//A ruhat eszi az embert//
//Chayss, Latamie, Garrikh//
*Miután áruiknak méltatását befejezte, szépen kihúzza magát, majd egy pillantást azért Chayssra vet, hogy megfelelően csinált-e mindent. A férfi úgy látszik elégedett lehet, hiszen vigyorog, mint a vadalma, a vörös távolabb nemkülönben. Ami azt illeti, már közben is, mintha valamiféle vidámságot tapasztalt volna, nem értette igazán, hiszen nem is ízesen beszélt, mint általában, nagyon figyelt rá. Főleg azt szokták megmosolyogni az emberek. Gondolatban megvonja a vállát, majd ismét Chayssra pillant, ahogy elhangzik az összeg a nő szájából. A maga részéről még felfelé strófolná az árat kicsit, de nem akar különösebben beleavatkozni, hiszen ő csak illusztrátor volt.*
- Természetesen! Bár már mindent elmondtam a húsokról... igaz, szívesen megmutatom alaposabban, ahogy a vevő kívánja! *Vonja meg a vállát, majd elmosolyodva bólint határozottan, más is kérte már, hogy maga vigyen házhoz dolgokat, nincs ebben semmi különleges, bár a poficsípést egy kicsit furcsállja, ilyet tán anyai nagyanyja csinált utoljára, de nem akarja megbántani a kedves asszonyt, így kényszeredetten mosolyog tovább.*
- Asszonyom... ez a férfi nem csak a munkaadóm... a tanítóm, a mentorom, nem hagyhatom el. *Süti le zavarban szemét.* De, ha bármikor szüksége van rám szabad időmben, vagy szállítani kell, szívesen segítek önnek is, a Bathron név kötelez! Ahogy Chayss úr is mondta, szívesen szállítok önnek minden hónapban, akár a héten is, ha kívánja! *Húzza ki magát büszkén, remélve, hogy szelíd terelése nem talál kedvezőtlen visszhangra. Mire felpillant a két kolléga talán már felpakolt mindent, ha nem hát beszáll ő is, hogy kicsit izmait tornáztassa, sőt, talán Chayss is beszélt a vörössel, aki láthatóan örül a feladatnak, amivel Garrikh nagyon elégedett, eszébe sem jut, hogy az ártatlan arckifejezés életveszélyes. Nem érti ugyan, miért kell őt elkísérni, ám legyen, nem szól bele Chayss utasításába, csak csinál mindent, ahogyan mondják.*
- Persze, Chayss? Hát mi baj lehetne? *Kacag fel ártatlanul, az talán teljesen világos, hogy fogalma sincs mibe keveredhet, ahogy azt sem, miért pont őt választották ki e nemes feladatra, hogy árut szállítson.* Nagyon kedves ez a hölgy, szívesen segítek neki! *Srófolja meg, majd egy utolsó bólintás, aztán vidáman az asszonysághoz fordul, miközben belekapaszkodik a kocsi rúdjába.*
- Asszonyom? Indulhatunk, ha készen áll! *Mondja udvariasan, miközben a virágot vásárolgató Latamiere pillant, majd megvonja a vállát.*