// Iszunk vagy nem? //
- Tudod mélyen legbelül eléggé vicces fazon vagy. * Mosolyog rá egy tényleges igazival. Nem éppen régi ismeretség, de annál hirtelenebb történt a dolog. A férfit még rá vette egy gyors piac nézegetésre is. Ahhoz képest, hogy miképp alakult a napja elég fényesnek tűnik a további időszaka. *
- Tudod túl sokszor vagyunk túl komolyak, * Paskolja meg a ló oldalát. * - Ha néha nem élünk egy kicsit, a végén azt vesszük észre, hogy nem is éltünk semmit. Azért vagyok olyan amilyen mert valahogy le kell ereszteni a sok gőzt.
* Az élete folyamán mindig is szemtelenkedésével két dolgot ért el másoknál, vagy hamar megkedvelték, vagy meggyűlölték. Ha a gyűlölet került terítékre a galiba elől járt az élen, de nem éppen egy olyan elf aki ne tudná megvédeni magát. *
- A munkám nem csak sok stresszel jár, de precizitással is bőven. Amiből nem engedhetek, mert nálunk az a szabály, hogy ha te beégsz, akkor mindenki más is.
* Egy komoly fejet mutat a férfi felé, de a gondolatai mégsem merülnek el annyira a sötétségbe. Soha nem volt nevezhető rossz életnek amit csinál. Nem csak jól tartották, de meg is fizették a fáradozásaiért. Komolyan vette ahogyan a többiek is. És ez mindig megoldotta a problémákat. *
- Így nem mondanám, hogy olyan könnyű a szakterületem, és ha mindig komoly vagyok akkor mikor szórakozok? * Szemtelen mosolyt fűz hozzá. * - Ha nem lennék bunkó, téged se ismerlek meg. Látod a bunkózásnak is megvan az előnye.
* A lovat jobban megnézve, csodaszép fekete. Izmos, és erős lábakon áll. Páncélzata aprólékosan van megmunkálva. Nem éppen lehet egy vevőnek se rá panasza, hogy igénytelen. *
- Uram, és miképp jön az én füttyömre? Hisz nem én okítottam ki.
* Az idősebb kereskedő egy határozott komoly tekintettel illeti az elfet. *
- Hölgyem ne higgye ostoba jószágoknak őket. Igenis értelmesek. Tisztába van a barátunk, hogy miért van itt. És azt is tudja, hogy jó helyre szándékozom adni. Ezért is az ára 935 arany. Természetesen csak ha még mindig érdekli a ló hölgyem.
* A férfi megéri a pénzét, de a nő is egy nagy levegőt vesz az ár hallatán. *
- Azon csodálkozom, hogy nem kereken 1000 aranyért akarja adni. * Visz bele egy kis gúnyos hangvételt. De a kereskedő nem riad vissza a gúnytól. *
- Ha jobban belegondol, annyiba is kerülhet, hisz a ló szerszámok külön áron vannak hölgyem. Ami 96 aranyért az öné.
*Az elfnek hamar felcsillan a szeme ennek hallatán. ~ Azért elég nagy borsos ár! Meg kell hagyni, hogy nem épp sajnálják az aranyat értük. Nah de én azért sajnálom! ~ *
- Elég borsos árat kér érte meg kell hagyni. De nem riaszt vissza, mert továbbra és érdekel. Nagyon szép ló. És szükségem lesz rá kis időn belül. A többit amit láttam még távolról is el riasztottak.
* A kereskedő egy kicsi lágyságot vesz magára a határozott stílus helyett. Hisz úgy nézki megtalálta bajtársának a gazdáját. *
- Nem tagadom, nem olcsó. De a gondozása, neveltetése, képzése, nem kevés munkával járt. És ahogyan mondja nem éppen gyakori látvány a piacon a képzett ló.
* Az elf bólogat és határozottan egyet ért a kereskedő szavaival. De azért megpróbálkozik a lehetetlennel. *
- Mit szólna ahhoz ha az egészet akkor egy ezer aranyért elvinném. A lovat és az eszközöket is?
* Reményei szerint legalább ez beválik a kereskedő felé. De nem éppen egy friss alkuvóval van dolga szegény lánynak. *
- Hölgyem, az árat megmondtam. Ebből semmiképp nem szándékozok engedni. Még ha városi parancsnok is jönne ide, annak sem engednék. Hisz megéri minden aranyát ez a ló.
* Syndra csak egy mélyet sóhajt, majd az újdonsűlt partnere felé fordul. *
- Te mit gondolsz? A szerszámok ráérnek. Úgyis még nem indulok. * Lejjebb veszi a hangját. * - Ami azt illeti a szütyőmet fenn hagytam a fogadóba. A lóra van keretem, de a szerszámokra nincs. De azért megpróbálom a vénembert egy kicsit befűzni. * A végéhez egy kacsintást is végez Svir felé, majd azonnal fordul vissza a kereskedőhöz miután meghallgatta partnere válaszát. *
- Nem gondolja, hogy mások szerszámmal együtt adják a lovat? Hisz a nyerget és a páncélt is adja hozzá. Vagy ha megveszem akkor le veszi gyorsan róla?
* Néz rá a kereskedőre, és próbálja legalább valamennyire megpuhítani. *