//Harapás és tündérszárnyak//
*A Piactér tömegébe érve az átlagos, nézelődő polgár arcát húzza magára, aki gondtalanul, érdeklődve figyeli az árusok asztalain sorakozó portékákat. Legszívesebben azonban lehajtott fejjel, lábait szaporán szedve haladna végig a szűk utcákon, de azzal nemcsak a rosszalló, hanem a kíváncsi tekinteteket is magára vonná, márpedig bizonyos személyek szemében ezzel célponttá válna, és ki tudja, milyen akció részese lenne. Ennek ellenére továbbra is igyekszik éberségét megőrizni.
Räy szavait hallva és kényelmetlen helyzetét látva elereszt egy apró mosolyt, mivel ezek az érzelmek számára is ismerősek, bár azt nem tagadhatja, hogy egyes szituációkban kifejezetten jól jön a tömeg, ugyanis már nem egyszer élvezhette ennek előnyeit. ~ Azt hiszem, egészen jól elleszünk együtt. ~ *
- Kár arról beszélni, mi lesz vagy legyen azután, ha elértük a célunkat, amennyiben abban egy mágus is szerepel - *válaszolja óvatosan.* - Kiszámíthatatlanok. De azért mi se hagyjuk magunkat olyan könnyen - *fejezi be mosolyogva, majd gondolatai visszatérnek a lány előző szavaihoz. Nem tudja, hogy valami konkrét dologra gondolt-e, vagy csupán általánosságban mondta-e, amit mondott – bár inkább az utóbbit tartja valószínűnek -, mindenesetre nem vélné rossz dolognak, ha lenne a tartalékukban, vagy legalábbis az övében egy vajákos. Ráadásul – minthogy ő maga is elég titokzatos -, nem kellene tolakodó kérdésektől tartania, amíg neki is van rejtegetni valója. Ezen a gondolatmeneten felbuzdulva úgy dönt, hogy ezentúl visszavesz a feléje irányuló kíváncsiságából, hiszen már amúgy sem kell teljes sötétségben tapogatóznia. ~ Aztán meg, végtére is ,,sötételf”. Mi mást várhatnék? ~ Itt elfintorodik. ~ Eh, szörnyű vicc. ~
Hirtelen megjelenik pár emberformájú lény, akik láthatóan feléjük nézegetnek, vagyis inkább Räy irányába, de a lány szótlanul lépked mellette tovább, így ő is csendben marad. Kis idő múlva egy sűrűbb embertömegbe érkeznek, ahol aztán szinte lehetetlen elkerülni, hogy legalább egy-két járókelőbe ne ütközzenek bele. A tündér is gyorsabbra veszi a tempóját, ügyesen manőverezve próbál meg kitérni a sok sétáló útjából, és a közöttük levő réseket kihasználva előbbre jutni, de még így sem sikerül mindenkit kikerülnie. Räyt, jellegzetes megjelenése révén, azonban nem nehéz szemmel tartania, így közvetlenül mögötte érkezik meg a Piactér végén.
A tündér megáll egy kis időre, hogy végre kellemesebb levegőhöz jusson, és ekkor elkapja a lány tekintetét.* - Pedig most jön még csak a Gazdagnegyed - *mondja sejtelmesen mosolyogva, majd a negyed felé fordulva folytatja útját.*