//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
*Shiv valóban elrejti néha az igazi arcát, de nem épp a bölcs Melonthalar mester tanításai munkálkodnak benne közben. Ő most nem egy szerzetes, hanem egy szabad, fiatal lány szerepében tetszeleg. Sőt, múltját maga mögött hagyva minden erejével azon dolgozik, hogy eggyé váljon azzal a szereppel, mígnem már valóban azzá nem válik, mint aminek kiadja magát. Kifejezetten élvezi, hogy most bármivé válhat, bárki lehet belőle. Itt most senki sem ismeri, a lehetőségek végtelennek tűnő tárháza pedig megszédíti, ha belegondol. Ez már nem a kolostor, nem bizony. Ott már sajnos ismerték, mint a rossz pénzt. Hiába vetette be a kis trükkjeit, nem sokszor működtek sajnos már egy idő után. De ez itt a Szabad Világ. Itt most bármi megtörténhet.
Olyannyira bármi, hogy akár testvére félelmei is beigazolódhatnak. Valóban, nem túl tapasztalt a lány az élet dolgaiban, így komoly veszélynek van kitéve naivitása miatt, de azért nem is annyira védtelen, mint ahogy azt Narcy gondolja. Tud ő vigyázni magára. Mindenesetre a titkos jelet észrevéve – még ha túlféltésnek gondolja is – engedelmesen odaoldalog a bátyushoz, és belekarolva folytatja lelkes csivitelését.*
- Méghozzá azért nem a véletlené, mert a sorsé – az munkál sok mindenben, még ha észre sem vesszük.
*Teszi hozzá nagy bölcsen Narcysthus szavaihoz. A fiú oldalán várja meg, míg a többiek szép lassan mind hozzáfűzik a magukét a városnézés témájához. Közben enyhe pír lepi el az arcát, mert sejti, Zakar talán nem csak a helyi nevezetességekre gondolt „szépségek” alatt. Ugyanezen kijelentés miatt azonban felüti benne a fejét a féltékenység is, mert bár az elf mintha felé pillantott volna beszéd közben, de a többes szám „szépségEK”ről beszélt, amibe beletartozhat Erisy is. A lelki dilemmák azonban nem állítják meg őt abban, hogy a neki tetsző irányba mozgassa a történéseket, és vele a kis csapatot is. Egyéb domináns vélemény híján ugyanis bedobja sajátját a közösbe.*
- Menjünk akkor a könyvtárba! Érdekel, a kolostorhoz képest mennyivel nagyobb az itteni. *Mondja lelkesen.
A lány a világért sem ismerné be, de akármennyire is igyekszik kiszakadni eddigi szerzetesi életmódjából, bizonyos dolgok azért hiányoznak neki. Ilyennek számít a tekercsek megnyugtató társasága, a könyvek finom illata, és a molylepkékkel tartó örökös harc. Most, hogy már nem kötik a kolostor falai, szeretne minél több időt társaságban tölteni, de azért nem ártana neki egy búvóhely ismerete, ahová néhanapján elvonulhatna a sokaság elől egy kis nyugodalmat keresni.
Érdeklődve tekint körbe kijelentése után, hogy kérése esetleg ütközik-e ellenállásba. Ekkor érkezik meg válasz Erisytől Shivawn iménti kérdésére.*
- Micsoda véletlen… azaz sorsszerűség! Mi is éppen azon vagyunk, ugye Narcy?
*Böki oldalba a nagytestvért barátságosan, hogy az alátámaszthassa szavait. Sejti ugyan, hogy már előtte is szó eshetett Erisy és Narcy között valami ilyesmiről, de ezt nem tudhatja biztosan. Egy ilyen elejtett kérdéssel azonban tökéletesen ki tudja puhatolózni, vajon mifélékről beszéltek ezek ketten, míg nem voltak szem előtt.*