Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 466 (9301. - 9320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9320. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-25 22:41:53
Üzenet elküldve: 2021-10-25 22:41:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Kaliris//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valami egészen különös, kissé talán megkopott érzés ragadja magával a parancsnokot. Kicsit olyan, mintha megint gondtalan legény lenne, akinek a legnagyobb gondja, hogy miféle elfoglaltságot szervezzen magának egy-egy estére. Nem is válaszol, csak néhol nyájasan helyesel a szakálla mögül.*
-Nem mondom jól esik, csak nyugodtan.
*S valójában ő olyan férfi, aki kívülről talán megközelíthetetlennek tűnik, de lágy szíve van, főleg ha ilyen kedves és csinos hölgyekről van szó. Természetesen a munka az más, de szerencsére most nem kell ilyesmivel foglalkoznia.*
-Máris sodrófával akar kergetni? Pedig még épp csak találkoztunk.
*El is neveti magát, bár próbálja tartani ameddig csak tartani lehet, de ugye a kép a házsártos feleségekről, szinte egyből ez jut eszébe. Talán nem is olyan borzasztó gondolat. A hozzásimuló női alak, s a szemek igéző csábításának nehezen áll ellen, bár ahogy a cselekedeti mutatják nem is igazán akar.*
-Még.
*Rövid, de talán annál jelentőségteljesebb válasz. Aztán egymásba olvadnak egy aprócska, végtelennek tűnő pillanat erejéig. Cseppet sem zavarja, hogy zökkenőmentesen átlépik a magázódás és tegeződés igen kényes határát. Persze egész más dolgok járnak a fejében, mikor a nyaka köré fonódik Kaliris karja. Ajkai édesek, akár egy sokéves harsogó, egészen a hideg is kirázza a férfit, a nyakától indulva lefelé a gerincén fut végig az érzés.*
-Micsoda szerencse.
*Vigyorog elégedetten és sóvárgón a másikra, miközben finoman kiszabadítja magát ebből az igencsak kényes helyzetből, hogy ismét megfontolt léptekkel indulhasson el, vissza a fogadó felé.*
-Akkor... Menjünk vissza a Pegazusba? Nem lenne ellenedre?
*Persze reméli, hogy nem kap nemleges választ, s ha úgy van, ő hűségesen követi is a nőt vissza a meleg épületbe.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valami egészen különös, kissé talán megkopott érzés ragadja magával a parancsnokot. Kicsit olyan, mintha megint gondtalan legény lenne, akinek a legnagyobb gondja, hogy miféle elfoglaltságot szervezzen magának egy-egy estére. Nem is válaszol, csak néhol nyájasan helyesel a szakálla mögül.*
-Nem mondom jól esik, csak nyugodtan.
*S valójában ő olyan férfi, aki kívülről talán megközelíthetetlennek tűnik, de lágy szíve van, főleg ha ilyen kedves és csinos hölgyekről van szó. Természetesen a munka az más, de szerencsére most nem kell ilyesmivel foglalkoznia.*
-Máris sodrófával akar kergetni? Pedig még épp csak találkoztunk.
*El is neveti magát, bár próbálja tartani ameddig csak tartani lehet, de ugye a kép a házsártos feleségekről, szinte egyből ez jut eszébe. Talán nem is olyan borzasztó gondolat. A hozzásimuló női alak, s a szemek igéző csábításának nehezen áll ellen, bár ahogy a cselekedeti mutatják nem is igazán akar.*
-Még.
*Rövid, de talán annál jelentőségteljesebb válasz. Aztán egymásba olvadnak egy aprócska, végtelennek tűnő pillanat erejéig. Cseppet sem zavarja, hogy zökkenőmentesen átlépik a magázódás és tegeződés igen kényes határát. Persze egész más dolgok járnak a fejében, mikor a nyaka köré fonódik Kaliris karja. Ajkai édesek, akár egy sokéves harsogó, egészen a hideg is kirázza a férfit, a nyakától indulva lefelé a gerincén fut végig az érzés.*
-Micsoda szerencse.
*Vigyorog elégedetten és sóvárgón a másikra, miközben finoman kiszabadítja magát ebből az igencsak kényes helyzetből, hogy ismét megfontolt léptekkel indulhasson el, vissza a fogadó felé.*
-Akkor... Menjünk vissza a Pegazusba? Nem lenne ellenedre?
*Persze reméli, hogy nem kap nemleges választ, s ha úgy van, ő hűségesen követi is a nőt vissza a meleg épületbe.*
9319. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-24 14:34:37
Üzenet elküldve: 2021-10-24 14:34:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Göndör haj, buci fej és egy teve //
*Rellan pocakja szó szerint dugig van. Nimeril kérésének eleget téve Aldeisnek és a kis tevének dobja a maradékot, majd olyan jóízűt büffent, mint egy megtermett ork harcos.*
- Hmm! *Teszi hozzá bölcsen. Bár anyukája a nagy büfföt nem szokta értékelni, a hümmentést mindig. Azért mindig puszi jár. Rellannak ez a rész egy kicsit hiányzik - no meg Nimeril nem olyan, mint a mama, a puszija se lenne ugyanaz -, de meglepő módon jól bírja nélküle, mert amióta együtt mászkálnak a lánnyal, egyszer sem követelte a saját mamáját. Ami jobban hiányzik neki, az egy ágy, ahol szunyókálhat a sok izgalom után. Karjait nyújtja Nimerilnek, jelezve, hogy jó volna, ha felvenné.*
- Botosnéni! *Integet a boltos néninek a lány válla felett. Szívesen elmagyarázná a lánynak, hogy az ő anyukája is ilyen aranyos, de... Hát, ez lesz belőle:*
- A ejim mamaa, halood? Az ejim naon naonn.
*Most nagyon meg lett Nimerilnek mondva, de a végén már álmosan. Rellan szemei lassan lecsukódnak, és a teve már megint hatalmas koppanással végzi a földön. Szegény állatot rendesen kiképzi a kisded, de még látszólag bírja a strapát. Ezzel együtt persze Nimeril tényleg oda viszi a totyogóst, ahová szeretné.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.24 14:35:53
*Rellan pocakja szó szerint dugig van. Nimeril kérésének eleget téve Aldeisnek és a kis tevének dobja a maradékot, majd olyan jóízűt büffent, mint egy megtermett ork harcos.*
- Hmm! *Teszi hozzá bölcsen. Bár anyukája a nagy büfföt nem szokta értékelni, a hümmentést mindig. Azért mindig puszi jár. Rellannak ez a rész egy kicsit hiányzik - no meg Nimeril nem olyan, mint a mama, a puszija se lenne ugyanaz -, de meglepő módon jól bírja nélküle, mert amióta együtt mászkálnak a lánnyal, egyszer sem követelte a saját mamáját. Ami jobban hiányzik neki, az egy ágy, ahol szunyókálhat a sok izgalom után. Karjait nyújtja Nimerilnek, jelezve, hogy jó volna, ha felvenné.*
- Botosnéni! *Integet a boltos néninek a lány válla felett. Szívesen elmagyarázná a lánynak, hogy az ő anyukája is ilyen aranyos, de... Hát, ez lesz belőle:*
- A ejim mamaa, halood? Az ejim naon naonn.
*Most nagyon meg lett Nimerilnek mondva, de a végén már álmosan. Rellan szemei lassan lecsukódnak, és a teve már megint hatalmas koppanással végzi a földön. Szegény állatot rendesen kiképzi a kisded, de még látszólag bírja a strapát. Ezzel együtt persze Nimeril tényleg oda viszi a totyogóst, ahová szeretné.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.24 14:35:53
9318. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-22 19:25:32
Üzenet elküldve: 2021-10-22 19:25:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bredoc//
- Megjegyzem, hogy jövök egy sütéssel. Efelől ne legyen kétsége.
*Nevet fel halkan, mintha egy komoly ígéretet tenne. Pedig csak egy egyszerű, jelentéktelen sütögetésről van szó.*
- Hízelegni? Én? Ugyan.
*Legyintget szaporán, de azért a hamiskás mosoly ott díszeleg az ajkain. Még igazán bele sem lendült a hízelgésbe. Pedig biztos, hogy ezen a téren igencsak a kedvére tudna tenni a férfinak.*
- Nos ezt jól körbe írta. Biztosan hamar rájövök, hogy milyen kutyáról is volt szó. *Kuncog halkan.* Erre mondják azt, hogy minden kutya farkas, de nem minden farkas kutya.
*Kacsint is a bölcselkedést követően, majd már hamar tovább is szárnyal a kaszárnyában történő főzőcskézésre és sütögetésre. Igazán csábító gondolat, hogy a parancsnok oldalán lépjen be oda, hogy süssön valami finomat a megfáradt városőrnek, mint egy takaros, jó feleség.*
- Hát bizonyára nem sokan mennek a kaszárnyába, hogy a kard forgatása helyett a sodrófával hadonásszon.
*Vonogatja is meg a szemöldökeit, mintha egy igen csábító feltevést tálalt volna a férfi számára. Hisz az ő kezében jobban áll a fakanál és társai, mint a gyakorló fegyverek. Bár persze azért nem zárkózik el attól, hogy egyszer majd kipróbálja.
A gondolatba révedve simul is készségesen a férfi karjaiba, két tenyerét a mellkasán pihentetve. Zöld íriszeit a hideg szemekbe fúrva mosolyodik el ábrándosan. Ha nem tartaná vissza a piac tömege már valószínűleg ujjaival a szakállba fésülve tapadna az ajkaira, vagy legalábbis igyekezne a közelükbe kerülni. De valamennyire tartja magát a jólneveltséghez.*
- Akkor majd akár vissza is mehetünk a fogadóba.
*Teszi is az újabb ötletet, hisz neki sem lenne ellenére a fürdőzés. Pihentető, kellemes és meleg. Mi kell ennél több, ha még egy parancsnok társasága is jár mellé? A kacér megjegyzésre csak a pilláit rebegteti, hogy jobban felhívja a figyelmet azokra a smaragd szemekre, az ajkain pedig újabb huncut mosoly játszik. Idejét sem tudja már, hogy mikor mosolygott ennyit. Holnapra talán még izomláz is lesz az arcában, de az őszintét megvallva megéri a fáradtságot. Most kiélvezi a gondtalan felszabadulás érzését. A végső kijelentésre viszont egy kissé megszeppenten torpan meg. Aprót nyelve harapja be az alsó ajkát, ahogy egy pillanatra elveszi a tekintetét a férfiról.*
- Ezt csak azért mondod, mert nem ismersz.
*Most a mosolya kissé keserédes, de sokáig nem temetkezik ebbe a drámaira sikerült balladai homályba. Erőt véve magán pillant ismét fel a férfira, s mire észbe kap vagy újra szólna a férfi ajkai már meglopták az első csókkal. Egy aprót nyelve pillázik párat, majd egy szégyenlős szusszanással hunyja le a szemeit, s karjait a nyaka köré fonva viszonozza gyengéden.*
- De, ha őszinte akarok lenni... te is tetszel nekem parancsnokom.
*Kacsint is a férfira, miközben igyekszik fenntartani a magabiztos nő képét. Annak ellenére, hogy arcát már teljesen elöntötte a pír.*
- Megjegyzem, hogy jövök egy sütéssel. Efelől ne legyen kétsége.
*Nevet fel halkan, mintha egy komoly ígéretet tenne. Pedig csak egy egyszerű, jelentéktelen sütögetésről van szó.*
- Hízelegni? Én? Ugyan.
*Legyintget szaporán, de azért a hamiskás mosoly ott díszeleg az ajkain. Még igazán bele sem lendült a hízelgésbe. Pedig biztos, hogy ezen a téren igencsak a kedvére tudna tenni a férfinak.*
- Nos ezt jól körbe írta. Biztosan hamar rájövök, hogy milyen kutyáról is volt szó. *Kuncog halkan.* Erre mondják azt, hogy minden kutya farkas, de nem minden farkas kutya.
*Kacsint is a bölcselkedést követően, majd már hamar tovább is szárnyal a kaszárnyában történő főzőcskézésre és sütögetésre. Igazán csábító gondolat, hogy a parancsnok oldalán lépjen be oda, hogy süssön valami finomat a megfáradt városőrnek, mint egy takaros, jó feleség.*
- Hát bizonyára nem sokan mennek a kaszárnyába, hogy a kard forgatása helyett a sodrófával hadonásszon.
*Vonogatja is meg a szemöldökeit, mintha egy igen csábító feltevést tálalt volna a férfi számára. Hisz az ő kezében jobban áll a fakanál és társai, mint a gyakorló fegyverek. Bár persze azért nem zárkózik el attól, hogy egyszer majd kipróbálja.
A gondolatba révedve simul is készségesen a férfi karjaiba, két tenyerét a mellkasán pihentetve. Zöld íriszeit a hideg szemekbe fúrva mosolyodik el ábrándosan. Ha nem tartaná vissza a piac tömege már valószínűleg ujjaival a szakállba fésülve tapadna az ajkaira, vagy legalábbis igyekezne a közelükbe kerülni. De valamennyire tartja magát a jólneveltséghez.*
- Akkor majd akár vissza is mehetünk a fogadóba.
*Teszi is az újabb ötletet, hisz neki sem lenne ellenére a fürdőzés. Pihentető, kellemes és meleg. Mi kell ennél több, ha még egy parancsnok társasága is jár mellé? A kacér megjegyzésre csak a pilláit rebegteti, hogy jobban felhívja a figyelmet azokra a smaragd szemekre, az ajkain pedig újabb huncut mosoly játszik. Idejét sem tudja már, hogy mikor mosolygott ennyit. Holnapra talán még izomláz is lesz az arcában, de az őszintét megvallva megéri a fáradtságot. Most kiélvezi a gondtalan felszabadulás érzését. A végső kijelentésre viszont egy kissé megszeppenten torpan meg. Aprót nyelve harapja be az alsó ajkát, ahogy egy pillanatra elveszi a tekintetét a férfiról.*
- Ezt csak azért mondod, mert nem ismersz.
*Most a mosolya kissé keserédes, de sokáig nem temetkezik ebbe a drámaira sikerült balladai homályba. Erőt véve magán pillant ismét fel a férfira, s mire észbe kap vagy újra szólna a férfi ajkai már meglopták az első csókkal. Egy aprót nyelve pillázik párat, majd egy szégyenlős szusszanással hunyja le a szemeit, s karjait a nyaka köré fonva viszonozza gyengéden.*
- De, ha őszinte akarok lenni... te is tetszel nekem parancsnokom.
*Kacsint is a férfira, miközben igyekszik fenntartani a magabiztos nő képét. Annak ellenére, hogy arcát már teljesen elöntötte a pír.*
9317. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-21 18:27:51
Üzenet elküldve: 2021-10-21 18:27:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Kaliris//
-Hát talán önnek nem olyan nagy dolog.
*Sandít oda halványan. Persze azt nem fogja bevallani, hogy sütemények nevét sem igazán ismeri, vagy amiket ismer, azokat biztosan nem úgy hívják igazából, mint ahogy ő tudja.*
-De legyen! Szaván fogom fogni, úgy vigyázzon.
*Majd majdnem el is pirul egy pillanatra, ahogy a szavakat hallja. Szerencsére hűvösebb ő annál. Vagy csak öregebb, ki tudja.*
-Ugyan, hízeleg.
*Még kezével is int a levegőbe párat, mintha csak elhessegetné a gondolatot. Az egymás tanítására igencsak elmosolyog, s ha valaki megkérdezné, őszintén azt felelné, hogy neki ilyesmi eszébe sem jutott volna, de valójában igencsak jó ötlet.*
-Lehetséges. Hát... Bundás volt.
*Tör ki belőle egy aprócska kuncogás, hisz melyik kutyára ne volna igaz ez az állítás? A virágok dolgára csak halványan bólint, nem áll messze tőle az ilyesmi, így is nevelték, és sosem volt ellenére kedveskedni a szebbik nemnek. És nem is tervezi elhagyni ezt a jó szokását. Majd kezét a szakállára téve gondolkozik el egy hosszabb pillanatra.*
-Tudja ez igazán eszes ötlet, meg kell hagyni. Van ott ám konyha, nem is akármilyen, hogy nem egy pár emberre főznek ott.
*Bólogat is hozzá, csak hogy erősítse, amit mond. A lépéseit pedig szintúgy visszafogja, s ha úgy alakul, akkor szívesen meg is áll azon a bizonyos félreesőbb helyen. Főleg, hogy még inkább hozzásimul a másik, s ez igencsak kellemes érzést kelt a férfiban.*
-Kardot forgatni bárki tud, illetve bárkivel lehet gyakorolni, nem pazarolnám ezt a kevéske időt ilyesmikre.
*Néz egyenesen a másik szemébe, ahogy kicsit közelebb húzza magához derekát átölelve, már ha nem nagyon ellenkezik Kaliris.*
-A fürdőzés sem hangzik rosszul.
*Kacér, meleg mosoly a rideg szemek alatt, s talán már nem is tűnhetnek annyira jegesnek.*
-Szeretek elveszni az ilyen gyönyörű smaragd szemekben, de ha a karjaiban tehetném ugyanezt, akkor igencsak szerencsésnek mondhatnám magam.
*Kicsit még közelebb is hajol, ha úgy látja, hogy a helyzet megenged efféle közeledést, mert az erőszakosság egyáltalán nem vall rá.*
-Egyenes ember vagyok, kedves Kaliris. Tetszik nekem, nagyon is...
*Ha pedig Eeyr is úgy akarja, és hasonló kellemes érzéseket vált ki a másikból, vagy legalábbis ezt véli érezni, akkor még közelebb hajol, hogy egy apró csókot próbáljon lopni.*
-Hát talán önnek nem olyan nagy dolog.
*Sandít oda halványan. Persze azt nem fogja bevallani, hogy sütemények nevét sem igazán ismeri, vagy amiket ismer, azokat biztosan nem úgy hívják igazából, mint ahogy ő tudja.*
-De legyen! Szaván fogom fogni, úgy vigyázzon.
*Majd majdnem el is pirul egy pillanatra, ahogy a szavakat hallja. Szerencsére hűvösebb ő annál. Vagy csak öregebb, ki tudja.*
-Ugyan, hízeleg.
*Még kezével is int a levegőbe párat, mintha csak elhessegetné a gondolatot. Az egymás tanítására igencsak elmosolyog, s ha valaki megkérdezné, őszintén azt felelné, hogy neki ilyesmi eszébe sem jutott volna, de valójában igencsak jó ötlet.*
-Lehetséges. Hát... Bundás volt.
*Tör ki belőle egy aprócska kuncogás, hisz melyik kutyára ne volna igaz ez az állítás? A virágok dolgára csak halványan bólint, nem áll messze tőle az ilyesmi, így is nevelték, és sosem volt ellenére kedveskedni a szebbik nemnek. És nem is tervezi elhagyni ezt a jó szokását. Majd kezét a szakállára téve gondolkozik el egy hosszabb pillanatra.*
-Tudja ez igazán eszes ötlet, meg kell hagyni. Van ott ám konyha, nem is akármilyen, hogy nem egy pár emberre főznek ott.
*Bólogat is hozzá, csak hogy erősítse, amit mond. A lépéseit pedig szintúgy visszafogja, s ha úgy alakul, akkor szívesen meg is áll azon a bizonyos félreesőbb helyen. Főleg, hogy még inkább hozzásimul a másik, s ez igencsak kellemes érzést kelt a férfiban.*
-Kardot forgatni bárki tud, illetve bárkivel lehet gyakorolni, nem pazarolnám ezt a kevéske időt ilyesmikre.
*Néz egyenesen a másik szemébe, ahogy kicsit közelebb húzza magához derekát átölelve, már ha nem nagyon ellenkezik Kaliris.*
-A fürdőzés sem hangzik rosszul.
*Kacér, meleg mosoly a rideg szemek alatt, s talán már nem is tűnhetnek annyira jegesnek.*
-Szeretek elveszni az ilyen gyönyörű smaragd szemekben, de ha a karjaiban tehetném ugyanezt, akkor igencsak szerencsésnek mondhatnám magam.
*Kicsit még közelebb is hajol, ha úgy látja, hogy a helyzet megenged efféle közeledést, mert az erőszakosság egyáltalán nem vall rá.*
-Egyenes ember vagyok, kedves Kaliris. Tetszik nekem, nagyon is...
*Ha pedig Eeyr is úgy akarja, és hasonló kellemes érzéseket vált ki a másikból, vagy legalábbis ezt véli érezni, akkor még közelebb hajol, hogy egy apró csókot próbáljon lopni.*
9316. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-19 22:32:47
Üzenet elküldve: 2021-10-19 22:32:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bredoc//
- Ne aggódjon, nem olyan betarthatatlan ígéret. csak egy szavába és egy sütemény nevébe kerül.
*Feleli is teljes magabiztossággal, majd bele is kuncog mikor tovább haladnak a témák rengetegében.*
- Ez nem is rossz gondolat. De túlságosan megkedveltem ahhoz, hogy hazacibáljam a szüleimnek hencegni.
*Ingatja meg a fejét mosolyogva. Igazán megtisztelő lenne, ha az őrség egy parancsnokát vihetné haza bemutatni, de nem akarja ilyen módon kihasználni a férfit. Meg a szülei meg sem érdemlik, hogy ilyen kedves, humoros és tisztességes férfival állítson haza.*
- Ugye? *Lelkesedik fel a kutyák szóba jövetelekor, akár egy izgatott kisgyerek.* Sajnos nem hiánytalan a tudásom velük kapcsolatban, de ugye akár egymást is okíthatnánk, ha lenne egy. Viszont a juhászkutyák elég okosak, gyorsan tanulnak. Talán egy olyanja volt.
*Tűnődik is el kissé, de a férfi hamar kizökkenti ismételten.*
- Miért ne? *Kérdezi is teljes meglepettséggel.* Okos kis csenőmanók azok. Puhák és édesek.
*Halad is szépen sorban az árusok között. És valóban nem hazudott, nem sieti el a nézelődést. De hallgat a férfira, így nem is idegeskedik azon, hogy esetleg elunná magát Bredoc mellette. Ha valami jobban felkelti az érdeklődését nyugodt lélekkel rángatja oda magával a férfit, vagy kalimpál felé, mint egy izgatott kisgyerek.*
- Ha ilyen gyönyörű virágokat kapok, akkor már alig várom.
*Simul is szemérmetlenül jobban a férfihoz, a karját is szorosabban átfonva a sajátjával. Főleg akkor mikor a kaszárnyába való bejutásnál tartanak.*
- Nem nagy titok a miértje. Gondolom ott is esznek valamit, ami azt jelenti, hogy van konyha. Gondolom innen nem nehéz kitalálni, hogy ott biztosan megejthetjük azt a sütögetést.
*Viszonozza is a kacsintást, majd még jobban lelassítja a lépteit mikor már nem köti le annyira a figyelmét a piaci kínálat. Ma úgy sem volt nagy tervben a költekezés, leszámítva persze a fogadót. Végül a piac szélénél, ahol gyengül a tömeg meg is áll. Nem árt egy kis pihenő, hisz azért már egy ideje talpalnak a téren.*
- Csak van valami, amit szeret. Olvasni? Ott a könyvtár. Fürdőzni? Akkor visszamehetünk a fogadóba. Mondanám, hogy egy kis kardforgató gyakorlás is mehetne, azt biztos élvezné, de abban biztos béna vagyok.
*A szemöldökeit felvonva engedi el a férfit, s végül szembefordul vele. Őszintén kíváncsi tekintettel pásztázza a másik arcát. Az igazat megvallva neki is felbukkan a fejében sok más ötlet is, de ezt nem teregeti a nagyérdemű közönség elé.*
- Na látja, hogy csak akad valami a tarsolyában. A virág már megvolt, szóval furdal a kíváncsiság, bökje ki és meglátom, hogy mit tehetek az ügy érdekben.
*Hamiskás mosollyal fürkészi a kacér tekintetet, miközben a virágát rendületlenül forgatja az ujjai között.*
- Ne aggódjon, nem olyan betarthatatlan ígéret. csak egy szavába és egy sütemény nevébe kerül.
*Feleli is teljes magabiztossággal, majd bele is kuncog mikor tovább haladnak a témák rengetegében.*
- Ez nem is rossz gondolat. De túlságosan megkedveltem ahhoz, hogy hazacibáljam a szüleimnek hencegni.
*Ingatja meg a fejét mosolyogva. Igazán megtisztelő lenne, ha az őrség egy parancsnokát vihetné haza bemutatni, de nem akarja ilyen módon kihasználni a férfit. Meg a szülei meg sem érdemlik, hogy ilyen kedves, humoros és tisztességes férfival állítson haza.*
- Ugye? *Lelkesedik fel a kutyák szóba jövetelekor, akár egy izgatott kisgyerek.* Sajnos nem hiánytalan a tudásom velük kapcsolatban, de ugye akár egymást is okíthatnánk, ha lenne egy. Viszont a juhászkutyák elég okosak, gyorsan tanulnak. Talán egy olyanja volt.
*Tűnődik is el kissé, de a férfi hamar kizökkenti ismételten.*
- Miért ne? *Kérdezi is teljes meglepettséggel.* Okos kis csenőmanók azok. Puhák és édesek.
*Halad is szépen sorban az árusok között. És valóban nem hazudott, nem sieti el a nézelődést. De hallgat a férfira, így nem is idegeskedik azon, hogy esetleg elunná magát Bredoc mellette. Ha valami jobban felkelti az érdeklődését nyugodt lélekkel rángatja oda magával a férfit, vagy kalimpál felé, mint egy izgatott kisgyerek.*
- Ha ilyen gyönyörű virágokat kapok, akkor már alig várom.
*Simul is szemérmetlenül jobban a férfihoz, a karját is szorosabban átfonva a sajátjával. Főleg akkor mikor a kaszárnyába való bejutásnál tartanak.*
- Nem nagy titok a miértje. Gondolom ott is esznek valamit, ami azt jelenti, hogy van konyha. Gondolom innen nem nehéz kitalálni, hogy ott biztosan megejthetjük azt a sütögetést.
*Viszonozza is a kacsintást, majd még jobban lelassítja a lépteit mikor már nem köti le annyira a figyelmét a piaci kínálat. Ma úgy sem volt nagy tervben a költekezés, leszámítva persze a fogadót. Végül a piac szélénél, ahol gyengül a tömeg meg is áll. Nem árt egy kis pihenő, hisz azért már egy ideje talpalnak a téren.*
- Csak van valami, amit szeret. Olvasni? Ott a könyvtár. Fürdőzni? Akkor visszamehetünk a fogadóba. Mondanám, hogy egy kis kardforgató gyakorlás is mehetne, azt biztos élvezné, de abban biztos béna vagyok.
*A szemöldökeit felvonva engedi el a férfit, s végül szembefordul vele. Őszintén kíváncsi tekintettel pásztázza a másik arcát. Az igazat megvallva neki is felbukkan a fejében sok más ötlet is, de ezt nem teregeti a nagyérdemű közönség elé.*
- Na látja, hogy csak akad valami a tarsolyában. A virág már megvolt, szóval furdal a kíváncsiság, bökje ki és meglátom, hogy mit tehetek az ügy érdekben.
*Hamiskás mosollyal fürkészi a kacér tekintetet, miközben a virágát rendületlenül forgatja az ujjai között.*
9315. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-19 20:40:06
Üzenet elküldve: 2021-10-19 20:40:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Kaliri//
-Előre figyelmeztetem hölgyem, hogy óvatosan ígérgessen, mert azt be is kell ám tartani.
*Óva inti játékosan Kalirit a roppant gáláns ajánlatát illetően.*
-Biztos meglepődnének, nem igaz? Aztán hivatkozhatna rám mindig, hogy "bezzeg a nővéremnek milyen férfi jutott".
*Egész mókásan hangzik neki ez az elképzelt helyzet, és kicsit furcsállja is, hogy miért mondja ki hangosan azt, amire először igazából csak gondolni szeretett volna, csendben, magában.*
-Ez nem hangzott túl szerénynek, elnézést.
*Kicsit tényleg el is fordítja fejét, persze csak egy pillanatra. Nem jellemző rá az ilyesmi, talán mind a nő hozza elő belőle?*
-Hmm. Egy jó kutyusnak hasznát tudnám venni. Ért hozzájuk esetleg? Régebben volt egy hű négylábúm, de nem emlékszem, hogy milyen fajta lehetett. Okosnak roppant okos volt, az biztos.
*Kellemes és nagyon poros emlékek ezek, szinte már-már el is felejtette őket. Furcsa, hogy most törnek elő belőle, pedig hányszor járt már ezeken a köveken.*
-Egy menyétet?
*Látszik rajta a meglepettség, és kíváncsi vigyorral pásztázza a másik íriszeit, hogy vajon hogy is jutott erre az elhatározásra.*
-Nehéz felbosszantani, szóval ne aggódjon, engedjen csak a kísértésnek.
*Újabb kétértelmű megjegyzés, rögtön úgy érzi, mintha 10 évvel fiatalabb lenne, legalábbis biztosan úgy viselkedik. A virág úgy látszik hogy célt ér, legalábbis erre tud következtetni a férfi, hisz nem úgy néz ki, mintha kifejezetten nem örülne neki a másik, ami pedig már félsiker.*
-Talán idővel összegyűlik egy koszorúra való is.
*Egész halkan búgja ezeket a szavakat, ami valahol előrevetíti azt, hogy talán nem egyszeri alkalom, hogy virágot kaphat a parancsnoktól.*
-Talán el tudom intézni.
*Kacsint halványan oda, hisz mégiscsak, ha máshol nem is, a kaszárnyában biztosan számít az ő szava. Most érzi először, hogy valami haszna is akadhat a felelősségnek, nem csak a még több munka jutalma.*
-A kaszárnyába egyébként is beléphet bárki, a warg odúba már nem igazán. Persze elintézhetem, ha elárulja, hogy miért kérdezi.
*Hasonló pillantásokat viszonoz, mint amiket kap, és csak gondolni mer arra, hogy vajon az lehet-e a háttérben, amire vágyik. Az utána következő kérdésre viszont őszintén el kell, hogy gondolkozzon. Talán a korábban már előkészített pipa meggyújtása segít túllendülni a pár másodperc csenden, amit magának követel.*
-Nem tudom.
*Feleli, és látszik is rajta, hogy tényleg nem tudja.*
-Olyan régen volt ilyesmi, hogy azt sem tudom, hogy mit csinálnék szívesen.
*Kis szünet, mielőtt korrigálná magát némileg szomorú tekintettel.*
-Persze ez nem teljesen igaz, tudom mit csinálnék szívesen...
*Borongós tekintete hamar fel-fel csillan, ahogy kacérkodva áll meg, és pásztázza a másikat.*
-Előre figyelmeztetem hölgyem, hogy óvatosan ígérgessen, mert azt be is kell ám tartani.
*Óva inti játékosan Kalirit a roppant gáláns ajánlatát illetően.*
-Biztos meglepődnének, nem igaz? Aztán hivatkozhatna rám mindig, hogy "bezzeg a nővéremnek milyen férfi jutott".
*Egész mókásan hangzik neki ez az elképzelt helyzet, és kicsit furcsállja is, hogy miért mondja ki hangosan azt, amire először igazából csak gondolni szeretett volna, csendben, magában.*
-Ez nem hangzott túl szerénynek, elnézést.
*Kicsit tényleg el is fordítja fejét, persze csak egy pillanatra. Nem jellemző rá az ilyesmi, talán mind a nő hozza elő belőle?*
-Hmm. Egy jó kutyusnak hasznát tudnám venni. Ért hozzájuk esetleg? Régebben volt egy hű négylábúm, de nem emlékszem, hogy milyen fajta lehetett. Okosnak roppant okos volt, az biztos.
*Kellemes és nagyon poros emlékek ezek, szinte már-már el is felejtette őket. Furcsa, hogy most törnek elő belőle, pedig hányszor járt már ezeken a köveken.*
-Egy menyétet?
*Látszik rajta a meglepettség, és kíváncsi vigyorral pásztázza a másik íriszeit, hogy vajon hogy is jutott erre az elhatározásra.*
-Nehéz felbosszantani, szóval ne aggódjon, engedjen csak a kísértésnek.
*Újabb kétértelmű megjegyzés, rögtön úgy érzi, mintha 10 évvel fiatalabb lenne, legalábbis biztosan úgy viselkedik. A virág úgy látszik hogy célt ér, legalábbis erre tud következtetni a férfi, hisz nem úgy néz ki, mintha kifejezetten nem örülne neki a másik, ami pedig már félsiker.*
-Talán idővel összegyűlik egy koszorúra való is.
*Egész halkan búgja ezeket a szavakat, ami valahol előrevetíti azt, hogy talán nem egyszeri alkalom, hogy virágot kaphat a parancsnoktól.*
-Talán el tudom intézni.
*Kacsint halványan oda, hisz mégiscsak, ha máshol nem is, a kaszárnyában biztosan számít az ő szava. Most érzi először, hogy valami haszna is akadhat a felelősségnek, nem csak a még több munka jutalma.*
-A kaszárnyába egyébként is beléphet bárki, a warg odúba már nem igazán. Persze elintézhetem, ha elárulja, hogy miért kérdezi.
*Hasonló pillantásokat viszonoz, mint amiket kap, és csak gondolni mer arra, hogy vajon az lehet-e a háttérben, amire vágyik. Az utána következő kérdésre viszont őszintén el kell, hogy gondolkozzon. Talán a korábban már előkészített pipa meggyújtása segít túllendülni a pár másodperc csenden, amit magának követel.*
-Nem tudom.
*Feleli, és látszik is rajta, hogy tényleg nem tudja.*
-Olyan régen volt ilyesmi, hogy azt sem tudom, hogy mit csinálnék szívesen.
*Kis szünet, mielőtt korrigálná magát némileg szomorú tekintettel.*
-Persze ez nem teljesen igaz, tudom mit csinálnék szívesen...
*Borongós tekintete hamar fel-fel csillan, ahogy kacérkodva áll meg, és pásztázza a másikat.*
9314. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-19 12:46:43
Üzenet elküldve: 2021-10-19 12:46:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bredoc//
*Szerencsére elég jól egymásra vannak hangolódva ahhoz, hogy szavak nélkül is megállapodjanak azokon a témákon, amikkel nem kéne rontani a hangulatot. Így széles mosollyal hagyhatják maguk mögött a fogadót. Az pedig külön öröm, hogy a meleg kéz érintését élvezheti egészen addig, amíg ki nem érnek. Valahogy a test meleg érintés jól esik neki, mikor kissé megcsapja a kinti hűvösebb fuvallat.*
- Legyen a piac.
*Bólint is beleegyezőn, s a férfi oldalán indul meg a tér felé. Minél közelebb érnek, annál nagyobb a tömeg, amiért annyira nincs odáig, annak ellenére, hogy igen gyakran fordul meg a piacon. Viszont a helyzetet az kellemessé teszi, hogy a finom portékák illata is hamar eljut hozzájuk.*
- Na, akkor vegye ígéretnek, hogy sütök magnak valamit, amit szeret. Csak ki kell találni egy helyet, mert a szüleimhez nem vinném haza. A végén még a küszöbön hagyna is faképnél.
*Kuncog fel halkan, de azért kissé kiérződik hangjából, hogy ez iránti félelme valós. A szülei nem könnyű esetek. Sosem voltak azok, de az öregkor, a semmittevés igencsak rájuk nyomta a bélyegét.*
- Vezetem én, ha megmondja, hogy mit akar megnézni. Mondjuk az állatokat ajánlom. Sokszor hoznak kölyköket, főleg kutyákból. Legközelebb azt veszek vagy menyétet.
*Meséli is gyermeki lelkesedéssel. A sütésen kívül az állatok a gyengéi, így nem csoda, ha szemeivel kutakodik is azon árusok irányába.*
- De egyéb iránt szeretek mindent megnézni. Hozzávalókat a kontárkodásomhoz, női dolgokat természetesen, de ezen felül bárminél képes vagyok elidőzni, szóval kösse fel a nadrágját.
*Kuncog halkan, miközben lassan ballag a férfi oldalán. Lehetőleg minél közelebb, ugyanis nem szeretne elszakadni tőle a tömegben.*
- Nem, dehogy. Annyira még nem tragikus az idő, csak meg kell szokni a fogadó melege után.
*Pillant fel a férfira, s aprót ráz is a fején, hogy felesleges aggódnia. Ha fázni kezdene úgy is Bredoc tudtára fogja adni. Ugyanis fázni abszolút nem szeret, olyankor talán nyűgösebb is lesz a kelleténél. Amúgy meg, ha megtörténik a baj, legalább céltudatosan indulhat az árusokhoz, egy köpenyért vagy mellényért.
Közben lépteit lelassítja, majd teljesen le is fékezi, mikor a parancsnok ellép mellőle az egyik árushoz. Értetlenül pislog párat, de végül csak hamiskás mosollyal csóválja meg a fejét, ahogy észreveszi a kipakolt virágok hadát.*
- Ugyan, dehogy bánom. Igazán kedves.
*Fogadja is el a virágot, amit meg is szimatolva szusszan elégedetten. Talán még a pír is ismét elfutja az arcát, de ezt nehéz eldönteni a hűvös idő miatt, hogy nem e csupán csak az csipkedte meg az orcáit.*
- De ez még kevés lesz ahhoz, hogy virágkoszorút fonjak magának.
*Ejt meg egy kósza vigyort, majd egyik kezében a virágot forgatva, a másikkal teljes természetességgel a férfiba karolva indul is lassan tovább.*
- A kaszárnyába be lehet menni egyszerű polgároknak is vagy papírt kell hamisítanom, ha meg akarom látogatni?
*Jön is a hamiskás mosollyal fűszerezett kérdés a semmiből. Persze nem nagyon volt a tervei között egy kaszárnya látogatás, de így miért is ne akarná egyszer-egyszer meglátogatni, meglepni kedvenc beszélgetőpartnerét. Csak ugye az ottani szabályokkal nincs tisztában, így muszáj a szakértőtől információt kérnie.*
- Ha körbejártunk merre tovább? Mihez volna kedve? Biztos van valami, amit régen csinált a parancsnoki kötelességei miatt.
*Pillant fel kísérőjére, miközben közelebb húzódik hozzá. Így jobban elkerüli a fázás problémáját, ha lop egy kis test meleget a másiktól.*
*Szerencsére elég jól egymásra vannak hangolódva ahhoz, hogy szavak nélkül is megállapodjanak azokon a témákon, amikkel nem kéne rontani a hangulatot. Így széles mosollyal hagyhatják maguk mögött a fogadót. Az pedig külön öröm, hogy a meleg kéz érintését élvezheti egészen addig, amíg ki nem érnek. Valahogy a test meleg érintés jól esik neki, mikor kissé megcsapja a kinti hűvösebb fuvallat.*
- Legyen a piac.
*Bólint is beleegyezőn, s a férfi oldalán indul meg a tér felé. Minél közelebb érnek, annál nagyobb a tömeg, amiért annyira nincs odáig, annak ellenére, hogy igen gyakran fordul meg a piacon. Viszont a helyzetet az kellemessé teszi, hogy a finom portékák illata is hamar eljut hozzájuk.*
- Na, akkor vegye ígéretnek, hogy sütök magnak valamit, amit szeret. Csak ki kell találni egy helyet, mert a szüleimhez nem vinném haza. A végén még a küszöbön hagyna is faképnél.
*Kuncog fel halkan, de azért kissé kiérződik hangjából, hogy ez iránti félelme valós. A szülei nem könnyű esetek. Sosem voltak azok, de az öregkor, a semmittevés igencsak rájuk nyomta a bélyegét.*
- Vezetem én, ha megmondja, hogy mit akar megnézni. Mondjuk az állatokat ajánlom. Sokszor hoznak kölyköket, főleg kutyákból. Legközelebb azt veszek vagy menyétet.
*Meséli is gyermeki lelkesedéssel. A sütésen kívül az állatok a gyengéi, így nem csoda, ha szemeivel kutakodik is azon árusok irányába.*
- De egyéb iránt szeretek mindent megnézni. Hozzávalókat a kontárkodásomhoz, női dolgokat természetesen, de ezen felül bárminél képes vagyok elidőzni, szóval kösse fel a nadrágját.
*Kuncog halkan, miközben lassan ballag a férfi oldalán. Lehetőleg minél közelebb, ugyanis nem szeretne elszakadni tőle a tömegben.*
- Nem, dehogy. Annyira még nem tragikus az idő, csak meg kell szokni a fogadó melege után.
*Pillant fel a férfira, s aprót ráz is a fején, hogy felesleges aggódnia. Ha fázni kezdene úgy is Bredoc tudtára fogja adni. Ugyanis fázni abszolút nem szeret, olyankor talán nyűgösebb is lesz a kelleténél. Amúgy meg, ha megtörténik a baj, legalább céltudatosan indulhat az árusokhoz, egy köpenyért vagy mellényért.
Közben lépteit lelassítja, majd teljesen le is fékezi, mikor a parancsnok ellép mellőle az egyik árushoz. Értetlenül pislog párat, de végül csak hamiskás mosollyal csóválja meg a fejét, ahogy észreveszi a kipakolt virágok hadát.*
- Ugyan, dehogy bánom. Igazán kedves.
*Fogadja is el a virágot, amit meg is szimatolva szusszan elégedetten. Talán még a pír is ismét elfutja az arcát, de ezt nehéz eldönteni a hűvös idő miatt, hogy nem e csupán csak az csipkedte meg az orcáit.*
- De ez még kevés lesz ahhoz, hogy virágkoszorút fonjak magának.
*Ejt meg egy kósza vigyort, majd egyik kezében a virágot forgatva, a másikkal teljes természetességgel a férfiba karolva indul is lassan tovább.*
- A kaszárnyába be lehet menni egyszerű polgároknak is vagy papírt kell hamisítanom, ha meg akarom látogatni?
*Jön is a hamiskás mosollyal fűszerezett kérdés a semmiből. Persze nem nagyon volt a tervei között egy kaszárnya látogatás, de így miért is ne akarná egyszer-egyszer meglátogatni, meglepni kedvenc beszélgetőpartnerét. Csak ugye az ottani szabályokkal nincs tisztában, így muszáj a szakértőtől információt kérnie.*
- Ha körbejártunk merre tovább? Mihez volna kedve? Biztos van valami, amit régen csinált a parancsnoki kötelességei miatt.
*Pillant fel kísérőjére, miközben közelebb húzódik hozzá. Így jobban elkerüli a fázás problémáját, ha lop egy kis test meleget a másiktól.*
9313. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-19 07:56:24
Üzenet elküldve: 2021-10-19 07:56:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Kaliris//
*Szerencsére meg tudnak egyezni, még ha inkább csak gondolati szintén is, hogy a súlyosabb témákat egy későbbi alkalomra hagyják, s ennek tetejébe még néhány kacér utalást is kap, amin úriemberhez méltón visszafogottan kuncog, s csak egy-egy kihívó pillantással jutalmazza Kalirit. Bredoc keze egyébként roppant meleg lehet, mint mindig, valahogy nem-igen hül ki a teste, családi vonás lehet, mindenesetre az érintés nagyon jól esik neki, s nem is ereszti a másikat, míg ki nem érnek a fogadóból. *
-Menjünk el a piacra, azt mondom. Aztán majd kitaláljuk a többit.
*S azzal, ha nincs nagyon ellenkezés, akkor el is indul szép, komótos léptekkel a forgatagba.*
-Azért ez az ajánlat piszok jól hangzik, meg kell hagyni. Egy finom sütemény egy finom hölgy társaságában.
*Még hümment is egy-kettőt a dologra, jó színpadiasan, ahogy azt illik. Egy kicsit gondolkozott, hogy vajon szeret-e egyáltalán az újdonsült társasága piacozni, de eszébe jut, hogy ő maga említette korábban.*
-Jobban belegondolva talán önnek kellene engem vezetnie, kedves Kaliri, ha itt szokott bóklászni szabadidejében.
*Persze hangjában semmi él nincs, nem csípős megjegyzésnek szánja, talán csak egy apró jelzésértékű utalás arra, hogy bizony odafigyelt arra, amiket mondott a másik. *
-Nem fázik nagyon? A szívemre venném, ha miattam lenne beteg.
*Kérdi közben őszinte aggodalommal tekintetében, miközben már, ha minden jól megy, a piac sűrűjében lehetnek. Ekkortájt történhet, hogy a férfi egy hirtelen megpillantott bódéhoz fordul, miután gyorsan elnézést kért Kaliritől. Így esik meg, hogy hamar gyorsan 20 arany cserél gazdát közte és az árus közöttMesélő (Hádész).
Aztán pedig gyorsan vissza is lopja magát a nő mellé. *
-Tessék. Így nem esik csorba a férfiúi becsületemen.
*Mondja mosolyogva, majd átnyújtja a rózsát Kalirinek. *
-Tudom, tudom, nem magam szedtem, de remélem azért nem bánja, kedves.
*Szerencsére meg tudnak egyezni, még ha inkább csak gondolati szintén is, hogy a súlyosabb témákat egy későbbi alkalomra hagyják, s ennek tetejébe még néhány kacér utalást is kap, amin úriemberhez méltón visszafogottan kuncog, s csak egy-egy kihívó pillantással jutalmazza Kalirit. Bredoc keze egyébként roppant meleg lehet, mint mindig, valahogy nem-igen hül ki a teste, családi vonás lehet, mindenesetre az érintés nagyon jól esik neki, s nem is ereszti a másikat, míg ki nem érnek a fogadóból. *
-Menjünk el a piacra, azt mondom. Aztán majd kitaláljuk a többit.
*S azzal, ha nincs nagyon ellenkezés, akkor el is indul szép, komótos léptekkel a forgatagba.*
-Azért ez az ajánlat piszok jól hangzik, meg kell hagyni. Egy finom sütemény egy finom hölgy társaságában.
*Még hümment is egy-kettőt a dologra, jó színpadiasan, ahogy azt illik. Egy kicsit gondolkozott, hogy vajon szeret-e egyáltalán az újdonsült társasága piacozni, de eszébe jut, hogy ő maga említette korábban.*
-Jobban belegondolva talán önnek kellene engem vezetnie, kedves Kaliri, ha itt szokott bóklászni szabadidejében.
*Persze hangjában semmi él nincs, nem csípős megjegyzésnek szánja, talán csak egy apró jelzésértékű utalás arra, hogy bizony odafigyelt arra, amiket mondott a másik. *
-Nem fázik nagyon? A szívemre venném, ha miattam lenne beteg.
*Kérdi közben őszinte aggodalommal tekintetében, miközben már, ha minden jól megy, a piac sűrűjében lehetnek. Ekkortájt történhet, hogy a férfi egy hirtelen megpillantott bódéhoz fordul, miután gyorsan elnézést kért Kaliritől. Így esik meg, hogy hamar gyorsan 20 arany cserél gazdát közte és az árus közöttMesélő (Hádész).
Aztán pedig gyorsan vissza is lopja magát a nő mellé. *-Tessék. Így nem esik csorba a férfiúi becsületemen.
*Mondja mosolyogva, majd átnyújtja a rózsát Kalirinek. *
-Tudom, tudom, nem magam szedtem, de remélem azért nem bánja, kedves.
9312. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-17 13:24:23
Üzenet elküldve: 2021-10-17 13:24:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Vásároljunk tovább? //
* Nem éppen egy eltervezett dolog volt ez a vásárlás számára, de a testvére kedvességével sikerült még azt a maradék feszültséget is a gnóm miatt ki irtania magából ami eddig jelen volt benne. Követve a mélységit, egy gyors módszer. Főleg, hogy ha ugyanoda akar menni ahova ő. De miért ne akarna? Eszébe is ötlik Elan és a társacskája. *
- Jaj! El is felejtettem. * Húzza mosolyra a száját. * - Pedig pont én beszéltem velük. * Jegyzi meg feledékenyen, de most mit tehet? Nem muszáj mindig mindent neki fejben tartania. Ezért is most már gyorsítja a lépéseit, hogy mihamarabb a fogadóba juthasson. *
- Talán lesz valami érdekesség is. * Nyalja meg a szája szélét. Fejbe már Elant az ágyába cihölte, de sajnos még csak fejben. De ha valami nem sikerül próbáld újra! ~ Egy szép mondás apáméktól mindig hasznos volt. Lehet, hogy egy kurafi volt, de legalább megtanított minket néhány dologra. ~ * - Talán szerencsénk is lesz, és a törpék vissza jöttek. * Kacag fel a nő. Majd a fogadó ajtajához lépve be is megy ha partnere kinyitja neki az ajtót. Ha nem, akkor ő magának megteszi ezt. De akkor biztos meg is jegyzi a másik félnek, hogy a hölgyeknél így illik ezt. *
* Nem éppen egy eltervezett dolog volt ez a vásárlás számára, de a testvére kedvességével sikerült még azt a maradék feszültséget is a gnóm miatt ki irtania magából ami eddig jelen volt benne. Követve a mélységit, egy gyors módszer. Főleg, hogy ha ugyanoda akar menni ahova ő. De miért ne akarna? Eszébe is ötlik Elan és a társacskája. *
- Jaj! El is felejtettem. * Húzza mosolyra a száját. * - Pedig pont én beszéltem velük. * Jegyzi meg feledékenyen, de most mit tehet? Nem muszáj mindig mindent neki fejben tartania. Ezért is most már gyorsítja a lépéseit, hogy mihamarabb a fogadóba juthasson. *
- Talán lesz valami érdekesség is. * Nyalja meg a szája szélét. Fejbe már Elant az ágyába cihölte, de sajnos még csak fejben. De ha valami nem sikerül próbáld újra! ~ Egy szép mondás apáméktól mindig hasznos volt. Lehet, hogy egy kurafi volt, de legalább megtanított minket néhány dologra. ~ * - Talán szerencsénk is lesz, és a törpék vissza jöttek. * Kacag fel a nő. Majd a fogadó ajtajához lépve be is megy ha partnere kinyitja neki az ajtót. Ha nem, akkor ő magának megteszi ezt. De akkor biztos meg is jegyzi a másik félnek, hogy a hölgyeknél így illik ezt. *
9311. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-16 14:08:42
Üzenet elküldve: 2021-10-16 14:08:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Vásároljunk tovább? //
- Nem kicsit rontottad el Lyz. * Jegyzi meg, de utána fordul is vissza a pulthoz, hogy tovább nézelődhessen. *
- De most nem lehet ezzel mit kezdeni, ami megtörtént, azt már nem változtathatjuk meg.
* Most, hogy már felkészültek arra is ha esetleg egy munka bejönne, már csak az élelemről kell gondoskodni illetve még néhány apróság. ~ Természetesen nem most, de azért jobb átnézni az későbbiekre. ~ *
- Lyz megyünk vissza a fogadóba? Talán már várnak minket az urak. Vagy elfelejtetted?
* Néz rá kérdőn a mélységi, de nem éppen foglalkozik ténylegesen vele mint probléma. Eredetileg Elant a testvére akarja kikérdezni. ~ Szerintem alapból nem is tud semmit, csak a wargról. ~ Nem nevezhető a barátuk sem egy régi embernek itt. De a fogadó biztosan tartogathat mást is számukra. *
- Haladjunk és meglátjuk.
* Jelzi majd a fogadó felé veszi az irányt. Elgondolkodtató, hogy miként alakult az itt létük, nem éppen unalmas időszak volt. Olyan felszereléseket tehetnek nemsokára magukévá ami hosszú távon szolgálni fogja a biztonságukat. ~ És egyediek lesznek! Ez sem épp elhanyagolható dolog. ~ Hamar el is éri a fogadó ajtaját, hogy belépjen. Remélhetőleg nővére követte. *
- Nem kicsit rontottad el Lyz. * Jegyzi meg, de utána fordul is vissza a pulthoz, hogy tovább nézelődhessen. *
- De most nem lehet ezzel mit kezdeni, ami megtörtént, azt már nem változtathatjuk meg.
* Most, hogy már felkészültek arra is ha esetleg egy munka bejönne, már csak az élelemről kell gondoskodni illetve még néhány apróság. ~ Természetesen nem most, de azért jobb átnézni az későbbiekre. ~ *
- Lyz megyünk vissza a fogadóba? Talán már várnak minket az urak. Vagy elfelejtetted?
* Néz rá kérdőn a mélységi, de nem éppen foglalkozik ténylegesen vele mint probléma. Eredetileg Elant a testvére akarja kikérdezni. ~ Szerintem alapból nem is tud semmit, csak a wargról. ~ Nem nevezhető a barátuk sem egy régi embernek itt. De a fogadó biztosan tartogathat mást is számukra. *
- Haladjunk és meglátjuk.
* Jelzi majd a fogadó felé veszi az irányt. Elgondolkodtató, hogy miként alakult az itt létük, nem éppen unalmas időszak volt. Olyan felszereléseket tehetnek nemsokára magukévá ami hosszú távon szolgálni fogja a biztonságukat. ~ És egyediek lesznek! Ez sem épp elhanyagolható dolog. ~ Hamar el is éri a fogadó ajtaját, hogy belépjen. Remélhetőleg nővére követte. *
9310. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-15 20:24:29
Üzenet elküldve: 2021-10-15 20:24:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Frekderkun a kocsmából egyenesen a piactérre indul. Azt a tervet eszelte ki, hogy vesz magának egy valamilyen fajtájú házőrző kutyát. Nem kell neki a piacon sokáig sétálni mikor meglát két pár fajtiszta és egy keverék ebet. A férfi megsajnálja a korcs kutyát, és úgy határoz, hogy megveszi. Jól megnézi az állatot és odaadja Mesélő (Hydra)nak a 111 aranyat érte. Megsimogatja a férfi az állat buksiját. * ~ Nem egy rémisztő állat, de legalább az idegeneket majd megugatja ~
* Magában már el is nevezte csibésznek. Olyan jól áll ennek a kutyának ez a név. *
- Na gyere csibész! Induljunk haza!
* A kutya hallgat az új gazdájára. Biztosan érzi az állat, hogy olyan helyre megy ahol szeretni fogják. *
Megsimogatja a férfi az állat buksiját. * ~ Nem egy rémisztő állat, de legalább az idegeneket majd megugatja ~ * Magában már el is nevezte csibésznek. Olyan jól áll ennek a kutyának ez a név. *
- Na gyere csibész! Induljunk haza!
* A kutya hallgat az új gazdájára. Biztosan érzi az állat, hogy olyan helyre megy ahol szeretni fogják. *
9309. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-15 10:16:02
Üzenet elküldve: 2021-10-15 10:16:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Az állatok nem szoktak vissza feleselni, nem éppen harcolnak olyan dolgokért amit akár pénzel vagy mással vásárolna bárki. Ezért is egy teljesen más életvilág maga az erdő vagy éppen a város. Szöges ellentétek, és tejesen más világ is. Az emberek a vágyaikat gyakran másokon átgázolva érik el. Míg az állatok? Egymás életét veszik el az életbe maradásért. A tisztásról haladva a piac zaja üti fel a fejét. Két nagyobb bokor között ki is lép az útra, hogy az emberek és más fajok lakta városba elvesszék. Soha nem volt baja ténylegesen semelyik fajjal, de a mostani nyüzsgés nem éppen az ő világa. Addig biztosan nem, míg nem tudja átvenni ennek a városnak a zajait vagy akár a szagát. Néhány árusnál meg-meg áll, hogy szét nézzen a portékáik között. Nem éppen talál friss gombát, vagy akár mást. Az emberek meg lelkesen vásárolnak belőle, abban a hittben, hogy ez friss. ~ Tipikus. De nem az én dolgom. ~ Lépdelve tovább az úton. Míg meg nem lát egy ismerős kiírást. ~ Fogadó. ~ Szívesen kivenne egy szobát, hogy testét megtisztíthassa a hosszú út alatt szerzett portól. De még előtte jobban át nézi a piac adta lehetőségeket. ~ Néha szükséges ilyen helyekre is betérni. Nem tud senki mindent magának előállítani. Ha még tudna is, akkor szerszámért. ~ Lépdel tovább a térköveken és próbál nem éppen elakadni senkibe. A nap már bőven az égen van, így meg is van tömve a piac. *
9308. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-15 09:11:45
Üzenet elküldve: 2021-10-15 09:11:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Vásároljunk tovább? //
* Belépve a piacra, nem éppen tudja kiverni a fejéből az előbb lejátszott harckimenetet. De egy két fejrázással azért próbálkozik, hogy talán elhagyja és nem kísérti tovább. Ténylegesen nem lett volna szükséges közbe lépni. De valamiért mégis beleállt a gnómba. ~ Most már nincs vissza játék. Majd ha találkozom vele újra, bocsánatot kérek. ~ Gondolja miközben nem felejti el, hogy ha már itt járnak, szét is nézhet. Limmen ötletétől csak egy mosoly húzódik az arcán. *
- Ha te vásárolsz akkor én is! * Teszi gyorsan hozzá és szét is néz az árusok között. Egy kicsit el is megy partnerétől, hogy jobban szemügyre vehessen néhány apróságot. ~ Ciprusolaj, lószerszám, egy fáklya, és abból a hülyéből ki indulva egy meleg takaró pipa. ~ Gyorsan teszi is le az eladónak az összeget amint maga elé tette a szükségeseket. *
- Ezeket kérném. * Majd veszi is elő a kis szütyőjét, hogy a kért értéket ki csengesse. *
- Pontosan hölgyem 216 aranyat kérnék öntől. Mesélő (Mimóza) * Még egy mosolyt is megenged magának a kereskedő. *
- Tessék. * Gyorsan a kezébe is számolja a kért összeget. Utána csak elteszi gyorsan táskájába a szükséges dolgokat, a lámpást meg a táskája oldalára aggatja. ~ Így itt fog himbálózni, de most csak nem fog megkövezni érte senki. ~ Fordul is egy olyan irányba ahol Limment vélheti. *
- Limmen! Megvagyok én is. Megakadt a szemem néhány apróságon. De csak olajat találtam magamnak. A többi a szokásos szükséges dolgok. Majd sátrat kellene azért venni.
* Jelzi a nő határozottan, nem is gondol tovább az egy órával lejátszódott dolgokra inkább. Fejébe egy határozott söprést művelt vele a vásárlást. Ami mindig kifogástalan munkát végez. Elan nevére, fel is kapja a tekintetét. *
- Nem éppen ért rá. * Húzza el a száját. * - De mondta, hogy a fogadóba betérnek majd. * Rántja meg a vállát. * - Majd kiderül.
* Sajnos az sem épp úgy alakult ahogyan a mélységi elképzelte. De ez nem azt jelenti, hogy a későbbiekben ez nem fog változást szülni. Biztos abban, hogy Elan jó viszonyt akar velük ápolni. ~ Remélem. ~ *
- Munka az munka, de tényleg nem lenne rossz a kereskedő ház. Bár a gnóm nem biztos, hogy örülne neki. Tudom-tudom elbasztam. De majd ha úgy döntünk, hogy megpróbálnánk náluk, akkor bocsánatot kérek. Vagy ha vissza megyek a felszerelésért.
* Jegyzi hozzá, majd halad is tovább a fogadó felé. *
* Belépve a piacra, nem éppen tudja kiverni a fejéből az előbb lejátszott harckimenetet. De egy két fejrázással azért próbálkozik, hogy talán elhagyja és nem kísérti tovább. Ténylegesen nem lett volna szükséges közbe lépni. De valamiért mégis beleállt a gnómba. ~ Most már nincs vissza játék. Majd ha találkozom vele újra, bocsánatot kérek. ~ Gondolja miközben nem felejti el, hogy ha már itt járnak, szét is nézhet. Limmen ötletétől csak egy mosoly húzódik az arcán. *
- Ha te vásárolsz akkor én is! * Teszi gyorsan hozzá és szét is néz az árusok között. Egy kicsit el is megy partnerétől, hogy jobban szemügyre vehessen néhány apróságot. ~ Ciprusolaj, lószerszám, egy fáklya, és abból a hülyéből ki indulva egy meleg takaró pipa. ~ Gyorsan teszi is le az eladónak az összeget amint maga elé tette a szükségeseket. *
- Ezeket kérném. * Majd veszi is elő a kis szütyőjét, hogy a kért értéket ki csengesse. *
- Pontosan hölgyem 216 aranyat kérnék öntől. Mesélő (Mimóza) * Még egy mosolyt is megenged magának a kereskedő. *
- Tessék. * Gyorsan a kezébe is számolja a kért összeget. Utána csak elteszi gyorsan táskájába a szükséges dolgokat, a lámpást meg a táskája oldalára aggatja. ~ Így itt fog himbálózni, de most csak nem fog megkövezni érte senki. ~ Fordul is egy olyan irányba ahol Limment vélheti. *
- Limmen! Megvagyok én is. Megakadt a szemem néhány apróságon. De csak olajat találtam magamnak. A többi a szokásos szükséges dolgok. Majd sátrat kellene azért venni.
* Jelzi a nő határozottan, nem is gondol tovább az egy órával lejátszódott dolgokra inkább. Fejébe egy határozott söprést művelt vele a vásárlást. Ami mindig kifogástalan munkát végez. Elan nevére, fel is kapja a tekintetét. *
- Nem éppen ért rá. * Húzza el a száját. * - De mondta, hogy a fogadóba betérnek majd. * Rántja meg a vállát. * - Majd kiderül.
* Sajnos az sem épp úgy alakult ahogyan a mélységi elképzelte. De ez nem azt jelenti, hogy a későbbiekben ez nem fog változást szülni. Biztos abban, hogy Elan jó viszonyt akar velük ápolni. ~ Remélem. ~ *
- Munka az munka, de tényleg nem lenne rossz a kereskedő ház. Bár a gnóm nem biztos, hogy örülne neki. Tudom-tudom elbasztam. De majd ha úgy döntünk, hogy megpróbálnánk náluk, akkor bocsánatot kérek. Vagy ha vissza megyek a felszerelésért.
* Jegyzi hozzá, majd halad is tovább a fogadó felé. *
9307. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-15 08:44:47
Üzenet elküldve: 2021-10-15 08:44:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Vásároljunk tovább? //
* A piactéren cammogva egy kicsit szét is néz a mélységi. Bizonyára talál érdekes dolgokat amik szükségesek lesznek az elkövetkezendő időszakba. Ha nem ma, de talán holnap. Ahogyan halad a sorok között, megakad a szeme egy kötélen. Kezébe is veszi, és jól meghúzza kezével. ~ Eléggé strapa bíró. ~ *
- Uram, Ezt kérném, illetve egy fáklyát tegyen hozzá. Ha van ló szerszáma is, akkor azt is elvinném.
* Jobban belemerülve még meglát egy vastag takarót is ami a táskájába pont elfog férni. Ezért oda is teszi a többi közé. *
- Ezt is. * Jegyzi meg röviden és tömören, a kereskedő csak bólint és már csak nyújtja a kezét. *
Le is tesz az árusnak 194 aranyat, és még egy mosolyt is társít mellé. Mesélő (Hydra) Bizonyára örülni fog. Bár nem tudja honnan jött ez a dolog.
* ~ Úgy látszik néha tényleg megéri vásárolgatni. ~ Húzza ki magát büszkén. Elégedett a plusz kellékekkel. *
- Lyz te látsz valamit amin megakadt a szemed? Remélem nem csak sminket akarsz venni megint.
* Már a szeme előtt többször lejátszódott, ahogyan órákon át válogatja a női pipere eszközöket. Ő sok mindent megért, de egy koponya bezúzásért mégis minek kellene a szemünket kifesteni? ~ Az esőbe is csak lepereg. ~ Nem éppen tartja hasznosnak az ilyen pipere eszközöket. De most mit lehet tenni a női szem ellen? Ha akarják úgyis megveszik. Ha pedig nincs rá pénz? Akkor jön a probléma. *
- Tényleg. * Jut eszébe hirtelen, egy mély levegővel bele is kezd. * - Mi volt Elanéknál? Megtudtad amit kellett volna? * Néz rá érdeklődve, közben vakargatja az állát. * - Egészen jól sikerült a vásárlás, talán még ott munkát is kaphatunk. Bár a végén majdnem elrontottad nekünk. Akár jót akartál akár nem. * Húzza meg a szája szélét. * - Nem mondanám, hogy örültem neki. Minek vetted fel egyáltalán a dolgot? Ha oda is csatlakozunk, még nem a mi ügyünk.
* De közben nem áll meg, mert ha megtenné... Kitudja milyen katasztrófa következne be. Egy piacon nem szabad egy nővel megállni. Mert minél tovább maradsz vagy éppen állsz, annál több összeg kerül ki a zsebből. Ezért is inkább tovább halad a fogadó felé. *
* A piactéren cammogva egy kicsit szét is néz a mélységi. Bizonyára talál érdekes dolgokat amik szükségesek lesznek az elkövetkezendő időszakba. Ha nem ma, de talán holnap. Ahogyan halad a sorok között, megakad a szeme egy kötélen. Kezébe is veszi, és jól meghúzza kezével. ~ Eléggé strapa bíró. ~ *
- Uram, Ezt kérném, illetve egy fáklyát tegyen hozzá. Ha van ló szerszáma is, akkor azt is elvinném.
* Jobban belemerülve még meglát egy vastag takarót is ami a táskájába pont elfog férni. Ezért oda is teszi a többi közé. *
- Ezt is. * Jegyzi meg röviden és tömören, a kereskedő csak bólint és már csak nyújtja a kezét. *
Le is tesz az árusnak 194 aranyat, és még egy mosolyt is társít mellé. Mesélő (Hydra) Bizonyára örülni fog. Bár nem tudja honnan jött ez a dolog.
* ~ Úgy látszik néha tényleg megéri vásárolgatni. ~ Húzza ki magát büszkén. Elégedett a plusz kellékekkel. *
- Lyz te látsz valamit amin megakadt a szemed? Remélem nem csak sminket akarsz venni megint.
* Már a szeme előtt többször lejátszódott, ahogyan órákon át válogatja a női pipere eszközöket. Ő sok mindent megért, de egy koponya bezúzásért mégis minek kellene a szemünket kifesteni? ~ Az esőbe is csak lepereg. ~ Nem éppen tartja hasznosnak az ilyen pipere eszközöket. De most mit lehet tenni a női szem ellen? Ha akarják úgyis megveszik. Ha pedig nincs rá pénz? Akkor jön a probléma. *
- Tényleg. * Jut eszébe hirtelen, egy mély levegővel bele is kezd. * - Mi volt Elanéknál? Megtudtad amit kellett volna? * Néz rá érdeklődve, közben vakargatja az állát. * - Egészen jól sikerült a vásárlás, talán még ott munkát is kaphatunk. Bár a végén majdnem elrontottad nekünk. Akár jót akartál akár nem. * Húzza meg a szája szélét. * - Nem mondanám, hogy örültem neki. Minek vetted fel egyáltalán a dolgot? Ha oda is csatlakozunk, még nem a mi ügyünk.
* De közben nem áll meg, mert ha megtenné... Kitudja milyen katasztrófa következne be. Egy piacon nem szabad egy nővel megállni. Mert minél tovább maradsz vagy éppen állsz, annál több összeg kerül ki a zsebből. Ezért is inkább tovább halad a fogadó felé. *
9306. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-14 16:34:15
Üzenet elküldve: 2021-10-14 16:34:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
// Göndör haj, buci fej és egy teve //
* Nimeril érzi, ahogy a csöppség jobban rámarkol a kezére, ahogy a forgatagba behatolnak. Semmi perc alatt a zöldséges előtt találják magukat. Andorka pedig megcsillogtatja tudását.*
- Bizony! Körte, de még milyen körte. Majd meglátod.* Ahogy menetelnek tovább pedig folyvást ezt ismétli a kicsi. Ezen csak mosolyogni tud a vörös tanonc.*
- Jól van te kötte.* Elérik a furcsaság kereskedőt, akitől vásárol a lány, de nem is kis tételben. A kicsinek is vesz belőle, mert jó lesz, ahogy világít. Biztosan el lesz vele, de a kérdésre nem igazán tudna mit válaszolni.*
- Jó kérdés kölyök, jó kérdés.* Amíg egyezkedik, addig az meg tevegél, de a törp figyelmét csak egy pillanatra kaphatja meg, elvégre számolják az aranyakat. Aztán pedig tovább is állnak. Lepényt vesz és, mint egy jó anya igyekezne a gyereket is meg a macskát is a saját helyére terelni. A mutogatásra oda pillant, aztán csak kuncogva válaszol.*
- Nem, nem. Ő nem mama. Boltos néni, nem mama.* Na persze ezt nehéz volna így megmagyarázni, elvégre nem olyan nagy még ez a kis fürtöske. Az osztással hamar megvannak, így aztán mindenkinek jut. A fiúcska még a tevéről sem feledkezik meg. Ilyenkor mindig csak mosolyogni tud a kicsi ártatlanságán. Na végre eljutnak az ebédhez is. Ahogy elnézi a kicsi is képes megbirkózni a lepénnyel már. Csöndben habzsolják az ételt. Nimeril nyilván hamarabb végez, mert neki nagyobb is a szája, meg több is a foga. A maradék időben tanulmányozza a csöppség táplálkozását. Így legalább észre is veszi, hogy rossz helyre indul a maradék.*
- Nem, nem! Dobd le szépen oda a földre!* Mutat le, hogy mindenképpen oda menjen a maradék.*
- Na gyere te kis sós zsák! Menjünk haza!* Adja kezébe a tevét, hogy aztán felvegye, mert érzésre teli hassal már nem fog olyan könnyedén menni a sétálgatás. Ha ez sikerül, akkor szép lassan elindul a rezidencia irányába.*
* Nimeril érzi, ahogy a csöppség jobban rámarkol a kezére, ahogy a forgatagba behatolnak. Semmi perc alatt a zöldséges előtt találják magukat. Andorka pedig megcsillogtatja tudását.*
- Bizony! Körte, de még milyen körte. Majd meglátod.* Ahogy menetelnek tovább pedig folyvást ezt ismétli a kicsi. Ezen csak mosolyogni tud a vörös tanonc.*
- Jól van te kötte.* Elérik a furcsaság kereskedőt, akitől vásárol a lány, de nem is kis tételben. A kicsinek is vesz belőle, mert jó lesz, ahogy világít. Biztosan el lesz vele, de a kérdésre nem igazán tudna mit válaszolni.*
- Jó kérdés kölyök, jó kérdés.* Amíg egyezkedik, addig az meg tevegél, de a törp figyelmét csak egy pillanatra kaphatja meg, elvégre számolják az aranyakat. Aztán pedig tovább is állnak. Lepényt vesz és, mint egy jó anya igyekezne a gyereket is meg a macskát is a saját helyére terelni. A mutogatásra oda pillant, aztán csak kuncogva válaszol.*
- Nem, nem. Ő nem mama. Boltos néni, nem mama.* Na persze ezt nehéz volna így megmagyarázni, elvégre nem olyan nagy még ez a kis fürtöske. Az osztással hamar megvannak, így aztán mindenkinek jut. A fiúcska még a tevéről sem feledkezik meg. Ilyenkor mindig csak mosolyogni tud a kicsi ártatlanságán. Na végre eljutnak az ebédhez is. Ahogy elnézi a kicsi is képes megbirkózni a lepénnyel már. Csöndben habzsolják az ételt. Nimeril nyilván hamarabb végez, mert neki nagyobb is a szája, meg több is a foga. A maradék időben tanulmányozza a csöppség táplálkozását. Így legalább észre is veszi, hogy rossz helyre indul a maradék.*
- Nem, nem! Dobd le szépen oda a földre!* Mutat le, hogy mindenképpen oda menjen a maradék.*
- Na gyere te kis sós zsák! Menjünk haza!* Adja kezébe a tevét, hogy aztán felvegye, mert érzésre teli hassal már nem fog olyan könnyedén menni a sétálgatás. Ha ez sikerül, akkor szép lassan elindul a rezidencia irányába.*
9305. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-14 00:08:55
Üzenet elküldve: 2021-10-14 00:08:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Göndör haj, buci fej és egy teve //
*Rellan a piac forgatagában kicsit mindig elveszettnek érzi magát, főleg, mióta nincs vele a biztonságot adó mama. Ezért amikor éppen nem a nyomukba szegődött Aldeisre figyel, a lány érezheti, hogy pici ujjai még szorosabban fonódnak a kezére, nehogy akár véletlenül is eleresszék. Lehet, hogy a fiúcska máskor nyűgös is lenne, ám most az éhség vezérli, és bizony a szimatja hamar tudatja vele, hogy jó helyen járnak. Kopogó szemmel bámul a deákkörtére.*
- Amma neem. *Magyarázza a barátnőjének, hogy mit tanult annak idején a mamától.* Kötte. Ae kötte. *És ezt addig ismételgeti, amíg csak nem talál valami érdekesebb dolgot, amiről beszélgethetnek. Ott vannak például azok a furcsa világító szőröcskék az üvegcsében. Na, ilyet még soha nem látott.*
- Eemijez? *Tudakolja, de nem nyúl érte, mert tele van a keze Nimri kezével, meg a tevéjével. Úgy tervezi, hogy majd később megbökdösi, olyan szépen csillog. Amíg a lány vásárolgat, ő megpróbálja felhívni a törpe figyelmét a remek tevéjére, amelyet magasan a feje felé tartva szemléltet a nagyközönségnek.*
- Otateeve! Nédda! *Ám mivel ez a bácsi is csak amolyan elfoglalt felnőtt, mint mindenki – Nimerilt kivéve –, inkább őt követi. Van nála valami finom ennivaló, amilyet Rellan még soha nem evett, ebben teljesen biztos. Neki mindig a mamája főzött, mindenféle püréset, meg krumplit, meg adott neki gyümölcsöt és kekszet is. Ez azonban biztos nem volt egyik sem. Viszont valahányszor vendégek érkeztek hozzájuk, a mama mindig adott nekik is az ebédből. Miközben Nimeril megpróbálja megoldani, hogy mindketten lecsücsüljenek a padra, a kisfiú azon hezitál, hogy az árus néni, akitől a lepényt vették, Nimeril mamája-e.*
- Mama kije? *Kérdezi, és a lepényes nénire mutat a tevével.* Őa? Ő mama?
*Közben a kezébe kapja a lepénydarabot, és nagyon figyel, mit kell vele csinálni. Úgy tűnik, ezt Aldeisnek kell adnia, ami teljesen érthető: Aldeis csak vendég lehet, neki ugyanis nincs főzős mamája. Cicamamája, legfeljebb.*
- Teccs. *Nyújtja át a darabot a macseknak, és precízen leguggolva mellé teszi a tevét is, hogy a kettejük állatkái együtt eszegessenek. Ahogy sejtette, ő is kap egy jókora darabot, összefut a nyál a szájában. Igazán rendes volt a lány mamájától, hogy főzött nekik lepényt. El is kezdi habzsolni és kevés fogacskájával rágcsálni a finomságot, persze néhány nagy morzsa az ölében és a felöltőjén landol. Egy kis darabka még megmarad, de azt már nem kéri. Ha Nimeril nincs eléggé résen, a kisfiú az ő ölébe pottyantja a megrágcsált maradékot, és a jóllakottságtól vigyorog, mint a tök.*
*Rellan a piac forgatagában kicsit mindig elveszettnek érzi magát, főleg, mióta nincs vele a biztonságot adó mama. Ezért amikor éppen nem a nyomukba szegődött Aldeisre figyel, a lány érezheti, hogy pici ujjai még szorosabban fonódnak a kezére, nehogy akár véletlenül is eleresszék. Lehet, hogy a fiúcska máskor nyűgös is lenne, ám most az éhség vezérli, és bizony a szimatja hamar tudatja vele, hogy jó helyen járnak. Kopogó szemmel bámul a deákkörtére.*
- Amma neem. *Magyarázza a barátnőjének, hogy mit tanult annak idején a mamától.* Kötte. Ae kötte. *És ezt addig ismételgeti, amíg csak nem talál valami érdekesebb dolgot, amiről beszélgethetnek. Ott vannak például azok a furcsa világító szőröcskék az üvegcsében. Na, ilyet még soha nem látott.*
- Eemijez? *Tudakolja, de nem nyúl érte, mert tele van a keze Nimri kezével, meg a tevéjével. Úgy tervezi, hogy majd később megbökdösi, olyan szépen csillog. Amíg a lány vásárolgat, ő megpróbálja felhívni a törpe figyelmét a remek tevéjére, amelyet magasan a feje felé tartva szemléltet a nagyközönségnek.*
- Otateeve! Nédda! *Ám mivel ez a bácsi is csak amolyan elfoglalt felnőtt, mint mindenki – Nimerilt kivéve –, inkább őt követi. Van nála valami finom ennivaló, amilyet Rellan még soha nem evett, ebben teljesen biztos. Neki mindig a mamája főzött, mindenféle püréset, meg krumplit, meg adott neki gyümölcsöt és kekszet is. Ez azonban biztos nem volt egyik sem. Viszont valahányszor vendégek érkeztek hozzájuk, a mama mindig adott nekik is az ebédből. Miközben Nimeril megpróbálja megoldani, hogy mindketten lecsücsüljenek a padra, a kisfiú azon hezitál, hogy az árus néni, akitől a lepényt vették, Nimeril mamája-e.*
- Mama kije? *Kérdezi, és a lepényes nénire mutat a tevével.* Őa? Ő mama?
*Közben a kezébe kapja a lepénydarabot, és nagyon figyel, mit kell vele csinálni. Úgy tűnik, ezt Aldeisnek kell adnia, ami teljesen érthető: Aldeis csak vendég lehet, neki ugyanis nincs főzős mamája. Cicamamája, legfeljebb.*
- Teccs. *Nyújtja át a darabot a macseknak, és precízen leguggolva mellé teszi a tevét is, hogy a kettejük állatkái együtt eszegessenek. Ahogy sejtette, ő is kap egy jókora darabot, összefut a nyál a szájában. Igazán rendes volt a lány mamájától, hogy főzött nekik lepényt. El is kezdi habzsolni és kevés fogacskájával rágcsálni a finomságot, persze néhány nagy morzsa az ölében és a felöltőjén landol. Egy kis darabka még megmarad, de azt már nem kéri. Ha Nimeril nincs eléggé résen, a kisfiú az ő ölébe pottyantja a megrágcsált maradékot, és a jóllakottságtól vigyorog, mint a tök.*
9304. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-13 14:39:02
Üzenet elküldve: 2021-10-13 14:39:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
// Piacmenet //
* A hadnagy személyisége, vagy éppen viselkedése egyik pillanatról a másikra megváltozik. ~ Érdekes. ~ De nem is hezitál, ahogy látja a tekintetét elveszni. Amint rászól Nilevardra, vigyázzba vágja magát. *
- Értettem hadnagy.
* Nem fog elnézést kérdezni. Egy nyitott párbeszédet kezdeményezett vele a hadnagy. Csak őszinte véleményét szándékozott a dolgokról megosztani. Semmiképp nem érzi túlzásnak a dolgot, hiába kapja több oldalról is már az áldást. ~ Inkább csendben maradok és csak akkor fogok beszélni, mikor kérdeznek. ~ Gyorsan le is zárja magába a dolgot. Nem fog belőle felesleges traumát csinálni. Nincs értelme tovább rágódnia. Úgy látszik, hogy túl sokat beszél, és túlságosan belemerül a saját életébe. Amin idővel változtatnia kell ha ennyi helyről kapja egy huzamba az áldást. ~ Még megütöm a számért a bokám. ~ Ha már így áll akkor marad a csendes partner szerepnél. *
- Vissza szeretne menni a kaszárnyába vagy máshova szeretne esetleg menni előtte hadnagy?
* Egy gyors ötlettel. Még a kezét is nyújtja a tárgyakért. Ha át adja. * - Szívesen át veszem öntől. * Ha pedig nem szándékozik át adni neki a dolgokat, hogy ő cipelje akkor csak mellette halad tovább. Legfőképp csendben. *
// Piacmenet //
* A hadnagy személyisége, vagy éppen viselkedése egyik pillanatról a másikra megváltozik. ~ Érdekes. ~ De nem is hezitál, ahogy látja a tekintetét elveszni. Amint rászól Nilevardra, vigyázzba vágja magát. *
- Értettem hadnagy.
* Nem fog elnézést kérdezni. Egy nyitott párbeszédet kezdeményezett vele a hadnagy. Csak őszinte véleményét szándékozott a dolgokról megosztani. Semmiképp nem érzi túlzásnak a dolgot, hiába kapja több oldalról is már az áldást. ~ Inkább csendben maradok és csak akkor fogok beszélni, mikor kérdeznek. ~ Gyorsan le is zárja magába a dolgot. Nem fog belőle felesleges traumát csinálni. Nincs értelme tovább rágódnia. Úgy látszik, hogy túl sokat beszél, és túlságosan belemerül a saját életébe. Amin idővel változtatnia kell ha ennyi helyről kapja egy huzamba az áldást. ~ Még megütöm a számért a bokám. ~ Ha már így áll akkor marad a csendes partner szerepnél. *
- Vissza szeretne menni a kaszárnyába vagy máshova szeretne esetleg menni előtte hadnagy?
* Egy gyors ötlettel. Még a kezét is nyújtja a tárgyakért. Ha át adja. * - Szívesen át veszem öntől. * Ha pedig nem szándékozik át adni neki a dolgokat, hogy ő cipelje akkor csak mellette halad tovább. Legfőképp csendben. *
9303. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-13 10:55:25
Üzenet elküldve: 2021-10-13 10:55:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
// Piacmenet //
*Az újonc továbbra is veri a döglött lovat hátha megindul.*
~Vagy a hideg vasat hátha meghajlik.~
*Fűzi hozzá Perchipfell elmésen, de nem is fontos. Soreyl továbbra is válogat, és a kezében lévő kötelet visszadobja az asztalra ahonnan elvette.*
-Nem mert szar.
*Mondja őszintén, és utána barátságosan biccent a megsértődött árusnak, és tovább is állnak. Hanem aztán Soreyl is visszatér a halott paripához mellékesen.*
-Előzetesen nincsenek jó ötletek. Improvizálnunk kell.
*Mondja, és tovább válogat a holmik között. Csetreszek mind. Ha valaminek hasznát is vennék esetleg, annak a minősége olyan, hogyha rá is szorulnának, abba halnának bele. Viszont a faital lovag tényleg nem igazán tudja mikor kell csendben maradni. Nem igazán hasznos életbölcsességeket felemlegetni, mikor a férfi éppen élete mélypontjain keletkezett démonjaival küzd a lelkében. Soreyl gyilkos pillantást vet rá mondatai közepén. Talán be sem fejezi a másik. Rajta múlik, természetesen semmi hozománya nincs a dolognak, de a lovagunk most több mint morcos.*
-Nilevard.
*Kezdi megjátszott nyugodtsággal, de a fogai között kiszűrt levegőből érezhető a feszültség.*
-Kedvellek, de tévedtem. Valóban meg kell tanulnod befogni a szád.
*Mondja aztán megindul mint akinek fontos dolga van egy másik pultnál. Biztos benne hogy a közlegény követi, de egy kis ideig nem fordul meg. Próbálja magát összeszedni. Nincs jól, és csak reméli, hogy legyőzi ezt a haragot mire éles helyzetbe kerülnek. Olykor még mindig látja a Kékszemű utálatos íriszét, és annak sem örül, hogy az a medál még nem pusztult el. Megpróbálja elhessegetni ezeket a gondolatokat, és hogy ebben éptelen elméjének másik fele is segítsen Perchi Nilevardra próbálja terelni a témát a fejében.*
~Hát ahogy erre a kölyökre nézek, csak annyi jut eszembe, hogy nem minden Pisi Misiből lesz Hugy Mihály.~
*Mondja a maga humorával, mire a lovag egy mélyet sóhajt, aztán saját gondolataiban válaszol.*
~De ebből még lehet.~
*Mondja magában, és még mindig úgy tesz mintha portékákat válogatna.*
~Persze. Kopasz kutya seggét is ári néha napfény.~
*Válaszolja Perchi érthetetlenül.*
~Te a Méltán Elfeledett Szólások és Közmondások Könyvét reggelizted, vagy mi van?~
*Válaszolja a lovag kicsit idegesebben, amire a kard, kicsit hisztisen elhallgat. Végül Nilevardhoz fordul, már enyhébb arccal, de nem bocsánatkérőn.*
-Menjünk. Szerintem meg van minden.
// Piacmenet //
*Az újonc továbbra is veri a döglött lovat hátha megindul.*
~Vagy a hideg vasat hátha meghajlik.~
*Fűzi hozzá Perchipfell elmésen, de nem is fontos. Soreyl továbbra is válogat, és a kezében lévő kötelet visszadobja az asztalra ahonnan elvette.*
-Nem mert szar.
*Mondja őszintén, és utána barátságosan biccent a megsértődött árusnak, és tovább is állnak. Hanem aztán Soreyl is visszatér a halott paripához mellékesen.*
-Előzetesen nincsenek jó ötletek. Improvizálnunk kell.
*Mondja, és tovább válogat a holmik között. Csetreszek mind. Ha valaminek hasznát is vennék esetleg, annak a minősége olyan, hogyha rá is szorulnának, abba halnának bele. Viszont a faital lovag tényleg nem igazán tudja mikor kell csendben maradni. Nem igazán hasznos életbölcsességeket felemlegetni, mikor a férfi éppen élete mélypontjain keletkezett démonjaival küzd a lelkében. Soreyl gyilkos pillantást vet rá mondatai közepén. Talán be sem fejezi a másik. Rajta múlik, természetesen semmi hozománya nincs a dolognak, de a lovagunk most több mint morcos.*
-Nilevard.
*Kezdi megjátszott nyugodtsággal, de a fogai között kiszűrt levegőből érezhető a feszültség.*
-Kedvellek, de tévedtem. Valóban meg kell tanulnod befogni a szád.
*Mondja aztán megindul mint akinek fontos dolga van egy másik pultnál. Biztos benne hogy a közlegény követi, de egy kis ideig nem fordul meg. Próbálja magát összeszedni. Nincs jól, és csak reméli, hogy legyőzi ezt a haragot mire éles helyzetbe kerülnek. Olykor még mindig látja a Kékszemű utálatos íriszét, és annak sem örül, hogy az a medál még nem pusztult el. Megpróbálja elhessegetni ezeket a gondolatokat, és hogy ebben éptelen elméjének másik fele is segítsen Perchi Nilevardra próbálja terelni a témát a fejében.*
~Hát ahogy erre a kölyökre nézek, csak annyi jut eszembe, hogy nem minden Pisi Misiből lesz Hugy Mihály.~
*Mondja a maga humorával, mire a lovag egy mélyet sóhajt, aztán saját gondolataiban válaszol.*
~De ebből még lehet.~
*Mondja magában, és még mindig úgy tesz mintha portékákat válogatna.*
~Persze. Kopasz kutya seggét is ári néha napfény.~
*Válaszolja Perchi érthetetlenül.*
~Te a Méltán Elfeledett Szólások és Közmondások Könyvét reggelizted, vagy mi van?~
*Válaszolja a lovag kicsit idegesebben, amire a kard, kicsit hisztisen elhallgat. Végül Nilevardhoz fordul, már enyhébb arccal, de nem bocsánatkérőn.*
-Menjünk. Szerintem meg van minden.
9302. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-13 07:25:11
Üzenet elküldve: 2021-10-13 07:25:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
// Piacmenet //
* A hadnagy sokkal megértőbben viselkedik, mint azt gondolta volna a lovag. Úgy látszik a rangok ellenére egészen egyenrangúként kezeli őt a másik férfi. Ami kissé meglepi, de nem szabad és nem is illik ilyenekről kérdezni a másikat. És mégis minek rontanánk el azt ami végre működik? Egy szolid mosollyal halad tovább Nilevard, hogy van Elanon kívül más is aki megérti őt. *
- Mivel kevesen megyünk, ezért próbáltam csak feltételezéseket felhozni. Ha megosztják megbízás előtt az emberek a gondolataikat, akkor nagyobb eséllyel jut valakinek valami jó ötlet, ami által talán nem halunk meg. És a felkészülésnek köszönhetjük talán. Kötelet vesz hadnagy? Hasznos lehet.
* Amikor a tiszt elkezdi meleg fogadtatásba részesíteni a története után, még egy kicsit mellkasát jobban ki húzza. *
- Köszönöm uram.
* A története után hamar végig gondolja amit mondott. *
- Nem hangzik valami nyugtatónak de az élet már csak ilyen. Csak az isteneknek és a szerencsénknek köszönhetjük néha, hogy életbe maradtunk vagy nem. Ha nekem az egyik társam nem tartotta volna elém a pajzsát, már nem élnék. És akkor 18 évet éltem volna csak. Atyám meg még egy fiút veszít.
* Atyja mindig jól bánt velük, de előtérbe helyezte a népet mindig. És ha emiatt egy gyermekkel kevesebb lett neki, akkor meggyászolta. Szerette őket, csak mindig arra tanította őket, hogy a magasztos célért érdemes életüket adni. És erről ő sem volt kivétel. Szóval élő példával járt a gyermekei előtt. Amikor a hadnagy komolyra veszi a figurát a lovag csak egy ledöbbent tekintettel reagál. *
- Ne aggódjon hadnagy. Erre lettem nevelve. A parancs az parancs. Ahogy atyám szokta mondani.
* Közben azért nem feledkezik meg a vásárlásról sem. A szükséges dolgokat ő is át nézi és át válogatja. Illetve ha kell ajánlja is neki. *
// Piacmenet //
* A hadnagy sokkal megértőbben viselkedik, mint azt gondolta volna a lovag. Úgy látszik a rangok ellenére egészen egyenrangúként kezeli őt a másik férfi. Ami kissé meglepi, de nem szabad és nem is illik ilyenekről kérdezni a másikat. És mégis minek rontanánk el azt ami végre működik? Egy szolid mosollyal halad tovább Nilevard, hogy van Elanon kívül más is aki megérti őt. *
- Mivel kevesen megyünk, ezért próbáltam csak feltételezéseket felhozni. Ha megosztják megbízás előtt az emberek a gondolataikat, akkor nagyobb eséllyel jut valakinek valami jó ötlet, ami által talán nem halunk meg. És a felkészülésnek köszönhetjük talán. Kötelet vesz hadnagy? Hasznos lehet.
* Amikor a tiszt elkezdi meleg fogadtatásba részesíteni a története után, még egy kicsit mellkasát jobban ki húzza. *
- Köszönöm uram.
* A története után hamar végig gondolja amit mondott. *
- Nem hangzik valami nyugtatónak de az élet már csak ilyen. Csak az isteneknek és a szerencsénknek köszönhetjük néha, hogy életbe maradtunk vagy nem. Ha nekem az egyik társam nem tartotta volna elém a pajzsát, már nem élnék. És akkor 18 évet éltem volna csak. Atyám meg még egy fiút veszít.
* Atyja mindig jól bánt velük, de előtérbe helyezte a népet mindig. És ha emiatt egy gyermekkel kevesebb lett neki, akkor meggyászolta. Szerette őket, csak mindig arra tanította őket, hogy a magasztos célért érdemes életüket adni. És erről ő sem volt kivétel. Szóval élő példával járt a gyermekei előtt. Amikor a hadnagy komolyra veszi a figurát a lovag csak egy ledöbbent tekintettel reagál. *
- Ne aggódjon hadnagy. Erre lettem nevelve. A parancs az parancs. Ahogy atyám szokta mondani.
* Közben azért nem feledkezik meg a vásárlásról sem. A szükséges dolgokat ő is át nézi és át válogatja. Illetve ha kell ajánlja is neki. *
9301. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2021-10-12 21:15:55
Üzenet elküldve: 2021-10-12 21:15:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
// Piacmenet //
*Az újonc visszadicsér, amire a lovag egy igenlő hümmentést enged el köszönetképpen mély hangján, aztán a katona arról kezd el beszélni, hogy olykor olyat mond amit nem kellene, és szerencsére konkrétumokba is belemegy. Mielőtt az önéletrajzba kezdene a fiú, Soreyl atyai mély hangján összegzi a véleményét.*
-Sosem baj ha beszélsz. Te vagy aki vagy. Ha valakinek nem tetszik azaz ő baja.
*Mondja és barátian odakacsint a közlegényre mielőtt folytatja.*
-Beszéltem Wulfrixennel rólatok. Nem hisz mesemondónak. Csak egy vén róka mint Bredoc.
*Gondolkozik el egy pillanatra. Talán mégsem illendő a feletteséről így beszélni, és az újonc nem tudhatja, hogy milyen szálak fűzik össze a két férfit.*
-Mármint a parancsnok. Nekik minden történeted mese lesz, amíg a szemük előtt be nem bizonyítod, hogy mit is tudsz. És most itt lesz az alkalom rá, ne félj.
*Mondja, és az ürgebőrős incidensre is kitér röviden. Ekkor talán már a polgárnegyeden is túl vannak, és a távolban feltűnik a gnómbazár, és egyéb üzletek a piacon*
-És tudom, hogy talán kevesen vagyunk, de ennyi emberünk van az ügyre. Messze a várostól, nem is teljesen tartozik a hatáskörünkbe. Nem azzal volt a gond, amit beszéltél, hanem hogy túl hamar vontál le következtetéseket.
*Mondja tanító célzattal. Hátha elfogadja az öregebb tanácsát. Végül is, ha Soreylen nem is látszik messziről, ő is lovagi neveltetést kapott. Tudja mit jelent a bizonyítási vágy.*
-Előbb vizsgáljuk meg a tüneteket, és csak aztán kezeljük a betegséget.
*Mondja az akkor is kigondolt hasonlatot. Valóban badarság lenne egy hadsereget küldeni valamire, ami akár egy párzási időszak, és néhány részeg favágó képzelgése is lehet. Aztán a fiú röviden bemutatkozik. Soreyl bólogatva hallgatja a történetet, és közben többször is hallgatón hömmüg, jelezvén, hogy figyel, és érti amit mond a másik. Mikor befejezte kicsit vállon lapogatja a másikat.*
-Itt remek helyen vagy. Bizonyíthatsz. És ha csak nagy galibát, nem csinálsz akkor hamarosan feljebb is léphetsz a Wargoknál.
*Mondja mosolyogva, és már a pultok között haladnak mikor a lovag a saját történetére tér ki. Próbálja röviden összefoglalni, és közben már portékákat válogat, annak ellenére, hogy tulajdonképpen mindent bepakolt a saját holmijai közül, ami kellhet.*
-Északon születtem. Lovagnak tanultam. Kalandvágyból jöttem délre. Aztán Venár lettem. Ősi nyelven vadászt jelent. A kiképzésünk a fenevadak, bestiák befogásáról, esetleges levadászásáról szólt, összhangban az Erdőszellemmel, Eeyr egyik alakjával. Nem sokkal miután a vezetőjük lettem feloszlottunk. Aztán jöttem a városi őrséghez, és Bredoc Parancsnokkal egy küldetésre indultunk. Elfogtak minket...
*Tart egy rövidebb szünetet. Feltörnek az emlékek, egy éppen az egyik bódéponyváról felemelt kötél is megáll a kezében. Arcán látszik, hogy nem kellemes emlék.*
-Aztán szó, szót követett, és kivergődtük magunkat. Nem volt egyszerű de itt vagyunk.
*Egy pillanatra elkomorul az arca. Az emlékek, és a helyzet szelleme kicsit beborzasztja az ábrázatát.*
-Ide figyelj!
*Mondja mély hangján szigorúan. Látszik rajta, hogy a feldolgozatlan trauma beszél belőle.*
-Én felelek értetek majd ezen a küldetésen, tehát a parancs az parancs. Ezt jegyezd meg!
*Jelenti ki megmásíthatatlanul. Mire a másik mondhatna bármit, a lovag már összevont szemöldökkel válogat tovább a kacatok között, egy kis idő múlva hozzáteszi.*
-De nem lesz semmi baj.
*Hangja megnyugtatóan dörmög, mint általában ilyenkor. Közben azért csak vett egyet, s mást. Lassan talán indulhatnak is visszafelé.*
// Piacmenet //
*Az újonc visszadicsér, amire a lovag egy igenlő hümmentést enged el köszönetképpen mély hangján, aztán a katona arról kezd el beszélni, hogy olykor olyat mond amit nem kellene, és szerencsére konkrétumokba is belemegy. Mielőtt az önéletrajzba kezdene a fiú, Soreyl atyai mély hangján összegzi a véleményét.*
-Sosem baj ha beszélsz. Te vagy aki vagy. Ha valakinek nem tetszik azaz ő baja.
*Mondja és barátian odakacsint a közlegényre mielőtt folytatja.*
-Beszéltem Wulfrixennel rólatok. Nem hisz mesemondónak. Csak egy vén róka mint Bredoc.
*Gondolkozik el egy pillanatra. Talán mégsem illendő a feletteséről így beszélni, és az újonc nem tudhatja, hogy milyen szálak fűzik össze a két férfit.*
-Mármint a parancsnok. Nekik minden történeted mese lesz, amíg a szemük előtt be nem bizonyítod, hogy mit is tudsz. És most itt lesz az alkalom rá, ne félj.
*Mondja, és az ürgebőrős incidensre is kitér röviden. Ekkor talán már a polgárnegyeden is túl vannak, és a távolban feltűnik a gnómbazár, és egyéb üzletek a piacon*
-És tudom, hogy talán kevesen vagyunk, de ennyi emberünk van az ügyre. Messze a várostól, nem is teljesen tartozik a hatáskörünkbe. Nem azzal volt a gond, amit beszéltél, hanem hogy túl hamar vontál le következtetéseket.
*Mondja tanító célzattal. Hátha elfogadja az öregebb tanácsát. Végül is, ha Soreylen nem is látszik messziről, ő is lovagi neveltetést kapott. Tudja mit jelent a bizonyítási vágy.*
-Előbb vizsgáljuk meg a tüneteket, és csak aztán kezeljük a betegséget.
*Mondja az akkor is kigondolt hasonlatot. Valóban badarság lenne egy hadsereget küldeni valamire, ami akár egy párzási időszak, és néhány részeg favágó képzelgése is lehet. Aztán a fiú röviden bemutatkozik. Soreyl bólogatva hallgatja a történetet, és közben többször is hallgatón hömmüg, jelezvén, hogy figyel, és érti amit mond a másik. Mikor befejezte kicsit vállon lapogatja a másikat.*
-Itt remek helyen vagy. Bizonyíthatsz. És ha csak nagy galibát, nem csinálsz akkor hamarosan feljebb is léphetsz a Wargoknál.
*Mondja mosolyogva, és már a pultok között haladnak mikor a lovag a saját történetére tér ki. Próbálja röviden összefoglalni, és közben már portékákat válogat, annak ellenére, hogy tulajdonképpen mindent bepakolt a saját holmijai közül, ami kellhet.*
-Északon születtem. Lovagnak tanultam. Kalandvágyból jöttem délre. Aztán Venár lettem. Ősi nyelven vadászt jelent. A kiképzésünk a fenevadak, bestiák befogásáról, esetleges levadászásáról szólt, összhangban az Erdőszellemmel, Eeyr egyik alakjával. Nem sokkal miután a vezetőjük lettem feloszlottunk. Aztán jöttem a városi őrséghez, és Bredoc Parancsnokkal egy küldetésre indultunk. Elfogtak minket...
*Tart egy rövidebb szünetet. Feltörnek az emlékek, egy éppen az egyik bódéponyváról felemelt kötél is megáll a kezében. Arcán látszik, hogy nem kellemes emlék.*
-Aztán szó, szót követett, és kivergődtük magunkat. Nem volt egyszerű de itt vagyunk.
*Egy pillanatra elkomorul az arca. Az emlékek, és a helyzet szelleme kicsit beborzasztja az ábrázatát.*
-Ide figyelj!
*Mondja mély hangján szigorúan. Látszik rajta, hogy a feldolgozatlan trauma beszél belőle.*
-Én felelek értetek majd ezen a küldetésen, tehát a parancs az parancs. Ezt jegyezd meg!
*Jelenti ki megmásíthatatlanul. Mire a másik mondhatna bármit, a lovag már összevont szemöldökkel válogat tovább a kacatok között, egy kis idő múlva hozzáteszi.*
-De nem lesz semmi baj.
*Hangja megnyugtatóan dörmög, mint általában ilyenkor. Közben azért csak vett egyet, s mást. Lassan talán indulhatnak is visszafelé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10280-10299