Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 353 (7041. - 7060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7060. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-11-01 14:39:12
Üzenet elküldve: 2018-11-01 14:39:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*A magány érzése olyan súllyal nehezedik rá, amelyet nem képes elviselni. Lassan kényszerül térdre, s az ellen, ami belülről jön, nem véd a lelke köré vont páncél. Mindez benne van, mélyen benne, mely eddig szunnyadt, jégpáncél fedte, ám most elemi erővel tör a felszínre, szétzúzva a csuhátlan csuhás érzéketlenségének várát.
A madár. A holt-eleven madár tekintete fekete kútként sötétlik előtte, s mintha minden baj forrása ő volna. Az a semmirekellő kis szárnyas, akit még ő emelt fel a templom tövéből, majd Xotara hantolt el a temetőnél, hogy örök nyugalma legyen. Most éppen ő tör az életére, kínozza a magány érzésével.
De elég volt. Az elf állásba küzdi magát, vicsorogva köpi szembe sorsát. Egykor mellette volt halandókat lát, olyanokat is, akiket már talán el is feledett, ám most mind őt vádolják és róják rá a magány stigmáit.
Üvöltve néz szembe a hangos károgással felelő madárral, ami megindul felé, szárnyainak csapását megsokszorozni látszik a rájuk boruló sötétség. A hangok is megerősödnek. A csuhátlan csuhás pedig két kézre fogja a wegtoreni pengét, maga mögé emeli, a meztelen penge a föld felé mutat, lábait könnyedén berogyasztja, úgy várja az összecsapást az előholt szárnyassal. A temetőben nem tudta visszaküldeni szentségtelen gazdáihoz, ám most másképp lesz, a Fákban Lakó úgy segélje.*
- Gyere.
*Ha valóban nekiszáll, akkor igyekszik gyorsaságát kihasználva félrelépni, majd egy haránt irányú vágással kettészelni a lecsapni kész szárnyast a levegőben. Hogy sikerül-e, azt azért megnézi.
Aztán megérkezik a többi madár, száz és száz szárnyas halál, melyek hátrálásra kényszerítik a csuhátlan csuhást. Valójában nem tudja, mit lehetne tenni, a piactér szélén nincs sok lehetőségük elbújni a záporozó támadások elől. Sokan a szekerek alá húzódtak, Xotarát nem látja. Valószínűleg ennyi madár ellen nem segítene, ha csak vakon vagdosná a levegőt. Biztos eltalálna párat, de nem segítene rajtuk sokat. Arra azért ügyel, hogy a mesterpengével magát védje, balját az arca elé emeli, bár a csuklya és a kendő védi valamicskét a fejét, a szemeit mégsem hagyná.
Úgy tűnik, kis szövetségük ereje nehezen birkózik a sötétség szolgáinak praktikáival.*
*A magány érzése olyan súllyal nehezedik rá, amelyet nem képes elviselni. Lassan kényszerül térdre, s az ellen, ami belülről jön, nem véd a lelke köré vont páncél. Mindez benne van, mélyen benne, mely eddig szunnyadt, jégpáncél fedte, ám most elemi erővel tör a felszínre, szétzúzva a csuhátlan csuhás érzéketlenségének várát.
A madár. A holt-eleven madár tekintete fekete kútként sötétlik előtte, s mintha minden baj forrása ő volna. Az a semmirekellő kis szárnyas, akit még ő emelt fel a templom tövéből, majd Xotara hantolt el a temetőnél, hogy örök nyugalma legyen. Most éppen ő tör az életére, kínozza a magány érzésével.
De elég volt. Az elf állásba küzdi magát, vicsorogva köpi szembe sorsát. Egykor mellette volt halandókat lát, olyanokat is, akiket már talán el is feledett, ám most mind őt vádolják és róják rá a magány stigmáit.
Üvöltve néz szembe a hangos károgással felelő madárral, ami megindul felé, szárnyainak csapását megsokszorozni látszik a rájuk boruló sötétség. A hangok is megerősödnek. A csuhátlan csuhás pedig két kézre fogja a wegtoreni pengét, maga mögé emeli, a meztelen penge a föld felé mutat, lábait könnyedén berogyasztja, úgy várja az összecsapást az előholt szárnyassal. A temetőben nem tudta visszaküldeni szentségtelen gazdáihoz, ám most másképp lesz, a Fákban Lakó úgy segélje.*
- Gyere.
*Ha valóban nekiszáll, akkor igyekszik gyorsaságát kihasználva félrelépni, majd egy haránt irányú vágással kettészelni a lecsapni kész szárnyast a levegőben. Hogy sikerül-e, azt azért megnézi.
Aztán megérkezik a többi madár, száz és száz szárnyas halál, melyek hátrálásra kényszerítik a csuhátlan csuhást. Valójában nem tudja, mit lehetne tenni, a piactér szélén nincs sok lehetőségük elbújni a záporozó támadások elől. Sokan a szekerek alá húzódtak, Xotarát nem látja. Valószínűleg ennyi madár ellen nem segítene, ha csak vakon vagdosná a levegőt. Biztos eltalálna párat, de nem segítene rajtuk sokat. Arra azért ügyel, hogy a mesterpengével magát védje, balját az arca elé emeli, bár a csuklya és a kendő védi valamicskét a fejét, a szemeit mégsem hagyná.
Úgy tűnik, kis szövetségük ereje nehezen birkózik a sötétség szolgáinak praktikáival.*
7059. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-31 22:42:22
Üzenet elküldve: 2018-10-31 22:42:22
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A sötételf lány elrugaszkodása közben ügyetlenül megbotlik. Az ugrásból, így lesz esés, ami még így is eléri célját. A holttest-rángató termetéből ítélve, nehéz lett volna, vagy legalább is nagyon szerencsétlennek kellett volna lennie Xotarának, hogy ne essen rá. Árnytörő hősnőnk nem is fogja fel, hogy milyen lényre érkezett. Vörös köd borítja elméjét ezért, mondhatni, Esze még mindig házon kívül van.
Azt főleg nem érzékeli, hogy a többiekkel mi történik, milyen sorscsapások érik őket. Nem hallja a károgó madár rajt. Nem tudatosul benne, hogy a kékvérű "elf" nő is csatlakozik hozzájuk, ahogy a harcra készülő Quantallhoz lép. Pycta kínjaiból, amiktől még a rendíthetetlen szélsebes elf is képes magába roskadni – szó szerint és átvitt értelemben is –, se észlelhet semmit.
Ösztönlény hősnőnk egy dolgot érzékel, azt az istentelen, átható bűzt, amit a lény áraszt magából, mint valami több hatos, rothadó vízi hulla, ami éppen most vetődött a partra. Az arcába kapott furcsa hörögve vonyítás is, csak elmosódott, tompa hang szösszenetként jut el hozzá. Ha Xotara egy tiszta-vérű elf lenne, akkor minden bizonnyal, a vonyítás frekvenciája fájdalmasan hasítaná hallását, amitől talán észhez térhetne, és védekezve oldalra lefordulna, de érzékeny hallás híján, ez nem történhet meg. A förtelmes, szőrös, büdös lény magához ragadja és karmaival végig marja a felkarját. A sötételf lány karjából vér fakad, ami pont olyan színű, mint a kékvérű nőé, vagy Han nővéré.
Xotara nem egy finnyás természet. A gyomorforgató vízi hullaszagtól, amibe most már a vér szaga is belevegyül, nem adja ki a vadkan-pecsenyés gyomortartalmát. Pedig, lehet a védekezésben ugyancsak a segítségére lehetett volna ez a tényező. De valami, ami mindig a sötételf lány segítségére van, ha úgy tűnik, hogy szorul a hurok a nyaka körül, az most is segít rajta. Ez pedig nem más, mint a fájdalom, ami sebzett felkarjából ered. Ahogy apja is mindig mondta neki; „A fájdalom barát. Jó barát. Éberebb leszel tőle és dühös. Továbbá elárulja, ha komolyabban megsérültél. És tudod mi a legjobb a fájdalomban? Abból érzed, hogy még élsz.”
Árnytörő hősnőnk feje kitisztul, eloszlik a vörös köd, és immár éberen néz farkasszemet a sárga szemű vöröses lénnyel. Érzékei is mind egyszerre robbannak be. Hallja a madár rajt, a sikolyokat, a menekülő tömeget, és Pycta éppen ekkor felhangzó velőtrázó csatakiáltását is. Érzi kezei alatt a szőrös lényt, ahogy azt is, hogy nem tud lefordulni róla, mert az karjaival tartja, tehát ismételten csak a támadás marad, mint védekezés. Látja, ahogy a szörnyeteg feje harapásra lendül, de ezzel egyidőben lendül Xotara ökle is, hogy lény pofájába üssön, amit azonnal a másik ökle követ. Nincs ideje segítségért kiáltani, csak cselekedni, de a többiek is láthatják, hogy mi történik. Ha sikerül megakadályozni a harapást és a szörnyeteg elengedné, akkor azonnal lefordul, és igyekszik hanyatt úgy fordulni, hogy pofán rúgja a szörnyet. Ha ütésekkel nem sikerül megakadályozni a harapást, akkor a sötételf lány hirtelen felrántja jobb térdét, hogy ágyékon térdelje a lényt, persze Xotara csak remélheti, hogy van neki olyan.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.31 22:57:56
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A sötételf lány elrugaszkodása közben ügyetlenül megbotlik. Az ugrásból, így lesz esés, ami még így is eléri célját. A holttest-rángató termetéből ítélve, nehéz lett volna, vagy legalább is nagyon szerencsétlennek kellett volna lennie Xotarának, hogy ne essen rá. Árnytörő hősnőnk nem is fogja fel, hogy milyen lényre érkezett. Vörös köd borítja elméjét ezért, mondhatni, Esze még mindig házon kívül van.
Azt főleg nem érzékeli, hogy a többiekkel mi történik, milyen sorscsapások érik őket. Nem hallja a károgó madár rajt. Nem tudatosul benne, hogy a kékvérű "elf" nő is csatlakozik hozzájuk, ahogy a harcra készülő Quantallhoz lép. Pycta kínjaiból, amiktől még a rendíthetetlen szélsebes elf is képes magába roskadni – szó szerint és átvitt értelemben is –, se észlelhet semmit.
Ösztönlény hősnőnk egy dolgot érzékel, azt az istentelen, átható bűzt, amit a lény áraszt magából, mint valami több hatos, rothadó vízi hulla, ami éppen most vetődött a partra. Az arcába kapott furcsa hörögve vonyítás is, csak elmosódott, tompa hang szösszenetként jut el hozzá. Ha Xotara egy tiszta-vérű elf lenne, akkor minden bizonnyal, a vonyítás frekvenciája fájdalmasan hasítaná hallását, amitől talán észhez térhetne, és védekezve oldalra lefordulna, de érzékeny hallás híján, ez nem történhet meg. A förtelmes, szőrös, büdös lény magához ragadja és karmaival végig marja a felkarját. A sötételf lány karjából vér fakad, ami pont olyan színű, mint a kékvérű nőé, vagy Han nővéré.
Xotara nem egy finnyás természet. A gyomorforgató vízi hullaszagtól, amibe most már a vér szaga is belevegyül, nem adja ki a vadkan-pecsenyés gyomortartalmát. Pedig, lehet a védekezésben ugyancsak a segítségére lehetett volna ez a tényező. De valami, ami mindig a sötételf lány segítségére van, ha úgy tűnik, hogy szorul a hurok a nyaka körül, az most is segít rajta. Ez pedig nem más, mint a fájdalom, ami sebzett felkarjából ered. Ahogy apja is mindig mondta neki; „A fájdalom barát. Jó barát. Éberebb leszel tőle és dühös. Továbbá elárulja, ha komolyabban megsérültél. És tudod mi a legjobb a fájdalomban? Abból érzed, hogy még élsz.”
Árnytörő hősnőnk feje kitisztul, eloszlik a vörös köd, és immár éberen néz farkasszemet a sárga szemű vöröses lénnyel. Érzékei is mind egyszerre robbannak be. Hallja a madár rajt, a sikolyokat, a menekülő tömeget, és Pycta éppen ekkor felhangzó velőtrázó csatakiáltását is. Érzi kezei alatt a szőrös lényt, ahogy azt is, hogy nem tud lefordulni róla, mert az karjaival tartja, tehát ismételten csak a támadás marad, mint védekezés. Látja, ahogy a szörnyeteg feje harapásra lendül, de ezzel egyidőben lendül Xotara ökle is, hogy lény pofájába üssön, amit azonnal a másik ökle követ. Nincs ideje segítségért kiáltani, csak cselekedni, de a többiek is láthatják, hogy mi történik. Ha sikerül megakadályozni a harapást és a szörnyeteg elengedné, akkor azonnal lefordul, és igyekszik hanyatt úgy fordulni, hogy pofán rúgja a szörnyet. Ha ütésekkel nem sikerül megakadályozni a harapást, akkor a sötételf lány hirtelen felrántja jobb térdét, hogy ágyékon térdelje a lényt, persze Xotara csak remélheti, hogy van neki olyan.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.31 22:57:56
7058. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-31 17:44:39
Üzenet elküldve: 2018-10-31 17:44:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
//Xotara - ügyességpróba - sikertelen//
//Mindenki//
*Egyre közelebbről hallik a hang, már-már kézzel fogható közelségből, olybá tűnik, hogy a süvítő, sivalkodó és nyiszatoló hang gazdáját hamarosan talán már kézzel foghatják. Közben a menetben sem áll meg az élet, s a szekérről lefelé rángatott gyermek holtteste, már csak tarkóján támaszkodik a szélén. Xotara kivetkőzik magából, kívülről persze ez kevésbé, azonban, akik jól ismerik a szókimondó és őszinte természetét, talán furcsának találhatják a csendet, ami a sötételfet körbeveszi. Be lehet tudni a koncentrációnak, azonban másnak is.*
//Xotara//
*Pillanatnyi megfontolás után, villámgyorsan veti át magát a szekéren, miközben a papok rettegve bújnak össze alatta. Xotara gyakorlott mozdulatokkal indul meg, azonban a keresztben fektetett tetemeken átugrálni, főleg néhány lépésben nem egyszerű dolog, még egy olyan gyakorlott mélységinek sem. Az utolsó holtestben akad el egy leheletnyit a lába, így ugrás helyett esésben érkezik, azonban pont a megfelelő helyre, ugyanis a gyermek testét elrabolni próbáló szerzetre pont ráesik. Pihe-puha lágyság, amit először megérez, látni egyelőre nem látja, mert arccal előre botlik bele. Mintha az egész testét szőr borítaná. A lény a meglepetéstől felvonyít, de nem élesen és magasan, mint a kutyák, hanem mélyen és hörgőn, mint a halálán lévő ember. Xotara értelmes szót nem hallhat, furcsa módon csak a lény felsőtestét érzi és, hogy karmos kezeivel szántja végig felkarját. Ahogyan magához öleli a lányt, Xotara penetráns bűzt érezhet, amely annyira visszataszító, melyet talán még nem érzett soha, esetleg a gyomra is felfordul egy pillanatra, bár a késztetés leküzdhető. Ha a lány fejét felemeli egy rémálom tárul elé, mert pont a lény arcába figyel, aki tágra nyitott sárga, apró fekete írisz tekintettel vissza rá. Borzasztó széles a szája, talán egészen oldalt, hegyes füléig ér, kissé vöröses földes bőrszíne mellé szájából két oldalt fentről kilógó hosszú és hegyes szemfogai árulkodhatnak szokásairól. Rövid szemezés után a fejét hátrahajtja, egyértelműen látszik, hogy fogait kívánja a sötételfbe mélyeszteni.*
//Hanloren//
*Hanloren hősiesen ismét védelembe veszi a papokat, azonban ezúttal nem éri kellemetlen meglepetés. A hangzavar egyre jobban hallatszik, már-már fülsiketítő, vagy inkább fültépő. Ha jobban fülel kissé olyan, mintha rekedten károgó és vijjogó madárcsapat érkezne tömegesen. De vajon mit akarhatnak? Madarak lennének?*
//Quantall, Natalayda//
*A sötételf nem bízza a véletlenre, s talán maradék idejét arra szánja, hogy képességeit növelje. Sikeresen megissza a varázsitalt, s lassan érzi, hogy reflexei javulnak, lábai stabilabbak lesznek, önbizalma megerősödhet, bár tény, hogy a közeledő hangzavar sok jót nem sejthet. Most már, immár kirántott karddal felfigyelhet Xotarára is, aki maga alá temet egy beazonosíthatatlan, fáklyák fényében vörös színű valamit. Az orrfacsaró bűzt is érezheti. Akár segíthetne is, de Xotara jelenleg takarja a lényt, így csak néhány külső jellemzőjéről és hangjáról képes meggyőződni, emellett az érkező Natalaydával is szembesül, akinek sikerül elérnie hozzá, bár lehet, hogy most már ezt nem gondolja olyan kiváló ötletnek. Véres ruházatáról látszik, hogy nem volt ezidáig sem egyszerű napja, most megtapasztalhatja a szörnyűséget egy új formában. A bűzt, a hangzavart, a lényt.*
//Pycta//
*Csend és magány. Cseppkövekről csepegő víz zaja a barlangban. Elméjébe fúródó hideg tekintet, s vigyorogni látszó csőr, mely maga a gonoszság. Tátog ugyan, de hallani nem hallja, furcsa módon a szél is eláll. Nem vesz észre semmit a körülötte zajló dolgokból, Xauzur hiába morran, hiába szól, hiába figyelmeztet. A wegtoreni mesterpenge földbe állított pengéjén a fáklyafény tükröződik, ahogyan remegő térdei is a földön csattannak. Hideget érez, elhagyatottságot és a mérhetetlen magányt. Mintha nem létezne senki más a földön, csak ő egyes-egyedül a fáklyákkal teli tűzdelt sötétben. Jóllehet félelmet nem tapasztal, holott a madár tekintete folyamatosan rá szegeződik, s miképp az elf fokozatosan ereszkedik térdre, úgy fordul oldalra az ő feje is, immár természetellenes szögben szinte átfordulva a nyakán figyel. Szárnyait kitárva kezd hirtelen borzasztó és folytonos károgásba.*
- Kárkárkárkárkárkárkárkárkárkárkárkárkárkár!! *Bosszantó és idegesítő a hang, de csak Pycta hallja, miközben lassan elemészti az egyedüllét. Elméjébe képek villannak be korábbi életéről, a vacsorákról, az ültetésről, a búcsúról, a szerelmekről. Ydriss, Kharasshi, Delathar, Darenn, Lyzendra, Kagaenae és sorban kikkel eddig csak találkozott. A mantrát mormolja, bár talán észre sem veszi, utolsó határozott üvöltésére a madár felé, borzalmasan elnyújtott és suttogó, lehelő, sziszegő hangon érkezik a válasz:*
- Eeeeegy szzzeeeeenki vaaaaaaaaagy!!! *Ebben a pillanatban indul el a madár Pycta felé, kitárt szárnyakkal, sötétlő gonosz tekintettel és kitárt csőrrel.*
//Mindenki//
*A temetési menet után sétáló szerzetek között kitör a pánik. Az őket követő emberek egymást letaposva igyekeznek menekülni az erősödő hangtól, aztán megérkezik az első madár. Csőrével előre csap le, s szúr az egyik gyermek fejébe, melyből kiserken a vér. Keservesen kezd sírni, de mellett sétáló anyja talán hangosabban sikolt fel. Aztán érkezik a második, mely Natalayda mellé csap be. Aztán a harmadik, aztán a negyedik, aztán az ötödik. A kandeláberek fénye lassan elhomályosul a madártömegtől, melyek feketéllő teste szinte kitakarja az utca gyér világítását. Nem nézik hová repülnek be, megperzselődött toll szaga telíti be az éjszakát. Hanlorenék feje felett is kopog már jó néhány, ahogy a szekér keretébe csapódnak. Rengetegen vannak, iszonytatóan rengetegen.*
//Xotara - ügyességpróba - sikertelen//
//Mindenki//
*Egyre közelebbről hallik a hang, már-már kézzel fogható közelségből, olybá tűnik, hogy a süvítő, sivalkodó és nyiszatoló hang gazdáját hamarosan talán már kézzel foghatják. Közben a menetben sem áll meg az élet, s a szekérről lefelé rángatott gyermek holtteste, már csak tarkóján támaszkodik a szélén. Xotara kivetkőzik magából, kívülről persze ez kevésbé, azonban, akik jól ismerik a szókimondó és őszinte természetét, talán furcsának találhatják a csendet, ami a sötételfet körbeveszi. Be lehet tudni a koncentrációnak, azonban másnak is.*
//Xotara//
*Pillanatnyi megfontolás után, villámgyorsan veti át magát a szekéren, miközben a papok rettegve bújnak össze alatta. Xotara gyakorlott mozdulatokkal indul meg, azonban a keresztben fektetett tetemeken átugrálni, főleg néhány lépésben nem egyszerű dolog, még egy olyan gyakorlott mélységinek sem. Az utolsó holtestben akad el egy leheletnyit a lába, így ugrás helyett esésben érkezik, azonban pont a megfelelő helyre, ugyanis a gyermek testét elrabolni próbáló szerzetre pont ráesik. Pihe-puha lágyság, amit először megérez, látni egyelőre nem látja, mert arccal előre botlik bele. Mintha az egész testét szőr borítaná. A lény a meglepetéstől felvonyít, de nem élesen és magasan, mint a kutyák, hanem mélyen és hörgőn, mint a halálán lévő ember. Xotara értelmes szót nem hallhat, furcsa módon csak a lény felsőtestét érzi és, hogy karmos kezeivel szántja végig felkarját. Ahogyan magához öleli a lányt, Xotara penetráns bűzt érezhet, amely annyira visszataszító, melyet talán még nem érzett soha, esetleg a gyomra is felfordul egy pillanatra, bár a késztetés leküzdhető. Ha a lány fejét felemeli egy rémálom tárul elé, mert pont a lény arcába figyel, aki tágra nyitott sárga, apró fekete írisz tekintettel vissza rá. Borzasztó széles a szája, talán egészen oldalt, hegyes füléig ér, kissé vöröses földes bőrszíne mellé szájából két oldalt fentről kilógó hosszú és hegyes szemfogai árulkodhatnak szokásairól. Rövid szemezés után a fejét hátrahajtja, egyértelműen látszik, hogy fogait kívánja a sötételfbe mélyeszteni.*
//Hanloren//
*Hanloren hősiesen ismét védelembe veszi a papokat, azonban ezúttal nem éri kellemetlen meglepetés. A hangzavar egyre jobban hallatszik, már-már fülsiketítő, vagy inkább fültépő. Ha jobban fülel kissé olyan, mintha rekedten károgó és vijjogó madárcsapat érkezne tömegesen. De vajon mit akarhatnak? Madarak lennének?*
//Quantall, Natalayda//
*A sötételf nem bízza a véletlenre, s talán maradék idejét arra szánja, hogy képességeit növelje. Sikeresen megissza a varázsitalt, s lassan érzi, hogy reflexei javulnak, lábai stabilabbak lesznek, önbizalma megerősödhet, bár tény, hogy a közeledő hangzavar sok jót nem sejthet. Most már, immár kirántott karddal felfigyelhet Xotarára is, aki maga alá temet egy beazonosíthatatlan, fáklyák fényében vörös színű valamit. Az orrfacsaró bűzt is érezheti. Akár segíthetne is, de Xotara jelenleg takarja a lényt, így csak néhány külső jellemzőjéről és hangjáról képes meggyőződni, emellett az érkező Natalaydával is szembesül, akinek sikerül elérnie hozzá, bár lehet, hogy most már ezt nem gondolja olyan kiváló ötletnek. Véres ruházatáról látszik, hogy nem volt ezidáig sem egyszerű napja, most megtapasztalhatja a szörnyűséget egy új formában. A bűzt, a hangzavart, a lényt.*
//Pycta//
*Csend és magány. Cseppkövekről csepegő víz zaja a barlangban. Elméjébe fúródó hideg tekintet, s vigyorogni látszó csőr, mely maga a gonoszság. Tátog ugyan, de hallani nem hallja, furcsa módon a szél is eláll. Nem vesz észre semmit a körülötte zajló dolgokból, Xauzur hiába morran, hiába szól, hiába figyelmeztet. A wegtoreni mesterpenge földbe állított pengéjén a fáklyafény tükröződik, ahogyan remegő térdei is a földön csattannak. Hideget érez, elhagyatottságot és a mérhetetlen magányt. Mintha nem létezne senki más a földön, csak ő egyes-egyedül a fáklyákkal teli tűzdelt sötétben. Jóllehet félelmet nem tapasztal, holott a madár tekintete folyamatosan rá szegeződik, s miképp az elf fokozatosan ereszkedik térdre, úgy fordul oldalra az ő feje is, immár természetellenes szögben szinte átfordulva a nyakán figyel. Szárnyait kitárva kezd hirtelen borzasztó és folytonos károgásba.*
- Kárkárkárkárkárkárkárkárkárkárkárkárkárkár!! *Bosszantó és idegesítő a hang, de csak Pycta hallja, miközben lassan elemészti az egyedüllét. Elméjébe képek villannak be korábbi életéről, a vacsorákról, az ültetésről, a búcsúról, a szerelmekről. Ydriss, Kharasshi, Delathar, Darenn, Lyzendra, Kagaenae és sorban kikkel eddig csak találkozott. A mantrát mormolja, bár talán észre sem veszi, utolsó határozott üvöltésére a madár felé, borzalmasan elnyújtott és suttogó, lehelő, sziszegő hangon érkezik a válasz:*
- Eeeeegy szzzeeeeenki vaaaaaaaaagy!!! *Ebben a pillanatban indul el a madár Pycta felé, kitárt szárnyakkal, sötétlő gonosz tekintettel és kitárt csőrrel.*
//Mindenki//
*A temetési menet után sétáló szerzetek között kitör a pánik. Az őket követő emberek egymást letaposva igyekeznek menekülni az erősödő hangtól, aztán megérkezik az első madár. Csőrével előre csap le, s szúr az egyik gyermek fejébe, melyből kiserken a vér. Keservesen kezd sírni, de mellett sétáló anyja talán hangosabban sikolt fel. Aztán érkezik a második, mely Natalayda mellé csap be. Aztán a harmadik, aztán a negyedik, aztán az ötödik. A kandeláberek fénye lassan elhomályosul a madártömegtől, melyek feketéllő teste szinte kitakarja az utca gyér világítását. Nem nézik hová repülnek be, megperzselődött toll szaga telíti be az éjszakát. Hanlorenék feje felett is kopog már jó néhány, ahogy a szekér keretébe csapódnak. Rengetegen vannak, iszonytatóan rengetegen.*
7057. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-30 19:48:07
Üzenet elküldve: 2018-10-30 19:48:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Naty//
*Dromel eltűnik, és nem is érdekli, menjen csak. Mielőtt a nő elmenne, kivesz a kabátzsebéből egy apró szütyőt miben 1573 arany található, és Natalayda Mozecka kezébe adja.
*
- Ezeket is vidd, még jók lesznek valamire.
~Ha másra nem, majd eladja.~
*Leakasztja az oldaláról a kardot, és mellé csapja az tőreit is.*
- Vigyázz magadra.
*Még mielőtt Naty reagálhatna valamit, eltűnik a piaci tömegben.*
*Dromel eltűnik, és nem is érdekli, menjen csak. Mielőtt a nő elmenne, kivesz a kabátzsebéből egy apró szütyőt miben 1573 arany található, és Natalayda Mozecka kezébe adja.
*- Ezeket is vidd, még jók lesznek valamire.
~Ha másra nem, majd eladja.~
*Leakasztja az oldaláról a kardot, és mellé csapja az tőreit is.*
- Vigyázz magadra.
*Még mielőtt Naty reagálhatna valamit, eltűnik a piaci tömegben.*
7056. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-30 09:17:27
Üzenet elküldve: 2018-10-30 09:17:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Fejét hol egyik, hol másik elf felé fordítja. Aleimord megjegyzésére Dromel valóban faképnél hagyja őket, még úgy is, hogy Natalayda mögötte lel valamiféle biztonságra. Aleimord nem reagál, hagyja elmenni fiát, aztán Natlaydára sem figyel már. Talán ő is a vonuló népeket figyeli, ahogyan a szőke lány. Abban a pillanatban pillantja meg a sötételf vándorvarázslót a koporsó alatt, akinek látványára egyszerre derül fel, és egyszerre szégyenkezik a jelen állapota miatt. Aleimordtól kapott kabáttal a vállán, mely nem sokat javít a véres kinézetén a menettel tart, egyre sodródva, kerülgetve az embereket, hogy Quantall közelébe jusson. Aleimordról sem feledkezik meg, de a férfi néhány lépés után eltűnik a szeme elől. Vissza indulni már nem mer, nehogy elkeveredjen így a menet mellett botladozik.
A sivalkodó furcsa hangokat Natlayda is hallja, körül is néz, belemar a félelem. Másképp, mint eddig. Nem úgy, ahogy a kisgyermek keze alatt a pánik tépte. Ez egészen mélyreható, sötét félelem.
Az egyensúlyából kibillentett szőke szépség behúz a menetbe, éppen mikor az élen járó szőke elf térdre rogyik.*
- Quantall... *szól remegőn, cincogón, ha sikerül beverekednie magát a vonulásba, és eléri a sötételf fiút. Így, hogy Aleimordot is elsodorta az ember áradat, Dromelt sem látja, az egyetlen felé húz, akit ismer. És akiben bízik. A hős sötételfhez.
Tőreit pedig a köpeny alatt továbbra is úgy szorongatja, mint ha nem tudna nélkülük élni.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.30 09:27:38
*Fejét hol egyik, hol másik elf felé fordítja. Aleimord megjegyzésére Dromel valóban faképnél hagyja őket, még úgy is, hogy Natalayda mögötte lel valamiféle biztonságra. Aleimord nem reagál, hagyja elmenni fiát, aztán Natlaydára sem figyel már. Talán ő is a vonuló népeket figyeli, ahogyan a szőke lány. Abban a pillanatban pillantja meg a sötételf vándorvarázslót a koporsó alatt, akinek látványára egyszerre derül fel, és egyszerre szégyenkezik a jelen állapota miatt. Aleimordtól kapott kabáttal a vállán, mely nem sokat javít a véres kinézetén a menettel tart, egyre sodródva, kerülgetve az embereket, hogy Quantall közelébe jusson. Aleimordról sem feledkezik meg, de a férfi néhány lépés után eltűnik a szeme elől. Vissza indulni már nem mer, nehogy elkeveredjen így a menet mellett botladozik.
A sivalkodó furcsa hangokat Natlayda is hallja, körül is néz, belemar a félelem. Másképp, mint eddig. Nem úgy, ahogy a kisgyermek keze alatt a pánik tépte. Ez egészen mélyreható, sötét félelem.
Az egyensúlyából kibillentett szőke szépség behúz a menetbe, éppen mikor az élen járó szőke elf térdre rogyik.*
- Quantall... *szól remegőn, cincogón, ha sikerül beverekednie magát a vonulásba, és eléri a sötételf fiút. Így, hogy Aleimordot is elsodorta az ember áradat, Dromelt sem látja, az egyetlen felé húz, akit ismer. És akiben bízik. A hős sötételfhez.
Tőreit pedig a köpeny alatt továbbra is úgy szorongatja, mint ha nem tudna nélkülük élni.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.30 09:27:38
7055. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-30 08:00:05
Üzenet elküldve: 2018-10-30 08:00:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
*A varázslat sikerül. Most nem sikerül olyan jól. Talán a helyzetük rosszabb. Kiadja az utasításokat majd kinyitja a szemét. Akárhonnan is jön az ellenség, ami szinte szó szerint körülveszi őket neki amennyire csak tudja felkészülten kell fogadnia. Az egyik kardját visszateszi a hüvelyébe, de nem engedi el. Ha varázsolni szeretne legalább egy szabad keze legyen. Ezen kívül valami mást is szeretne. Szabad kezével a zsebébe nyúl, kivesz onnan egy varázsitalt amit az ilyen helyzetekre tett el, dugót a szájával húzza ki és issza meg. Szeretné hinni, hogy azzal majd sikerül egy kicsit jobb eredménnyel túlélni a rájuk váró veszélyt. A többiek furán viselkednek. Az eddig kiállhatatlan fickó harci üvöltéssel várja az ellent és a mélységi lány is eltűnik valahol hátul. Quantall elhajítja az üveget és egy szabad kézzel, meg kardal a kezében várja az ellenséget.*
~Wylnurana vigyázz ránk, kérlek!~
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
*A varázslat sikerül. Most nem sikerül olyan jól. Talán a helyzetük rosszabb. Kiadja az utasításokat majd kinyitja a szemét. Akárhonnan is jön az ellenség, ami szinte szó szerint körülveszi őket neki amennyire csak tudja felkészülten kell fogadnia. Az egyik kardját visszateszi a hüvelyébe, de nem engedi el. Ha varázsolni szeretne legalább egy szabad keze legyen. Ezen kívül valami mást is szeretne. Szabad kezével a zsebébe nyúl, kivesz onnan egy varázsitalt amit az ilyen helyzetekre tett el, dugót a szájával húzza ki és issza meg. Szeretné hinni, hogy azzal majd sikerül egy kicsit jobb eredménnyel túlélni a rájuk váró veszélyt. A többiek furán viselkednek. Az eddig kiállhatatlan fickó harci üvöltéssel várja az ellent és a mélységi lány is eltűnik valahol hátul. Quantall elhajítja az üveget és egy szabad kézzel, meg kardal a kezében várja az ellenséget.*
~Wylnurana vigyázz ránk, kérlek!~
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az ügyességet a következő két körre.
7054. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-30 00:55:14
Üzenet elküldve: 2018-10-30 00:55:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*A szél máskor jó ismerős volna, de ezúttal valami egészen sötét előjellel párosul, mellyel együtt olyan rossz ómen, amelyet nem kívánna most senkinek. A mesterpenge már meztelenül, mozdulatlanul várja, kit állít vele szembe a sötétség, de egyelőre még nincs, akiben megmártózhatna.
A csuhátlan csuhás rezzenéstelen tekintettel figyel, kicsit előre, maga elé, így fürkészve mindent maga körül. Nem csak haragoszöld tekintetével és éles elf hallásával igyekszik felmérni a környezetét és a veszélyeket, hanem egész lénye, egész teste érzékel most, hogy a leghatékonyabban foghassa be a jeleket.
Aztán a madár ragadja magához a figyelmét, s szinte azonnal rabul is ejti, megfeszülnek az izmai, ujjai kifehérednek a wegtoreni kard markolatán, állkapcsán a kendő alatt megmozdul egy izom.
Mélysötét kút az a szempár, túlvilági és átkozott, szinte elmerül benne, miközben olyan érzés keríti hatalmába, amely nem kívülről érkezik, így a páncél, mely lelkét védené a behatásoktól, a páncél, mellyel az Erdő Szíve vértezte fel hívét, semmit sem ér.
Magányt érez. Szörnyű, kínzó és elviselhetetlen magányt. Az egyedüllét érzése szinte letaglózza. Az anyagi világban, a zúgás kellős közepén, a szekér mellett álló csuhátlant elf térdei megrogynak, majd az elkendőzött arcú hosszúéletű térdre rogy. A mesterpengén kell megtámaszkodnia, hogy ne zuhanjon előre. Xauzur, ki eddig a veszély forrását kereste, halk morgással fordul társa felé, tépőfogait kivillantva adja tudtára, mennyire nincs ínyére, hogy gondolatai nem a küldetés végrehajtása körül forognak.
A csuhátlan csuhás viszont szenved. Egyszerre szakad rá minden érzés, mely magányát erősíti. Aenae elvesztése, az utolsó vita, amely szétszakította őket. A topázszeműről azóta sem tudja, merre jár, szereti-e még vagy már más oldalán keresi a boldogságot. Lyzendra, a határozott és erős elf lány, me'ochass, ki nővére és barátja egyszerre, akire mindent egyszerűen ráborított, amikor elhagyta Vadvédet. Umon, az átkozott szerzetes, akinek barátságát ajándékozta, mégis képes lett volna elvenni az életét, amikor megsebezte szerelmét. Aztán pedig búcsú nélkül hagyta ott őt is, mintha mit sem jelentene az a sok kaland, mit együtt éltek át. Pyr, a fiatal tündér, aki valószínűleg még mindig a büntetésének igáját nyögi, mellyel sújtotta a Fákban Lakó nevében. Őt is cserben hagyta, mint mindenki mást, amikor szó és magyarázat nélkül kelt útra a Mágustoronytól. És még sokan mások, Seles, Sadmyr, Bayde, Leon és a legszomorúbb, hogy nem is emlékszik mindenki nevére, mert semmi sem létezik számára már, csak a küldetés és az Erdő Szívének parancsai.
Bár alig evett valamit, mégis gyomrának tartalma visszakívánkozik, mintha beteg volna. Öklével a porba sújt, előtte egyre növekvő agresszióval borzolja hátán a szőrt az irbisz, az Erdő Szíve nem tűri az ellentmondást és a tespedést hívétől.*
- Nem ököl vagyok, hanem kar, mely az ütést indítja... *Szűri a fogai közt a szavakat. Édes ízt érez a szájában, talán elharapta a nyelvét.*
- Nem kar vagyok, hanem test, melyhez a kar tartozik... *Folytatja, ahogy kínlódva, a pengére támaszkodva állásba tornázza magát, de lábai még gyengék.*
- Nem test vagyok, hanem szellem, mely az erdőből ered... *A kendő alatt vicsorogva néz szembe az előtte vicsorgó irbisszel, most olyanok, mint két testvér.*
- Az erdő része vagyok... *Kiált rá Xauzurra, mire az erdei ragadozó abbahagyja a morgást és visszafordul a közeledő sötétség felé.*
- Az erdő ökle vagyok! *Ordítja bele a sötétségbe, az élőholt madár kút-fekete tekintetébe a szavakat a csuhás, talán még soha nem hallotta senki így kiáltani, még Xotara sem. Széttárt karokkal hívja párbajra a sötétséget, legyenek azok Sa'Tereth holt-eleven zsoldosai, egy sírjából előmászott madár vagy szellemek. Ez a küldetés csak az Erdő Szívének győzelmével vagy a csuhás halálával végződhet.*
*A szél máskor jó ismerős volna, de ezúttal valami egészen sötét előjellel párosul, mellyel együtt olyan rossz ómen, amelyet nem kívánna most senkinek. A mesterpenge már meztelenül, mozdulatlanul várja, kit állít vele szembe a sötétség, de egyelőre még nincs, akiben megmártózhatna.
A csuhátlan csuhás rezzenéstelen tekintettel figyel, kicsit előre, maga elé, így fürkészve mindent maga körül. Nem csak haragoszöld tekintetével és éles elf hallásával igyekszik felmérni a környezetét és a veszélyeket, hanem egész lénye, egész teste érzékel most, hogy a leghatékonyabban foghassa be a jeleket.
Aztán a madár ragadja magához a figyelmét, s szinte azonnal rabul is ejti, megfeszülnek az izmai, ujjai kifehérednek a wegtoreni kard markolatán, állkapcsán a kendő alatt megmozdul egy izom.
Mélysötét kút az a szempár, túlvilági és átkozott, szinte elmerül benne, miközben olyan érzés keríti hatalmába, amely nem kívülről érkezik, így a páncél, mely lelkét védené a behatásoktól, a páncél, mellyel az Erdő Szíve vértezte fel hívét, semmit sem ér.
Magányt érez. Szörnyű, kínzó és elviselhetetlen magányt. Az egyedüllét érzése szinte letaglózza. Az anyagi világban, a zúgás kellős közepén, a szekér mellett álló csuhátlant elf térdei megrogynak, majd az elkendőzött arcú hosszúéletű térdre rogy. A mesterpengén kell megtámaszkodnia, hogy ne zuhanjon előre. Xauzur, ki eddig a veszély forrását kereste, halk morgással fordul társa felé, tépőfogait kivillantva adja tudtára, mennyire nincs ínyére, hogy gondolatai nem a küldetés végrehajtása körül forognak.
A csuhátlan csuhás viszont szenved. Egyszerre szakad rá minden érzés, mely magányát erősíti. Aenae elvesztése, az utolsó vita, amely szétszakította őket. A topázszeműről azóta sem tudja, merre jár, szereti-e még vagy már más oldalán keresi a boldogságot. Lyzendra, a határozott és erős elf lány, me'ochass, ki nővére és barátja egyszerre, akire mindent egyszerűen ráborított, amikor elhagyta Vadvédet. Umon, az átkozott szerzetes, akinek barátságát ajándékozta, mégis képes lett volna elvenni az életét, amikor megsebezte szerelmét. Aztán pedig búcsú nélkül hagyta ott őt is, mintha mit sem jelentene az a sok kaland, mit együtt éltek át. Pyr, a fiatal tündér, aki valószínűleg még mindig a büntetésének igáját nyögi, mellyel sújtotta a Fákban Lakó nevében. Őt is cserben hagyta, mint mindenki mást, amikor szó és magyarázat nélkül kelt útra a Mágustoronytól. És még sokan mások, Seles, Sadmyr, Bayde, Leon és a legszomorúbb, hogy nem is emlékszik mindenki nevére, mert semmi sem létezik számára már, csak a küldetés és az Erdő Szívének parancsai.
Bár alig evett valamit, mégis gyomrának tartalma visszakívánkozik, mintha beteg volna. Öklével a porba sújt, előtte egyre növekvő agresszióval borzolja hátán a szőrt az irbisz, az Erdő Szíve nem tűri az ellentmondást és a tespedést hívétől.*
- Nem ököl vagyok, hanem kar, mely az ütést indítja... *Szűri a fogai közt a szavakat. Édes ízt érez a szájában, talán elharapta a nyelvét.*
- Nem kar vagyok, hanem test, melyhez a kar tartozik... *Folytatja, ahogy kínlódva, a pengére támaszkodva állásba tornázza magát, de lábai még gyengék.*
- Nem test vagyok, hanem szellem, mely az erdőből ered... *A kendő alatt vicsorogva néz szembe az előtte vicsorgó irbisszel, most olyanok, mint két testvér.*
- Az erdő része vagyok... *Kiált rá Xauzurra, mire az erdei ragadozó abbahagyja a morgást és visszafordul a közeledő sötétség felé.*
- Az erdő ökle vagyok! *Ordítja bele a sötétségbe, az élőholt madár kút-fekete tekintetébe a szavakat a csuhás, talán még soha nem hallotta senki így kiáltani, még Xotara sem. Széttárt karokkal hívja párbajra a sötétséget, legyenek azok Sa'Tereth holt-eleven zsoldosai, egy sírjából előmászott madár vagy szellemek. Ez a küldetés csak az Erdő Szívének győzelmével vagy a csuhás halálával végződhet.*
7053. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-29 20:23:29
Üzenet elküldve: 2018-10-29 20:23:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
-Gyerünk, gyerünk!
*Tereli a gyerekeket, amíg azok valóban el nem vesznek a népek között. Mindenhol jó, de a legkevésbé jó most a szekér közelében.
A sötételf kiáltására ocsúdik, nyitná is a száját válaszra, de a mélységi ábrázatára inkább becsukja. Harcban hasznát nem veszik, ráadásul szeretne elkerülni még egy nyilat a vállába, így megragadja Arenih atya vállát és a szekér felé húzza.*
-Jöjjön atyám, itt nem maradhatunk.
*Tuszkolja az atyát egyre csak, majd ő is bebújik a némiképp óvó szekér védelmébe.*
-Úrnőm, adj nekünk fényedből, világítsd meg nekünk a sötétséget, adj arcot a feketeségnek.
*Suttogja kerekre tágult szemekkel, ahogy haját hátravetve kikukucskál a szekér alól. Ha a sötétség ilyen ütemben tör rájuk, aligha jutnak el épségben a tisztásig.*
-Gyerünk, gyerünk!
*Tereli a gyerekeket, amíg azok valóban el nem vesznek a népek között. Mindenhol jó, de a legkevésbé jó most a szekér közelében.
A sötételf kiáltására ocsúdik, nyitná is a száját válaszra, de a mélységi ábrázatára inkább becsukja. Harcban hasznát nem veszik, ráadásul szeretne elkerülni még egy nyilat a vállába, így megragadja Arenih atya vállát és a szekér felé húzza.*
-Jöjjön atyám, itt nem maradhatunk.
*Tuszkolja az atyát egyre csak, majd ő is bebújik a némiképp óvó szekér védelmébe.*
-Úrnőm, adj nekünk fényedből, világítsd meg nekünk a sötétséget, adj arcot a feketeségnek.
*Suttogja kerekre tágult szemekkel, ahogy haját hátravetve kikukucskál a szekér alól. Ha a sötétség ilyen ütemben tör rájuk, aligha jutnak el épségben a tisztásig.*
7052. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-29 16:18:29
Üzenet elküldve: 2018-10-29 16:18:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Árnytörő hősnőnk ösztönlény mivoltában csak áll némán előre meredve, két kézzel markolva a szekérrúdját, ami lassan kicsúszik elernyedő kezei közül. A többiekből és a környezetéből még mindig csak nagy vonalakban képes érzékelni valamit, a részletek elvesznek előle, de ekkor némi rezdülést érez meg végigszaladni a rúdon, mire azonnal erősebben rámarkol. Feszült riadalommal kapja hátra mélyzöld szemeit. A látványtól elpattan benne, ami ilyenkor el szokott. Nem vár senkire és semmire.
A rezzenéstelen tó víztükre alatti mélységből, fehéren tajtékos, hatalmas hullámokkal előtör a vörös sárkányfajzat, a bestia méregzöld szemeivel szikrákat szór. Tüskés taraját borzolva, kitárt szárnyakkal.
Látja, ahogy a halotti lepelbe csavart öt gyermekből az egyiket valaki lefelé rángatja a kocsiról. A sötételf lánynak a menekülés-túlélés ösztönét az erősebb védelmi ösztönei írják felül. Érzelmektől mentesen, mérlegelés nélkül pattan fel a székére, melynek egyik rakoncáján megtámaszkodva ugorja át a holttesteket és veti rá magát az ismeretlen tetem-rángatóra. Szólni nem szól semmit, hiszen egy ragadozó sem jelez prédájának, mielőtt feltépi annak torkát.
Ha sikeresen leterítette a holtest-húzgálót, akkor ösztönösen lendíti ütésre egyik öklét, amit a másik ökle fog követni. Hogy ezután mi történik, arról Xotarának sejtelmes sincsen, hiszen jelenleg nincs is észen.*
*Árnytörő hősnőnk ösztönlény mivoltában csak áll némán előre meredve, két kézzel markolva a szekérrúdját, ami lassan kicsúszik elernyedő kezei közül. A többiekből és a környezetéből még mindig csak nagy vonalakban képes érzékelni valamit, a részletek elvesznek előle, de ekkor némi rezdülést érez meg végigszaladni a rúdon, mire azonnal erősebben rámarkol. Feszült riadalommal kapja hátra mélyzöld szemeit. A látványtól elpattan benne, ami ilyenkor el szokott. Nem vár senkire és semmire.
A rezzenéstelen tó víztükre alatti mélységből, fehéren tajtékos, hatalmas hullámokkal előtör a vörös sárkányfajzat, a bestia méregzöld szemeivel szikrákat szór. Tüskés taraját borzolva, kitárt szárnyakkal.
Látja, ahogy a halotti lepelbe csavart öt gyermekből az egyiket valaki lefelé rángatja a kocsiról. A sötételf lánynak a menekülés-túlélés ösztönét az erősebb védelmi ösztönei írják felül. Érzelmektől mentesen, mérlegelés nélkül pattan fel a székére, melynek egyik rakoncáján megtámaszkodva ugorja át a holttesteket és veti rá magát az ismeretlen tetem-rángatóra. Szólni nem szól semmit, hiszen egy ragadozó sem jelez prédájának, mielőtt feltépi annak torkát.
Ha sikeresen leterítette a holtest-húzgálót, akkor ösztönösen lendíti ütésre egyik öklét, amit a másik ökle fog követni. Hogy ezután mi történik, arról Xotarának sejtelmes sincsen, hiszen jelenleg nincs is észen.*
7051. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-28 12:58:04
Üzenet elküldve: 2018-10-28 12:58:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
//Pycta, Hanloren, Xotara, Quantall és a távozó Elgretol//
*Szél támad fel, s kitartóan fúj, meglebegtetve az ingujjakat, a fáklyák fején lobogó lángokat, de nem oltja ki azokat, így a sötétség ezúttal nem lesz osztályrészük. Hűvösre fordul az idő, valahonnan, tán az erdőszéli tisztásról megfakult, sárga és egyéb színekben játszó falevelek táncolnak be az utcára. Nincs hideg, mégis a szegények szakadt öltözéküket fázósan húzzák össze magukon. A két kisgyermek is dideregve bújik Hanlorenhez.*
- Fázunk, néni! *Motyogják sírósan, aztán a lány kiáltására sikkantva és meglepetten néznek fel rá. Ijedősre váltanak a remegő tekintetek, ahogyan Hanloren sérült vállával terelgeti őket visszafelé. Nem akaródzik menni, Han mellett biztonságosabbnak tűnik, de ellenkezni sem akarnak, mert hamarosan a mögöttük baktató tömegből is baljós és ijedt hangok hallatszanak. Többen az ég felől vélik hallani a hangokat, többen előrefelé mutogatnak, sokan csak rémülten tekintgetnek körbe, egymásra, néhányan összébb tömörülnek. Elgretol, a harcos törp feladja a küzdelmet, néhány bánatos tekintetet kap csupán, bár rövid ideje ismerték, azt is csak látásból, bizonyára ízes beszéde miatt kedvelt figurává vált. Gond nélkül távozhat, még épp időben, a gyanús, körülöttük lézengő figurák szétreppennek közeledtére, talán időlegesen ez a probléma is megoldódott, bár kétségkívül áldozatot is hozott, mert a törp már nem része a bús csapatnak. Pycta szokásához híven kimérten és markánsan, érzelmek nélkül cselekszik. Jóllehet önkéntelenül válhatott vezérré, a többiek akaratlanul is hallgatnak rá. Egyre erősebben hallja a zúgó, zsizsegő hangot, jelenleg úgy tűnik mindenhonnan, de a többieknek is hasonló élménye lehet, a koporsót gond nélkül letehetik. Azonban Pycta másra is felfigyelhet. Bár érzéketlenségének páncéljába bújva kevésbé tűnik fel, de elméjét mintha apró szíjak kötnék gúzsba. Elnehezednek gondolatai, a koncentrálás nehézzé válik. Egyre csak a madárka tekintetét kényszerül figyelni, melyek hideg és sötét nyílásként tátonganak a kis fejen. Szinte elveszni látszik benne, jóllehet fogalma sincs arról, hogy most valójában mit érez. Ennek megítélése rá vár, lehet ez akár ijedtség, vagy félelem, elveszettség, vagy pesszimizmus, lehet öröm, vagy mérhetetlen bánat, akár méla elmúló szerelem. A kismadár oldalra fordítja a fejét, s úgy figyel, tekintetét Pyctáéba fúrja, s nem mozdul a háztetőről. Xotara, a többiekhez hasonlóan pattanásig feszült idegekkel figyel. Arenih szintén nem reagál senkire és semmire, bár ijedt pillantásokat vált a papokkal, úgy látszik fogalmuk sincs, hogy most valójában mi történik. A szekeret is elengedték, immár Xotara fogja csak egyedül, aki furcsa dologra lesz figyelmes. Mintha kicsit megrezdülne a szekér, épp csak egy pillanatra, aztán megint és megint, olyan mintha hátulról rángatná valaki. Ha az érzetre hátrapillant, egyrészt talán Quantall meglepett, feszült tekintetével találkozhat, másrészt észlelheti, hogy a szépen sorban rendezett gyermektetemek közül, az egyik már csak mellkasával van a kordén. Mintha a másik oldalról lefelé rángatnák, lábánál fogva, a mögöttük sétáló tömegből többen felkiáltanak a szekér hátuljára mutogatva:*
- Neeee! Takarodjatok!! *Talán Elgretol távozásával az a rész kissé védtelenné vált. Tekintve, hogy a papok előrébb helyezkednek kissé, emellett a koporsót is tartják, mindebből észre nem vesznek semmit. Quantallt leköti a mágia, mely szerencséjére sikerül. Hasonló élményekben lehet része, mint korábban, erős fejfájást, feszültséget, s a mérhetetlen gonoszt érezheti, mi körbeveszi őket. Ezúttal azonban konkrét pontokat, ellenséget nem tud megkülönböztetni, a feketeséget szinte minden oldalról, egybefüggő masszaként észleli. Nem lehet tudni, hogy utasítására ki és hogyan reagál, de lehet, hogy a sérült Hanloren jól teszi, ha megfogadja kérését, mert az érkező gonosz mérhetetlensége és sokasága Quantall arcára van írva. Talán emiatt is kerüli el figyelmét a szekér hátoldalánál zajló jelenet, cselekedni egyelőre nem tud, a sikeres mágiának ára van. Szerencsére van benne annyi erő, hogy esetleg egy figyelmeztetést kiadjon a többieknek és a tömegnek.
//Dromel, Aleimord, Natalayda//
A zúgó, sivalkodó hangorkánt az érkező hármas is halhatja, tekintve, hogy Dromel is még a gazdagnegyedben tartózkodik, ő is, ahogyan Aleimord és Natalayda is. Meglehetősen védtelennek érezhetik így magukat, kissé távolabb a menettől, mely megtorpanni látszik előttük. Ha még cselekednének, ki-ki a maga módján, mind a menekülésre és a csatlakozásra, védelem keresésére is van idő. De azt érezhetik, hogyha most nem döntenek, vagy a menet, vagy a rettegés rabjává válhatnak.*
//Pycta, Hanloren, Xotara, Quantall és a távozó Elgretol//
*Szél támad fel, s kitartóan fúj, meglebegtetve az ingujjakat, a fáklyák fején lobogó lángokat, de nem oltja ki azokat, így a sötétség ezúttal nem lesz osztályrészük. Hűvösre fordul az idő, valahonnan, tán az erdőszéli tisztásról megfakult, sárga és egyéb színekben játszó falevelek táncolnak be az utcára. Nincs hideg, mégis a szegények szakadt öltözéküket fázósan húzzák össze magukon. A két kisgyermek is dideregve bújik Hanlorenhez.*
- Fázunk, néni! *Motyogják sírósan, aztán a lány kiáltására sikkantva és meglepetten néznek fel rá. Ijedősre váltanak a remegő tekintetek, ahogyan Hanloren sérült vállával terelgeti őket visszafelé. Nem akaródzik menni, Han mellett biztonságosabbnak tűnik, de ellenkezni sem akarnak, mert hamarosan a mögöttük baktató tömegből is baljós és ijedt hangok hallatszanak. Többen az ég felől vélik hallani a hangokat, többen előrefelé mutogatnak, sokan csak rémülten tekintgetnek körbe, egymásra, néhányan összébb tömörülnek. Elgretol, a harcos törp feladja a küzdelmet, néhány bánatos tekintetet kap csupán, bár rövid ideje ismerték, azt is csak látásból, bizonyára ízes beszéde miatt kedvelt figurává vált. Gond nélkül távozhat, még épp időben, a gyanús, körülöttük lézengő figurák szétreppennek közeledtére, talán időlegesen ez a probléma is megoldódott, bár kétségkívül áldozatot is hozott, mert a törp már nem része a bús csapatnak. Pycta szokásához híven kimérten és markánsan, érzelmek nélkül cselekszik. Jóllehet önkéntelenül válhatott vezérré, a többiek akaratlanul is hallgatnak rá. Egyre erősebben hallja a zúgó, zsizsegő hangot, jelenleg úgy tűnik mindenhonnan, de a többieknek is hasonló élménye lehet, a koporsót gond nélkül letehetik. Azonban Pycta másra is felfigyelhet. Bár érzéketlenségének páncéljába bújva kevésbé tűnik fel, de elméjét mintha apró szíjak kötnék gúzsba. Elnehezednek gondolatai, a koncentrálás nehézzé válik. Egyre csak a madárka tekintetét kényszerül figyelni, melyek hideg és sötét nyílásként tátonganak a kis fejen. Szinte elveszni látszik benne, jóllehet fogalma sincs arról, hogy most valójában mit érez. Ennek megítélése rá vár, lehet ez akár ijedtség, vagy félelem, elveszettség, vagy pesszimizmus, lehet öröm, vagy mérhetetlen bánat, akár méla elmúló szerelem. A kismadár oldalra fordítja a fejét, s úgy figyel, tekintetét Pyctáéba fúrja, s nem mozdul a háztetőről. Xotara, a többiekhez hasonlóan pattanásig feszült idegekkel figyel. Arenih szintén nem reagál senkire és semmire, bár ijedt pillantásokat vált a papokkal, úgy látszik fogalmuk sincs, hogy most valójában mi történik. A szekeret is elengedték, immár Xotara fogja csak egyedül, aki furcsa dologra lesz figyelmes. Mintha kicsit megrezdülne a szekér, épp csak egy pillanatra, aztán megint és megint, olyan mintha hátulról rángatná valaki. Ha az érzetre hátrapillant, egyrészt talán Quantall meglepett, feszült tekintetével találkozhat, másrészt észlelheti, hogy a szépen sorban rendezett gyermektetemek közül, az egyik már csak mellkasával van a kordén. Mintha a másik oldalról lefelé rángatnák, lábánál fogva, a mögöttük sétáló tömegből többen felkiáltanak a szekér hátuljára mutogatva:*
- Neeee! Takarodjatok!! *Talán Elgretol távozásával az a rész kissé védtelenné vált. Tekintve, hogy a papok előrébb helyezkednek kissé, emellett a koporsót is tartják, mindebből észre nem vesznek semmit. Quantallt leköti a mágia, mely szerencséjére sikerül. Hasonló élményekben lehet része, mint korábban, erős fejfájást, feszültséget, s a mérhetetlen gonoszt érezheti, mi körbeveszi őket. Ezúttal azonban konkrét pontokat, ellenséget nem tud megkülönböztetni, a feketeséget szinte minden oldalról, egybefüggő masszaként észleli. Nem lehet tudni, hogy utasítására ki és hogyan reagál, de lehet, hogy a sérült Hanloren jól teszi, ha megfogadja kérését, mert az érkező gonosz mérhetetlensége és sokasága Quantall arcára van írva. Talán emiatt is kerüli el figyelmét a szekér hátoldalánál zajló jelenet, cselekedni egyelőre nem tud, a sikeres mágiának ára van. Szerencsére van benne annyi erő, hogy esetleg egy figyelmeztetést kiadjon a többieknek és a tömegnek.
//Dromel, Aleimord, Natalayda//
A zúgó, sivalkodó hangorkánt az érkező hármas is halhatja, tekintve, hogy Dromel is még a gazdagnegyedben tartózkodik, ő is, ahogyan Aleimord és Natalayda is. Meglehetősen védtelennek érezhetik így magukat, kissé távolabb a menettől, mely megtorpanni látszik előttük. Ha még cselekednének, ki-ki a maga módján, mind a menekülésre és a csatlakozásra, védelem keresésére is van idő. De azt érezhetik, hogyha most nem döntenek, vagy a menet, vagy a rettegés rabjává válhatnak.*
7050. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-28 10:20:06
Üzenet elküldve: 2018-10-28 10:20:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
*Az útjuk békésen telik. Quantall pedig kicsit lesápadva és elkerekedett szemekkel néz a lányra, aki olyan kedves volt hozzá. Ha nem csatlakoznak a menethez akkor se áll ki csak kétségek közt viszi a koporsót tovább. Rajta nem látszik nyugalom. A helyzet pedig csak rosszabb lesz. Valami közeledik. A koporsót leteszik és a harcostársak köre megfogyatkozik. Quantall viszont nem akarja hagyni, hogy ennek a menetnek ártsanak. Szerencse, hogy volt ideje pihentetni kicsit az elméjét. Így ismét el tudja sütni, azt mágiáját amit a szegénynegyedben is. Kardot ránt és lehunyt szemmel motyog egy kicsit. Amit pedig érzékel, azt tőmondatokban tovább is adja a többieknek. Vagyis, hogy ellenség-e, hányan és honnan jönnek. Ha ellenség jön akkor még egy utasítást is kibök.*
-Papnő, a szekér alá!
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
*Az útjuk békésen telik. Quantall pedig kicsit lesápadva és elkerekedett szemekkel néz a lányra, aki olyan kedves volt hozzá. Ha nem csatlakoznak a menethez akkor se áll ki csak kétségek közt viszi a koporsót tovább. Rajta nem látszik nyugalom. A helyzet pedig csak rosszabb lesz. Valami közeledik. A koporsót leteszik és a harcostársak köre megfogyatkozik. Quantall viszont nem akarja hagyni, hogy ennek a menetnek ártsanak. Szerencse, hogy volt ideje pihentetni kicsit az elméjét. Így ismét el tudja sütni, azt mágiáját amit a szegénynegyedben is. Kardot ránt és lehunyt szemmel motyog egy kicsit. Amit pedig érzékel, azt tőmondatokban tovább is adja a többieknek. Vagyis, hogy ellenség-e, hányan és honnan jönnek. Ha ellenség jön akkor még egy utasítást is kibök.*
-Papnő, a szekér alá!
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
7049. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-27 00:02:53
Üzenet elküldve: 2018-10-27 00:02:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Árnytörő hősnőnk, mintha nem is lenne már a temetési karavánban, most tényleg úgy hallgat akár a sír. Reflexszerűen húzza szekeret és a lábai szinte maguktól viszik előre. Olybá tűnik, már nem is lát és hall. Pontosabban, egy hallható környezeti inger, mondhatni, zárolta idegrendszerét és egyirányúsította, hogy teljes egészében az elkövetkezőkre fókuszáljon. Nem jutnak el tudatáig Quantall és Han nővér további szavait. Nem fogja fel, hogy a gyerekek és az öregek, ahogy azt ilyenkor illik, elhagyják a menetet. Némiképp érzékeli, ahogy renitens egyedek szállingóznak elő a sikátorokból, mint a vérszagra gyülekező éji vadak.
Pattanásig feszült idegeinek, már nem sok hiányzik, hogy elpattanjanak. Nem hallja az elhaló énekszót, nem hallja már a szél szavát sem, csak egy valamit hall; a közeledve morajló tömeg zaját, ami mintha egyenesen feléjük tartana. A sötételf lány tömegiszonya a tetőfokára hág. Lemerevedve, szó nélkül megáll a szekérrel. Nem érzékeli maga mellett a tisztelendő atyát, sem Hanlorent. A menet élén haladó Pycta és a sötételf mágus ténykedéseiből, meg pláne nem tudatosul benne semmi. Xotarán, a menekülés és a túlélés ösztöne uralkodik el. Kérdés, Árnytörő hősnőnk eme ösztönét vajon mi képes felülírni?
Ismét feltűnik a saras madár, de Xotara ebben a beszűkült tudatállapotban nem érzékeli a szárnyast sem, pedig talán akkor elgondolkozhatna, hogy lehet megint csak valami sötét illúzió űz vele csúfondáros, kegyetlen játékot. Azonban, a sötételf lány most nem tud se gondolkodni, se érezni, csak ösztönösen cselekedni. A szél csattogva belekapdos sötétbarna bőrkabátjába.
De vajon mit fog tenni? Hát, majd kiderül, ha beborul. Most csak lecövekelve áll, hegyes füleivel, mélyzöld szemeivel a közeledő morajlás irányába meredve, mint egy tó rezzenéstelen víztükre, melyről nem tudni milyen mély, és hogy mit is rejt.
Ha bárki szólna hozzá, nem fog reagálni semmit, mert jelen állapotában a szavaknál többre van szükség, hogy ösztönlény mivoltából kizökkentsék.*
*Árnytörő hősnőnk, mintha nem is lenne már a temetési karavánban, most tényleg úgy hallgat akár a sír. Reflexszerűen húzza szekeret és a lábai szinte maguktól viszik előre. Olybá tűnik, már nem is lát és hall. Pontosabban, egy hallható környezeti inger, mondhatni, zárolta idegrendszerét és egyirányúsította, hogy teljes egészében az elkövetkezőkre fókuszáljon. Nem jutnak el tudatáig Quantall és Han nővér további szavait. Nem fogja fel, hogy a gyerekek és az öregek, ahogy azt ilyenkor illik, elhagyják a menetet. Némiképp érzékeli, ahogy renitens egyedek szállingóznak elő a sikátorokból, mint a vérszagra gyülekező éji vadak.
Pattanásig feszült idegeinek, már nem sok hiányzik, hogy elpattanjanak. Nem hallja az elhaló énekszót, nem hallja már a szél szavát sem, csak egy valamit hall; a közeledve morajló tömeg zaját, ami mintha egyenesen feléjük tartana. A sötételf lány tömegiszonya a tetőfokára hág. Lemerevedve, szó nélkül megáll a szekérrel. Nem érzékeli maga mellett a tisztelendő atyát, sem Hanlorent. A menet élén haladó Pycta és a sötételf mágus ténykedéseiből, meg pláne nem tudatosul benne semmi. Xotarán, a menekülés és a túlélés ösztöne uralkodik el. Kérdés, Árnytörő hősnőnk eme ösztönét vajon mi képes felülírni?
Ismét feltűnik a saras madár, de Xotara ebben a beszűkült tudatállapotban nem érzékeli a szárnyast sem, pedig talán akkor elgondolkozhatna, hogy lehet megint csak valami sötét illúzió űz vele csúfondáros, kegyetlen játékot. Azonban, a sötételf lány most nem tud se gondolkodni, se érezni, csak ösztönösen cselekedni. A szél csattogva belekapdos sötétbarna bőrkabátjába.
De vajon mit fog tenni? Hát, majd kiderül, ha beborul. Most csak lecövekelve áll, hegyes füleivel, mélyzöld szemeivel a közeledő morajlás irányába meredve, mint egy tó rezzenéstelen víztükre, melyről nem tudni milyen mély, és hogy mit is rejt.
Ha bárki szólna hozzá, nem fog reagálni semmit, mert jelen állapotában a szavaknál többre van szükség, hogy ösztönlény mivoltából kizökkentsék.*
7048. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-26 18:34:44
Üzenet elküldve: 2018-10-26 18:34:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A harag napja //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
- Áhá, szóval a célodat.
*Nem rejti véka alá, hogy igencsak furcsának találja ezt a célt, arcára kiül felvont szemöldökei által, hogy vajon apja megvan-e húzatva, hogy szándékosan akar ártani a saját testi épségének. De legyen így, nem köt ebbe bele, a nemesek amúgy is furcsák. Végre értékelik egy ötletét, majdnem büszke is magára, és elégedetten néz a szőke lányra, aki ugyan tiltakozik, de Aleimord ráteríti kabátját. Valamivel barátságosabb látványt nyújt, de nem sokkal.*
- Ehh, igen, sajnos.
*Vet egy legkevésbé sem elragadó mosolyt apjára, majd Natyra, és kivételesen egyetért drága apja szavaival, tényleg nem a szíve csücske.*
- Ó, ja, nem gáz. Ennél rosszabbak is voltak.
*Pillant le megsebzett kézfejére, ami fáj ugyan, meg majd meg kéne mossa, de tényleg nem egy komoly sérülés. Kivert fogait jobban sajnálta, mint ezt, egyébként meg jó érzéssel tölti el, hogy a lány bocsánatot kér tőle. Nem emlékszik, hogy valaha bocsánatot kértek volna tőle.
Aleimord kérdésére, hogy igazából akkor miért megy velük megint mérges lesz, kedve lenne javasolni neki, hogy baszódjon meg. Állkapcsa meg is feszül, de be kell lássa igaza van, meg talán jobb is ha elhúz innen, hiszen nem bírják viselni egymást. Egyébként sem való ő az Aleimord -féle környezetbe.*
- Ja, igaz. Akkor léptem.
*Kicsit megtorpan, mert megjelenik az előbb már látott menet és felfigyel arra, hogy a szőke lány kissé mögé bújik, ami szintén jólesik számára, de ez csak rövid időre tartja vissza. Körbenéz, gyorsan felméri a helyzetét és határozott léptekkel, felhúzott vállakkal elindul a Szegénynegyed irányába.
Ha szerencséje lett volna Natalayda a keze helyett a torkát metszette volna el, de sajnos ő mindig ilyen peches fickó.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
- Áhá, szóval a célodat.
*Nem rejti véka alá, hogy igencsak furcsának találja ezt a célt, arcára kiül felvont szemöldökei által, hogy vajon apja megvan-e húzatva, hogy szándékosan akar ártani a saját testi épségének. De legyen így, nem köt ebbe bele, a nemesek amúgy is furcsák. Végre értékelik egy ötletét, majdnem büszke is magára, és elégedetten néz a szőke lányra, aki ugyan tiltakozik, de Aleimord ráteríti kabátját. Valamivel barátságosabb látványt nyújt, de nem sokkal.*
- Ehh, igen, sajnos.
*Vet egy legkevésbé sem elragadó mosolyt apjára, majd Natyra, és kivételesen egyetért drága apja szavaival, tényleg nem a szíve csücske.*
- Ó, ja, nem gáz. Ennél rosszabbak is voltak.
*Pillant le megsebzett kézfejére, ami fáj ugyan, meg majd meg kéne mossa, de tényleg nem egy komoly sérülés. Kivert fogait jobban sajnálta, mint ezt, egyébként meg jó érzéssel tölti el, hogy a lány bocsánatot kér tőle. Nem emlékszik, hogy valaha bocsánatot kértek volna tőle.
Aleimord kérdésére, hogy igazából akkor miért megy velük megint mérges lesz, kedve lenne javasolni neki, hogy baszódjon meg. Állkapcsa meg is feszül, de be kell lássa igaza van, meg talán jobb is ha elhúz innen, hiszen nem bírják viselni egymást. Egyébként sem való ő az Aleimord -féle környezetbe.*
- Ja, igaz. Akkor léptem.
*Kicsit megtorpan, mert megjelenik az előbb már látott menet és felfigyel arra, hogy a szőke lány kissé mögé bújik, ami szintén jólesik számára, de ez csak rövid időre tartja vissza. Körbenéz, gyorsan felméri a helyzetét és határozott léptekkel, felhúzott vállakkal elindul a Szegénynegyed irányába.
Ha szerencséje lett volna Natalayda a keze helyett a torkát metszette volna el, de sajnos ő mindig ilyen peches fickó.*
7047. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-26 15:24:55
Üzenet elküldve: 2018-10-26 15:24:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*A haladásban egyelőre semmi és senki sem akadályozza őket, s ha tudtában is van a folyton növekvő létszámú menetnek, nem látszik, hogy törődne vele. Mintha számára csak a cél elérése létezne, a temetési szertartás elvégzése. Persze nem vak és nem is süket, hall és lát, érzékel, az ő figyelmét sem kerüli el a menetoszlop körül ólálkodó kétes alakok feltűnése. De amíg nem törnek a menetben haladó papok vagy társai életére, addig nem kell félniük a haragoszöld szemű, elkendőzött arcú elf haragjától s wegtoreni mesterpengéjétől.
Nem is rebben a tekintete, egészen addig, amíg meg nem pillantja a piacot környékező épületek tetejének magasában az ismerős, sáros tollú kismadarat. A madár megjelenése eddig csak rossz dolgokkal járt, így magában már készül is az újabb megmérettetésre, de irányát, mibenlétét egyelőre még homály fedi.
Ha nem volna elég saját nevének hallása, a hangos károgás már megállásra készteti.*
- Álljunk meg és tegyük le. *Mondja ellenkezést nem tűrőn, Xauzur kilép a koporsó alól és a csuhátlan csuhás elé állva merevedik figyelő pozícióba.
Nem tudja, a halálmadár miért tünteti ki ennyire figyelmével, de nem is fecsérel gondolatot ennek kitalálására, korábban türelemmel várta volna ki a válaszokat, most érzéketlenségének páncélján vásik el a gondolat.
A dal elhal és csend telepedik a menetre, majd jön az a hang, az a zúgó, vészjósló mély hang, mintha valami vagy valamik, esetleg valakik közelednének, de egyelőre még az irányát sem tudja meghatározni.
Fém siklik fémen, ahogy a wegtoreni penge újra meztelenné válik, az elf maga mellé-mögé emeli a kardot, s bár érzelmeket nem érez, az erősödő hang semmi jót nem jelenthet.
A törpe ezt a pillanatot választja, hogy kurta köszönés után elhagyja a menetet. A csuhátlan csuhás hosszan néz a csuklyáját felhajtó férfi után, kifejezéstelen tekintetéből sem haragot, sem csalódást nem lehet kiolvasni. Mintha csak ridegen konstatálná a cselekmény megtörténtét, majd újra a hang irányába fordul, bár inkább gépiesen forgatja a fejét, hisz az mintha körbevenné őket. Kurta pillantással ellenőrzi Hanloren, Xotara és Quantall elhelyezkedését, ahogy a papokét is, hogy tudja, merre keresse őket, ha újabb akadályt jelent a baljós zúgás.*
*A haladásban egyelőre semmi és senki sem akadályozza őket, s ha tudtában is van a folyton növekvő létszámú menetnek, nem látszik, hogy törődne vele. Mintha számára csak a cél elérése létezne, a temetési szertartás elvégzése. Persze nem vak és nem is süket, hall és lát, érzékel, az ő figyelmét sem kerüli el a menetoszlop körül ólálkodó kétes alakok feltűnése. De amíg nem törnek a menetben haladó papok vagy társai életére, addig nem kell félniük a haragoszöld szemű, elkendőzött arcú elf haragjától s wegtoreni mesterpengéjétől.
Nem is rebben a tekintete, egészen addig, amíg meg nem pillantja a piacot környékező épületek tetejének magasában az ismerős, sáros tollú kismadarat. A madár megjelenése eddig csak rossz dolgokkal járt, így magában már készül is az újabb megmérettetésre, de irányát, mibenlétét egyelőre még homály fedi.
Ha nem volna elég saját nevének hallása, a hangos károgás már megállásra készteti.*
- Álljunk meg és tegyük le. *Mondja ellenkezést nem tűrőn, Xauzur kilép a koporsó alól és a csuhátlan csuhás elé állva merevedik figyelő pozícióba.
Nem tudja, a halálmadár miért tünteti ki ennyire figyelmével, de nem is fecsérel gondolatot ennek kitalálására, korábban türelemmel várta volna ki a válaszokat, most érzéketlenségének páncélján vásik el a gondolat.
A dal elhal és csend telepedik a menetre, majd jön az a hang, az a zúgó, vészjósló mély hang, mintha valami vagy valamik, esetleg valakik közelednének, de egyelőre még az irányát sem tudja meghatározni.
Fém siklik fémen, ahogy a wegtoreni penge újra meztelenné válik, az elf maga mellé-mögé emeli a kardot, s bár érzelmeket nem érez, az erősödő hang semmi jót nem jelenthet.
A törpe ezt a pillanatot választja, hogy kurta köszönés után elhagyja a menetet. A csuhátlan csuhás hosszan néz a csuklyáját felhajtó férfi után, kifejezéstelen tekintetéből sem haragot, sem csalódást nem lehet kiolvasni. Mintha csak ridegen konstatálná a cselekmény megtörténtét, majd újra a hang irányába fordul, bár inkább gépiesen forgatja a fejét, hisz az mintha körbevenné őket. Kurta pillantással ellenőrzi Hanloren, Xotara és Quantall elhelyezkedését, ahogy a papokét is, hogy tudja, merre keresse őket, ha újabb akadályt jelent a baljós zúgás.*
7046. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-26 11:53:00
Üzenet elküldve: 2018-10-26 11:53:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
*Szépen cseng az ájtatos ének melybe törpénk bőszen kiveszi a részét. A többi népség nem egy dalospacsirta, az atyák már annál inkább csinálják a hangulatot. Vannak itt a városban helyi tuskók, akik csak köpnek a gyászolók mellé.*
~Fránya suttyók, le kéne vágni a szájukat.~
*Szépen menetelnek tovább amíg a népek nem gyülekeznek köréje. Vannak ám itt gyanús alakok is, nem árt vigyázni az erszényre. Egyszeribe az atyák megállnak a szép énekkel és elhallgatnak. Egyedül a törpe uraság se folytatja az éneket. Valami közeledik, valami nagy, valami hatalmas, valami zsongó.*
~A nemjóját, nem vicc ez he!~
- Eír áldjon meg gyermekeim! Ez mán sok nekem mára.
*Halálra menő orrgyilkosok meg kétes alakok meg mindenféle hajmeresztő és szakálltépő esemény vegyül már ebbe a temetésbe. Most meg valami tömeg is közelít, tán a lázongó parasztok, ki tudja. Nem fogja megvárni az biztos. Előbbi elköszönése után felrántja a csuklyát és nyúlcipőt húz. Elvegyül a tömegben és eltűnik a hangoktól távoli, biztonságos irányba.*
*Szépen cseng az ájtatos ének melybe törpénk bőszen kiveszi a részét. A többi népség nem egy dalospacsirta, az atyák már annál inkább csinálják a hangulatot. Vannak itt a városban helyi tuskók, akik csak köpnek a gyászolók mellé.*
~Fránya suttyók, le kéne vágni a szájukat.~
*Szépen menetelnek tovább amíg a népek nem gyülekeznek köréje. Vannak ám itt gyanús alakok is, nem árt vigyázni az erszényre. Egyszeribe az atyák megállnak a szép énekkel és elhallgatnak. Egyedül a törpe uraság se folytatja az éneket. Valami közeledik, valami nagy, valami hatalmas, valami zsongó.*
~A nemjóját, nem vicc ez he!~
- Eír áldjon meg gyermekeim! Ez mán sok nekem mára.
*Halálra menő orrgyilkosok meg kétes alakok meg mindenféle hajmeresztő és szakálltépő esemény vegyül már ebbe a temetésbe. Most meg valami tömeg is közelít, tán a lázongó parasztok, ki tudja. Nem fogja megvárni az biztos. Előbbi elköszönése után felrántja a csuklyát és nyúlcipőt húz. Elvegyül a tömegben és eltűnik a hangoktól távoli, biztonságos irányba.*
7045. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-26 10:15:53
Üzenet elküldve: 2018-10-26 10:15:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Felszabadultabban folytatja útját a két gyermek társaságában a menet végén, talán feladatuk jellegét is kissé feledve. Nem, mintha könnyű lenne, hisz előtte tolja a két kis kordét Xotara és Arenih.
Neki is feltűnnek a fel-felbukkanó, gyanús, már-már baljós arcok, arcáról bizonyára lerí bizalmatlansága is. Kézen fogja a két gyerkőcöt és közelebb húzódik Xotaráékhoz. Nem eshet bántódásuk.
Az ő fülét is megüti ez a jellegzetes hang... Mintha tömeg lenne. Szíve hevesen kezd verni, pontosan tudja, mire képes a felbőszült nép, már ha ez az.*
-Menjetek vissza, oda, az emberek közé! Hess, hess!
*Terelgeti vissza a két gyermeket bárhová, csak ki a menetből.*
-Az Úrnő vigyáz majd ránk.
*Suttogja inkább magának, mint bárki másnak, bár alighanem az előtte haladó Xotaráék is hallják.*
*Felszabadultabban folytatja útját a két gyermek társaságában a menet végén, talán feladatuk jellegét is kissé feledve. Nem, mintha könnyű lenne, hisz előtte tolja a két kis kordét Xotara és Arenih.
Neki is feltűnnek a fel-felbukkanó, gyanús, már-már baljós arcok, arcáról bizonyára lerí bizalmatlansága is. Kézen fogja a két gyerkőcöt és közelebb húzódik Xotaráékhoz. Nem eshet bántódásuk.
Az ő fülét is megüti ez a jellegzetes hang... Mintha tömeg lenne. Szíve hevesen kezd verni, pontosan tudja, mire képes a felbőszült nép, már ha ez az.*
-Menjetek vissza, oda, az emberek közé! Hess, hess!
*Terelgeti vissza a két gyermeket bárhová, csak ki a menetből.*
-Az Úrnő vigyáz majd ránk.
*Suttogja inkább magának, mint bárki másnak, bár alighanem az előtte haladó Xotaráék is hallják.*
7044. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-25 20:38:58
Üzenet elküldve: 2018-10-25 20:38:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló fényénél//
*A tünékeny és múló pillanat, csak fizikailag ér véget, mert a tűz még ott lobog az elf szemében, olybá tűnik soha nem alhat ki, Mal csak parázzsá altatta kissé. Lyessal Veryelian óriási próbát áll ki. Nemesnek mutatja magát, jóllehet szépen lassan elveszik az érzelmek labirintusában. Hiába próbálja, tekintetét koordinálni nem tudja, s minduntalan Cinn felé kell pillantania, képzeletében kezét szorongatja, s apró csókokkal hinti kézfejét. Álmában sem gondolta, hogy Artheniorban tett kalandja ilyetén fordulatot vesz, de nem bánja, ó egyáltalán nem. Természetesen Mal, a figyelmét élvezi, s minden egyes szavára koncentrál, így mikor a lány szabadkozni kezd, csak egy apró mosoly jelenik meg a merev nemesi arcon, s főhajtással üdvözli a szerénységet.*
- Sokan, nem tennének ennyit, inkább örülnének, hogy nincs otthon a ház ura. *Mosolyog, majd meghajlással köszöni meg az invitálást, s belép a titkos ajtón. Álmai teljesednek be, mikor az apró kezet a sajátjában érezheti, szinte hallani véli a szívverést, ahogy az erekben a vér mozog. Persze áthallás is lehet, s valójában saját szívét hallja, mely jelenleg olyan heves, hogy félő menten kiugrik a helyéről. Mélán hallgatja az apró torzsalkodást, mert ő már a kezet érzi, a fáklyát nem is tudja mikor vette át, csak meglepetten pillant rá, majd Cinn után siet, engedve a húzásnak.*
- Lakat van a számon, Cilanney kisasszony. *Mondja csendesen, mosolyogva a sötétben. Majd egy kósza gondolat után, mikor az ajtóhoz érnek egy hirtelen ötlettől vezényelve Mal felé lép:*
- Mayhlen kiasasszony, kérem, csak egy szóra. *Állítja meg a lányt.* Hűvös az este, azonban öltözéke olyannyira csodálatos, hogy vétek lenne összepiszkolni ezen az éjszakán, bizonyára ön is pihenne. Engedje meg kérem, hogy megrakjam a kandallót. Szabad? Ugye szabad, kérem! Megtisztelne vele! *Majd lopva Cinnre néz, s egy apró lopott kacsintást küld felé, közben az apró kezet kedvesen megszorítja. A választól függetlenül, ha Mal távozik, s az ajtón belépnek, kissé körbenéz, majd azonnal Cilanney felé fordul, s magához vonva, karjait dereka köré fonja, ha a lány engedi:*
- Azt hiszem kedvem volna még beszélgetni veled, Cilanney Dharlarann, mi a véleményed erről? *Kérdezi sejtelmes mosollyal szája sarkában, s a lány indigóiba fúrva fátyolos tekintetét. Mutatóujjával egy kósza tincset simít el a lány homlokán, épp, hogy érintve a bőrt, kedvesen.*
*A tünékeny és múló pillanat, csak fizikailag ér véget, mert a tűz még ott lobog az elf szemében, olybá tűnik soha nem alhat ki, Mal csak parázzsá altatta kissé. Lyessal Veryelian óriási próbát áll ki. Nemesnek mutatja magát, jóllehet szépen lassan elveszik az érzelmek labirintusában. Hiába próbálja, tekintetét koordinálni nem tudja, s minduntalan Cinn felé kell pillantania, képzeletében kezét szorongatja, s apró csókokkal hinti kézfejét. Álmában sem gondolta, hogy Artheniorban tett kalandja ilyetén fordulatot vesz, de nem bánja, ó egyáltalán nem. Természetesen Mal, a figyelmét élvezi, s minden egyes szavára koncentrál, így mikor a lány szabadkozni kezd, csak egy apró mosoly jelenik meg a merev nemesi arcon, s főhajtással üdvözli a szerénységet.*
- Sokan, nem tennének ennyit, inkább örülnének, hogy nincs otthon a ház ura. *Mosolyog, majd meghajlással köszöni meg az invitálást, s belép a titkos ajtón. Álmai teljesednek be, mikor az apró kezet a sajátjában érezheti, szinte hallani véli a szívverést, ahogy az erekben a vér mozog. Persze áthallás is lehet, s valójában saját szívét hallja, mely jelenleg olyan heves, hogy félő menten kiugrik a helyéről. Mélán hallgatja az apró torzsalkodást, mert ő már a kezet érzi, a fáklyát nem is tudja mikor vette át, csak meglepetten pillant rá, majd Cinn után siet, engedve a húzásnak.*
- Lakat van a számon, Cilanney kisasszony. *Mondja csendesen, mosolyogva a sötétben. Majd egy kósza gondolat után, mikor az ajtóhoz érnek egy hirtelen ötlettől vezényelve Mal felé lép:*
- Mayhlen kiasasszony, kérem, csak egy szóra. *Állítja meg a lányt.* Hűvös az este, azonban öltözéke olyannyira csodálatos, hogy vétek lenne összepiszkolni ezen az éjszakán, bizonyára ön is pihenne. Engedje meg kérem, hogy megrakjam a kandallót. Szabad? Ugye szabad, kérem! Megtisztelne vele! *Majd lopva Cinnre néz, s egy apró lopott kacsintást küld felé, közben az apró kezet kedvesen megszorítja. A választól függetlenül, ha Mal távozik, s az ajtón belépnek, kissé körbenéz, majd azonnal Cilanney felé fordul, s magához vonva, karjait dereka köré fonja, ha a lány engedi:*
- Azt hiszem kedvem volna még beszélgetni veled, Cilanney Dharlarann, mi a véleményed erről? *Kérdezi sejtelmes mosollyal szája sarkában, s a lány indigóiba fúrva fátyolos tekintetét. Mutatóujjával egy kósza tincset simít el a lány homlokán, épp, hogy érintve a bőrt, kedvesen.*
7043. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-25 19:51:53
Üzenet elküldve: 2018-10-25 19:51:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
*A nyugalom visszaáll a régi rendbe. Ha nem egy temetési menet résztvevői lennének, már-már azt gondolhatnák, hogy egy kedélyes társaság gyűlt össze cseverészni. Mindenki ismerkedik a másikkal, míg a nappal már régen elérte végstádiumát. A füstöt és az égő házakat maguk mögött hagyták, talán már minden háztűz ki is aludt, tekintve, hogy nem volt, aki táplálja, viszont annál inkább, kik oltani szerették volna. A piactér most csendes, árusok nincsenek sehol e késői órán. Dromel, Natalayda és Aleimord, tekintve, hogy nem mozdulnak sehová, lassan maguk mellett tudhatják a csendesen éneklő menetet, mert Pyctával egy vonalba értek. Övék hát a választás, a menethez csatlakoznak-e, vagy megmaradnak szemlélődőnek. Talán-e csapatban akad olyan is, ki ismeri az újonnan érkezőket. Arenih a dal néhány kis szünetében bőszen invitálja a menetbe az utcán fel-feltűnő embereket, elfeket, gnómokat, törpöket, mintha csak mindenkit maguk mögött akarna tudni. Akciója viszonylag sikeresnek mondható, mert jó páran csatlakoznak, azonban néhányan csak köpnek a csoport felé. Néhány szerzet viszont gyanúsan méregeti a szekeret és a koporsót, mintha azt figyelnék, van e eltulajdonítani való tárgy, az énekbe egyáltalán nem csatlakoznak be. Ezt Elgretor veheti észre leginkább, mert az ő oldalán gyülekeznek. Azonban Pycta is felfigyelhet elől, egy háztetőn, egy apró, saras kis jövevényre, ki hangos károgásba fog, amint meglátja. Pont egy kis fénylő kandeláber mögötti területre szállt, így igazából bárki észreveheti, bár Pyctán kívül a többiek csak egyetlen alkalommal láthatták, kivéve Xotarát.*
- Pyyyyctaaa... *Süvít a szél, mintha feltámadt volna. Hatalmasat károg a madár, hogyha előbb nem hallotta volna, most bizonyára felfigyel rá. Arenih bizonyára kifulladt, mert abbahagyja az éneklést, ahogyan a másik két pap is. Lassan elcsendesül ismét minden. Illetve elcsendesülne... ha a csapat minden tagjának, beleértve az újonnan érkezők fülét is, nem ütné meg valami baljós, valami mély és tömeges zúgó hang, mintha valami, vagy valamik közelednének. Egyelőre nem lehet tudni, hogy mi az, és honnan, de azt bizonyosan lehet tudni, hogy a hang, vagy hangok közelednek.*
*A nyugalom visszaáll a régi rendbe. Ha nem egy temetési menet résztvevői lennének, már-már azt gondolhatnák, hogy egy kedélyes társaság gyűlt össze cseverészni. Mindenki ismerkedik a másikkal, míg a nappal már régen elérte végstádiumát. A füstöt és az égő házakat maguk mögött hagyták, talán már minden háztűz ki is aludt, tekintve, hogy nem volt, aki táplálja, viszont annál inkább, kik oltani szerették volna. A piactér most csendes, árusok nincsenek sehol e késői órán. Dromel, Natalayda és Aleimord, tekintve, hogy nem mozdulnak sehová, lassan maguk mellett tudhatják a csendesen éneklő menetet, mert Pyctával egy vonalba értek. Övék hát a választás, a menethez csatlakoznak-e, vagy megmaradnak szemlélődőnek. Talán-e csapatban akad olyan is, ki ismeri az újonnan érkezőket. Arenih a dal néhány kis szünetében bőszen invitálja a menetbe az utcán fel-feltűnő embereket, elfeket, gnómokat, törpöket, mintha csak mindenkit maguk mögött akarna tudni. Akciója viszonylag sikeresnek mondható, mert jó páran csatlakoznak, azonban néhányan csak köpnek a csoport felé. Néhány szerzet viszont gyanúsan méregeti a szekeret és a koporsót, mintha azt figyelnék, van e eltulajdonítani való tárgy, az énekbe egyáltalán nem csatlakoznak be. Ezt Elgretor veheti észre leginkább, mert az ő oldalán gyülekeznek. Azonban Pycta is felfigyelhet elől, egy háztetőn, egy apró, saras kis jövevényre, ki hangos károgásba fog, amint meglátja. Pont egy kis fénylő kandeláber mögötti területre szállt, így igazából bárki észreveheti, bár Pyctán kívül a többiek csak egyetlen alkalommal láthatták, kivéve Xotarát.*
- Pyyyyctaaa... *Süvít a szél, mintha feltámadt volna. Hatalmasat károg a madár, hogyha előbb nem hallotta volna, most bizonyára felfigyel rá. Arenih bizonyára kifulladt, mert abbahagyja az éneklést, ahogyan a másik két pap is. Lassan elcsendesül ismét minden. Illetve elcsendesülne... ha a csapat minden tagjának, beleértve az újonnan érkezők fülét is, nem ütné meg valami baljós, valami mély és tömeges zúgó hang, mintha valami, vagy valamik közelednének. Egyelőre nem lehet tudni, hogy mi az, és honnan, de azt bizonyosan lehet tudni, hogy a hang, vagy hangok közelednek.*
7042. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-25 09:40:54
Üzenet elküldve: 2018-10-25 09:40:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron, Loralyss//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Csak kölcsönveszem.
*Enged meg egy joviális mosolyt, miközben ismét leosztja a lapokat. Húga lelket melengető gyanúsítása még szélesebb mosolyra készteti.*
-Csalni?
*Kerekedik szeme tettetett csodálkozásba.*
-Nincs rossz leosztás, ha a kártyás érti a dolgát.
*Gyűjti be a következő győztes kör után a lapokat, hogy előrehajolva kegyesen átnyújtsa húgának keverésre. Elvégre gyanúsítva lett, ilyenkor az ember jobb, ha nem oszt a következő körre is.*
-Ha megengeded...
*Azzal a lendülettel nyúl húga lába felé, hogy ha az nem húzza el azt, a szoknyát lassan combig tűrve vegye magához nyereményét, ha már önként nem adta át. Megcsapja orrát az az igézően ismerős illat, a lány meleg lélegzete pedig ott piheg arcán. Az elfogyasztott ital mámora és Loralyss közelsége bizony kölcsönhatásba lép egymással. Nem mulasztja el ujjait végighúzni a feszes combon, majd a tőr markára kapva óvatosan kihúzni és magához venni a nyereményét.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-Csak kölcsönveszem.
*Enged meg egy joviális mosolyt, miközben ismét leosztja a lapokat. Húga lelket melengető gyanúsítása még szélesebb mosolyra készteti.*
-Csalni?
*Kerekedik szeme tettetett csodálkozásba.*
-Nincs rossz leosztás, ha a kártyás érti a dolgát.
*Gyűjti be a következő győztes kör után a lapokat, hogy előrehajolva kegyesen átnyújtsa húgának keverésre. Elvégre gyanúsítva lett, ilyenkor az ember jobb, ha nem oszt a következő körre is.*
-Ha megengeded...
*Azzal a lendülettel nyúl húga lába felé, hogy ha az nem húzza el azt, a szoknyát lassan combig tűrve vegye magához nyereményét, ha már önként nem adta át. Megcsapja orrát az az igézően ismerős illat, a lány meleg lélegzete pedig ott piheg arcán. Az elfogyasztott ital mámora és Loralyss közelsége bizony kölcsönhatásba lép egymással. Nem mulasztja el ujjait végighúzni a feszes combon, majd a tőr markára kapva óvatosan kihúzni és magához venni a nyereményét.*
7041. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2018-10-24 20:52:36
Üzenet elküldve: 2018-10-24 20:52:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Lyes//
*Mal a legrosszabb időt választja, hogy megzavarja őket. Amikor a bor és virágillat mámoros elegyéből kiválnak, Cilanney csalódottan pillant Lyessalra. Illetve nem miatta csalódott, csak amiatt, hogy nem tudják folytatni, amibe belekezdtek. Még szívesen elmerült volna a finom ajkak érintésében, szívta volna orrába az elf sajátos illatát, és a botlás után az ölelésbe feledkezett volna még inkább. Illetve, ezek elegyében lubickolt volna. Édes almaborral itatott ábránd.
Mal megjelenése után, az átlátszó magyarázat, és hogy egyik lábáról a másikra billen, csak azt mutatja, mennyire rosszul próbál terelni. Már messziről süt, hogy mellébeszél, Mayhlen pedig jól ismeri Cilanneyt, és nagyon is érteni véli helyzetet.
Lyessal köszöntésére a szolgáló lány néhány másodpercig csak szigorúan méregeti az elfet. Lehet, hogy a makulátlan öltözet, az előkelőséget sugárzó tartás, vagy más a láthatatlan előkelő sugallat az, ami miatt illedelmes bár szigorú szájtartással kivitelezett pukedlit lejt a szolgálólány. Ez a pillanat az, amikor Cilanney egy utolsó szemérmes pillantást vet Lyessalra, és bár lopta volna, a tekintete találkozik az elfével. Mint ha ő is ugyan olyan titkon leste volna a lányt. Cilanney zavarában újra a liliomokba temetkezik, közben orra alatt mosolyog, míg Lyessal kedves szavaival méltatja Malt. Az utolsó gondolataira majdnem a virágba is kuncog, hisz tudomása szerint semmi ehhez hasonlót nem mondott, ám Lyessal úgy ontja a kedves körmön font mondatokat, és a hangsúlya olyan megnyerő, ami csak véréből fakadhat, vagy éveken át tanulhatta.*
- Örvendek a szerencsének Veryelian úr *szól a pukedliből felemelkedő barna loknis lány. Ruhája szolgálókhoz mérten jobb anyagból van, mélylila színe sem a megszokott szürke, szolgálóknak kirendelt, csak a szabása hasonló, és a kötény, ami a szoknya részen teljes hosszában fut végig, csak éppen nem fehér, hanem vajszínű, akárcsak a pruszlik, ami a fekete kötött kendő alól kandikál ki.*
- Igazán kedves, de... szóval csak. Ez természetes, hogy aggódom Celácskáért *szabadkozik.*
- Mal *Cilaney minden bizonnyal a „Celácska” miatt húzná fel a fitos orrát, de nem folytatja. Majd négy szem közt elmondja Malnak századjára is, hogy a Celácska megnevezést mennyire lekezelőnek tartja. Inkább sárga virágporos orrával, megkomolyodva folytatja. Mihamarabb túlesik a bejelentésen, annál jobb.*
- Veryelian úr, a zöld vendégszobában alszik ma éjjel. Induljunk is, hogy mihamarabb el tudd készíteni neki. Bizonyára alig várja, hogy álomra hajthassa a fejét.
*Cilanney már lépne is az ajtó felé, ám Mal bizalmatlanul méri fel újra a korábban olyan megnyerő elfet.*
- De hát, a zöld, az… Celácska
- Mal, ne vitatkozz, kérlek, döntöttem. A zöld lesz *Lyessal mohaszín szemeibe pillant, mikor a szolgálólány beletörődve, száját húzva fejet hajt, és fáklyát nyújtva Cilanneynek, félre áll az útból. A ház faláról elemel egy másik fáklyát magának is, aminek a fényénél bezárhatja maguk mögött az ajtót, ha Lyessal követi Cilanneyt, aki apró kezét nyújtja, hogy a sötét folyosón vezethesse végig. Lépcsőkön le és fel, kanyarogva a célig.*
- Ez a titok, Lyes. Erről, senkinek sem beszélhetsz.*suttogja még, aztán az ajtó felé lép.*
*Mal a legrosszabb időt választja, hogy megzavarja őket. Amikor a bor és virágillat mámoros elegyéből kiválnak, Cilanney csalódottan pillant Lyessalra. Illetve nem miatta csalódott, csak amiatt, hogy nem tudják folytatni, amibe belekezdtek. Még szívesen elmerült volna a finom ajkak érintésében, szívta volna orrába az elf sajátos illatát, és a botlás után az ölelésbe feledkezett volna még inkább. Illetve, ezek elegyében lubickolt volna. Édes almaborral itatott ábránd.
Mal megjelenése után, az átlátszó magyarázat, és hogy egyik lábáról a másikra billen, csak azt mutatja, mennyire rosszul próbál terelni. Már messziről süt, hogy mellébeszél, Mayhlen pedig jól ismeri Cilanneyt, és nagyon is érteni véli helyzetet.
Lyessal köszöntésére a szolgáló lány néhány másodpercig csak szigorúan méregeti az elfet. Lehet, hogy a makulátlan öltözet, az előkelőséget sugárzó tartás, vagy más a láthatatlan előkelő sugallat az, ami miatt illedelmes bár szigorú szájtartással kivitelezett pukedlit lejt a szolgálólány. Ez a pillanat az, amikor Cilanney egy utolsó szemérmes pillantást vet Lyessalra, és bár lopta volna, a tekintete találkozik az elfével. Mint ha ő is ugyan olyan titkon leste volna a lányt. Cilanney zavarában újra a liliomokba temetkezik, közben orra alatt mosolyog, míg Lyessal kedves szavaival méltatja Malt. Az utolsó gondolataira majdnem a virágba is kuncog, hisz tudomása szerint semmi ehhez hasonlót nem mondott, ám Lyessal úgy ontja a kedves körmön font mondatokat, és a hangsúlya olyan megnyerő, ami csak véréből fakadhat, vagy éveken át tanulhatta.*
- Örvendek a szerencsének Veryelian úr *szól a pukedliből felemelkedő barna loknis lány. Ruhája szolgálókhoz mérten jobb anyagból van, mélylila színe sem a megszokott szürke, szolgálóknak kirendelt, csak a szabása hasonló, és a kötény, ami a szoknya részen teljes hosszában fut végig, csak éppen nem fehér, hanem vajszínű, akárcsak a pruszlik, ami a fekete kötött kendő alól kandikál ki.*
- Igazán kedves, de... szóval csak. Ez természetes, hogy aggódom Celácskáért *szabadkozik.*
- Mal *Cilaney minden bizonnyal a „Celácska” miatt húzná fel a fitos orrát, de nem folytatja. Majd négy szem közt elmondja Malnak századjára is, hogy a Celácska megnevezést mennyire lekezelőnek tartja. Inkább sárga virágporos orrával, megkomolyodva folytatja. Mihamarabb túlesik a bejelentésen, annál jobb.*
- Veryelian úr, a zöld vendégszobában alszik ma éjjel. Induljunk is, hogy mihamarabb el tudd készíteni neki. Bizonyára alig várja, hogy álomra hajthassa a fejét.
*Cilanney már lépne is az ajtó felé, ám Mal bizalmatlanul méri fel újra a korábban olyan megnyerő elfet.*
- De hát, a zöld, az… Celácska
- Mal, ne vitatkozz, kérlek, döntöttem. A zöld lesz *Lyessal mohaszín szemeibe pillant, mikor a szolgálólány beletörődve, száját húzva fejet hajt, és fáklyát nyújtva Cilanneynek, félre áll az útból. A ház faláról elemel egy másik fáklyát magának is, aminek a fényénél bezárhatja maguk mögött az ajtót, ha Lyessal követi Cilanneyt, aki apró kezét nyújtja, hogy a sötét folyosón vezethesse végig. Lépcsőkön le és fel, kanyarogva a célig.*
- Ez a titok, Lyes. Erről, senkinek sem beszélhetsz.*suttogja még, aztán az ajtó felé lép.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299