// Ebadta //
*Mint egy régi gyermekmese, amit még mélyen a múltban olvastak neki esténként. A bajbajutott hölgy és a hős páncélos esete. Ha nem lenne ennyire pipa és hagyna jobban időt arra, hogy komolyabban felmérje a helyzetét biztosan jót nevetne az egészen. De most jobban leköti a figyelmét az, hogy újonnan megszerzett kis barátját minél hamarabb kézre kerítse. Így a szerencsétlen hős lovag a figyelméből talán csak később kap majd komolyabban. Ahogyan a lónak is csalódnia kell, hiszen hiába dugja a nő kezéhez a fejét, abban valóban nem talál semmi kedvére valót. Valahogy Rocha nem arra számított a reggeli kelésnél, hogy egy kölyök ebet hajkurászik, meg megeteti a hős lovag lovát. Ha ilyen esetekre napi szinten felkelt volna, akkor bizonyára lenne nála alma, ami nincs.*
- Rosszul?
*Torpan is meg a sietségben, majd pár méterről kissé butácskán pillog vissza a férfira.*
- Hogy nekem ez miért nem jutott eszembe. Megjutalmazni, amiért elszökött.
*Forgatja meg a szemeit. Persze érti ő, hogy mire céloz a férfi és igazat is ad. Bár ő inkább hívná csalinak a dolgot, mintsem jutalomnak. Csak hát a méregtől most nem tud túlságosan nyilvánvaló örömet kimutatni, hogy valaki ellátta egy jó ötlettel.*
- Egy próbát megér. *Bólint is rá, miközben elveszi a batyut. Kinyitva felméri a tartalmát, a szalonnát minden kertelés nélkül kikapja, a cipónak viszont nem sok hasznát látja, így azt sietősen vissza is nyomja a férfi kezébe a batyuval egyetemben.*
- Köszönöm.
*Szusszan is fel, majd a mutatott irányba siet is el. A fehér szőrpamacs szerencsére kitűnik a piac szürkeségéből, így hamar a nyomára is akad a vakarcsnak.*
- Na gyere ide te rosszcsont.
*Sóhajtja, ahogy a szalonnát meglengeti a levegőben. A távolság még nagy ahhoz, hogy szagot fogjon az ebadta, de a nő kitartóan próbálkozik a bekerítéssel. Szerencséjére a kis komisz a bejáratnál meg is áll mélyebb lendülettel szaglászni. Biztos valami kóbor rokon tehette ott tiszteletét, amit mindenképpen fel kell térképeznie. Ez pedig a nő számára egy remek lehetőség. Lassú léptekkel halad, akár egy vadmacska a kiszemelt áldozata felé. Szinte nesztelenül, igyekezve a legkisebb zajt is elkerülni. Csizmája sarka sem kopog most úgy az utcakövön.*
- Na ezt nézd. Ennek jobb az illata.
*Lengeti is meg ismét a szalonnát, a felemás fülek pedig hamar meg is rezzennek a nő hangjára. Persze a gonosz kis dög még egyelőre nem mozdul, pedig az világos, hogy a nőt már kiszúrta. De a szalonna még nem jutott el az orráig. Csak a játék lebeg a szeme előtt, hiszen ő valószínűleg jobban élvezi a kergetőzést, mint gazdája. A farkát is egyre hevesebben csóválja, bár a kurta kis malacfarok nem olyan látványosan lengedezik, ellenben igen komikusan. Ez a nőt hamar mosolyra is készteti, de még nincs itt az ideje az ellágyulásnak.*
- Szaglászd meg inkább ezt.
*Suttogja, s már csak pár lépés van közöttük. Rocha meg is retten mikor a kutyus ismét megiramodna, de a finom falat illata szerencsére hamarabb intézkedett, s a bolhás a fejét felkapva fordul is Rocha felé. Persze óvatos tartással, de legalább már nem iszkolt tova. A nő még mindig közeledik, lehajolva, az ételt előre tartva, minél közelebb a kutyához.*
- Ez az! Érzed, hogy finom, igaz?
*Mosolyodik el, s a csali jónak is bizonyul. A kutya megiramodik, de most kivételesen a nő, vagyis inkább a szalonna felé. Rocha olyan művészi gyorsasággal intézkedik is, amit még talán soha nem csinált. Az utolsó pillanatban, mielőtt még az eb rákapna a szalonnára elkapja előle a darabot jobbjával, míg baljával gyorsan a kutya hasa alá karol, s mielőtt amaz észbe kapna már ismét a nő karjában találja magát. Ezt egy megszeppent nyüsszentéssel hangoztatja is, de kegyes gazdája hamar megnyugtatja, mikor orrához dugja a darabot.*
- Na foglald le magad inkább ezzel.
*Mosolyodik el, majd egy darabig figyeli, ahogy a kicsi nekiáll cuppogni a darabon, néha még a rágós bőrrel is küszködve. Legalább ez egy darabig talán lefoglalja, az újabb szökési kísérletet pedig igyekszik megelőzni úgy, hogy szorosabban a mellére öleli az állatot. Amikor úgy néz ki, hogy a helyzet lecsendesedett neki is áll szétnézni a gyarapodó tömegben, hogy lovas hősét megpillantsa.*