Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 384 (7661. - 7680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7680. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-19 14:46:07
Üzenet elküldve: 2019-09-19 14:46:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Pegazudból kilépve nem tudja megállni, hogy ne röhögje ki hangosan a bent maradt triót. Elképesztő számára, hogy valaki ennyire korlátolt legyen. Az a nyáladzó hegyesfülű, az égő öklét meg feldughatja a saját és/vagy a tündér seggébe a levelével együtt.
De az ő dolguk. Már sajnálja, hogy annyi ötletet adott nekik a tervük sikeres végrehajtásához. De amilyen önteltek és ostobák, főleg a tündér, biztosra veszi, hogy fejjel mennek a falnak.
~ Mit is mondott, mi a neve annak a szarnak? Ja igen, Holdvég! ~ Torpan meg és megvakarja szakállas állát. Tekintete visszafordul az utca végében álló Pegazus felé és gonosz kis terv magja szökken csírába benne.
~ Elég csak megkeresnem ezt a helyet. Holdvég. A környéken kell lennie, a város közelében. ~ Úgy néz körbe, mintha a házak mögött, a fal nélküli város határában keresné az említett helyet. ~ Ha pedig megtaláltam, akár be is mószerolhatom a kis tündér-pöcörőt meg a haverjait, a sógor biztosan busás jutalmat adna a segítőkész magatartásomért. Akár meg is várhatnám a soraikban a támadást, hogy biztosan gyomron rúghassam azt a puhapöcs levélzabálót. ~
Sokkal derűsebben indul el a piac felé. Keresnie kellene egy városi intézőt, vagy a könyvtárban utánanéznie a térképeknek, hátha talál egybevágást. A fogadóban történtek után akár ingyen is beállna a sógor mellé, hogy láthassa, sőt, hozzájárulhasson a bukásukhoz.
A piacra érve azért szétnéz a standok között, hátha talál kedvérevaló felszerelést vagy árut. Aztán pedig terve meglátogatni a templomban lévő könyvtárat is.*
*A Pegazudból kilépve nem tudja megállni, hogy ne röhögje ki hangosan a bent maradt triót. Elképesztő számára, hogy valaki ennyire korlátolt legyen. Az a nyáladzó hegyesfülű, az égő öklét meg feldughatja a saját és/vagy a tündér seggébe a levelével együtt.
De az ő dolguk. Már sajnálja, hogy annyi ötletet adott nekik a tervük sikeres végrehajtásához. De amilyen önteltek és ostobák, főleg a tündér, biztosra veszi, hogy fejjel mennek a falnak.
~ Mit is mondott, mi a neve annak a szarnak? Ja igen, Holdvég! ~ Torpan meg és megvakarja szakállas állát. Tekintete visszafordul az utca végében álló Pegazus felé és gonosz kis terv magja szökken csírába benne.
~ Elég csak megkeresnem ezt a helyet. Holdvég. A környéken kell lennie, a város közelében. ~ Úgy néz körbe, mintha a házak mögött, a fal nélküli város határában keresné az említett helyet. ~ Ha pedig megtaláltam, akár be is mószerolhatom a kis tündér-pöcörőt meg a haverjait, a sógor biztosan busás jutalmat adna a segítőkész magatartásomért. Akár meg is várhatnám a soraikban a támadást, hogy biztosan gyomron rúghassam azt a puhapöcs levélzabálót. ~
Sokkal derűsebben indul el a piac felé. Keresnie kellene egy városi intézőt, vagy a könyvtárban utánanéznie a térképeknek, hátha talál egybevágást. A fogadóban történtek után akár ingyen is beállna a sógor mellé, hogy láthassa, sőt, hozzájárulhasson a bukásukhoz.
A piacra érve azért szétnéz a standok között, hátha talál kedvérevaló felszerelést vagy árut. Aztán pedig terve meglátogatni a templomban lévő könyvtárat is.*
7679. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-19 12:58:44
Üzenet elküldve: 2019-09-19 12:58:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
*Lyll nagyon érzékeny a bókokra, kedves szavakra ezért ezeknél mindig elpirul és elforgatja valamerre a tekintetét, mint a szégyellős fiatalok, bár neki ez inkább jelleméből fakadhat. Nem nehéz a fiúnak mindezt megfigyelnie, de egyáltalán nem tartja gyermekes dolognak. Érzékeny lélekre vall, akiket mindig is nagyra becsült és értékelt. Szerényen hárítja a dicsérő kifejezéseket és szinte menekül előlük, legalább is tekintettel. Mogrimot ez egyáltalán nem zavarja, bár férfiként kevésbé jön zavarba, azért nem acélból van a szíve neki sem. A tehetséges és nagy tudású gyógyító kilétére is fény derül, amit ámulattal hallgat.*
- Nem hallottam még róla, de bizonyosan tehetséges és nagy tudású gyógyító lehet. *Mindenkit nem ismerhet persze, de ettől függetlenül elhiszi amit Lyll róla mesél. Szívesen hallgatja a Szarvasligeti gyógyító történetét és maga is elkezd azon gondolkodni, hogy miként lehetne megoldani a betegek ideszállítását.*
- Nem ismétled magad, nagyon jó hallgatni, amikor lelkesen beszélsz valamiről. *Rámosolyog a lányra, mert tényleg olyan jelenség pozitív értelemben, akivel egyszer az életben találkoznia kell.*
- A városi ispotály ötlete megoldaná a helyzetet. Ott helyben tudná kezelni a betegeket. *Más épkézláb lehetőséget nem lát rá.*
- Ő mivel gyógyít? Víz elementállal vagy Eyr hívő esetleg? *Erre még nem lyukadtak ki, pedig a gyógyítás forrása egy fontos pont. A sötétséges mondatával Lyll is egyetért, hiszen a jellemét ismerve kicsit sem vonzódna a sötétséghez. Az elementalista kérdezgetésekor érzi, hogy a lány valamiért nem szívesen árul el róla sok mindent. Eleinte nem érti ennek az okát aztán maga Lyll adja meg rá a választ.*
- Nem kell róla többet elárulnod, így is köszönöm, hogy megemlítetted. Ha eljutok hozzátok, akkor személyesen úgy is megkeresem, legalább pár szó elejéig, már ha fogad. *Egyáltalán nem szeretné erőszakkal kicsikarni a választ, ez inkább még jobban arra sarkallja, hogy ellátogasson Szarvasligetbe. Öröm tükröződik a gnóm lány arcán akkor is amikor Mogrim felajánlja a segítségét elemi téren.*
- Ez baráti ajánlat, és mint olyanért nem várunk viszonzást. *huncutul elmosolyodik Mogrim, hiszen nem az a kapzsi fajta, aki mindenáron vár valamit cserébe. Persze szereti a hasznos üzleteket, mert valahogy ez is az élete része lett, de a barátainak önzetlenül is nagyon szívesen segít.*
- Jelenleg most félretettem a kutatásaim. Megleltem az utam, a tudás forrását. Már csak fel kell keressem a tornyot és néhány elementalista társat, aki hajlandó egy jó cserére. *Mosolyogva mondja mindezt, mert már valóban csak ennyire van szüksége. A torony is hasznos, de más elementalistákkal kötött üzlet is jövedelmező lehet mindkét félnek. Elvégre ez a lényeg a mindent átható erőnek, hogy megosztható a tudás.*
- Nem veszed rossz néven, ha hazakísérlek? *Kicsit félve kérdezi a dolgot, mert egy cseppet sem szeretne tolakodni, de nem tartja biztonságosnak a várost, hogy egy ilyen virágszál egyedül bolyongjon benne.*
//Lyllinor&Mogrim//
*Lyll nagyon érzékeny a bókokra, kedves szavakra ezért ezeknél mindig elpirul és elforgatja valamerre a tekintetét, mint a szégyellős fiatalok, bár neki ez inkább jelleméből fakadhat. Nem nehéz a fiúnak mindezt megfigyelnie, de egyáltalán nem tartja gyermekes dolognak. Érzékeny lélekre vall, akiket mindig is nagyra becsült és értékelt. Szerényen hárítja a dicsérő kifejezéseket és szinte menekül előlük, legalább is tekintettel. Mogrimot ez egyáltalán nem zavarja, bár férfiként kevésbé jön zavarba, azért nem acélból van a szíve neki sem. A tehetséges és nagy tudású gyógyító kilétére is fény derül, amit ámulattal hallgat.*
- Nem hallottam még róla, de bizonyosan tehetséges és nagy tudású gyógyító lehet. *Mindenkit nem ismerhet persze, de ettől függetlenül elhiszi amit Lyll róla mesél. Szívesen hallgatja a Szarvasligeti gyógyító történetét és maga is elkezd azon gondolkodni, hogy miként lehetne megoldani a betegek ideszállítását.*
- Nem ismétled magad, nagyon jó hallgatni, amikor lelkesen beszélsz valamiről. *Rámosolyog a lányra, mert tényleg olyan jelenség pozitív értelemben, akivel egyszer az életben találkoznia kell.*
- A városi ispotály ötlete megoldaná a helyzetet. Ott helyben tudná kezelni a betegeket. *Más épkézláb lehetőséget nem lát rá.*
- Ő mivel gyógyít? Víz elementállal vagy Eyr hívő esetleg? *Erre még nem lyukadtak ki, pedig a gyógyítás forrása egy fontos pont. A sötétséges mondatával Lyll is egyetért, hiszen a jellemét ismerve kicsit sem vonzódna a sötétséghez. Az elementalista kérdezgetésekor érzi, hogy a lány valamiért nem szívesen árul el róla sok mindent. Eleinte nem érti ennek az okát aztán maga Lyll adja meg rá a választ.*
- Nem kell róla többet elárulnod, így is köszönöm, hogy megemlítetted. Ha eljutok hozzátok, akkor személyesen úgy is megkeresem, legalább pár szó elejéig, már ha fogad. *Egyáltalán nem szeretné erőszakkal kicsikarni a választ, ez inkább még jobban arra sarkallja, hogy ellátogasson Szarvasligetbe. Öröm tükröződik a gnóm lány arcán akkor is amikor Mogrim felajánlja a segítségét elemi téren.*
- Ez baráti ajánlat, és mint olyanért nem várunk viszonzást. *huncutul elmosolyodik Mogrim, hiszen nem az a kapzsi fajta, aki mindenáron vár valamit cserébe. Persze szereti a hasznos üzleteket, mert valahogy ez is az élete része lett, de a barátainak önzetlenül is nagyon szívesen segít.*
- Jelenleg most félretettem a kutatásaim. Megleltem az utam, a tudás forrását. Már csak fel kell keressem a tornyot és néhány elementalista társat, aki hajlandó egy jó cserére. *Mosolyogva mondja mindezt, mert már valóban csak ennyire van szüksége. A torony is hasznos, de más elementalistákkal kötött üzlet is jövedelmező lehet mindkét félnek. Elvégre ez a lényeg a mindent átható erőnek, hogy megosztható a tudás.*
- Nem veszed rossz néven, ha hazakísérlek? *Kicsit félve kérdezi a dolgot, mert egy cseppet sem szeretne tolakodni, de nem tartja biztonságosnak a várost, hogy egy ilyen virágszál egyedül bolyongjon benne.*
7678. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-19 02:19:15
Üzenet elküldve: 2019-09-19 02:19:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy igazi sorscsapás//
//Zárás//
*Nem voltak kétségei azt illetően, hogy egy ennyire forgalmas helyen Cyprylana is talál magának kedvére való holmit. Karheia elragadtatva nézelődik, addig sincs legalább a tündérke útjában, így is elég időt töltöttek egymás társaságában. Hamarosan meg is történik a vásárlás, ekkora pedig veszi a fáradtságot, hogy figyelmét újra a kékvérűnek szentelje. Idő közben köpenyét is visszakapja, amit egy mosollyal nyugtáz, és hanyagul karjára teríti.*
- Remekül fest rajtad.
*Meggyőződése, hogy a csinos tündérkén nincs is olyan szakadt rongy, ami ne mutatna jól.*
- Igazán nincs mit. Nem volt fáradtság.
*Inti le a leányt, hogy hagyja csak a hálálkodást. Nem csupán udvariasságból mondja ezt, ténylegesen nem okozott gondot neki megállni, és megtenni azt, ami tőle telt. Még jól is járt, mert legalább körbe nézhetett a piacon. Magában elmélkedni pedig még jócskán lesz ideje, hiszen szinte egyebet sem csinál Synmirán, na már a kötelező házimunkákon kívül.*
- Vigyázz magadra!
*Köti a leány lelkére, és tekintetét csak egy pislogás erejéig a piacra veti. Reméli a feldúlt város ténye óvatosabbá teszi ezt a finom kis teremtést, ha már itt legalább nem kell a vaddisznók miatt tartania. Az ölelés meglepi, kissé kényelmetlenül is érinti, de nem utasítja el útitársát, csupán leheletnyit zavartan megpaskolgatja annak hátát.*
- Aztán szólj, ha esetleg a jövőd érdekelne.
*Veti még oda vigyorogva, és ezzel lezártnak is tekinti rövid találkozásukat. Egy ismerőssel több, aminek határozottan örül, és az idő is kellemesen eltelt. Ráérősen visszasétál lovához, vet egy pár pillantást a helyi jószágokra, a tojásokra, majd a növényekre is.*
- Na, mennyire fáradtál el?
*Kérdezi az állatot, és megsimogatja annak pofáját. Vet rá egy pillantást, hogy saját szemével állapítsa meg, hogy a kis test plusz terhe nem rótt komoly nehézségeket az állatra, aki aprócska, de szívós, kifejezetten hosszú utakra alkalmas.*
- Jól van, ideje mennünk. Mindjárt fellélegezhetsz.
*Felkapaszkodik a nyeregbe, rutinosan húzva fel magát, és Csatangló örömére elindulnak kifelé a piacról, maguk mögött hagyva a zajt, és a tumultust.*
//Zárás//
*Nem voltak kétségei azt illetően, hogy egy ennyire forgalmas helyen Cyprylana is talál magának kedvére való holmit. Karheia elragadtatva nézelődik, addig sincs legalább a tündérke útjában, így is elég időt töltöttek egymás társaságában. Hamarosan meg is történik a vásárlás, ekkora pedig veszi a fáradtságot, hogy figyelmét újra a kékvérűnek szentelje. Idő közben köpenyét is visszakapja, amit egy mosollyal nyugtáz, és hanyagul karjára teríti.*
- Remekül fest rajtad.
*Meggyőződése, hogy a csinos tündérkén nincs is olyan szakadt rongy, ami ne mutatna jól.*
- Igazán nincs mit. Nem volt fáradtság.
*Inti le a leányt, hogy hagyja csak a hálálkodást. Nem csupán udvariasságból mondja ezt, ténylegesen nem okozott gondot neki megállni, és megtenni azt, ami tőle telt. Még jól is járt, mert legalább körbe nézhetett a piacon. Magában elmélkedni pedig még jócskán lesz ideje, hiszen szinte egyebet sem csinál Synmirán, na már a kötelező házimunkákon kívül.*
- Vigyázz magadra!
*Köti a leány lelkére, és tekintetét csak egy pislogás erejéig a piacra veti. Reméli a feldúlt város ténye óvatosabbá teszi ezt a finom kis teremtést, ha már itt legalább nem kell a vaddisznók miatt tartania. Az ölelés meglepi, kissé kényelmetlenül is érinti, de nem utasítja el útitársát, csupán leheletnyit zavartan megpaskolgatja annak hátát.*
- Aztán szólj, ha esetleg a jövőd érdekelne.
*Veti még oda vigyorogva, és ezzel lezártnak is tekinti rövid találkozásukat. Egy ismerőssel több, aminek határozottan örül, és az idő is kellemesen eltelt. Ráérősen visszasétál lovához, vet egy pár pillantást a helyi jószágokra, a tojásokra, majd a növényekre is.*
- Na, mennyire fáradtál el?
*Kérdezi az állatot, és megsimogatja annak pofáját. Vet rá egy pillantást, hogy saját szemével állapítsa meg, hogy a kis test plusz terhe nem rótt komoly nehézségeket az állatra, aki aprócska, de szívós, kifejezetten hosszú utakra alkalmas.*
- Jól van, ideje mennünk. Mindjárt fellélegezhetsz.
*Felkapaszkodik a nyeregbe, rutinosan húzva fel magát, és Csatangló örömére elindulnak kifelé a piacról, maguk mögött hagyva a zajt, és a tumultust.*
7677. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-18 20:56:31
Üzenet elküldve: 2019-09-18 20:56:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*A komisz kis játék egészen jó kedvre deríti. Az ajkát összeszorítva, ártatlan képpel pislog a hátraforduló félvérre. A neve hallatán kissé szélesebbre kúszik a pórázon tartott mosolygás a szája szegletén. De aztán... Megint az történik. Távolságtartás jeges érzetével forrázzák le. Kezdi úgy érezni magát, mint valami leprás. A legrosszabb, hogy mindig elhiteti magával, hogy a korábbi esetek félreértések csúfos összeadódásából fakadtak és igazából minden rendben van. Aztán jön megint valami, ami újból csak azt bizonyítja, hogy Lanawin ezen oldalán lehet benne valami taszító. Már az is megfordult a fejében, hogy az illata miatt van. A más tájakról származóknak más a kipárolgása, azt mondják. A jó ég tudja. Az a pajzán kis ölelés megtévesztette. Lehet, hogy az igric nem is zavarba jött, hanem csak öklendezni szaladt el. Ahogy ez a dolog kinéz, megint csak bolondot csinált magából azzal, hogy úgy viselkedett, ahogy odahaza Wegtorenben elvárták tőle, amióta az eszét tudja. Rossz belegondolni, milyen kellemetlen helyzetet teremtett ezzel, miközben a fickó számára ez a viszolyogtató dolog, ami. Bár értené.
Leolvad a komiszság, le a mosolygás az ajkáról. Lesüti a szemét és elfordítja a fejét az igricről. Sajnos mostanság már kevésbé megy neki, hogy elrejtse az érzelmeket az arcán, de nem akarja, hogy a másik lássa. Sóhajt és nyel egyet, hogy eltüntesse a szúrós, keserű gombócot a torkából.*
- Rendben *mondja csendesen és a továbbiakban inkább hallgat. Csak rágja magában ezt a felfoghatatlan tényt, ami újra és újra gyomron rúgja. Nem érti, mi a baj vele. Nem érti és ettől csak még jobban bántja a dolog.*
*A komisz kis játék egészen jó kedvre deríti. Az ajkát összeszorítva, ártatlan képpel pislog a hátraforduló félvérre. A neve hallatán kissé szélesebbre kúszik a pórázon tartott mosolygás a szája szegletén. De aztán... Megint az történik. Távolságtartás jeges érzetével forrázzák le. Kezdi úgy érezni magát, mint valami leprás. A legrosszabb, hogy mindig elhiteti magával, hogy a korábbi esetek félreértések csúfos összeadódásából fakadtak és igazából minden rendben van. Aztán jön megint valami, ami újból csak azt bizonyítja, hogy Lanawin ezen oldalán lehet benne valami taszító. Már az is megfordult a fejében, hogy az illata miatt van. A más tájakról származóknak más a kipárolgása, azt mondják. A jó ég tudja. Az a pajzán kis ölelés megtévesztette. Lehet, hogy az igric nem is zavarba jött, hanem csak öklendezni szaladt el. Ahogy ez a dolog kinéz, megint csak bolondot csinált magából azzal, hogy úgy viselkedett, ahogy odahaza Wegtorenben elvárták tőle, amióta az eszét tudja. Rossz belegondolni, milyen kellemetlen helyzetet teremtett ezzel, miközben a fickó számára ez a viszolyogtató dolog, ami. Bár értené.
Leolvad a komiszság, le a mosolygás az ajkáról. Lesüti a szemét és elfordítja a fejét az igricről. Sajnos mostanság már kevésbé megy neki, hogy elrejtse az érzelmeket az arcán, de nem akarja, hogy a másik lássa. Sóhajt és nyel egyet, hogy eltüntesse a szúrós, keserű gombócot a torkából.*
- Rendben *mondja csendesen és a továbbiakban inkább hallgat. Csak rágja magában ezt a felfoghatatlan tényt, ami újra és újra gyomron rúgja. Nem érti, mi a baj vele. Nem érti és ettől csak még jobban bántja a dolog.*
7676. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-18 20:31:44
Üzenet elküldve: 2019-09-18 20:31:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
*Nagyon fura alak ez, aki hozzájuk beszél épp. Valamiféle találós kérdést feltesz nekik, amire csak néz nagyokat a Gizu, mint borjú az új kapura. Nem is igazán mer megszólalni, de Garrikh hamar a segítségére siet, s ő magában hálát is ad neki.*
- Hogy mi? *Kapja tekintetét hol kedvesére, hol az illetőre zavarában.* Jaj, há' persze Garrikhom, persze.
*Hát bizony megint csak bólogat tovább. ~Szekér alma, ugyan má'! Nem fog hozni szegíny, honnét hozna?~ Bár ez a sötételf itt pillanatról pillanatra egyre ijesztőbbé válik neki, főleg amikor azt a furcsa mutatványt adja elő, forogva és valami idegen nyelven hablatyolva.*
- Öööööööö....
*Csak ennyit mond elköszönés gyanánt, mert annyira nem tud hozzászólni az imént látottakhoz. Néz még a sötételf után egy darabig, amíg hallótávolságon kívülre nem érnek, aztán Garrikhoz fordul.*
- Mi a lútücsök vót e'? Tyű. No menyünk inkább tovább.
*Azzal megszorítja Garrikh kezét még egy kicsit jobban. No persze nem úgy, hogy agyonszorítsa s ne érezzen semmit se az ifjú, hanem csak úgy, mint aki épp az imént látott valami ijesztő és nem egészen bizalomgerjesztő alakot almát árulni.*
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
*Nagyon fura alak ez, aki hozzájuk beszél épp. Valamiféle találós kérdést feltesz nekik, amire csak néz nagyokat a Gizu, mint borjú az új kapura. Nem is igazán mer megszólalni, de Garrikh hamar a segítségére siet, s ő magában hálát is ad neki.*
- Hogy mi? *Kapja tekintetét hol kedvesére, hol az illetőre zavarában.* Jaj, há' persze Garrikhom, persze.
*Hát bizony megint csak bólogat tovább. ~Szekér alma, ugyan má'! Nem fog hozni szegíny, honnét hozna?~ Bár ez a sötételf itt pillanatról pillanatra egyre ijesztőbbé válik neki, főleg amikor azt a furcsa mutatványt adja elő, forogva és valami idegen nyelven hablatyolva.*
- Öööööööö....
*Csak ennyit mond elköszönés gyanánt, mert annyira nem tud hozzászólni az imént látottakhoz. Néz még a sötételf után egy darabig, amíg hallótávolságon kívülre nem érnek, aztán Garrikhoz fordul.*
- Mi a lútücsök vót e'? Tyű. No menyünk inkább tovább.
*Azzal megszorítja Garrikh kezét még egy kicsit jobban. No persze nem úgy, hogy agyonszorítsa s ne érezzen semmit se az ifjú, hanem csak úgy, mint aki épp az imént látott valami ijesztő és nem egészen bizalomgerjesztő alakot almát árulni.*
7675. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-18 19:17:37
Üzenet elküldve: 2019-09-18 19:17:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
*A füle hegyéig elpirul azon, amit Mogrim a szívéről mond, azt se tudja, hova forgassa el a tekintetét, hogy az ne találkozzon a smaragd csillanással.*
- Ó, nem, én nem… csak… csak aggaszt ez a sok szomorúság…
*Megpróbál egy olyan pontra fókuszálni, ahol a bánat megnyilatkozik körülöttük, de emitt tele szájjal nevető kisbabával prüttyögnek a nagyszülők, amott a fellépő kutyus mutat trükköket egy-egy falatka kolbászért, s ráadásként szappanbuborékokat fújó kölykök szaladnak át kacagva a színen. Úgyhogy inkább a cipője orrát kezdi szemlélni. Jön aztán a következő jellemzés felejthetetlen természetén, amin zavartan kuncog, ezt legalább tudja úgy érteni, hogy egy ilyen szeles és habókos gnóm lányt nem lehet minden nap látni.*
- Meglehet.
*Bólint az ígéretre, és örül neki. Biztos benne, hogy mind ők, mind Mogrim új barátot szereznek szarvasligeti látogatása napján. A gyógyítóról feltett kérdésre egészen büszkén húzza ki magát.*
- Képzeld! Maga Intath Aldeis! A legnagyobb tudású gyógyító, akit valaha ismertem! Pedig… nos... nem könnyű neki.
*Nem akarja mindjárt azt terjeszteni róla, hogy a jobb keze hiányzik, ne erről emlékezzenek rá.*
- Mi pedig igyekszünk tanulni tőle. Tulajdonképpen miatta jutott eszembe az ispotály is. Bár igazán maga a Szarvasliget lehetne az, hiszen nincs az a nyavalya, amit a gyógyítónk ki ne kúrálna ott. Csak sajnos messze van innen, és sokan nem is tudják, hogy hol keressék. Ó, de ezt már mondtam is, ugye? Bocsáss meg, hogy ismétlem magam!
*A mágiánál kedvesebb témát keveset találna. A sötétség elűzésén elfogódottan mosolyog.*
- Ezt nagyon szépen mondtad!
*Mikor a mágusról kérdez, egy kicsit elbizonytalanodik, hogy mennyit szabad elmondania. Úgy tudja, a férfi neve eléggé széles körben ismert, a múltja pedig fájdalmas számára, talán nem szeretné, hogy kiadja csak úgy valakinek a tartózkodási helyét, vagy, hogy milyen tudása van. A mágusok gyakran őrzik féltve képességeiket, hogy a meglepetés erejével bírhassanak. Megpróbálja egy esetlen érvvel elütni a dolgot.*
- Amint eljössz hozzánk, magad is megismerheted.
*De érzi, hogy ez így önmagában nem az igazi, ezért szabadkozik egy sort.*
- Tudod, mostanában kicsit elvonultan él. Nem tudom, szeretné-e, hogy beszéljek róla. Azt hiszem, jobb, ha ő maga beszélne veled.
*Figyelmesen hallgatja a tanulási folyamat néhány elhangzó momentumát, és közben ösztönösen bólint egyszer-egyszer. Elkerekednek a szemei, mikor Mogrim felajánlja, hogy tanítaná.*
- Ó, ez igazán kedves tőled, Mogrim!
*Hálás mosollyal jelzi örömét.*
- De ha ez baráti ajánlat, akkor én is akarok neked segíteni valamiben. Van ötleted? Például a kutatásodban?
//Lyllinor&Mogrim//
*A füle hegyéig elpirul azon, amit Mogrim a szívéről mond, azt se tudja, hova forgassa el a tekintetét, hogy az ne találkozzon a smaragd csillanással.*
- Ó, nem, én nem… csak… csak aggaszt ez a sok szomorúság…
*Megpróbál egy olyan pontra fókuszálni, ahol a bánat megnyilatkozik körülöttük, de emitt tele szájjal nevető kisbabával prüttyögnek a nagyszülők, amott a fellépő kutyus mutat trükköket egy-egy falatka kolbászért, s ráadásként szappanbuborékokat fújó kölykök szaladnak át kacagva a színen. Úgyhogy inkább a cipője orrát kezdi szemlélni. Jön aztán a következő jellemzés felejthetetlen természetén, amin zavartan kuncog, ezt legalább tudja úgy érteni, hogy egy ilyen szeles és habókos gnóm lányt nem lehet minden nap látni.*
- Meglehet.
*Bólint az ígéretre, és örül neki. Biztos benne, hogy mind ők, mind Mogrim új barátot szereznek szarvasligeti látogatása napján. A gyógyítóról feltett kérdésre egészen büszkén húzza ki magát.*
- Képzeld! Maga Intath Aldeis! A legnagyobb tudású gyógyító, akit valaha ismertem! Pedig… nos... nem könnyű neki.
*Nem akarja mindjárt azt terjeszteni róla, hogy a jobb keze hiányzik, ne erről emlékezzenek rá.*
- Mi pedig igyekszünk tanulni tőle. Tulajdonképpen miatta jutott eszembe az ispotály is. Bár igazán maga a Szarvasliget lehetne az, hiszen nincs az a nyavalya, amit a gyógyítónk ki ne kúrálna ott. Csak sajnos messze van innen, és sokan nem is tudják, hogy hol keressék. Ó, de ezt már mondtam is, ugye? Bocsáss meg, hogy ismétlem magam!
*A mágiánál kedvesebb témát keveset találna. A sötétség elűzésén elfogódottan mosolyog.*
- Ezt nagyon szépen mondtad!
*Mikor a mágusról kérdez, egy kicsit elbizonytalanodik, hogy mennyit szabad elmondania. Úgy tudja, a férfi neve eléggé széles körben ismert, a múltja pedig fájdalmas számára, talán nem szeretné, hogy kiadja csak úgy valakinek a tartózkodási helyét, vagy, hogy milyen tudása van. A mágusok gyakran őrzik féltve képességeiket, hogy a meglepetés erejével bírhassanak. Megpróbálja egy esetlen érvvel elütni a dolgot.*
- Amint eljössz hozzánk, magad is megismerheted.
*De érzi, hogy ez így önmagában nem az igazi, ezért szabadkozik egy sort.*
- Tudod, mostanában kicsit elvonultan él. Nem tudom, szeretné-e, hogy beszéljek róla. Azt hiszem, jobb, ha ő maga beszélne veled.
*Figyelmesen hallgatja a tanulási folyamat néhány elhangzó momentumát, és közben ösztönösen bólint egyszer-egyszer. Elkerekednek a szemei, mikor Mogrim felajánlja, hogy tanítaná.*
- Ó, ez igazán kedves tőled, Mogrim!
*Hálás mosollyal jelzi örömét.*
- De ha ez baráti ajánlat, akkor én is akarok neked segíteni valamiben. Van ötleted? Például a kutatásodban?
7674. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-18 14:23:33
Üzenet elküldve: 2019-09-18 14:23:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A városban szerencsére jól kiismeri magát, így egyből tudja, hogy a nő merre szeretne menni. Volt már, hogy a tisztáson ébredt egy szál gatyában, lanttal a feje alatt, bődületes fejfájások közepette, aztán fingja nem volt róla, hogy is hozta azt össze.*
-Óhaja számomra parancs. *Mondja némi nagyzolással a hangjában. Azt már nem teszi hozzá, hogy kéretik kapaszkodni, mert a nő már ezt megejtette korábban. Ahogy hagyják el egyik utcát a másik után, nemsokára beérnek a piacra. Mindig is kedvelte a helyet, a jóféle illatok, mikor pocsék volt a koszt, mindig kiugrott ide, persze csak potya kajáért. Most is jól megnézi, a sokat látogatott kolbászos bódé mögött ki tüsténkedik, de mikor megpillant egy erősen szőrzetdús, nagydarab férfit, nyomban átkapja a fejét a másik irányba. ~Nem lenne jó, ha kiszúrna a vén fasz. ~ Közben a nő mögötte megszólal, szinte meg is lepi, már azt hitte megkukult a kislány. Már mondana is ellen a megugrás puszta említésére, azonban nem hagyja szóhoz jutni, ő meg úriember, na persze csak ilyenkor és inkább végig hallgatja a dolgot, addig csak kitalálja, mit hantázzon össze. A megjegyzésre csak szélesre húzódik a vigyor az arcán.*
-Most mondd meg! Tehetek én róla, hogy ilyennek születtem? *Szól hátra, teljesen eltelve magától, még a szemöldökeit is rángatná, ha a nő látná, de így csak vállat von. Fel aztán le. Majd kidülledő szemekkel tapasztalja, hogy a nő kezei megindulnak lefelé, teljesen indokolatlanul, majd a combjain végig szántva szerencsére visszatérnek eredeti helyükre. Itt húzza meg a féket a ló szájában, de csak finoman, hiszen csak baktattak eddig is.*
- HÓ! *Vesz egy gondterhelt lélegzetet, majd hátra fordítja a fejét, amennyire csak tudja.*
- Yeza. *Mondja ki elsőként a nő rendes nevét megszólításképp, hogy érezze, itt most komoly dolgok fognak elhangozni.*
- Ezt többet ne csináld. Kérlek. Mert ha… meglepődőm *Köszörüli meg a torkát a szó előtt, nyomatékosan.* - Akkor még véletlen megrántom a lovat, az meg megijed. *Magyarázza nyugodtan. Mert hallott, mit hallott, hiszen látott is már megbokrosodott lovat, meg csúnya eséseket, a ló meg, amit éppen vezet, nem igazán az ő kezéhez van szokva, így alapból óvatosabb. *
- Nem szeretném, hogy bajod essen. ~Meg persze nekem se, a lantról nem is szólva. ~ *Az egyik kezével meg is fogja a nő épp a derekán pihenő kacsóit.*
- Itt maradjanak, míg a talpunk megint a földet nem éri, megegyeztünk? *Kérdez hátra, mielőtt ismét elindulnának.*
- És igen. Jól játszom, énekelni is énekelek, mert az szinte már elvárás, de jobban szeretek csak pengetni. Majd este megmutatom, így rendben? *Próbál meg felállítani a határokat, hiszen ha a nő most azt kérné, hogy ugyan zendítsen már rá, csak, hogy jobban teljen az idő, biztos felismerné valaki a hangját, akit nem szívesen látna viszont. ~Itt feltűnő jelenség lennénk, majd kint a városhatáron túl, csöcsi. ~ A megszólításra tett megjegyzésre nem is reagál, attól függetlenül nem azt jelenti, hogy felhagyott vele vagy, hogy a nő szavainak bármilyen jelentőséget tulajdonított volna. ~Csak próbál húzni, le se tagadhatná, hogy nőből van. De itt a nyílt utcán nem eshetek neki. ~ Forgatja meg a szemeit a helyükön az égre felnézve.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.18 14:31:37
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A városban szerencsére jól kiismeri magát, így egyből tudja, hogy a nő merre szeretne menni. Volt már, hogy a tisztáson ébredt egy szál gatyában, lanttal a feje alatt, bődületes fejfájások közepette, aztán fingja nem volt róla, hogy is hozta azt össze.*
-Óhaja számomra parancs. *Mondja némi nagyzolással a hangjában. Azt már nem teszi hozzá, hogy kéretik kapaszkodni, mert a nő már ezt megejtette korábban. Ahogy hagyják el egyik utcát a másik után, nemsokára beérnek a piacra. Mindig is kedvelte a helyet, a jóféle illatok, mikor pocsék volt a koszt, mindig kiugrott ide, persze csak potya kajáért. Most is jól megnézi, a sokat látogatott kolbászos bódé mögött ki tüsténkedik, de mikor megpillant egy erősen szőrzetdús, nagydarab férfit, nyomban átkapja a fejét a másik irányba. ~Nem lenne jó, ha kiszúrna a vén fasz. ~ Közben a nő mögötte megszólal, szinte meg is lepi, már azt hitte megkukult a kislány. Már mondana is ellen a megugrás puszta említésére, azonban nem hagyja szóhoz jutni, ő meg úriember, na persze csak ilyenkor és inkább végig hallgatja a dolgot, addig csak kitalálja, mit hantázzon össze. A megjegyzésre csak szélesre húzódik a vigyor az arcán.*
-Most mondd meg! Tehetek én róla, hogy ilyennek születtem? *Szól hátra, teljesen eltelve magától, még a szemöldökeit is rángatná, ha a nő látná, de így csak vállat von. Fel aztán le. Majd kidülledő szemekkel tapasztalja, hogy a nő kezei megindulnak lefelé, teljesen indokolatlanul, majd a combjain végig szántva szerencsére visszatérnek eredeti helyükre. Itt húzza meg a féket a ló szájában, de csak finoman, hiszen csak baktattak eddig is.*
- HÓ! *Vesz egy gondterhelt lélegzetet, majd hátra fordítja a fejét, amennyire csak tudja.*
- Yeza. *Mondja ki elsőként a nő rendes nevét megszólításképp, hogy érezze, itt most komoly dolgok fognak elhangozni.*
- Ezt többet ne csináld. Kérlek. Mert ha… meglepődőm *Köszörüli meg a torkát a szó előtt, nyomatékosan.* - Akkor még véletlen megrántom a lovat, az meg megijed. *Magyarázza nyugodtan. Mert hallott, mit hallott, hiszen látott is már megbokrosodott lovat, meg csúnya eséseket, a ló meg, amit éppen vezet, nem igazán az ő kezéhez van szokva, így alapból óvatosabb. *
- Nem szeretném, hogy bajod essen. ~Meg persze nekem se, a lantról nem is szólva. ~ *Az egyik kezével meg is fogja a nő épp a derekán pihenő kacsóit.*
- Itt maradjanak, míg a talpunk megint a földet nem éri, megegyeztünk? *Kérdez hátra, mielőtt ismét elindulnának.*
- És igen. Jól játszom, énekelni is énekelek, mert az szinte már elvárás, de jobban szeretek csak pengetni. Majd este megmutatom, így rendben? *Próbál meg felállítani a határokat, hiszen ha a nő most azt kérné, hogy ugyan zendítsen már rá, csak, hogy jobban teljen az idő, biztos felismerné valaki a hangját, akit nem szívesen látna viszont. ~Itt feltűnő jelenség lennénk, majd kint a városhatáron túl, csöcsi. ~ A megszólításra tett megjegyzésre nem is reagál, attól függetlenül nem azt jelenti, hogy felhagyott vele vagy, hogy a nő szavainak bármilyen jelentőséget tulajdonított volna. ~Csak próbál húzni, le se tagadhatná, hogy nőből van. De itt a nyílt utcán nem eshetek neki. ~ Forgatja meg a szemeit a helyükön az égre felnézve.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.18 14:31:37
7673. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-18 10:44:10
Üzenet elküldve: 2019-09-18 10:44:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Egy igazi sorscsapás//
*Mivel elöl ül, nincs igazán tudatában annak, hogy mennyire jól szórakozik rajta a nő, sőt ha tudná bizonyára mélyen érintené a dolog. Lassan a piachoz érnek, ami úgy fest most is nyüzsög a különféle népektől, nem is volt kifejezetten nehéz meglelni a helyét, még ebben a számukra idegen városban sem. Már messziről jól lehetett hallani az árusok kiabálását és a kaptárként zsongó tömeg morajlását. Majd a nő keres egy megfelelő helyet a hátasa számára, természetesen szépen kivárja, míg elköszön tőle, csak aztán vágnak neki a tömegben botladozásnak. Nem is telik bele sok idő, a nő máris megleli a számára olyan fontos árusító helyet. Első dolga neki is megtapogatni a portékát, hiszen akármit nem fog megvenni, vagy talán mégis?*
-Igen, ezek hasonlóak. *Nézegeti őket, hiszen az mégis kézzel készített volt, és vastagabb anyagú is. De szerencséjére talál az ízlésének megfelelő és a jelenlegi ruházatához is illő dolgot, ami a célnak megfelel. Ki is választ egy méretben is megfelelő, sötétzöld selyem mellényt, fehér díszített szegéllyel. Át is ad érte Mesélő (Meia) részéra a 302 aranyérmét.
*
-Nagyon szépen köszönöm. *Hálálkodik, majd letekeri az eddig olyan jó szolgálatot tett anyagot magáról és visszaadja Karheia kezébe, aztán magára fordítja a mellényt.* -Így. Ez eltakarja. *Néz a háta mögé, kicsit megtapogatva a szövet alját.*
-Nagyon köszönöm, hogy elhoztál idáig. A kölcsönadott holmit és a sebtisztítást is. Nem is tudom mihez kezdtem volna a segítséged nélkül. *Hálálkodva lép oda és öleli meg a nőt, ha az nem ellenkezik.*
- Viszont azt hiszem, ideje lenne elinduljak, a Templom irányába. *Kap elő egy papírost és szemügyre veszi.* - Még sötétedés előtt oda kell érjek. *Fordul irányba, úgy véli, talán ha végigmegy az utcán úgy lesz a legrövidebb, a piacon keresztül.*
-Vigyázz magadra az úton és főleg a vaddisznókkal. *Rázza ki a hideg.* - Remélem, találsz majd a városban olyat, amiben kedved leled majd. *Távolodik el a nőtől egy kicsit.*
*Mivel elöl ül, nincs igazán tudatában annak, hogy mennyire jól szórakozik rajta a nő, sőt ha tudná bizonyára mélyen érintené a dolog. Lassan a piachoz érnek, ami úgy fest most is nyüzsög a különféle népektől, nem is volt kifejezetten nehéz meglelni a helyét, még ebben a számukra idegen városban sem. Már messziről jól lehetett hallani az árusok kiabálását és a kaptárként zsongó tömeg morajlását. Majd a nő keres egy megfelelő helyet a hátasa számára, természetesen szépen kivárja, míg elköszön tőle, csak aztán vágnak neki a tömegben botladozásnak. Nem is telik bele sok idő, a nő máris megleli a számára olyan fontos árusító helyet. Első dolga neki is megtapogatni a portékát, hiszen akármit nem fog megvenni, vagy talán mégis?*
-Igen, ezek hasonlóak. *Nézegeti őket, hiszen az mégis kézzel készített volt, és vastagabb anyagú is. De szerencséjére talál az ízlésének megfelelő és a jelenlegi ruházatához is illő dolgot, ami a célnak megfelel. Ki is választ egy méretben is megfelelő, sötétzöld selyem mellényt, fehér díszített szegéllyel. Át is ad érte Mesélő (Meia) részéra a 302 aranyérmét.
*-Nagyon szépen köszönöm. *Hálálkodik, majd letekeri az eddig olyan jó szolgálatot tett anyagot magáról és visszaadja Karheia kezébe, aztán magára fordítja a mellényt.* -Így. Ez eltakarja. *Néz a háta mögé, kicsit megtapogatva a szövet alját.*
-Nagyon köszönöm, hogy elhoztál idáig. A kölcsönadott holmit és a sebtisztítást is. Nem is tudom mihez kezdtem volna a segítséged nélkül. *Hálálkodva lép oda és öleli meg a nőt, ha az nem ellenkezik.*
- Viszont azt hiszem, ideje lenne elinduljak, a Templom irányába. *Kap elő egy papírost és szemügyre veszi.* - Még sötétedés előtt oda kell érjek. *Fordul irányba, úgy véli, talán ha végigmegy az utcán úgy lesz a legrövidebb, a piacon keresztül.*
-Vigyázz magadra az úton és főleg a vaddisznókkal. *Rázza ki a hideg.* - Remélem, találsz majd a városban olyat, amiben kedved leled majd. *Távolodik el a nőtől egy kicsit.*
7672. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-18 00:51:40
Üzenet elküldve: 2019-09-18 00:51:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
~Valamit valamiért.~
*Áttuszkolja az almát a titkos akadémikusnak, aki a magához hasonlatos emberek attribútumát, az ismeretes okulárét, nem viseli, hogy a Zulba-szerű egyszerűeket tőrbe csalja és galádan kinevetelje.
A kérdésre a válasz meghaladja a meseszerű alak tudását, ezért igaz. Zulba kapott megoldást, Garrikh kapott almát. A lenéző viselkedés egyszerűen szólva pofátlanság, tanultság ide vagy oda, aminek hamar megejti a böjtjét. Magasba emeli a megkezdett gyümölcsöt, másik kezét a mélybe tartja és forogni kezd. *
- Griszalkuva csingacskuk, hesszöl möjlá pinrátott.
*Köp hármat a földre, ezennel teljesül a varázs.*
- Öt egész kék éven belül balszerencse fog érni! Nyeherehehe.
*Ha tudja otthagyja rettegésben a gigerlit. Az asszony kedves volt, ezért Ő sértetlen megússza. Az oldalborda lehetőséget is kap, miszerint elhagyhatja amazt a félkegyelmű tudóst. Ez is megkapta a magáét, az is megkapta.*
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
~Valamit valamiért.~
*Áttuszkolja az almát a titkos akadémikusnak, aki a magához hasonlatos emberek attribútumát, az ismeretes okulárét, nem viseli, hogy a Zulba-szerű egyszerűeket tőrbe csalja és galádan kinevetelje.
A kérdésre a válasz meghaladja a meseszerű alak tudását, ezért igaz. Zulba kapott megoldást, Garrikh kapott almát. A lenéző viselkedés egyszerűen szólva pofátlanság, tanultság ide vagy oda, aminek hamar megejti a böjtjét. Magasba emeli a megkezdett gyümölcsöt, másik kezét a mélybe tartja és forogni kezd. *
- Griszalkuva csingacskuk, hesszöl möjlá pinrátott.
*Köp hármat a földre, ezennel teljesül a varázs.*
- Öt egész kék éven belül balszerencse fog érni! Nyeherehehe.
*Ha tudja otthagyja rettegésben a gigerlit. Az asszony kedves volt, ezért Ő sértetlen megússza. Az oldalborda lehetőséget is kap, miszerint elhagyhatja amazt a félkegyelmű tudóst. Ez is megkapta a magáét, az is megkapta.*
7671. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-17 22:48:25
Üzenet elküldve: 2019-09-17 22:48:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
- Elintéztem mindent, amit akartam *mondja.* - Mehetünk a tisztáson át az erdei ösvény felé.
*A legrövidebb út a piacon át vezet. Ilyenkor már nem nagy a tömeg erre se. Legfeljebb a kifőzdék és a mozgó italmérések környékén gyűlik meg kissé a látogatottság. Néhány árus ilyenkor is nyitva tart. Míg kitart a későnyár, azért andalognak erre napszállta után is. A piacnak ilyenkor is megvan a maga hangulata. Lámpások és színes lampionok, olykor egész füzérben. Sült kolbász és fűszeres bor illata a levegőben. Párocskák és a napi munka után a hazatérést odázó polgárok kisebb csoportjai töltik meg élettel a környéket.*
- Mondd csak *szólal meg Yeza nézelődés közben* -, ezzel a csöcsizéssel azt próbálod kompenzálni, hogy az imént megugrottál a kihívás elől? Tudod *folytatja mindjárt utána, mintha az iméntit inkább csak amolyan költői kérdésnek szánta volna* - helyes vagy. Nagyon is. A pimaszság jól áll neked. De ez a csöcsizés... Egy csicsit gyermeteg *hümment, magában továbbra is azon morfondírozva, hogy vajon az ilyesmitől mit várnak a férfiak?* - Talán zavarban vagy, azért csinálod? *vigyorodik komiszan Eooghan füléhez hajolva. A derékról egy simítás erejéig a félvér combjára kúsznak Yeza tenyerei.* - Ne félj, igric, nem harapok. Kivéve, ha azt szeretnéd. A kívánságod *emlegeti fel a káposzta ürügyén kötött egyezséget.* - Nem felejtettem el.
*Míg átvágnak a piacon, egy kicsit jobban szemügyre veszi a lant kopottas szíját. A hangszert magát annyira nem tudta megnézni, de abból, amit látott, nem úgy tűnt, mint amit csak úgy levettek a polcról.*
- Legalább jól játszol? A lanton... vagy koboz vagy mi ez. *Sosem tudta igazán megkülönböztetni ezeket a holmikat.* - Énekelsz is?
- Elintéztem mindent, amit akartam *mondja.* - Mehetünk a tisztáson át az erdei ösvény felé.
*A legrövidebb út a piacon át vezet. Ilyenkor már nem nagy a tömeg erre se. Legfeljebb a kifőzdék és a mozgó italmérések környékén gyűlik meg kissé a látogatottság. Néhány árus ilyenkor is nyitva tart. Míg kitart a későnyár, azért andalognak erre napszállta után is. A piacnak ilyenkor is megvan a maga hangulata. Lámpások és színes lampionok, olykor egész füzérben. Sült kolbász és fűszeres bor illata a levegőben. Párocskák és a napi munka után a hazatérést odázó polgárok kisebb csoportjai töltik meg élettel a környéket.*
- Mondd csak *szólal meg Yeza nézelődés közben* -, ezzel a csöcsizéssel azt próbálod kompenzálni, hogy az imént megugrottál a kihívás elől? Tudod *folytatja mindjárt utána, mintha az iméntit inkább csak amolyan költői kérdésnek szánta volna* - helyes vagy. Nagyon is. A pimaszság jól áll neked. De ez a csöcsizés... Egy csicsit gyermeteg *hümment, magában továbbra is azon morfondírozva, hogy vajon az ilyesmitől mit várnak a férfiak?* - Talán zavarban vagy, azért csinálod? *vigyorodik komiszan Eooghan füléhez hajolva. A derékról egy simítás erejéig a félvér combjára kúsznak Yeza tenyerei.* - Ne félj, igric, nem harapok. Kivéve, ha azt szeretnéd. A kívánságod *emlegeti fel a káposzta ürügyén kötött egyezséget.* - Nem felejtettem el.
*Míg átvágnak a piacon, egy kicsit jobban szemügyre veszi a lant kopottas szíját. A hangszert magát annyira nem tudta megnézni, de abból, amit látott, nem úgy tűnt, mint amit csak úgy levettek a polcról.*
- Legalább jól játszol? A lanton... vagy koboz vagy mi ez. *Sosem tudta igazán megkülönböztetni ezeket a holmikat.* - Énekelsz is?
7670. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-17 19:16:24
Üzenet elküldve: 2019-09-17 19:16:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Nimral //
*Elmosolyodik a lány igen helyes válaszán.*
-Méghozzá mennyire! *Mondja, majd tovább fűzi a gondolatot.* Pedig a sötétebb italok hatását még nem is láttad. Szerintem el tudod képzelni, hogy mekkora kínokat okozhatnak akár cseppek is ilyenekből. Épp, hogy a halál kerülhető el, bár itt pont az a lényeg, hogy szinte megváltás legyen az alany számára. A legtöbben könyörögnek érte. *Mondja felcsillanó mosollyal arcán. Eszébe jut az üst, szóval szól a bérgyilkosnak.*
-Várj, itt még vennünk kéne valamit. *Azzal az árus felé fordul.*
- Azt az üstöt és a vasháromlábat kérném. * Azzal továbbít Mesélő (Mimóza) részére 155 aranyat. Ha ezzel megvolna, szólna a sötételfnek.*
-Értem. Tehát bérgyilkos. Még egymás hasznára is lehetünk, de most forduljunk ki a tisztáshoz. *Mutat a helyes irányba és most már az üsttel megpakkolva indulna el arra.*
*Elmosolyodik a lány igen helyes válaszán.*
-Méghozzá mennyire! *Mondja, majd tovább fűzi a gondolatot.* Pedig a sötétebb italok hatását még nem is láttad. Szerintem el tudod képzelni, hogy mekkora kínokat okozhatnak akár cseppek is ilyenekből. Épp, hogy a halál kerülhető el, bár itt pont az a lényeg, hogy szinte megváltás legyen az alany számára. A legtöbben könyörögnek érte. *Mondja felcsillanó mosollyal arcán. Eszébe jut az üst, szóval szól a bérgyilkosnak.*
-Várj, itt még vennünk kéne valamit. *Azzal az árus felé fordul.*
- Azt az üstöt és a vasháromlábat kérném. * Azzal továbbít Mesélő (Mimóza) részére 155 aranyat.
Ha ezzel megvolna, szólna a sötételfnek.*-Értem. Tehát bérgyilkos. Még egymás hasznára is lehetünk, de most forduljunk ki a tisztáshoz. *Mutat a helyes irányba és most már az üsttel megpakkolva indulna el arra.*
7669. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:46:20
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:46:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
*Mosolya akkor sem szelídül, mikor az almát nem kapja meg, elvégre nem is kérte, miért is követelné. Gizu hátrahőkölését észreveszi, s, mintha kezén érezne valami rándulást, nyugtatólag mosolyog felé, hogy rögvest továbbindulnak. A Zalba által feltett kérdésre, egy pillanatig elgondolkodik.*
- Vicces vagy, barátom. *Nevet fel.* Ahány tyúk, annyi tojás, s annyi nap alatt, ahány adatik, míg le nem vágják. Ejj-ejj. *Nevet fel jóízűen, s kedvesére pillant.*
- Igaz-e, Gizu? *Egy jó parasztembert nem fogják zavarba hozni, no de az alma kérdése még mindig csak lóg a levegőben, s úgy látszik Garrikh kapcsán úgy is marad... lógva. Ráadásul a fiatalember még nevét sem árulta el, csupán almáját tukmálja. Mikor az Gizu felé fordul, szelíden állja el az utat, hisz az imént a lány is hátrahőkölt.*
- Velem tárgyalj, barátom, elvégre én volnék a kereskedő. *Biccent egyet határozottan.*
- Tudod mit? Hozz ebből egy szekérre valót a Pintyhez, s megveszem, ha jó áron adod! *Emeli fel ujját.*
- De nem most. *Húzza ki magát.* Köszönjük a kedvességed, de most sietünk tovább, dolgunk van. *Azzal indul is tovább, Gizu kezét fogva.*
- Gyere Gizukám, bizonyára már gyűlik a munka, s vár az új élet szerelemem! *Lágyul meg tekintete a lányra nézve, vélhetően már menet közben, mert határozott léptekkel, délcegen indul meg, legyen bár félkegyelmű, aminek tartják, esze és karizmája sohasem hagyta cserben, hát miért éppen most tenné, egy ismeretlennel szemben?*
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
*Mosolya akkor sem szelídül, mikor az almát nem kapja meg, elvégre nem is kérte, miért is követelné. Gizu hátrahőkölését észreveszi, s, mintha kezén érezne valami rándulást, nyugtatólag mosolyog felé, hogy rögvest továbbindulnak. A Zalba által feltett kérdésre, egy pillanatig elgondolkodik.*
- Vicces vagy, barátom. *Nevet fel.* Ahány tyúk, annyi tojás, s annyi nap alatt, ahány adatik, míg le nem vágják. Ejj-ejj. *Nevet fel jóízűen, s kedvesére pillant.*
- Igaz-e, Gizu? *Egy jó parasztembert nem fogják zavarba hozni, no de az alma kérdése még mindig csak lóg a levegőben, s úgy látszik Garrikh kapcsán úgy is marad... lógva. Ráadásul a fiatalember még nevét sem árulta el, csupán almáját tukmálja. Mikor az Gizu felé fordul, szelíden állja el az utat, hisz az imént a lány is hátrahőkölt.*
- Velem tárgyalj, barátom, elvégre én volnék a kereskedő. *Biccent egyet határozottan.*
- Tudod mit? Hozz ebből egy szekérre valót a Pintyhez, s megveszem, ha jó áron adod! *Emeli fel ujját.*
- De nem most. *Húzza ki magát.* Köszönjük a kedvességed, de most sietünk tovább, dolgunk van. *Azzal indul is tovább, Gizu kezét fogva.*
- Gyere Gizukám, bizonyára már gyűlik a munka, s vár az új élet szerelemem! *Lágyul meg tekintete a lányra nézve, vélhetően már menet közben, mert határozott léptekkel, délcegen indul meg, legyen bár félkegyelmű, aminek tartják, esze és karizmája sohasem hagyta cserben, hát miért éppen most tenné, egy ismeretlennel szemben?*
7668. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-17 16:26:51
Üzenet elküldve: 2019-09-17 16:26:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mavaarick //
* Tény, hogy feleslegesen, de bemutatkozik a férfi is. Viszont úgy látszik, hogy az érdeklődését jó néven veszi. Lelkesen magyarázni kezdi a varázsital használatát és hatásait.*
– Ó! Milyen aljas dolgokat lehetne véghez vinni ezzel a kis drágasággal.* Mondja lenyűgözve. Aztán jön a visszakérdezés.*
– Bérgyilkos lennék. Minden olyan feladat az enyém amit ti nem tudtok kezelni. Talán csak a lopás nem az én asztalom. Az általad kevert dolgok java részét én fogom használni.* Közben ha Mavaarick összepakolt a piac felé veszi az irányt. Túl feltűnő lehet a két kormos így jobbnak látja beleveszni a piaci forgatagba. Ha már úgy érzi, hogy elégé elmerült a forgatagban, akkor megkérdezi az út irányt.*
– Hol a viskód? Gondolom valami eldugott helyen, mert azt emlegetted. Innen bárhova eljutunk könnyedén.* Innentől inkább engedi, hogy a vajákos vezesse tovább.*
* Tény, hogy feleslegesen, de bemutatkozik a férfi is. Viszont úgy látszik, hogy az érdeklődését jó néven veszi. Lelkesen magyarázni kezdi a varázsital használatát és hatásait.*
– Ó! Milyen aljas dolgokat lehetne véghez vinni ezzel a kis drágasággal.* Mondja lenyűgözve. Aztán jön a visszakérdezés.*
– Bérgyilkos lennék. Minden olyan feladat az enyém amit ti nem tudtok kezelni. Talán csak a lopás nem az én asztalom. Az általad kevert dolgok java részét én fogom használni.* Közben ha Mavaarick összepakolt a piac felé veszi az irányt. Túl feltűnő lehet a két kormos így jobbnak látja beleveszni a piaci forgatagba. Ha már úgy érzi, hogy elégé elmerült a forgatagban, akkor megkérdezi az út irányt.*
– Hol a viskód? Gondolom valami eldugott helyen, mert azt emlegetted. Innen bárhova eljutunk könnyedén.* Innentől inkább engedi, hogy a vajákos vezesse tovább.*
7667. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-17 11:26:20
Üzenet elküldve: 2019-09-17 11:26:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
*Lyll kedves ajánlatnak tartja a havas hegyvidék meglátogatását, ami meglepi a férfit, de mégis valahol vágyik rá, hogy elvihesse a nőt és megmutathassa neki a hó birodalmát. Lyll nemes lelkéről ad tanúbizonyságot, hogy előbb Arthenior szenvedőire gondol és nem a saját boldogságára.*
- Igazán nagy szíved van Lyll, egész Arthenior belefér. *Kedvesen megjegyzi és őszintén csodálja a lányt ezért a tulajdonságáért. Bár kicsit viccesen mondja, mert vigyorog mellé, de a szemeiből látszik, hogy komolyan is gondolja. Learon mester közös látogatása mindkettőjüknek nagy élmény lenne.*
- Nem hiszem, hogy elfelejtett volna, nem vagy mindennapi jelenség. *Kicsit már talán túlzásba esik a dicséretek kapcsán, de ezek őszintén csúsznak ki a száján és nem direkt csinálja. A látogatási ajándék eszébe sem jutott. Ő sem várná el, hogy egy régi barát ajándékkal állítson be, de ha a lány ragaszkodik hozzá, akkor nem fogja hátráltatni ebben. Smaragd szemei csillognak a lehetőségen, hogy meglátogathatja Szarvasligetet. Gyönyörű helynek képzeli el és még jobban csodálkozik a leghatalmasabb gyógyítón.*
- Megígérem, hogy meglátogatlak titeket, nagyon szeretném látni, hogy hol éltek. *Kíváncsisága olthatatlan ezért biztosan el fog látogatni, hiszen meg is ígérte.*
- Legremekebb gyógyító? Ki az? *Kitágulnak pupillái és kíváncsian várja, hogy ki lehet az a hírhedt gyógyító. Nagyon szeretné tudni a választ erre a kérdésre. Az elemeken elmerengve Lyll szép kompozíciónak tartja a három ágat. Mogrim szerényen mosolyog csak miközben hallgatja a nőt.*
- Manapság talán a nap lesz a leghasznosabb. Elűzi a sötétséget és oltalmaz is attól. *Annyi lehetőség van a tanulásra mégis a baljós előjelek tudtában egyre inkább erősödik benne, hogy a nap ág fejlesztésére fordítsa erőit. Lyll rejtélyesen egy másik elementalistáról is említést tesz.*
- Egy elementalista? Hogy hívják? *Mogrim számára egy újabb érdekes személy, akivel feltétlenül találkoznia kell. A nő szavaiban fejezi ki, hogy felnéz Mogrimra a tudásáért, a férfi azonban mosolyogva csóválja a fejét.*
- Nem az számít, hogy milyen szinten vagyunk, hanem hogy mire használjuk azt, amink van. *A képességeiről hallhattak már mások, mert van néhány, amiben páratlan Lanawin szerte, ezeket mégsem hangoztatja senkinek sem. Nem az a dicsekedő fajta. Érdeklődve hallgatja közben Lyll-t amint a lehetséges mestereiről tesz említést. Végül kérdést szegez Mogrim felé.*
- Khm. Korábban nekem is voltak mestereim, kettő is, akik elmagyarázták, hogy jó alapra van szükség a tanuláshoz. Aki konkrétan tanított is igéket az Nellara volt, egy tündér lány, aki nagyon ügyes elementarista. Azóta könyvekből tanulok, bár még egy apró fejlesztés magamon és kész leszek teljesen a felkészülési folyamattal. *Túlságosan maximalista, ezért már lehetne hatalmasabb elementarista is, mégis a képességeit fejleszti még mindig. Ha ezt az utat követi előbb utóbb beérik a taktikája. Ő is lép egyet közben, mert lassan de halad a sor.*
- Ha szeretnéd én is szívesen tanítalak, ha gondolod. *Bár most még kevés konkrét igét tud neki megtanítani, de ezen kívül minden tudása megvan hozzá, hogy tanítványt képezzen.*
//Lyllinor&Mogrim//
*Lyll kedves ajánlatnak tartja a havas hegyvidék meglátogatását, ami meglepi a férfit, de mégis valahol vágyik rá, hogy elvihesse a nőt és megmutathassa neki a hó birodalmát. Lyll nemes lelkéről ad tanúbizonyságot, hogy előbb Arthenior szenvedőire gondol és nem a saját boldogságára.*
- Igazán nagy szíved van Lyll, egész Arthenior belefér. *Kedvesen megjegyzi és őszintén csodálja a lányt ezért a tulajdonságáért. Bár kicsit viccesen mondja, mert vigyorog mellé, de a szemeiből látszik, hogy komolyan is gondolja. Learon mester közös látogatása mindkettőjüknek nagy élmény lenne.*
- Nem hiszem, hogy elfelejtett volna, nem vagy mindennapi jelenség. *Kicsit már talán túlzásba esik a dicséretek kapcsán, de ezek őszintén csúsznak ki a száján és nem direkt csinálja. A látogatási ajándék eszébe sem jutott. Ő sem várná el, hogy egy régi barát ajándékkal állítson be, de ha a lány ragaszkodik hozzá, akkor nem fogja hátráltatni ebben. Smaragd szemei csillognak a lehetőségen, hogy meglátogathatja Szarvasligetet. Gyönyörű helynek képzeli el és még jobban csodálkozik a leghatalmasabb gyógyítón.*
- Megígérem, hogy meglátogatlak titeket, nagyon szeretném látni, hogy hol éltek. *Kíváncsisága olthatatlan ezért biztosan el fog látogatni, hiszen meg is ígérte.*
- Legremekebb gyógyító? Ki az? *Kitágulnak pupillái és kíváncsian várja, hogy ki lehet az a hírhedt gyógyító. Nagyon szeretné tudni a választ erre a kérdésre. Az elemeken elmerengve Lyll szép kompozíciónak tartja a három ágat. Mogrim szerényen mosolyog csak miközben hallgatja a nőt.*
- Manapság talán a nap lesz a leghasznosabb. Elűzi a sötétséget és oltalmaz is attól. *Annyi lehetőség van a tanulásra mégis a baljós előjelek tudtában egyre inkább erősödik benne, hogy a nap ág fejlesztésére fordítsa erőit. Lyll rejtélyesen egy másik elementalistáról is említést tesz.*
- Egy elementalista? Hogy hívják? *Mogrim számára egy újabb érdekes személy, akivel feltétlenül találkoznia kell. A nő szavaiban fejezi ki, hogy felnéz Mogrimra a tudásáért, a férfi azonban mosolyogva csóválja a fejét.*
- Nem az számít, hogy milyen szinten vagyunk, hanem hogy mire használjuk azt, amink van. *A képességeiről hallhattak már mások, mert van néhány, amiben páratlan Lanawin szerte, ezeket mégsem hangoztatja senkinek sem. Nem az a dicsekedő fajta. Érdeklődve hallgatja közben Lyll-t amint a lehetséges mestereiről tesz említést. Végül kérdést szegez Mogrim felé.*
- Khm. Korábban nekem is voltak mestereim, kettő is, akik elmagyarázták, hogy jó alapra van szükség a tanuláshoz. Aki konkrétan tanított is igéket az Nellara volt, egy tündér lány, aki nagyon ügyes elementarista. Azóta könyvekből tanulok, bár még egy apró fejlesztés magamon és kész leszek teljesen a felkészülési folyamattal. *Túlságosan maximalista, ezért már lehetne hatalmasabb elementarista is, mégis a képességeit fejleszti még mindig. Ha ezt az utat követi előbb utóbb beérik a taktikája. Ő is lép egyet közben, mert lassan de halad a sor.*
- Ha szeretnéd én is szívesen tanítalak, ha gondolod. *Bár most még kevés konkrét igét tud neki megtanítani, de ezen kívül minden tudása megvan hozzá, hogy tanítványt képezzen.*
7666. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-16 23:56:46
Üzenet elküldve: 2019-09-16 23:56:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy igazi sorscsapás//
*Nem jellemző rá, hogy hangosan, magáról megfeledkezve kacarásszon, most mégis ez történik, sőt, még kibuggyanó könnyeit is törölgetheti kezeivel. Határozottan tetszik neki a törpenőket érintő elszólalás, és meg sem áll azzal törődni, hogy mennyire lehet valóságalapja egy olyan lány szájából, aki vaddisznóhoz hasonlatosnak titulálta a tharg férfiakat.
Magában elkezdi elemezgetni azt a kevés elf lányt, akiket látott, vagy esetenként félvéreket. Azt nem jegyzi meg Cyprylanának, hogy nem az ápoltságról beszél, az a fajta szépség, amire ő gondol, veleszületett adottság. Persze Karheia vonzónak tartja saját népe asszonyait is, akik inkább fizikai erővel rendelkeznek, mégis végtelen mód lenyűgözi az elf leányok magas, vékony, kecses testalkata, finom, és gyors mozdulatai. Bár nem érdeklődik úgy irántuk, de még ő maga is szívesen elnézegetné őket, akár naphosszat.*
- Feltehetően.
*Erősíti meg a lány szavait, egy biccentéssel kísérve, és a nyüzsgést keresve halad tovább. Nem tart sokáig, hogy ez alapján meg is leljék a piacteret. Ám ahelyett, hogy gondolkodás nélkül a tömegbe vágna, kicsit körbekémlel, majd egy alkalmas helyet keres hátasának.*
- Nem szereti a nagy tömeget. Nincs hozzászokva.
*Magyarázza, és ezután a kissé nyugtalan állat nyakát megsimogatva elköszön tőle erre a rövid időre. Nyilván nem taposna el senkit, de nem szeretné felesleges stressznek kitenni az állatot.*
- Ott látok valami kelméket.
*Bök ujjával a piac azon része felé, közben időnként lemarad, vagy előre siet, mert éppen meglát valami neki tetszőt. Láthatóan el van ragadtatva, nem gyakran jár el vásárolgatni, pedig szívesen tenné, ezen egyszerű időtöltés valamiért nagy örömmel tölti el őket. Bár szívesen nézelődik, de nem kezd felelőtlen aranyköltekezésbe, mert semmi olyat nem lát, amire ténylegesen érdemes lenne, márpedig szórni nem szeretné kevéske bevételét, hiszen azzal komoly tervei vannak. Például majd szeretne egy kicsi, szép házikót magának valahol a tharg birtokokon.*
- Hűha!
*Ragyogó szemekkel érinti meg a finom, selyem anyagot, ami feltehetően Cyprylana számára teljesen hétköznapi. Vagy nem annyira különleges, mint Karheiának, aki ugyan rendkívül szépnek találja, de mégsem érez késztetést vásárlásra. Egyszerűen nem tartja magához illőnek.*
- Valami ilyesmit kerestél, ugye? Ez biztos a te ízlésednek is megfelel, és van annyira szép, mint az, amit édesanyádtól kaptál.
*Nem jellemző rá, hogy hangosan, magáról megfeledkezve kacarásszon, most mégis ez történik, sőt, még kibuggyanó könnyeit is törölgetheti kezeivel. Határozottan tetszik neki a törpenőket érintő elszólalás, és meg sem áll azzal törődni, hogy mennyire lehet valóságalapja egy olyan lány szájából, aki vaddisznóhoz hasonlatosnak titulálta a tharg férfiakat.
Magában elkezdi elemezgetni azt a kevés elf lányt, akiket látott, vagy esetenként félvéreket. Azt nem jegyzi meg Cyprylanának, hogy nem az ápoltságról beszél, az a fajta szépség, amire ő gondol, veleszületett adottság. Persze Karheia vonzónak tartja saját népe asszonyait is, akik inkább fizikai erővel rendelkeznek, mégis végtelen mód lenyűgözi az elf leányok magas, vékony, kecses testalkata, finom, és gyors mozdulatai. Bár nem érdeklődik úgy irántuk, de még ő maga is szívesen elnézegetné őket, akár naphosszat.*
- Feltehetően.
*Erősíti meg a lány szavait, egy biccentéssel kísérve, és a nyüzsgést keresve halad tovább. Nem tart sokáig, hogy ez alapján meg is leljék a piacteret. Ám ahelyett, hogy gondolkodás nélkül a tömegbe vágna, kicsit körbekémlel, majd egy alkalmas helyet keres hátasának.*
- Nem szereti a nagy tömeget. Nincs hozzászokva.
*Magyarázza, és ezután a kissé nyugtalan állat nyakát megsimogatva elköszön tőle erre a rövid időre. Nyilván nem taposna el senkit, de nem szeretné felesleges stressznek kitenni az állatot.*
- Ott látok valami kelméket.
*Bök ujjával a piac azon része felé, közben időnként lemarad, vagy előre siet, mert éppen meglát valami neki tetszőt. Láthatóan el van ragadtatva, nem gyakran jár el vásárolgatni, pedig szívesen tenné, ezen egyszerű időtöltés valamiért nagy örömmel tölti el őket. Bár szívesen nézelődik, de nem kezd felelőtlen aranyköltekezésbe, mert semmi olyat nem lát, amire ténylegesen érdemes lenne, márpedig szórni nem szeretné kevéske bevételét, hiszen azzal komoly tervei vannak. Például majd szeretne egy kicsi, szép házikót magának valahol a tharg birtokokon.*
- Hűha!
*Ragyogó szemekkel érinti meg a finom, selyem anyagot, ami feltehetően Cyprylana számára teljesen hétköznapi. Vagy nem annyira különleges, mint Karheiának, aki ugyan rendkívül szépnek találja, de mégsem érez késztetést vásárlásra. Egyszerűen nem tartja magához illőnek.*
- Valami ilyesmit kerestél, ugye? Ez biztos a te ízlésednek is megfelel, és van annyira szép, mint az, amit édesanyádtól kaptál.
7665. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-16 22:06:58
Üzenet elküldve: 2019-09-16 22:06:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
- Ember! Igen, Te!
*Leszólítja az utca emberét.*
- Merre találom eme város rendfenntartóit?
- Rendfenntartyók? Natycságos uram, nincs amolyan. Csak bandityák. Etytől etyig.
*Nem érti a gyanús alak válaszát. Természetéből fakadóan a szeme se áll jól az embernek. Csak némán hallgat, hátha folytatják a történetet.*
- Mindetyik a szegénynetyedból való. Nincstyelenek. Fetyverük sincs. Városőröknek hívják magukaty, közben kitalálty vádakkal vesznek el a szegényektyől. Belerúgnak a földön fekvőkbe, csak mert etyszer jól mety a soruk. A minap egy asszony kiraboltaky ki.
*Mutat a saját szemeire.*
- Ezekkel láttyam. A nő jelentyettye, de csak papírokra írogattyak és ennyiben letyudtyák a munká'. Szegény asszony helyben hagytyák, ponty minty a meglopólolója.
- Értem. Elmehetsz.
*Biztosra megy, több embernek is kikéri a véleményét. Voltak jó szavak róluk, de a rossz szavak mindenképp megérnek egy utána járást.*
*Leszólítja az utca emberét.*
- Merre találom eme város rendfenntartóit?
- Rendfenntartyók? Natycságos uram, nincs amolyan. Csak bandityák. Etytől etyig.
*Nem érti a gyanús alak válaszát. Természetéből fakadóan a szeme se áll jól az embernek. Csak némán hallgat, hátha folytatják a történetet.*
- Mindetyik a szegénynetyedból való. Nincstyelenek. Fetyverük sincs. Városőröknek hívják magukaty, közben kitalálty vádakkal vesznek el a szegényektyől. Belerúgnak a földön fekvőkbe, csak mert etyszer jól mety a soruk. A minap egy asszony kiraboltaky ki.
*Mutat a saját szemeire.*
- Ezekkel láttyam. A nő jelentyettye, de csak papírokra írogattyak és ennyiben letyudtyák a munká'. Szegény asszony helyben hagytyák, ponty minty a meglopólolója.
- Értem. Elmehetsz.
*Biztosra megy, több embernek is kikéri a véleményét. Voltak jó szavak róluk, de a rossz szavak mindenképp megérnek egy utána járást.*
7664. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:11:10
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:11:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvásárlás//
//Laurentitia Sminderhen//
*Láthatóan nem nyerte el az árus tetszését, bár ez nem nagyon izgatja. Az már annál inkább, amit a szegfűről mond. Emellett még sutyorognak is. Az elf felnevet, bár Fräd nem róla feltételezi a rosszat. A cserfesnek tűnő tündér annál inkább aggasztja. ~ Vajon mit mondhatott? ~ Tűnődik el röviden, majd vissza is tér. Persze, mivel Lau bemutatkozott, illőnek találja viszonozni.*
-Frädricus Saelevester, röviden Fräd. *Azzal mosolyog.*
-Ugyan már, szépséges hölgyem, ne aggódjon! Elfogadhatja, pusztán a napokban érkeztem a városba, jelenleg klánkeresőben vagyok, s nem igazán jutottam még valamire. *Próbál minden fellelhető dologra választ adni, egyben. Azzal a tündér felé fordul.* Kérném a virágot. ~ Bár sokkal drágább, mint otthon. ~ * Azzal Mesélő (Mimóza) számára 150 aranyat nyújt át; a szegfű árát és egy kis borravalót a kofának. A borravalóval kedveskedne az árusnak és a társaság harmadik tagjának is mutatná vele, hogy nincsen pénz szűkében. Ha ezt befejezte, elkéri a virágot és Lau felé nyújtaná.*
-Ilyen kivételes szépség házába csak hasonlóan szép virág ültethető. *Azzal átadja a wegtoreni csodavirágot. Ekkor kérdezne is.*
-Tényleg, ha már így összefutottunk: nem ismernek a hölgyek tudósoknak felállított klánt, vagy valami hasonló típusú szervezetet? *Kérdi, érdeklődés gyanánt. Ha a vásárlótárs vagy a kofa tudna táppontot adni neki, valószínűleg hamarabb válhatna a város hasznára.*
//Laurentitia Sminderhen//
*Láthatóan nem nyerte el az árus tetszését, bár ez nem nagyon izgatja. Az már annál inkább, amit a szegfűről mond. Emellett még sutyorognak is. Az elf felnevet, bár Fräd nem róla feltételezi a rosszat. A cserfesnek tűnő tündér annál inkább aggasztja. ~ Vajon mit mondhatott? ~ Tűnődik el röviden, majd vissza is tér. Persze, mivel Lau bemutatkozott, illőnek találja viszonozni.*
-Frädricus Saelevester, röviden Fräd. *Azzal mosolyog.*
-Ugyan már, szépséges hölgyem, ne aggódjon! Elfogadhatja, pusztán a napokban érkeztem a városba, jelenleg klánkeresőben vagyok, s nem igazán jutottam még valamire. *Próbál minden fellelhető dologra választ adni, egyben. Azzal a tündér felé fordul.* Kérném a virágot. ~ Bár sokkal drágább, mint otthon. ~ * Azzal Mesélő (Mimóza) számára 150 aranyat nyújt át; a szegfű árát és egy kis borravalót a kofának.
A borravalóval kedveskedne az árusnak és a társaság harmadik tagjának is mutatná vele, hogy nincsen pénz szűkében. Ha ezt befejezte, elkéri a virágot és Lau felé nyújtaná.*-Ilyen kivételes szépség házába csak hasonlóan szép virág ültethető. *Azzal átadja a wegtoreni csodavirágot. Ekkor kérdezne is.*
-Tényleg, ha már így összefutottunk: nem ismernek a hölgyek tudósoknak felállított klánt, vagy valami hasonló típusú szervezetet? *Kérdi, érdeklődés gyanánt. Ha a vásárlótárs vagy a kofa tudna táppontot adni neki, valószínűleg hamarabb válhatna a város hasznára.*
7663. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-16 19:35:08
Üzenet elküldve: 2019-09-16 19:35:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Virágvásárlás//
//Laurentitia Sminderhen//
- Köszönöm, én is remélem. *bólogat mosolyogva az árus szavaira, egyáltalán nem gondolva arra, hogy esetleg untatja az asszonyságot, így még egy kis békés merengést is megenged magának, ahogy az eladó a további virágokat sorolja*
- Hm, talán egy kis margaréta, igen. Abból is szeretnék néhány magot. *jut végül döntésre. Nem szeretné megbántani az asszonyságot, de a százszorszépek sosem tartoztak a kedvencei közé, így azokat inkább hanyagolná, ha csak egy mód van rá. A növényekről azonban hamar elterelődik a figyelem, ahogy egy új vásárló csatlakozik hozzájuk*
- Á, értem. *helyesel a férfi szavaira a virágokkal kapcsolatban, mikor az árus suttogása üti meg a fülét* Ó, nem, köszönöm, de arra semmi szükség! *hárítja el a felajánlást zavart kis nevetéssel, hogy a péklegényt is vonják be a társalgásba*
- Nem idevalósi? *fordul vissza a férfi felé, lehetséges magyarázatot keresve arra, miért nincs háza, hiszen számára nem tűnik teljesen ágrólszakadtnak a férfi* Milyen udvariatlan vagyok, be se mutatkoztam! Laurentitia Sminderhen, de szólítsanak csak Launak. *pillant egyikükről a másikukra, hiszen mégiscsak jobb szeret úgy beszélgetni, hogy tudja, kikkel van dolga*
- Wegtoreni szegfű? *értetlenkedik viszont, ahogy újra a virágokra terelődik a szó, hiszen ő maga még nem hallott erről a fajtáról és fogalma sincs, miért olyan különleges, bár feltételezi, hogy az, legalábbis a borsos ára alapján muszáj annak lennie, az asszonyság magyarázata pedig csak tovább erősíti ebben a hitében*
- Bár biztosan igazán gyönyörű virág... *szögezi le az árusra pillantva* De nem, ezt nem fogadhatom el. *rögtön tiltakozik is, ahogy a férfi ajánlatát hallja, hiszen ha esetleg azért nincs hol laknia szegénynek, mert nem telik rá, akkor nem hagyhatja neki, hogy utolsó aranyait virágokra költse* De köszönöm a felajánlást! *ereszt meg egy halvány mosolyt az idegen felé, hiszen jól esik neki a kedves gesztus*
- Jó lesz a helyi szegfű is, meg az ibolya és a margaréta. *fordul vissza immár az árus felé, leadva a végső rendelést* Mennyivel tartozom értük? *érdeklődik végül a leglényegesebb kérdés felől, remélve, hogy az egyszerűbb virágokat nem ilyen magas áron méri majd az asszonyság.*
//Laurentitia Sminderhen//
- Köszönöm, én is remélem. *bólogat mosolyogva az árus szavaira, egyáltalán nem gondolva arra, hogy esetleg untatja az asszonyságot, így még egy kis békés merengést is megenged magának, ahogy az eladó a további virágokat sorolja*
- Hm, talán egy kis margaréta, igen. Abból is szeretnék néhány magot. *jut végül döntésre. Nem szeretné megbántani az asszonyságot, de a százszorszépek sosem tartoztak a kedvencei közé, így azokat inkább hanyagolná, ha csak egy mód van rá. A növényekről azonban hamar elterelődik a figyelem, ahogy egy új vásárló csatlakozik hozzájuk*
- Á, értem. *helyesel a férfi szavaira a virágokkal kapcsolatban, mikor az árus suttogása üti meg a fülét* Ó, nem, köszönöm, de arra semmi szükség! *hárítja el a felajánlást zavart kis nevetéssel, hogy a péklegényt is vonják be a társalgásba*
- Nem idevalósi? *fordul vissza a férfi felé, lehetséges magyarázatot keresve arra, miért nincs háza, hiszen számára nem tűnik teljesen ágrólszakadtnak a férfi* Milyen udvariatlan vagyok, be se mutatkoztam! Laurentitia Sminderhen, de szólítsanak csak Launak. *pillant egyikükről a másikukra, hiszen mégiscsak jobb szeret úgy beszélgetni, hogy tudja, kikkel van dolga*
- Wegtoreni szegfű? *értetlenkedik viszont, ahogy újra a virágokra terelődik a szó, hiszen ő maga még nem hallott erről a fajtáról és fogalma sincs, miért olyan különleges, bár feltételezi, hogy az, legalábbis a borsos ára alapján muszáj annak lennie, az asszonyság magyarázata pedig csak tovább erősíti ebben a hitében*
- Bár biztosan igazán gyönyörű virág... *szögezi le az árusra pillantva* De nem, ezt nem fogadhatom el. *rögtön tiltakozik is, ahogy a férfi ajánlatát hallja, hiszen ha esetleg azért nincs hol laknia szegénynek, mert nem telik rá, akkor nem hagyhatja neki, hogy utolsó aranyait virágokra költse* De köszönöm a felajánlást! *ereszt meg egy halvány mosolyt az idegen felé, hiszen jól esik neki a kedves gesztus*
- Jó lesz a helyi szegfű is, meg az ibolya és a margaréta. *fordul vissza immár az árus felé, leadva a végső rendelést* Mennyivel tartozom értük? *érdeklődik végül a leglényegesebb kérdés felől, remélve, hogy az egyszerűbb virágokat nem ilyen magas áron méri majd az asszonyság.*
7662. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-16 13:58:33
Üzenet elküldve: 2019-09-16 13:58:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
*Menne ő biz' a kedvese után az új szállása s munkavégzésének helye felé de sebesen, ámbáron ez egyelőre nem sikerül, hisz szóba elegyedik velük valaki. Ahogy hirtelen az illetőre tekint, kicsit hátrahőköl; részben azért, mert nem várta a megszólítást, másrészt pedig a sötételf arcának érdekes ábrázatján.
~A héccázát neki! Moderáljad magad Gizu, még assziszik errefelé, hogy gonosz embör vagy.~
Így hát mosolyt erőltet az orcájára, s hol kedvesére, hol a jövevényre tekint, aki épp almát kínál nekik.*
- Há' szép jó napot! Igen, Garrikhom, így van e. *Bólogat nagyokat.* Az én nevem Gizurina. Vagy csak simán Gizu, höhö.
*Aztán kivárja, hogy közöljék velük, mennyibe kerül az alma, s ezalatt bőszen mosolyog és bólogat továbbra is. Mert hát mi egyebet csináljon?*
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
*Menne ő biz' a kedvese után az új szállása s munkavégzésének helye felé de sebesen, ámbáron ez egyelőre nem sikerül, hisz szóba elegyedik velük valaki. Ahogy hirtelen az illetőre tekint, kicsit hátrahőköl; részben azért, mert nem várta a megszólítást, másrészt pedig a sötételf arcának érdekes ábrázatján.
~A héccázát neki! Moderáljad magad Gizu, még assziszik errefelé, hogy gonosz embör vagy.~
Így hát mosolyt erőltet az orcájára, s hol kedvesére, hol a jövevényre tekint, aki épp almát kínál nekik.*
- Há' szép jó napot! Igen, Garrikhom, így van e. *Bólogat nagyokat.* Az én nevem Gizurina. Vagy csak simán Gizu, höhö.
*Aztán kivárja, hogy közöljék velük, mennyibe kerül az alma, s ezalatt bőszen mosolyog és bólogat továbbra is. Mert hát mi egyebet csináljon?*
7661. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-16 10:39:09
Üzenet elküldve: 2019-09-16 10:39:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Még kinéz a piacra. Vásárol magának egy napnyi hideg élelmet, az egyik árusnál. Füstön szárított, sós hús, és lepény. ahogy szokta. Ezek vagy egy hétig elállnak ha úgy van. Az árus egy jó darabka lóhúst, és két lepényt csomagol papírba. Nagy tagbaszakadt fickó, méretes szakállal, de legalább valamiképp tiszta kézzel. Amint ezzel megvan, és elcsomagolja, még körbe néz így reggel is a piacon, hogy mit lehet még kapni, de ahogy látja mindent is kétszer.*
~Ha nekem egyszer sok pénzem lesz.~
*Gondolja magában, és szinte már listát készít a fejében hogy miket kellene beszereznie. Már csak az első munkájára gondolva is. Kovakő, egy váltás ruha, kötél, egyebek. Egy kardot is jó lenne szereznie, hogy aztán a maga kedvére alakítsa. Egy szóval, végeláthatatlan kiadások sorozata. El is hagyja a pénzvesztő vermet és a tisztás felé veszi az irányt.*
~Ha nekem egyszer sok pénzem lesz.~
*Gondolja magában, és szinte már listát készít a fejében hogy miket kellene beszereznie. Már csak az első munkájára gondolva is. Kovakő, egy váltás ruha, kötél, egyebek. Egy kardot is jó lenne szereznie, hogy aztán a maga kedvére alakítsa. Egy szóval, végeláthatatlan kiadások sorozata. El is hagyja a pénzvesztő vermet és a tisztás felé veszi az irányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299