//Piszkos ügyletek//
*A kovácsműhelyet maga mögött hagyva rögtön a legjobb helyen találja magát, ahol csak lehet. A városi piacon végre nyugta lehet minden őrülttől, ki vérét akarja venni, hisz a városőrök pontosan arra vannak, hogy az effajta vérengzést még azelőtt megakadályozzák, mielőtt elkezdődik. Ras pedig egyelőre semmilyen feltűnésnek nem örülne, hisz minél kevesebben ismerik kilétét, annál jobb.
Ennek ellentmondhat az, hogy csuklyáját, mintha mi sem lenne természetesebb, hátraveti, ezáltal mindenféle kihívástól megfosztva a kíváncsi tekinteteket. Logikátlannak tűnhet, de természetes, hogy az őrök azokat szemelik ki maguknak, akik feltűnően kerülik a feltűnést. A kannibál ezt egyáltalán nem teszi, sőt ha a rend egyik őre a vértjén esett sérülésekről kérdezné arra is van egy tökéletes fedősztorija. Tehát nem nagyon van mitől tartania, ami azt is jelenti, hogy foglalkozhat azzal, amiért idejött.
Elsősorban szüksége lesz egy olyan megbízható üzlettársra, aki járatos a környéken, ismeri a helyi árakat, az embereket, és esetlegesen a rossz arcú egyéneket. Ha minden a tervei szerint alakul, akkor egy mindkettejük számára jövedelmező üzletágat virágoztathatnak fel mind a Kikötő sötét sikátoraiban, mind Arthenior nyüzsgő olvasztótégelyében.
Ennek megfelelően óvatos kérdésekkel puhatolózik a helyi, pénzéhes kufároknál, és igyekszik nem átlépni a legitimitás határait. Első soron olyan személyek után érdeklődik, kik már jártak a Kikötőben korábban, és nem restek bármit megtenni a gyöngyöző jövedelemért. Úgy nagyjából egy órát tölthet az áruk vizslatása közbeni faggatózással, mígnem talál valakit, aki megérti mire is lenne valójában szüksége. Vékony, de jómódú pasas, aki ráncairól ítélve már jó ideje benne van a szakmába. Egy, a fantáziát minden szempontból nélkülöző nevet említ, mire antihősünk csak egy csalódott sóhajtással válaszol. ~Már megint egy kalóz...~
Az árus egy tarkón csapással jelzi még egyik pelyhes bajszú fiatal legényének, hogy biza vezesse már el ezt a kedves idegent az említett alakhoz, ki egy hálátlan szisszenés után már mutatja is az utat a rendszertelenül kóválygó népek sűrűjében. Mikor elég közel érnek a Kalózhoz, a fiú rámutat, majd rögtön el is húzza a seggét. Minden bizonnyal van jobb dolga is, mint hálátlan idegeneket kísérgetni, kik még egy aranyat sem csengetnek ki szolgálataiért.
Az esetleges üzlettársa hozzá képest alacsony, de törpnek, gnómnak magas. Vagy valamiféle félszerzet, vagy egy alacsony emberteremtés lehet, bár ez csak egy fél pillanatig csiklandozza Ras kíváncsiságát. Sokkal jobban érdekli mivel tud szolgálni neki a másik. Odalépdel elé, vállán Éjféllel, és kedélyes vigyorral, karját üdvözlésre emelve eljátssza az ártatlan érdeklődő szerepét.*
-Üdvözlet, jó uram! Tudna nekem segíteni egy kicsit?