//Második szál//
//Lahut//
*Már két nap telt el azóta, hogy eljött Artheniorba.
Tarával a kapcsolatunk hol zűrös, hol meglepően jó volt, de egyelőre kétélű a dolog, hogy idővel lesz e belőle valami vagy sem. Az biztos, hogy legalább nem volt unalmas az első estéje a városban. A második már annál inkább. Meg úgy az egész napja.
hamar kiderül, hogy errefelé tényleg nem túl segítőkészek, és tényleg nem kedvelik túlzottan az orkokat. Mennyivel másabb itt, mint Zugosban, ahol Noyka ha meglátja, már hívja is be pörköltöt enni! Ott az emberek elvannak az orkok mellett, nem bántják egymást, sőt, van akit kifejezetten kedvelnek. Például őt magát. De itt? Itt minden más. Igazából nem is tudja még miért van itt. Talán a kikötőbe kellene mennie a fivére után. De haza semmiképp sem. Egyedül nem mehet. Az olyan volna, mintha kudarcot vallott volna.
Épp ezeken tűnődve, és igazából hangosan korgó gyomorral sétálgat a piactéren. Már délután van, és még semmit nem evett ma. Igazából nincs is túl sok aranya. Próbált munkát találni, egy kis cipekedést, vagy hasonlót, de eddig senki sem bízott meg benne eléggé ahhoz, hogy adjon neki bármi feladatot, utána pedig némi aranyat. Így hát majdnem csorgó nyállal nézi a szaftos füstölt és szárított húsokat az egyik kocsi állványára fellógatva. Semmi mást nem csinál, csak vágyakozva nézi, mégis...*
- Ne itt csorgasd a nyáladat rá ork! Menjél arrébb, vagy hívom a városi őrséget! Eszedbe se jusson lopni belőle!
- Én, lopni?! *háborodik fel Dura, és sértődötten odébb is áll, továbbra is korgó gyomorral. Elég morcosan sétál tovább, nem is indokolatlanul. Miközben igencsak sötét pillantásokat vet már mindenkire - egy éhes ork sosem túl jó társaság - aminek következtében csak úgy iszkolnak el előle nyak behúzva az emberek, hirtelen valaki megszólítja.
Méghozzá olyan szokatlanul mély hangon, amely embertől biztosan nem származhat. Na meg ez az üdvözlési mód...
Dura oldalra pillant, és ha akarná se tudna úgy tenni, mintha nem venné észre a hatalmas, barna orkot maga mellett. Még narancsos szemei is elkerekednek a látványon. Még jó, hogy nem füttyent elismeréssel. Habár a hangulata korgó gyomorral nem túl jó, és nincs kedve túlzottan a beszélgetéshez, azért egy másik ork látványa mégis finom kis nosztalgiával és egy csipetnyi honvággyal fűszerezi meg a napját.*
- Az istenekre, mekkora ork vagy Te? *ki is szalad a száján ez nyomban, de maga is ork lévén, nem igazán szégyenlősködik emiatt. A kérdés el is siklik a füle mellett, ahogyan szemléli a hímet. Egészen tetszetős példány. Szép nagy agyarakkal. Habár van benne valami különös.*
- Kölyökkorodban beleejtettek valami növesztő löttybe?
*Nem épp a legmegfelelőbb bemutatkozás, de hát na.*