//Második szál//
*A tudományszerű vitát hanyagolván áttérnek az életüket nagyobb mértékben érintő ügyletekre, ami az aranyköltségek és az üzleti apróságok. A Dwirinthalenekről keveset hallani, ez azelőtt is így volt, kevesen voltak nyitottak a városi közélet számára és számos okot fel tudna sorolni, amiért most is indokolt a meghúzódásuk. De nem is feltétlen őket kell megkeresse, hanem inkább azokat, akikkel partnerkedtek.*
- Nos igen, az ár kellemes volt, bár voltak szabadúszó kereskedők akik kis trükközéssel húsz arany alá szorították az egységárukat. Ez a másik indok, amiért a negyven aranyat erősnek tartom, mert nem feltétlen nehéz megoldani, csak idő és energiaigényes megtalálni azokat, akik fölösleggel rendelkeznek és szabadulnának tőle, ár alatt.
*És ahogy Nestar tekint az ügyre az az, hogy a legolcsóbban férjen hozzá, ugyanis a rápakolódó tizenaranyak gyorsan többszázas mértékekre nőnek, ha nem ezresre, a mennyiség függvényében. Szerencsére most már nem kell százas mennyiségekben foglalkoznia vele, de nem lenne szokatlan. Az bizonyos, hogy utána kell kérdezzen, még ha azokkal az árakkal se lesz teljesen megelégedve. A tapasztalata rossz hatással van az erős változásokhoz szokáshoz.*
- Az elsődleges tanácsom, hogy érdemes inkább órákat ölni bele, mint aranyakat, a legtöbb megoldás vagy már megvan valaki másnak vagy a meglévő ismeretekből kikövetkeztethető. Kevés kivétellel.
*Vannak szabálytalanságok, például a fehérek viselkedése, de ez nem fogja meglepni Diynomitot Nestar szerint. Vagy éppen a viselkedésük hiánya, ha pontosabb akar lenni. Nem teszi hozzá, hogy az italokkal való foglalkozással vagy sokat szenved és akkor lehet nem neki való, vagy gyorsan végez. A fél kezén meg tudja számolni, hány ismerősét érdekelte a dolog, annak a kevésnek meg hagyhatja, hogy jól érezze magát közben. Nem fáj neki az ellenkezője.*
- A legnehezebb része az, hogy útba essen. Cserébe eltéveszteni se nehéz. És a környezet igen nyugodt, ez tény.
*A magas szintűt nem próbálja meg érinteni sem, mint témát, bizonyosan az, hiszen egy alkimistalabor, de azzal is tisztában van, hogy nincs nagyon mihez mérnie. Úgy tűnik a látogatására már szervezik is a viszontlátást, amivel nem lát semmi gondot, már ami őt illeti.*
- Nyugodtan jöjjön, én intézkedem arról, hogy tudjuk fogadni.
*Ami leginkább a tárgyak leporoltatását jelenti azokon a területeken túl, amiket maga használ, hogy ne tűnjön annyira elhagyatottnak az alkimista részleg. Azt, hogy kiknek, még számára is ködös. Kagan hadúr gálánsan kezelte azt, hogy mit művelhet a laborban, viszont Waldrannal nem sok szóváltása volt. Mivel amikor épp kint nem áll lángokban a világ, akkor a jelenléte nem szükségeltetik máshol, és amikor épp nem ég bent a laborja, akkor ő se érzi szükségét, hogy kívül legyen. Vagy a kényelmetlenségek és elintézetlen tennivalók fel nem sorakoznak. A legnagyobb baja inkább Diynomitnak lesz, ha tényleg ki akar utazni a városból laborlátogatni. Nem hiszi, hogy jobbat fog annál látni, mint amit őneki terveznek, de kedvét szegni nem fogja. Végül is, van egy szép kertjük.*