// Fejvadászok //
// Nekem te vagy az otthon //
*A célpontok esetleges megkímélésének javaslata nem igazán arat egyetértést a páros között, Ukrom csalódására. Legalább Gyldwára számított volna, hogy vele egyetértsen, elvégre magafajtát vadásznának, magafajta társaságában. És bár magyarázatuk, hogy a rabok szállítmánya felettébb körülményes és hosszú folyamat lenne csak hármójukkal, teljes egészében logikus, még ha hidegszívű is, ő maga készen állt volna az olyasfajta visszatúrára, elvégre nem véletlenül vette a köteleket. És ha Darkh valóban paripájával készül utazni, legalább egy orkkal kevesebb súlyt kellene maguknak hurcolniuk visszafelé. De a leginkább szem előtt lévő okot Ukrom már szóvá tette, ami inkább eshetőség, de nagy rá az esély, hogy valósággá válik. Gyldwához fordulva mondja, majdhogynem oktatóan:* - Ismétlem, ha ott helyben megölnétek őket a Kikötőben, akkor a helyi őrségnek kéne válaszolnunk; ott ők minden bizonnyal nem körözöttek, nem gyilkolhatunk csak úgy. Még ha akkor sem akarnád, hogy egészen Artheniorig cipeljük őket, legalább vidékig ki kell mennünk velük, mielőtt bármit kezdenénk a sorsukkal.* Itt Ukrom felsóhajt, majd séta közben sokatmondóan rácsap a hátán nyugvó pallosa tokjára.* - De ha a mocsárban találjuk őket, ezt is ismétlem, akkor szabad a pálya. Nagyobb veszélyben leszünk, és kevesebb választással. Ne fogd vissza magad. Ők nem fogják visszafogni magukat.
*Szinte már elkezdett keletkezni a káromkodás Ukrom ajkán, hogy egy kitérőt kéne tenni egyiküknek, mikor maszkos társukkal ellentétben csak egy másodperccel később veszi észre a kialakult helyzetet: pontosabban egy vadidegen hölgyemény karját bizniszpartnerén.
Darkh-kal ellentétben Ukromnak nem azonnal esik le, hogy nem rablóról vagy rivális orgyilkosról van szó, így az acél már félig kinn lóg tokjából mire eléri őt a maszkos szavai. Zavartan süllyed a penge vissza helyére, ahogy az ork is meglepetten nézi a kialakult jelenetet. Vajon ki lehet ő, és miket beszél sötétköpenyes társa?
Önnön bemutatására Ukrom tamáskodóan emeli föl szemöldökét, majd a lány felé fordulva gyorsan fölméri őt, tetőtől talpig átfut rá jellemzően morcos, de agresszivitás mellőző tekintetével. Elsőre és másodszorra semmi különlegeset nem lát rajta. Egy elf vagy fél-elf fiatal nő. A szürkebőrű merev testtartása kissé ellazul, majd egy kurta bólintással köszön, még nem teljesen bizakodóan.* ~ "Kereskedelemben". Hát hol az öltözéke? ~ *Hacsak nem hagyta otthon, akkor lesz egy oka fél szemmel aludni a következő napokban. Annyira könnyen beleillik ez a másik a polgárok közé, hogy az ijesztő.
Miközben fajtársára kerül a sor, karjait keresztbe téve várakozik. Ez az jelenti, hogy nem fognak egyhamar indulni? Még csak az kéne. A kettő ideiglenes eltávolodása közben némán keresi Gyldwa tekintetét, próbálja kiolvasni, ő mit gondol az új helyzetről. Darkh hangulatváltozása az ő fejét töri leginkább.
Arra a hírre, hogy a főtéren látják majd őt viszont, csak beletörődötten fújja ki orrából tüstént a levegőt, majd így szól:* - Ne szökj meg. *Ismételten Gyldwához fordul, mintegy gondolkodva, hogyan tovább. A küldetés előtti végállomás már meg van adva, rögtön oda tarthatnak, vagy...* - Ha van még szükséged ételre, vehetünk. Ha nem, mehetünk a térre.* A választól függően fogja vinni lába abba az irányba, amerre szükséges, követve vagy vezetve. Nincs szándéka az ork lányt hajcsárként hajszolni, és Darkh már eleget ócsárolta. Talán csökkenti így annak az esélyét, hogy ő is kapjon valamit a derekába mindennek a végén.*