//Nyílt//
//Syndrathul//
- Remek - *felelte egy mosollyal újdonsült ismerősének, aki sokkal kedvesebbnek tűnt, mint amilyennek gondolta. Utazásai során megszokta már, hogy nem túl barátságosak mások, de úgy tűnt, hogy ebben az esetben kivétellel akadt dolga. S bár az elején még arra gondolt, jó lenne meglopnia ezt az elfnőt, most már a lopás gondolatának tüze is kialudni látszott elméjében. Sokkal inkább érdekelte a város, és az, hogy végre valakivel társaloghat.*
- Látszólag tipikus város, mint a többi - *halovány mosollyal utalt a romos épületrészre, s felvillant elméjében az otthona, ahol szintén hasonló körülmények között éldegélt. A vezetésnek biztos nem volt pénze arra, hogy helyrehozzák a falakat, valaki biztos megtömte jól a zsebét. Thyl pedig szinte már maga előtt látta, ahogy majd egyszer megfosztja a város urát attól a temérdek vagyontól. Egyelőre azonban visszaszökkent elméje a jelenbe, és igyekezett a kísérőjére figyelni, miközben szedte lábait, és próbált nem lemaradni Syn mögött.*
- Akkor egyik és másik helynek is megvan a maga varázsa, nehéz döntés - *jegyezte meg egy mosollyal, arról meg inkább nem árulkodott, hogy a Pegazusban már megfordult egy matróz társaságában. *
- Syndra, örvendek! - *közben a kézrázás is megtörtént, Thyl szerette tudni, hogy kivel is beszél, és soha nem ártott egy-két ismerős a városban, főleg, ha a törvénnyel gyűlne meg a baja.*
- Kereskedő, szép hivatás - *mosolygott rá az elfre, közben látta borostyán tekintetét, és az is feltűnt neki, hogy már sokadszor kacsintott rá. Ebből meg úgy sejtette, hogy talán tetszik a másiknak. *
- Én? - *nem kellett volna ennyire meglepődnie, sejthette volna, hogy ez a kérdés is elő fog majd jönni. Csak épp azt nem tudta, hogy mit is feleljen, és ez talán meg is látszott rajta. Persze mindig akadt a tarsolyában egy rögtönzött szakma, hazudta már hogy tornász, masszőr, hárfaművész, gazdag örökösnő, akit kiraboltak, tulajdonképp bármit mondhatott volna, most viszont egyszerűen csak elmosolyodott.* - Ha elmondanám, meg kellene, hogy öljelek - *el is nevette magát.* - Sajnos el kellett jönnöm az otthonomból, de bízom benne, hogy itt majd megtalálom a helyem - *haloványan elmosolyodott. Kedve lett volna elmesélni, hogy valójában mi elől menekül, de még nem ismerte jól, egyelőre nem bízhatott benne. *
- Tényleg? Az jó! Keresek állást, jó lenne valamit találni - *kezdett bele, és tovább is folytatta volna a diskurzust, ha nem veszi észre a távolban a matrózt. Biztosan őt kereste, hisz ellopta a nyakláncát, abból pedig csak gond lett volna, ha most rátalál. Ideges is lett, de új ismerősével nem akarta megosztani félelmeit, ahogy bajba sem akarta sodorni Synt. *
- Most jutott eszembe, hogy valamit el kell intéznem. De majd megkereslek, és a városvezetésért meghívlak egy italra! - *mondta mosolyogva, s még mielőtt Syn bármit is mondhatott volna, Thyl sietve elrohant.*