelíteni őket, hogy szemügyre vegye, de a végén nem jár sikerrel. Folyamatosan tekint előre hátra jobbra és balra, amíg végül ki is szúrja a magas őrmestert. A keresett személy éppen egy bódénál álldogál, ahogy a tömegből ki tudja venni a tevékenységét. Nem akarja megzavarni, sem leszólítani, ki tudja mit is csinál éppen, vagy alkalmas e most. Nem beszélve arról, hogy az sem a legjobb, ha sokat együtt látják őket. Jobbnak látja, ha majd az őr talál rá. Éppen ezért egy aránylag jól látható területre áll és várja, hogy Aoneer felfedezze.*
5731. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 10:16:51
Üzenet elküldve: 2016-10-16 10:16:51
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*Bólint, hogy elég lesz, majd megrázza a fejét, hogy nem kell több. Ami azt illeti az étvágya is mintha megcsappant volna. Hiába, az ilyesfajta beszélgetések megülik az ember gyomrát. Nem készült arra, hogy ilyenről fognak beszélni, bár ami azt illeti ő maga tehet erről, hiszen ő hozta fel, szóval tulajdonképpen saját magát sodorta bele egy kellemetlen szituációba. Kínos ez, és nem csak neki. Ez a dolog már túlhaladt azon, hogy a konyhaasztalon hasalva kéjesen sikítozik. Itt már tiszta vizet kell önteni a pohárba.*
- Ő mindig közöttünk fog állni.
*Nem a halott parasztlány szellemére gondol, hanem a nagyon is élő Kaganra, aki van annyira önérzetes, hogy nehezményezze azt, hogy valaki rátette a mancsát arra, ami az övé. Másrészről Lea igenis szereti őt, noha nem érez iránta mindent elsöprő, szenvedélyes szerelmet, persze voltak ilyen idők is, még évekkel ezelőtt. Azóta csak gyengéd szeretettel szereti, elfogadva azt a tényt, hogy sosem lesz az övé, vagy nem annyira, mint azt Lea szeretné, mert egyszerűen nem tud kibújni a bőréből. Ebbe Lea már régen belenyugodott. Barátságuk ettől függetlenül mély és őszinte.
Az asztalon kinyúlva megfogja Laor kezét és hüvelykujjával végigsimít annak kézfején. Egy darabig oda mered. A harcos kardforgatástól megkérgesedett tenyerére, mellyel mégis úgy simogat, hogy Lea dorombol, mint egy kiscica.*
- Nem szeretném, hogy bármelyikünk is bántson.
*Ahhoz túl fontossá vált Lea számára. Hogy miért? Mert itt nem egy röpke liezonról van szó, mint annak idején a raplis fickóval. Itt arról van szó, hogy ő megtanult kibújni a bőréből. Laortól. Elfelejteni azokat a dolgokat, amik máskor mindig ott motoszkáltak az agyának egy hátsó szegletében, és csak magára gondolni. Hiszen hiába van a népe mértékével mérve nagy hatalma, mikor végül is ő is csak egy nő. Az elhanyagolt fajtából. Erre most ajándékot vesznek neki? Ami még hagyján, hiszen számtalan ajándékot kapott Kagantól az elmúlt bő egy évtizedben, hanem, az, hogy valaki beszél a hozzá fűződő érzelmeiről, még ha csak burkolt formában is. Ettől zavarba jön, és nem igazán tudja kezelni a helyzetet. Szíve szerint felpattanna, és csapot-papot itt hagyva elrohanna. Azonban mégsem teszi, mert lehet, hogy Laor is pont ugyanerre gondol, így meghagyja neki a lehetőséget. Kezét egyébként továbbra is a férfi kezén tartja és cirógatja, hacsak az el nem húzta már. Ha Laor még nem menekült el lélekszakadva, akkor Lea folytatja.*
- Remélem, hogy megérted és elfogadod.
*Magyarán Laor bármit is érezzen Lea iránt, mindig be kell majd érnie azzal, hogy csak másodhegedűs lehet, még akkor is ha Lea egyébként hozzá hasonlóan érez. Mert mindent összevetve neki is a kötelesség az első, a kötelességei pedig Kaganhoz és a törzshöz kötik, még akkor is, ha az utóbbi időben a Lea képviselte spirituális dolgok már veszítettek a jelentőségükből. Mindezek ellenére Lea továbbra is szívesen élvezné Laor társaságát, és nem csak pucéran, mikor ágyékuk összefeszül, hanem így is, mint most.*
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*Bólint, hogy elég lesz, majd megrázza a fejét, hogy nem kell több. Ami azt illeti az étvágya is mintha megcsappant volna. Hiába, az ilyesfajta beszélgetések megülik az ember gyomrát. Nem készült arra, hogy ilyenről fognak beszélni, bár ami azt illeti ő maga tehet erről, hiszen ő hozta fel, szóval tulajdonképpen saját magát sodorta bele egy kellemetlen szituációba. Kínos ez, és nem csak neki. Ez a dolog már túlhaladt azon, hogy a konyhaasztalon hasalva kéjesen sikítozik. Itt már tiszta vizet kell önteni a pohárba.*
- Ő mindig közöttünk fog állni.
*Nem a halott parasztlány szellemére gondol, hanem a nagyon is élő Kaganra, aki van annyira önérzetes, hogy nehezményezze azt, hogy valaki rátette a mancsát arra, ami az övé. Másrészről Lea igenis szereti őt, noha nem érez iránta mindent elsöprő, szenvedélyes szerelmet, persze voltak ilyen idők is, még évekkel ezelőtt. Azóta csak gyengéd szeretettel szereti, elfogadva azt a tényt, hogy sosem lesz az övé, vagy nem annyira, mint azt Lea szeretné, mert egyszerűen nem tud kibújni a bőréből. Ebbe Lea már régen belenyugodott. Barátságuk ettől függetlenül mély és őszinte.
Az asztalon kinyúlva megfogja Laor kezét és hüvelykujjával végigsimít annak kézfején. Egy darabig oda mered. A harcos kardforgatástól megkérgesedett tenyerére, mellyel mégis úgy simogat, hogy Lea dorombol, mint egy kiscica.*
- Nem szeretném, hogy bármelyikünk is bántson.
*Ahhoz túl fontossá vált Lea számára. Hogy miért? Mert itt nem egy röpke liezonról van szó, mint annak idején a raplis fickóval. Itt arról van szó, hogy ő megtanult kibújni a bőréből. Laortól. Elfelejteni azokat a dolgokat, amik máskor mindig ott motoszkáltak az agyának egy hátsó szegletében, és csak magára gondolni. Hiszen hiába van a népe mértékével mérve nagy hatalma, mikor végül is ő is csak egy nő. Az elhanyagolt fajtából. Erre most ajándékot vesznek neki? Ami még hagyján, hiszen számtalan ajándékot kapott Kagantól az elmúlt bő egy évtizedben, hanem, az, hogy valaki beszél a hozzá fűződő érzelmeiről, még ha csak burkolt formában is. Ettől zavarba jön, és nem igazán tudja kezelni a helyzetet. Szíve szerint felpattanna, és csapot-papot itt hagyva elrohanna. Azonban mégsem teszi, mert lehet, hogy Laor is pont ugyanerre gondol, így meghagyja neki a lehetőséget. Kezét egyébként továbbra is a férfi kezén tartja és cirógatja, hacsak az el nem húzta már. Ha Laor még nem menekült el lélekszakadva, akkor Lea folytatja.*
- Remélem, hogy megérted és elfogadod.
*Magyarán Laor bármit is érezzen Lea iránt, mindig be kell majd érnie azzal, hogy csak másodhegedűs lehet, még akkor is ha Lea egyébként hozzá hasonlóan érez. Mert mindent összevetve neki is a kötelesség az első, a kötelességei pedig Kaganhoz és a törzshöz kötik, még akkor is, ha az utóbbi időben a Lea képviselte spirituális dolgok már veszítettek a jelentőségükből. Mindezek ellenére Lea továbbra is szívesen élvezné Laor társaságát, és nem csak pucéran, mikor ágyékuk összefeszül, hanem így is, mint most.*
5730. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-16 09:28:12
Üzenet elküldve: 2016-10-16 09:28:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*Könyökét az asztalra fektetve, állát támasztva hallgatja Daranel beszámolóját az ételekről. Olyan átéléssel beszél róluk, hogy a lány szája akaratlanul is széles mosolyra húzódik. Ő is sokféle ínyencséget kóstolt már élete során, talán felsorolni is sok lenne.*
- A vadhús igen finom, de még én sem sokszor eszem. Alkoholt meg végképp nem iszom, én is csak különleges alkalmakkor. Egyébként családi étkezéseknél mindig a desszert a kedvencem. Ha életem végéig azon kellene élnem, nem panaszkodnék! Erről jut eszembe, egyszer a nagybátyám egy utazása alkalmával hozatott egy nagy tál édességet, valami ismeretlen eredetű gyümölcsből. Nem tudom mi lehetett benne, de egy napig fájt tőle a fejem. Talán erjedt gyümölcsből készülhetett, nem tudom... *Ekkor szeme az itallapra téved.* Tényleg különlegesek! Van itt olyan is, amilyenről még életemben nem hallottam.
*Imádja az ételeket, bár általánosságban véve nincs nagy étvágya. Mostanában meg főleg. Úgy érzi, nem szívesen étkezik együtt családjával, pláne ha minden egyes ilyen alkalom feszültséget szül. Nem, az Aquista család nem a harmóniáról híres.
De ez a helyzet most teljesen más. Végre elfeledkezhet az otthoniakról, és csodák csodája, még étvágya is van. Gyomra megint kordul egyet, és mint egy hívásra, már ott is terem mellettük egy felszolgáló. A lány közli vele rendelésüket, átnyújtja az ételjegyeket, s amaz már el is viharzik hogy az ennivalókat kihozza.*
- Tyúkokat és disznókat? Koszosnak hangzik, de megsúgom, lehet én is kipróbáltam volna. Természetesen egy arra alkalmasabb öltözékben. *Végigtekint jelenlegi ruházatán.* A Lugas Labirintusról egyébként még nem hallottam. Az micsoda? Érdekesnek hangzik. Tudod, még nem sok ilyen mulatságon volt szerencsém részt venni. Mifelénk mondhatni mást neveznek szórakozásnak. Elegáns öltözetek, drága ételek és italok, kiöltözött nők, egymásnak hencegő urak, ilyesmi. Azért ez mennyire más! Itt tényleg tudnak mulatni az emberek.
*Saját bőrén tudja most tapasztalni a különböző társadalmi státuszú emberek és lények közötti áthatolhatatlan szakadékot. Míg a gazdag személy fényűzésében már azt sem tudja, mit kezdjen fájdalmasan unalmas életével, addig a köznép már a legkisebb dologban is meglátja lehetőségeket. Ilyen értelemben egyáltalán nem büszke származására.
Közben a szolgáló az ételeket is kihozza, s ő megköszöni neki. A leves ugyan hideg, de az illata különleges és kétség kívül étvágygerjesztő.*
- Nos, akkor jó étvágyat!
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*Könyökét az asztalra fektetve, állát támasztva hallgatja Daranel beszámolóját az ételekről. Olyan átéléssel beszél róluk, hogy a lány szája akaratlanul is széles mosolyra húzódik. Ő is sokféle ínyencséget kóstolt már élete során, talán felsorolni is sok lenne.*
- A vadhús igen finom, de még én sem sokszor eszem. Alkoholt meg végképp nem iszom, én is csak különleges alkalmakkor. Egyébként családi étkezéseknél mindig a desszert a kedvencem. Ha életem végéig azon kellene élnem, nem panaszkodnék! Erről jut eszembe, egyszer a nagybátyám egy utazása alkalmával hozatott egy nagy tál édességet, valami ismeretlen eredetű gyümölcsből. Nem tudom mi lehetett benne, de egy napig fájt tőle a fejem. Talán erjedt gyümölcsből készülhetett, nem tudom... *Ekkor szeme az itallapra téved.* Tényleg különlegesek! Van itt olyan is, amilyenről még életemben nem hallottam.
*Imádja az ételeket, bár általánosságban véve nincs nagy étvágya. Mostanában meg főleg. Úgy érzi, nem szívesen étkezik együtt családjával, pláne ha minden egyes ilyen alkalom feszültséget szül. Nem, az Aquista család nem a harmóniáról híres.
De ez a helyzet most teljesen más. Végre elfeledkezhet az otthoniakról, és csodák csodája, még étvágya is van. Gyomra megint kordul egyet, és mint egy hívásra, már ott is terem mellettük egy felszolgáló. A lány közli vele rendelésüket, átnyújtja az ételjegyeket, s amaz már el is viharzik hogy az ennivalókat kihozza.*
- Tyúkokat és disznókat? Koszosnak hangzik, de megsúgom, lehet én is kipróbáltam volna. Természetesen egy arra alkalmasabb öltözékben. *Végigtekint jelenlegi ruházatán.* A Lugas Labirintusról egyébként még nem hallottam. Az micsoda? Érdekesnek hangzik. Tudod, még nem sok ilyen mulatságon volt szerencsém részt venni. Mifelénk mondhatni mást neveznek szórakozásnak. Elegáns öltözetek, drága ételek és italok, kiöltözött nők, egymásnak hencegő urak, ilyesmi. Azért ez mennyire más! Itt tényleg tudnak mulatni az emberek.
*Saját bőrén tudja most tapasztalni a különböző társadalmi státuszú emberek és lények közötti áthatolhatatlan szakadékot. Míg a gazdag személy fényűzésében már azt sem tudja, mit kezdjen fájdalmasan unalmas életével, addig a köznép már a legkisebb dologban is meglátja lehetőségeket. Ilyen értelemben egyáltalán nem büszke származására.
Közben a szolgáló az ételeket is kihozza, s ő megköszöni neki. A leves ugyan hideg, de az illata különleges és kétség kívül étvágygerjesztő.*
- Nos, akkor jó étvágyat!
5729. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-15 22:23:37
Üzenet elküldve: 2016-10-15 22:23:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
- Akkor a krumpliból, és abból a gwufftejes italból kettőt kérünk! *kiált a rendelés után néző szakács felé, aztán szépen elkezdi összeadogatni, hogy mindezért mennyit is kell fizetni. Amikor előttük illatoznak a finomságok és mellettük poharakban az italok, 80 arannyal honorálja a fazekak mesterének (Mesélő (Nyuszi)) fáradozását.
Lehet, hogy ez egy kicsit több, de hát borravaló is van a világon. És a számok világában sem mozog olyan otthonosan. Abban viszont biztos, hogy ha göndör hajú ragaszkodni fog hozzá, hogy az ebéd árából is kivegye a részét, akkor csak elkéri a szakácstól azt a túlméretezett fakanalat, hogy azzal rendszabályozza kicsit a makacs asszonyt.*
- Ühüm. *bólint rá kicsit szórakozottan, ahogy Lea az arcát ékesítő hegek után érdeklődik. Ez persze tettetett közöny. Ha a boszi úgy érzi, hogy ingoványos terepre tévedt, akkor jól érzi. Más kérdés, hogy Laor csalta oda, még ha nem is szándékosan. Egyszerűen ez a történet jutott eszébe, és már elkezdte mesélni, amikor eszébe jutott, hogy erről még senkinek sem beszélt. Most viszont gondolkodás nélkül megtette, még ha fájdalmas is az emlék. És azt is sejteni véli, hogy miért ment ez ennyire könnyen.
Némi könyöklés árán jutnak el egy lócáig, amit egy gyalulatlan és mostanra meglehetősen ételfoltos asztal mellé állítottak. Míg odáig elérnek, van ideje átgondolni, hogy mit is feleljen a kérdésre. Ami azt illeti, olyan sokat nincs mit ezen gondolkodni. Aztán ahogy leülnek és Lea arcába néz, azonnal tudja, hogy most elég nagy ostobaság lenne valami jópofa poénnal elütni a kérdést. A bájos, szeplős arc most komoly, majdnem szigorú. Látszik, hogy komoly volt a kérdés és komoly választ is igényel. Egy pillanatra elmélázik, hogy mikor mondta ki utoljára azt a szót, hogy szeretlek. Hogy kimondta-e valaha? Pedig vannak pillanatok, amikor annyira jólesne. Lehet, hogy ez is egy olyan pillanat. Aztán csak nem tud teljesen kibújni a bőréből.*
- Nem szokás ilyesmit vásárolni valakinek, akihez nem fűznek gyengéd érzelmek.
*Állja a sárga szemek pillantását, aztán közelebb hajol és megcsókolja a finoman ívelt ajkakat. Tényleg szerelmet vallott? Ezt még fel kell dolgozni. És mivel a pillanat emelkedettsége már kezdi feszélyezni, a Lea előtti tálra bök, most már egy vigyorral.*
- Biztos elég lesz? Vagy hozzak még?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.15 22:29:19
//Őszi Forgatag//
//Lea//
- Akkor a krumpliból, és abból a gwufftejes italból kettőt kérünk! *kiált a rendelés után néző szakács felé, aztán szépen elkezdi összeadogatni, hogy mindezért mennyit is kell fizetni. Amikor előttük illatoznak a finomságok és mellettük poharakban az italok, 80 arannyal honorálja a fazekak mesterének (Mesélő (Nyuszi)) fáradozását.
Lehet, hogy ez egy kicsit több, de hát borravaló is van a világon. És a számok világában sem mozog olyan otthonosan. Abban viszont biztos, hogy ha göndör hajú ragaszkodni fog hozzá, hogy az ebéd árából is kivegye a részét, akkor csak elkéri a szakácstól azt a túlméretezett fakanalat, hogy azzal rendszabályozza kicsit a makacs asszonyt.*- Ühüm. *bólint rá kicsit szórakozottan, ahogy Lea az arcát ékesítő hegek után érdeklődik. Ez persze tettetett közöny. Ha a boszi úgy érzi, hogy ingoványos terepre tévedt, akkor jól érzi. Más kérdés, hogy Laor csalta oda, még ha nem is szándékosan. Egyszerűen ez a történet jutott eszébe, és már elkezdte mesélni, amikor eszébe jutott, hogy erről még senkinek sem beszélt. Most viszont gondolkodás nélkül megtette, még ha fájdalmas is az emlék. És azt is sejteni véli, hogy miért ment ez ennyire könnyen.
Némi könyöklés árán jutnak el egy lócáig, amit egy gyalulatlan és mostanra meglehetősen ételfoltos asztal mellé állítottak. Míg odáig elérnek, van ideje átgondolni, hogy mit is feleljen a kérdésre. Ami azt illeti, olyan sokat nincs mit ezen gondolkodni. Aztán ahogy leülnek és Lea arcába néz, azonnal tudja, hogy most elég nagy ostobaság lenne valami jópofa poénnal elütni a kérdést. A bájos, szeplős arc most komoly, majdnem szigorú. Látszik, hogy komoly volt a kérdés és komoly választ is igényel. Egy pillanatra elmélázik, hogy mikor mondta ki utoljára azt a szót, hogy szeretlek. Hogy kimondta-e valaha? Pedig vannak pillanatok, amikor annyira jólesne. Lehet, hogy ez is egy olyan pillanat. Aztán csak nem tud teljesen kibújni a bőréből.*
- Nem szokás ilyesmit vásárolni valakinek, akihez nem fűznek gyengéd érzelmek.
*Állja a sárga szemek pillantását, aztán közelebb hajol és megcsókolja a finoman ívelt ajkakat. Tényleg szerelmet vallott? Ezt még fel kell dolgozni. És mivel a pillanat emelkedettsége már kezdi feszélyezni, a Lea előtti tálra bök, most már egy vigyorral.*
- Biztos elég lesz? Vagy hozzak még?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.15 22:29:19
5728. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-15 18:54:30
Üzenet elküldve: 2016-10-15 18:54:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*Szereti hallgatni Laort, magával ragadják a szavai, legyen szó bármiről is.Igazából a beígért féltékenység is elkerüli, egyszerűen nem tud haragudni egy olyan nőre, vagy inkább leányra, aki addig ápolta Laort, amíg az végül felépült.*
- Ezeket akkor szerezted?
*érinti meg azokat a sebhelyeket, amelyek már régről a férfi arcát díszítik. Azok történetét ismeri, melyek gyógyulásában maga volt a közreműködő, de a régiekről sosem kérdezte. Eddig a pillanatig. Ha fel is figyel a vallomásra ennek nem adja jelét. Legalábbis egyelőre. Bár magában elgondolkodik azon, hogy valószínűleg ez az a pont, amikor veszélyes terepre tévednek.*
- Hálás lehetek neki, hiszen nélküle most nem lennél itt!
*mondja végül arra, hogy a leány már halott. Nem mintha amúgy a halálát kívánta volna, mint a nagyevő nemesasszonynak. Na az a nő nagyon a bögyében van, még akkor is, ha Laor állítása szerint nem "úgy" ismerte. Ki hiszi ezt el? Különben honnan tudná, hogy milyen domborulatai vannak?! Elhessenti a hölgyemény képét, és visszatér az étlaphoz.*
- Azt kérem, amit te is!
*vágja el végül a válogatás okozta problémát. Nem szereti így böngészni az étlapot, ő azt szereti ha van mit enni, és ha sok van abból. A kondérokon végignézve bizony van mit enni, már csak az evés gondolatától is összefut a nyál a szájában. Viszont, mikor Laor burkoltan arra próbál utalni, hogy esetleg sokat eszik, akkor színlelt felháborodással bokszol bele a férfi vállába - az ütése egyébként meglepően erőteljes.*
- Nem tudom, hogy mióta szokás kifizetni, de mióta szokás vásárolni valakinek, akihez nem fűznek gyengéd érzelmek?
*Nem, ezúttal nincs ott az arcán a szokásos kaján vigyor, ami általában ott virít a képes felén, mikor Laort froclizza. Nem, most szó sincs arról, hogy ugratni akarja, csupán visszautal a beszélgetésük egy előző momentumára, mikor Laor azt fejtette ki, hogy a katona rendre beleszeret az ápolójába. Borostyánszín tekintete Laor arcát fürkészi. Nem arról van szó, hogy kellemetlen helyzetbe akarja hozni a férfit, hanem arról hogy tisztába akar kerülni azzal, hogy mit is érez iránta a másik, ha már az előbb utalt olyasmire, hogy kapcsolatuk nem csak arról szól, hogy a konyhaasztalra dönti Leát.
Közben megkapják már az adagjukat, így a férfi kap a válaszadásra némi haladékot. Természetesen olyan sokat nem, csak annyit amíg találnak valami helyet, ahová leülhetnek megenni az ételüket. Aztán amikor már ülnek, akkor ugyanazzal a fürkész szempárral találhatja szembe magát, aki az imént is kíváncsian vizsgálta az arcát. A bugyellárist az asztalra teszi, mert egyelőre nem tekinti lezártnak az ügyletet.*
//Őszi Forgatag//
//Laor//
*Szereti hallgatni Laort, magával ragadják a szavai, legyen szó bármiről is.Igazából a beígért féltékenység is elkerüli, egyszerűen nem tud haragudni egy olyan nőre, vagy inkább leányra, aki addig ápolta Laort, amíg az végül felépült.*
- Ezeket akkor szerezted?
*érinti meg azokat a sebhelyeket, amelyek már régről a férfi arcát díszítik. Azok történetét ismeri, melyek gyógyulásában maga volt a közreműködő, de a régiekről sosem kérdezte. Eddig a pillanatig. Ha fel is figyel a vallomásra ennek nem adja jelét. Legalábbis egyelőre. Bár magában elgondolkodik azon, hogy valószínűleg ez az a pont, amikor veszélyes terepre tévednek.*
- Hálás lehetek neki, hiszen nélküle most nem lennél itt!
*mondja végül arra, hogy a leány már halott. Nem mintha amúgy a halálát kívánta volna, mint a nagyevő nemesasszonynak. Na az a nő nagyon a bögyében van, még akkor is, ha Laor állítása szerint nem "úgy" ismerte. Ki hiszi ezt el? Különben honnan tudná, hogy milyen domborulatai vannak?! Elhessenti a hölgyemény képét, és visszatér az étlaphoz.*
- Azt kérem, amit te is!
*vágja el végül a válogatás okozta problémát. Nem szereti így böngészni az étlapot, ő azt szereti ha van mit enni, és ha sok van abból. A kondérokon végignézve bizony van mit enni, már csak az evés gondolatától is összefut a nyál a szájában. Viszont, mikor Laor burkoltan arra próbál utalni, hogy esetleg sokat eszik, akkor színlelt felháborodással bokszol bele a férfi vállába - az ütése egyébként meglepően erőteljes.*
- Nem tudom, hogy mióta szokás kifizetni, de mióta szokás vásárolni valakinek, akihez nem fűznek gyengéd érzelmek?
*Nem, ezúttal nincs ott az arcán a szokásos kaján vigyor, ami általában ott virít a képes felén, mikor Laort froclizza. Nem, most szó sincs arról, hogy ugratni akarja, csupán visszautal a beszélgetésük egy előző momentumára, mikor Laor azt fejtette ki, hogy a katona rendre beleszeret az ápolójába. Borostyánszín tekintete Laor arcát fürkészi. Nem arról van szó, hogy kellemetlen helyzetbe akarja hozni a férfit, hanem arról hogy tisztába akar kerülni azzal, hogy mit is érez iránta a másik, ha már az előbb utalt olyasmire, hogy kapcsolatuk nem csak arról szól, hogy a konyhaasztalra dönti Leát.
Közben megkapják már az adagjukat, így a férfi kap a válaszadásra némi haladékot. Természetesen olyan sokat nem, csak annyit amíg találnak valami helyet, ahová leülhetnek megenni az ételüket. Aztán amikor már ülnek, akkor ugyanazzal a fürkész szempárral találhatja szembe magát, aki az imént is kíváncsian vizsgálta az arcát. A bugyellárist az asztalra teszi, mert egyelőre nem tekinti lezártnak az ügyletet.*
5727. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-15 15:12:57
Üzenet elküldve: 2016-10-15 15:12:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
- Pedig én nem is vagyok boszorka. Persze hogy ki az, azt mindig az inkvizítor határozza meg. *kuncog még egy sort az iménti közjátékon, ami tragikus félreértések láncolataként jutott odáig, hogy a városőr elborzadó arckifejezéssel és valószínűleg ennek megfelelő gondolatokkal távozott.* Ugyan már, nem ér ennyit az egész! Valamit nagyon félreérthetett szegény, aztán képtelen volt elengedni a koncot, mint egy jó házőrző. De hát mi más lenne egy városőr és mi más lenne a dolga? Tulajdonképpen az is szép tőle, hogy futni hagyott minket.
*Ezt már akkor mondja, amikor Lea még mindig puffog egy kicsit a céllövöldénél történtek miatt. Egy kicsit beletúr a kordában csak nehezen tartható hajkoronába, egyszerűen imádja ezeket a csigákba ugró fürtöket. Előkelő dámák mindenféle, tűzön hevített vasrudak köré csavarják a hajuk, hogy valami hasonló hatást érhessenek le, de persze a nyomába sem jönnek ennek a hajzuhatagnak. Ujjhegyekkel cirógatja végig a nyakszirtet, aztán vállánál húzza magához a lányt.*
- Az persze nem volt ekkora vásár, csak egy nagyobb falu sokadalma. *kezd bele kicsit in medias res a történetbe, ha már Lea a régi ügyeire kíváncsi* És milyen rég volt, fiatal kölyök voltam még. Akkoriban még úgy hittem, hogy nincs szebb mesterség a fegyverforgatásnál és végtelenül boldog voltam, amikor egy főnemes seregébe kerülhettem, apám testvérének köszönhetően. Ő ott volt strázsamester. Aztán jött egy csata egy névtelen gázló mellett. Sokra nem emlékszem belőle, vagy fél nappal később térhettem magamhoz pár méretes sebbel, akkor már jószerivel csak a halottak maradtak a mezőn. Valahogy elvánszorogtam egy közeli tanyáig, ahonnan a helyiek a csatazajra sem menekültek el. Egy özvegyen maradt parasztember és a lánya. *elneveti magát* Közhelyes, de úgy látszik igaz: a katona úgy esik szerelembe, hogy megsebesül és egy szépséges leányzó felápolja.
*Most vet egy pillantást a göndör hajúra, talán a hangjában volt valami, ami arra utalhatott, hogy ha túl részletesen mesél egykori szerelméről, annak bizonyos kellemetlen következményei lehetnek. Az pedig fel sem tűnik neki, hogy ha előbbi tétele igaz, akkor ő most bizony épp beleszeret Leába. Ha kérdezik, bizonyára könnyed mosollyal nevezi butaságnak a felvetést, de néha a tudat ellenőrzése alól kicsúszott gondolat sokkal őszintébb.*
- De ne aggódj, már nem él.
*Kurtán-furcsán zárja le a dolgot, aztán ahogy az alkalmi kifőzde kínálatát böngészgetik és döntésre jutnak, a pult mögött egy szép nagyra nőtt, ételfoltos kötényt viselő, kövérkés emberhez fordul. Az illető egy pallos méretével vetekedő főzőkanalt tart a kezében, hogy a kondérokban rotyogó finomságokon kavarhasson időről időre. Ezzel viszont nagyot is lehet ütni, így amikor leadja a rendelést, a „lesz” szócska helyett a „kérünk” kifejezéssel kezdi a mondatot.*
- Üdv, barátom! Kérünk egy adagot a Fehér nép kincséből, és egyet a Rőzsetálból, héjában sült krumplival, hozzá egy gwuff likőrt! *Amikor a szakács nekilát összekészíteni, Laor kérdőn pillant a szeplős boszira.* Nyugodtan válassz köretet is, meg valami innivalót! Ne aggódj, annyit nem tudsz enni, hogy másnak ne maradjon, ahogy elnézem, bőségesek a készletek. Bár... *húzza el a szót egy kaján vigyorral, hiszen azt már megtapasztalhatta, hogy a lány elképesztő mennyiségű ételt tud elpusztítani, még ha ez meg sem látszik rajta. Aztán csak megrázza a fejét.*
- Szó sem lehet róla. Mióta szokás a vásárfiát kifizetni?
//Őszi Forgatag//
//Lea//
- Pedig én nem is vagyok boszorka. Persze hogy ki az, azt mindig az inkvizítor határozza meg. *kuncog még egy sort az iménti közjátékon, ami tragikus félreértések láncolataként jutott odáig, hogy a városőr elborzadó arckifejezéssel és valószínűleg ennek megfelelő gondolatokkal távozott.* Ugyan már, nem ér ennyit az egész! Valamit nagyon félreérthetett szegény, aztán képtelen volt elengedni a koncot, mint egy jó házőrző. De hát mi más lenne egy városőr és mi más lenne a dolga? Tulajdonképpen az is szép tőle, hogy futni hagyott minket.
*Ezt már akkor mondja, amikor Lea még mindig puffog egy kicsit a céllövöldénél történtek miatt. Egy kicsit beletúr a kordában csak nehezen tartható hajkoronába, egyszerűen imádja ezeket a csigákba ugró fürtöket. Előkelő dámák mindenféle, tűzön hevített vasrudak köré csavarják a hajuk, hogy valami hasonló hatást érhessenek le, de persze a nyomába sem jönnek ennek a hajzuhatagnak. Ujjhegyekkel cirógatja végig a nyakszirtet, aztán vállánál húzza magához a lányt.*
- Az persze nem volt ekkora vásár, csak egy nagyobb falu sokadalma. *kezd bele kicsit in medias res a történetbe, ha már Lea a régi ügyeire kíváncsi* És milyen rég volt, fiatal kölyök voltam még. Akkoriban még úgy hittem, hogy nincs szebb mesterség a fegyverforgatásnál és végtelenül boldog voltam, amikor egy főnemes seregébe kerülhettem, apám testvérének köszönhetően. Ő ott volt strázsamester. Aztán jött egy csata egy névtelen gázló mellett. Sokra nem emlékszem belőle, vagy fél nappal később térhettem magamhoz pár méretes sebbel, akkor már jószerivel csak a halottak maradtak a mezőn. Valahogy elvánszorogtam egy közeli tanyáig, ahonnan a helyiek a csatazajra sem menekültek el. Egy özvegyen maradt parasztember és a lánya. *elneveti magát* Közhelyes, de úgy látszik igaz: a katona úgy esik szerelembe, hogy megsebesül és egy szépséges leányzó felápolja.
*Most vet egy pillantást a göndör hajúra, talán a hangjában volt valami, ami arra utalhatott, hogy ha túl részletesen mesél egykori szerelméről, annak bizonyos kellemetlen következményei lehetnek. Az pedig fel sem tűnik neki, hogy ha előbbi tétele igaz, akkor ő most bizony épp beleszeret Leába. Ha kérdezik, bizonyára könnyed mosollyal nevezi butaságnak a felvetést, de néha a tudat ellenőrzése alól kicsúszott gondolat sokkal őszintébb.*
- De ne aggódj, már nem él.
*Kurtán-furcsán zárja le a dolgot, aztán ahogy az alkalmi kifőzde kínálatát böngészgetik és döntésre jutnak, a pult mögött egy szép nagyra nőtt, ételfoltos kötényt viselő, kövérkés emberhez fordul. Az illető egy pallos méretével vetekedő főzőkanalt tart a kezében, hogy a kondérokban rotyogó finomságokon kavarhasson időről időre. Ezzel viszont nagyot is lehet ütni, így amikor leadja a rendelést, a „lesz” szócska helyett a „kérünk” kifejezéssel kezdi a mondatot.*
- Üdv, barátom! Kérünk egy adagot a Fehér nép kincséből, és egyet a Rőzsetálból, héjában sült krumplival, hozzá egy gwuff likőrt! *Amikor a szakács nekilát összekészíteni, Laor kérdőn pillant a szeplős boszira.* Nyugodtan válassz köretet is, meg valami innivalót! Ne aggódj, annyit nem tudsz enni, hogy másnak ne maradjon, ahogy elnézem, bőségesek a készletek. Bár... *húzza el a szót egy kaján vigyorral, hiszen azt már megtapasztalhatta, hogy a lány elképesztő mennyiségű ételt tud elpusztítani, még ha ez meg sem látszik rajta. Aztán csak megrázza a fejét.*
- Szó sem lehet róla. Mióta szokás a vásárfiát kifizetni?
5726. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-15 13:13:26
Üzenet elküldve: 2016-10-15 13:13:26
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Malrion//
-Nem azt mondtam neked, hogy ne bóklássz egyedül a városban?
*Hallatszik fel a mélységi hangja kishúga mögött, leginkább kérdő, mint vádló, avagy számon kérő éllel.
Még jó, hogy a városőrök közül nem az ismertek biztosítják a helyszínt. Még jó, hogy Ryz nem az eladó állatok körül kapta rajta Malriont, különben félő azonnal elborította volna a pánik, hogy legbajosabb hugocskája egyszerre két tiltására tesz magasról. Pánik, igen. Nem harag. Inkább csak az a lassan megszokottá váló, gyomorfacsaró érzés, hogy most meg aztán mégis mit kellene tennem? Minden bizonnyal kezdő, és igen amatőr serdülő korú leánnyal rendelkező apák sajátja ez.*
-Megtetszett valami?
*Vált át máris vajszívűbe, maga is vetve egy pillantást a standra, és az árukra, melyet Malrion nézegetett, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy most azonnal felvásároljon minden vacakot, amire a lány csak rámutat.*
//Őszi Forgatag//
//Malrion//
-Nem azt mondtam neked, hogy ne bóklássz egyedül a városban?
*Hallatszik fel a mélységi hangja kishúga mögött, leginkább kérdő, mint vádló, avagy számon kérő éllel.
Még jó, hogy a városőrök közül nem az ismertek biztosítják a helyszínt. Még jó, hogy Ryz nem az eladó állatok körül kapta rajta Malriont, különben félő azonnal elborította volna a pánik, hogy legbajosabb hugocskája egyszerre két tiltására tesz magasról. Pánik, igen. Nem harag. Inkább csak az a lassan megszokottá váló, gyomorfacsaró érzés, hogy most meg aztán mégis mit kellene tennem? Minden bizonnyal kezdő, és igen amatőr serdülő korú leánnyal rendelkező apák sajátja ez.*
-Megtetszett valami?
*Vált át máris vajszívűbe, maga is vetve egy pillantást a standra, és az árukra, melyet Malrion nézegetett, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy most azonnal felvásároljon minden vacakot, amire a lány csak rámutat.*
5725. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-14 22:21:34
Üzenet elküldve: 2016-10-14 22:21:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Laor//
- Azért akarja beléd beszélni, mert első látásra beléd szerelmesedett!
*mi más magyarázat lenne erre? Pedig ő igazán tréfásan fogta fel a dolgot még az elején, csak aztán valahol elcsúszott a dolog. Sajnálatos. Ahogyan az is, hogy így lefitymálta a legjobb étkek egyikét.*
- Vigyázzunk, nehogy máglyára vettessen azért mert visszautasítottad a közeledését.
*mondja félig viccből, de ugyanannyira komolyan is. Mert ugye a fickó városőr, vagy mifene és nagyon kellemetlen lenne, ha a hatalmával visszaélve mondjuk beléjük kötne egy egész osztag. Aztán a végén még kalodában találják magukat, a szemük között egy kaviccsal. Bár a tömlöc nedves hűvöse sem szebb kilátás. Újra felsóhajt. Még utoljára átkozódik kicsit, aztán inkább hagyja magát megnyugtatni Laor szavai által.*
- Ne is egyék, több marad nekem!
*neveti el végül magát, mikorra már teljesen túllendül az intermezzón. Lea feneketlen bendőjét ismerve valószínűleg véresen komolyan is beszél, bár azért nem mondható el róla, hogy irigy lenne, mert nem sajnálja ugyan, csak hát fogy...
Rövid szünet áll be a beszélgetésbe, ahogy összecihelődnek és elindulnak, és Lea már ismét azon agyal, hogy mi a fenét csinál itt, miért sétál kéz a kézben egy férfival, amikor tulajdonképpen bárki ismerős megláthatja? Aztán arra jut, hogy csak akkor kezd ezen mélyebben elgondolkodni, ha tényleg belefutnak valami ismerősbe. Addig meg betudja a gondolatot a saját háborgó lelkiismeretének.*
- Mesélj nekem valami leányról, akit már elvittél egyszer egy hasonló helyre. Féltékenyen fogom hallgatni!
*kéri Laort még aközben, hogy a kifőzde felé battyognak, megereszt irányába egy halovány mosolyt is, arckifejezésén, elrévedő szemén nehéz kiigazodni, hogy pontosan mit is ért az alatt, hogy féltékenyen fogja hallgatni.*
- Úh, hát nehéz a döntés!
*böngészi át az étlapot többször is, míg végül sikerült megtalálnia azt, amit a legszívesebben megkóstolna. Igazából szíve szerint végigzabálná az étlapot, de nem akarja Laort olyan kellemetlen helyzetbe hozni, hogy fel kelljen tolnia őt a Vashegyre, mikor az evés végeztével gömbölyűre dagad. Ujjával végül a "fehér nép kincse" fantázianevet viselő ételre bök. Nyalja már a száját, pedig még a köretet ki sem választotta. De talán az mézes gyümölcsös bizgera jó lesz.*
- Ezt a kis szépséget pedig kifizetem.
*csapkodja meg a kabátjának azt a zsebét, amelyikbe beledugta az Aoneertől megvásárolt drágaságot. Nem tanulmányozta át különösebben, csak egy futó pillantással mérte végig még azelőtt, hogy elrakta volna, és bizony nagyon hasznos holminak gondolja, éppen illik hozzá. Már hajtja is félre a kabátja szárnyát, hogy övéről leakaszthassa a bugyellárisát, és nekiálljon leszámolni Laor tenyerébe a csengő aranyakat.*
//Őszi Forgatag//
//Laor//
- Azért akarja beléd beszélni, mert első látásra beléd szerelmesedett!
*mi más magyarázat lenne erre? Pedig ő igazán tréfásan fogta fel a dolgot még az elején, csak aztán valahol elcsúszott a dolog. Sajnálatos. Ahogyan az is, hogy így lefitymálta a legjobb étkek egyikét.*
- Vigyázzunk, nehogy máglyára vettessen azért mert visszautasítottad a közeledését.
*mondja félig viccből, de ugyanannyira komolyan is. Mert ugye a fickó városőr, vagy mifene és nagyon kellemetlen lenne, ha a hatalmával visszaélve mondjuk beléjük kötne egy egész osztag. Aztán a végén még kalodában találják magukat, a szemük között egy kaviccsal. Bár a tömlöc nedves hűvöse sem szebb kilátás. Újra felsóhajt. Még utoljára átkozódik kicsit, aztán inkább hagyja magát megnyugtatni Laor szavai által.*
- Ne is egyék, több marad nekem!
*neveti el végül magát, mikorra már teljesen túllendül az intermezzón. Lea feneketlen bendőjét ismerve valószínűleg véresen komolyan is beszél, bár azért nem mondható el róla, hogy irigy lenne, mert nem sajnálja ugyan, csak hát fogy...
Rövid szünet áll be a beszélgetésbe, ahogy összecihelődnek és elindulnak, és Lea már ismét azon agyal, hogy mi a fenét csinál itt, miért sétál kéz a kézben egy férfival, amikor tulajdonképpen bárki ismerős megláthatja? Aztán arra jut, hogy csak akkor kezd ezen mélyebben elgondolkodni, ha tényleg belefutnak valami ismerősbe. Addig meg betudja a gondolatot a saját háborgó lelkiismeretének.*
- Mesélj nekem valami leányról, akit már elvittél egyszer egy hasonló helyre. Féltékenyen fogom hallgatni!
*kéri Laort még aközben, hogy a kifőzde felé battyognak, megereszt irányába egy halovány mosolyt is, arckifejezésén, elrévedő szemén nehéz kiigazodni, hogy pontosan mit is ért az alatt, hogy féltékenyen fogja hallgatni.*
- Úh, hát nehéz a döntés!
*böngészi át az étlapot többször is, míg végül sikerült megtalálnia azt, amit a legszívesebben megkóstolna. Igazából szíve szerint végigzabálná az étlapot, de nem akarja Laort olyan kellemetlen helyzetbe hozni, hogy fel kelljen tolnia őt a Vashegyre, mikor az evés végeztével gömbölyűre dagad. Ujjával végül a "fehér nép kincse" fantázianevet viselő ételre bök. Nyalja már a száját, pedig még a köretet ki sem választotta. De talán az mézes gyümölcsös bizgera jó lesz.*
- Ezt a kis szépséget pedig kifizetem.
*csapkodja meg a kabátjának azt a zsebét, amelyikbe beledugta az Aoneertől megvásárolt drágaságot. Nem tanulmányozta át különösebben, csak egy futó pillantással mérte végig még azelőtt, hogy elrakta volna, és bizony nagyon hasznos holminak gondolja, éppen illik hozzá. Már hajtja is félre a kabátja szárnyát, hogy övéről leakaszthassa a bugyellárisát, és nekiálljon leszámolni Laor tenyerébe a csengő aranyakat.*
5724. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-14 21:55:47
Üzenet elküldve: 2016-10-14 21:55:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Fogalma sincs, hogy a városőr miért ragaszkodik minden körülmények között ahhoz, hogy Laornak férfiakkal kéne intim kapcsolatot létesítenie, de nem is foglalkozik sokáig a különös jelenséggel. A lesújtó vélemény hallatán sem törik össze, egy kedves mosollyal búcsúzik el a jó erkölcsök önjelölt őrétől. Aztán eszébe jut valami. Lép egyet a távozó városőr után, mozdul a keze, elvégre a célba dobálásnál Aoneer kimaradt a fenékbe csipkedésből, talán be lehetne pótolni. És akkor legalább lesz valami alapja a rögeszméjének. Mozdul a keze, de meg is akad, bár nem önszántából. Visszafordul, Lea kapaszkodik a csuklójába, kicsit szigorú arckifejezéssel. Legalább neki több esze van, Laor simán megkockáztatott volna egy erősen valószínűsíthető, kiadós botrányt.*
- Engem aztán nem érdekel, hogy kit szeret, de miért akarja rám tukmálni, hogy én is olyan vagyok? Szegény, nem lehet egyszerű az élete így, meghasonulva önmagával. *kontráz rá Lea megjegyzésére, aztán most rajta a sor, hogy tegyen valamit. Mert a boszi arcán mintha árnyék suhanna át, és míg egyik keze megszorul a csuklóján, a másik ökölbe rándul. És még valami átkot is elmormog az orra alatt.*
- Ugyan már! *simít végig szabad kezével a szeplős pofin, aztán a másikat is kiszabadítja, biztos ami biztos* Kényes városi népek ezek, csak a színhúst csipegetik ezüst villácskáikkal és fogalmuk sincs, hogy milyen jó a belsőség, vér, jól megfűszerezve, bélbe töltve, lassan főzve. Bele is halnának, ha megkóstolnák.
*Rábólint az ötletre, maga is megéhezett, annyit emlegettek itt ínyencségeket. Kart karba öltve andalognának az illatok után, míg elérnének a pecsenyesütők sátraikig, ha nem lenne tömeg a téren. Így aztán szabad karjával néha arrébb taszajt egy-egy nem eléggé fürge bámészkodót, aztán ártatlan képpel vigyorog vissza, ha az illető esetleg neheztelően fordul felé. Valószínűleg épp idejében érkeznek meg a forgatag azon részéhez, ahol üstökben főnek a sűrű levesek, nyársakon pirulnak a jóféle húsok, mert akkorát kordul a gyomra, hogy égzengésnek is beillik.*
- Nincs töltött agy. *nevet, amikor végigsilabizálta a kifüggesztett menüsort, bár Lea valószínűleg hamarabb végez ezzel. Laornak az ilyesmi nem megy könnyedén.* Azt hiszem, én ezt a Rőzsetálat fogom választani, meg egy nagy rakás héjában sült krumplit. Hozzá pedig... hm... egy kis Gwuff likőr. Aszondja, hogy... „gwuff tejét adják hozzá”. Na, ettől biztos rosszul lenne a hős vitéz! *vigyorodik el, ahogy elképzeli az italkülönlegességtől öklendező katonát* Te mit kérsz?
//Őszi Forgatag//
//Lea//
*Fogalma sincs, hogy a városőr miért ragaszkodik minden körülmények között ahhoz, hogy Laornak férfiakkal kéne intim kapcsolatot létesítenie, de nem is foglalkozik sokáig a különös jelenséggel. A lesújtó vélemény hallatán sem törik össze, egy kedves mosollyal búcsúzik el a jó erkölcsök önjelölt őrétől. Aztán eszébe jut valami. Lép egyet a távozó városőr után, mozdul a keze, elvégre a célba dobálásnál Aoneer kimaradt a fenékbe csipkedésből, talán be lehetne pótolni. És akkor legalább lesz valami alapja a rögeszméjének. Mozdul a keze, de meg is akad, bár nem önszántából. Visszafordul, Lea kapaszkodik a csuklójába, kicsit szigorú arckifejezéssel. Legalább neki több esze van, Laor simán megkockáztatott volna egy erősen valószínűsíthető, kiadós botrányt.*
- Engem aztán nem érdekel, hogy kit szeret, de miért akarja rám tukmálni, hogy én is olyan vagyok? Szegény, nem lehet egyszerű az élete így, meghasonulva önmagával. *kontráz rá Lea megjegyzésére, aztán most rajta a sor, hogy tegyen valamit. Mert a boszi arcán mintha árnyék suhanna át, és míg egyik keze megszorul a csuklóján, a másik ökölbe rándul. És még valami átkot is elmormog az orra alatt.*
- Ugyan már! *simít végig szabad kezével a szeplős pofin, aztán a másikat is kiszabadítja, biztos ami biztos* Kényes városi népek ezek, csak a színhúst csipegetik ezüst villácskáikkal és fogalmuk sincs, hogy milyen jó a belsőség, vér, jól megfűszerezve, bélbe töltve, lassan főzve. Bele is halnának, ha megkóstolnák.
*Rábólint az ötletre, maga is megéhezett, annyit emlegettek itt ínyencségeket. Kart karba öltve andalognának az illatok után, míg elérnének a pecsenyesütők sátraikig, ha nem lenne tömeg a téren. Így aztán szabad karjával néha arrébb taszajt egy-egy nem eléggé fürge bámészkodót, aztán ártatlan képpel vigyorog vissza, ha az illető esetleg neheztelően fordul felé. Valószínűleg épp idejében érkeznek meg a forgatag azon részéhez, ahol üstökben főnek a sűrű levesek, nyársakon pirulnak a jóféle húsok, mert akkorát kordul a gyomra, hogy égzengésnek is beillik.*
- Nincs töltött agy. *nevet, amikor végigsilabizálta a kifüggesztett menüsort, bár Lea valószínűleg hamarabb végez ezzel. Laornak az ilyesmi nem megy könnyedén.* Azt hiszem, én ezt a Rőzsetálat fogom választani, meg egy nagy rakás héjában sült krumplit. Hozzá pedig... hm... egy kis Gwuff likőr. Aszondja, hogy... „gwuff tejét adják hozzá”. Na, ettől biztos rosszul lenne a hős vitéz! *vigyorodik el, ahogy elképzeli az italkülönlegességtől öklendező katonát* Te mit kérsz?
5723. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-14 21:09:05
Üzenet elküldve: 2016-10-14 21:09:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Céllövölde//
*A kis üzlet lezajlik a bódéja előtt, így hát mindenki boldog lehet a végére, mert Laor Vylnis át is adja Aoneer Hraefg Glimriorathannak a 100 aranyat, így hozzá kerül a druida karmai nevezetű tárgy, amit tovább ajándékozhat. Na, de nincs ideje figyelni a furcsa hármas, mert kisgyerekek érkeznek a bódéhoz az anyukat kérlelve, hogy hadd dobhassanak, az árus szája széles mosolyra húzódik, hisz ez a tiszta haszon ideje.*
//Őszi Forgatag//
//Céllövölde//
*A kis üzlet lezajlik a bódéja előtt, így hát mindenki boldog lehet a végére, mert Laor Vylnis át is adja Aoneer Hraefg Glimriorathannak a 100 aranyat,
így hozzá kerül a druida karmai nevezetű tárgy, amit tovább ajándékozhat. Na, de nincs ideje figyelni a furcsa hármas, mert kisgyerekek érkeznek a bódéhoz az anyukat kérlelve, hogy hadd dobhassanak, az árus szája széles mosolyra húzódik, hisz ez a tiszta haszon ideje.*
5722. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-14 21:05:22
Üzenet elküldve: 2016-10-14 21:05:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Céllövölde//
//Laor, Aoneer//
- Hát végül is az apám nagy ember volt, igen előkelő. Aztán legyőztük.
*A régi szép idők, mikor még az volt a legnagyobb bajuk, hogy a szomszédos törzs elhajtott egy nyájat a területükről, vagy hogy nem olyan javakat szállított az áthaladó, és kifosztott karaván, amit hasznosítani tudtak. Persze abban a korban nyilván fontos volt az elhajtott nyáj, de mostanában apróságnak tűnik. Az ilyen apróságok közé vész az apja törzsének legyőzése is, meg előkelőiknek a Szellemeknek való feláldozása.*
- Ah, ez túl civilizált megszólítás, szerintem nem illik a személyiségemhez!
*mondja Laornak, mikor már mindenki a lábán áll, és senki nem kapott sérvet a másik miatt, meg nem is csúsztak össze a csigolyáik egy hangos roppanással.
A kis csecsebecséje még azelőtt gazdát cserél, hogy a különös párbeszéd elhangzik. Igazából érti azt, hogy Aoneer hogyan is jutott erre a következtetésre, de akkor is furcsának találja. Ezúttal sem szól bele, csak elkerekedett szemmel nézi a városőr kitörését, csak akkor moccan ha esetleg Laor valamit még reagálni akarna erre - ebben az esetben elkapja a csuklóját és úgy próbálja hallgatásra bírni. Ha elcsitulnak a furcsa szóváltás keltette hullámok akkor fordul csak újra Laor felé. Arcán továbbra is az értetlenség miatti grimasz, és végül csak ennyit tud kibökni:*
- He?
*nézi pár pillanatig a tömegben eltűnő Aoneert - magassága miatt nyilván még látják egy ideig -, aztán elgondolkodva Laorhoz fordul.*
- Ő tuti olyan! Azok nagyon tudják utálni a saját fajtájukat. Ismertem egyet, de ő megbékélt azzal, hogy ő más, és csak vágyakozva nézte mindig Kagant.
*na igen Kramlaf, a fiatal szerzetes szintén "más" volt, de emiatt soha senki nem ítélte el, őket nem igazán zavarta amíg nem inzultált olyanokat, akiket nem kellett volna. Márpedig Kramlaf soha nem inzultált senkit. Na jó, a hatalmasra nőtt Brennus nagyon megszívta az ifjúval való birkózást, ugyanis a nálánál sokkal kisebb Kramlaf halálra verte. Ezek után nem sokkal elhagyta a Vashegyet.*
- Amúgy mi a baj a gyomorba töltött aggyal? Én szeretem. Vagy nem elég városi étel?
*Na pont ezért nem kedveli ezeket a városi népeket, mert hajlamosak önmagukat igencsak felértékelni, az ő fajtáját pedig le. Holott ha ők nem ontják a vérüket, akkor ez a város már régen romokban heverne. Ez a gondolat feldühíti, és kedve támad Aoneer után menni, hogy bemosson neki egyet. Ökölbe is szorul a keze, de végül pár pillanat alatt elengedi a dolgot. Fogja is ő idegesíteni magát egy ostoba városi fajankón? Még elenged egy halk káromkodást a fickó nemi identitását és az édesanyja foglalkozását taglalva, de ez annyira halk, hogy talán csak motyogásnak hallani. Joggal vélheti az ember valamiféle átoknak, amit éppen rászór a városőr fejére.*
- Szerinted árulnak itt gyomorba töltött agyat? Úgy megkívántam.
*karol bele végül Laorba, és közben elsüllyeszti a kabátja zsebében az új szerzeményét. A diadémot meghagyja a fején.*
//Őszi Forgatag//
//Céllövölde//
//Laor, Aoneer//
- Hát végül is az apám nagy ember volt, igen előkelő. Aztán legyőztük.
*A régi szép idők, mikor még az volt a legnagyobb bajuk, hogy a szomszédos törzs elhajtott egy nyájat a területükről, vagy hogy nem olyan javakat szállított az áthaladó, és kifosztott karaván, amit hasznosítani tudtak. Persze abban a korban nyilván fontos volt az elhajtott nyáj, de mostanában apróságnak tűnik. Az ilyen apróságok közé vész az apja törzsének legyőzése is, meg előkelőiknek a Szellemeknek való feláldozása.*
- Ah, ez túl civilizált megszólítás, szerintem nem illik a személyiségemhez!
*mondja Laornak, mikor már mindenki a lábán áll, és senki nem kapott sérvet a másik miatt, meg nem is csúsztak össze a csigolyáik egy hangos roppanással.
A kis csecsebecséje még azelőtt gazdát cserél, hogy a különös párbeszéd elhangzik. Igazából érti azt, hogy Aoneer hogyan is jutott erre a következtetésre, de akkor is furcsának találja. Ezúttal sem szól bele, csak elkerekedett szemmel nézi a városőr kitörését, csak akkor moccan ha esetleg Laor valamit még reagálni akarna erre - ebben az esetben elkapja a csuklóját és úgy próbálja hallgatásra bírni. Ha elcsitulnak a furcsa szóváltás keltette hullámok akkor fordul csak újra Laor felé. Arcán továbbra is az értetlenség miatti grimasz, és végül csak ennyit tud kibökni:*
- He?
*nézi pár pillanatig a tömegben eltűnő Aoneert - magassága miatt nyilván még látják egy ideig -, aztán elgondolkodva Laorhoz fordul.*
- Ő tuti olyan! Azok nagyon tudják utálni a saját fajtájukat. Ismertem egyet, de ő megbékélt azzal, hogy ő más, és csak vágyakozva nézte mindig Kagant.
*na igen Kramlaf, a fiatal szerzetes szintén "más" volt, de emiatt soha senki nem ítélte el, őket nem igazán zavarta amíg nem inzultált olyanokat, akiket nem kellett volna. Márpedig Kramlaf soha nem inzultált senkit. Na jó, a hatalmasra nőtt Brennus nagyon megszívta az ifjúval való birkózást, ugyanis a nálánál sokkal kisebb Kramlaf halálra verte. Ezek után nem sokkal elhagyta a Vashegyet.*
- Amúgy mi a baj a gyomorba töltött aggyal? Én szeretem. Vagy nem elég városi étel?
*Na pont ezért nem kedveli ezeket a városi népeket, mert hajlamosak önmagukat igencsak felértékelni, az ő fajtáját pedig le. Holott ha ők nem ontják a vérüket, akkor ez a város már régen romokban heverne. Ez a gondolat feldühíti, és kedve támad Aoneer után menni, hogy bemosson neki egyet. Ökölbe is szorul a keze, de végül pár pillanat alatt elengedi a dolgot. Fogja is ő idegesíteni magát egy ostoba városi fajankón? Még elenged egy halk káromkodást a fickó nemi identitását és az édesanyja foglalkozását taglalva, de ez annyira halk, hogy talán csak motyogásnak hallani. Joggal vélheti az ember valamiféle átoknak, amit éppen rászór a városőr fejére.*
- Szerinted árulnak itt gyomorba töltött agyat? Úgy megkívántam.
*karol bele végül Laorba, és közben elsüllyeszti a kabátja zsebében az új szerzeményét. A diadémot meghagyja a fején.*
5721. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-10-14 20:37:53
Üzenet elküldve: 2016-10-14 20:37:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Céllövölde//
//Lea, Laor//
*A karmot átadja a használati utasítással együtt amit majd közösen forgathatnak unalmas óráikban. Igazából nem egy hosszú papiros, bár elég különösnek tartja, hogy úgy vett meg a férfi valamit, hogy gyakorlatilag azt se tudta mit vásárol. A városőr pedig mivel tudta mit ad el, már szinte égeti a kezét az áru és mindössze száz arannyal is megelégedett mint ellenszolgáltatás.*
-Ne nem kell mentegetőznie. *Csitítja kissé a nevető figurát, aki meglehetősen látványosan tiltakozik a dolog ellen.*
-Persze ez elég undorító, aberrált, és emberhez nem méltó dolog. Főleg nők mellett, de ha maguknál ez is hagyomány mint a mint a birkagyomorba töltött agy, akkor legyen csak a maguk dolga. *Ezzel már tényleg lezártnak tekinti a vitát és távozik a helyszínről, továbbállva pedig elsőként, sólymával a karján az ékszeres pultot kívánja szemügyre venni, főleg mert reményei szerint talál még a nyert gömbhöz hasonló apróságokat, vagy éppen ugyanabból az értéktárgyból még néhányat. Ez utóbbi nyereményét nem véletlenül nem próbálta eladni, persze mindenkinek a magánügye az mit is tart értékesnek, de ezen tárgy életmentő lehetőségei bizony megérnének még számára néhány száz aranyat.*
//Ékszerárus//
-Adjanak az istenek. *Üdvözli a bódé mögött álló két hölgyet, és gyorsan végigtekinti az értékes anyagból álló kínálatot. Talán a tolvajok miatt sem ártana figyelnie erre a helyre. Ezen felül csak a gnóm standja van hátra, de egyelőre nem tudja mihez kezdene egy könyvvel, talán ha valami technikai jellegű olvasmány lenne még a halmok között arra szívesen ránézne. A fegyverekhez már ért, a mágiához meg fafejű épp itt lenne az ideje kiművelnie magát az ostromeszközök terén is.*
-Az lenne a kérdésem, hogy tartanak e maguknál efféle ékszereket? *Mutatja fel az álmok gyöngyét a két árusnak.*
-Nemrég nyertem a célba dobáson, és ha igaz amit az árus mondott róla akkor szükségem lenne még néhány ehhez hasonlóra. *Fontos, hogy a gyöngyöt még csak véletlenül sem adja oda egyik hölgy kezébe sem. Úgy viszonyul hozzá mint gyerekkori féltett kincseihez. "Csak nézni szabad." Törékeny egy eszköz, és ha egyszer eltörik akkor vége a dalnak.*
//Őszi Forgatag//
//Céllövölde//
//Lea, Laor//
*A karmot átadja a használati utasítással együtt amit majd közösen forgathatnak unalmas óráikban. Igazából nem egy hosszú papiros, bár elég különösnek tartja, hogy úgy vett meg a férfi valamit, hogy gyakorlatilag azt se tudta mit vásárol. A városőr pedig mivel tudta mit ad el, már szinte égeti a kezét az áru és mindössze száz arannyal is megelégedett mint ellenszolgáltatás.*
-Ne nem kell mentegetőznie. *Csitítja kissé a nevető figurát, aki meglehetősen látványosan tiltakozik a dolog ellen.*
-Persze ez elég undorító, aberrált, és emberhez nem méltó dolog. Főleg nők mellett, de ha maguknál ez is hagyomány mint a mint a birkagyomorba töltött agy, akkor legyen csak a maguk dolga. *Ezzel már tényleg lezártnak tekinti a vitát és távozik a helyszínről, továbbállva pedig elsőként, sólymával a karján az ékszeres pultot kívánja szemügyre venni, főleg mert reményei szerint talál még a nyert gömbhöz hasonló apróságokat, vagy éppen ugyanabból az értéktárgyból még néhányat. Ez utóbbi nyereményét nem véletlenül nem próbálta eladni, persze mindenkinek a magánügye az mit is tart értékesnek, de ezen tárgy életmentő lehetőségei bizony megérnének még számára néhány száz aranyat.*
//Ékszerárus//
-Adjanak az istenek. *Üdvözli a bódé mögött álló két hölgyet, és gyorsan végigtekinti az értékes anyagból álló kínálatot. Talán a tolvajok miatt sem ártana figyelnie erre a helyre. Ezen felül csak a gnóm standja van hátra, de egyelőre nem tudja mihez kezdene egy könyvvel, talán ha valami technikai jellegű olvasmány lenne még a halmok között arra szívesen ránézne. A fegyverekhez már ért, a mágiához meg fafejű épp itt lenne az ideje kiművelnie magát az ostromeszközök terén is.*
-Az lenne a kérdésem, hogy tartanak e maguknál efféle ékszereket? *Mutatja fel az álmok gyöngyét a két árusnak.*
-Nemrég nyertem a célba dobáson, és ha igaz amit az árus mondott róla akkor szükségem lenne még néhány ehhez hasonlóra. *Fontos, hogy a gyöngyöt még csak véletlenül sem adja oda egyik hölgy kezébe sem. Úgy viszonyul hozzá mint gyerekkori féltett kincseihez. "Csak nézni szabad." Törékeny egy eszköz, és ha egyszer eltörik akkor vége a dalnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299