//Lábadozó Szarvas, avagy a szépülő ispotály//
//Első beszerzés//
*Szívja a fogát még az előző füstbe ment ügylet után, mert hát pénzt nem szeret hagyni elúszni, az mindig fájdalmas dolog. De látja, hogy a kis gnóm lelkes a felújítás miatt és ha valóban csak némi erő és egy kis csinosítgatás kell, akkor szívesen segít. Másrészről meg, az a hatalmas ház most ott áll elhagyatottan, ha meg kipofozzák, akkor talán ott is lehet majd külön szobája. Egy esztendeje még nem is gondolta volna, hogy két szobája is lesz, tisztára módosnak érzi magát, de csak óvatosan, nehogy a fejébe szálljon az a sok minden, aztán neki is meglágyuljon az agya, mint annak az elf nemes ficsúrnak.*
-Az remek. *Jegyzi meg annak hallatán, hogy a férfinek állítása szerint sok tapasztalata van a renoválás területén. Szeretné is, hogy ez igaz legyen, mert akkor találtak valakit, aki már csinált ilyet. Nem igazán tudta elképzelni a helyzetet, amikor ő, egy gnóm és két gyerkőc nekiáll helyre rakni a kerítést, a kaput és az ajtókat meg az ablakokat. ~Katasztrófa. ~ Biztos bele is őszült volna a dologba.*
-Ebéd? Persze, megígértük a kicsiknek, hogy viszünk valamit. Tényleg ilyen sok mindent megrendeltetek már? Nem semmi. *Próbál belenézni a listába, de persze a gnómnak hisz, nem olyannak ismerte meg, aki előszeretettel állít valótlant. Bár ezt nem tudhatja bizonyosan, de Lyllinor feltételezése helyénvaló, nem véletlenül nem látta még sokat főzni, mert nem igen tud. De úgy van vele, összevágni dolgokat és a tűzre vagy a lábasba dobni nem kell nagy szakértelem, a célnak az is megfelel. Aztán a poharakra terelődik a szó és tanácsot ad a gnóm lánynak, azonban a reakcióra ő sem számít, kibukik belőle a nevetés és félrefordítja a fejét, a kezét a szája elé emelve.*
-Hát gondoltam megkóstoljuk melyik finomabb, de válaszd azt ami neked jobban tetszik, én üvegből is megiszom bármit. *Bár tudja, hogy egy ilyen kúriához csicsás pohárkészlet is jár, vagy illik, de sosem értett az ilyen puccokhoz, félő, hogy még valami butaságot mond, aztán még komolyan is veszik.*
-Viszont akkor nézzünk valami ehetőt, aztán induljunk vissza, a végén még éhenpusztul a két megmentett éhenkórászunk, aztán pucolhatjuk utánuk a padlót. *Viccesre akarja venni a figurát, de a végére belátja, hogy ez a fejében sokkal jobban hangzott. Tekintete a férfire téved, csak néha lopva, érzi az egyéb rászegeződő tekinteteket is és egyre kellemetlenebb neki az ittlét. Visszaemeli a csuklyát a fejére, bár most már szinte mindegy is a dolog.*
-Igazán takaros ház, magának is tetszeni fog, van teteje meg alja.* Humorizál ismét, talán ezzel jóvá teheti az iménti félresikerült megjegyzését.*