Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-02 15:16:31
Üzenet elküldve: 2013-11-02 15:16:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A piacon sétálva éppen meglát egy lányt, aki az iménti árus portékáit figyeli. Varázsitalnak varázsital az is, viszont tény, hogy nem olyan jó, mint amilyet Grendin árul. És még drágább is jóval. A lány korát nem tudja megbecsülni, de az ránézésre látszik, hogy gnóm, a haja szőke, és zöldek a szemei. A gnómok pedig köztudottan okosak, ezt Grendinnek is van szerencséje tudni, így reméli, hogy szót érthet majd az ifjú hölggyel. Botjára támaszkodva odabiceg mellé, és megszólítja:*
- Elnézést egy percre, válthatnánk pár szót? *kérdi, és ha a lány belemegy, és kicsit odébb sétál, ahol az árus már nem hallhat, ott belekezd a mondókájába:*
- Figyeljen, ócskák azok a bájitalok, és szárszor jobbakat adok azoknál. Vagy pont olyanokat, viszont olcsóbban. Szerintem mindkét lehetőség megfontolandó... Ráadásul a komisz kofák nagyja nem is hagyja, hogy bármit megtudj az italról, szinte hogy úgy kell megvenned, hogy azt sem tudod, mire jó. Hát kell neked az ilyen? Az én bódémnál viszont mindenki pontosan azt kapja, amit kér. Milyen bájitalra vágysz inkább, erősödni szeretnél, okosodni? Esetleg valami gyógyító hatásút keresel, vagy olyat, mely még a mérgeket is kiűzi a testedből? Mindegy milyet, mert nálam megkapod, méghozzá viszonylag olcsón... Mond csak, érdekel az ajánlat? *kérdezi, miközben előveszi legbarátságosabb mosolyát, és még a szemöldöke felhúzásától is eltekint, mondván, nem sürgeti ő a válaszadást, gondolja meg nyugodtan a hölgy.*
A hozzászólás írója (Grendin Isayar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.02 15:19:22
- Elnézést egy percre, válthatnánk pár szót? *kérdi, és ha a lány belemegy, és kicsit odébb sétál, ahol az árus már nem hallhat, ott belekezd a mondókájába:*
- Figyeljen, ócskák azok a bájitalok, és szárszor jobbakat adok azoknál. Vagy pont olyanokat, viszont olcsóbban. Szerintem mindkét lehetőség megfontolandó... Ráadásul a komisz kofák nagyja nem is hagyja, hogy bármit megtudj az italról, szinte hogy úgy kell megvenned, hogy azt sem tudod, mire jó. Hát kell neked az ilyen? Az én bódémnál viszont mindenki pontosan azt kapja, amit kér. Milyen bájitalra vágysz inkább, erősödni szeretnél, okosodni? Esetleg valami gyógyító hatásút keresel, vagy olyat, mely még a mérgeket is kiűzi a testedből? Mindegy milyet, mert nálam megkapod, méghozzá viszonylag olcsón... Mond csak, érdekel az ajánlat? *kérdezi, miközben előveszi legbarátságosabb mosolyát, és még a szemöldöke felhúzásától is eltekint, mondván, nem sürgeti ő a válaszadást, gondolja meg nyugodtan a hölgy.*
A hozzászólás írója (Grendin Isayar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.02 15:19:22
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-02 14:49:13
Üzenet elküldve: 2013-11-02 14:49:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Sylmeriae most jár először a Piac forgatagában, és ismét lenyűgözőnek találja, az emberek, orkok, elfek, törpék, és egyéb népek, ily mértékű csoportosulását. Ennyi lény, ennyiféle áru, annyiféle illat, és mennyi kíváncsiság. Repes azért, hogy alaposabban is körbenézhessen. Habár pár órája van csupán a találkáig, itt marad és körültekint.
Mindenhol kereskedők kínálják sokszínű portékájukat, amikben helyet foglalnak bájitalok, egzotikus gyümölcsök, húsfélék, nyersen, és sülve, fegyverek, amik igazán megriasztják őt, és könyvek. Oda is lép az egyik standhoz, amin varázsitalok tömkelege foglal helyet.*
~Na itt leszek még egy darabig.~
Mindenhol kereskedők kínálják sokszínű portékájukat, amikben helyet foglalnak bájitalok, egzotikus gyümölcsök, húsfélék, nyersen, és sülve, fegyverek, amik igazán megriasztják őt, és könyvek. Oda is lép az egyik standhoz, amin varázsitalok tömkelege foglal helyet.*
~Na itt leszek még egy darabig.~
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-02 10:13:14
Üzenet elküldve: 2013-11-02 10:13:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*És újból a piacra viszi a jó sors, hiszen miután megpihent a tisztáson, vissza kell térjen, hogy beszéljen azzal a bizonyos úriemberrel, aki megígérte neki, hogy áron alul megkapja a bájitalait, ha nem sikerül eladnia. Persze ez csak a tegnapi napra volt érvényes, azt az estét viszont Grendin a szegénynegyed egyik padján töltötte, és ami azt illeti, üzletelt egy férfivel, így mire a gazdagnegyeden átbaktatva visszaért a piacra, már csak hűlt helyét találta a férfinek. Viszont kedvét ez nem szegte, hiszen tudja, hogy az a férfi minden nap megjelenik a saját árusító bódéjában, így gnómunk éppen ott is keresi. Mikor végre megpillantja, rögtön oda is baktat hozzá, és igyekszik legbarátságosabb mosolyát elővenni, miközben az úrhoz fordul:*
- Elnézést, amiért tegnap nem sikerült ideérnem, csak sajnos öreg vagyok én már, nem tudok olyan sokáig fent lenni. Mélyen aludtam már estére a bódémban...
- Aligha *vonja fel morcosan a szemöldökét a férfi* Kívülről volt rátéve a lakat, nem voltál te sehol. Ami az illeti, láttalak a negyedben is, amikor azt a férfit győzködted.
- Valóban így történt, nyélbe ütöttem egy üzletet, de hát mit számít ez most? Hiszen bonyolult varázsitalokra volt szüksége, te nem tudtad volna kiszolgálni *hazudja a gnóm egy szemrebbenés nélkül. Azonban se így ,se úgy nem sikerül meggyőznie a férfit, így végül bosszúsan odébbáll, és visszabaktat a saját bódéjához. Úgyis bizonytalan forrás lett volna az ilyen, majd talál jobbat.*
- Elnézést, amiért tegnap nem sikerült ideérnem, csak sajnos öreg vagyok én már, nem tudok olyan sokáig fent lenni. Mélyen aludtam már estére a bódémban...
- Aligha *vonja fel morcosan a szemöldökét a férfi* Kívülről volt rátéve a lakat, nem voltál te sehol. Ami az illeti, láttalak a negyedben is, amikor azt a férfit győzködted.
- Valóban így történt, nyélbe ütöttem egy üzletet, de hát mit számít ez most? Hiszen bonyolult varázsitalokra volt szüksége, te nem tudtad volna kiszolgálni *hazudja a gnóm egy szemrebbenés nélkül. Azonban se így ,se úgy nem sikerül meggyőznie a férfit, így végül bosszúsan odébbáll, és visszabaktat a saját bódéjához. Úgyis bizonytalan forrás lett volna az ilyen, majd talál jobbat.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 22:15:19
Üzenet elküldve: 2013-11-01 22:15:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A Varjúvadász elengedi a bókot a fülei mellett. Hallotta, biztos, hogy fel is figyelt rá, de most már nem kéri ki magának. Azt mondja, hogy nem értik meg, amit mond. Erre a férfi elneveti magát.*
- Sokszor engem se értenek. Meg néha én se magamat. Azt ismered, mikor a juhász és a birka bemennek a kertbe? A juhász megkérdezi a birkát: - Na, melyik a tulipán? Erre a birka: - Nem tudom, olyat még nem ettem.
*Az igencsak kurta és látszólag értelmetlen történet elmondásával a férfi széles vigyorral nézi a lány arcát. Kíváncsi, hogy viccesnek találja-e ezt és érti-e. Sokszor jutnak eszébe olyan dolgok, amiknek az értelme nem is az ő fején fut át, hanem azén, aki hallja és elgondolkodik rajta. Így végül mástól tudja meg, mit jelent, amit mondott. Furcsa tulajdonság...*
- Na, ez majd igazi kobusta lesz, elhiheted.
*Amikor visszatérnek a kártyákhoz, a lány kijavítja, hogy az nem Tél, hanem Fagyjáró. Moyt a táj ragadja meg a képen, a lánynak viszont a személy fontos.*
- Mint a macska és a kutya. Na de erre mit rakjak? Ki kapja meg az okos szajhát? Aki kapja, marha.
*Mivel makkot már nem tud letenni, határozott mozdulattal odarakja a friss mezőkön legelő teheneket ábrázoló piros ászt.*
- Tavasz? Csorda? Ezt hogy nevezted el? *Kíváncsian várja, hogy erre mit fog tenni a Varjúvadász. A kezeit morzsolgatja. Nem aggódik, csak a játék heve magával ragadja. Alsó ajka jobb szélét harapdálja és egy kicsit meghúzza a szakálla szőrét is. Erre grimaszol egyet és megsimogatja a megrángatott szőrszálat. Végigsimítja a szakállát, csavargatja és most már nem csak dúdolgat, hanem rendesen rázendít a tengerésznótára, amit eddig csak mormolászott. A fejét is ingatja, mint hajót a víz és most már úgy énekel, hogy a lány hallhatja, mennyire tisztán és pontosan tudja előadni a dallamokat. Imonea, a dalnoknő tanítása nem maradt haszontalan. A dalocskát szárazföldön nem igazán ismerhetik, legfeljebb olyanok, akik találkoztak már tengerjárókkal.*
- Bátor a tengerész,
Hajóját nem éri vész!
Szép a szemed, lányka,
Engedj a kis pi...
ööö...kis pipacsok közé.
*Elröhögi magát, aztán megmagyarázza a kis közjátékot.*
- Ez már egy saját változat. Az eredeti egy kicsit nyersebb, de ha gondolod, azt is eléneklem.
*Nem pont a lánynak van címezve a szöveg, ez csak olyan szórakoztató nóta, ami a hajón elég gyakran előkerült.*
*A Varjúvadász elengedi a bókot a fülei mellett. Hallotta, biztos, hogy fel is figyelt rá, de most már nem kéri ki magának. Azt mondja, hogy nem értik meg, amit mond. Erre a férfi elneveti magát.*
- Sokszor engem se értenek. Meg néha én se magamat. Azt ismered, mikor a juhász és a birka bemennek a kertbe? A juhász megkérdezi a birkát: - Na, melyik a tulipán? Erre a birka: - Nem tudom, olyat még nem ettem.
*Az igencsak kurta és látszólag értelmetlen történet elmondásával a férfi széles vigyorral nézi a lány arcát. Kíváncsi, hogy viccesnek találja-e ezt és érti-e. Sokszor jutnak eszébe olyan dolgok, amiknek az értelme nem is az ő fején fut át, hanem azén, aki hallja és elgondolkodik rajta. Így végül mástól tudja meg, mit jelent, amit mondott. Furcsa tulajdonság...*
- Na, ez majd igazi kobusta lesz, elhiheted.
*Amikor visszatérnek a kártyákhoz, a lány kijavítja, hogy az nem Tél, hanem Fagyjáró. Moyt a táj ragadja meg a képen, a lánynak viszont a személy fontos.*
- Mint a macska és a kutya. Na de erre mit rakjak? Ki kapja meg az okos szajhát? Aki kapja, marha.
*Mivel makkot már nem tud letenni, határozott mozdulattal odarakja a friss mezőkön legelő teheneket ábrázoló piros ászt.*
- Tavasz? Csorda? Ezt hogy nevezted el? *Kíváncsian várja, hogy erre mit fog tenni a Varjúvadász. A kezeit morzsolgatja. Nem aggódik, csak a játék heve magával ragadja. Alsó ajka jobb szélét harapdálja és egy kicsit meghúzza a szakálla szőrét is. Erre grimaszol egyet és megsimogatja a megrángatott szőrszálat. Végigsimítja a szakállát, csavargatja és most már nem csak dúdolgat, hanem rendesen rázendít a tengerésznótára, amit eddig csak mormolászott. A fejét is ingatja, mint hajót a víz és most már úgy énekel, hogy a lány hallhatja, mennyire tisztán és pontosan tudja előadni a dallamokat. Imonea, a dalnoknő tanítása nem maradt haszontalan. A dalocskát szárazföldön nem igazán ismerhetik, legfeljebb olyanok, akik találkoztak már tengerjárókkal.*
- Bátor a tengerész,
Hajóját nem éri vész!
Szép a szemed, lányka,
Engedj a kis pi...
ööö...kis pipacsok közé.
*Elröhögi magát, aztán megmagyarázza a kis közjátékot.*
- Ez már egy saját változat. Az eredeti egy kicsit nyersebb, de ha gondolod, azt is eléneklem.
*Nem pont a lánynak van címezve a szöveg, ez csak olyan szórakoztató nóta, ami a hajón elég gyakran előkerült.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 21:46:51
Üzenet elküldve: 2013-11-01 21:46:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Ismételt őszinte mosoly jelenik meg a Varjúvadász arcán a megállapításra, miszerint ő nem kertel. Hát persze, hogy nem!*
- Mi értelme lenne? Még így sem értik meg, hogy mit mondok néha napján, hát még ha kertelnék, bele sem merek gondolni! - *szörnyülködik, bár kissé megjátszva, humoros formában.
A kávé kérdésben érdeklődve hallgatja a nála tájékozottabbat. A Medve láthatóan igen sokhelyütt megfordult, és sok mindent kapizsgál, egy bizonyos mértékig. Tetszik neki ez a tájékozottság. Igen kevés emberrel tudna elbeszélgetni a kávék minőségéről, és származásáról ebben a városban, mert mindenki csak azt issza, amit a kereskedő az orra alá dug. Szeme lelkesen felcsillan, amikor ismerős nevet hall, főleg, hogy olyat említ a férfi, amihez már igen régen nem volt szerencséje.*
- Kobusta, igen az volt a legfinomabb eddig! De itt nem lehet kapni, csak valami vacak utánzatot. És fel vannak háborodva, ha az ember reklamál, hogy átverték. Gyűlölöm a kofa fajtájukat… - *morog, hisz hányszor verték át a harsogó, édes almával. Vagy savanyú volt, vagy grízes, mint a nyavalya, az meg kell a fenének.
A férfi megjegyzésére a lapokra elmosolyodik, és biccent, majd figyelmét az Fagyjáróra fordítja. Maga sem tudja, miért nevezte így el a tök felsőt, de valahogy a kép hangulata erre emlékeztette. Ki is javítja a Medvét, aki Télnek becézi.*
- Ő az Fagyjáró. Időnként lejön a hegyekből, de olyankor nincs túl sok szerencséje, mert elcsábítja az okos szajha - *jegyzi meg, ahogy ujjai ismét a lapok köré kulcsolódnak, és lefelé fordítva maga mellé rakja őket. Közben fejben számolja a pontjait. Eddig tizennégy az előző körből, és most hét, az összesen huszonegy. Messze van még az a hatvanhat!
Azért elégedetten hümmög, ahogy ismét húz, és ezúttal a makk tízest hívja, hamár a király kiment. Bár tudja, hogy ezzel az összes adu kikerül a játékból, az alsón kívül, ami egyelőre még talonban van.
A Medvének erre mindenképpen színre színnel kell válaszolnia, és így ki is húzta a királyt a kezei közül. Hogy utána hogyan tovább, azt nem tudja, lévén nincsenek túl jó lapjai, két alsó a zöld és a tök, egy piros felső és a piros tízes, de reménykedik abban, hogy a Medvének színhibája lesz. De ezt majd a következő kör eldönti.*
*Ismételt őszinte mosoly jelenik meg a Varjúvadász arcán a megállapításra, miszerint ő nem kertel. Hát persze, hogy nem!*
- Mi értelme lenne? Még így sem értik meg, hogy mit mondok néha napján, hát még ha kertelnék, bele sem merek gondolni! - *szörnyülködik, bár kissé megjátszva, humoros formában.
A kávé kérdésben érdeklődve hallgatja a nála tájékozottabbat. A Medve láthatóan igen sokhelyütt megfordult, és sok mindent kapizsgál, egy bizonyos mértékig. Tetszik neki ez a tájékozottság. Igen kevés emberrel tudna elbeszélgetni a kávék minőségéről, és származásáról ebben a városban, mert mindenki csak azt issza, amit a kereskedő az orra alá dug. Szeme lelkesen felcsillan, amikor ismerős nevet hall, főleg, hogy olyat említ a férfi, amihez már igen régen nem volt szerencséje.*
- Kobusta, igen az volt a legfinomabb eddig! De itt nem lehet kapni, csak valami vacak utánzatot. És fel vannak háborodva, ha az ember reklamál, hogy átverték. Gyűlölöm a kofa fajtájukat… - *morog, hisz hányszor verték át a harsogó, édes almával. Vagy savanyú volt, vagy grízes, mint a nyavalya, az meg kell a fenének.
A férfi megjegyzésére a lapokra elmosolyodik, és biccent, majd figyelmét az Fagyjáróra fordítja. Maga sem tudja, miért nevezte így el a tök felsőt, de valahogy a kép hangulata erre emlékeztette. Ki is javítja a Medvét, aki Télnek becézi.*
- Ő az Fagyjáró. Időnként lejön a hegyekből, de olyankor nincs túl sok szerencséje, mert elcsábítja az okos szajha - *jegyzi meg, ahogy ujjai ismét a lapok köré kulcsolódnak, és lefelé fordítva maga mellé rakja őket. Közben fejben számolja a pontjait. Eddig tizennégy az előző körből, és most hét, az összesen huszonegy. Messze van még az a hatvanhat!
Azért elégedetten hümmög, ahogy ismét húz, és ezúttal a makk tízest hívja, hamár a király kiment. Bár tudja, hogy ezzel az összes adu kikerül a játékból, az alsón kívül, ami egyelőre még talonban van.
A Medvének erre mindenképpen színre színnel kell válaszolnia, és így ki is húzta a királyt a kezei közül. Hogy utána hogyan tovább, azt nem tudja, lévén nincsenek túl jó lapjai, két alsó a zöld és a tök, egy piros felső és a piros tízes, de reménykedik abban, hogy a Medvének színhibája lesz. De ezt majd a következő kör eldönti.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 21:17:04
Üzenet elküldve: 2013-11-01 21:17:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Moy vére pezseg, mint a rumáztatta hajózós napokon, amikor épp ráértek sepserezni. Nézi a lapot, amit a lány lerak. Nézi az arcát is és közben figyel arra is, amit a Varjúvadász elmesél. Kissé félreértelmzte a történteket és ezzel megint megkacagtatja a lányt.*
- Mi ilyenek vagyunk. Én is végignéztelek és szép dolgokat láttam. Te meg megmondtad, hogy bosszant, ha egy adag sonkának néznek. Tudod, Varjúvadász, ez tetszik nekem, hogy te nem kertelsz.
*A lány kihúzza magát, domborít és a Medve megint végignézi. A férfiszemek mindig odatévednek a domborulatokra. Amikor viszont a lány beszél az asszonyságról, megint azt látja rajta, hogy szerette. Mint azt a kóbor kutyát, aki rendes volt vele, minden hátsó szándék nélkül. Szomorú történet. Nem derül ki, miért ölték meg, de lehet, hogy el sem fogták a gyilkosát. Amikor a lány a kávébabról beszél, akkor Moy gondolkodóba esik. Először leteszi a lapokat az asztalra és a lány szemeibe mered, de látszik, hogy máshol jár. Forgatja a szakálla szőrét és hümmög.*
- A főtt kávék közül a rona vagy a kobusta ilyesmi. Szerintem magként is hasonlóak, úgyhogy majd ez lesz a nyereményed.
*Lassú játék lesz ez, mert Moy minden lapot megnéz, amit a lány letesz. Annyira ötletes rajzok vannak rajtuk és olyan szépek, hogy kár lenne csak úgy dobálni őket. A Farkaskirályt az árnyékból figyelik. A Kovács épp kalapálni készül. A Szajha pedig virítja a kebleit, sokat mutatva azokból és ártatlan tekintettel néz körbe, miközben a kuncsaftjai az ablakból lesik.*
- Csak emlegetni kellett. Itt is van a nagy Ringyó. És már jön is a Tél.
*Moy ezzel leteszi a tök felsőt, ami egy tűznél melegedő alakot ábrázol hófödte tájon, örökzöld fenyők között. Egy ideig gyönyörködik ebben a lapban is, majd nézi a lány arcát. Kutatja, mi olvasható le róla. Nem ő a nagymester ebben, de néha sikerült már meglátnia a kártyázók arcán, hogy milyen a lapjárás. Ha a lánynak ezt is megtanították, akkor rezzenéstelen arccal fog játszani és hiába lesi.
A lapokat megint visszateszi az asztalra és kiegyenesedik. Átfogja a piaci asztal két rúdját és nem húzza össze őket, de egy kicsit hátrahajtja a felsőtestét közöttük. Szélesebb terpeszbe áll be és most nagyjából egy magasságban vannak a lánnyal. Folytatódhat a rajzolt alakok csatája az asztal deszkalapján.*
*Moy vére pezseg, mint a rumáztatta hajózós napokon, amikor épp ráértek sepserezni. Nézi a lapot, amit a lány lerak. Nézi az arcát is és közben figyel arra is, amit a Varjúvadász elmesél. Kissé félreértelmzte a történteket és ezzel megint megkacagtatja a lányt.*
- Mi ilyenek vagyunk. Én is végignéztelek és szép dolgokat láttam. Te meg megmondtad, hogy bosszant, ha egy adag sonkának néznek. Tudod, Varjúvadász, ez tetszik nekem, hogy te nem kertelsz.
*A lány kihúzza magát, domborít és a Medve megint végignézi. A férfiszemek mindig odatévednek a domborulatokra. Amikor viszont a lány beszél az asszonyságról, megint azt látja rajta, hogy szerette. Mint azt a kóbor kutyát, aki rendes volt vele, minden hátsó szándék nélkül. Szomorú történet. Nem derül ki, miért ölték meg, de lehet, hogy el sem fogták a gyilkosát. Amikor a lány a kávébabról beszél, akkor Moy gondolkodóba esik. Először leteszi a lapokat az asztalra és a lány szemeibe mered, de látszik, hogy máshol jár. Forgatja a szakálla szőrét és hümmög.*
- A főtt kávék közül a rona vagy a kobusta ilyesmi. Szerintem magként is hasonlóak, úgyhogy majd ez lesz a nyereményed.
*Lassú játék lesz ez, mert Moy minden lapot megnéz, amit a lány letesz. Annyira ötletes rajzok vannak rajtuk és olyan szépek, hogy kár lenne csak úgy dobálni őket. A Farkaskirályt az árnyékból figyelik. A Kovács épp kalapálni készül. A Szajha pedig virítja a kebleit, sokat mutatva azokból és ártatlan tekintettel néz körbe, miközben a kuncsaftjai az ablakból lesik.*
- Csak emlegetni kellett. Itt is van a nagy Ringyó. És már jön is a Tél.
*Moy ezzel leteszi a tök felsőt, ami egy tűznél melegedő alakot ábrázol hófödte tájon, örökzöld fenyők között. Egy ideig gyönyörködik ebben a lapban is, majd nézi a lány arcát. Kutatja, mi olvasható le róla. Nem ő a nagymester ebben, de néha sikerült már meglátnia a kártyázók arcán, hogy milyen a lapjárás. Ha a lánynak ezt is megtanították, akkor rezzenéstelen arccal fog játszani és hiába lesi.
A lapokat megint visszateszi az asztalra és kiegyenesedik. Átfogja a piaci asztal két rúdját és nem húzza össze őket, de egy kicsit hátrahajtja a felsőtestét közöttük. Szélesebb terpeszbe áll be és most nagyjából egy magasságban vannak a lánnyal. Folytatódhat a rajzolt alakok csatája az asztal deszkalapján.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 20:44:48
Üzenet elküldve: 2013-11-01 20:44:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A férfi megállapítására a Piperkőccel kapcsolatban csak kuncogni kezd.*
- Nem hiszem, hogy szajhának nézett volna, bár bizonyára kalandot keresett, az is úgy méregetett, mint ahogy a húsárut a hentesnél szokás. Harcosforma volt, igen magabiztos, de arra már nem volt képes, hogy egyenlő félként tetszelegjen, vagy fölénybe kerüljön. Felpaprikázódott, és elmenekült. Gyáva jószág! - *jót szórakozik az eseten, és bizonyos benne, hogyha újra látni fogja a Piperkőcöt, tesz majd egy pár csípős megjegyzést a férfiasságára.* - Rossz helyre tévedt, csupán ennyi volt a baja.
*A bordéllyal kapcsolatos megállapítás nem lepi meg, hiszen ő is látott már egyet s mást, de nem izgatja kifejezetten.*
- Mindenki abból él meg, amire alkalmas, bár igen méltatlannak tartom azt, ha valaki így keresi a kenyerét. Főleg, ha férfi, az már szinte nevetséges is! - *vigyorog teljes kajánsággal.* - Én férfiasabb vagyok az olyan parfümbe áztatott, pamacsolt hímringyóknál!
*Vállát büszkén húzza hátra, fejét kissé felszegi a megállapításra. Végtelen mértékben lenézi a gyengéket, akik nem tudnak megélni az utca törvényei alapján, és ezeket az egyedeket pontosan ugyanebbe a kategóriába sorolja.
A megállapításra, hogy nem lett belőle nemes elvigyorodik.*
- Dehogy lettem, az kellene még csak, sok idióta szabály, meg fegyelmezés! Ostoba egy világ… - csóválja a fejét kissé rosszallóan, de látható örömmel, hogy neki nem kell részt vennie ebben a baromságban.
A szőke, tésztaszerű asszonyságra irányuló kérdésre kissé elkomorodik, és a mellettük húzódó házak oldalát kezdi vizslatni.*
- Meggyilkolták, olyan tizennégy, tizenöt lehettem, már nem is tudom. Bár addig sokszor járt át, nézi, hogy miket rajzolok. Egy hajós szénrajz volt a kedvence, azt még el is vitte magával, annyira tetszett neki. Gondolom, azóta már tűzre dobták - *biggyeszti le kissé komoran szája csücskét.
A Medvének nincs ellenére a tét emelése, így elvigyorodik, és lelkesen bólogatni kezd.*
- Ó, igen, kávé! Erősen pörkölt, olyan jó aromájú, a déli szigetekről szoktak hozni néha napján, nem olyan föld ízű borzalom. Kemény fog kell hozzá, de mennyei!
*A Medve cseréli az adut a Makk alsóra, és máris negyvenet hív. Elismerően biggyeszti le ajkát, ahogy a lerakott felsőre dobja a Farkaskirályt, a makk ászt. A lapuló farkast ábrázoló lap igazán élethű lett, a vad szeme szinte átszúrja a szemlélőt. Mögötte a sötét háttéren fekete, emberi sziluett rajzolódik ki, és az árnyak vonala sejteti, hogy a botra támaszkodó alak az, aki a kép középpontjában, vérmes farkas-formát öltött.
Kedvét lelte a lapban, amikor készítette. Így most a Farkaskirály torkon ragadja a Kovácsot, aki a makk felsőn díszeleg, és éppen kalapácsával az üllőn izzó fémre súlyt, és el is cibálja a Varjúvadász combja mellé, hogy ott fejjel lefelé fordítva, jóízűen lakomázhasson belőle.
Húz a talonból, majd rögtön hívja is a lapot, melyet felvett: a Szajha mosolyog rá a Medvére, a tök király jelzés mellől, bár ezen képben is van valami, ami a készítő gunyoros szándékára utal, csakúgy, mint az előbb a Szeretőben. A Szajha nem veszi észre a háta mögötti ablakot, ahol gyülekeznek a kuncogó, nyálcsorgatók.*
*A férfi megállapítására a Piperkőccel kapcsolatban csak kuncogni kezd.*
- Nem hiszem, hogy szajhának nézett volna, bár bizonyára kalandot keresett, az is úgy méregetett, mint ahogy a húsárut a hentesnél szokás. Harcosforma volt, igen magabiztos, de arra már nem volt képes, hogy egyenlő félként tetszelegjen, vagy fölénybe kerüljön. Felpaprikázódott, és elmenekült. Gyáva jószág! - *jót szórakozik az eseten, és bizonyos benne, hogyha újra látni fogja a Piperkőcöt, tesz majd egy pár csípős megjegyzést a férfiasságára.* - Rossz helyre tévedt, csupán ennyi volt a baja.
*A bordéllyal kapcsolatos megállapítás nem lepi meg, hiszen ő is látott már egyet s mást, de nem izgatja kifejezetten.*
- Mindenki abból él meg, amire alkalmas, bár igen méltatlannak tartom azt, ha valaki így keresi a kenyerét. Főleg, ha férfi, az már szinte nevetséges is! - *vigyorog teljes kajánsággal.* - Én férfiasabb vagyok az olyan parfümbe áztatott, pamacsolt hímringyóknál!
*Vállát büszkén húzza hátra, fejét kissé felszegi a megállapításra. Végtelen mértékben lenézi a gyengéket, akik nem tudnak megélni az utca törvényei alapján, és ezeket az egyedeket pontosan ugyanebbe a kategóriába sorolja.
A megállapításra, hogy nem lett belőle nemes elvigyorodik.*
- Dehogy lettem, az kellene még csak, sok idióta szabály, meg fegyelmezés! Ostoba egy világ… - csóválja a fejét kissé rosszallóan, de látható örömmel, hogy neki nem kell részt vennie ebben a baromságban.
A szőke, tésztaszerű asszonyságra irányuló kérdésre kissé elkomorodik, és a mellettük húzódó házak oldalát kezdi vizslatni.*
- Meggyilkolták, olyan tizennégy, tizenöt lehettem, már nem is tudom. Bár addig sokszor járt át, nézi, hogy miket rajzolok. Egy hajós szénrajz volt a kedvence, azt még el is vitte magával, annyira tetszett neki. Gondolom, azóta már tűzre dobták - *biggyeszti le kissé komoran szája csücskét.
A Medvének nincs ellenére a tét emelése, így elvigyorodik, és lelkesen bólogatni kezd.*
- Ó, igen, kávé! Erősen pörkölt, olyan jó aromájú, a déli szigetekről szoktak hozni néha napján, nem olyan föld ízű borzalom. Kemény fog kell hozzá, de mennyei!
*A Medve cseréli az adut a Makk alsóra, és máris negyvenet hív. Elismerően biggyeszti le ajkát, ahogy a lerakott felsőre dobja a Farkaskirályt, a makk ászt. A lapuló farkast ábrázoló lap igazán élethű lett, a vad szeme szinte átszúrja a szemlélőt. Mögötte a sötét háttéren fekete, emberi sziluett rajzolódik ki, és az árnyak vonala sejteti, hogy a botra támaszkodó alak az, aki a kép középpontjában, vérmes farkas-formát öltött.
Kedvét lelte a lapban, amikor készítette. Így most a Farkaskirály torkon ragadja a Kovácsot, aki a makk felsőn díszeleg, és éppen kalapácsával az üllőn izzó fémre súlyt, és el is cibálja a Varjúvadász combja mellé, hogy ott fejjel lefelé fordítva, jóízűen lakomázhasson belőle.
Húz a talonból, majd rögtön hívja is a lapot, melyet felvett: a Szajha mosolyog rá a Medvére, a tök király jelzés mellől, bár ezen képben is van valami, ami a készítő gunyoros szándékára utal, csakúgy, mint az előbb a Szeretőben. A Szajha nem veszi észre a háta mögötti ablakot, ahol gyülekeznek a kuncogó, nyálcsorgatók.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 20:14:02
Üzenet elküldve: 2013-11-01 20:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A lány már szinte túl is tette magát a Piperkőcön. Úgy beszél róla, mint valami lényegtelen, múltba vesző eseményről. Ez a lány nem fél a férfiaktól, legyenek akár olyan hústornyok, mint Moy vagy befolyásos emberek, mint egy nemes. A szavai mégis inkább arról árulkodnak, hogy nem utál minden hímneműt, csak az elbizakodottakat. Azokat, akik nagyra tartják magukat, de megijednek egy nőtől vagy egyszerűen nem képesek elviselni. Moy már sok nőt elviselt hosszabb-rövidebb ideig, de tény, hogy a Varjúvadásszal nem egyszerű.*
- A kikötőkben sok olyannal voltam, mint aminek téged nézhetett ez a pasas. A jelekből viszont érteni kell, te meg elég világosan jelzel.
*Moy nem kívánja látatlanban szidni az illetőt. Bárki lehetett, még akár valamelyik régi ismerősnek az unokája is. Az viszont biztos, hogy ha úgy történt minden, ahogy a lány mondja, akkor a fickó valamit nagyon félreértett és nem tudta kezelni a helyzetet. Egy nemesnek ez sokszor nem is feladata. Ha nőt akar, van egyszerűbb módszer. Van olyan hely a városban, ahova bemegy és rögtön négy mindenre kapható asszony ugrik a jól öltözött nyakába. Ha még megvan az a bizonyos hely.*
- Bordély... Ott mindenki levetkőzik. Így is, úgy is. És még igazi hímszajhák is vannak! Sose hittem volna, ha nem látom a saját szemeimmel a nők mellett ezeket a nagygigájúakat.
*A lány már az életkorát is elárulja. Húsz évesen sok lány már gyerekeket nevel vagy dolgozik, ő meg tetőkön ugrál és nemeseket kerget. Vajon miből élhet, elmélkedik Moy. Még egy dolog, amit majd idővel meg fog kérdezni.
Szomorú dolog, hogy nem ismerte a szüleit. Moynak is lehet egy pár ilyen gyereke, de amíg nem áll elébe az egyikük, addig nem tudatosul benne ennek a súlya. Ez a lány mintha el sem tudná képzelni, milyen egy apa és egy anya kezei alatt felnőni. Úgy rángatja a vállát, mint az lenne a természetes, ahogy ő felcseperedett. Férfi példaképek lehettek előtte, Tom és Hydegan, akiket egyre simlisebb színekben tüntet fel. Adósság, cinkosság és hogy el akarták adni. Lehet, hogy csak beházasításra gondol, ami természetes manapság.*
- De nem lettél nemesné, ahogy látom* - mondja a Medve kaján vigyorral. Egyre nehezebben tudná elképzelni ezt a lányt egy csillogó ékkövekkel teli ruhában, ahogy intarziás bútorok között díszeleg.
A vállbaverés egy kicsit máshogy sikerül. A nagy marok a lány bordáit is megdöngeti. Állja a sarat, van erő a lábaiban és nem ódzkodik a mozdulattól. Lehet, hogy ha majd egyszer valamit ő is elismer a Medvében, akkor ugyanígy oldalba vagy hátbaveri majd. Illene is hozzá. A rajzolást Moy nem firtatja tovább. A lány kapott eszközöket, de maga figyelte meg, hogy kell húzni a vonalakat. Ez és az ügyessége kellett, hogy ilyen szépeket rajzoljon.*
- Akkor Norahna jól tette, hogy ellátott. Mutattad már neki a paklidat?
*A kitalált tétekkel végül rá lehet bírni a lányt a fogadásra. Moy észrevette, hogy a matrózok közönséges stílusának emlegetésére visszakozott a lány, ezért is talált ki olyan valamit, ami nem túlzottan nőies, de neki való lehet és ha veszít, tudja is teljesíteni. A Varjúvadász még megtoldja egy plusz kéréssel és felajánlással. Már teljesen máshogy viszonyul Moyhoz, mint amikor a férfi felkiabált a tetőre. Nem fenyegetőzik, nem bizonygatja az erejét. Talán azért nem, mert látja, hogy Moy nem kételkedik efelől és nem is akarja felülmúlni. Egyszerűen csak érdeklődik, ami talán ritka volt eddig a lány életében. Moy egyenlő téteket ajánlott fel, legalábbis ahogy becsülte, egyenlőnek tűntek. A lány pedig egyenlően változtat. Nem használja kia a helyzetét. Becsüli a Medvét.*
- Kávét is? Mondd majd meg a fajtáját! Ha itt nem lesz, a kikötőből hozok. Vannak ismerőseim, tudni fogom, mikor jön szállítmány. Ha nyerek, akkor meg lesz egy színes medvekártya.
*Moy csak azért indult el este későn, hogy unatkozzon otthon, hanem megnézze a főtéren a szökőkutat és nem hitte volna, hogy egy ilyen szórakoztató, sokoldalú fiatal lánykába fog belebotlani és még kártyázik is ma éjjel.
A játszma hamarosan kezdetét veszi. A Varjúvadász feltelepedik az asztalra és a hátat az állványzatnak támasztja. Moy is leülne, de nem mer, mert ahhoz valami masszívabb asztal kéne. Így csak ott áll az asztal másik oldalán, még mindig a tenyerére támaszkodva és előredőlve. Várja, hogy a lány osszon és közben is nézi a lapok hátát. Keres behajtott sarkokat, méretbeli különbségeket, mert tudja, hogy aki saját paklival szeret játszani, az időnként át is alakítja a lapokat úgy, hogy tudja mi van a másik kezében. Itt nem lát semmi hasonlót. Tiszta lappal játszanak.
Moy emel, ahogy kell, majd megnézi a kiosztott lapokat. Utána megnézi az adut. A lovas harcost ábrázoló Makk király az. Neki pedig egészen jó lapjai vannak. A lány már kényelembe helyezi magát.*
- Negyven és jöjjön a felső!*jelenti ki, majd elkezd dudorászni egy tengerésznótát.*
*A lány már szinte túl is tette magát a Piperkőcön. Úgy beszél róla, mint valami lényegtelen, múltba vesző eseményről. Ez a lány nem fél a férfiaktól, legyenek akár olyan hústornyok, mint Moy vagy befolyásos emberek, mint egy nemes. A szavai mégis inkább arról árulkodnak, hogy nem utál minden hímneműt, csak az elbizakodottakat. Azokat, akik nagyra tartják magukat, de megijednek egy nőtől vagy egyszerűen nem képesek elviselni. Moy már sok nőt elviselt hosszabb-rövidebb ideig, de tény, hogy a Varjúvadásszal nem egyszerű.*
- A kikötőkben sok olyannal voltam, mint aminek téged nézhetett ez a pasas. A jelekből viszont érteni kell, te meg elég világosan jelzel.
*Moy nem kívánja látatlanban szidni az illetőt. Bárki lehetett, még akár valamelyik régi ismerősnek az unokája is. Az viszont biztos, hogy ha úgy történt minden, ahogy a lány mondja, akkor a fickó valamit nagyon félreértett és nem tudta kezelni a helyzetet. Egy nemesnek ez sokszor nem is feladata. Ha nőt akar, van egyszerűbb módszer. Van olyan hely a városban, ahova bemegy és rögtön négy mindenre kapható asszony ugrik a jól öltözött nyakába. Ha még megvan az a bizonyos hely.*
- Bordély... Ott mindenki levetkőzik. Így is, úgy is. És még igazi hímszajhák is vannak! Sose hittem volna, ha nem látom a saját szemeimmel a nők mellett ezeket a nagygigájúakat.
*A lány már az életkorát is elárulja. Húsz évesen sok lány már gyerekeket nevel vagy dolgozik, ő meg tetőkön ugrál és nemeseket kerget. Vajon miből élhet, elmélkedik Moy. Még egy dolog, amit majd idővel meg fog kérdezni.
Szomorú dolog, hogy nem ismerte a szüleit. Moynak is lehet egy pár ilyen gyereke, de amíg nem áll elébe az egyikük, addig nem tudatosul benne ennek a súlya. Ez a lány mintha el sem tudná képzelni, milyen egy apa és egy anya kezei alatt felnőni. Úgy rángatja a vállát, mint az lenne a természetes, ahogy ő felcseperedett. Férfi példaképek lehettek előtte, Tom és Hydegan, akiket egyre simlisebb színekben tüntet fel. Adósság, cinkosság és hogy el akarták adni. Lehet, hogy csak beházasításra gondol, ami természetes manapság.*
- De nem lettél nemesné, ahogy látom* - mondja a Medve kaján vigyorral. Egyre nehezebben tudná elképzelni ezt a lányt egy csillogó ékkövekkel teli ruhában, ahogy intarziás bútorok között díszeleg.
A vállbaverés egy kicsit máshogy sikerül. A nagy marok a lány bordáit is megdöngeti. Állja a sarat, van erő a lábaiban és nem ódzkodik a mozdulattól. Lehet, hogy ha majd egyszer valamit ő is elismer a Medvében, akkor ugyanígy oldalba vagy hátbaveri majd. Illene is hozzá. A rajzolást Moy nem firtatja tovább. A lány kapott eszközöket, de maga figyelte meg, hogy kell húzni a vonalakat. Ez és az ügyessége kellett, hogy ilyen szépeket rajzoljon.*
- Akkor Norahna jól tette, hogy ellátott. Mutattad már neki a paklidat?
*A kitalált tétekkel végül rá lehet bírni a lányt a fogadásra. Moy észrevette, hogy a matrózok közönséges stílusának emlegetésére visszakozott a lány, ezért is talált ki olyan valamit, ami nem túlzottan nőies, de neki való lehet és ha veszít, tudja is teljesíteni. A Varjúvadász még megtoldja egy plusz kéréssel és felajánlással. Már teljesen máshogy viszonyul Moyhoz, mint amikor a férfi felkiabált a tetőre. Nem fenyegetőzik, nem bizonygatja az erejét. Talán azért nem, mert látja, hogy Moy nem kételkedik efelől és nem is akarja felülmúlni. Egyszerűen csak érdeklődik, ami talán ritka volt eddig a lány életében. Moy egyenlő téteket ajánlott fel, legalábbis ahogy becsülte, egyenlőnek tűntek. A lány pedig egyenlően változtat. Nem használja kia a helyzetét. Becsüli a Medvét.*
- Kávét is? Mondd majd meg a fajtáját! Ha itt nem lesz, a kikötőből hozok. Vannak ismerőseim, tudni fogom, mikor jön szállítmány. Ha nyerek, akkor meg lesz egy színes medvekártya.
*Moy csak azért indult el este későn, hogy unatkozzon otthon, hanem megnézze a főtéren a szökőkutat és nem hitte volna, hogy egy ilyen szórakoztató, sokoldalú fiatal lánykába fog belebotlani és még kártyázik is ma éjjel.
A játszma hamarosan kezdetét veszi. A Varjúvadász feltelepedik az asztalra és a hátat az állványzatnak támasztja. Moy is leülne, de nem mer, mert ahhoz valami masszívabb asztal kéne. Így csak ott áll az asztal másik oldalán, még mindig a tenyerére támaszkodva és előredőlve. Várja, hogy a lány osszon és közben is nézi a lapok hátát. Keres behajtott sarkokat, méretbeli különbségeket, mert tudja, hogy aki saját paklival szeret játszani, az időnként át is alakítja a lapokat úgy, hogy tudja mi van a másik kezében. Itt nem lát semmi hasonlót. Tiszta lappal játszanak.
Moy emel, ahogy kell, majd megnézi a kiosztott lapokat. Utána megnézi az adut. A lovas harcost ábrázoló Makk király az. Neki pedig egészen jó lapjai vannak. A lány már kényelembe helyezi magát.*
- Negyven és jöjjön a felső!*jelenti ki, majd elkezd dudorászni egy tengerésznótát.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 19:14:29
Üzenet elküldve: 2013-11-01 19:14:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A Piperkőcre vonatkozó kérdésre csak lemondóan kuncogva legyint.*
- Valami ostoba jószág, erre járt az éjszakában, és az őrökkel cimborált. Utána meg utánam eredt, gondolom valami esti szórakozás reményében. Adtam neki szórakozást, úgy fel volt paprikázva, ahogy egy pofára bukott hímnek lennie kell! Semmirekellő, rinyáló hímszajha - *kuncog, kárörvendően.* - Már amúgy is fogyóban volt, de akkor ettem meg az utolsó maréknyit.
*A lovagi eszmék, és értékrend említésére cinikus horkantással válaszol.*
- Minek jó az? Könnyű őket hátba szúrni… A harcban az erősebb marad felül, nem a becsületesebb. Szép szó, de köztük sem létezik. Ha más nem is, a lovagi erényeiket egy bordélyház bizonyára levetkőzteti - *nem egy ilyen esetet látott, nem mintha különösebben érdekelné, így egy vállrándítással le is zárja a témát.
Jó volt a sejtése, a Medve igen régen maga mögött hagyta szülővárosát, így őt ezért nem ismerheti, és ezt nem is rest az orrára kötni.*
- Tavasszal töltöttem a húszat, nem csoda, hogyha nem láttál még a tetőkön, Medve! - *kuncog.* - Vén Tom, ő igen, a Szegénynegyedben, bár gyakran beszélt nagy urakkal, és üzletelt is velük. Hydegan nem tudom, barátfélék voltak, vagy legalábbis Vén Tom ezt mondta, de Hydegan szerintem nem így gondolt rá. Inkább csak… cinkostársak, igen, ez a legjobb szó.
*Mikor a szüleire terelődik a szó, kissé meglepetten néz a Medvére, majd megrántja a vállát. Benne ilyen kérdések nem merülnek fel.*
- Nem tudom, nem ismertem őket. Vén Tom volt a nevelő apám, bár pofont egy idő után nem tudott osztani, hamar a fejére nőttem. Aztán az öreg valami csúnya adósságba keveredett, és megpróbált eladni valami fehérhájú nemesnek… - *nem fejezi be a történetet. Hideg vérrel tett pontot az események végére, véres pontot, bár nem tudja, hogy a Medve erről miként vélekedne, így inkább nem említi meg.
A vállveregetés alatt kihúzza magát, így az ütések hangos dobolásként testesülnek meg bordakosarán. Egy kaján, fogvillantós mosollyal néz a férfire, alacsony alakja meg sem rendül a markos tenyér csapásai nyomán, bár azért van súlya annak a kéznek, és ereje a karnak, rendesen.*
- Igen, magamtól. Volt egy asszonyság, nem messze tőlünk, ő hozott nekem először szénceruzát és papírost, mikor látta, ahogy a vályogba karistolok. Talán Norahna volt a neve, már nem is emlékszem… - *megrántja a vállát, és elmosolyodik. Régi szép emlék a szőke asszonyság, és az a néhány ív papíros, melyet akkor kapott.
Felvont szemöldökkel hallgatja a férfi érvelését a fogadás mellett. Kissé tart tőle, hogy valami ízetlen ivászati játékba akarja belevinni, de a tétek kedvére vannak, így csak ennyivel toldja meg.*
- Meg kávét! És színes lesz a lap - *emeli meg a férfi számára is a jutalmat, hogy ne csak az ő nyereménye növekedjen.
Kényelmesen ül fel a bódé pakolófelületére, hátát a tetőket tartó farönköknek vetve, kezében rutinosan forognak a lapok, ahogy válogatni kezdi, ezzel hozva a Medve tudtára, hogy persze, hogy benne van egy kör sepserben!
És ezúttal nem fogja használni a kártyák hátulján a kis rejtett jeleket, melyet magának rajzolt, és mellyel a gatyát is le szokta nyerni a kocsma részeg népéről.
A Medve megérdemel egy tisztességes játékot. Emelésre nyújtja a paklit, majd oszt, és adut csap. Makk király.
Lábait kinyújtva, és keresztezve várja a Medve első hívását, a lapjait szépen elrendezve kezében, szín szerint, érték szerinti növekvő sorrendben, majd összezárja, és leereszti ölére.
Elég megnéznie egyszer, hogy tudja, mi van a kezében, nem kell folyamatosan néznie.*
*A Piperkőcre vonatkozó kérdésre csak lemondóan kuncogva legyint.*
- Valami ostoba jószág, erre járt az éjszakában, és az őrökkel cimborált. Utána meg utánam eredt, gondolom valami esti szórakozás reményében. Adtam neki szórakozást, úgy fel volt paprikázva, ahogy egy pofára bukott hímnek lennie kell! Semmirekellő, rinyáló hímszajha - *kuncog, kárörvendően.* - Már amúgy is fogyóban volt, de akkor ettem meg az utolsó maréknyit.
*A lovagi eszmék, és értékrend említésére cinikus horkantással válaszol.*
- Minek jó az? Könnyű őket hátba szúrni… A harcban az erősebb marad felül, nem a becsületesebb. Szép szó, de köztük sem létezik. Ha más nem is, a lovagi erényeiket egy bordélyház bizonyára levetkőzteti - *nem egy ilyen esetet látott, nem mintha különösebben érdekelné, így egy vállrándítással le is zárja a témát.
Jó volt a sejtése, a Medve igen régen maga mögött hagyta szülővárosát, így őt ezért nem ismerheti, és ezt nem is rest az orrára kötni.*
- Tavasszal töltöttem a húszat, nem csoda, hogyha nem láttál még a tetőkön, Medve! - *kuncog.* - Vén Tom, ő igen, a Szegénynegyedben, bár gyakran beszélt nagy urakkal, és üzletelt is velük. Hydegan nem tudom, barátfélék voltak, vagy legalábbis Vén Tom ezt mondta, de Hydegan szerintem nem így gondolt rá. Inkább csak… cinkostársak, igen, ez a legjobb szó.
*Mikor a szüleire terelődik a szó, kissé meglepetten néz a Medvére, majd megrántja a vállát. Benne ilyen kérdések nem merülnek fel.*
- Nem tudom, nem ismertem őket. Vén Tom volt a nevelő apám, bár pofont egy idő után nem tudott osztani, hamar a fejére nőttem. Aztán az öreg valami csúnya adósságba keveredett, és megpróbált eladni valami fehérhájú nemesnek… - *nem fejezi be a történetet. Hideg vérrel tett pontot az események végére, véres pontot, bár nem tudja, hogy a Medve erről miként vélekedne, így inkább nem említi meg.
A vállveregetés alatt kihúzza magát, így az ütések hangos dobolásként testesülnek meg bordakosarán. Egy kaján, fogvillantós mosollyal néz a férfire, alacsony alakja meg sem rendül a markos tenyér csapásai nyomán, bár azért van súlya annak a kéznek, és ereje a karnak, rendesen.*
- Igen, magamtól. Volt egy asszonyság, nem messze tőlünk, ő hozott nekem először szénceruzát és papírost, mikor látta, ahogy a vályogba karistolok. Talán Norahna volt a neve, már nem is emlékszem… - *megrántja a vállát, és elmosolyodik. Régi szép emlék a szőke asszonyság, és az a néhány ív papíros, melyet akkor kapott.
Felvont szemöldökkel hallgatja a férfi érvelését a fogadás mellett. Kissé tart tőle, hogy valami ízetlen ivászati játékba akarja belevinni, de a tétek kedvére vannak, így csak ennyivel toldja meg.*
- Meg kávét! És színes lesz a lap - *emeli meg a férfi számára is a jutalmat, hogy ne csak az ő nyereménye növekedjen.
Kényelmesen ül fel a bódé pakolófelületére, hátát a tetőket tartó farönköknek vetve, kezében rutinosan forognak a lapok, ahogy válogatni kezdi, ezzel hozva a Medve tudtára, hogy persze, hogy benne van egy kör sepserben!
És ezúttal nem fogja használni a kártyák hátulján a kis rejtett jeleket, melyet magának rajzolt, és mellyel a gatyát is le szokta nyerni a kocsma részeg népéről.
A Medve megérdemel egy tisztességes játékot. Emelésre nyújtja a paklit, majd oszt, és adut csap. Makk király.
Lábait kinyújtva, és keresztezve várja a Medve első hívását, a lapjait szépen elrendezve kezében, szín szerint, érték szerinti növekvő sorrendben, majd összezárja, és leereszti ölére.
Elég megnéznie egyszer, hogy tudja, mi van a kezében, nem kell folyamatosan néznie.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 18:51:14
Üzenet elküldve: 2013-11-01 18:51:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A Varjúvadász furcsán reagál a dícséretre. Tényleg szépen mosolygott és lehet, hogy pont ez a baja, mert nem így akarta, csak kijött belőle. Az is lehet, hogy egész másról van szó, de Moy egyszerűen megoldja a helyzetet.*
- Aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni. Milyen Piperkőc bosszantott fel annyira, hogy kifald a zsákodat?
*Moy sejti, hogy valami nemes úr állhat a rejtélyes és becsmérlő megnevezés mögött, de hogy mi dolga volt ezzel a lánnyal, azt nem tudhatja.*
"Egy ilyen kemény lányt ugyan mivel tud rávenni egy nemes, hogy felmeneküljön a tetőre? Vagy épp a Varjúvadász támadta meg és jöttek az őrök? Akármi lehet, majd elmondja, ha jónak látja."
- Azért nem ilyen egyszerű a dolog. Utaztak velünk lovagok és nekik nagyon komoly értékrendjük volt. Hátulról például sosem támadtak, mert az egyenességet szeretik. Pedig ha az ellenfél nem azt szereti, akkor pácban lehetnek a konzervdobozok.
*A lány idevalósi. Moy tévesen ítélte meg, hogy messzi vidékről jött volna. Ő viszont nem hallott se a Vén Tomról, sem Hydeganról. Amíg itt élt, sokfelé szaladgált a városban és az ismertebb emberek nevére még emlékszik is. Lehet, hogy ezek egyszerű, hétköznapi emberek voltak.*
- Tegnap jöttem vissza negyven év után. A Vén Tom, meg Hydegan meg te is itt éltek? És mi lett a szüleiddel?
*Talán túl személyes a kérdés, de Moyt foglalkoztatja. A lány meg úgyse válaszol rá, ha nem akar. Már megmutatta, hogy benne van a játékokban, de csak addig, amíg ő jónak látja.
Mikor rábólint, hogy igen, ő csinálta a kártyákat, Moy jobb kézzel vállon is veri. Nem túl erősen, de azért odacsap, jelezve az elismerést.*
- Ez igen, kislány! Magadtól tanultál meg így rajzolni?
*Moy lapozgatja a paklit és ott sorakoznak egymás után a szebbnél szebb ábrák. A Vadász, a Tavasz, a Kocsis és még sok egyéb. A férfi csak tippel a rajzok alapján, hogy ezek lehetnek a lapok nevei. Az Úrhölgy nyaklánca pont olyan, mint a Varjúvadászé. Nem hinné, hogy önmagát akarta volna így ábrázolni, de egyelőre nem kérdez rá.
A lány nagy örömmel egyezik bele egy kátyázásba, de fogadni nem akar. Moy ez ellen felemeli a szavát.*
- De hát fogadás nélkül minek? Kell, hogy legyen tétje, különben oda az izgalom, nem? Na, valamit találjunk ki! Reggel kapsz sült halat almával, ha nyersz. Ha én nyerek, akkor meg rólam is csinálsz egy ilyen lapot. Na, mit szólsz, Varjúvadász?
*Ahogy kiérnek a koldusok helyéről, Moy látja a söprögetőket, akik a piactér napi forgataga után maradt szemetet és koszt takarítják el. Ilyenkor rajtuk kívül már nem nagyon vannak emberek, bármelyik standhoz odamehetnek játszani. Kiválaszt egyet, ami nem koszos és nem büdös. A deszkára tapadt cérnaszálak mutatják, hogy ez egy ruhaárus pultja napközben. Most viszont kártyaasztal lesz.
A férfi csillogó szemekkel visszaadja a lánynak a paklit. Rácsap az asztalra és két tenyerével ránehezedik. Vigyorogva kérdezi a Varjúvadászt:*
- Sepser jó lesz?
*A Varjúvadász furcsán reagál a dícséretre. Tényleg szépen mosolygott és lehet, hogy pont ez a baja, mert nem így akarta, csak kijött belőle. Az is lehet, hogy egész másról van szó, de Moy egyszerűen megoldja a helyzetet.*
- Aminek ki kell jönni, annak ki kell jönni. Milyen Piperkőc bosszantott fel annyira, hogy kifald a zsákodat?
*Moy sejti, hogy valami nemes úr állhat a rejtélyes és becsmérlő megnevezés mögött, de hogy mi dolga volt ezzel a lánnyal, azt nem tudhatja.*
"Egy ilyen kemény lányt ugyan mivel tud rávenni egy nemes, hogy felmeneküljön a tetőre? Vagy épp a Varjúvadász támadta meg és jöttek az őrök? Akármi lehet, majd elmondja, ha jónak látja."
- Azért nem ilyen egyszerű a dolog. Utaztak velünk lovagok és nekik nagyon komoly értékrendjük volt. Hátulról például sosem támadtak, mert az egyenességet szeretik. Pedig ha az ellenfél nem azt szereti, akkor pácban lehetnek a konzervdobozok.
*A lány idevalósi. Moy tévesen ítélte meg, hogy messzi vidékről jött volna. Ő viszont nem hallott se a Vén Tomról, sem Hydeganról. Amíg itt élt, sokfelé szaladgált a városban és az ismertebb emberek nevére még emlékszik is. Lehet, hogy ezek egyszerű, hétköznapi emberek voltak.*
- Tegnap jöttem vissza negyven év után. A Vén Tom, meg Hydegan meg te is itt éltek? És mi lett a szüleiddel?
*Talán túl személyes a kérdés, de Moyt foglalkoztatja. A lány meg úgyse válaszol rá, ha nem akar. Már megmutatta, hogy benne van a játékokban, de csak addig, amíg ő jónak látja.
Mikor rábólint, hogy igen, ő csinálta a kártyákat, Moy jobb kézzel vállon is veri. Nem túl erősen, de azért odacsap, jelezve az elismerést.*
- Ez igen, kislány! Magadtól tanultál meg így rajzolni?
*Moy lapozgatja a paklit és ott sorakoznak egymás után a szebbnél szebb ábrák. A Vadász, a Tavasz, a Kocsis és még sok egyéb. A férfi csak tippel a rajzok alapján, hogy ezek lehetnek a lapok nevei. Az Úrhölgy nyaklánca pont olyan, mint a Varjúvadászé. Nem hinné, hogy önmagát akarta volna így ábrázolni, de egyelőre nem kérdez rá.
A lány nagy örömmel egyezik bele egy kátyázásba, de fogadni nem akar. Moy ez ellen felemeli a szavát.*
- De hát fogadás nélkül minek? Kell, hogy legyen tétje, különben oda az izgalom, nem? Na, valamit találjunk ki! Reggel kapsz sült halat almával, ha nyersz. Ha én nyerek, akkor meg rólam is csinálsz egy ilyen lapot. Na, mit szólsz, Varjúvadász?
*Ahogy kiérnek a koldusok helyéről, Moy látja a söprögetőket, akik a piactér napi forgataga után maradt szemetet és koszt takarítják el. Ilyenkor rajtuk kívül már nem nagyon vannak emberek, bármelyik standhoz odamehetnek játszani. Kiválaszt egyet, ami nem koszos és nem büdös. A deszkára tapadt cérnaszálak mutatják, hogy ez egy ruhaárus pultja napközben. Most viszont kártyaasztal lesz.
A férfi csillogó szemekkel visszaadja a lánynak a paklit. Rácsap az asztalra és két tenyerével ránehezedik. Vigyorogva kérdezi a Varjúvadászt:*
- Sepser jó lesz?
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 17:26:55
Üzenet elküldve: 2013-11-01 17:26:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
*Míg ők a kinti forgatagban beszélgetnek és megtalálják egymást a kék szalagosok, Juve csapódik pár perc erejéig hozzájuk.*
-Üdv Juve, reménykedtem benne, hogy eljössz és nem maradsz az istállóban.-*Megajándékozza a férfit egy csillogó mosollyal, majd elköszön tőle. A sötét éjszakában lassan ellepik az eget a csillagok és a fő uraság, a Hold. Szereti az olyan éjszakákat ahol ilyen szép tiszta az ég és kedves emberek veszik körül. Belenyúl az egyik papírzacskójába és kígyókarika után kutat. Mikor meglel egy kisebb darabot, beleharap kicsit tartva annak izétől. Ám az íz melyet érez, nagyon is finom. Szemei felcsillannak, mikor az óriások megjelennek és beinvitálják őket az előadásra. Dakhnator oldalán bevonulnak a hatalmas sátorba. Körbepillant és természetesnek veszi azt, hogy olyan színű székre ül, amilyen színű a karszalagja. Körbepillant és észreveszi az integető Juvet. Visszainteget neki, majd újabb kígyókarikáért nyúl. Ekkor röppen át a gondolat a fejében, hogy épp a rémségek cirkuszában ül és nem feltétlen egy olyan székre kéne ülnie, amelyet más lény nem illet a szomszédságával. Újra szemügyre veszi a kék tagokat, és még mindig nem változott a három-egyes felállás. Egy férfi és három nő. Így a Dakhnator melletti székre húzódik, óvatosan, szinte feltűnést se keltve. Az előadás kezdetéig a forró gesztenyék és a kígyószeletek között válogatva csemegézik. Arra kapja csak fel a fejét, hogy egy személy, furcsán öltözve a porond közepén áll és hozzájuk beszél. Elmosolyodik annak kinézetén majd újra a csemegékbe merül. Hamarosan a bohócok játékára figyel fel. A szemgolyó dobálásba még Aeil is szívesen beszállna, ám mikor a bárdokkal kezdenek el szórakozni már kicsit összébb húzza magát. Próbálja pozitívan nézni az esetet, de a ruhák komor színe és a fáklyák lángjának imbolygása ezt elnyomja. Amikor az egyik bárd lecsap a bohóc lábára és az elválik gazdájától, Aeil keze hirtelen a mellette ülő férfi kezét kutatja, és mikor megleli, szorosan megszorítja. Hamarosan vége e műsorszámnak és örül, hogy csak egy valaki sérült meg. Az eddig visszaszorított levegőt hangosan kifújja magából. A hölgy melyet kikötöztek a fakarikához nem kelti fel az érdeklődését, főleg, hogy ilyen késes jelenetet már látott egy másik cirkuszban. Ásít egyet, hisz az alvást mostanában mellőzte. Az elefánt trombitálása kiveri belőle az álmosságot. A pompás és hatalmas állat rögtön belopja magát a szívébe. Még az se érdekli mikor a bohócot elhajítja a túlvilágra. Teljesen együttérzés vele és magában még szurkol is neki. Ez az érzés teljesen kiül az arcára, melyet már szinte egy gonosz vigyor díszít. Hamarosan meleg, piros permet fröcsköl rájuk, egy óvatlan bohóc átdöfött testéből. Kicsit hátrahőköl, majd egy zsebkendőt előhúzva letörli az arcát és újra az elefántra figyel, töretlen szurkolással. Nagy szomorúságára az állatot csontvázak váltják fel. A táncot semmitmondó arccal nézi végig. Szeretné lefuttatni magában a gondolatmenetet a varázslatról mely működteti őket, de ezt elveti, hisz szórakozni jött. Hirtelen alszik ki a fény. Ez nem tetsző érzés számára és a kezet melyet eddig szorongatott már nem érzi. A gesztenyés zacskójához kap, de azt se érzi és rossz érzés kapja el. Ennek a buta varázslatnak hamar vége és már a tűz különös játéka kápráztatja szemeit. Örül ennek a műsorszámnak, hisz mint az elefántos ez is a kedvére való, csak kicsit kifinomultabb. Majd újra a porondmester lép színpadra a bábuval ami ismét a fakarikához van kikötve. A kérdésre, mely az új játék iránti érdeklődést firtatja, nem nyeri el tetszését és inkább csendben a székbe süpped. Mikor Dakhnator lelkesen felemeli a kezét, kicsit összerezzen, hisz nem szeretné ha épp egy kék szalagos lenne a jelentkező, aki kivégzi azt a látszólag mozgolódó bábut.*
*Míg ők a kinti forgatagban beszélgetnek és megtalálják egymást a kék szalagosok, Juve csapódik pár perc erejéig hozzájuk.*
-Üdv Juve, reménykedtem benne, hogy eljössz és nem maradsz az istállóban.-*Megajándékozza a férfit egy csillogó mosollyal, majd elköszön tőle. A sötét éjszakában lassan ellepik az eget a csillagok és a fő uraság, a Hold. Szereti az olyan éjszakákat ahol ilyen szép tiszta az ég és kedves emberek veszik körül. Belenyúl az egyik papírzacskójába és kígyókarika után kutat. Mikor meglel egy kisebb darabot, beleharap kicsit tartva annak izétől. Ám az íz melyet érez, nagyon is finom. Szemei felcsillannak, mikor az óriások megjelennek és beinvitálják őket az előadásra. Dakhnator oldalán bevonulnak a hatalmas sátorba. Körbepillant és természetesnek veszi azt, hogy olyan színű székre ül, amilyen színű a karszalagja. Körbepillant és észreveszi az integető Juvet. Visszainteget neki, majd újabb kígyókarikáért nyúl. Ekkor röppen át a gondolat a fejében, hogy épp a rémségek cirkuszában ül és nem feltétlen egy olyan székre kéne ülnie, amelyet más lény nem illet a szomszédságával. Újra szemügyre veszi a kék tagokat, és még mindig nem változott a három-egyes felállás. Egy férfi és három nő. Így a Dakhnator melletti székre húzódik, óvatosan, szinte feltűnést se keltve. Az előadás kezdetéig a forró gesztenyék és a kígyószeletek között válogatva csemegézik. Arra kapja csak fel a fejét, hogy egy személy, furcsán öltözve a porond közepén áll és hozzájuk beszél. Elmosolyodik annak kinézetén majd újra a csemegékbe merül. Hamarosan a bohócok játékára figyel fel. A szemgolyó dobálásba még Aeil is szívesen beszállna, ám mikor a bárdokkal kezdenek el szórakozni már kicsit összébb húzza magát. Próbálja pozitívan nézni az esetet, de a ruhák komor színe és a fáklyák lángjának imbolygása ezt elnyomja. Amikor az egyik bárd lecsap a bohóc lábára és az elválik gazdájától, Aeil keze hirtelen a mellette ülő férfi kezét kutatja, és mikor megleli, szorosan megszorítja. Hamarosan vége e műsorszámnak és örül, hogy csak egy valaki sérült meg. Az eddig visszaszorított levegőt hangosan kifújja magából. A hölgy melyet kikötöztek a fakarikához nem kelti fel az érdeklődését, főleg, hogy ilyen késes jelenetet már látott egy másik cirkuszban. Ásít egyet, hisz az alvást mostanában mellőzte. Az elefánt trombitálása kiveri belőle az álmosságot. A pompás és hatalmas állat rögtön belopja magát a szívébe. Még az se érdekli mikor a bohócot elhajítja a túlvilágra. Teljesen együttérzés vele és magában még szurkol is neki. Ez az érzés teljesen kiül az arcára, melyet már szinte egy gonosz vigyor díszít. Hamarosan meleg, piros permet fröcsköl rájuk, egy óvatlan bohóc átdöfött testéből. Kicsit hátrahőköl, majd egy zsebkendőt előhúzva letörli az arcát és újra az elefántra figyel, töretlen szurkolással. Nagy szomorúságára az állatot csontvázak váltják fel. A táncot semmitmondó arccal nézi végig. Szeretné lefuttatni magában a gondolatmenetet a varázslatról mely működteti őket, de ezt elveti, hisz szórakozni jött. Hirtelen alszik ki a fény. Ez nem tetsző érzés számára és a kezet melyet eddig szorongatott már nem érzi. A gesztenyés zacskójához kap, de azt se érzi és rossz érzés kapja el. Ennek a buta varázslatnak hamar vége és már a tűz különös játéka kápráztatja szemeit. Örül ennek a műsorszámnak, hisz mint az elefántos ez is a kedvére való, csak kicsit kifinomultabb. Majd újra a porondmester lép színpadra a bábuval ami ismét a fakarikához van kikötve. A kérdésre, mely az új játék iránti érdeklődést firtatja, nem nyeri el tetszését és inkább csendben a székbe süpped. Mikor Dakhnator lelkesen felemeli a kezét, kicsit összerezzen, hisz nem szeretné ha épp egy kék szalagos lenne a jelentkező, aki kivégzi azt a látszólag mozgolódó bábut.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 15:41:50
Üzenet elküldve: 2013-11-01 15:41:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Végre újra itt van a piactéren, habár a nap még csak pályája felénél tart, és ezáltal az idő sem éppen kellemes, viszont ez nem zavarja annyira. A fejébe húzza a mágusköpeny csuklyáját, mely azért ad némi árnyékot, és úgy siet vissza a bódéjához. Persze ez csak számára sietség, másnak ez egy közepes sétatempó lehet. Odaérve előkapja a kulcsát, majd hátulról közelíti meg az öreg fabódét. A kulcsot beilleszti a lakatba, majd elforgatja, és miután hallja a kattanást, szépen leszedi, és belép a helyre, ahol élete nagy részét tölti. Az új szerzeményeit gondosan berakja a nekik kijelölt helyre, majd gyakorlatilag néhány percen belül elő is veszi őket, hiszen úgy érzi, hogy lesz bőven ilyesforma bájitala a nap végére, helyette inkább keverni kéne néhányat, amelynek erősebb a hatása. Persze ez a művelet sem tarthat soká, rögtön megzavarja a törpe, aki okosodni akart. Enyhén bosszúsan nyitja ki a kis ablakot, de barátságos mosolyát újra felveszi, mire a törpe meglátná az arcát. Kedvesen átnyújtja neki a kis üvegcsében lévő löttyöt, a törpe pedig egy kevés aranyat. Persze az olyan ital, amitől valaki eszesebb lesz, nem kerül sokba, egy erősítő, vagy gyorsító már annál inkább... Viszont ilyesmire egyelőre nincs rendelése, ettől függetlenül kikotyvaszt egyet, hiszen sosem lehet tudni. Mégis jobb, ha rögtön kiszolgálhatja az illetőt. Meg hát inkább legyen és ne kelljen, mint ne legyen és kelljen. Elvégre a bájital nem savanyodik meg... annak alapból pocsék az íze.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 11:06:58
Üzenet elküldve: 2013-11-01 11:06:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Rémségek cirkusza - sárga //
*Az érkező arcára tekintve, úgy ítéli meg, nagyon helyesen cselekedett, amikor úgy döntött, hogy jó nőhöz méltóan nem nyitja szóra dús ajkait. A „Winnként” címzett harcos arcán düh cikázik át, majd a következő pillanatban Lénerd a levegőben lóg, a gallérjánál fogva, és pislogva.
A téma máris személyessé válik, hisz vagyonról, hírnévről szól a fáma. A kontraszt a két fivér között kissé mellbe vágja Syrinxet, bár tény és való, hogy inkább leli kedvét az idősebb testvér által megtestesített, erőteljes férfiakban. Ezeknek is van gyenge pontja, csak meg kell találni, és utána olyan kezes bárányok, mint senki más. Rajongó kezes bárányok.
Ezt mutatja az is, hogy tudomást vesz róla, és megpróbálja megnyugtatni, mint nőt. Előre mutató, ezek szerint nem ignorálja teljes mértékben a női nemet. Arcán hűs komolyság ül, amikor a férfi felé tekint, és egy pillanatra elkapja annak tekintetét, és mélyen a szemébe néz. A férfi kisugárzása tekintélyt parancsoló, ezt elismeri, ám az övé jelenleg kellemes, női lágyságot és nyugalmat áraszt, nyoma sincs az imént pergő-forgó kislánynak. Egyelőre csak annyit üzen a kristálygyönyörű, zöld szempár, hogy megértette, amit a férfi mondott neki.
Mert ilyenkor egy nőnek sok választási lehetősége van, méltatlankodhat, sikoltozhat, őrjönghet.
Lénerd neki is áll magyarázkodni, és könyörögni, nem magát védi. Feltehetően tényleg van valami a füle mögött.*
~Elment a macska a háztól, cincognak az egerek?~
*Nagyjából ekkor hangzik fel az óriások hangja, mellyel a népet a sátor felé terelik. Úgy határoz, hogy ideje lesz közbeavatkoznia, hisz ez egy remek ürügy arra, hogy kinyithassa a száját, és ne egy kotkodácsoló nőnek nézze a harcot.
Ujjai könnyed mozdulattal siklanak a férfi felkarjára, nem is törődve azzal, hogy még be sem mutatták őket egymásnak. Az elegáns ujjak puha érintése hűs, lágy. Általában a férfiak bizsergetőnek szokták megélni, mindenképpen kíváncsi a harcos reakciójára. Ha a férfi felé néz, tekintetét ismét az övébe kapcsolja.*
- A legjobb családban is előfordul, viszont modortalanság volna, uram, ha késnénk az előadásról. Ezen a néhány órán már nem fog múlni, mit az évek elmostak - *nem kezd el arról kárálni, hogy a férfi nyugodjon meg, később majd rendbe rakják a dolgokat az öccsével, hisz ez hergeli fel legjobban a harcosokat, ha egy asszony belebeszél a dolgukba. Egyszerű ténymegállapítást tett, hogy ami megtörtént, azon ez a pár, kikapcsolódással töltött óra sem fog változtatni, és tekintete, egyenes tartása, és komoly, ám mégis angyali arca is ezt sugallja a harcosnak.*
*Az érkező arcára tekintve, úgy ítéli meg, nagyon helyesen cselekedett, amikor úgy döntött, hogy jó nőhöz méltóan nem nyitja szóra dús ajkait. A „Winnként” címzett harcos arcán düh cikázik át, majd a következő pillanatban Lénerd a levegőben lóg, a gallérjánál fogva, és pislogva.
A téma máris személyessé válik, hisz vagyonról, hírnévről szól a fáma. A kontraszt a két fivér között kissé mellbe vágja Syrinxet, bár tény és való, hogy inkább leli kedvét az idősebb testvér által megtestesített, erőteljes férfiakban. Ezeknek is van gyenge pontja, csak meg kell találni, és utána olyan kezes bárányok, mint senki más. Rajongó kezes bárányok.
Ezt mutatja az is, hogy tudomást vesz róla, és megpróbálja megnyugtatni, mint nőt. Előre mutató, ezek szerint nem ignorálja teljes mértékben a női nemet. Arcán hűs komolyság ül, amikor a férfi felé tekint, és egy pillanatra elkapja annak tekintetét, és mélyen a szemébe néz. A férfi kisugárzása tekintélyt parancsoló, ezt elismeri, ám az övé jelenleg kellemes, női lágyságot és nyugalmat áraszt, nyoma sincs az imént pergő-forgó kislánynak. Egyelőre csak annyit üzen a kristálygyönyörű, zöld szempár, hogy megértette, amit a férfi mondott neki.
Mert ilyenkor egy nőnek sok választási lehetősége van, méltatlankodhat, sikoltozhat, őrjönghet.
Lénerd neki is áll magyarázkodni, és könyörögni, nem magát védi. Feltehetően tényleg van valami a füle mögött.*
~Elment a macska a háztól, cincognak az egerek?~
*Nagyjából ekkor hangzik fel az óriások hangja, mellyel a népet a sátor felé terelik. Úgy határoz, hogy ideje lesz közbeavatkoznia, hisz ez egy remek ürügy arra, hogy kinyithassa a száját, és ne egy kotkodácsoló nőnek nézze a harcot.
Ujjai könnyed mozdulattal siklanak a férfi felkarjára, nem is törődve azzal, hogy még be sem mutatták őket egymásnak. Az elegáns ujjak puha érintése hűs, lágy. Általában a férfiak bizsergetőnek szokták megélni, mindenképpen kíváncsi a harcos reakciójára. Ha a férfi felé néz, tekintetét ismét az övébe kapcsolja.*
- A legjobb családban is előfordul, viszont modortalanság volna, uram, ha késnénk az előadásról. Ezen a néhány órán már nem fog múlni, mit az évek elmostak - *nem kezd el arról kárálni, hogy a férfi nyugodjon meg, később majd rendbe rakják a dolgokat az öccsével, hisz ez hergeli fel legjobban a harcosokat, ha egy asszony belebeszél a dolgukba. Egyszerű ténymegállapítást tett, hogy ami megtörtént, azon ez a pár, kikapcsolódással töltött óra sem fog változtatni, és tekintete, egyenes tartása, és komoly, ám mégis angyali arca is ezt sugallja a harcosnak.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 10:17:02
Üzenet elküldve: 2013-11-01 10:17:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Korren Sei//
* Választ nem kap a kérdésére, Korren kézen fogva vezeti végig a negyed utcáin. Rövid séta után elérik a piacteret. A boltívnél egy pillanatra megtorpan, de nincs sok ideje nézelődni, mert a férfi rögtön húzza is tovább, hogy minden érdekességet megmutasson neki. A lány minden standnál megáll, hogy szemügyre vegye a portékákat. A rengeteg sültet, gyümölcsöt és húst látva akaratlanul is összefut a nyál a szájában..*
- Itt aztán zajlik az élet.
* Jegyzi meg félhangosan.*
- Viszont nem értem, hogy bírják ezt a tömeget. Én csak a falusi piacot ismertem, ahol alig néhány árus volt, akikhez csak egy-két vevő járt le naponta. Itt meg..
* A mondatot nem tudja befejezni, mert egy megtermett férfi úgy rohan el mellette, hogy majdnem felborítja Dalisa-t.*
- Hé, figyelj oda, te barom!
* Kiálltja utána, de az nem reagál rá. Vagy nem érdekli a lány mondandója, vagy meg sem hallotta őt..*
- Bocs, de nem hagyhattam szó nélkül. * Vet még egy dühös pillantást a távolodó férfira, majd visszafordul Korrenhez.*
- Hol is tartottam.. Ja, igen.. Tényleg tetszik a piac, de nem vagyok oda ezért tömegért..
~ Mehetnénk már tovább..~
* Teszi hozzá magában, de hangosan nem mondja ki, nem szeretné sürgetni a másikat, hiszen idejük van bőven.*
* Választ nem kap a kérdésére, Korren kézen fogva vezeti végig a negyed utcáin. Rövid séta után elérik a piacteret. A boltívnél egy pillanatra megtorpan, de nincs sok ideje nézelődni, mert a férfi rögtön húzza is tovább, hogy minden érdekességet megmutasson neki. A lány minden standnál megáll, hogy szemügyre vegye a portékákat. A rengeteg sültet, gyümölcsöt és húst látva akaratlanul is összefut a nyál a szájában..*
- Itt aztán zajlik az élet.
* Jegyzi meg félhangosan.*
- Viszont nem értem, hogy bírják ezt a tömeget. Én csak a falusi piacot ismertem, ahol alig néhány árus volt, akikhez csak egy-két vevő járt le naponta. Itt meg..
* A mondatot nem tudja befejezni, mert egy megtermett férfi úgy rohan el mellette, hogy majdnem felborítja Dalisa-t.*
- Hé, figyelj oda, te barom!
* Kiálltja utána, de az nem reagál rá. Vagy nem érdekli a lány mondandója, vagy meg sem hallotta őt..*
- Bocs, de nem hagyhattam szó nélkül. * Vet még egy dühös pillantást a távolodó férfira, majd visszafordul Korrenhez.*
- Hol is tartottam.. Ja, igen.. Tényleg tetszik a piac, de nem vagyok oda ezért tömegért..
~ Mehetnénk már tovább..~
* Teszi hozzá magában, de hangosan nem mondja ki, nem szeretné sürgetni a másikat, hiszen idejük van bőven.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-11-01 09:39:04
Üzenet elküldve: 2013-11-01 09:39:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
- Remek, remek hír! Remélem, láthatom a boldog párt.
*Nevetgél magában, majd újabb csontot kezd ropogtatni. Egész finom ez a sütemény. Ami ráadásul feleannyiért lett az övé, mint az eredeti ára. Micsoda nagyszerű éjszakának ígérkezik ez. Alaposan be is vásárol hát a kekszekből, amik mellé megkapja az ajándék pók-süteményt. S mellé tartónak szerez egy üst forma edénykét, ami valamivel kisebb, mint egy valódi üst.
Lilianah-val karöltve kezdenek a kutatásba a többi kék-szalagos után, kiket nem is oly nehéz megtalálni. Rögvest megvan az első, majd a második rajtuk kívül, ám kettejük között csatlakozik egy másik férfi, ki ugyan pironkodik szalagját illetően, mégis hozzájuk csapódik. No lám, a kék különítmény hölgy tagjai ennyire vonzóak? S amennyire látja, rajta kívül csak szőke szépségek vannak vele azonos színű szalaggal. *
- Javaslom, tartsunk együtt, ha már egyazon színnel lettünk bekísérve.
*Újabb kekszet tör ketté fogaival, s ropogtatja el, míg fel sem tűnik neki, hogy Aeil miként tekint rá. Ellenben Juvesas jelenléte csöppet zavaró neki. Nem tartozik hozzájuk, mégis itt rontja a levegőt. Bár, nincs semmi ellenvetése, míg nem parancsolják, hogy szakadozzanak színeik alapján véve csapatokra. Bár, kinézetre tagadhatatlan szimpatikus a tetovált férfi.
Óriások kezdik hirdetni, hogy hamarost indul a cirkusz. Még egy csodás hír, Dakh máris terelgetni kezdi a hölgyeket, hogy mihamarabb a sátorba érjenek, persze, megvárva, hogy befejezzék, mit tesznek éppen.
Az óriások által hirdetett kezdés egy óriási sátor ponyvájának anyai ölelésében lesz, hol színeik szerint lettek felosztva az ülőhelyek. Sárga, piros... Meg is van a kék. Dakh nem rest a színpompás helyek közepére lehuppanni és ölébe véve a kekszes-üstöt, s lábait keresztbe vetve egymáson. Köréje ülhetnek a szőke szépségek, hogy tudják mihamarabb nézni az előadást magát.
S már megy is, pár futó tér be, fáklyákat hozva, még több fényt kreálva a játéktérre. Majd távozásukat egyetlen alak jelenléte töri meg, kinek vérvörös öltözéke alatt karcsú alakja uralja immáron. Élénkpiros kalapja alól kissé talán alattomos pofával tekintget a nézőtérre, Dakh csak vigyorral fogadja pillantását, ha feléje tévedne.
Beszédbe kezd a vörös ruhás alak, egyértelművé téve még az ostobáknak is, hogy ő a porondmester. S szavai nyomán Dakhnator vigyora csak tovább szélesedik, mit csak az tör meg, mikor egy újabb kekszet kezd falni. ~ Egész finomak ezek a csontok! ~
S kezdődik az előadás elvezetését követően a valódi cirkusz, a valódi szépség, mi a felszín alatt rejtőzik. Bár szemet bántó, ahogy semmivé válik a poron mestere, tökéletes kárpótlás a sok-sok bohóc, kik feltűnnek most helyette. Mókás, ahogy szórakoznak, olykor megfeledkezve magáról, csendben elkuncog, mást aligha zavarva ezzel. Talán csak közvetlen szomszédjai hallhatják a gyöngéd nevetést.
~ Na persze, ennyitől csak egy olyan szem esne ki, mit nem tart már semmi a koponyában. ~
Ám a kéz, mivel a másik bohóc jelez, miszerint neki is lehet dobni a látószervet, akár igazi is lehet. Főleg, ha már teljesen merev a tag, mivel vért nem lát csepegni a vágott részből. De nem is azért van itt, hogy ilyen apróságok lekössék figyelmét, mikor a többi bohóc is azon van, hogy a nagyérdeműt szórakoztassa. Illetlenség volna néha nem nevetni, Dakh pedig elég sokat kuncog. Nem harsogva röhög, de megadja a tetszés jelét, még ha ezt elég csekély kifejezéssel is.
Még a keksz is megáll a kezében, ahogy kicsit előrébb görnyed ültében, s széles vigyorral nézi a bárdokkal zsonglőrködő őrülteket. Hiszen, ha valódiak, akkor tényleg nem a legjobb ötlet azokat dobálni, ha pedig életlen vackok, remek a megszervezés. Főleg akkor válik érdekessé, mikor egy lábacska is lekerül a helyéről.
Ám figyelme új irányba terelődik a betolt, fára erősített nőre, kinek telt idomait szinte semmi nem fedi, s hideg fém szorítja még így is gyengéd alakját a fához. Mintha csak egyik munkadarabja volna, ám ez a nő láthatóan él még. Így kissé alábbhagy az érdeklődés, mi akkor éledt, mikor megjelent a kisasszony, bár tagadhatatlan, hogy a jelenet eddig férfiszemet gyönyörködtető. Persze, ez semmit nem változtat azon, hogy mennyire izgalmas, mikor a bohócok egymás után dobják a táblába a késeket, s mennyire izgalmas, hogy a remegő alak körül egyre több lesz, benne pedig egy sem. Meddig lesz így?
Eddig, hiszen az új műsorszámot éles trombitaszó jelenti be, véget vetve a bohóckodásnak. Vagy mégsem? A hatalmas, szürke, ormányos lény megjelenése önmagában elég lenne, hogy félelmet keltsen bárkiben, hiszen puszta fizikai ereje bőven elég bárki elpusztításához. Főleg egy fegyvertelen személy esetében. De talán másnak is hasonló gondolata támad, ha most először lát ilyen lényt. Dakh még soha nem látott elefántot, így félelemmel vegyes kíváncsisággal lesi, szinte gyermeki pillantással sebhelyes arcán. Főleg, mikor látja, hogy egy alig felöltözött férfi terelgeti egy ostorral, ami lehet nem a legjobb ötlet és megoldás az ilyesmire. Hiszen egy ekkora szörnyet kétségtelen nehéz lehet kordában tartani, biztos sokat gyakorolták már.
Mikor két hátsó lábára emelkedik, a szerzetes elkerekedett szájjal és szemmel tekint rá, egészen míg az ormányra került bohócot el nem dobja. Ekkor a rémület egy hulláma csap át rajta, s hacsak nem próbál valamelyik kék szalagos hölgy tőle kérni menedéket és oltalmat, kénytelen lesz a puszta hangulatból erőt meríteni és nem rettegni. Talán jobb lesz, mivel a pánik elmarad, ha csak csendben, kekszébe fojtja felmerülő félelmét. Főleg, ahogy az egyik bohóc szórakoztató szerepe véget ér, mikor az agyaras keresztüldöfi. Ennél több nem is kellene, de kapnak, pont ők, mikor a vér rájuk kerül az egykori bohócból. Ezek tán már tényleg készséggel segít bármelyik leányzónak, ha ölelő kar, rettegést távol tartó jelenlét kell, vagy bármi más, mivel szolgálhat egy magafajta szerzetes.
Szinte hirtelennek nevezhető, ahogy eltűnik mindenki a porondról és az ürességet csak pár pillanat múltán töri meg a hátborzongató zene, mit sötétség követ, végül pedig csontok. Ez a szám talán pont neki készült! Sokszor kerül szembe ezekkel a csontokkal, mik most táncra kelnek előtte. Igaz, álmában már ezer ilyet látott, ám most, hogy ébren pillanthatja meg a furcsa misztikum által egyben tartott csonthalmok perdüléseit, felbecsülhetetlen! Bár kétségtelen, hogy az álmok mezején sokkalta nagyszabásúbb a tánc, mit lejtenek, ez azzal nyeri el a figyelmét, hogy valódi. Legalábbis nagyon igazinak tűnik. Főleg, hogy a tánc végén meghajolnak, majd mintha kiveszett volna belőlük a varázs, összeesnek. Kupacok maradnak csak, csonthalmok...
Majd teljesen elsötétül minden. Kísérteties, s ha eddig nem kapaszkodott belé egyik szőkeség sem, hát most már hiába próbálkozna, oly távolinak tűnik minden a sötét némaságban. Eltűnt volna minden? A cirkusz átvezette volna őket a semmibe, s végleg hátrahagyták a valóság gyér létét? A percek, mit így töltenek, Dakh számára szinte órák hosszának tűnik, s már kezd félni, hogy talán fel sem szakad az éjsötét fátyol, mikor is egy tűzlabdacs jelenik meg, majd még több. Fényt hoznak a sötétség helyébe, világukkal új reményt hirdetve. Azokat pedig újabb csinos lányok varázsolják, tartják egyben és mozgatják. Úgy tűnik, ma a szépségek és borzongások éjszakáját élhetik meg, hiszen minden lány gyönyörű, csábító, s minden csodára jut egy borzalom.
Újabb tűzidomárok jelennek meg, némelyik táncolva a ragyogó forrósággal, mások pedig fújva-köpve szelídítik a perzselő elemet. S bár eleinte tagadhatatlan káosznak tűnik, lassan kirajzolódik a valódi koreográfia, bár halk a muzsika, mire mozognak, lassan teljesen világossá válik és talán nem botorság vagy meggondolatlanság kijelenteni, hogy előre lehet sejteni a következő lépéseket. Kár, hogy a lángoknak véget vet a porondmester, ki megmutatja, mikor jön el az ideje a tapsnak. Dakh pedig újból engedve a kis üstöt ölébe, ültében kezd tapsolni, elismerve a cirkuszosok tehetségét.
Hirtelen lehetőség kínálkozik, hiszen valakit a színtérre kívánnak szólítani. Ismét a fa tábla jelenik meg, de most a csinos és telt keblű kisasszonyt egy szalmával tömött báb váltja fel. Talán csak a gyér világíts tehet róla, hogy mozgónak tűnik, de mind tudjuk, hogy egy élettelen madárijesztőnek nem szabadna mozognia.
~ Senki nem jelentkezik? Talán nekem kellene... Hiszen eddig üldözött létemnek vége szakadt, arcom pedig a csontkekszes hölgy szerint is kiválóan illik a hely hangulatához! ~
Nem is kell több érv, hogy magasra lendítse a kék szalagos kezét Dakh, hagyva, hogy a fekete csuha ujja hátrahúzódjon, és hosszú, fekete körmökkel díszített kacsóját láthassa meg a porond mestere, ha végre arra téved tekintete. Nem lesz rest, hogy ha érkezik segítő, ki levezeti, talán a már segítő és helyre igazító gnómok közül pár, hamarost a porondra tér, hogy kipróbálja, miféle céllövészetre gondolt a vörös maskarás. Ha mellé ér, furcsa egyformaság lelhető fel, ha azóta is ott üli meg a vigyor a cilinder alatt, hiszen Dakh arcát ezüstszürke haja takarja, nem vet árnyat semmi, ám beteg vigyora legalább annyira széles és hátborzongató ebben a helyzetben, mint a piros ruhásé.*
- Sosem voltam jó célzó, de szeretek új dolgokat kipróbálni.
*Kuncog kicsit még, ezt a pár szót viszont elég hangosan mondja, hogy a közönség is hallja. Ha már szerepet vállal, legyen olyan, milyennek lennie kell. Szórakoztató!*
- Remek, remek hír! Remélem, láthatom a boldog párt.
*Nevetgél magában, majd újabb csontot kezd ropogtatni. Egész finom ez a sütemény. Ami ráadásul feleannyiért lett az övé, mint az eredeti ára. Micsoda nagyszerű éjszakának ígérkezik ez. Alaposan be is vásárol hát a kekszekből, amik mellé megkapja az ajándék pók-süteményt. S mellé tartónak szerez egy üst forma edénykét, ami valamivel kisebb, mint egy valódi üst.
Lilianah-val karöltve kezdenek a kutatásba a többi kék-szalagos után, kiket nem is oly nehéz megtalálni. Rögvest megvan az első, majd a második rajtuk kívül, ám kettejük között csatlakozik egy másik férfi, ki ugyan pironkodik szalagját illetően, mégis hozzájuk csapódik. No lám, a kék különítmény hölgy tagjai ennyire vonzóak? S amennyire látja, rajta kívül csak szőke szépségek vannak vele azonos színű szalaggal. *
- Javaslom, tartsunk együtt, ha már egyazon színnel lettünk bekísérve.
*Újabb kekszet tör ketté fogaival, s ropogtatja el, míg fel sem tűnik neki, hogy Aeil miként tekint rá. Ellenben Juvesas jelenléte csöppet zavaró neki. Nem tartozik hozzájuk, mégis itt rontja a levegőt. Bár, nincs semmi ellenvetése, míg nem parancsolják, hogy szakadozzanak színeik alapján véve csapatokra. Bár, kinézetre tagadhatatlan szimpatikus a tetovált férfi.
Óriások kezdik hirdetni, hogy hamarost indul a cirkusz. Még egy csodás hír, Dakh máris terelgetni kezdi a hölgyeket, hogy mihamarabb a sátorba érjenek, persze, megvárva, hogy befejezzék, mit tesznek éppen.
Az óriások által hirdetett kezdés egy óriási sátor ponyvájának anyai ölelésében lesz, hol színeik szerint lettek felosztva az ülőhelyek. Sárga, piros... Meg is van a kék. Dakh nem rest a színpompás helyek közepére lehuppanni és ölébe véve a kekszes-üstöt, s lábait keresztbe vetve egymáson. Köréje ülhetnek a szőke szépségek, hogy tudják mihamarabb nézni az előadást magát.
S már megy is, pár futó tér be, fáklyákat hozva, még több fényt kreálva a játéktérre. Majd távozásukat egyetlen alak jelenléte töri meg, kinek vérvörös öltözéke alatt karcsú alakja uralja immáron. Élénkpiros kalapja alól kissé talán alattomos pofával tekintget a nézőtérre, Dakh csak vigyorral fogadja pillantását, ha feléje tévedne.
Beszédbe kezd a vörös ruhás alak, egyértelművé téve még az ostobáknak is, hogy ő a porondmester. S szavai nyomán Dakhnator vigyora csak tovább szélesedik, mit csak az tör meg, mikor egy újabb kekszet kezd falni. ~ Egész finomak ezek a csontok! ~
S kezdődik az előadás elvezetését követően a valódi cirkusz, a valódi szépség, mi a felszín alatt rejtőzik. Bár szemet bántó, ahogy semmivé válik a poron mestere, tökéletes kárpótlás a sok-sok bohóc, kik feltűnnek most helyette. Mókás, ahogy szórakoznak, olykor megfeledkezve magáról, csendben elkuncog, mást aligha zavarva ezzel. Talán csak közvetlen szomszédjai hallhatják a gyöngéd nevetést.
~ Na persze, ennyitől csak egy olyan szem esne ki, mit nem tart már semmi a koponyában. ~
Ám a kéz, mivel a másik bohóc jelez, miszerint neki is lehet dobni a látószervet, akár igazi is lehet. Főleg, ha már teljesen merev a tag, mivel vért nem lát csepegni a vágott részből. De nem is azért van itt, hogy ilyen apróságok lekössék figyelmét, mikor a többi bohóc is azon van, hogy a nagyérdeműt szórakoztassa. Illetlenség volna néha nem nevetni, Dakh pedig elég sokat kuncog. Nem harsogva röhög, de megadja a tetszés jelét, még ha ezt elég csekély kifejezéssel is.
Még a keksz is megáll a kezében, ahogy kicsit előrébb görnyed ültében, s széles vigyorral nézi a bárdokkal zsonglőrködő őrülteket. Hiszen, ha valódiak, akkor tényleg nem a legjobb ötlet azokat dobálni, ha pedig életlen vackok, remek a megszervezés. Főleg akkor válik érdekessé, mikor egy lábacska is lekerül a helyéről.
Ám figyelme új irányba terelődik a betolt, fára erősített nőre, kinek telt idomait szinte semmi nem fedi, s hideg fém szorítja még így is gyengéd alakját a fához. Mintha csak egyik munkadarabja volna, ám ez a nő láthatóan él még. Így kissé alábbhagy az érdeklődés, mi akkor éledt, mikor megjelent a kisasszony, bár tagadhatatlan, hogy a jelenet eddig férfiszemet gyönyörködtető. Persze, ez semmit nem változtat azon, hogy mennyire izgalmas, mikor a bohócok egymás után dobják a táblába a késeket, s mennyire izgalmas, hogy a remegő alak körül egyre több lesz, benne pedig egy sem. Meddig lesz így?
Eddig, hiszen az új műsorszámot éles trombitaszó jelenti be, véget vetve a bohóckodásnak. Vagy mégsem? A hatalmas, szürke, ormányos lény megjelenése önmagában elég lenne, hogy félelmet keltsen bárkiben, hiszen puszta fizikai ereje bőven elég bárki elpusztításához. Főleg egy fegyvertelen személy esetében. De talán másnak is hasonló gondolata támad, ha most először lát ilyen lényt. Dakh még soha nem látott elefántot, így félelemmel vegyes kíváncsisággal lesi, szinte gyermeki pillantással sebhelyes arcán. Főleg, mikor látja, hogy egy alig felöltözött férfi terelgeti egy ostorral, ami lehet nem a legjobb ötlet és megoldás az ilyesmire. Hiszen egy ekkora szörnyet kétségtelen nehéz lehet kordában tartani, biztos sokat gyakorolták már.
Mikor két hátsó lábára emelkedik, a szerzetes elkerekedett szájjal és szemmel tekint rá, egészen míg az ormányra került bohócot el nem dobja. Ekkor a rémület egy hulláma csap át rajta, s hacsak nem próbál valamelyik kék szalagos hölgy tőle kérni menedéket és oltalmat, kénytelen lesz a puszta hangulatból erőt meríteni és nem rettegni. Talán jobb lesz, mivel a pánik elmarad, ha csak csendben, kekszébe fojtja felmerülő félelmét. Főleg, ahogy az egyik bohóc szórakoztató szerepe véget ér, mikor az agyaras keresztüldöfi. Ennél több nem is kellene, de kapnak, pont ők, mikor a vér rájuk kerül az egykori bohócból. Ezek tán már tényleg készséggel segít bármelyik leányzónak, ha ölelő kar, rettegést távol tartó jelenlét kell, vagy bármi más, mivel szolgálhat egy magafajta szerzetes.
Szinte hirtelennek nevezhető, ahogy eltűnik mindenki a porondról és az ürességet csak pár pillanat múltán töri meg a hátborzongató zene, mit sötétség követ, végül pedig csontok. Ez a szám talán pont neki készült! Sokszor kerül szembe ezekkel a csontokkal, mik most táncra kelnek előtte. Igaz, álmában már ezer ilyet látott, ám most, hogy ébren pillanthatja meg a furcsa misztikum által egyben tartott csonthalmok perdüléseit, felbecsülhetetlen! Bár kétségtelen, hogy az álmok mezején sokkalta nagyszabásúbb a tánc, mit lejtenek, ez azzal nyeri el a figyelmét, hogy valódi. Legalábbis nagyon igazinak tűnik. Főleg, hogy a tánc végén meghajolnak, majd mintha kiveszett volna belőlük a varázs, összeesnek. Kupacok maradnak csak, csonthalmok...
Majd teljesen elsötétül minden. Kísérteties, s ha eddig nem kapaszkodott belé egyik szőkeség sem, hát most már hiába próbálkozna, oly távolinak tűnik minden a sötét némaságban. Eltűnt volna minden? A cirkusz átvezette volna őket a semmibe, s végleg hátrahagyták a valóság gyér létét? A percek, mit így töltenek, Dakh számára szinte órák hosszának tűnik, s már kezd félni, hogy talán fel sem szakad az éjsötét fátyol, mikor is egy tűzlabdacs jelenik meg, majd még több. Fényt hoznak a sötétség helyébe, világukkal új reményt hirdetve. Azokat pedig újabb csinos lányok varázsolják, tartják egyben és mozgatják. Úgy tűnik, ma a szépségek és borzongások éjszakáját élhetik meg, hiszen minden lány gyönyörű, csábító, s minden csodára jut egy borzalom.
Újabb tűzidomárok jelennek meg, némelyik táncolva a ragyogó forrósággal, mások pedig fújva-köpve szelídítik a perzselő elemet. S bár eleinte tagadhatatlan káosznak tűnik, lassan kirajzolódik a valódi koreográfia, bár halk a muzsika, mire mozognak, lassan teljesen világossá válik és talán nem botorság vagy meggondolatlanság kijelenteni, hogy előre lehet sejteni a következő lépéseket. Kár, hogy a lángoknak véget vet a porondmester, ki megmutatja, mikor jön el az ideje a tapsnak. Dakh pedig újból engedve a kis üstöt ölébe, ültében kezd tapsolni, elismerve a cirkuszosok tehetségét.
Hirtelen lehetőség kínálkozik, hiszen valakit a színtérre kívánnak szólítani. Ismét a fa tábla jelenik meg, de most a csinos és telt keblű kisasszonyt egy szalmával tömött báb váltja fel. Talán csak a gyér világíts tehet róla, hogy mozgónak tűnik, de mind tudjuk, hogy egy élettelen madárijesztőnek nem szabadna mozognia.
~ Senki nem jelentkezik? Talán nekem kellene... Hiszen eddig üldözött létemnek vége szakadt, arcom pedig a csontkekszes hölgy szerint is kiválóan illik a hely hangulatához! ~
Nem is kell több érv, hogy magasra lendítse a kék szalagos kezét Dakh, hagyva, hogy a fekete csuha ujja hátrahúzódjon, és hosszú, fekete körmökkel díszített kacsóját láthassa meg a porond mestere, ha végre arra téved tekintete. Nem lesz rest, hogy ha érkezik segítő, ki levezeti, talán a már segítő és helyre igazító gnómok közül pár, hamarost a porondra tér, hogy kipróbálja, miféle céllövészetre gondolt a vörös maskarás. Ha mellé ér, furcsa egyformaság lelhető fel, ha azóta is ott üli meg a vigyor a cilinder alatt, hiszen Dakh arcát ezüstszürke haja takarja, nem vet árnyat semmi, ám beteg vigyora legalább annyira széles és hátborzongató ebben a helyzetben, mint a piros ruhásé.*
- Sosem voltam jó célzó, de szeretek új dolgokat kipróbálni.
*Kuncog kicsit még, ezt a pár szót viszont elég hangosan mondja, hogy a közönség is hallja. Ha már szerepet vállal, legyen olyan, milyennek lennie kell. Szórakoztató!*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-31 15:14:22
Üzenet elküldve: 2013-10-31 15:14:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
*Talán már jobban nem tud meglepődni, mikor Winn felemeli a földről. Próbál nyugodtan lógni, persze azt nem tagadhatja le, hogy egy kicsit fél a bátyjától, ő mindig is értett a harchoz, a kardforgatáshoz, míg Lénerd nem.*
- Bátyám, engedj el, nem a megfelelő helyen vagyunk, hogy dühből elvágd a torkomat.
*Megalázó ez a helyzet számára, főleg egy ilyen gyönyörű nő előtt, akinél talán még lenne is esélye. Winn mindig szó szerint elkapkodta előle a nőket, mert ő volt a híres harcos, még Lénerdet inkább a művészetek érdekelték. A nőknek nem egy magába fordult félnótás kell, ezért is nincs szerencséje velük szemben.*
- Kérlek testvérem, mindent meg fogok magyarázni, ha eljön az ideje.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.31 15:33:26, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítása
*Talán már jobban nem tud meglepődni, mikor Winn felemeli a földről. Próbál nyugodtan lógni, persze azt nem tagadhatja le, hogy egy kicsit fél a bátyjától, ő mindig is értett a harchoz, a kardforgatáshoz, míg Lénerd nem.*
- Bátyám, engedj el, nem a megfelelő helyen vagyunk, hogy dühből elvágd a torkomat.
*Megalázó ez a helyzet számára, főleg egy ilyen gyönyörű nő előtt, akinél talán még lenne is esélye. Winn mindig szó szerint elkapkodta előle a nőket, mert ő volt a híres harcos, még Lénerdet inkább a művészetek érdekelték. A nőknek nem egy magába fordult félnótás kell, ezért is nincs szerencséje velük szemben.*
- Kérlek testvérem, mindent meg fogok magyarázni, ha eljön az ideje.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.31 15:33:26, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítása
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-30 19:44:46
Üzenet elküldve: 2013-10-30 19:44:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
*Épp előbotorkál a sötétből, mikor egy pukkanást hall, s a hang irányába fordulva a kapun áll meg tekintete. Valami füstöt lát, de ügyet sem vet rá, mert a szeme sarkában egy csalogató pultot pillant meg.*~Bor! Ez a bódé eddig is itt volt? Esküszöm nem láttam.~*Eltünteti a meglepődött grimaszt az arcáról, s a pulthoz lép.*-Jó estét!-*Köszön a csaposnak és egy szakállas vendégének.*-Egy pohár finom vörösbort kérnék. Köszönöm.-*Mikor megkapja italát, megszagolja, majd kortyol.*~Hál Isten csak a cirkusz a rémségeké.~*Jó ízűen kiissza poharát, épphogy leteszi, óriások teremnek ott a semmiből, s terelik be a népet a sátorba. Nem bánja Juve, hogy végre kezdődik a műsor. A várakozással csak nőtt az izgalma. Tekintete megtalálja Aeilt is, de ahogy belép, látja, hogy színek szerint vannak székek, kék, piros és sárga. Leül a piros mezőben a középső sorban a középső székre. Int az öregnek, akivel találkozott az italosnál, hogy ide üljön, ugyanis ő egyből elhelyezkedett egy kék széken. Aeil is elhelyezkedik, integet neki, bár elég sötét van, lehet nem látja. Esetleg, ha más piros szalagos köréje ül, köszön, talán be is mutatkoznak, de a már megvilágosodó porond magára vonzza mindenki figyelmét. Tűz színébe öltözött alak jelen meg, majd vár. A csöndben egy légy szárnycsapásait is jól lehetne hallani, de most az se ver zajt. A konferansziét kezdetétől fogva utálja. Nagyjából ennyit hall Juve.*~Bla bla bla. Hölgyeim és Uraim, legyenek üdvözölve a Rémségek Cirkuszában!~*De hamar visszatér az izgalom egy gombóc formájában a torkában, mikor a piros kámforrá válik, s bohócok hada özönlik a fénybe. Juveben felébred a gyermeki lélek.*~Végre! Kezdődik!~
*Épp előbotorkál a sötétből, mikor egy pukkanást hall, s a hang irányába fordulva a kapun áll meg tekintete. Valami füstöt lát, de ügyet sem vet rá, mert a szeme sarkában egy csalogató pultot pillant meg.*~Bor! Ez a bódé eddig is itt volt? Esküszöm nem láttam.~*Eltünteti a meglepődött grimaszt az arcáról, s a pulthoz lép.*-Jó estét!-*Köszön a csaposnak és egy szakállas vendégének.*-Egy pohár finom vörösbort kérnék. Köszönöm.-*Mikor megkapja italát, megszagolja, majd kortyol.*~Hál Isten csak a cirkusz a rémségeké.~*Jó ízűen kiissza poharát, épphogy leteszi, óriások teremnek ott a semmiből, s terelik be a népet a sátorba. Nem bánja Juve, hogy végre kezdődik a műsor. A várakozással csak nőtt az izgalma. Tekintete megtalálja Aeilt is, de ahogy belép, látja, hogy színek szerint vannak székek, kék, piros és sárga. Leül a piros mezőben a középső sorban a középső székre. Int az öregnek, akivel találkozott az italosnál, hogy ide üljön, ugyanis ő egyből elhelyezkedett egy kék széken. Aeil is elhelyezkedik, integet neki, bár elég sötét van, lehet nem látja. Esetleg, ha más piros szalagos köréje ül, köszön, talán be is mutatkoznak, de a már megvilágosodó porond magára vonzza mindenki figyelmét. Tűz színébe öltözött alak jelen meg, majd vár. A csöndben egy légy szárnycsapásait is jól lehetne hallani, de most az se ver zajt. A konferansziét kezdetétől fogva utálja. Nagyjából ennyit hall Juve.*~Bla bla bla. Hölgyeim és Uraim, legyenek üdvözölve a Rémségek Cirkuszában!~*De hamar visszatér az izgalom egy gombóc formájában a torkában, mikor a piros kámforrá válik, s bohócok hada özönlik a fénybe. Juveben felébred a gyermeki lélek.*~Végre! Kezdődik!~
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-28 23:49:44
Üzenet elküldve: 2013-10-28 23:49:44
ÚJ
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Rémségek cirkusza piros//
*Úgy látszik hogy, itt tényleg minden van. Még valami alkoholos italt is tudnak itt adni neki. Nagy örömmel megy hát oda ahova mondják. Az árus viselkedése kicsit zavarja de, mivel tudja hogy, mind ilyen szokott lenni nem tesz megjegyzést. Az elé tolt italtól elborzad. Akárhogy kínálja az árus a kígyó testére nézve egyáltalán nincs kedve megkóstolni. Ha lát valami olyat ami kinézetre nem undorító akkor abból kér. Egyszer csak óriások jelennek meg és vezetik az embereket a cirkuszba. Beérve Grubek nem figyeli az üléseket. Leül egyre. Pár gnóm bukkan fel az óriások helyett. Grubek szereti a gnómokat. Jól esik neki hogy, vannak akik ugyan akkorák mint ő. Miután leült nem beszél. Csak elterpeszkedik és vakargatja a hasa alját. Néhányan fáklyákat hoznak be. A hangulat nem változik. A porond mester is megérkezik. Amit mond azt nem nagyon érti a törp. Közvetlen ez után bohócok érkeznek. Grubek sosem szerette őket de, ez az előadás főleg zavarja. A megjelenő nő is hidegen hagyja. Már régen is úgy volt hogy, a csinos nőknél a pia jobban érdekelte. A nő reszketését nem veszi észre. A késdobálók ügyessége sem érdekli őt. A trombitaszót túl élesnek találja. Mikor az elefánt megjelenik azt már szereti. Gyorsan felül és izgatottan nézi a hatalmas állatot. Miden trükköt megtapsol és az sem zavarja ha ő az egyetlen. Mikor az elefánt feldühödik akkor Grubek is megijed. Mikor látja hogy, nem tör ki pánik akkor kicsit megnyugszik de, a szíve attól még majd kiugrik a helyéről. A legújabb fellépők tovább fokozzák Grubek rémületét. Sosem szerette a hullákat. Most sem szereti őket. A hideg szaladgál a hátán a táncuktól. Keresi a fonalat ami tartja őket de, akárhogy nézi nem lát semmit. A sötétségben megpróbálja megtörölni az izzadt homlokát de, nem érez semmit. Ettől ideges lesz. Felüvöltene de, nem akar szégyenbe kerülni.*
~Mit itattak velem? Még ork pálinkát is ittam már de, annak se volt ilyen hatása.~
*Aztán visszatér a fény és Grubek megérzi a homlokán végiggördülő izzadtságcseppeket. Letörli őket és idegesen figyeli a porondot. Már kezdi megbánni hogy, eljött ide. A lányok tánca nem érdekli. Kedve lenne visszamenni a kocsmába de, nem akarja az előadást megzavarni és érdekli hogy, ki hívta őt meg. A tűznyelőket bámulattal nézi. Kicsit sajnálja is mikor a porondmester megjelenik. A kérdést egyszerű hangulatkeltésként fogja fel. De mikor megmozdul a szalmabábu feje akkor a többiekre néz hogy, ők is látták-e.*
*Úgy látszik hogy, itt tényleg minden van. Még valami alkoholos italt is tudnak itt adni neki. Nagy örömmel megy hát oda ahova mondják. Az árus viselkedése kicsit zavarja de, mivel tudja hogy, mind ilyen szokott lenni nem tesz megjegyzést. Az elé tolt italtól elborzad. Akárhogy kínálja az árus a kígyó testére nézve egyáltalán nincs kedve megkóstolni. Ha lát valami olyat ami kinézetre nem undorító akkor abból kér. Egyszer csak óriások jelennek meg és vezetik az embereket a cirkuszba. Beérve Grubek nem figyeli az üléseket. Leül egyre. Pár gnóm bukkan fel az óriások helyett. Grubek szereti a gnómokat. Jól esik neki hogy, vannak akik ugyan akkorák mint ő. Miután leült nem beszél. Csak elterpeszkedik és vakargatja a hasa alját. Néhányan fáklyákat hoznak be. A hangulat nem változik. A porond mester is megérkezik. Amit mond azt nem nagyon érti a törp. Közvetlen ez után bohócok érkeznek. Grubek sosem szerette őket de, ez az előadás főleg zavarja. A megjelenő nő is hidegen hagyja. Már régen is úgy volt hogy, a csinos nőknél a pia jobban érdekelte. A nő reszketését nem veszi észre. A késdobálók ügyessége sem érdekli őt. A trombitaszót túl élesnek találja. Mikor az elefánt megjelenik azt már szereti. Gyorsan felül és izgatottan nézi a hatalmas állatot. Miden trükköt megtapsol és az sem zavarja ha ő az egyetlen. Mikor az elefánt feldühödik akkor Grubek is megijed. Mikor látja hogy, nem tör ki pánik akkor kicsit megnyugszik de, a szíve attól még majd kiugrik a helyéről. A legújabb fellépők tovább fokozzák Grubek rémületét. Sosem szerette a hullákat. Most sem szereti őket. A hideg szaladgál a hátán a táncuktól. Keresi a fonalat ami tartja őket de, akárhogy nézi nem lát semmit. A sötétségben megpróbálja megtörölni az izzadt homlokát de, nem érez semmit. Ettől ideges lesz. Felüvöltene de, nem akar szégyenbe kerülni.*
~Mit itattak velem? Még ork pálinkát is ittam már de, annak se volt ilyen hatása.~
*Aztán visszatér a fény és Grubek megérzi a homlokán végiggördülő izzadtságcseppeket. Letörli őket és idegesen figyeli a porondot. Már kezdi megbánni hogy, eljött ide. A lányok tánca nem érdekli. Kedve lenne visszamenni a kocsmába de, nem akarja az előadást megzavarni és érdekli hogy, ki hívta őt meg. A tűznyelőket bámulattal nézi. Kicsit sajnálja is mikor a porondmester megjelenik. A kérdést egyszerű hangulatkeltésként fogja fel. De mikor megmozdul a szalmabábu feje akkor a többiekre néz hogy, ők is látták-e.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-27 23:48:48
Üzenet elküldve: 2013-10-27 23:48:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Rémségek cirkusza//
*Nem várakoznak hiába a bohócok, jönnek is a meghívottak szép számmal, mind választ magának egy kaput, amin be is lép, és ennek megfelelő színű szalagot kap a csuklójára. Vékony, de mégis masszív anyag, ami nem tágul, és úgy tűnik, elszakítani is képtelenség.
A meghívottak többsége már meg is érkezett, szépen duzzad a tömeg a sátor előtt, sétálgatva az árusok között, amikor váratlanul pukkanó zaj hallatszik, és a piros ruhákba öltözött bohóc nincs többé. Csak egy kevés, gomolygó, vörös füst marad utána, semmi több. Ez a kapu bizony bezárt, nincs már lehetőség, hogy bárki más a piros kaput válassza, ellenben a sárga és kék bohócok még lelkesen vigyorognak, ha kell, hangos szóval csábítva, ígérgetve minden szépet, mintha csak versenyeznének, hogy ki szabadulhat el előbb. Piros testvérük nyert, de a második helyezés kiváltsága még függőben van.
Eközben az árusok sem tétlenkednek, ki-ki próbálja a látogatók figyelmét a saját portékája felé fordítani, és ha ez sikerült, a lehető legnyájasabban viszonyulnak mindenkihez. Grubeknek például máris át lesz irányítva pár pulttal arrébb, ahol mindenféle poharak sorakoznak a pulton, a nagy hangú árus mögött pedig üvegek sorakoznak, a legkülönfélébb italokkal. A törpét például máris kígyópálinkával kínálja, olyan üveget tartva elé, amibe egy kígyó halott teste van belecsavarva. Igazi ínyencség, ahogy mondja, távoli táj itala, aminek erejével semmi nem vetekedhet. Eközben Dakhnator is megkapja az őt illető kiszolgálást, a pult mögött álló középkorú, megtermett asszonyság ugyan 10 aranyat kérne minden csomag kekszért, de mivel a férfi vágott arca meglátása szerint nagyszerűen illeszkedik a hangulathoz, így neki féláron adja, megtoldva pár pókos süteménnyel is. A gesztenyés vénasszony a maga fogatlan módján vigyorogja meg társait, kétségtelen, hogy neki van a legnagyobb forgalma. Előbb Aiel vesz magához nagyobb adagot, őt szinte azonnal váltja Liliana és Juvesas, kisebb késéssel Galin és Hayra is a vásárlók sorában mondhatják magukat. Galin az árusok kedvencévé növi ki magát, lelkesen kínálják mindennel, a törpe pedig nem is rest bevásárolni, feltehetően mindkét karjára szüksége lesz, ha a sok kóstolnivalót mind maga szeretné vinni. Lénerd és Syrinx eközben a könnyed pókhálóhoz hasonlatos, puha, ragadós finomságot választják ki, természetesen az úriember fizet, amit a pult mögött álló, fiatal lányka halk kuncogással és két, szívét formázó cukorcsodával jutalmaz. Óh, az ifjú szerelmesek... A sütőtökös hölgy kedvesen fogadja Deily-t, máris kiválasztja a szőkeségnek a legnagyobb szeletet, amit csak találni, ezzel kíván neki jó szórakozást. Winn és Segandrina lépteit csak sötét pillantások övezi, érezhető a néma felháborodás mindenhonnan, hogy miért nem örvendeztetik meg magukat némi csemegével. Mikor az utolsó vendégek is belépnek, a piros, majd a sárga bohóc is eltűnnek, kék testvérükhöz hasonlóan. Nincs már kit beengedni, minden karszalag gazdára lelt, kezdődjék hát a mulatság.
Mikor már javában zajlik az ismerkedés, mindenkinek volt ideje vásárolni, cseverészni esetleges ismerőseivel, netán szimpatikus ismeretlenekkel, pár óriás jelenik meg, nagy hanggal terelgetve mindenkit a sátor felé, mondván: hamarosan kezdődik az előadás! Még úgyis hosszas percek kérdése lesz, mire mindenki talál magának megfelelő helyet.
A sátor belső tere szinte még hatalmasabbnak tűnik, mint azt kívülről várni lehetett volna. Meglepő sötétség uralkodik, egy-két elszórtan elhelyezett fáklya biztosít csak épp annyi fényt, ami elegendő ahhoz, hogy senki ne essen hasra a kihelyezett székeken. A nézőtéren, mely háromnegyed kört alkotva öleli körül a porondot, a kedves látogatók a már jól ismert három színnel találkozhatnak: a székek egyharmada kék, egyharmada piros, egyharmada pedig sárga. Az óriások szerepét most fürge gnómok veszik át, ha bárki nem a karszalagjának megfelelő helyet akarna elfoglalni, azonnal ott teremnek, hogy helyre igazítsák a tévelygőt. Azok, akiket szerencséjük, szerencsétlenségük a sárga székekhez rendelt, ülőhelyükön csinos masnival megkötött kis bőrtasakot találhatnak, amelynek belsejében ízletes, ánizsos kekszek lapulnak. Aprócska ajándék, talán egyenesen magától a cirkusz tulajdonosától. Igazán figyelmes gesztus, nem csak illetlenség, de badarság is lenne visszautasítani, hiszen a kekszek csábító illata a legkérgesebb szívet, legfinnyásabb gyomrot sem hagyja hidegen. Pár darabka mindössze, az is lehet, hogy valamelyik árus ravasz reklámfogása ez, hogy így híresztelje saját portékáját.
Amikor már mindenki helyet foglalt, lassan csöndesedik a hangzavar és a pusmogás helyét átveszi a feszült, várakozással teli csend, a porond azon részéről, amelyet nem határol széksor, hat, fáklyát tartó alak szalad be, így teremtve világosságot. A fáklyákat hat oszlopra erősítik, egymásról egyenlő távolságra, majd amilyen gyorsan jöttek, úgy távoznak is, helyüket egyetlen alak veszi át, magabiztosan lépve a fénykör közepébe. Magas, cingár alak, sovány alakjára élénkpiros frakk és nadrág simul, vállain aranybojttal, mellkasán aranyozott paszománttal, lábain térdig érő, fekete lovaglócsizma, fején ruhájához passzolóan élénk cilinderrel. Apró, fekete gombszemei lassan mérik végig a vendégeket, mintha csak azt latolgatná, vajon érdemes-e elkezdeni vagy sem.*
-Sóvárogtál már valaha azért, hogy az általad ismertnek hitt világon túlhaladj? Lenyűgözött már, hogy a felszín alatt rejlő szépséged keresd? Engedted, hogy beszippantson, túl azon a tájon, ahol az álmok kezdődnek? Érezted már ezt a lélegzetelállító vonzást? Amikor a sötétség kiteríti szárnyait, érzel különös dolgokat? Dolgokat, amelyeket nem ismerhetsz be, amiket nem is lennél képes közönséges szavakkal kifejezni.
*Hangja betölti a helyet, egyszerre szól mindenkihez, de mégis érezhetitek úgy, mintha egyenesen titeket szólított volna meg. A fáklyák fénye megtörik a cilinder karimáján, árnyékba vonva a szemét, így nehéz meghatározni, pontosan kire is néz. Lehet, hogy tényleg hozzád beszél?*
-Ébredtél már rá arra, hogy a veszély és vadság vezet? Amikor az éj sötétje mögé nézel, megpillantottad már ősi erejét? Az erőt, amit magad is uralni akarsz. Ha igen, úgy álmaidban már láttad a világot, ami elég fog tárulni, de ha nem, úgy se félj, mert a felszín alatti szépség magával fog ragadni. Hölgyeim és Uraim, legyenek üdvözölve a Rémségek Cirkuszában!
*Hirtelen fényvillanás kíséretében tűnik el a porondról, helyét pedig azonnal bohócok hada veszi át. Hangosan csörtetnek be, az egyik máris hasra vágja magát a porondmester helyén, látványosan vizsgálgatva közelről a földet, majd felállva tehetetlenül port szórva a levegőbe és varázslatot kiáltva. Társai nem átallnak ezalatt gúnyosan nevetni rajta, az egyik még egy csattanós taslit is lekever neki, aminek hatására egyik szeme szó szerint kiugrik a helyről. A sértett jajveszékelve szalad guruló szerve után, amit a többiek kapnak el előbb, kárörvendőn labdázva vele, az egyik bohóc bő nadrágjából egy látszólag könyékből levágott, emberi kezet is előkap, ezzel hadonászik, hogy neki is dobják a szemgolyót. Az események egészen hasonlatosak azokhoz, amik egy rendes cirkuszban megtörténnek: ügyetlenkedés, gúnyolódás, egymás megalázása, de a ruhák komor színe, a vörösesbarna foltok, amik leginkább vérre hasonlítanak és az elkenődött, rémisztő arcfestések, amiket az imbolygó fény még jobban kiemel, mégis félelmetesen valóságosság varázsolnak minden egyes cselekedetet. Az üvegszem, amivel játszanak valódinak tűnik, akárcsak az emberi kéz, és a később előkerülő, labdákat helyettesítő hentesbárdok, amikkel ügyetlenül próbálnak zsonglőrködni. Vajon amelyik bohóc látványosan veszti el lábfejét az eset közben, az csak megjátszott? A hatás csak fokozódik, ahogy két segítő egy emberméretű, fából készült, kör alakú tárgyat tol be, amire egy fiatal, női alak van erősítve. Az urak figyelmét talán jobban megragadja a műsorszám ezen része, hiszen a bő adottságokkal megáldott hölgyeményt alig takarja valami kevéske ruha, karcsú testét csuklóinál, bokáinál és nyakánál masszív vaspántok szorítják a falaphoz, amelyik leginkább egy céltáblához hasonlítható. Dús, göndör tincsei szabadon lógnak, szemeit pedig egy kendő takarja, így nem láthatja, hogy a hangosan szórakozó bohócok élesnek tűnő késekkel kezdenek kőrözni körülötte. Egyik penge a másik után csapódik be, látszólag oda sem figyelve, célzás nélkül dobnak, valódi csodának tűnhet, hogy szegény lány még nem sérült meg sehol. Vajon csak a fáklyák bizonytalan lángja miatt látszik úgy, mintha remegne az egész teste?
A késdobálós mókának hangos trombitálás vet véget, ahogy a sátor belső terébe hangos trappolással egy elefánt érkezik. Apró szemei szinte izzanak, megtépázott fülei ingerülten remegnek, léptei elől a bohócok éppen, hogy ki tudnak térni, elkerülve a tragédiát és az agyonnyomás csúnya halálát. Izmos férfi lépdel az elefánt nyomában, tigrisbőr ágyékkötőben, méretes ostorral csattintgatva, hol a levegőben, hol pedig az állaton, attól függően, hogy merre akarja terelni. Vaskos lábak döngése remegteti meg a földet, egy csettintésre az ormányos két lábra emelkedik, hátsó végtagjain egyensúlyozva magát, dülöngélve, néha vészesen meg-megszédülve a sárga szektor felé. Újra és újra pattan zs ostor, minden alkalommal más és más trükk, látványosság következik, de úgy tűnik, az elefánt megelégeli, hogy utasítgatják. Az épp az ormánya hegyén egyensúlyozó bohócot elhajítja, majd hangos trombitálással fejezi ki nemtetszését, miközben ezüst dísszel ellátott agyarával egy másik festett arcút nyársal fel. Pontosabban csak úgy tűnik, de mivel nem tör ki a pánik, nem rohan senki a segítségére, azt a benyomást kelti, hogy ez megrendezett színjáték. De akkor mi az meleg, vörös fröcsögés, ami a kék szektor tagjait beteríti? Ha vérutánzat, akkor annak meglepően élethű.
A felfordulás eltűnik, a porond kiürül, de ez az állapot sem tart sokáig, hamarosan sejtelmes zene kúszik végig a ponyvák ölelte téren, pár fáklyát eloltanak, és amerre eltűnt mindenki, most ragyogóan fehér alakok masíroznak be, szám szerint pontosan öt darab. A fény ugyan gyérebb lett, de még így is meg lehet állapítani, hogy öt csontváz sorakozik fel egymás mellett. Mi tartja őket egyben? Mi mozgatja őket? Nem láthatjátok, hogy bármi is lenne a csupasz csontokra erősítve, mintha saját akarat mozgatná a tagjaikat, ahogy lassú, vontatott táncba kezdenek, pontosan a zene ütemére. Mozdulataik, hiányolnak mindenféle kellemet vagy eleganciát, nincs bennük a táncosokra jellemző kecsesség, inkább szögletesen, de mégis... Mi mást várnánk egy halom halott csonttól? Így is szép teljesítmény, hogy látszólag minden külső segítség nélkül képesek a koreográfiát rendezetten, egységesen, hiba nélkül előadni. Még meg is hajolnak a végén, majd váratlanul összeesnek, és nem marad más, mint öt, fehérlő csontkupac. Mintha erejük csak addig tartott volna, amíg megmutatják nektek a tudásukat.
Végezetül minden fáklya kialszik, teljes sötétségre kárhoztatva titeket. Nem láttátok, hogy bárki közeledett volna a fények forrásához, olyan, mintha a sötétség, amely eddig birkózott a fénnyel, most győzedelmeskedett volna, végleg bekebelezve a helyiséget. A helyzetet csak a csönd teszi még nyomasztóvá. Nem hallatszik neszezés, mintha senki nem moccanna, mintha az egész világ eltűnt volna, ti pedig magatokra maradtatok volna. Ha bárki próbálna kezével tapogatózni, csak az ürességet markolhatja még ott is, ahol nemrég még szomszédja teste volt. A nyomasztó üresség pár percig tart, kinek röpke pillanat, kinek hosszas esztendő, mire fénygömbök jelennek meg, köröket írva, valósággal táncolva a levegőben.előbb csak egy-kettő, majd egyre több, nehéz lenne megszámolni, pontosan hány tűzgömb cikázik is, a térben, megtörve a sötétség által rátok rótt varázst, visszatér a fény, a hangok, de még a tapintás is. A lángok olykor-olykor megvilágítják a bűvölőjüket, fiatal lányok, felsőtestüket vöröses-narancsra festett, fém melltakaró fedi mindössze, lábaikat pedig átlátszó, fekete szövet, amely engedi látni vékony lábaikat. Mindegyikük haja ugyanúgy szoros lófarokba van fogva, nem is meglepő, így szeretnék elkerülni, hogy meggyulladjanak. Előbb csak a bizonytalan mozgású lánggömbök jelennek meg, majd őket követik az egyéb zsonglőrök, akik mind a forró elemet szeretnék megszelídíteni: lángnyelők, akik sárkány módjára okádják vissza a torkukban dédelgetett tüzet és akrobaták, akik méretes vaslegyezőkel teszik mozdulataikat egzotikusabbá. Az egész egy látványos zűrzavarnak tűnik, de aki járatos a táncban, az hamar felfedezheti, hogy a folyamatosan a háttérben pulzáló zene ritmusára mozdul mindenki, és bár látszólag mindenki a saját külön mozdulataival van elfoglalva, mégis egy egységes táncot lejtenek. A forró hangulatnak a porondmester újbóli megjelenése vet véget, aki tenyereit párszor összecsapva köszöni meg a tűzszelídítők előadását, alkalmat adva így a közönségnek is az esetleges véleménynyilvánításra, legyen az akár taps, akár hangos utálkozás.*
-Remélem, élvezték a kis műsorunkat. Féljenek, de ne csalódjanak, ez mindössze egy kis bevezetés volt ahhoz, ami a továbbiakban vár majd Önökre. Ám most először is a közönség sorából kérnék egy bátor jelentkezőt egy kis játékra.
*Háta mögé int, így segítők újra a korábban már látott, fa céltáblát tolják be, amire ezúttal egy bábut kötöttek. Bábut? Látszólag nem több, mint néhány régi, ócska ruha, amibe szalmát tömtek, de időnként mégis megmozdulni látszik, mintha végtagjait rángatná. Létezhet, hogy egy bábu szabadulni akarjon? A porondmester fehér kesztyűs kezein egy picike számszeríj fekszik, ezt mutatja körbe a közönség felé.*
-Ki érez magában elég bátorságot egy kis céllövészetre?
*A porondmester arcán, a cilinder árnyékában sötét vigyor húzódik, ahogy tekintetét végigjáratja a nézőkön. Szavaira a bábu mintha összerezzenne, talán még a fejét is megrázza. Okozhat ennyi káprázatot az időközben újra meggyújtott fáklyák táncoló, bizonytalan fénye? Lehet, hogy a bábu nem is annyira élettelen szalmaköteg, inkább valami élő, amit elvarázsoltak a látvány kedvéért? Lesz bátorsága bárkinek is kideríteni?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.27 23:49:42
*Nem várakoznak hiába a bohócok, jönnek is a meghívottak szép számmal, mind választ magának egy kaput, amin be is lép, és ennek megfelelő színű szalagot kap a csuklójára. Vékony, de mégis masszív anyag, ami nem tágul, és úgy tűnik, elszakítani is képtelenség.
A meghívottak többsége már meg is érkezett, szépen duzzad a tömeg a sátor előtt, sétálgatva az árusok között, amikor váratlanul pukkanó zaj hallatszik, és a piros ruhákba öltözött bohóc nincs többé. Csak egy kevés, gomolygó, vörös füst marad utána, semmi több. Ez a kapu bizony bezárt, nincs már lehetőség, hogy bárki más a piros kaput válassza, ellenben a sárga és kék bohócok még lelkesen vigyorognak, ha kell, hangos szóval csábítva, ígérgetve minden szépet, mintha csak versenyeznének, hogy ki szabadulhat el előbb. Piros testvérük nyert, de a második helyezés kiváltsága még függőben van.
Eközben az árusok sem tétlenkednek, ki-ki próbálja a látogatók figyelmét a saját portékája felé fordítani, és ha ez sikerült, a lehető legnyájasabban viszonyulnak mindenkihez. Grubeknek például máris át lesz irányítva pár pulttal arrébb, ahol mindenféle poharak sorakoznak a pulton, a nagy hangú árus mögött pedig üvegek sorakoznak, a legkülönfélébb italokkal. A törpét például máris kígyópálinkával kínálja, olyan üveget tartva elé, amibe egy kígyó halott teste van belecsavarva. Igazi ínyencség, ahogy mondja, távoli táj itala, aminek erejével semmi nem vetekedhet. Eközben Dakhnator is megkapja az őt illető kiszolgálást, a pult mögött álló középkorú, megtermett asszonyság ugyan 10 aranyat kérne minden csomag kekszért, de mivel a férfi vágott arca meglátása szerint nagyszerűen illeszkedik a hangulathoz, így neki féláron adja, megtoldva pár pókos süteménnyel is. A gesztenyés vénasszony a maga fogatlan módján vigyorogja meg társait, kétségtelen, hogy neki van a legnagyobb forgalma. Előbb Aiel vesz magához nagyobb adagot, őt szinte azonnal váltja Liliana és Juvesas, kisebb késéssel Galin és Hayra is a vásárlók sorában mondhatják magukat. Galin az árusok kedvencévé növi ki magát, lelkesen kínálják mindennel, a törpe pedig nem is rest bevásárolni, feltehetően mindkét karjára szüksége lesz, ha a sok kóstolnivalót mind maga szeretné vinni. Lénerd és Syrinx eközben a könnyed pókhálóhoz hasonlatos, puha, ragadós finomságot választják ki, természetesen az úriember fizet, amit a pult mögött álló, fiatal lányka halk kuncogással és két, szívét formázó cukorcsodával jutalmaz. Óh, az ifjú szerelmesek... A sütőtökös hölgy kedvesen fogadja Deily-t, máris kiválasztja a szőkeségnek a legnagyobb szeletet, amit csak találni, ezzel kíván neki jó szórakozást. Winn és Segandrina lépteit csak sötét pillantások övezi, érezhető a néma felháborodás mindenhonnan, hogy miért nem örvendeztetik meg magukat némi csemegével. Mikor az utolsó vendégek is belépnek, a piros, majd a sárga bohóc is eltűnnek, kék testvérükhöz hasonlóan. Nincs már kit beengedni, minden karszalag gazdára lelt, kezdődjék hát a mulatság.
Mikor már javában zajlik az ismerkedés, mindenkinek volt ideje vásárolni, cseverészni esetleges ismerőseivel, netán szimpatikus ismeretlenekkel, pár óriás jelenik meg, nagy hanggal terelgetve mindenkit a sátor felé, mondván: hamarosan kezdődik az előadás! Még úgyis hosszas percek kérdése lesz, mire mindenki talál magának megfelelő helyet.
A sátor belső tere szinte még hatalmasabbnak tűnik, mint azt kívülről várni lehetett volna. Meglepő sötétség uralkodik, egy-két elszórtan elhelyezett fáklya biztosít csak épp annyi fényt, ami elegendő ahhoz, hogy senki ne essen hasra a kihelyezett székeken. A nézőtéren, mely háromnegyed kört alkotva öleli körül a porondot, a kedves látogatók a már jól ismert három színnel találkozhatnak: a székek egyharmada kék, egyharmada piros, egyharmada pedig sárga. Az óriások szerepét most fürge gnómok veszik át, ha bárki nem a karszalagjának megfelelő helyet akarna elfoglalni, azonnal ott teremnek, hogy helyre igazítsák a tévelygőt. Azok, akiket szerencséjük, szerencsétlenségük a sárga székekhez rendelt, ülőhelyükön csinos masnival megkötött kis bőrtasakot találhatnak, amelynek belsejében ízletes, ánizsos kekszek lapulnak. Aprócska ajándék, talán egyenesen magától a cirkusz tulajdonosától. Igazán figyelmes gesztus, nem csak illetlenség, de badarság is lenne visszautasítani, hiszen a kekszek csábító illata a legkérgesebb szívet, legfinnyásabb gyomrot sem hagyja hidegen. Pár darabka mindössze, az is lehet, hogy valamelyik árus ravasz reklámfogása ez, hogy így híresztelje saját portékáját.
Amikor már mindenki helyet foglalt, lassan csöndesedik a hangzavar és a pusmogás helyét átveszi a feszült, várakozással teli csend, a porond azon részéről, amelyet nem határol széksor, hat, fáklyát tartó alak szalad be, így teremtve világosságot. A fáklyákat hat oszlopra erősítik, egymásról egyenlő távolságra, majd amilyen gyorsan jöttek, úgy távoznak is, helyüket egyetlen alak veszi át, magabiztosan lépve a fénykör közepébe. Magas, cingár alak, sovány alakjára élénkpiros frakk és nadrág simul, vállain aranybojttal, mellkasán aranyozott paszománttal, lábain térdig érő, fekete lovaglócsizma, fején ruhájához passzolóan élénk cilinderrel. Apró, fekete gombszemei lassan mérik végig a vendégeket, mintha csak azt latolgatná, vajon érdemes-e elkezdeni vagy sem.*
-Sóvárogtál már valaha azért, hogy az általad ismertnek hitt világon túlhaladj? Lenyűgözött már, hogy a felszín alatt rejlő szépséged keresd? Engedted, hogy beszippantson, túl azon a tájon, ahol az álmok kezdődnek? Érezted már ezt a lélegzetelállító vonzást? Amikor a sötétség kiteríti szárnyait, érzel különös dolgokat? Dolgokat, amelyeket nem ismerhetsz be, amiket nem is lennél képes közönséges szavakkal kifejezni.
*Hangja betölti a helyet, egyszerre szól mindenkihez, de mégis érezhetitek úgy, mintha egyenesen titeket szólított volna meg. A fáklyák fénye megtörik a cilinder karimáján, árnyékba vonva a szemét, így nehéz meghatározni, pontosan kire is néz. Lehet, hogy tényleg hozzád beszél?*
-Ébredtél már rá arra, hogy a veszély és vadság vezet? Amikor az éj sötétje mögé nézel, megpillantottad már ősi erejét? Az erőt, amit magad is uralni akarsz. Ha igen, úgy álmaidban már láttad a világot, ami elég fog tárulni, de ha nem, úgy se félj, mert a felszín alatti szépség magával fog ragadni. Hölgyeim és Uraim, legyenek üdvözölve a Rémségek Cirkuszában!
*Hirtelen fényvillanás kíséretében tűnik el a porondról, helyét pedig azonnal bohócok hada veszi át. Hangosan csörtetnek be, az egyik máris hasra vágja magát a porondmester helyén, látványosan vizsgálgatva közelről a földet, majd felállva tehetetlenül port szórva a levegőbe és varázslatot kiáltva. Társai nem átallnak ezalatt gúnyosan nevetni rajta, az egyik még egy csattanós taslit is lekever neki, aminek hatására egyik szeme szó szerint kiugrik a helyről. A sértett jajveszékelve szalad guruló szerve után, amit a többiek kapnak el előbb, kárörvendőn labdázva vele, az egyik bohóc bő nadrágjából egy látszólag könyékből levágott, emberi kezet is előkap, ezzel hadonászik, hogy neki is dobják a szemgolyót. Az események egészen hasonlatosak azokhoz, amik egy rendes cirkuszban megtörténnek: ügyetlenkedés, gúnyolódás, egymás megalázása, de a ruhák komor színe, a vörösesbarna foltok, amik leginkább vérre hasonlítanak és az elkenődött, rémisztő arcfestések, amiket az imbolygó fény még jobban kiemel, mégis félelmetesen valóságosság varázsolnak minden egyes cselekedetet. Az üvegszem, amivel játszanak valódinak tűnik, akárcsak az emberi kéz, és a később előkerülő, labdákat helyettesítő hentesbárdok, amikkel ügyetlenül próbálnak zsonglőrködni. Vajon amelyik bohóc látványosan veszti el lábfejét az eset közben, az csak megjátszott? A hatás csak fokozódik, ahogy két segítő egy emberméretű, fából készült, kör alakú tárgyat tol be, amire egy fiatal, női alak van erősítve. Az urak figyelmét talán jobban megragadja a műsorszám ezen része, hiszen a bő adottságokkal megáldott hölgyeményt alig takarja valami kevéske ruha, karcsú testét csuklóinál, bokáinál és nyakánál masszív vaspántok szorítják a falaphoz, amelyik leginkább egy céltáblához hasonlítható. Dús, göndör tincsei szabadon lógnak, szemeit pedig egy kendő takarja, így nem láthatja, hogy a hangosan szórakozó bohócok élesnek tűnő késekkel kezdenek kőrözni körülötte. Egyik penge a másik után csapódik be, látszólag oda sem figyelve, célzás nélkül dobnak, valódi csodának tűnhet, hogy szegény lány még nem sérült meg sehol. Vajon csak a fáklyák bizonytalan lángja miatt látszik úgy, mintha remegne az egész teste?
A késdobálós mókának hangos trombitálás vet véget, ahogy a sátor belső terébe hangos trappolással egy elefánt érkezik. Apró szemei szinte izzanak, megtépázott fülei ingerülten remegnek, léptei elől a bohócok éppen, hogy ki tudnak térni, elkerülve a tragédiát és az agyonnyomás csúnya halálát. Izmos férfi lépdel az elefánt nyomában, tigrisbőr ágyékkötőben, méretes ostorral csattintgatva, hol a levegőben, hol pedig az állaton, attól függően, hogy merre akarja terelni. Vaskos lábak döngése remegteti meg a földet, egy csettintésre az ormányos két lábra emelkedik, hátsó végtagjain egyensúlyozva magát, dülöngélve, néha vészesen meg-megszédülve a sárga szektor felé. Újra és újra pattan zs ostor, minden alkalommal más és más trükk, látványosság következik, de úgy tűnik, az elefánt megelégeli, hogy utasítgatják. Az épp az ormánya hegyén egyensúlyozó bohócot elhajítja, majd hangos trombitálással fejezi ki nemtetszését, miközben ezüst dísszel ellátott agyarával egy másik festett arcút nyársal fel. Pontosabban csak úgy tűnik, de mivel nem tör ki a pánik, nem rohan senki a segítségére, azt a benyomást kelti, hogy ez megrendezett színjáték. De akkor mi az meleg, vörös fröcsögés, ami a kék szektor tagjait beteríti? Ha vérutánzat, akkor annak meglepően élethű.
A felfordulás eltűnik, a porond kiürül, de ez az állapot sem tart sokáig, hamarosan sejtelmes zene kúszik végig a ponyvák ölelte téren, pár fáklyát eloltanak, és amerre eltűnt mindenki, most ragyogóan fehér alakok masíroznak be, szám szerint pontosan öt darab. A fény ugyan gyérebb lett, de még így is meg lehet állapítani, hogy öt csontváz sorakozik fel egymás mellett. Mi tartja őket egyben? Mi mozgatja őket? Nem láthatjátok, hogy bármi is lenne a csupasz csontokra erősítve, mintha saját akarat mozgatná a tagjaikat, ahogy lassú, vontatott táncba kezdenek, pontosan a zene ütemére. Mozdulataik, hiányolnak mindenféle kellemet vagy eleganciát, nincs bennük a táncosokra jellemző kecsesség, inkább szögletesen, de mégis... Mi mást várnánk egy halom halott csonttól? Így is szép teljesítmény, hogy látszólag minden külső segítség nélkül képesek a koreográfiát rendezetten, egységesen, hiba nélkül előadni. Még meg is hajolnak a végén, majd váratlanul összeesnek, és nem marad más, mint öt, fehérlő csontkupac. Mintha erejük csak addig tartott volna, amíg megmutatják nektek a tudásukat.
Végezetül minden fáklya kialszik, teljes sötétségre kárhoztatva titeket. Nem láttátok, hogy bárki közeledett volna a fények forrásához, olyan, mintha a sötétség, amely eddig birkózott a fénnyel, most győzedelmeskedett volna, végleg bekebelezve a helyiséget. A helyzetet csak a csönd teszi még nyomasztóvá. Nem hallatszik neszezés, mintha senki nem moccanna, mintha az egész világ eltűnt volna, ti pedig magatokra maradtatok volna. Ha bárki próbálna kezével tapogatózni, csak az ürességet markolhatja még ott is, ahol nemrég még szomszédja teste volt. A nyomasztó üresség pár percig tart, kinek röpke pillanat, kinek hosszas esztendő, mire fénygömbök jelennek meg, köröket írva, valósággal táncolva a levegőben.előbb csak egy-kettő, majd egyre több, nehéz lenne megszámolni, pontosan hány tűzgömb cikázik is, a térben, megtörve a sötétség által rátok rótt varázst, visszatér a fény, a hangok, de még a tapintás is. A lángok olykor-olykor megvilágítják a bűvölőjüket, fiatal lányok, felsőtestüket vöröses-narancsra festett, fém melltakaró fedi mindössze, lábaikat pedig átlátszó, fekete szövet, amely engedi látni vékony lábaikat. Mindegyikük haja ugyanúgy szoros lófarokba van fogva, nem is meglepő, így szeretnék elkerülni, hogy meggyulladjanak. Előbb csak a bizonytalan mozgású lánggömbök jelennek meg, majd őket követik az egyéb zsonglőrök, akik mind a forró elemet szeretnék megszelídíteni: lángnyelők, akik sárkány módjára okádják vissza a torkukban dédelgetett tüzet és akrobaták, akik méretes vaslegyezőkel teszik mozdulataikat egzotikusabbá. Az egész egy látványos zűrzavarnak tűnik, de aki járatos a táncban, az hamar felfedezheti, hogy a folyamatosan a háttérben pulzáló zene ritmusára mozdul mindenki, és bár látszólag mindenki a saját külön mozdulataival van elfoglalva, mégis egy egységes táncot lejtenek. A forró hangulatnak a porondmester újbóli megjelenése vet véget, aki tenyereit párszor összecsapva köszöni meg a tűzszelídítők előadását, alkalmat adva így a közönségnek is az esetleges véleménynyilvánításra, legyen az akár taps, akár hangos utálkozás.*
-Remélem, élvezték a kis műsorunkat. Féljenek, de ne csalódjanak, ez mindössze egy kis bevezetés volt ahhoz, ami a továbbiakban vár majd Önökre. Ám most először is a közönség sorából kérnék egy bátor jelentkezőt egy kis játékra.
*Háta mögé int, így segítők újra a korábban már látott, fa céltáblát tolják be, amire ezúttal egy bábut kötöttek. Bábut? Látszólag nem több, mint néhány régi, ócska ruha, amibe szalmát tömtek, de időnként mégis megmozdulni látszik, mintha végtagjait rángatná. Létezhet, hogy egy bábu szabadulni akarjon? A porondmester fehér kesztyűs kezein egy picike számszeríj fekszik, ezt mutatja körbe a közönség felé.*
-Ki érez magában elég bátorságot egy kis céllövészetre?
*A porondmester arcán, a cilinder árnyékában sötét vigyor húzódik, ahogy tekintetét végigjáratja a nézőkön. Szavaira a bábu mintha összerezzenne, talán még a fejét is megrázza. Okozhat ennyi káprázatot az időközben újra meggyújtott fáklyák táncoló, bizonytalan fénye? Lehet, hogy a bábu nem is annyira élettelen szalmaköteg, inkább valami élő, amit elvarázsoltak a látvány kedvéért? Lesz bátorsága bárkinek is kideríteni?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.27 23:49:42
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-10-27 17:14:36
Üzenet elküldve: 2013-10-27 17:14:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* Már-már kínos csend öleli őket körül, ahogy a Gazdagnegyed felé baktatnak, nyilván mindkettejük gondolatait a tisztáson történtek kötik le. Zaraun magát ostorozza, önnön sebezhetősége és szerencsétlensége ölt képet fejében újra meg újra, lelki szemei előtt látja a kétségbeesetten rúgkapáló szőke nőt, vállából szivárgó vére pedig emlékezteti az átélt fájdalomra, mikor a hegyes karmok a sebbe mélyedtek. Az emlékkép láttán is grimaszba rándul arca, de vajon a lány fejében mi járhat? Megviselte vajon az őrök és a szerető meggyilkolása? Szemeiben akkor bánat és keserűség tükröződött, mikor oltalmazva magához szorította a mit sem sejtő nőt, vajon mi játszódhatott le fejében, mikor útnak indította a gyilkos pengét? Talán a hím kegyetlen, vérszomjas tekintetét is megtapasztalhatta, mint fellibbenő fátyol mögé tekintve láthatta, milyen sötétség lakozik a megnyerő, ám cinikus modor, hamiskás mosoly mögött.
A Királylány kuncog, tréfálkozik egy cseppet, ám hangja és arcának derűje csak fakó utánzata korábbi jókedvének, ezt a férfi tudja jól. Nyilván aggasztja valami, s hogy mi, előbb-utóbb ki fog derülni, ha együtt kívánják tölteni az éjszakát- történjék bármi is- a lány önmarcangolás helyett meg fog neki nyílni. Legalábbis Zaraun erre fog törekedni.*
- Csak vicceltél? Ezek szerint a vendégszoba helyett mégis veled alszom?
* Töri meg az újra rájuk telepedő csendet, s tekintetét a koszos macskakövekről a lány arcára emeli, őszinte, valós reakciók után kutatva. De a lány nem viszonozza tekintetét, szemlesütve baktat némán, majd hirtelen megáll, és a díszes boltív tövének veti hátát. Mikor megszólal, hangja kétségekkel teli, s még mindig nem tekint rá.
Zaraun felnéz az égre, pár lélegzetvételnyi ideig csak a fényes csillagokat bámulja, hiszen idő közben rájuk setétedett. A fekete égboltot parázsló, apró csillagok ragyogják be, bekerítve a nagy, fényes holdat, mely még emelkedőben van az égen. Éjszaka sokkal nyugodtabb minden, a piactér is elcsendesedett már, csak néha-néha sétál el mellettük valaki, hazafelé igyekezve. Csupán az éjszakai tücskök ciripelését és távoli, tompa léptek zaját hozza feléjük a hűs éji szellő, időnként meglibbentve a hószín tincseket.
A nő úgy tűnik tényleg látta szemeinek haragtól izzó lángját, tekintete talán meg is perzselte törékeny lelkét, mikor a szajha teteme felett egymásra néztek. Ez hát mardosó kételyeinek tárgya. A sötételf lassú, kimért léptekkel a nőstény elé áll, két tenyerét a falnak támasztja a lány feje mellett, majd füléhez hajol és sejtelmesen suttogni kezd*
- A lánynak esélye sem lett volna futni, ha te nem teszed, én oltottam volna ki szikráját...
* Lassan, tagoltan beszél, minden egyes szónál forró pára hagyja el ajkait. Aztán jobb kezének mutatóujjával óvatosan felemeli a lány állát, hogy tekintetük mélyen egybeforrjon.*
-... épp ezért, nem öltelek volna meg. A haragom nem ellened irányult, sosem akartalak bántani. Épp ellenkezőleg...
* Az utolsó elhangzott szó után egy hosszú, határozott, de puha csókot lehel a nőstény ajkaira*
* Már-már kínos csend öleli őket körül, ahogy a Gazdagnegyed felé baktatnak, nyilván mindkettejük gondolatait a tisztáson történtek kötik le. Zaraun magát ostorozza, önnön sebezhetősége és szerencsétlensége ölt képet fejében újra meg újra, lelki szemei előtt látja a kétségbeesetten rúgkapáló szőke nőt, vállából szivárgó vére pedig emlékezteti az átélt fájdalomra, mikor a hegyes karmok a sebbe mélyedtek. Az emlékkép láttán is grimaszba rándul arca, de vajon a lány fejében mi járhat? Megviselte vajon az őrök és a szerető meggyilkolása? Szemeiben akkor bánat és keserűség tükröződött, mikor oltalmazva magához szorította a mit sem sejtő nőt, vajon mi játszódhatott le fejében, mikor útnak indította a gyilkos pengét? Talán a hím kegyetlen, vérszomjas tekintetét is megtapasztalhatta, mint fellibbenő fátyol mögé tekintve láthatta, milyen sötétség lakozik a megnyerő, ám cinikus modor, hamiskás mosoly mögött.
A Királylány kuncog, tréfálkozik egy cseppet, ám hangja és arcának derűje csak fakó utánzata korábbi jókedvének, ezt a férfi tudja jól. Nyilván aggasztja valami, s hogy mi, előbb-utóbb ki fog derülni, ha együtt kívánják tölteni az éjszakát- történjék bármi is- a lány önmarcangolás helyett meg fog neki nyílni. Legalábbis Zaraun erre fog törekedni.*
- Csak vicceltél? Ezek szerint a vendégszoba helyett mégis veled alszom?
* Töri meg az újra rájuk telepedő csendet, s tekintetét a koszos macskakövekről a lány arcára emeli, őszinte, valós reakciók után kutatva. De a lány nem viszonozza tekintetét, szemlesütve baktat némán, majd hirtelen megáll, és a díszes boltív tövének veti hátát. Mikor megszólal, hangja kétségekkel teli, s még mindig nem tekint rá.
Zaraun felnéz az égre, pár lélegzetvételnyi ideig csak a fényes csillagokat bámulja, hiszen idő közben rájuk setétedett. A fekete égboltot parázsló, apró csillagok ragyogják be, bekerítve a nagy, fényes holdat, mely még emelkedőben van az égen. Éjszaka sokkal nyugodtabb minden, a piactér is elcsendesedett már, csak néha-néha sétál el mellettük valaki, hazafelé igyekezve. Csupán az éjszakai tücskök ciripelését és távoli, tompa léptek zaját hozza feléjük a hűs éji szellő, időnként meglibbentve a hószín tincseket.
A nő úgy tűnik tényleg látta szemeinek haragtól izzó lángját, tekintete talán meg is perzselte törékeny lelkét, mikor a szajha teteme felett egymásra néztek. Ez hát mardosó kételyeinek tárgya. A sötételf lassú, kimért léptekkel a nőstény elé áll, két tenyerét a falnak támasztja a lány feje mellett, majd füléhez hajol és sejtelmesen suttogni kezd*
- A lánynak esélye sem lett volna futni, ha te nem teszed, én oltottam volna ki szikráját...
* Lassan, tagoltan beszél, minden egyes szónál forró pára hagyja el ajkait. Aztán jobb kezének mutatóujjával óvatosan felemeli a lány állát, hogy tekintetük mélyen egybeforrjon.*
-... épp ezért, nem öltelek volna meg. A haragom nem ellened irányult, sosem akartalak bántani. Épp ellenkezőleg...
* Az utolsó elhangzott szó után egy hosszú, határozott, de puha csókot lehel a nőstény ajkaira*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10307-10326