//Egzotikus kincsek//
//Madvaarick//
*Megpróbáltatásai után sötételfünk visszatér a színre, pontosabban az idegenből jött érdekességeket árusító sátor elé, ahol korábban üzletet kötött a csoport kedves öreg nénijével. A főkötős asszony, mint minden nap, ma is talpon van, és fáradhatatlanul tesz-vesz. Fogatlan szája széles vigyorra húzódik a jövevény láttán.*
- Na! Máris itt? Remek! *Örvendezik, de főleg az üvegcsékre összpontosít, s nagyító üveglencséjével jó alaposan megmustrálja a holmikat, a harmatba jó harsányan bele is szimatol, közben pedig csak hümmög.* Hümm, hümm, ez itt szőke, hümm… Nos, egen. Hümm. *Ezután motyog is valamit, de Madvaarickot igazán nem lehet hibáztatni, ha a legnagyobb jóindulattal se érti. Az asszony sarkon fordul, hopp, már ott sincs, hátraviszi a ritkaságokat, és hozza a szütyőt, amelyben, mint ismeretes, az Elija csókja megtalálható. S közben persze lelkesen magyaráz.*
- Hogy mire kell? Jaj, életem, ne is kérdezd! Legutóbb fájt a bokájam a sok jövés-menéstül, aztán azt mondtam magamnak: hát megfőzök egy ilyet. Benne is vót mindenféle varázslatos csudaság. Megittam, ott állott előttem a Téjzus. De a feje nem olyan emberi volt, mint szokott, áh, dehogy, oroszlán volt az! Aztán aszondja nekem: anyóka – így hívott –, egyél töpörtyűt, azt hinnya, de jól leszel. *Az asszonyka közben kiteregeti a portékát, hiszen nem csak a szája, a keze is jár.* Hát képzeld, nem jól lettem! Aztán mostan megint akarok beszélni a Téjzussal, mert úgy becsípődött nekem a derekam, hogy fogalmad sincs arról. Ne is legyen! Nem embernek való az, meg a magadfajtának se! Na, aszondja. *Nézi a növényeket.* Három Eliját tudok eladni. De aztán vigyázzál, ne egybe igyad, mert akkor elköpöd az asszony előtt, hogy beborult ott, ahova a nap se süt! *Bök le, ahol a férfi gyengepontját sejti.* 200 aranyért eladom neked, ennyiért az életben nem kapod meg, seholse! Örüljél, hogy egyáltalában ide evett a fene, na!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.10 01:17:50