// Alvilági céh - A Tréfás Tretil //
~Látogass már el az öreg Zaubhoz és ha már úgy is arra jársz, esetleg add át ezt neki.~
*Ha jól emlékszik, ezt mondta neki Maverik, azután egy kisebb dobozkával lepte meg. Nem nagyon szereti az ajándékokat, de ez furcsa volt. Meg úgy sem az övé, tehát nem is kell örülnie. Viszont gyorsan elintézi, mert különösebben nincs kedve ezzel szórakozni. Az ajtajánál meglát két orkot. Érdekes módon nem állítják meg, pedig nem túl kedves arca van. Na, de mindegy, nem is törődik ezzel. Bent már ott ül Zaub, aki látszik, hogy soha nem tervez meghalni, de érdekes módon most nem tárgyal senkivel.*
-Talán rám várt?
Mindenki akkor jön, amikor érkeznie kell...
*Ezt gyűlölte az öregben, a sok fölösleges bölcseletet, amit kipuffogott. Meg a pipafüstöt, de úgy látszik, attól sem szabadult, az egész szobából árad.*
-Miért várt rám?
Mindennek megvan az oka.
~Ez így nagyon hosszú lesz. De egyelőre csak leadom a tárgyat.~
De miért nem jött már meg tegnap? Úgy hallottam, hogy érdeklődött mostanában a szerencsejáték barlangok iránt.
*Már kezdi érteni, hogy miért is kellett idejönnie. A dobozt csak elhelyezi az asztalon, ő ezzel végzett is.*
-Én mindig érdeklődöm, de most úgy érzem, hogy fontosabb az életem, minthogy ilyenekkel kockáztassam.
*Zaub megfontolt ember és türelmes, nem szerette megmondani azt, ha valaki olyasmit mondott, amit nem hisz el. Ilyenkor kedvesen, lágyan csak az arcába fújja a füstöt.*
Talán másodszorra meggyőzőbb leszel.
-Hát, csak akkor nem mászkáltak gyanús alakok a házam körül.
Majd a vendéged megvéd.
-És miért vagyok ilyen különleges személy, hogy ennyi mindent utánam kerestél?
*Zaub kedvesen felmosolyog és int a kezével.*
Mindenki különleges.
~Tehát ezt sem fogom megtudni, értettem.~
És mégis senki sem az. De még régen volt egy tartozásod felém, amit úgy látszik, elfelejtettél vagy az esetleges halálhíremmel le is írtad magadnak. Pedig én nem szoktam felejteni és fel van írva... Gondolom nem kell mondjam, hogy mára már szép számokká nőtte ki magát.
-Meggyőzhető vagyok, bár a számháború helyett valami szebbet akarok.
*Újabb füstréteg érkezik az arca felé.*
Szerintem nincs sok választásod, én döntöm el, hogy mit kapsz... De ne aggódj, még akár azt is elintézhetjük, hogy te is pozitívan érkezz ki belőle. Már csak azért is, mert egyedül nem fogsz boldogulni.
-Mégis mivel?
*Az öreg felnevet, majd egy vállrándítással elintézi.*
Ezek a fiatalok, először hadd fejezzem be.