//Vásári menet//
*A festékügy sínre kerül, reméli, hogy tényleg jól működik ez a különös ecset, és majd főnökeik is olyan nagylelkű véleménnyel lesznek, mint társai.*
- Úgy örülök, hogy felhoztad az ötletet, Wrexan!
*Mosolyog hálásan a fiúra. Felderül az arca, mikor Noru előkerül.*
- Olyan édes! Azt hiszem, népszerű lesz a Sellőben, sok barátot szerzel majd vele, ha ilyen kezes lesz.
*Somolyogva pillant Reyre. Nem gondolta, hogy Wrexan ilyen örömmel fog reagálni. Kedvesek mindketten, ahogyan kezdenek megnyílni a maguk módján, semmi pénzért nem adná ezt a közös kirándulást. Tudja, milyen magányos lehet valaki egy új helyen, főleg, ha kissé zárkózott vagy csendes természetű. Ha belegondol, ő sem engedett magához túl közel másokat eddig, bár ez kívülről nem látszik. Főleg, mert általában csak a munkából áll az élete. De talán most, hogy olyan sokan lettek, több idő jut majd a személyes ismeretségek ápolására, nem csak a vendégek körül kell forogniuk. A fogról hallva annak eredetét elkerekednek a szemei, aztán felismerés csillan bennük, és ismét derűsek lesznek. Sejti, hogy ki miatt szerezte be őket Wrexan.*
- Á, értem, ez nagyon jól hangzik! Nézd csak, nekem is van ám talizmánom!
*Előhúzza ruhája alól a kitárt szárnyú sárkányt formáló ezüst amulettjét, mely a nyakában függ.*
- Még az édesapámtól kaptam. Hiszem, hogy az átitatott szeretettel védelmez engem.
*Teszi hozzá meleg hangon, és hüvelykujjával végigsimít rajta. Kedvesnek tartja, hogy a fiú érveket támaszt, hogy megvédje lassú haladásában, hálásan mosolyog rá.*
- Vettél kártyát? Ez remek! Hazafelé meg is mutatom, melyik lap hogyan működik. Aztán majd kiokoskodjuk, hogyan érdemes játszani vele.
*No de első a munka, és a bevásárlás befejezése. A gyógynövényekről megkérdezi az árust, melyiket pontosan hogyan kell felhasználni, és máris jegyzetelni kezd könyvecskéjébe. A kikötőben nehéz gyógyítót felhajtani, ő pedig szívesen képezné magát ezen a téren, persze csak az alapokra. Valahogy kezdi megérinteni az újító, fejlődő szellem, ami az új főnökséggel érkezett, és egyre inkább motoszkál benne a gondolat, hogy nem muszáj pusztán Sellőnek maradnia. Feléleszthetné és továbbvihetné régi életének egy szeletét, lehetne célja több is, mint a monoton robotolás minél tökéletesebb teljesítése.
Rey figyelmessége megmelengeti a szívét. Leginkább azért nem akart szólni róla, hogy szeretne körbenézni, mert tudja, hogy a nő számára Arthenior nem kellemes hely, Wrexan pedig már szintén járt itt. Meghatottan néz hol az egyikre, hol a másikra, és a lelkesedés kezd felébredni benne, még az arca is kipirul, bár még mindig úgy érzi, ez túl nagy szívesség.*
- Nagyon kedvesek vagytok! De tényleg nem bánjátok? Hiszen még van egy hosszú visszaút előttünk…
*Igaz, szekéren, nem gyalog, de soká érnek oda.*
- Esetleg… talán az a híres szökőkút?
*Morfondíroz hangosan. Nehezen kéri, hogy csak miatta menjenek valahova.*
- Ott felfrissíthetnénk az ivóvizünket.
*Hogy ez lesz-e úti céljuk, vagy mégis visszaindulnak, nem befolyásolja, hogy kikeveredhessenek végre a piaci forgatagból. Itt már akár felszállhatnak a szekérre, bár ő szívesen gyalogol is, ha vezetik tovább a lovat. Egy dolgot még nem döntöttek el.*
- Ki vezeti a szekeret?