//Nyárelői forgatag//
*Hallott arról a városban, hogy lesz egy ilyen valami megrendezve, ami a nyár eljöttének az ünnepe. Csak tudná, miért ünneplik meg azt, hogy a szárazság és a forróság jön. Mindenesetre úgy gondolja, neki is itt a helye - bár venni nem kíván az égvilágon semmit, körülnézni mindig érdemes. Bár hallotta, hogy lesz valami szerencsejáték, meg mindenféle próba, és ezeken szívesen kipróbálná magát, akár testi erejét, akár ügyességét, reflexét, akármit, amit elvárnak tőle. És tudomása szerint, itt pénzben is lehet játszani, úgyhogy ha szerencséje van, vagy épp elég jó, akkor talán be is zsebelhet pár plusz aranyat. És hát kinek árt, hogyha kap egy kis pénzt? Na ugye.
Költeni viszont nem kíván semmit, így csak kimérten sétálgat a standok között. Bár az ételek illata rendkívül vonzó, és nem is tűnnek drágának, marad az egyszerűségnél, és majd valami olcsóbbat, egyszerűbbet eszik, ha eljön az ebéd ideje. A csecsebecséseknél megáll egy pillanatra, de hamar tovasétál, hisz semmi szüksége ékszerekre, pláne nem ilyen áron, akár több száz aranyba is fájhat egy ilyen egyszerű valami. Ez nem az ő része, ráhagyja a gazdagokra az ilyesmiket.
A fegyveres standoknál viszont annál inkább körbejár. Megtetszik neki néhány kirakott darab, de csak egy-két lépés távolságból szemlélődik pár percig. Pénze most nincs sajnos ezekre, és mostani pallosa is rendkívül jól szolgálja, nem cserélné le egyelőre. Vértre sincs szüksége, hisz már leadta a kovácsműhelyben a rendelését. Hamarosan vissza is kell mennie a darabért, hogy magára ölthesse. Így csak nézelődik, ruháján kívül nem igazán kelt feltűnést, bár látszik rajta, hogy a fegyverek érdeklik, vásárolni viszont nem kíván, és nem is tudna, mert pénze nincs rá.*