//Második szál//
//Trielle//
*Nagyon büszke a kalapácsára, így csak lelkesen bólogat a mélységi szavaira. A legtöbb gnóm az eszével szokott harcolni. Kis szerkezetekkel, ketyerékkel, amik valami csoda folytán ki tudják őket húzni a bajból. Nevisya nem ilyen irányultságú. A növényekhez és főzetkeveréshez ért, nagyon is, de máshoz nemigen. A kalapáccsal sokkal többre viszi, mint egy... izével. Nem is tudja elképzelni, milyen bigyókat gyárthatnak fajtársai.*
-Én azért szeretem mert nehéz a feje, így ha sikerül meglendíteni, akkor nagyot fog csapni. Annyi erőm van, hogy forgassam, de az ütés bevitelénél már nem kell külön erőt kifejtenem, lendül az magától. Nekem csak stabilan kell állnom, nehogy engem is magával ragadjon. *Kuncog, hisz történt már ilyen. Olyan hihetetlen, szerencsétlen sztorikat tudna mesélni, hogy Trielle valószínűleg csak ámulna rajtuk.*
-Nem lesz nehéz rám találni. *Ezzel szerinte mindketten tisztában vannak.* Picike vagyok ugyan, de ha valahol ott vagyok, akkor nagyon ott vagyok. Nem lehet, nem észrevenni. *Neveti el magát. Tisztában van, milyen idegesítő és túlbuzgó tud lenni, mikor jó napja van, és milyen levert, unott és undok, mikor rossz. Ez még a jobbik eset, mikor rátukmálja magát mindenkire.
Séta közben elérték a piactér szélét, úgyhogy itt valószínűleg elválnak útjaik.*
-Én is nagyon jól éreztem magam. Örülök, hogy nem teljes csendben kellett végigsétálnom egy olyan helyen, ahol amúgy is mindenki kiabál. De lassan mennem kell, éhes is vagyok, a szobámat is el kell intéznem... De remélem, még találkozunk!
*Azzal széles mosollyal arcán, felnyújtott kézzel integet a nőnek, majd folytatja útját a Pegazus felé.*