//Nyílt//
*Igencsak ráun a szobájában várakozni, így hamar, persze a fürdő, az evés és a pihentető alvás után útnak indul. Biztos benne, hogy a Kalmárban ha nem is találják, üzenetet tudnak neki hagyni a kereskedelmi központban hagyott holmijaival és a rendelésével kapcsolatban. Addig pedig egy kis aranygyűjtés nem jön rosszul. Hamar össszeszedi magát, s máris a piacon találja magát. Kellemes hely, előadáshoz tökéletes, megannyi ember megannyi tömzsi erszényt jelent, s csakugyan csurran-cseppen neki is valamennyi belőle. Legalábbis ha Teysus is úgy akarja. Keres egy megfelelő helyet, ahol nem harsogja túl a zsivaly a hangját, s hangszere erejét, majd leveszi hátáról a mandolin, s hangolni kezdi. Ez elengedhetetlen, hisz akár már a pára is változtathat a csengésen. Egy ideje el akarta dalolni a többi közismert nóta között az új, saját szerzeményét is. Próbaközönségnek megteszi az utca embere, hívatlanul is, s így lehet némi fogalma, hogy a jobban fizető vendégeknek mennyire tetszhet majd a jövőben. Hamar neki is lát, lassú, pár perces pengetésbe kezd, ez csak amolyan figyelemdelhívás, hogy tudják az emberek, hogy itt bizony valami készülődik. Eleinte csak pár mindenki ismert dalt játszik el, hogy legyen ideje odagyűlni a kedves hallgatóságnak, s csak utána adja elő saját szerzeményét a szűz füleknek. *
-Halljatok csodát Arthenior nemes népe, mily vesződségnek lettek hőseink kitéve!
Ha hív az ősi szó, s véred buzog
Futhatsz, küzdhetsz, de füledben ott szuszog
Ősi szellemek vadon hívó szava
Felelned kell, érzed, űzött vadak szaga.
Mert mit ér a vadász, ha ölni nem kell,
Ha az íj s dárda többé már nem tör el,
Száz nemzedék üvölt a puszta szívébe,
Ó, nemes harcosok békére ítélve.
De nem pusztult még ki a róna lelke,
Hisz kitart, egy férfi, kinek jelleme
Edzett, acélos, akárcsak fegyvere
Nomád népek büszke, hű örököse.
Vlendor a név, mit eszedbe kell vésned
Nem gazdag ember, de nincs híján észnek.
Fegyvere is egyszerű, fejsze és egy kés
Nem volt választásom, csak az elszegődés
Én, Strat, a hathúros, szerény krónikás,
Nixomia, kinek karja és szája óriás',
Astor a bátor, ki minden gödröt kiás,
Sör, bor, barátok, és semmi sírás.
Így indult el a három, tenni vágyó flótás
A barbár, a harcos, meg a féleszű nótás,
Az útjuk minden volt, csak éppen nem rózsás,
Szörnyek, vadak, és megannyi bajlódás.
Vérük is folyt, afelől ne legyen kétség,
Bőrüket marta nap, gyomrukat az éhség,
De erősek maradtak, bármi történjék,
Jutalmuk sem marad el, ne legyen kétség!
Maihhinek retteghetnek,
ha e trió útra kél
Füves puszta népe tudja
bajtársak ők, nem egyéb
Meleg tűz jár, ha csak látod
őket aztán meg ne bántsd,
a zsákmányt se félve várod
ivószarud szádhoz rántsd!
*A zenéje váltakozó, épp ahogy a történet, s a forma, mit megkíván a hangulat. Reméli, hogy legalább némi aranyat sikerül összegyűjtenie. Szépen lassan elhalkul a pengetés, s ő pedig, ahogy azt illik, meghajol. *