//A WAK kofája//
- Zöccség, bab és rizsa! Gyümőccs, gyógyfű, gomba liszt, ebbű ögyé, az biztos is! Egészséges, mint a makk, Garrikh bátyó finomat ad! Nézzé ide, oszt válasszá, szinte kelletik is magukat, önként ugrik a szütyőbe, oszt nézheted, hogy szoszi van?! *Fújja, fújja a nótáját, olykor vigyorog, olykor komoly, nem számít a lényeg, hogy folyamatos legyen a reklám. Azért olykor már fúj egy kicsit, kezd kifáradni, még ennyit ordítani napkeltétől napnyugtáig, nemigen volt még rá példa. Egy kicsit szusszan, így nagy lesz a csend a környéken, ugyan a tömeg nagy, kerülgetik egymást, de lágy zsibongássá csendesül a piaci élet. Sokáig nem hallgathat, könyökével jórészt a szekerére támaszkodva kényelmesen, mert amint csendben lesz, szinte azonnal megrohanják. Eleinte furcsán is méreget, hisz nem gondolta volna, hogy pont akkor lépnek oda hozzá, amikor végre csendben marad. A férfi viszont nem válogat, csak kérdez, ráadásul olyat, miről Garrikhnak halvány segédfogalma sincs. Tekintettel arra, hogy kereskedő létére meglehetősen őszinte, nem is akar mást állítani, mint az igazság.*
- Üdv néked, jó uram! Hozott az ég. Éne? Némá, mégse vásárló, kén nekem kupecnak lenniök. Ejj, ejj. *Morgolódik kicsit magában, de aztán csak legyint.*
- Eh... a jó kereskedő Garrikh sajnálatát fejezi ki, de én oszt nem láttam sé jófésűttet, sé kopaszt, sé torzonborzot. *Csóválja meg a fejét.* Csak egy pillanat! *Emeli fel a kezét, mert megint összegyűltek az emberek.*
- IDE, IDE, A WEGTOREN ARANYA KERESKEDŐHÁZ PORTÉKÁJAJA LEGJOBB ITTEN A VÁROSBAAAAN!! *Ordítja el magát, így vélhetően akár a férfi keresett cimborája, Loar is hallhatja, ha erre jár.*
- Sajnálom, uram, de ha mán itten van, nem venne tőlem gyógyfüvet? Vagy gyümőcsöt, lisztet zőccséget, mindegy, amit csak akar? Addig kajabálok néköd, hátha ide gyün az eveszett furkó, hah? *Kérdezi, a váaszt már kevéssé várja meg.*
- LEHET VENNI, LEHET ENNI, EL LEHET TENNI, BE LEHET ZSEBEEEENI! Ide, ide mind ki számít, a Wegtoren Aranya Kereskedőház mindenkit kiszógál, megrendel ellát, munkát ad! Kinek mi kő? Néköm az arany, néktök a zőccség. *Vonja meg a vállát.*
- Állj fel ide a szekérre jó uram, úgy átlátod ezt a tömeget! *Javasolja Luthernak.* Csak vigyázzája portékára. *Kéri mosolyogva, majd kicsit odébbáll, hogy a férfi, ha elfogadja, hát felállhasson.*