//Második szál//
//Cyprylana//
-Tehát akkor neked nincs családod? *Látszik rajta, hogy furcsa ez így neki, de csupán a kíváncsiság hajtja. Azt persze már korábban is tapasztalta, hogy nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint ő, hogy mögötte állnak a szülei, akik minden bizonnyal még évtizedekig fogják támogatni ambícióit. Testvérével együtt, ők teljesen kitöltik azt a kis zugot a szívében, amit a családnak tartanak fenn, nem is vágyik egyébre.*
-Értem. Te is szoktál vetni meg aratni? Ha jól gondolom az állatok gondozásában is jeleskedsz. *Néz nagy szemekkel a kecskére, ő is szereti az állatokat, de csak simogatni, minden egyéb tevékenység egy idő után unalmassá és nyűggé válna, ha nincs mögötte komoly ok. Mikor a férfi a mágiához fűződő szálairól beszél, elkerekednek a szemei.*
-Ezt már most meg lehet mondani? Esetleg te látsz valamit, amit én nem? *Néz végig magán, bár eddig se tapasztalt semmiféle különös jelet a testén, valószínű, hogy most sem fog felfedezni semmi újat.*
-Tehát akkor te tanító vagy? Micsoda szerencse! Már régóta foglalkoztat a mágia is, de még valóban nem vagyok azon a tudási szinten, ahonnan érdemes lenne fejleszteni. Ezt már a régi tanítóm is megmondta, így most egyelőre megpróbálom a saját utamat járni. Tagadhatatlan, hogy úgy tudok meg a külvilág dolgairól a legtöbbet, ha egy kis időre benne élek. *Néz idegen szemmel az őt körbeölelő embertömegre.* -De minden kezdet nehéz. Viszont most találkoztam veled, bizonyára a szerencse istene kedvel engem. *Mosolyodik el és húzza ki magát, elég büszkén feltartva az orrát. A bemutatkozás örömmel fogadja, bár látszik az arcán, hogy egyre több neki idegen és számára szokatlan dolog derül ki a földbirtokosról.*
-Mennyi mindenhez értesz. Ez lenyűgöző, bizonyára sok év volt mindezt megtanulni. *Bár úgy véli, ha annyira elszánt és szinte megszállott az ember, akkor ez talán nem is fáradtság.* -Ha nem zavar, én inkább Learon mesternek szólítanálak, ha ez nem zavar téged, esetleg, persze a másik is igazán… tiszteletreméltó titulus. *Jelzi, hogy nem tiszteletlen szeretne lenni, de bizonyára néha kuncogásba törne ki, ha Sajt-mesternek kellene szólítania egy földbirtokost. Az pedig soha nem jelent jó, ha ilyen neveletlenségen kapják a nagyobb befolyással rendelkező egyének. Amúgy is, mindentől tartania kell, miért pont etéren lazítana a figyelmén.*
-Az egész ház? Bizonyára borzalmas időkön van túl ez a város. Bele se merek gondolni, milyen szerencse, hogy már elült a veszedelem. *Egyelőre azon izgul, hogy minél előbb kiérjenek a tömegből, mert bár már hozzászokott, hogy megbámulják, de a lökdösés és a taszigálás igen kellemetlen számára, az pedig, hogy épp egy ember kezét fogja, mint a gyerekek az apjukét, már igazán elhanyagolható dolog, mindezek mellett.*