//Nyárelői forgatag//
*Már kora hajnalban észrevehető volt a nyüzsgés a város főterén és a piac felé vezető úton, ahogy a mára ide hívott kereskedők megérkeztek.
Bizony igen sokan vannak, karavánjuk sora szinte végeláthatatlan. Mind percre pontosan érkeztek a többi város, és a falvak felől a korai órákban, hiszen mindannyian a számukra lehető legjobb helyet kívánták elfoglalni, hogy árujukból a lehető legnagyobb mennyiségen túladjanak. Sietősre fogják a dolgot az érkezés után is, így mire a Nap teljes korongja a nem is oly távoli erdő fái fölé emelkedik, szinte mindőjük el is rendezi portékáját az asztalokon, a lehető legkívánatosabbá téve az ide szállított holmikat.
Annyi árus érkezett, hogy alig férnek el a Piactér nyújtotta helyen. Ez a terület egészen zsúfoltnak mondható már az első érdeklődők betérésével is, egy-két emelvényt és asztalkát még hozatnia is kellett a városnak, hogy mindenki helyt kapjon.
A Szegénynegyed felől érkezve elsőként az vehető észre, hogy a környéken egy rongyos alak sem kéreget, ahogy a gyermekek sem szaladgálnak. Ennek egy az oka: némelyik kofa a várostól kapott fizetségért cserébe jóllakatja őket is - a negyed közepén felállított asztalokkal, két szekérről látják el őket.
A második, ami igen észrevehetően és erőteljesen csapja meg az erre járót, az a sültek és főtt ételek illata, mely az orrba kúszik. A frissen sült ököré, malacé, csirkéé talán az uralkodó a maga fűszeres aromájával, ahogy ezen húsok a kisebb tüzek lángnyelvei fölött, az erre a célra felállított állványok fölső orsóin forognak lassan, hogy saját zsírjukban ínycsiklandóan pirosra és porhanyósra piruljanak.
Ezektől kicsit bentebb, parázsban sül épp egy jó adag burgonya, mellette szintén parázs fölött, két jókora fémtálcán sercegnek a különféle hússzeletek - úgy, mint marha, csirke, borjú és lóhús, na meg az elmaradhatatlan békacomb; a másodikon pedig vadhúsok és nyúl.
A két húsos és a burgonyás pultsorokkal szemben, a másik kéz felől eső oldalon hatalmas, fémhordó-szerű kondérokban fő és gőzölög még tetemes mennyiségű étel: egyben káposzta csülökkel, a másikban bab, ugyanilyen hússal. A harmadikban zsenge szőlőlevélbe göngyölt húsaprólék, a negyedikben pedig vékony szalonnaszeletekbe tekert csirkecombok és -szárnyak sülnek.
Ezen ételek mind-mind kissé pocakos urak felügyelete alatt készülnek, akiken látszik, hogy maguk is szeretik finomakkal tömni a bendőjüket.
Ettől a pulttól még beljebb, a piactér belseje felé pedig, már kész ételek kaphatóak két idősebb hölgytől. Mind egy-egy tálcán sorakozik a nagyon vékony szeletkékre vágott sült gomba, ropogósra sült halak, csípős fűszeres-sült húsgombócok, kolbász, szalonna. Ezek mellett edényekben bab, lencse és borsófőzelék, egy újabb edényben kockára vágott burgonya meg szalonna, amit hagymával pirítottak össze. A merészebbek kipróbálhatják a tenger ajándékát is - afféle halból és kagylóból készült ragut, amit rizzsel kínálnak.
A sültek és főttek gazdái büszkén állják a körülöttük gomolygó gőzt, és minden ételüket egyforma áron adják: egy kisebb adag 9, míg a nagyobb, 16 aranyba kerül. Ahogy árujukat harsogva kínálják, azt sem restek megemlíteni, hogy aki kéri, annak el is csomagolják kifizetett sültjeiket későbbre.
A sültektől tovább haladva az italt kínálók kaptak helyet olyan különlegességekkel, mint a Harsogó borászat Betyáros, Angyalos, vagy épp Fekete Métely és Aylana Álma nevű szőlőiből készült fehér-, és vörösborok, messzeföldről hozott, Sárkányvér névre keresztelt, áfonyából készült erős pálinka, vagy sörökből a mézsör és a rizssör. Az itteniek kedveznek a hölgyeknek is, nekik gyengébb, kevésbé keserű ízű sört kínálnak, melynek fűszerezése enyhe citromos ízt kelt. Egy kupa ital ára 4, egy korsóé pedig 10 arany. A pálinka kupicájáért a különlegessége és ereje miatt 8-at kell fizetni a két átlagos alkatú, de igen ápolt úrnak, akik az asztalka és a hordók körül serénykednek.
Az italosok után a friss, roppanós héjú cipók standja következik, melyek közé hússal, zöldségekkel, és túróval töltött batyu, sajtos-köményes rudacskák is kerültek ugyanúgy, ahogy egy későbbi pultnál édes sütemények kaptak helyet. Utóbbiak közt van gyümölcsös rétes, leheletvékony tésztába göngyölt lekvár, kocka alakúra vágott, habkönnyű kakaós, gesztenyés, vagy épp diós-rumos tésztatornyocskák - melyekből akad sima, avagy gyümölcsös, mézes, vagy fűszeres krémmel töltött is. A cipók, batyuk és a rudacskákból egy jó adag mind 5 aranyba kerül, az édes süteményekért 8-14 aranyat kérnek el fajtától függően.
Ettől még tovább gyümölcsöket árulnak, a megszokott alma, körte, szilva, naspolya, málna és szőlőfélék mellett helyt kaptak távolról érkezett érdekességek is, melyek felismerése nehéz lehet az átlagos városi polgár számára. Éppen ezért, ezek előtt kisebb, festett fatáblákon állnak a nevek: a vörös, lyukacsos héjúnál a vérnarancs, a citromhoz hasonlatos, de annál jóval nagyobb termésnél a keserű-menta-narancs, az égővörös golyónál a gránátalma, az aprószemű zöldnél a pöszméte, a zöldes-kérges héjúnál a mézdinnye, az apró piros fürtösnél pedig a rigókedvence felirat áll.
Az apró holmit fából készült lapátkával mérik ki. Egy lapátnyi mennyiség nagyjából negyed kiló, ennek ára 3 arany. A nagyobb gyümölcsökért többet kérnek - de ezeket kérésre ketté vagy négyfelé is vágják -, ezek többsége 5-7 aranyat ér a kedves, őszes hölgynek.
A Gazdagnegyed felől érkezők arra figyelhetnek fel, hogy három asztal áll a negyed területén, a kapu innenső oldalán. Három ékszeres kofa, mégpedig három csinosan öltözött férfi, akik ábrázatáról leolvasható, hogy nem is bánják a Piactérről való "száműzetést", a jobban fizető vásárlók reményében.
Egyikük asztalán csak ezüst csecsebecsék kaptak helyet, melyek darabja 100 - 450 arany között mozog. Különféle metszett és köves gyűrűk, karperecek, felkarra húzható, spirál alakú ékszerek, nyakláncok, fülönfüggők és medalionok fekszenek hófehér terítőn, az asztal egyik sarkán pedig egy nagyobb méretű fonott kosárban színesre festett fa, és keményebb papírból hajtogatott dobozkák arra az esetre, ha valaki ajándéknak szánná a csecsebecséket és szeretné megadni a módját a meglepetés erejének. Utóbbiakért nem kérnek el sokat. A papír dobozok 3, míg a fa dobozkák 10 arany felárat jelentenek.
A másik, vörös terítős pulton hasonló a kínálat, itt is gyűrűk, karperecek, függők és medalionok sorakoznak - egyszerűek, vésettek, kövesek egyaránt. A különbség csupán annyi, hogy az itteni holmi mind arany, így ezek drágábbak is, az árak 300-950 arany között mozognak.
A harmadik asztalka kínálata a zöld terítőn vegyesebb. Jobbára csak medalionok, kitűzők, karperecek és gyűrűk vannak - nyakék sehol, akárcsak arany holmi. Azonban ezek anyaga a legkülönfélébb. Akad fából, gyöngyből, kagylóból és csontból faragott holmi ugyanúgy, ahogy acél, vagy épp ezüst ékszer. Az itteni árak épp ezért mozognak tágabb skálán - 10 aranyért kapható például hajtű, vagy 1200-ért széles karperec, nagyméretű, oválisra csiszolt kővel.
Az ékszeresek és már a piactér kapuja után újabb két asztalon foglalnak helyet a kelmék - női és férfi ruhák egyaránt. Selyemingek, bársony ruhák, bőr nadrágok és mellények, díszes-csipkés fűzők, vastag szövésű, vagy épp könnyű köpenyek a szivárvány minden színében és árnyalatában. Itt két elf, egy férfi és egy nő felügyel a vásárlókra, és mond őszinte, mégis kedves és illemtudó véleményt arról, melyik ruha illenék hozzájuk, s melyik nem. Árat viszont csak akkor mondanak, ha valakinek sikerül választania a kirakodott javakból.
Utánuk a virágok és gyógynövények két pultja következik. Előbbinél liliomok, rózsák, tulipánok sorakoznak főként, fajtánként bokrétába rendezve, vizes vödrökbe állítva. Az őket árusító öreg, ráncos arcú, fejkendős hölgy 2-2 aranyért kínál három szál növényt, tetszőlegesen összeválogatva. Utóbbin pedig minden gyógyító hatású növényke ott van ládikákban, erszényekben, s tégelyekben, ami közel-s távol fellelhető a kontinensen. Árakat az itteni, leginkább vajákosnőként kinéző kofa szándékosan nem harsog, minden egyes gyógyfűnek saját ára van a hatástól és a kért mennyiségtől függően.
Mellette egy újabb asztal, körülötte megannyi ládával. Ez egy kisebb vegyeskereskedésé. Nála mindenféle található - vékony könyvecskék, teli gyerekeknek vagy felnőtteknek szóló történetekkel, vagy épp történelmi, vagy herbalista-készítette feljegyzésekkel. Homokórák, kis fa és kőszobrocskák, faragott mintájú ládikók, festmények... de még ajtóba szerelhető zárszerkezetek is sorakoznak pultján. De ez csak az, aminek helyet tudott szorítani eme igen kicsiny területen, sok egyéb lapul még lezárt ládáiban. Tulajdonosuk, az egyik saját ládájára állt pöttöm gnóm arcán széles mosoly tudatja, hogy igen sok mindennel készült ez alkalomra, s ha a kedves vásárlójának konkrét elképzelése van arról, mihez szeretne hozzájutni, ő nagyon szívesen matat ládáiban. Még a következő pulttól áradó meleg sem zavarja meg abban, hogy e kedves arckifejezés tartósan uralja.
Ahonnét pedig a forróság jön: egy üvegfúvó mester készít épp a kirakott, már kész egyszerűbb és metszett mintás tárgyai mellé újabbakat a helyszínen, saját különleges szerkezetének lángja fölött. Így nem is tud árat ajánlani a tálak, poharak és üvegszobrocskák tömkelegéért, de egy-egy vásárló kedvéért igyekszik mihamarabb végezni az épp készülő mesterművel, hogy a rendelkezésre állhasson.
Ott, ahol a Szegény- és Gazdagnegyed felől sorakozó asztalok sokasága összeér, egy nagyobb szabad terület van - egy nagyjából nyolc lépés sugarú körben. Emögött ismét két asztal és állványok állnak, az ide hozott fegyvereknek és vértezeteknek. Az egyik asztal mellett és egyben a vértekkel felaggatott állvány előtt a kovácsinas áll, míg a szálfegyverek és íjak állványa előtt maga a kovács. Őelőtte csupán nyolc kard kapott helyet, ám ezekről ránézésre is megmondható, hogy igazi különlegességek.
Éppen ezért, míg a piac egész területét majdcsak harminc őr járja, a fegyverrészlegnél öt jól felfegyverzett másik áll folyamatosan, nehogy valaki merész úgy gondolja, hogy ingyen fog hozzájutni a többezer aranyat kóstáló értékekhez. S mivel az a feladatuk, hogy árgus szemekkel figyeljenek az errefelé tévedők mindegyikére, nem is lesznek hajlandóak még csak "barátságos párbajban" sem összecsapni azokkal, akik a számukra szándékosan fenntartott nagyobb területen kipróbálnák a fegyverek súlyát és forgathatóságát, mielőtt megvásárolnák őket.*