//Egy nap a nemlétben//
*Ahogy egyre közelebb ér a piachoz, kezdi megbánni a döntését. Úgy szemléli a helyet, mintha csak ő lenne a mágus egy veszélyes, nagy, talán agresszív hátassal, és egy laza pórázon vezetett félkarú veteránnal, akinek most adott át egy méretes, arannyal teli erszényt. Ha ő lenne a mágus, két prioritása lenne jelenleg.
Egyrészt nem akarná, hogy Gaerralos túl messze mehessen, és esetleg elvegyüljön a tömegben, vagy szóljon az őrségnek. Másrészt pedig valami rejtekhely utána nézne, hogy megakadályozza a tömegkáoszt. És mikor nem talál megfelelő helyet, hogy elbújjon... Hát, valami megoldás után nézne.*
~Sajnos csak eddig terjed a tudományom.~
*A mágusokkal az a baj, hogy nehéz őket kiszámítani, hiszen az átlagembernél sokkal nagyobb eszköztárral rendelkeznek, és általában ezt kiegészíti a kreativitás, ami ennek hatékony használatához szükséges. Persze lehet, hogy a mágus egyszerűen megpróbálná valahol elrejteni hátasát, de ilyen helyen ez talán még kevésbé biztonságos, mint a tömeg navigálása.
Kívülről látszik rajta, hogy valamin gondolkozik, és talán picit az aggodalom jelei is felfedezhetőek, ahogy a piacot fürkészi, illetve lassabban is halad, mint eddig. Számos szempontból is jelentősen bonyolultabbá vált a helyzet, és nem nagyon tudja, mit tehetne a dolog ellen. Azt erősen gyanítja, hogy ha magában kéne ruhát vásárolnia, senki sem lenne túlságosan elégedett a végeredménnyel, az elégedetlenség pedig egy nagy hatalmú mágus esetében új jelentést nyer.
Tempója bőven hagy időt Taitosnak, hogy tegyen, amit akar, ám feltéve, hogy közben nem történik semmi, ami miatt újragondolná a prioritásait, megpróbálja megtalálni a legközelebbi női ruhát áruló kofát, és felé veszi az irányt.*