//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Abban a világban, amibe ők csöppentek talán sokkal jobb lenne, ha nem tudnák, hogy honnan is származnak. Ahogyan Lilyben él az ellenszenve az emberek, férfiak iránt, úgy Myynában is mindenki olyan iránt, aki sokkal jobb módban él, mint ő. Hisz nevelői nem egyszer vágták a fejéhez, hogy elkényeztetett ribanc fattya, aki sem a szüleinek, sem a nagyszüleinek nem kellett. Nem túl jó érzés ezt napi szinten hallgatni, főleg azzal a tudattal, hogy milyen szép és könnyű élete lehetne, ha az anyja nem dobta volna el magától. De amióta megszökött könnyebb. Élvezi azt, ami megadatott neki, az ellenérzéseket pedig lassan elfojtotta, s csak a piti lopásaival állt bosszút a gazdagokon. A Tavernának köszönheti, hogy egyelőre már emiatt sem kell aggódnia, hogy egyszer lefülelik és mindkét kezét lenyesik büntetésből. Vagy tényleg előkerül az életfogytig tartó kötél.
Kicsit már talán naivabban áll a világ felé, de azért ennek is van előnye. Hogy megtalálta Artheniort és Lilyt.*
- Dehogynem bizonyítottál. Felhívtad a figyelmem a tisztás veszélyes élővilágára.
*Sunyi vigyorral csíp aprót a lány oldalába. Friss az emlék és túl vicces ahhoz, hogy egykönnyen elfelejtse.*
- Már kíváncsian várom.
*Jegyzi meg széles mosollyal. Tényleg szeretne mindent megcsodálni, amit Lily mutat a városból. Hisz ő nem kíváncsi flancos könyvtárakra, templomokra, régről fennmaradt kincsekre. A félvérrel hasonlóak, így biztos jobban fogja élvezni azt, amit ő mutat majd neki.
A kíváncsiság okozta izgalommal vegyült örömet kicsit lelombozza Lily logikus érvelése a patkány és madárfogást illetőleg. Sehogy sem akarnak egyszerűn dologba vágni. De az egyszerű dolgok meg nem is szórakoztatóak. Viszont az problémás, hogy ő sem valami ügyes a tőrökkel és a dobálódzással úgy általában.*
- Hát látod ebben is hasonlítunk. Akkor a madár is ugrott. Vagyis ebben az esetben repült.
*Kuncog fel halkan, miközben kitartóan ballag a lányt karolgatva. Az utóbbi ötlete már sokkal kivitelezhetőbbnek, egyszerűbbnek tűnik, de a lány ismét túl igazat szólt. Kár lenne, ha az első artheniori látogatása komoly galibába torkollna. Szerencsére van idejük bőven, hogy kitaláljanak valami igazán okos ötletet.
Csak hát idő közben Lily fura bandája kissé eltereli a gondolatait. Azon most jobban kezd rágódni, mint a napi tervükön. Bár inkább csak a bizarrságuk miatt sikerül fennakadnia az említetteken.*
- Hát valami hasonlóra gondoltam, igen.
*Vigyorodik el zavartan, majd egy újabb sóhajjal vonja meg a vállait.*
- Valószínűleg másoknak mi is ilyen... ütődöttek vagyunk.
*Nevet fel halkan a kósza megjegyzésnek ható tényen. Azért ő sem olyan hülye, mint amilyennek kinéz. Sokszor látja, hogyan néznek rá mások, kiérzi a hozzá intézett beszédekből, hogy senki sem veszi komolyan, tényleg úgy gondolja, hogy féleszűnek tartják. De szereti ezt a szerepet, mert így csekélyek az elvárások is az irányába. Az néha pedig igen hasznos dolog tud lenni. De minél többet hall Lily társairól annál furábbnak tűnik az egész helyzet, amit csak tetéz ez a véres dolog. Már nyitná is a száját, hogy ellenérzéseit is szavakba öntse, de az, hogy megmentette a félvér életét hamar belé fojtja a szót. Így történt az eset, amikor hálával kell tartoznia annak a fura fazonnak. Hisz nélküle nem ismerhetné Lilyt, ami most már igen nagy veszteség lenne az életében.*
- Azért vagy velük, mert úgy érzed ezért tartozol nekik?
*Csak kibukik belőle egyik kérdés a másik után. Pedig tényleg annyira, de annyira nem szeretné ezt felbolygatni a lányban.
Épp ezért tartja jobb ötletnek, ha gyorsan témát vált. Többek között arra, hogy betérhetne egyszer a Tavernájukba. Egyrészt azért, hogy viszonozza a kedvességét, hogy pátyolgatja, de leginkább amiatt, hogy bebiztosítsa maguknak a viszontlátást.*
- Nem kell vigyáznom, mert akár kisujjesküt is tennék érte. Vagy véresküt, hogy találkozunk mi még. Főleg, ha ilyen nagy terveid vannak. Szívesen segítek a véghezvitelében, ha megmondod, hogy milyen teát szeretsz.
*Kacsint pajkosan a lányra, majd el is önti a büszkeség, hogy Lily sem érzi magát rosszul mellette. A sápadt bőrön tökéletesen jól kivehető, hogy ő is belepirul, de magát nem hazudtolja meg, miközben büszkén húzza ki magát.*
- Persze, hogy így van. Tökéletes társaság vagyok.
*Nevet fel halkan, amiből érezni lehet, hogy apró hecc az egész. Ennyire nincs ám elszállva magától. Viszont épp eléggé ki van kapcsolódva, ahhoz, hogy ilyen kis csintalan legyen.
De újból el lesz terelve a figyelme, amikor föléjük magasodik a piactér kapuja. Elkerekedő szemekkel mered fel rá, majd széles vigyorral engedi el a lányt, hogy kicsit előre szaladva szimatoljon a levegőbe.*
~Ó, gyümölcs. Meg friss kenyér?~ *Szimatolgat tovább, miközben jóleső hümmögéseket hallat.* ~Egek, hát itt nincs...~
- Halszag.
*Virul ki az arca egy széles vigyor kíséretében, majd megpördülve bámul vissza a lányra, miközben serényen mutogat a piac felé.*
- Lily te is érzed, hogy nem érzed?
*Újabb mély levegőt vesz az orrán keresztül.*
- Hát berosálok menten. Ennek a piacnak nincs halszaga.
*Mennyivel másabb, hogy nem tölti meg orrát és tüdejét a sós levegő és a büdös halak bukéjának egyvelege. Ugyanis a bőrén is érzi a magával hozott kikötői szagokat, amit a piac illata szerencsére egész jól kezd elnyomni.*