Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 344 (6861. - 6880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6880. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-06-03 09:38:30
Üzenet elküldve: 2018-06-03 09:38:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Coral//
*A lány végre kezdi elfogadni önnön gyönyörűségét és báját, szóval Learon elérte amit akart, és úgy érzi, kezdi megtörni a jégpáncélt, ami ennek a kis koszos lánynak a szívét fedi. Ebből a költői gondolatmenetből az rántja vissza, amikor olyat hall, amitől szíve ismét repesni kezd, bár ez valahogy másik irányba, mint amikor a lányról beszélt. A kecskéje az ő szeme fénye, és képes bármilyen hülyeséget megtenni, ha ilyesmiket hall.*
-Tudom, tudom! Ugye milyen páratlan jószág? *Egy pillanatra meg is áll, hogy megvakargassa a mekegő hátát, hogy az is tudja, hogy most bizony róla van szó, őt dicsérték meg!*
-Hát, hogyhogy nem nézett rám? Akkor meg mit csinált? Egy ilyen férfit, mint én, egy ilyen kecskével nem szabad elvéteni! *Mondja ezt úgy, hogy ő is hibás volt abban, hogy nekiment. Ezt pedig valahogy mentenie kell, és mire való az a sok ponyva, romantikus könyv, amit életében elolvasott, ha nem arra, hogy idézgessen belőlük?*
-Nekem esélyem sem volt, hiszen elvakította a szememet, és csak annyit láttam, hogy valami hihetetlen vonzó, elkápráztató jelenség jön előttem! Aztán annyira vonzott, hogy neki is mentem! Szóval ez a maga hibája! Szándékosan magához húzott, hogy aztán elessünk! Mondhatom cseles egy leányzó maga! *Nevetgél önnön beszédétől, és azért egy kicsit büszke is magára, hogy ilyen szépen sikerült kimentenie magát.*
-Köszönöm! Elhiheti, nagyon boldoggá tesz vele! *Odahajol a lány arcához egy pillanatra, csak, hogy szemtelenül rámosolyoghasson, miközben belebámul a szemébe. Ezután pedig már lép is előre a fogadó irányába, hogy megtölthessék a hasukat valamivel.*
-Hozom én, hozom! Gyere! *Szól a kecskének, na nem mintha az nem követné amúgy is féltve szerető pásztorát.*
//Coral//
*A lány végre kezdi elfogadni önnön gyönyörűségét és báját, szóval Learon elérte amit akart, és úgy érzi, kezdi megtörni a jégpáncélt, ami ennek a kis koszos lánynak a szívét fedi. Ebből a költői gondolatmenetből az rántja vissza, amikor olyat hall, amitől szíve ismét repesni kezd, bár ez valahogy másik irányba, mint amikor a lányról beszélt. A kecskéje az ő szeme fénye, és képes bármilyen hülyeséget megtenni, ha ilyesmiket hall.*
-Tudom, tudom! Ugye milyen páratlan jószág? *Egy pillanatra meg is áll, hogy megvakargassa a mekegő hátát, hogy az is tudja, hogy most bizony róla van szó, őt dicsérték meg!*
-Hát, hogyhogy nem nézett rám? Akkor meg mit csinált? Egy ilyen férfit, mint én, egy ilyen kecskével nem szabad elvéteni! *Mondja ezt úgy, hogy ő is hibás volt abban, hogy nekiment. Ezt pedig valahogy mentenie kell, és mire való az a sok ponyva, romantikus könyv, amit életében elolvasott, ha nem arra, hogy idézgessen belőlük?*
-Nekem esélyem sem volt, hiszen elvakította a szememet, és csak annyit láttam, hogy valami hihetetlen vonzó, elkápráztató jelenség jön előttem! Aztán annyira vonzott, hogy neki is mentem! Szóval ez a maga hibája! Szándékosan magához húzott, hogy aztán elessünk! Mondhatom cseles egy leányzó maga! *Nevetgél önnön beszédétől, és azért egy kicsit büszke is magára, hogy ilyen szépen sikerült kimentenie magát.*
-Köszönöm! Elhiheti, nagyon boldoggá tesz vele! *Odahajol a lány arcához egy pillanatra, csak, hogy szemtelenül rámosolyoghasson, miközben belebámul a szemébe. Ezután pedig már lép is előre a fogadó irányába, hogy megtölthessék a hasukat valamivel.*
-Hozom én, hozom! Gyere! *Szól a kecskének, na nem mintha az nem követné amúgy is féltve szerető pásztorát.*
6879. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-06-01 16:52:01
Üzenet elküldve: 2018-06-01 16:52:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Learon//
*Püffög. Püffögve nevet és kacag jóízűt, ahogy Learon beszél, de miután már ennyit magyarázott neki arról, hogy mennyire szép, úgy dönt ráhagyja, akár bolond, akár nem. Bár van még arról halvány sejtése, hogy a férfi kicsit azért ütődött, de nem baj, ennyi bohóság mindenki életébe kell. Abba is kezd beletörődni, hogy nem lesz megverve egy furán kinéző fickó botjával, szóval gyanakvása és feszültsége enyhül valamelyest.*
- Amúgy aranyos a kecskéje!
*A nagyon egyszerű oka annak, hogy így gondolja, hogy szereti a kecskéket. Sok időt töltött velük régebben, mikor vigyáznia kellett rájuk, meg ganézni utánuk, és egész közel került az állatokhoz. Csak az a fura téglalap alakú pupilla zavarja kicsit, mert hát végtelenül különös dolog ez. De persze ugyanilyen okokból jóban van mindenféle háztáji állattal, még a csirkékről is tudna jó szavakat mondani, ha kéne. Persze egy kicsit büntető pillantást vet Learon kecskéjére, mert úgy néz Corára, mintha feltett szándéka lenne újra bepróbálkozni köpenyének elfogyasztásával, és hát Cora ezt nem kifejezetten szeretné. Megdolgozott ám azért a köpenyért, meg persze meg is dolgozták közben!*
- Na hát úgyamúgy meg! Nem volt abba semmi szándékosság kéremszépen! Maga állt itt az út közepibe, én meg nem néztem magára. Há' most mi van abba?
*Természetesen ez továbbra sem fedi le számára, hogy normális emberek hogyan szoktak ütközgetni, hiszen az övé és Learoné egy véletlen baleset eredménye lett.*
- Ajj na jó'van, legyen magának mostmá boldogsága!
*Arca durcás, így egészen úgy néz ki, mint egy morcos kisgyerek, és az egyik oka annak, hogy végül rábólint a dologra, hogy valamelyest tart tőle, hogy még ha ilyen borzasztóan kedves is vele a férfi, megharagszik rá, aztán megbotozza.*
- De hozza a kecskét is!
*Ezt mintegy kikötésként teszi hozzá, hogy ha a kecske nem jön, Cora se jön. Meg persze, ha a kecske nem rágja le róla a ruhát. Ha Learon rábólint a dologra, akkor belekarol a férfiba, aztán hagyja, hadd vigye amerre csak szeretné.*
//Learon//
*Püffög. Püffögve nevet és kacag jóízűt, ahogy Learon beszél, de miután már ennyit magyarázott neki arról, hogy mennyire szép, úgy dönt ráhagyja, akár bolond, akár nem. Bár van még arról halvány sejtése, hogy a férfi kicsit azért ütődött, de nem baj, ennyi bohóság mindenki életébe kell. Abba is kezd beletörődni, hogy nem lesz megverve egy furán kinéző fickó botjával, szóval gyanakvása és feszültsége enyhül valamelyest.*
- Amúgy aranyos a kecskéje!
*A nagyon egyszerű oka annak, hogy így gondolja, hogy szereti a kecskéket. Sok időt töltött velük régebben, mikor vigyáznia kellett rájuk, meg ganézni utánuk, és egész közel került az állatokhoz. Csak az a fura téglalap alakú pupilla zavarja kicsit, mert hát végtelenül különös dolog ez. De persze ugyanilyen okokból jóban van mindenféle háztáji állattal, még a csirkékről is tudna jó szavakat mondani, ha kéne. Persze egy kicsit büntető pillantást vet Learon kecskéjére, mert úgy néz Corára, mintha feltett szándéka lenne újra bepróbálkozni köpenyének elfogyasztásával, és hát Cora ezt nem kifejezetten szeretné. Megdolgozott ám azért a köpenyért, meg persze meg is dolgozták közben!*
- Na hát úgyamúgy meg! Nem volt abba semmi szándékosság kéremszépen! Maga állt itt az út közepibe, én meg nem néztem magára. Há' most mi van abba?
*Természetesen ez továbbra sem fedi le számára, hogy normális emberek hogyan szoktak ütközgetni, hiszen az övé és Learoné egy véletlen baleset eredménye lett.*
- Ajj na jó'van, legyen magának mostmá boldogsága!
*Arca durcás, így egészen úgy néz ki, mint egy morcos kisgyerek, és az egyik oka annak, hogy végül rábólint a dologra, hogy valamelyest tart tőle, hogy még ha ilyen borzasztóan kedves is vele a férfi, megharagszik rá, aztán megbotozza.*
- De hozza a kecskét is!
*Ezt mintegy kikötésként teszi hozzá, hogy ha a kecske nem jön, Cora se jön. Meg persze, ha a kecske nem rágja le róla a ruhát. Ha Learon rábólint a dologra, akkor belekarol a férfiba, aztán hagyja, hadd vigye amerre csak szeretné.*
6878. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-06-01 13:29:58
Üzenet elküldve: 2018-06-01 13:29:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Coral//
*Úgy tűnik Learon mostanában csak olyanokkal találkozik, akik nem hajlandók befogadni a kedvességét, és hülyének nézik. Ilyen volt Prexi is, meg mostanában tényleg mindenki.* ~Talán tényleg a te fejeddel van baj, kecskésember!~
-Persze, hogy maga, hát ki más? *Nem is érti, hiszen nincs más előtte. Csak úgy a lány mögött egy öregasszony, de ugye annak csak nem mondhatja? Furcsa egy ízlése van, az tény, de inkább a fiatalabbakra esküszik, mint az öregekre!*
-Én vak? *Kérdez vissza, de esélyt sem ad a válaszra, mert folytatja is rögtön.*
-Ha vak lennék, akkor is szépnek képzelném el önt, hiszen a hangja már éppen úgy mutatja, hogy milyen kellemes látvány lehet a szemnek! Azonban higgye el nekem, a szemem tökéletes! *Aztán jön a következő, és megkapja azt a szót, ami évekig kísérte itten Artheniorban. Talán, ha most négy évvel ezelőtt lenne, az az ember, aki volt, akkor most sértődötten a hóna alá csapná a kecskéjét és elcsattogna pufogva a másik irányba, valami rét felé. Most azonban már csak egy gyors nevetésre futja, majd egy hosszabb válaszra.*
-Nevezhet bolondnak, hiszen sokan megteszik! Mégis ki lenne az, aki egy kecskével járkál a városban keresztül-kasul? Ennek viszont semmi köze ahhoz, hogy megláttam önt, és úgy éreztem, el kell mondjam, hogy mennyire szépnek látom! *A morcosságra viszont már nincs válasza, hiszen nem is érti, hogy mivel érdemelte ki. Szóval egy pillanatra bizonytalanság fut át rajta, és kénytelen megvakargatni szakállát, hogy valami eszébe jusson. Végül úgy dönt, hogy mivel nem jön rá, hogy mivel bánthatta meg a lányt, figyelmen kívül hagyja a feszélyező testtartást, és csak folyik tovább a beszélgetésben.*
-Mit tudom én, hogy minek ütközött belém? Talán szándékosan! De ha így történt, akkor köszönöm, mert örülök, hogy nekem jött! *Elég nyakatekert egy gondolatmenet, és ő sem érti igazán, de hát összezavarta a fene nagy morcossággal a lány.*
-Nem hagyom! Most már ragaszkodom, hogy eljöjjön velem meginni, vagy megenni valamit! Kérem karoljon belém, és jöjjön! *Tartja ki kezét maga mellé.*
//Coral//
*Úgy tűnik Learon mostanában csak olyanokkal találkozik, akik nem hajlandók befogadni a kedvességét, és hülyének nézik. Ilyen volt Prexi is, meg mostanában tényleg mindenki.* ~Talán tényleg a te fejeddel van baj, kecskésember!~
-Persze, hogy maga, hát ki más? *Nem is érti, hiszen nincs más előtte. Csak úgy a lány mögött egy öregasszony, de ugye annak csak nem mondhatja? Furcsa egy ízlése van, az tény, de inkább a fiatalabbakra esküszik, mint az öregekre!*
-Én vak? *Kérdez vissza, de esélyt sem ad a válaszra, mert folytatja is rögtön.*
-Ha vak lennék, akkor is szépnek képzelném el önt, hiszen a hangja már éppen úgy mutatja, hogy milyen kellemes látvány lehet a szemnek! Azonban higgye el nekem, a szemem tökéletes! *Aztán jön a következő, és megkapja azt a szót, ami évekig kísérte itten Artheniorban. Talán, ha most négy évvel ezelőtt lenne, az az ember, aki volt, akkor most sértődötten a hóna alá csapná a kecskéjét és elcsattogna pufogva a másik irányba, valami rét felé. Most azonban már csak egy gyors nevetésre futja, majd egy hosszabb válaszra.*
-Nevezhet bolondnak, hiszen sokan megteszik! Mégis ki lenne az, aki egy kecskével járkál a városban keresztül-kasul? Ennek viszont semmi köze ahhoz, hogy megláttam önt, és úgy éreztem, el kell mondjam, hogy mennyire szépnek látom! *A morcosságra viszont már nincs válasza, hiszen nem is érti, hogy mivel érdemelte ki. Szóval egy pillanatra bizonytalanság fut át rajta, és kénytelen megvakargatni szakállát, hogy valami eszébe jusson. Végül úgy dönt, hogy mivel nem jön rá, hogy mivel bánthatta meg a lányt, figyelmen kívül hagyja a feszélyező testtartást, és csak folyik tovább a beszélgetésben.*
-Mit tudom én, hogy minek ütközött belém? Talán szándékosan! De ha így történt, akkor köszönöm, mert örülök, hogy nekem jött! *Elég nyakatekert egy gondolatmenet, és ő sem érti igazán, de hát összezavarta a fene nagy morcossággal a lány.*
-Nem hagyom! Most már ragaszkodom, hogy eljöjjön velem meginni, vagy megenni valamit! Kérem karoljon belém, és jöjjön! *Tartja ki kezét maga mellé.*
6877. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-31 19:45:30
Üzenet elküldve: 2018-05-31 19:45:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Learon//
*Ahogy a férfi nézegeti, méregeti és nem utolsó sorban az, ahogy beszél vele, kezdi azt az érzést kelteni benne, hogy amaz csak a bolondját járatja vele. Ennyi kedvességben életében nem volt még része, ezért nem is tudja, hogy mit kezdjen vele, csak bámulgat bambán Learonra.*
- A szeme előtt? Mármint én-e?
*Mutatóujjával magára bök, aztán a magasba tartja az említett ujjat és arca fintorba torzul.*
- Mondja kérem, nem vak maga véletlenül?
*Bár ez buta feltételezés, hiszen még a vak is láthatja, hogy Cora legjobb esetben is toprongyosnak menne el, meg esetleg bucira vertnek, de az holtbiztos, hogy nem szépnek. Nem önbizalom kérdése ez nála, bár tény, hogy tükröt még jó eséllyel sosem látott. Amikor aztán Learon egyenesen csak úgy le-drágámozza Corát, épp hogy csak nem neveti el magát, de homloka újfent gondolkodó ráncokkal lesz teli.*
- Maga mostmá' csúfolkodik velem? Lassan azt kell higgyem, hogy nem csak vak, de még bolond is!
*Egészen diadalmasan kiált fel, mintha ez olyan hajde nagy felismerés lenne, aztán fejében kattan valami, és újra csak lesunyja tekintetét, mert arra gondol, hogy ez a férfi majd most már tényleg jól megbotozza szemtelenségéért. A férfi utolsó mondataira aztán csípőre vágja kezeit és morcosan néz fel rá.*
- Kéremalássan milyen hülye szokás ez! Vacsorameghívás, he? Meg minek ütköznek egymásba a férfiak és nők a piacon, he?
*Legyint is egyet, hogy miféle badarság ez, meg hát azért is, mert számára pont annyira ismeretlen a normális férfiak és nők élete, mint a mellette álldogálló kecskének, hogy milyen lehet madár lenni.*
- Hagyja mán ezt...
*Legyint újra, de a halott szürke íriszek mégis csillognak, hiszen kíváncsisága roppantul megébredt, hogy mégis milyen lehet egy vacsorameghívás vagy ilyesmi.*
//Learon//
*Ahogy a férfi nézegeti, méregeti és nem utolsó sorban az, ahogy beszél vele, kezdi azt az érzést kelteni benne, hogy amaz csak a bolondját járatja vele. Ennyi kedvességben életében nem volt még része, ezért nem is tudja, hogy mit kezdjen vele, csak bámulgat bambán Learonra.*
- A szeme előtt? Mármint én-e?
*Mutatóujjával magára bök, aztán a magasba tartja az említett ujjat és arca fintorba torzul.*
- Mondja kérem, nem vak maga véletlenül?
*Bár ez buta feltételezés, hiszen még a vak is láthatja, hogy Cora legjobb esetben is toprongyosnak menne el, meg esetleg bucira vertnek, de az holtbiztos, hogy nem szépnek. Nem önbizalom kérdése ez nála, bár tény, hogy tükröt még jó eséllyel sosem látott. Amikor aztán Learon egyenesen csak úgy le-drágámozza Corát, épp hogy csak nem neveti el magát, de homloka újfent gondolkodó ráncokkal lesz teli.*
- Maga mostmá' csúfolkodik velem? Lassan azt kell higgyem, hogy nem csak vak, de még bolond is!
*Egészen diadalmasan kiált fel, mintha ez olyan hajde nagy felismerés lenne, aztán fejében kattan valami, és újra csak lesunyja tekintetét, mert arra gondol, hogy ez a férfi majd most már tényleg jól megbotozza szemtelenségéért. A férfi utolsó mondataira aztán csípőre vágja kezeit és morcosan néz fel rá.*
- Kéremalássan milyen hülye szokás ez! Vacsorameghívás, he? Meg minek ütköznek egymásba a férfiak és nők a piacon, he?
*Legyint is egyet, hogy miféle badarság ez, meg hát azért is, mert számára pont annyira ismeretlen a normális férfiak és nők élete, mint a mellette álldogálló kecskének, hogy milyen lehet madár lenni.*
- Hagyja mán ezt...
*Legyint újra, de a halott szürke íriszek mégis csillognak, hiszen kíváncsisága roppantul megébredt, hogy mégis milyen lehet egy vacsorameghívás vagy ilyesmi.*
6876. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-31 11:32:52
Üzenet elküldve: 2018-05-31 11:32:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Coral//
*Learon először nem érti az egész szétnézést, meg a többit, aztán persze leesik neki, hogy talán egy testkép- és önértékelés-zavaros lánnyal fújta össze a szél, aki kételkedik saját vonzerejében. Márpedig mire való a kecskepásztor, ha nem arra, hogy az ilyen lányoknak bájologjon?*
-Hol? Na hát! Itten a szemem előtt! *Vigyorog a válasz után, majd miután látja, hogy a kecskéje szépen megnyugodott, és letett a ruhamegevési tervéről, hagyja, hagy álldogáljon ottan a helyén, és már csak úgy félszemmel figyel rá.*
-Nagyon örülök neki! Nem lett volna jó, ha galibába keveredik miattam. ~Másfajta helyzetbe keveredhetnénk, szépen kettesben! Azzal nem lenne ám bajom!~ *A fura szemlesütés, és felnézésre nem reagál, csak úgy magában örül, hogy azért ha csak egy kicsit is, de gyönyörködhet a nő szemeiben. Valami eltévedt báránykára hasonlít leginkább, akit megtépett egy farkas, az ilyenek pedig kellő szimpátiát váltanak ki a pásztorokban. A kérésre most az ő szemöldökén a sor, hogy ráncolódjon, és a homloka közepére szaladjon, sőt, ennek hangot is ad, méghozzá elég erélyesen, kikérve magának egyáltalán a feltételezést is.*
-Hogy én? Megütni önt? Hát ne vicceljen kérem! Nem ütök meg én semmiféle lányt, főleg, ha az olyan kis aranyos, mint ön, Drágám! *Továbbra sem érti, hogyan juthattak ilyen helyzetbe, és így a testi vonzódás mellett másfajta érdeklődés is felüti a fejét a pásztormágusban.*
-Nem ám ilyesmi kiengesztelésre gondoltam, hanem egy ebédmeghívásra, esetleg egy jó pohár bor, vagy ilyesmi. Tudja, ahogy általában a piacokon összeütköző nők és férfiak között lenni szokott! *Persze tudja, hogy ilyesmi nem szokott lenni, így kellően hallatszik a vicc a hangjából, sőt, az utána jövő rövidke kuncogás is utalhat erre.*
//Coral//
*Learon először nem érti az egész szétnézést, meg a többit, aztán persze leesik neki, hogy talán egy testkép- és önértékelés-zavaros lánnyal fújta össze a szél, aki kételkedik saját vonzerejében. Márpedig mire való a kecskepásztor, ha nem arra, hogy az ilyen lányoknak bájologjon?*
-Hol? Na hát! Itten a szemem előtt! *Vigyorog a válasz után, majd miután látja, hogy a kecskéje szépen megnyugodott, és letett a ruhamegevési tervéről, hagyja, hagy álldogáljon ottan a helyén, és már csak úgy félszemmel figyel rá.*
-Nagyon örülök neki! Nem lett volna jó, ha galibába keveredik miattam. ~Másfajta helyzetbe keveredhetnénk, szépen kettesben! Azzal nem lenne ám bajom!~ *A fura szemlesütés, és felnézésre nem reagál, csak úgy magában örül, hogy azért ha csak egy kicsit is, de gyönyörködhet a nő szemeiben. Valami eltévedt báránykára hasonlít leginkább, akit megtépett egy farkas, az ilyenek pedig kellő szimpátiát váltanak ki a pásztorokban. A kérésre most az ő szemöldökén a sor, hogy ráncolódjon, és a homloka közepére szaladjon, sőt, ennek hangot is ad, méghozzá elég erélyesen, kikérve magának egyáltalán a feltételezést is.*
-Hogy én? Megütni önt? Hát ne vicceljen kérem! Nem ütök meg én semmiféle lányt, főleg, ha az olyan kis aranyos, mint ön, Drágám! *Továbbra sem érti, hogyan juthattak ilyen helyzetbe, és így a testi vonzódás mellett másfajta érdeklődés is felüti a fejét a pásztormágusban.*
-Nem ám ilyesmi kiengesztelésre gondoltam, hanem egy ebédmeghívásra, esetleg egy jó pohár bor, vagy ilyesmi. Tudja, ahogy általában a piacokon összeütköző nők és férfiak között lenni szokott! *Persze tudja, hogy ilyesmi nem szokott lenni, így kellően hallatszik a vicc a hangjából, sőt, az utána jövő rövidke kuncogás is utalhat erre.*
6875. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-31 08:32:28
Üzenet elküldve: 2018-05-31 08:32:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Arthenior egy izgalmakban bővelkedő város.
*Nyugtázza a kínálkozó lehetőségeket, majd élénken figyel Naty ideérkezésének vázolt részleteire.*
-Tényleg?
*Döbben meg teljesen, egyből, mélységesen azon, hogy még sincs gyerekdal. A közeledésen, és suttogó szavakon is megdöbben picit, és bár ez az őszintébb meglepettség, rejti jeleit, pusztán kiélvezve mindazon érzéseket, melyek hirtelen életre kelnek belsőjében, szaporább szívverés, nehézlégzés, bódultsággal átitatott eufória.*
-Nem, kizárt.
*Marad azért a szerepben, és fejét rázva tiltakozik máris a reményvesztettek utolsó leheletével.*
-Egyszer meg volt az első strófa, esküszöm.
*És itt a játék új, meglepő fordulatot vesz. A lány ragadja magához a kezdeményezést, és ajánl fel további, közös, időigényes programot.*
~Nocsak.~
-Talán bentről hallgatva nem olyan.
*Vet be még egy szabadkozó érvet, saját ismeretei védelmében, de valahogy belegondolva, hogy a szöszkével üljön órákon át a szökőkúton, egy cégér nyikorgását hallgatva most a legkevésbé sem tűnik unalmas, vagy felesleges elfoglaltságnak.*
-Természetesen nem vitatom el szakértelmét a gyermekdalok terén, és számomra lenne megkönnyebbülés, ha ez a rejtély mielőbb megoldódna. Belegondolva, hogy mit sem sejtő utazókat tévesztünk meg, talán alaptalan feltevésekre hivatkozva őszintén elborzadok.
*És valóban, a szépen szűrt szavak mellett látható a félvér nem akármi színészi adottsága is.*
-Hálásan köszönöm megtisztelő segítését, és áldozatát Natalayda. Azt javaslom a város érdekében mielőbb járjunk ennek végére, és hogy ne érhesse vád precizitásunkat szükségesnek vélek egy összehasonlító eljárásmódot.
*Komolykodik, fontoskodik.*
-Kezdjük a főtéren az adatgyűjtést, majd a Pegazus nagy termében, végül a célszerűség, és alaposság érdekében hallgassuk meg egy emeleti szobából is. Mondjuk holnap?
*Borzasztó sok szavat, rengeteg csavart elhasználva, előkelő módon fejezte ki azt, hogy "Holnap találka a kútnál, egy ital, aztán dugunk?"
És mivel nem így direktben hozta fel nem számít pofonra, visszautasításra se.
Közben ha nem is gyorsan, de haladnak. Vánszorgásuk egyszerre bosszantó, élvezetes, és elgondolkodtató Jaz számára. Tényleg annyira kell neki ennek a nemesi nőnek a társasága, hogy maga akadályozza, lassítja az elköszönést? A válasz egyszerű, és meglepő: Tényleg.
Naty helyzetfelismerése bámulatra méltó, ha tudná mennyi optimizmus van vele kapcsolatban a félvérben előbb pirulna, aztán talán inkább meg sem szólalna.
A pírt és a somolygást érteni véli, a további simítás elöli továbblépést is, vagyis még ennyire nincsenek jóban, vonul vissza hát, vagyis marad helyben állva, arra a rövidke időre még a nő vissza nem fordul. Elgondolkodó komorság utolsó pillanatait vélheti felfedezi a félelf arcán, mely nyomban tűnik is el, mikor hozzászólnak.*
-Természetesen.
*Felel készségesen a köpeny dolgára, s éri be egy lépéssel a szöszit. Totál összezavarja ez a bige! Nagy sóhajjal nyugtázza a karolást. Azt, hogy újra zsibong vére, és azt is, hogy bár értékesnek tűnik a köpeny csatja, még sem akarja lenyúlni. Inkább maradni akar, tovább beszélgetni, játékos semmiségekről, avagy keserű-komoly dolgokról, holott mindez nem kecsegtet haszonnal.
Picit elmereng a szomorúság cipelésén, azon, hogy mily vidám történetet rögtönözzön, majd inkább egészen más közlendőbe kezd bele, egészen más formában, halk szóval, miközben megteszik első lépéseiket az italmérő felé.*
-Tudod milyen egy szakadék, vagy magaslat szélén állni? Előtted a felfoghatatlan veszélyes mélység, a véred zakatol, zúg, a szíved oly erősen, gyorsan ver, hogy az már fáj, miközben a szél süvítve hűti arcod, csalóka ígéretekkel kecsegtetve, hogy nincs veszély, hogy szárnyalni tudsz, csak el kell rugaszkodnod. És mindeközben az egyetlen, józan, figyelmeztető hangot, mi elmédben tiltakozik az az érzés nyomja el, hogy most élsz igazán, ez az, amire vágytál, és semmi másnak nincs jelentősége.
*Pillant szavai végén a nőre, vádlón, mintha ő maga lenne a mélység, vagy a szél.*
-Arthenior egy izgalmakban bővelkedő város.
*Nyugtázza a kínálkozó lehetőségeket, majd élénken figyel Naty ideérkezésének vázolt részleteire.*
-Tényleg?
*Döbben meg teljesen, egyből, mélységesen azon, hogy még sincs gyerekdal. A közeledésen, és suttogó szavakon is megdöbben picit, és bár ez az őszintébb meglepettség, rejti jeleit, pusztán kiélvezve mindazon érzéseket, melyek hirtelen életre kelnek belsőjében, szaporább szívverés, nehézlégzés, bódultsággal átitatott eufória.*
-Nem, kizárt.
*Marad azért a szerepben, és fejét rázva tiltakozik máris a reményvesztettek utolsó leheletével.*
-Egyszer meg volt az első strófa, esküszöm.
*És itt a játék új, meglepő fordulatot vesz. A lány ragadja magához a kezdeményezést, és ajánl fel további, közös, időigényes programot.*
~Nocsak.~
-Talán bentről hallgatva nem olyan.
*Vet be még egy szabadkozó érvet, saját ismeretei védelmében, de valahogy belegondolva, hogy a szöszkével üljön órákon át a szökőkúton, egy cégér nyikorgását hallgatva most a legkevésbé sem tűnik unalmas, vagy felesleges elfoglaltságnak.*
-Természetesen nem vitatom el szakértelmét a gyermekdalok terén, és számomra lenne megkönnyebbülés, ha ez a rejtély mielőbb megoldódna. Belegondolva, hogy mit sem sejtő utazókat tévesztünk meg, talán alaptalan feltevésekre hivatkozva őszintén elborzadok.
*És valóban, a szépen szűrt szavak mellett látható a félvér nem akármi színészi adottsága is.*
-Hálásan köszönöm megtisztelő segítését, és áldozatát Natalayda. Azt javaslom a város érdekében mielőbb járjunk ennek végére, és hogy ne érhesse vád precizitásunkat szükségesnek vélek egy összehasonlító eljárásmódot.
*Komolykodik, fontoskodik.*
-Kezdjük a főtéren az adatgyűjtést, majd a Pegazus nagy termében, végül a célszerűség, és alaposság érdekében hallgassuk meg egy emeleti szobából is. Mondjuk holnap?
*Borzasztó sok szavat, rengeteg csavart elhasználva, előkelő módon fejezte ki azt, hogy "Holnap találka a kútnál, egy ital, aztán dugunk?"
És mivel nem így direktben hozta fel nem számít pofonra, visszautasításra se.
Közben ha nem is gyorsan, de haladnak. Vánszorgásuk egyszerre bosszantó, élvezetes, és elgondolkodtató Jaz számára. Tényleg annyira kell neki ennek a nemesi nőnek a társasága, hogy maga akadályozza, lassítja az elköszönést? A válasz egyszerű, és meglepő: Tényleg.
Naty helyzetfelismerése bámulatra méltó, ha tudná mennyi optimizmus van vele kapcsolatban a félvérben előbb pirulna, aztán talán inkább meg sem szólalna.
A pírt és a somolygást érteni véli, a további simítás elöli továbblépést is, vagyis még ennyire nincsenek jóban, vonul vissza hát, vagyis marad helyben állva, arra a rövidke időre még a nő vissza nem fordul. Elgondolkodó komorság utolsó pillanatait vélheti felfedezi a félelf arcán, mely nyomban tűnik is el, mikor hozzászólnak.*
-Természetesen.
*Felel készségesen a köpeny dolgára, s éri be egy lépéssel a szöszit. Totál összezavarja ez a bige! Nagy sóhajjal nyugtázza a karolást. Azt, hogy újra zsibong vére, és azt is, hogy bár értékesnek tűnik a köpeny csatja, még sem akarja lenyúlni. Inkább maradni akar, tovább beszélgetni, játékos semmiségekről, avagy keserű-komoly dolgokról, holott mindez nem kecsegtet haszonnal.
Picit elmereng a szomorúság cipelésén, azon, hogy mily vidám történetet rögtönözzön, majd inkább egészen más közlendőbe kezd bele, egészen más formában, halk szóval, miközben megteszik első lépéseiket az italmérő felé.*
-Tudod milyen egy szakadék, vagy magaslat szélén állni? Előtted a felfoghatatlan veszélyes mélység, a véred zakatol, zúg, a szíved oly erősen, gyorsan ver, hogy az már fáj, miközben a szél süvítve hűti arcod, csalóka ígéretekkel kecsegtetve, hogy nincs veszély, hogy szárnyalni tudsz, csak el kell rugaszkodnod. És mindeközben az egyetlen, józan, figyelmeztető hangot, mi elmédben tiltakozik az az érzés nyomja el, hogy most élsz igazán, ez az, amire vágytál, és semmi másnak nincs jelentősége.
*Pillant szavai végén a nőre, vádlón, mintha ő maga lenne a mélység, vagy a szél.*
6874. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-30 14:00:34
Üzenet elküldve: 2018-05-30 14:00:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Learon//
*Fejében hevesen játszik le ezernyi forgatókönyvet, hogy miként végződik majd ez a kis összeütközés, ami viszont kerekedik belőle, arra egyáltalán nem számít.*
~Miféle szép lány?~
*Tekintetét még gyorsan körül is futtatja maguk körül, hogy van-e itt valaki rajtuk kívül, de egy különös kis kecsén kívül mást nem lát.*
~Csak nem olyan bolond, hogy a kecskéjével bájolog.~
*Learon még láthatja is, hogy ezen gondolatra szemöldökei összeszaladnak, homlokát ráncolva próbálja kitalálni a helyzetet, amibe csöppent. Mert ha neki mondták, hogy szép volna, hát az legalább olyan különös lenne, mint egy kecskével barátkozó férfi.*
- Jaj hagyja mán, hol lennék én szép!
*Legyint Learonnak, miután megbarátkozik a gondolattal, hogy hozzá beszéltek. Nincsen ő hozzászokva ahhoz, hogy bókolnak neki, mert túl sok kedvességben soha nem volt része.*
- Nos hát... nem okozott gondot, ne aggódjon emiatt!
*Szemei felváltva cikáznak a férfi és a talaj között, hol lesütve, hol bátran felpillantva Learonra, mert abban még mindig nem biztos, hogy nem lesz megverve. Úgy dönt végül, megpróbálja ezt szóvá tenni, hátha akkor tényleg nem püfölik el.*
- Mondjuk ha nem verne agyon, az eléggé jó volna.
*Vigyorodik el némi bátorságot gyűjtve abból, hogy ezt ki is merte mondani.*
A hozzászólás írója (Coralynde Ihrayah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.30 14:01:14
//Learon//
*Fejében hevesen játszik le ezernyi forgatókönyvet, hogy miként végződik majd ez a kis összeütközés, ami viszont kerekedik belőle, arra egyáltalán nem számít.*
~Miféle szép lány?~
*Tekintetét még gyorsan körül is futtatja maguk körül, hogy van-e itt valaki rajtuk kívül, de egy különös kis kecsén kívül mást nem lát.*
~Csak nem olyan bolond, hogy a kecskéjével bájolog.~
*Learon még láthatja is, hogy ezen gondolatra szemöldökei összeszaladnak, homlokát ráncolva próbálja kitalálni a helyzetet, amibe csöppent. Mert ha neki mondták, hogy szép volna, hát az legalább olyan különös lenne, mint egy kecskével barátkozó férfi.*
- Jaj hagyja mán, hol lennék én szép!
*Legyint Learonnak, miután megbarátkozik a gondolattal, hogy hozzá beszéltek. Nincsen ő hozzászokva ahhoz, hogy bókolnak neki, mert túl sok kedvességben soha nem volt része.*
- Nos hát... nem okozott gondot, ne aggódjon emiatt!
*Szemei felváltva cikáznak a férfi és a talaj között, hol lesütve, hol bátran felpillantva Learonra, mert abban még mindig nem biztos, hogy nem lesz megverve. Úgy dönt végül, megpróbálja ezt szóvá tenni, hátha akkor tényleg nem püfölik el.*
- Mondjuk ha nem verne agyon, az eléggé jó volna.
*Vigyorodik el némi bátorságot gyűjtve abból, hogy ezt ki is merte mondani.*
A hozzászólás írója (Coralynde Ihrayah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.30 14:01:14
6873. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-30 12:51:06
Üzenet elküldve: 2018-05-30 12:51:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Coral//
*Learon jelenleg éppen vetőmagmustrát tart a piacon, így nem kíséri egész állatsereglete, csak kedvenc bakkecskéje, Fachuta, akitől meg sem tudna válni. Kicsit furcsának tűnhetnek a tömegben így kettesben, de azok az öregasszonyok, akik sok éve itt vannak, és már megszokták a látványát, inkább azon csodálkoznak, hogy kutyája, Nayka nem tartott vele. Nos, ő éppen otthon őrzi a nyájat, hogy senkifia el ne vihesse azt. Persze a szomszédok és valószínűleg új kis társa is besegít a házőrzésben. A férfi éppen egy burgonyásstandot hagy el, amikor valami koppan egyet a botján. A nagy ijedelemben el is ejti azt, és körbenéz, hogy mi a bánat is történt valójában. Mire észbe kap, már egy elég csinos kis lányka álldogál előtte.* ~Mondjuk úgy, hogy a maga módján csinos!~ *Ugyanis Learonnak mindig is furcsa ízlése volt a nők terén. Kezdve Akhellal, vagy a félszemű, vörös lánnyal, akivel szintén a piacon ismerkedett meg.*
-Hagyja csak! Szinte öröm, ha egy ilyen szép lány vágódik hasra a botomtól! *Vigyorog és kissé meghajtja a fejét üdvözlésképpen. Ő nincs otthon a rabszolgákban, szóval a jelek, és ilyesmik fel sem tűnnek neki. Látott már tetoválást, de azok harci minták voltak. Lehet, hogy ez is az. Nem gondolkodik el rajta a pásztor.*
-Sajnálom, hogy gondot okoztam önnek! Esetleg ki tudnám valamivel engesztelni? *tartja fel továbbra is a kedves mosolyát, és kecskéjét egy finom mozdulattal arrébb tolja, mert ismeri már. Látja annak szemén, hogy éppen arra készül, hogy megrágcsálja a lány tarka ruházatát.*
//Coral//
*Learon jelenleg éppen vetőmagmustrát tart a piacon, így nem kíséri egész állatsereglete, csak kedvenc bakkecskéje, Fachuta, akitől meg sem tudna válni. Kicsit furcsának tűnhetnek a tömegben így kettesben, de azok az öregasszonyok, akik sok éve itt vannak, és már megszokták a látványát, inkább azon csodálkoznak, hogy kutyája, Nayka nem tartott vele. Nos, ő éppen otthon őrzi a nyájat, hogy senkifia el ne vihesse azt. Persze a szomszédok és valószínűleg új kis társa is besegít a házőrzésben. A férfi éppen egy burgonyásstandot hagy el, amikor valami koppan egyet a botján. A nagy ijedelemben el is ejti azt, és körbenéz, hogy mi a bánat is történt valójában. Mire észbe kap, már egy elég csinos kis lányka álldogál előtte.* ~Mondjuk úgy, hogy a maga módján csinos!~ *Ugyanis Learonnak mindig is furcsa ízlése volt a nők terén. Kezdve Akhellal, vagy a félszemű, vörös lánnyal, akivel szintén a piacon ismerkedett meg.*
-Hagyja csak! Szinte öröm, ha egy ilyen szép lány vágódik hasra a botomtól! *Vigyorog és kissé meghajtja a fejét üdvözlésképpen. Ő nincs otthon a rabszolgákban, szóval a jelek, és ilyesmik fel sem tűnnek neki. Látott már tetoválást, de azok harci minták voltak. Lehet, hogy ez is az. Nem gondolkodik el rajta a pásztor.*
-Sajnálom, hogy gondot okoztam önnek! Esetleg ki tudnám valamivel engesztelni? *tartja fel továbbra is a kedves mosolyát, és kecskéjét egy finom mozdulattal arrébb tolja, mert ismeri már. Látja annak szemén, hogy éppen arra készül, hogy megrágcsálja a lány tarka ruházatát.*
6872. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-29 21:49:45
Üzenet elküldve: 2018-05-29 21:49:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Learon//
*A várossal ismerkedve, kalapját jól a fejébe húzva, molyok rágta lyukas köpenyét óvón maga köré tekerve sétálgat, igyekezvén mindenféle tömeget vagy feltűnést kerülni. Valójában tényleg nem valami feltűnő jelenség, nagyjából úgy néz ki, mint valami csóró utcagyerek, aki véletlenül elkódorgott a szegénynegyedből, és ételre valót akar összeharácsolni magának. A mindenféle standokat nézegeti, időnként megvakargatja fejét, hogy honnan lenne neki valaha is drága holmikra pénze, vagy úgy igazán nagy vagyona. Ilyenekre nem volt gondja, mikor még rabságban volt, nem érdekelték az anyagiak, vagy, hogy milyen dolgokat birtokol, mert leginkább semmije sem volt, és őt birtokolták. Nagy gondolkodásában szinte észre sem veszi, hogy egyenesen belesétál valami botos fickóba, homloka tompán puffan a botba, Cora meg a földre, egyenesen fenékre esik.*
- Hogy a rossebit neki...!
*Kiált fel félhangosan, de nem akarja magára vonni senki figyelmét azzal, hogy esik-kel az utcán, úgyhogy gyorsan fel is kel, mielőtt bárkinek feltűnne esése. Leporolja amúgy is teljesen koszos kis testét, aztán tekintetét a meglehetősen büdös fickóra emeli.*
- Ne haragudjon jóember, nem volt ám szándékos!
*Néz fel a nem túl colos, nála mégis magasabb emberre, ám nem mondhatni, hogy igazán bánkódó hangnemet üt meg, csak nem akarja, hogy a férfi jól megpüfölje a botjával, ha esetleg megharagudott volna rá.*
//Learon//
*A várossal ismerkedve, kalapját jól a fejébe húzva, molyok rágta lyukas köpenyét óvón maga köré tekerve sétálgat, igyekezvén mindenféle tömeget vagy feltűnést kerülni. Valójában tényleg nem valami feltűnő jelenség, nagyjából úgy néz ki, mint valami csóró utcagyerek, aki véletlenül elkódorgott a szegénynegyedből, és ételre valót akar összeharácsolni magának. A mindenféle standokat nézegeti, időnként megvakargatja fejét, hogy honnan lenne neki valaha is drága holmikra pénze, vagy úgy igazán nagy vagyona. Ilyenekre nem volt gondja, mikor még rabságban volt, nem érdekelték az anyagiak, vagy, hogy milyen dolgokat birtokol, mert leginkább semmije sem volt, és őt birtokolták. Nagy gondolkodásában szinte észre sem veszi, hogy egyenesen belesétál valami botos fickóba, homloka tompán puffan a botba, Cora meg a földre, egyenesen fenékre esik.*
- Hogy a rossebit neki...!
*Kiált fel félhangosan, de nem akarja magára vonni senki figyelmét azzal, hogy esik-kel az utcán, úgyhogy gyorsan fel is kel, mielőtt bárkinek feltűnne esése. Leporolja amúgy is teljesen koszos kis testét, aztán tekintetét a meglehetősen büdös fickóra emeli.*
- Ne haragudjon jóember, nem volt ám szándékos!
*Néz fel a nem túl colos, nála mégis magasabb emberre, ám nem mondhatni, hogy igazán bánkódó hangnemet üt meg, csak nem akarja, hogy a férfi jól megpüfölje a botjával, ha esetleg megharagudott volna rá.*
6871. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-28 18:17:46
Üzenet elküldve: 2018-05-28 18:17:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szerencsére több látványosság akad a városban. Nem csak az a csodálatosan poros csizmapár, lelhető fel, hanem egész sor furcsaság is. Mind hasonlóan mondvacsinált, de Naty belemegy a játékba. Miért is ne menne, ha ettől jobb kedvük lesz. Sokkal jobb apróságokból viccet csinálni, mint a hátuk mögött hagyott árnyékokban bolyongani egyfolytában.*
- Ezek aztán a csodásabbnál csodásabb kalandok. *Felnevet, s jó kedvűen folytatja.*
- De mikor ide jöttem, a Pegazusban szálltam meg, és hogy őszinte legyek, nem tűnt fel a gyerekdal ritmusa. *Egy leheletnyit közelebb hajol, s úgy suttogja.* Szerintem önt átverték* Még bólogat is mellé kicsit, akárcsak, a jótét lélek, aki nem akarja megbántani a másikat, de nem hagyhatja, hogy csalás áldozata legyen.*
- Pedig, ha valaki, hát én nagyon sok dalt ismerek. Talán… *Elgondolkodva billenti félre a fejét.* tehetnék egy próbát. Egyszer. Meghallgatnám azt a nyikorgást figyelmesen, és ha abban gyermekdal van elrejtve, *folytatja némi titokzatos felhanggal* én biztosan megismerem már elsőre is. *Állát kissé megemelve bizonygatja tudományát. Persze egy kis huncutság megcsillan, amitől inkább játékosságba fordul a válasz, de most érzi igazán, hogy nagyon is hiányzott neki egy kis felhőtlen jókedv. Egy kis viccelődés. Még ha nem is indulnak olyan hosszú hatokig tartó útra, mint a Főtér. Aztán az italmérő felé pillant, hogy felmérje azt az áthidalhatatlannak tűnő távolságot.*
- Önben több az optimizmus, mint gondoltam. *Mire befejezi a mondatot, a tétova simítás már ölelésként pihen a hátán. Finom pírral fűszerezett somolygással pillant a férfira, s enged a gyengéd nógatásnak, előrébb is lép. Közben egy óvatos pillantást vet a testőrre, s gondolatban meg is feddi.
~Hát ennél árulkodóbb nem is lehetne…~
Egészen felhőtlen pillanatokat élt idáig. Csak a testőr ne lenne ilyen amatőr. De ugyan, honnan is tudhatná, hogy most nem csak a szabad teret kell megadnia, hanem, hogy Naty csak egyszerű lányként szeretne jelen lenni, nem pedig testőr által vigyázott lányként.
~Maradhatna minden így. ~
Próbálkozik újra kizárni a tudatából, annak ellenére, hogy megfordul fejében, talán inkább be kellene vallania, mielőtt maga az őr buktatja le. Vesz is egy levegőt, ahogy visszafordul Jaz felé, aztán… *
- Nem is tudom, egészen fullasztó meleg lett hirtelen. Segíthetne hozni a köpenyemet, ha nem nagy teher. * S köpenye csatját kipattintva lekanyarítja válláról, s hamiskásan Jaz felé nyújtja. S míg az talán a karjára helyezi, ő addig úgy, ahogyan korábban is sétáltak, karjába karol.*
- Szívesen hallanék egy vidám történetet addig is. Elég volt a szomorúságból annyi, amennyit magunkkal cipeltünk. Nincs igazam?
*Szerencsére több látványosság akad a városban. Nem csak az a csodálatosan poros csizmapár, lelhető fel, hanem egész sor furcsaság is. Mind hasonlóan mondvacsinált, de Naty belemegy a játékba. Miért is ne menne, ha ettől jobb kedvük lesz. Sokkal jobb apróságokból viccet csinálni, mint a hátuk mögött hagyott árnyékokban bolyongani egyfolytában.*
- Ezek aztán a csodásabbnál csodásabb kalandok. *Felnevet, s jó kedvűen folytatja.*
- De mikor ide jöttem, a Pegazusban szálltam meg, és hogy őszinte legyek, nem tűnt fel a gyerekdal ritmusa. *Egy leheletnyit közelebb hajol, s úgy suttogja.* Szerintem önt átverték* Még bólogat is mellé kicsit, akárcsak, a jótét lélek, aki nem akarja megbántani a másikat, de nem hagyhatja, hogy csalás áldozata legyen.*
- Pedig, ha valaki, hát én nagyon sok dalt ismerek. Talán… *Elgondolkodva billenti félre a fejét.* tehetnék egy próbát. Egyszer. Meghallgatnám azt a nyikorgást figyelmesen, és ha abban gyermekdal van elrejtve, *folytatja némi titokzatos felhanggal* én biztosan megismerem már elsőre is. *Állát kissé megemelve bizonygatja tudományát. Persze egy kis huncutság megcsillan, amitől inkább játékosságba fordul a válasz, de most érzi igazán, hogy nagyon is hiányzott neki egy kis felhőtlen jókedv. Egy kis viccelődés. Még ha nem is indulnak olyan hosszú hatokig tartó útra, mint a Főtér. Aztán az italmérő felé pillant, hogy felmérje azt az áthidalhatatlannak tűnő távolságot.*
- Önben több az optimizmus, mint gondoltam. *Mire befejezi a mondatot, a tétova simítás már ölelésként pihen a hátán. Finom pírral fűszerezett somolygással pillant a férfira, s enged a gyengéd nógatásnak, előrébb is lép. Közben egy óvatos pillantást vet a testőrre, s gondolatban meg is feddi.
~Hát ennél árulkodóbb nem is lehetne…~
Egészen felhőtlen pillanatokat élt idáig. Csak a testőr ne lenne ilyen amatőr. De ugyan, honnan is tudhatná, hogy most nem csak a szabad teret kell megadnia, hanem, hogy Naty csak egyszerű lányként szeretne jelen lenni, nem pedig testőr által vigyázott lányként.
~Maradhatna minden így. ~
Próbálkozik újra kizárni a tudatából, annak ellenére, hogy megfordul fejében, talán inkább be kellene vallania, mielőtt maga az őr buktatja le. Vesz is egy levegőt, ahogy visszafordul Jaz felé, aztán… *
- Nem is tudom, egészen fullasztó meleg lett hirtelen. Segíthetne hozni a köpenyemet, ha nem nagy teher. * S köpenye csatját kipattintva lekanyarítja válláról, s hamiskásan Jaz felé nyújtja. S míg az talán a karjára helyezi, ő addig úgy, ahogyan korábban is sétáltak, karjába karol.*
- Szívesen hallanék egy vidám történetet addig is. Elég volt a szomorúságból annyi, amennyit magunkkal cipeltünk. Nincs igazam?
6870. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-21 13:34:08
Üzenet elküldve: 2018-05-21 13:34:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elégedett kis vigyorral nyugtázza, hogy most a nő teper az ő társaságáért, és természetesen sosem hagyna ki egy ilyen lehetőséget, így szívből bólint rá az idegenvezetői posztra.
Hogy élni fog a szöszke a felkínált italozós, borús történetekről regélős este felajánlásával az momentán a legnagyobb öröm a félvér számára. Elvégre ő aztán nagyon tud hallgatni. Hazudni. Vigasztalni is. Már látja is maga előtt, ahogy magához vonja Natyt, felkínálva saját vállát némi pityergésre, karjait óvó ölelésre, minden mást élvezkedésre.
A terelés jól sikerül, túl jól, és bizony most saját fejét verné kékre-zöldre, ha tudná, hogy a kisasszonynak a bizalmaskodás sem volt éppen ellenére. De mivel sajnálatos módon nem képes gondolatokban olvasni, így marad a szerepnél.*
-Ez még semmi!
*Legyinti le a csizmák izgalom faktorát.*
-Ha igazi kalandokra vágyik elkísérhetem a tisztásra is, hol a virágok növekedése, és nyílása ezen időszakban a leglátványosabb. Vagy a szökőkúthoz, melynek mágikus módon mindig van szabad ülőhely a káváján. Hatalmas tudósok vizsgálták a világ minden pontjáról miként lehetséges, de a titokra fény még nem derült. És onnan hallatszik a Pegazus fogadó cégérének nyikorgása, melyben egy ismert gyermekdal ritmusát lehet felfedezni, úgy tíz-tizenkét óra töretlen figyelem árán.
*Fordul hát az adott irányba, az italmérő felé. Valóban távoli pontnak tűnik, csak úgy, mint az idegen férfi, ki tőlük kissé balra, valamiért női holmikat nézeget egy kelmeárusnál.*
-Együtt sikerülni fog.
*Biztatja a leányt határtalan hittel, és nyúl dereka felé, mintha csak nógatni, segíteni akarná a megfelelő irányba. A mozdulat lágy simogatásban folytatódik, a köpeny és a ruha között, majd tétova ölelésben ér véget, hogy ha Naty nem ellenkezik, karolva kísérje a kicsi asztalokhoz, máris kezdve a részegedést a szőke illatától, érintésétől.*
-És természetesen állok rendelkezésére nemes hölgy. Mivel könnyítsem a fárasztó, hosszú út viszontagságait? Hozzam esetleg köpenyét? Vegyen ölbe? Szórakoztassam kedves történetekkel, rosszmájú pletykákkal?
*Ha a lány ellenkezne a közelségtől nyomban lép félre, tartva az eddigi, és az illendőség által diktált távolságot.*
*Elégedett kis vigyorral nyugtázza, hogy most a nő teper az ő társaságáért, és természetesen sosem hagyna ki egy ilyen lehetőséget, így szívből bólint rá az idegenvezetői posztra.
Hogy élni fog a szöszke a felkínált italozós, borús történetekről regélős este felajánlásával az momentán a legnagyobb öröm a félvér számára. Elvégre ő aztán nagyon tud hallgatni. Hazudni. Vigasztalni is. Már látja is maga előtt, ahogy magához vonja Natyt, felkínálva saját vállát némi pityergésre, karjait óvó ölelésre, minden mást élvezkedésre.
A terelés jól sikerül, túl jól, és bizony most saját fejét verné kékre-zöldre, ha tudná, hogy a kisasszonynak a bizalmaskodás sem volt éppen ellenére. De mivel sajnálatos módon nem képes gondolatokban olvasni, így marad a szerepnél.*
-Ez még semmi!
*Legyinti le a csizmák izgalom faktorát.*
-Ha igazi kalandokra vágyik elkísérhetem a tisztásra is, hol a virágok növekedése, és nyílása ezen időszakban a leglátványosabb. Vagy a szökőkúthoz, melynek mágikus módon mindig van szabad ülőhely a káváján. Hatalmas tudósok vizsgálták a világ minden pontjáról miként lehetséges, de a titokra fény még nem derült. És onnan hallatszik a Pegazus fogadó cégérének nyikorgása, melyben egy ismert gyermekdal ritmusát lehet felfedezni, úgy tíz-tizenkét óra töretlen figyelem árán.
*Fordul hát az adott irányba, az italmérő felé. Valóban távoli pontnak tűnik, csak úgy, mint az idegen férfi, ki tőlük kissé balra, valamiért női holmikat nézeget egy kelmeárusnál.*
-Együtt sikerülni fog.
*Biztatja a leányt határtalan hittel, és nyúl dereka felé, mintha csak nógatni, segíteni akarná a megfelelő irányba. A mozdulat lágy simogatásban folytatódik, a köpeny és a ruha között, majd tétova ölelésben ér véget, hogy ha Naty nem ellenkezik, karolva kísérje a kicsi asztalokhoz, máris kezdve a részegedést a szőke illatától, érintésétől.*
-És természetesen állok rendelkezésére nemes hölgy. Mivel könnyítsem a fárasztó, hosszú út viszontagságait? Hozzam esetleg köpenyét? Vegyen ölbe? Szórakoztassam kedves történetekkel, rosszmájú pletykákkal?
*Ha a lány ellenkezne a közelségtől nyomban lép félre, tartva az eddigi, és az illendőség által diktált távolságot.*
6869. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-08 15:15:29
Üzenet elküldve: 2018-05-08 15:15:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megvonja vállát a köpenye alatt.*
- Ha ez igaz, akkor feltétlen ki kell várnom egy harmadik meghívást is. Addig ezek szerint semmit sem tehetek.*Szomorúan biggyeszti le ajkát, amikor Jaz valamiféle játékos hárításba kezd.* És, persze, semmiképpen sem szeretném megharagítani, a kancellár urat, hogy városnézésre csábítom a legjobb emberét, *bűnbánó, nagyra nyílt szemekkel pillant fel kísérőjére.* miközben biztosan ezer dolga volna. *Visszakozik kicsit ő is, bár finom kis fintor jelzi, hogy ez csak amolyan játékos válasz a részéről, nehogy akaratán túl erőltesse magát valakire. Végül Jaz mégiscsak illedelmesen beadja a derekát, bár most már Natalayda azt nem tudja eldönteni, vajon a hárítást, vagy az idegenvezetést gondolta komolyabban. Talán ezt a témát is el kellene napolni, akárcsak a vérkerti kaland feszegetését, mert ~egy friss ismeretség, mégiscsak friss ismeretség.~ A gondolat vissza is rántja a talajra, amit valamelyest sajnál is, mert eddig olyan jól érezte magát, a férfiba karolva, sétálgatva. Megpróbálja visszacsempészni a felhőtlenséget, de azt a fél-elf felajánlása hozza vissza újra. Kitérhet egy kérdés elől, hangzik az ajánlat, s ő csak hamiskásan elmosolyodik, mielőtt válaszolna.*
- Élni fogok vele *pillant a zöld szemek felé. Bár nagyon jól tudja, hogy válasz nélkül hagyni egy kérdést ugyan úgy megadhatja azt, mit nem kívánnak a másik orrára kötni. Emellett nem rontja el a hangulatot azzal, hogy megjegyzi: eddig sem volt ez másként.
Sajnos jobban érti a férfi, miért aggódik igazán, s ő az, aki hamarabb ki is mondja. Akárcsak a lelkiismerete szólna Jaz hangján, melyre csak egy tétova bólintás a válasz, egy kósza pillantással a karját simító kézre.
Bár már akarta kérni, hogy hagyják ezt a magázódó formulát, sokkal kényelmesebb és barátibb is volna a tegeződés, de tudja, hogy a városban ez egészen máshogy dívik. Annak idején sokszor hallotta apját is morogni „az értelmetlen udvariaskodó hóbort” okán. Még hallja fülében a dörmögő atyai hangot is, ahogy elmereng egy pillanatra. Aztán elsöpri egy sóhajjal, már nem ennek kell megfelelnie, már csak önmagának.
Jaz pedig hamar visszakozik, mielőtt szólhatna, hogy őt ugyan nem zavarja. Akár maradhatna is így, de olyan eltökélten hozza vissza az illendőt, hogy Naty inkább nem szól semmit.
Valóban felvidítja az egyértelmű hanta sorozat, bár fogalma sincs, honnan jut ilyen zagyvaság valakinek az eszébe, de valóban szórakoztató, s ez őszinte mosolyra sarkallja.*
- Nagyon kedves. *válaszol hasonló játékossággal.* Igazán izgalmasnak hangzik. Feltétlen látni szeretném azt a csizmát. *csicsergi visszabátorodva, mint ha csak a csizma látványa miatt utazott volna Artheniorba.*
- És meg is szomjaztam, ami azt illeti. Ön még gondolatolvasó is, ez bámulatos *egészíti ki a gondolatot. Hamiskás mosollyal méltatja kísérője különleges képességét. Egészen melegre fordult az idő, s már beszélgetnek egy ideje, ahhoz, hogy szívesen kortyoljon valamit. Csak holmi semmiségként fut át az agyán, a legutóbbi eset, amikor is már az első pohártól is egészen kipirult, bár akkor mentségére legyen mondva, kiadós ebéden esett túl, mely hasonlóan elálmosította volna, akárcsak a mézédes nedű. Semmi sem bizonyítja, hogy a bortól pirult úgy ki.*
- Kár, hogy olyan végtelenül messze van az az italmérő... *jegyzi meg vállát megvonva, mint egy aprócska pont ahhoz, hogy bármire is hatással legyen.*
*Megvonja vállát a köpenye alatt.*
- Ha ez igaz, akkor feltétlen ki kell várnom egy harmadik meghívást is. Addig ezek szerint semmit sem tehetek.*Szomorúan biggyeszti le ajkát, amikor Jaz valamiféle játékos hárításba kezd.* És, persze, semmiképpen sem szeretném megharagítani, a kancellár urat, hogy városnézésre csábítom a legjobb emberét, *bűnbánó, nagyra nyílt szemekkel pillant fel kísérőjére.* miközben biztosan ezer dolga volna. *Visszakozik kicsit ő is, bár finom kis fintor jelzi, hogy ez csak amolyan játékos válasz a részéről, nehogy akaratán túl erőltesse magát valakire. Végül Jaz mégiscsak illedelmesen beadja a derekát, bár most már Natalayda azt nem tudja eldönteni, vajon a hárítást, vagy az idegenvezetést gondolta komolyabban. Talán ezt a témát is el kellene napolni, akárcsak a vérkerti kaland feszegetését, mert ~egy friss ismeretség, mégiscsak friss ismeretség.~ A gondolat vissza is rántja a talajra, amit valamelyest sajnál is, mert eddig olyan jól érezte magát, a férfiba karolva, sétálgatva. Megpróbálja visszacsempészni a felhőtlenséget, de azt a fél-elf felajánlása hozza vissza újra. Kitérhet egy kérdés elől, hangzik az ajánlat, s ő csak hamiskásan elmosolyodik, mielőtt válaszolna.*
- Élni fogok vele *pillant a zöld szemek felé. Bár nagyon jól tudja, hogy válasz nélkül hagyni egy kérdést ugyan úgy megadhatja azt, mit nem kívánnak a másik orrára kötni. Emellett nem rontja el a hangulatot azzal, hogy megjegyzi: eddig sem volt ez másként.
Sajnos jobban érti a férfi, miért aggódik igazán, s ő az, aki hamarabb ki is mondja. Akárcsak a lelkiismerete szólna Jaz hangján, melyre csak egy tétova bólintás a válasz, egy kósza pillantással a karját simító kézre.
Bár már akarta kérni, hogy hagyják ezt a magázódó formulát, sokkal kényelmesebb és barátibb is volna a tegeződés, de tudja, hogy a városban ez egészen máshogy dívik. Annak idején sokszor hallotta apját is morogni „az értelmetlen udvariaskodó hóbort” okán. Még hallja fülében a dörmögő atyai hangot is, ahogy elmereng egy pillanatra. Aztán elsöpri egy sóhajjal, már nem ennek kell megfelelnie, már csak önmagának.
Jaz pedig hamar visszakozik, mielőtt szólhatna, hogy őt ugyan nem zavarja. Akár maradhatna is így, de olyan eltökélten hozza vissza az illendőt, hogy Naty inkább nem szól semmit.
Valóban felvidítja az egyértelmű hanta sorozat, bár fogalma sincs, honnan jut ilyen zagyvaság valakinek az eszébe, de valóban szórakoztató, s ez őszinte mosolyra sarkallja.*
- Nagyon kedves. *válaszol hasonló játékossággal.* Igazán izgalmasnak hangzik. Feltétlen látni szeretném azt a csizmát. *csicsergi visszabátorodva, mint ha csak a csizma látványa miatt utazott volna Artheniorba.*
- És meg is szomjaztam, ami azt illeti. Ön még gondolatolvasó is, ez bámulatos *egészíti ki a gondolatot. Hamiskás mosollyal méltatja kísérője különleges képességét. Egészen melegre fordult az idő, s már beszélgetnek egy ideje, ahhoz, hogy szívesen kortyoljon valamit. Csak holmi semmiségként fut át az agyán, a legutóbbi eset, amikor is már az első pohártól is egészen kipirult, bár akkor mentségére legyen mondva, kiadós ebéden esett túl, mely hasonlóan elálmosította volna, akárcsak a mézédes nedű. Semmi sem bizonyítja, hogy a bortól pirult úgy ki.*
- Kár, hogy olyan végtelenül messze van az az italmérő... *jegyzi meg vállát megvonva, mint egy aprócska pont ahhoz, hogy bármire is hatással legyen.*
6868. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-08 11:33:08
Üzenet elküldve: 2018-05-08 11:33:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
*A jólelkű elfünk a piacot is megnézi magának. Ha valahol itt biztos káosznak kell lennie. Ennél kevés jobb lehetőség van a fosztogatásra és arra, hogy azt a lányt akinek már mióta udvarol megszerezze magának.*
~Bár meglehet az is, hogy ezeknek a kofáknak volt annyi eszük, hogy még idejében elszökjenek és elrejtsék az árujukat. Vagy lehet, hogy már túl is adtak rajtuk nem túl nyereségesen. Én mondjuk a helyükben inkább várnék volna. Ha a helyzet fokozódik akkor az igények lejjebb mennek a kereslet meg fokozódik. A háború üzlet. Nekik is és nekem is.~
~Bár meglehet az is, hogy ezeknek a kofáknak volt annyi eszük, hogy még idejében elszökjenek és elrejtsék az árujukat. Vagy lehet, hogy már túl is adtak rajtuk nem túl nyereségesen. Én mondjuk a helyükben inkább várnék volna. Ha a helyzet fokozódik akkor az igények lejjebb mennek a kereslet meg fokozódik. A háború üzlet. Nekik is és nekem is.~
6867. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-01 22:49:16
Üzenet elküldve: 2018-05-01 22:49:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Feltehetően túlhúzta ezt a vashegyi kiruccanás témát, és a hölgy már inkább csak, hogy szabaduljon hagyja rá, nem pedig valós meggyőződésből. Mert kicsit hihetetlen, hogy egy ilyen jó bőr komolyan venné őt.*
-A kettő még lehet véletlen is, a három már sorsszerű.
*Fúj visszavonulót kacsintva, és igyekszik kevésbé teperni. Aztán meglepődik egy pillanatra. Lehet még sem húzta túl? Mindegy, a lehetőséget mindenképp kihasználná, mint idegenvezető.*
-Számomra lenne megtisztelő hölgyem.
*Bólint a dologra, láthatóan valóban lekötelezve érzi magát, már csak a körséta esélyétől is.
Látja Natyn az érdeklődést, az elképedést, talán még kérdezne is tovább, részleteket boncolgatva, ám bármekkora szájhős is legyen Jaz, ez az emlék még túl eleven, kétli, hogy könnyed hangon képes lenne cseverészni róla. Vagy az azóta is tartó rémálmokról.*
-Köszönöm.
*Hálálkodik röviden, de komolyan, hogy kerülheti az események felelevenítését.*
-Amúgy is való ez a történet inkább egy éjszakába nyúló italozás mellé, mint egy kellemes sétához. Ám!
*Tartja fel ujját figyelmeztetőleg a röpke hatásszünet erejéig, szája szegletében újra a pimasz, játékos mosoly bujkál.*
-Hálám jeléül addig is mindenféle magyarázat nélkül kitérhet egy kérdésem alól.
*Nem mintha amúgy ne térhetne ki bárki. A lényeg igazán az időpont megjelölésen van; addig. Addig még éjszakába nyúlóan nem folytatják egy ital mellett kis eszmecseréjüket.
Hiába azonban minden erőfeszítése a kedélyes társalgásra, Naty szavai sem rózsaszín felhőkről, cukormázról szólnak, előbb részeredményekről, hol még maga is határozottan tudja osztani a nézetet, miszerint idővel minden jobb lehet, s a ma még borús részek is ragyogóvá válhatnak.
A folytatásban viszont többet vél érteni, mint amiket a lány szavakkal kifejez. De persze, ilyen az ő formája, mindig a lehető legkomplikáltabb csajra tapad rá, ki annyi nyűgöt hord lelkében, hogy ott másnak már kevéssé juthat hely.
Ez a kicsike meg valóban önző, meggondolatlan nőcskének tűnik ez alapján, mi ellen neki személy szerint semmi kifogása. Gyorsan menti fel magában a lányt, tudva ezek a családi ügyek sosem olyan egyszerűek, meg mégis mit tehetett volna? Szöktesse meg a fél családot, meg az összes eladósorban lévő cselédlányt?
Ezen első, gyorsan tovasuhanó gondolatait az együttérzés követi, és lágyan, vigasztalón simít végig Naty karján.*
-Attól félsz azon csapdába taszítottad mely elől menekültél?
*Tegezi le meggondolatlanul, automatikusan, halk szavaival, választ nem is várva.*
-Kétlem, hogy bárki megelégedne, beérné kevesebbel, ha rád vágyik.
*Egy szívdobbanás erejéig Naty még megpillanthat valami komoly, vigasztaló, bátorító villanást a zöld szemekben, majd Jaz lép is hátra aprócskát, észbe kapva, hogy kiesett szerepéből, s átlépte az illendőség határait.*
-Sajnálom.
*Süti le szemét játszva a szégyenkezőt.*
-Elragadtattam magam.
*Igyekszik meg nem történtként kezeli az elmúlt fél percet, s veszi örömmel, hogy a lány hajlandó egy kis kitérőre. Oldani szándékozva a feszült perceket tér át azon hangnemre, mellyel húga arcára is bármikor mosolyt csalt.*
-Nos hölgyem.
*Hajol meg kifogástalan módon ismét.*
-A legjobb asztalunk rendelkezésére áll, csodálatos kilátással dicső városunk oly páratlan, ritkaságszámba lévő látványosságaira, mint a szomszédos kelmeárus bódéjának oldala, sietve igyekvők poros csizmája.
*Indul meg máris az aprócska italmérő felé, melynek oldalában pár kerek asztal, kevéske szék várja a megpihenni vágyókat.*
-A harsogó borászat mézédes, kifogástalan remekei várják, hogy szomját csillapítsák, nem különben a megtiszteltetést, hogy ajkát érintve dicsőüljenek, s töltsék be sorsukat.
*Kacsint a hangzatos frázisok végére játékosan, és inkább elfojtja a késztetést, hogy pofátlan pimasz módjára közölje, ő maga is ez utóbbi megtiszteltetésre vágyik.*
*Feltehetően túlhúzta ezt a vashegyi kiruccanás témát, és a hölgy már inkább csak, hogy szabaduljon hagyja rá, nem pedig valós meggyőződésből. Mert kicsit hihetetlen, hogy egy ilyen jó bőr komolyan venné őt.*
-A kettő még lehet véletlen is, a három már sorsszerű.
*Fúj visszavonulót kacsintva, és igyekszik kevésbé teperni. Aztán meglepődik egy pillanatra. Lehet még sem húzta túl? Mindegy, a lehetőséget mindenképp kihasználná, mint idegenvezető.*
-Számomra lenne megtisztelő hölgyem.
*Bólint a dologra, láthatóan valóban lekötelezve érzi magát, már csak a körséta esélyétől is.
Látja Natyn az érdeklődést, az elképedést, talán még kérdezne is tovább, részleteket boncolgatva, ám bármekkora szájhős is legyen Jaz, ez az emlék még túl eleven, kétli, hogy könnyed hangon képes lenne cseverészni róla. Vagy az azóta is tartó rémálmokról.*
-Köszönöm.
*Hálálkodik röviden, de komolyan, hogy kerülheti az események felelevenítését.*
-Amúgy is való ez a történet inkább egy éjszakába nyúló italozás mellé, mint egy kellemes sétához. Ám!
*Tartja fel ujját figyelmeztetőleg a röpke hatásszünet erejéig, szája szegletében újra a pimasz, játékos mosoly bujkál.*
-Hálám jeléül addig is mindenféle magyarázat nélkül kitérhet egy kérdésem alól.
*Nem mintha amúgy ne térhetne ki bárki. A lényeg igazán az időpont megjelölésen van; addig. Addig még éjszakába nyúlóan nem folytatják egy ital mellett kis eszmecseréjüket.
Hiába azonban minden erőfeszítése a kedélyes társalgásra, Naty szavai sem rózsaszín felhőkről, cukormázról szólnak, előbb részeredményekről, hol még maga is határozottan tudja osztani a nézetet, miszerint idővel minden jobb lehet, s a ma még borús részek is ragyogóvá válhatnak.
A folytatásban viszont többet vél érteni, mint amiket a lány szavakkal kifejez. De persze, ilyen az ő formája, mindig a lehető legkomplikáltabb csajra tapad rá, ki annyi nyűgöt hord lelkében, hogy ott másnak már kevéssé juthat hely.
Ez a kicsike meg valóban önző, meggondolatlan nőcskének tűnik ez alapján, mi ellen neki személy szerint semmi kifogása. Gyorsan menti fel magában a lányt, tudva ezek a családi ügyek sosem olyan egyszerűek, meg mégis mit tehetett volna? Szöktesse meg a fél családot, meg az összes eladósorban lévő cselédlányt?
Ezen első, gyorsan tovasuhanó gondolatait az együttérzés követi, és lágyan, vigasztalón simít végig Naty karján.*
-Attól félsz azon csapdába taszítottad mely elől menekültél?
*Tegezi le meggondolatlanul, automatikusan, halk szavaival, választ nem is várva.*
-Kétlem, hogy bárki megelégedne, beérné kevesebbel, ha rád vágyik.
*Egy szívdobbanás erejéig Naty még megpillanthat valami komoly, vigasztaló, bátorító villanást a zöld szemekben, majd Jaz lép is hátra aprócskát, észbe kapva, hogy kiesett szerepéből, s átlépte az illendőség határait.*
-Sajnálom.
*Süti le szemét játszva a szégyenkezőt.*
-Elragadtattam magam.
*Igyekszik meg nem történtként kezeli az elmúlt fél percet, s veszi örömmel, hogy a lány hajlandó egy kis kitérőre. Oldani szándékozva a feszült perceket tér át azon hangnemre, mellyel húga arcára is bármikor mosolyt csalt.*
-Nos hölgyem.
*Hajol meg kifogástalan módon ismét.*
-A legjobb asztalunk rendelkezésére áll, csodálatos kilátással dicső városunk oly páratlan, ritkaságszámba lévő látványosságaira, mint a szomszédos kelmeárus bódéjának oldala, sietve igyekvők poros csizmája.
*Indul meg máris az aprócska italmérő felé, melynek oldalában pár kerek asztal, kevéske szék várja a megpihenni vágyókat.*
-A harsogó borászat mézédes, kifogástalan remekei várják, hogy szomját csillapítsák, nem különben a megtiszteltetést, hogy ajkát érintve dicsőüljenek, s töltsék be sorsukat.
*Kacsint a hangzatos frázisok végére játékosan, és inkább elfojtja a késztetést, hogy pofátlan pimasz módjára közölje, ő maga is ez utóbbi megtiszteltetésre vágyik.*
6866. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-05-01 21:31:19
Üzenet elküldve: 2018-05-01 21:31:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Talán tényleg igaza van. Ön már a második, aki valamilyen formában a Vashegyre invitál. Lassan tényleg nem halogathatom tovább. *sóhajt, hamiskás mosollyal szája sarkában.*
- Persze, csak, ha ön lesz az idegenvezetőm. *Bár az igazat megvallva, lassan több ismerőse lesz a Vashegyen, mint Artheniorban. Mégis Quantallról úgy hiszi, nemigen örülne neki, ha még ott is gardíroznia kellene. Kaganról pedig hasonlóan nem tudja elképzelni, hogy körbevezeti a helyi jellegzetességeket mutogatva, pedig a kezdeti döccenők után különösen jól elbeszélgettek. Legalábbis Natalayda szerint.
Persze azért az is kiderül, hogy ott sem fenékig tejfel. Legalábbis a történetet illetően.
Szomorú pillantással néz Jazre, ahogy a vashegyi lány halott jegyeséről beszél, de ahogy szóba kerül, miként indult a lány megsegítésére, és hogy aztán ott mikkel találkoztak, egészen elkerekedik a szeme.* ~Pokolkutyák? Átkok?~
- Nagyon sajnálom *szomorodik el újra, ahogy a halott csecsemő kerül szóba. Milyen szörnyű.* Jó, rendben, hagyjuk a dolgot. *sóhajt, s könnyedén enged a kérésnek, mert a mai napot tényleg nem ronthatják el a halott csecsemőkről szőtt szomorú történetek, bár a saját története sem túl vidám. A lelkes visszakérdésekre pedig nagyon szeretne hasonlóan lelkes igennel felelni, pláne azt a büszke pillantást elnézve, ahogy a kísérője letekint rá. Viszont annak csak a töredéke képes átragadni, mert sem hazudni nem szeretne többet, de nem is szeretne olyan nagyon belemenni a miértekbe. Akkor el kellene mesélnie a jelenlegi helyzetet, testőröstől, Saquevesestől, leányrablásostól. Vagyis ezt érzi, noha meglehet, a történet tizedével is kiegyezne a fél-elf.*
- Egy része sikerült, igen. *mosolyodik el.* A többi, pedig, majd csak kialakul. Nem igaz? *Végül is az egész helyzet, csak átmeneti. Azon kívül, hogy Aleimord ragaszkodik a testőrök jelenlétéhez, akiknek mindenhová kísérniük kell, igazából tényleg a maga ura. Még csak az volna szép, ha azok után, hogy kihúzta a családot a bajból, még neki kellene lesni az óhajokat.*
- Természetesen, nem vagyok árucikk. *Mondja olyan hangsúllyal, ami szent meggyőződésről árulkodik. Gyakorlatilag megmentett egy lányt a haláltól, és ez bármi lehet, de nem árucikkeskedés.* Kedves, hogy bátornak gondol, bár valóban, nem minden rossz érzés nélkül jöttem el. Mégiscsak ott hagytam a húgomat...
*Szemérmesen lesüti szürkészöld szemeit.*
- Valóban nagyváros. *helyesel csicseregve, és ugyan így gondolkodik a piacról is, mert csakugyan nem jutnak közelebb az ékszeres standhoz. Jaz ezen észrevételén csak somolyog, de az átlátszó javaslat és a pimasz vigyor elegyére, halván pír szökik orcáira.*
- Egy pohárka talán belefér *pillant szeme sarkából Jazre, s hamiskás mosolya árulkodik arról, hogy cseppet sem bánja, a távoli standot, mint új úti célt. Mint ahogyan Jaz sem bánta, mikor Naty váltott inkább irányt korábban, bár ezzel inkább csak hízeleg a lánynak, hisz számára is világos, a szándékolt időhúzás.*
- Talán tényleg igaza van. Ön már a második, aki valamilyen formában a Vashegyre invitál. Lassan tényleg nem halogathatom tovább. *sóhajt, hamiskás mosollyal szája sarkában.*
- Persze, csak, ha ön lesz az idegenvezetőm. *Bár az igazat megvallva, lassan több ismerőse lesz a Vashegyen, mint Artheniorban. Mégis Quantallról úgy hiszi, nemigen örülne neki, ha még ott is gardíroznia kellene. Kaganról pedig hasonlóan nem tudja elképzelni, hogy körbevezeti a helyi jellegzetességeket mutogatva, pedig a kezdeti döccenők után különösen jól elbeszélgettek. Legalábbis Natalayda szerint.
Persze azért az is kiderül, hogy ott sem fenékig tejfel. Legalábbis a történetet illetően.
Szomorú pillantással néz Jazre, ahogy a vashegyi lány halott jegyeséről beszél, de ahogy szóba kerül, miként indult a lány megsegítésére, és hogy aztán ott mikkel találkoztak, egészen elkerekedik a szeme.* ~Pokolkutyák? Átkok?~
- Nagyon sajnálom *szomorodik el újra, ahogy a halott csecsemő kerül szóba. Milyen szörnyű.* Jó, rendben, hagyjuk a dolgot. *sóhajt, s könnyedén enged a kérésnek, mert a mai napot tényleg nem ronthatják el a halott csecsemőkről szőtt szomorú történetek, bár a saját története sem túl vidám. A lelkes visszakérdésekre pedig nagyon szeretne hasonlóan lelkes igennel felelni, pláne azt a büszke pillantást elnézve, ahogy a kísérője letekint rá. Viszont annak csak a töredéke képes átragadni, mert sem hazudni nem szeretne többet, de nem is szeretne olyan nagyon belemenni a miértekbe. Akkor el kellene mesélnie a jelenlegi helyzetet, testőröstől, Saquevesestől, leányrablásostól. Vagyis ezt érzi, noha meglehet, a történet tizedével is kiegyezne a fél-elf.*
- Egy része sikerült, igen. *mosolyodik el.* A többi, pedig, majd csak kialakul. Nem igaz? *Végül is az egész helyzet, csak átmeneti. Azon kívül, hogy Aleimord ragaszkodik a testőrök jelenlétéhez, akiknek mindenhová kísérniük kell, igazából tényleg a maga ura. Még csak az volna szép, ha azok után, hogy kihúzta a családot a bajból, még neki kellene lesni az óhajokat.*
- Természetesen, nem vagyok árucikk. *Mondja olyan hangsúllyal, ami szent meggyőződésről árulkodik. Gyakorlatilag megmentett egy lányt a haláltól, és ez bármi lehet, de nem árucikkeskedés.* Kedves, hogy bátornak gondol, bár valóban, nem minden rossz érzés nélkül jöttem el. Mégiscsak ott hagytam a húgomat...
*Szemérmesen lesüti szürkészöld szemeit.*
- Valóban nagyváros. *helyesel csicseregve, és ugyan így gondolkodik a piacról is, mert csakugyan nem jutnak közelebb az ékszeres standhoz. Jaz ezen észrevételén csak somolyog, de az átlátszó javaslat és a pimasz vigyor elegyére, halván pír szökik orcáira.*
- Egy pohárka talán belefér *pillant szeme sarkából Jazre, s hamiskás mosolya árulkodik arról, hogy cseppet sem bánja, a távoli standot, mint új úti célt. Mint ahogyan Jaz sem bánta, mikor Naty váltott inkább irányt korábban, bár ezzel inkább csak hízeleg a lánynak, hisz számára is világos, a szándékolt időhúzás.*
6865. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-29 12:50:54
Üzenet elküldve: 2018-04-29 12:50:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Loralyss, Heilgron//
*Heilgron finom utalása szinte elkerülhetetlen volt, ezzel ő is tisztában van. Ám, hogy ide jöttek, a helyzet kényszere szülte megoldás volt. Nem igazán maradt érkezése megfelelő körítést és indokokat találni, így hát azzal él, amivel egy nőnek kiváltsága élni akármikor.
Az ágyhoz sétál ő is. Kiveszi a poharat fivére kezéből a korty után, és sajátjával együtt az éjjeliszekrényre teszi. Aztán édesen bátyjára pillant és lekever neki egyet. Csak egy pillanatig hagyja égni íriszeiben a női sértettség pokoltüzét, aztán újból felölti a kellem és a báj maszkját, s mintha mi sem történ volna, újból kezébe véve a poharát, fordul és a fésülködőasztalka ezüstözött félmaszkjaival kezd el babrálni. Csak a tükörből pillant sandán Heilgronra.*
- Shaza rajong a csecsebecsékért. A fényűző dolgok terén sajátos ízlése van *szolgál magyarázattal a hely szellemét tekintve. Hogy mennyi ebből az igazság vagy mennyi hiányzik hozzá, hogy az igazságnak ne csupán egy kiragadott szelete legyen, az kérdéses. Persze Loralyss, mint úri hölgy, nem engedheti meg magának, hogy erényét megkérdőjelezzék. Ha a vád mögé lépne most, s szoknyáját feltűrve az asztalkára döntené, hogy megcáfolja, nos... Loralyss feddhetetlensége ezután is teljes töretlenséggel simítaná le a szoknyáját, s folytatná a csevejt a tőle megszokott fesztelen bájjal. E kósza gondolat, s fivére hangjában az iménti kajánság óhatatlanul felkavarja. Nem hessenti el az érzést, pillantását Heilgron tükörképén tartja, míg előre dől kissé s ajkát megnedvesíti Shaza selymes fényű, édes piperéjével.
Talán túl messze ment azzal a pofonnal. Bár a virtus a férfiak kedvére való, óvatosnak kell lenni, nehogy büszkeségüket sértse. Kellemetlen volna Heilgron kegyéből kiesni.*
- Tudod ma... *egyenesedik fel, s fordul vissza lassan a férfi felé fordulva* - az az érzés... *mondja szemlesütve* - a védelmed alatt lenni... *Az ágyhoz lépdelve leül szorosan Heilgron mellé, s apró tenyerét a nemes metszésű arcra simítja, majd továbbhalad a mozdulat egész a férfi mellkasáig.* - Drága bátyám. Összeomlottam volna, ha nem vagy mellettem.
*Heilgron finom utalása szinte elkerülhetetlen volt, ezzel ő is tisztában van. Ám, hogy ide jöttek, a helyzet kényszere szülte megoldás volt. Nem igazán maradt érkezése megfelelő körítést és indokokat találni, így hát azzal él, amivel egy nőnek kiváltsága élni akármikor.
Az ágyhoz sétál ő is. Kiveszi a poharat fivére kezéből a korty után, és sajátjával együtt az éjjeliszekrényre teszi. Aztán édesen bátyjára pillant és lekever neki egyet. Csak egy pillanatig hagyja égni íriszeiben a női sértettség pokoltüzét, aztán újból felölti a kellem és a báj maszkját, s mintha mi sem történ volna, újból kezébe véve a poharát, fordul és a fésülködőasztalka ezüstözött félmaszkjaival kezd el babrálni. Csak a tükörből pillant sandán Heilgronra.*
- Shaza rajong a csecsebecsékért. A fényűző dolgok terén sajátos ízlése van *szolgál magyarázattal a hely szellemét tekintve. Hogy mennyi ebből az igazság vagy mennyi hiányzik hozzá, hogy az igazságnak ne csupán egy kiragadott szelete legyen, az kérdéses. Persze Loralyss, mint úri hölgy, nem engedheti meg magának, hogy erényét megkérdőjelezzék. Ha a vád mögé lépne most, s szoknyáját feltűrve az asztalkára döntené, hogy megcáfolja, nos... Loralyss feddhetetlensége ezután is teljes töretlenséggel simítaná le a szoknyáját, s folytatná a csevejt a tőle megszokott fesztelen bájjal. E kósza gondolat, s fivére hangjában az iménti kajánság óhatatlanul felkavarja. Nem hessenti el az érzést, pillantását Heilgron tükörképén tartja, míg előre dől kissé s ajkát megnedvesíti Shaza selymes fényű, édes piperéjével.
Talán túl messze ment azzal a pofonnal. Bár a virtus a férfiak kedvére való, óvatosnak kell lenni, nehogy büszkeségüket sértse. Kellemetlen volna Heilgron kegyéből kiesni.*
- Tudod ma... *egyenesedik fel, s fordul vissza lassan a férfi felé fordulva* - az az érzés... *mondja szemlesütve* - a védelmed alatt lenni... *Az ágyhoz lépdelve leül szorosan Heilgron mellé, s apró tenyerét a nemes metszésű arcra simítja, majd továbbhalad a mozdulat egész a férfi mellkasáig.* - Drága bátyám. Összeomlottam volna, ha nem vagy mellettem.
6864. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-28 16:40:59
Üzenet elküldve: 2018-04-28 16:40:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loralyss, Heilgron//
*Felölti kabátját, szőke fejére húzza a kalapot és szótlan követi húgát. Nincs ellenére elhagyni a feszültségtől és tesztoszterontól lassan szétpattanni látszó fogadót. Felélénkült kíváncsisággal nyugtázza az útvonalat és az építményt is, amelyet megcéloznak.
Az őrség sem tartóztatja fel őket, nagyon úgy tűnik számára, Loralyssnak bejárása van a helyre.*
-Kulcsod is van.
*Biccent egyet leplezett meglepettséggel. Belépve az ajtón gyors pillantással méri fel a szoba mibenlétét és hangos sóhajtással adja húga tudtára, hogy úri mivolta legbelül ellenzi az itt tartózkodást.*
-Hogyne.
*Dobja le a kalapját az ágyra és lép a szekrényhez, hogy kinyitva azt két aranyozott poharat töltsön színültig a vörös nedűvel. A zár kattanása sem kerüli el a figyelmét, amely némiképp ugyan feléleszti gyanúját egy pillanatra, de a kinti állapotokat figyelembe véve nyugtázza a dolgot.*
-Rádfér.
*Visszhangozza, miközben átnyújtja a poharat.*
-Mondd csak, gyakran jársz efféle... *Néz körbe sokatmondóan.* Helyekre?
*Kérdi a lányt hangjában finom kajánsággal, miközben lehuppan az ágy szélére.*
*Felölti kabátját, szőke fejére húzza a kalapot és szótlan követi húgát. Nincs ellenére elhagyni a feszültségtől és tesztoszterontól lassan szétpattanni látszó fogadót. Felélénkült kíváncsisággal nyugtázza az útvonalat és az építményt is, amelyet megcéloznak.
Az őrség sem tartóztatja fel őket, nagyon úgy tűnik számára, Loralyssnak bejárása van a helyre.*
-Kulcsod is van.
*Biccent egyet leplezett meglepettséggel. Belépve az ajtón gyors pillantással méri fel a szoba mibenlétét és hangos sóhajtással adja húga tudtára, hogy úri mivolta legbelül ellenzi az itt tartózkodást.*
-Hogyne.
*Dobja le a kalapját az ágyra és lép a szekrényhez, hogy kinyitva azt két aranyozott poharat töltsön színültig a vörös nedűvel. A zár kattanása sem kerüli el a figyelmét, amely némiképp ugyan feléleszti gyanúját egy pillanatra, de a kinti állapotokat figyelembe véve nyugtázza a dolgot.*
-Rádfér.
*Visszhangozza, miközben átnyújtja a poharat.*
-Mondd csak, gyakran jársz efféle... *Néz körbe sokatmondóan.* Helyekre?
*Kérdi a lányt hangjában finom kajánsággal, miközben lehuppan az ágy szélére.*
6863. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-25 20:37:24
Üzenet elküldve: 2018-04-25 20:37:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mosolyogva biccent a húg említésére, ezek szerint van amiben sorstársak ők temérdek különbözőségük ellenére.
A mélységi távozását saját részről nem találja sajnálatosnak, hiszen csak szívesebben kísérget ő maga csinos hajadonokat, mint, hogy figyelje, még más pasik művelik a szórakozás eme kellemes válfaját.*
-Miért ne találkozhatna? Ez csak egy újabb ok az amoni kiránduláshoz. És a Vashegy nem börtön, lám én is rendszeresen utazom ide.
*Azért valahol reméli ez a Quantall nem fog hatonta itt lógni. Nem mintha komolyabb szándékokkal lépett volna a nő mellé, de el kell ismerje Naty kifejezetten kellemes társaság. Például még egyszer sem akarta felrúgni, vagy megfejelni. Vagyis a gyéren osztogatott információi ellenére sem tartja idegesítőnek, ostobának.
Bókjai célt érnek, melyet igyekszik oly ábrázattal kezelni, mintha mit sem tudna az egészről, mintha azok nem is a széptevés apró jelei lennének, hanem a tényszerű, egyértelmű igazság.
A története végén, melynek kivételesen nagy része igaz volt, és számára is furcsa mód épp az érzelmi része megenged magának egy hálás mosolyt a dicséretre. A sétát már berekesztette, a komoly témát érintve toppant meg, talán nem is tudatosan.
A kérdésnek örül is, nem is, azért igyekszik összefoglalni a lényeget nem is kicsi kalandjáról.*
-A vérkertben meghalt a jegyese, bánatában egyből oda akart sietni, hogy maga lássa, reménykedett még életben találhatja. Hiába próbáltuk többen meggyőzni, hogy ez butaság, és veszélyes, hajthatatlan volt. Elkísértem, hogy vigyázzak rá. Nos, volt ott minden, árnymadarak, pokolkutyák, óriás, ork, átkok.
*Nyúl szavai közben nyakához, még mindig hihetetlen, hogy túl élte, hogy nem merő vérben úsznak ujjai.*
-Megúsztuk, de a baba sajnos meghalt.
*Nyel nagyot, fintorog röviden, majd sóhajt fel.*
-Hagyjuk is ezt a témát, túl szomorú a mai alkalomra, és szívesebben hallanék Önről.
*Bátorító mosolyt csempész szavai végére, és figyelmesen hallgatja a kibontakozó történetet, nem csak a szavakra ügyel, a gesztusokat, Naty minden rezdülését igyekszik nyomon követni, érteni azon rövid idő alatt, még a lány összefoglalja az eseményeket.*
-Értem.
*Bólint is nyomatékosítva a dolgot, és próbálja azt máris saját nézőpontjából megvilágítani.*
-Ön pedig saját védelmében meghozta azt a döntést mellyel esélye lehet a boldogságra.
*Avagy más szemszögből önző módon cserben hagyta családját. Ezt a részét inkább nem emeli ki, hisz maga is nagy életművész, és az önérvényesítés megszállottja.*
-Igazán tiszteletre méltó, és bátor dolog. Nem szabad hagyni, soha, semmilyen körülmények között, hogy árucikként kezeljenek. Sikerült? Boldog? A maga ura?
*És valóban büszke elégedettséggel tekint Natyra, kérdéseit pedig oly gondtalan hangon teszi fel, mintha egyértelműen igen válaszokat kaphatna csak.*
-Nem, nem ismerem.
*Reagálja le a Cray'ra nevet.*
-De hát nagy ez a város.
*Most jut csak eszébe, hogy a követőről egészen megfeledkezett, pillant hátuk mögé, keresve a tömegben a férfit, majd vissza a leányra, immár vigyorogva.*
-Szörnyen mesze van az a stand, nem?
*Nagyjából úgy négy-öt lépésre lehet tőlük.*
-Óhajt egy frissítőt esetleg? Remek borokat árulnak amott.
*Amott, vagyis vagy egy jó húsz méterre, ami a jelenlegi tempójuk fényében akár egy másik városban is lehetne. Mivel ez így annyira átlátszó, úgy dönt felesleges is lenne lepleznie, csak az időt húzná, hogy kis társalgásuknak ne szakadjon még vége egy unalmas ékszer vásárlással. Így a pimasz vigyort is engedi látszódni.*
*Mosolyogva biccent a húg említésére, ezek szerint van amiben sorstársak ők temérdek különbözőségük ellenére.
A mélységi távozását saját részről nem találja sajnálatosnak, hiszen csak szívesebben kísérget ő maga csinos hajadonokat, mint, hogy figyelje, még más pasik művelik a szórakozás eme kellemes válfaját.*
-Miért ne találkozhatna? Ez csak egy újabb ok az amoni kiránduláshoz. És a Vashegy nem börtön, lám én is rendszeresen utazom ide.
*Azért valahol reméli ez a Quantall nem fog hatonta itt lógni. Nem mintha komolyabb szándékokkal lépett volna a nő mellé, de el kell ismerje Naty kifejezetten kellemes társaság. Például még egyszer sem akarta felrúgni, vagy megfejelni. Vagyis a gyéren osztogatott információi ellenére sem tartja idegesítőnek, ostobának.
Bókjai célt érnek, melyet igyekszik oly ábrázattal kezelni, mintha mit sem tudna az egészről, mintha azok nem is a széptevés apró jelei lennének, hanem a tényszerű, egyértelmű igazság.
A története végén, melynek kivételesen nagy része igaz volt, és számára is furcsa mód épp az érzelmi része megenged magának egy hálás mosolyt a dicséretre. A sétát már berekesztette, a komoly témát érintve toppant meg, talán nem is tudatosan.
A kérdésnek örül is, nem is, azért igyekszik összefoglalni a lényeget nem is kicsi kalandjáról.*
-A vérkertben meghalt a jegyese, bánatában egyből oda akart sietni, hogy maga lássa, reménykedett még életben találhatja. Hiába próbáltuk többen meggyőzni, hogy ez butaság, és veszélyes, hajthatatlan volt. Elkísértem, hogy vigyázzak rá. Nos, volt ott minden, árnymadarak, pokolkutyák, óriás, ork, átkok.
*Nyúl szavai közben nyakához, még mindig hihetetlen, hogy túl élte, hogy nem merő vérben úsznak ujjai.*
-Megúsztuk, de a baba sajnos meghalt.
*Nyel nagyot, fintorog röviden, majd sóhajt fel.*
-Hagyjuk is ezt a témát, túl szomorú a mai alkalomra, és szívesebben hallanék Önről.
*Bátorító mosolyt csempész szavai végére, és figyelmesen hallgatja a kibontakozó történetet, nem csak a szavakra ügyel, a gesztusokat, Naty minden rezdülését igyekszik nyomon követni, érteni azon rövid idő alatt, még a lány összefoglalja az eseményeket.*
-Értem.
*Bólint is nyomatékosítva a dolgot, és próbálja azt máris saját nézőpontjából megvilágítani.*
-Ön pedig saját védelmében meghozta azt a döntést mellyel esélye lehet a boldogságra.
*Avagy más szemszögből önző módon cserben hagyta családját. Ezt a részét inkább nem emeli ki, hisz maga is nagy életművész, és az önérvényesítés megszállottja.*
-Igazán tiszteletre méltó, és bátor dolog. Nem szabad hagyni, soha, semmilyen körülmények között, hogy árucikként kezeljenek. Sikerült? Boldog? A maga ura?
*És valóban büszke elégedettséggel tekint Natyra, kérdéseit pedig oly gondtalan hangon teszi fel, mintha egyértelműen igen válaszokat kaphatna csak.*
-Nem, nem ismerem.
*Reagálja le a Cray'ra nevet.*
-De hát nagy ez a város.
*Most jut csak eszébe, hogy a követőről egészen megfeledkezett, pillant hátuk mögé, keresve a tömegben a férfit, majd vissza a leányra, immár vigyorogva.*
-Szörnyen mesze van az a stand, nem?
*Nagyjából úgy négy-öt lépésre lehet tőlük.*
-Óhajt egy frissítőt esetleg? Remek borokat árulnak amott.
*Amott, vagyis vagy egy jó húsz méterre, ami a jelenlegi tempójuk fényében akár egy másik városban is lehetne. Mivel ez így annyira átlátszó, úgy dönt felesleges is lenne lepleznie, csak az időt húzná, hogy kis társalgásuknak ne szakadjon még vége egy unalmas ékszer vásárlással. Így a pimasz vigyort is engedi látszódni.*
6862. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-25 14:06:17
Üzenet elküldve: 2018-04-25 14:06:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Loralyss, Heilgron//
*Az város férgektől nyüzsgő, fekélyes sebét lassan a hátuk mögött hagyják. A piactér miliője, bár kissé szeppentnek tűnik, s bizonytalanság hatja át, viszonylag nyugodtnak mutatja magát.
Szorosan fogja Heilgron kezét, míg elérik a bérházat. Még a lépcső előtt útjukat állja egy széles vállú, szakállas alak, de Loralys nem hőköl hátra, sőt, inkább Heilgron elé kerül s valamit a tagbaszakadt férfi fülébe súg, mire az engedelmesen félreáll az útjukból. Az emeletre vezető lépcső tetején egy bíbor színre festett ajtó áll. Loralyss az erszényébe nyúl s előhúz belőle egy kulcsot, melynek segítségével hamarosan beljebb is kerülhetnek. Mielőtt azonban becsukná maguk mögött az ajtót, a kívülről rászegelt, tollat formázó díszt elfordítja kissé.*
- Shaza még nem ért vissza. Remélem nem esett baja *sóhajtja, s belülről ráfordítja a kulcsot.
Odabent meglehetős pompa fogadja őket. Igaz, nem épp a konzervatív úri szalonokra jellemző fajta, inkább a nyugat egzotikumában fürdőző bordélyok dús fényűzése. Szaténrojtos párnák, faragásoktól ékes bútorok, süppedős szőnyegek, füstölőtartók és illatos olajok. A sarokban egy áttört mintás paraván mögött jókora dézsa, az ablakok előtt könnyű selyemfüggönyök. Pikáns bordók és szűzi fehérek. Intarziás szekrénykék, cirádás fésülködőasztal szárnyas tükörrel, rajta ezüsttel és arannyal futtatott díszes félmaszkok, gyöngyös nyakláncok. Veretes ládikák, bársonypamlag. Metszett italos üvegek, poharak és borospalackok egy asztalkára zsúfolva.
Loralyss egy kissé zavarba jön, ahogy magukra csukja az ajtót. Nem illendő egy nemes kisasszonynak efféle helyekről még csak tudni se, neki pedig, lám, tagadhatatlanul bejárása van ide.*
- Töltenél egy italt, ha megkérlek? *szólal meg a kezét tördelve, aztán míg Heilgron a kérésével van elfoglalva, ő az egyik, a szobából nyíló ajtóig hátrál és igyekszik azt észrevétlenül bezárni, kulcsát pedig a ruhája redői közé rejti.*
- Rám fér erre a nagy ijedelemre *mondja csevegve, s ő is az italos asztalkához lépdel.*
*Az város férgektől nyüzsgő, fekélyes sebét lassan a hátuk mögött hagyják. A piactér miliője, bár kissé szeppentnek tűnik, s bizonytalanság hatja át, viszonylag nyugodtnak mutatja magát.
Szorosan fogja Heilgron kezét, míg elérik a bérházat. Még a lépcső előtt útjukat állja egy széles vállú, szakállas alak, de Loralys nem hőköl hátra, sőt, inkább Heilgron elé kerül s valamit a tagbaszakadt férfi fülébe súg, mire az engedelmesen félreáll az útjukból. Az emeletre vezető lépcső tetején egy bíbor színre festett ajtó áll. Loralyss az erszényébe nyúl s előhúz belőle egy kulcsot, melynek segítségével hamarosan beljebb is kerülhetnek. Mielőtt azonban becsukná maguk mögött az ajtót, a kívülről rászegelt, tollat formázó díszt elfordítja kissé.*
- Shaza még nem ért vissza. Remélem nem esett baja *sóhajtja, s belülről ráfordítja a kulcsot.
Odabent meglehetős pompa fogadja őket. Igaz, nem épp a konzervatív úri szalonokra jellemző fajta, inkább a nyugat egzotikumában fürdőző bordélyok dús fényűzése. Szaténrojtos párnák, faragásoktól ékes bútorok, süppedős szőnyegek, füstölőtartók és illatos olajok. A sarokban egy áttört mintás paraván mögött jókora dézsa, az ablakok előtt könnyű selyemfüggönyök. Pikáns bordók és szűzi fehérek. Intarziás szekrénykék, cirádás fésülködőasztal szárnyas tükörrel, rajta ezüsttel és arannyal futtatott díszes félmaszkok, gyöngyös nyakláncok. Veretes ládikák, bársonypamlag. Metszett italos üvegek, poharak és borospalackok egy asztalkára zsúfolva.
Loralyss egy kissé zavarba jön, ahogy magukra csukja az ajtót. Nem illendő egy nemes kisasszonynak efféle helyekről még csak tudni se, neki pedig, lám, tagadhatatlanul bejárása van ide.*
- Töltenél egy italt, ha megkérlek? *szólal meg a kezét tördelve, aztán míg Heilgron a kérésével van elfoglalva, ő az egyik, a szobából nyíló ajtóig hátrál és igyekszik azt észrevétlenül bezárni, kulcsát pedig a ruhája redői közé rejti.*
- Rám fér erre a nagy ijedelemre *mondja csevegve, s ő is az italos asztalkához lépdel.*
6861. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-04-16 11:19:08
Üzenet elküldve: 2018-04-16 11:19:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagyon is el tudja képzelni, milyen egy kamaszodó elkényeztetett fruskával. Nehy mindig különbözött tőle annyira, hogy legyen min vitázni, mégis mindig ragaszkodtak egymáshoz.*
- Igen, nekem is húgom van. *vallja be elrévedve.* Nehynila *mondja ki a nevét szomorkás mosollyal, ahogyan csak gondoskodó nővérek emlegetik legféltettebb kishúgukat.* Ő sem volt könnyű eset, ami azt illeti *jegyzi meg, hamiskásan, bár tudja jól, hogy ez csak az ő szemében van így. A szüleik valószínűleg Natalaydát mondták volna nehezebb esetnek. Nehy mindig pedánsabb volt, igazi kisasszony. *
- Valóban, még egy ismerős… de Quantall már nincs a városban sajnos, így mégis csak egyel kevesebb. *Sajnálja, hogy egyetlen mélységi ismerőse is elhagyta a várost, amint befejezte a másolást.*
~Már biztosan a Vashegyen van… remélem épségben…~
- Éppen Kagan hadúrhoz indult. Talán sosem találkozom vele viszont. *Szája széle szomorkásra hajlik, hisz olyan kellemesen eltöltötték az időt, keresztbe kasul bejárva a várost.*
- Ha egyszer arra járok, mindenképpen megfogadom a tanácsot *biztosítja Jazt, s a dicséretre már nem állja meg újabb mosoly nélkül. * Nagyon kedves. Ahhoz pedig valóban szét kellene néznem a bőrdíszművesnél. A városba nem hoztam magammal semmi hasonlót. *Csak néhány szürke, vagy ezüstszálas, vagy fehérrel hímzett ruhácskát, melyek leginkább egymásnak játékos másolatai. Sietve, mégis gondosan készítette a csomagjába, a legszükségesebb apróságokkal együtt, melyek a keze ügyébe akadtak, mielőtt eljött.
Figyelmesen hallgatja a ködös vallomást. *
- Ó, sajnálom… *Csak halvány sejtése van, hogy a csőd szélén álló üzlet esetleg rugalmasabb haszonszerzésre ösztökélte a fiút, s ez az, amivel az első esélyét eljátszotta, de ez konkrétan mégsem derül ki. Natynak pedig ennyi is elég, még ha csak sejtés is, hiszen szemlátomást kényelmetlen témára tapintott. Végül saját meglátásának is hangot ad.*
- Elég talpraesettnek tűnik *jegyzi meg, amit ebben a pár percben levont kísérőjéről.*Biztosan megbirkózott vele… de mi lett a lánnyal? *szürkészöld szemei kíváncsi pillantással fürkészik a zöldeket. Csak mikor saját története kerül szóba, akkor pirul el, s süti le szemit.*
- Nem tolakodó… illetve… csak… *Pillája visszarebben, s szabad kezével végigsimít hajának jobb copfján, mely éppen előre lóg. Ujjait belefúrja néhányszor, majd sóhajt. * Rossz üzletet kötött az apám, vagy behúzták a csőbe… szerintem az utóbbi. *Húzza el barackszínű ajkait.* Véletlenül az üzlettárs nem szenvedett kárt, ellenben felajánlotta, hogy feleségül vesz. *Többnyire így is volt, csak azt nem fejti ki, hogy az üzlettárs már korábban is ostromolta az apját eme kegyes lépéssel, de amíg nem csődöltek, nem hajlott rá a szigorú Mozecka úr. Erről egyébként sem tudhatna, ha nem hallotta volna teljesen véletlenül, mikor rossz szokásához híven kíváncsiskodott. Ezt a szokását csak a várossal kezdi, ha nem is levetkőzni teljesen, de ésszerű keretek közt tartani.
Persze biztosan sok szökött menyasszony szaladgál Lanawin földjén, ami másnak talán csak egy legyintés, de neki pillanatnyilag nagyon is kellemetlen. Ezért fürkészi félve a jóképű idegent, vajon mit gondol róla, s ha gondol is, vajon kiül-e az arcára, ha netán elítéli?*
- Lehet, hogy ismeri. Nairada Cray'ra –nak hívják a barátnőmet. *Ezt az információt kevésbé félve osztja meg.*
*Nagyon is el tudja képzelni, milyen egy kamaszodó elkényeztetett fruskával. Nehy mindig különbözött tőle annyira, hogy legyen min vitázni, mégis mindig ragaszkodtak egymáshoz.*
- Igen, nekem is húgom van. *vallja be elrévedve.* Nehynila *mondja ki a nevét szomorkás mosollyal, ahogyan csak gondoskodó nővérek emlegetik legféltettebb kishúgukat.* Ő sem volt könnyű eset, ami azt illeti *jegyzi meg, hamiskásan, bár tudja jól, hogy ez csak az ő szemében van így. A szüleik valószínűleg Natalaydát mondták volna nehezebb esetnek. Nehy mindig pedánsabb volt, igazi kisasszony. *
- Valóban, még egy ismerős… de Quantall már nincs a városban sajnos, így mégis csak egyel kevesebb. *Sajnálja, hogy egyetlen mélységi ismerőse is elhagyta a várost, amint befejezte a másolást.*
~Már biztosan a Vashegyen van… remélem épségben…~
- Éppen Kagan hadúrhoz indult. Talán sosem találkozom vele viszont. *Szája széle szomorkásra hajlik, hisz olyan kellemesen eltöltötték az időt, keresztbe kasul bejárva a várost.*
- Ha egyszer arra járok, mindenképpen megfogadom a tanácsot *biztosítja Jazt, s a dicséretre már nem állja meg újabb mosoly nélkül. * Nagyon kedves. Ahhoz pedig valóban szét kellene néznem a bőrdíszművesnél. A városba nem hoztam magammal semmi hasonlót. *Csak néhány szürke, vagy ezüstszálas, vagy fehérrel hímzett ruhácskát, melyek leginkább egymásnak játékos másolatai. Sietve, mégis gondosan készítette a csomagjába, a legszükségesebb apróságokkal együtt, melyek a keze ügyébe akadtak, mielőtt eljött.
Figyelmesen hallgatja a ködös vallomást. *
- Ó, sajnálom… *Csak halvány sejtése van, hogy a csőd szélén álló üzlet esetleg rugalmasabb haszonszerzésre ösztökélte a fiút, s ez az, amivel az első esélyét eljátszotta, de ez konkrétan mégsem derül ki. Natynak pedig ennyi is elég, még ha csak sejtés is, hiszen szemlátomást kényelmetlen témára tapintott. Végül saját meglátásának is hangot ad.*
- Elég talpraesettnek tűnik *jegyzi meg, amit ebben a pár percben levont kísérőjéről.*Biztosan megbirkózott vele… de mi lett a lánnyal? *szürkészöld szemei kíváncsi pillantással fürkészik a zöldeket. Csak mikor saját története kerül szóba, akkor pirul el, s süti le szemit.*
- Nem tolakodó… illetve… csak… *Pillája visszarebben, s szabad kezével végigsimít hajának jobb copfján, mely éppen előre lóg. Ujjait belefúrja néhányszor, majd sóhajt. * Rossz üzletet kötött az apám, vagy behúzták a csőbe… szerintem az utóbbi. *Húzza el barackszínű ajkait.* Véletlenül az üzlettárs nem szenvedett kárt, ellenben felajánlotta, hogy feleségül vesz. *Többnyire így is volt, csak azt nem fejti ki, hogy az üzlettárs már korábban is ostromolta az apját eme kegyes lépéssel, de amíg nem csődöltek, nem hajlott rá a szigorú Mozecka úr. Erről egyébként sem tudhatna, ha nem hallotta volna teljesen véletlenül, mikor rossz szokásához híven kíváncsiskodott. Ezt a szokását csak a várossal kezdi, ha nem is levetkőzni teljesen, de ésszerű keretek közt tartani.
Persze biztosan sok szökött menyasszony szaladgál Lanawin földjén, ami másnak talán csak egy legyintés, de neki pillanatnyilag nagyon is kellemetlen. Ezért fürkészi félve a jóképű idegent, vajon mit gondol róla, s ha gondol is, vajon kiül-e az arcára, ha netán elítéli?*
- Lehet, hogy ismeri. Nairada Cray'ra –nak hívják a barátnőmet. *Ezt az információt kevésbé félve osztja meg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10307-10326