//Piszkos ügyletek//
*Valójában teljesen hidegen hagyja az, hogy a sötételf valóban bujkál-e sötét, nyirkos járatokban, vagy sem. Ha nem ő, akkor az ősei bizonyosan megtették, különben mi más magyarázná a szemének túlzó fényérzékenységét. Jól emlékszik Ras is arra az időkre, mikor a csatornákban kellett rejtőzködnie, mint valami nagyra nőtt patkány. Miután végre újra megpillanthatta a megnyugtató kék eget, lélektükreinek szüksége volt némi időre, mire visszanyerték régi képességeiket. Ezek után el tudja képzelni mi történhet akkor, ha valaki egy egész életen át a sötétben szenved, ahelyett, hogy végre felemelné fejét, és azt mondaná, hogy elég!*
-Mint láthatod éppen dolgom van, örülnék ha nem zavarnál addig! Ígérem, utána rád is szakítok időt!
*Mondja már-már egészen kedélyesen, mintha valóban csak egy megfáradt vándor lenne, kit a közelmúltban néhány helyen kilyukasztottak. Legalábbis a bőrvértjén éktelenkedő pár centiméter átmérőjű, nyíl ütötte lyukak egyértelműen erről árulkodnak. Már majdnem meg is feledkezne arról, ami nem is oly rég történt vele, ám a kereskedőnek sikerül eszébe juttatni, hogy ideje lenne egy új kardhüvelyt is vennie a kezében szorongatott fegyvernek, ha már épp a piacon akad dolga. Sokban megkönnyítené a dolgát, az az igazság.*
-Jó hogy mondod! Kellene valami, amibe a kardom tudom rakni. Tudsz benne segíteni?
*A térképet nem szeretné kommentálni, abból csak értelmetlen csipkelődés lenne, amiből ilyen fáradtan nem igazán kér. Inkább ráhagyja, hadd élvezze saját fantáziátlan szövegeléseit, amíg teheti. Ráadásul legbelül reméli, hogy egy eszes emberrel akadt össze, aki végül is nem hívja ki maga ellen a sorsot, és az észérvekből is ért, nem úgy mint például Teliir, vagy az új lány.*
-Én láttam is mi van a kikötőben, pontosan ezért szeretnék oda visszamenni! A félelmeid valósak. *Ejti ki egy végtelenül gúnyos mosollyal a legutóbbi szavakat.* A kikötő veszélyes lett a magadfajta egyszerű nagyokosoknak, hacsak nem találsz megfelelő védelmet. De gondolj csak bele!
*Közelebb lép az alacsony fickóhoz, és igyekszik úgy szólni hozzá, hogy még Zhoracknak is fülelnie kell, ha hallani is akar bármit.*
-A város elvesztette az irányítást a Kikötő felett, ami azt is jelenti, hogy azok a bizonyos adók is megszűntek, amiket most minden egyes üzleted után kiperkálsz a drága jó tanácsnak. Mindent a bandák uralnak, akik persze biztosan borsos árat kérnek a szabad áthaladásért, és a termékek szabadon áruba bocsájtásáért cserébe. Hacsak nincs valaki, aki megvédje a segged. Én nem aranyat, hanem hűséget kérek a védelemért cserébe!
*Elkezdi kibontani a részletek ragyogó virágát, és egyesével szakítja le aranyló szirmait. Amíg nem szükséges nem fog mindent egyszerre a Kalóz nyakába zúdítani.*
-És hogy ne kelljen találgatnod nekem ez miért érné meg... Egyszerűen érdekem, hogy kivirágozzon a két terület közötti kereskedelem!