Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 502 (10021. - 10040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
10040. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-12 21:20:55
Üzenet elküldve: 2024-04-12 21:20:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Imád ebben a szerepben tündökölni. Nori-t segíteni megtalálni álmai ruháját, na meg a sajátját is és úgy dicsérik egymást, mint még soha. Nem is tudnának mást tenni, mert tökéletesek úgy, ahogy vannak. Csak biztatja a másikat, hogy milyen ügyes, mikor a cipőben próbál járni.*
- Látod, menni fog, majd gyakoroljuk még a Pegazusban. A lépcső jó akadálypálya lesz. *Kuncog, de már a saját viseletével foglalkozik inkább, hiszen magának még nem is választott cipőt. Persze ő is megtalálja a ruháihoz illőt, ami magasabb, mint Nori-é, de cserébe ő tud is benne járni. Persze kell egy lapos is, mert jól tudja, hogy néha loholni kell a másik után.*
- Bárkit nem kell, de van egy tervem. *Jut eszébe a zöld szem tulajdonosa, de még Yvon is bevillan, aki ha egyszer ebben látná, bizony szélütést kapna. A bosszú így édes igazán.*
- Vegyük! *Úgy örül, mintha életében először jutna ruhákhoz, ami valójában így van, mert ebben az életében Arthenior-ban tényleg ez az első alkalom. Ki is fizeti a súlyos összeget a két költeményért, de választ mellé még utazáshoz is egyet, na meg egy hétköznapibbat, amikor épp nem hercegnőt szeretne játszani.
Eztán már csak azt látja, hogy barátnője sodródik és megtalálta ő is a boldogságot, amit a vásárlás öröme ad. Úgyis megtalálják egymást, hagyja, hadd érvényesüljön. Persze Mai sem tétlenkedik, de neki más dolgok a fontosak. Sorra járja az árusokat, hogy vehessen magának íróeszközt, tintát és papírt, ami mindig nála lehet. Nem árt ápolni azt a szép húsos ajkát sem, úgyhogy erre is talál megfelelő balzsamot. Már szinte kicsattan az örömtől, ahogy jár-kel és talál egy ékszerészt, akitől meg is vesz egy gyönyörű aranyláncot. Csillog, vékony, rövid, szinte csak akkor látni meg a nyakában, ha megcsillan rajta a fény, éppen ezért is tetszik neki annyira. Egy egészen apró szív van rajta medálként, hogy ruháit feldobja a romantikus ék. Rálel egy igazán kihívó harisnyára is, amihez jár a harisnyatartó is.
Ahogy sertepertél meglátja a csodát, amit azt hitt, csak otthonában lophatott el anyjától, hölgy mész névre hallgat és segít, hogy kiváltson vele egy étkezést, amit egyébként is elég ritkán űz, de mindig gondosan óvott kecses alakját támogatni kell. Persze ezt el fogja dugni, mert nem akar magyarázkodni Nori-nak. Tű, cérna, elsősegélycsomag. Bármikor jól jöhet, nem tudja otthagyni, már kezd fájni a feje, hogy mégis mennyit fog ma költeni, de egyszer él, így megteszi.
Hallja a barátnője hangját, aki éppen lovat szeretne magának, és elég furcsán is néz rá. Igaza van, de minek neki ló? Majd utazik az övén.*
- Ó, hát.. akkor... vedd meg Nori. *Feltűnően sok pénze lehet a lánynak, erre eddig nem is gondolt. Talán már a házba sem tud beszállni így, de nem bánja, mert olyan boldognak látszik. Mai azért el van eresztve, mint kiderült. Sokkal drágábbnak hitt mindent, persze azért nem kellemes kiadni több ezer aranyat.*
- Nem hiszem el, hogy tényleg lovat veszel, hova fogjuk... *És ím, ismét elakad a szava, mint amikor megtalálta az első ruhát. Arca, ha ennél lehet jobban, még inkább kivirágzik és odasétál egy lóhoz, kinek sörénye kicsit kusza, de olyan bájosan butácskának tűnik azzal a lobonccal, hogy ma másodjára esik szerelembe. Vagy harmadjára. Ki számolja?*
- Azta, hát te ki vagy kicsi?
*Simítja végig a pacit, elérzékenyülve. Még az ára sem borsos, de a neve az. Bors. Amint megtudja ezt a lovászfiútól, egyszeriben megöleli őt és egy puszit nyom arra a borostás képére. Talán ezért adja olcsóbban.*
- Nori, ő Bors. Ő itt Bors!
*Mutatja be neki, aztán kicsengeti az érte járó összeget is.*
- Érted, Bors, még a neve is olyan kedves. *Hangja elvékonyodik, Mai-t elvesztette mára mindenki, mert csak új hű társának akar létezni.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.12 21:27:43
*Imád ebben a szerepben tündökölni. Nori-t segíteni megtalálni álmai ruháját, na meg a sajátját is és úgy dicsérik egymást, mint még soha. Nem is tudnának mást tenni, mert tökéletesek úgy, ahogy vannak. Csak biztatja a másikat, hogy milyen ügyes, mikor a cipőben próbál járni.*
- Látod, menni fog, majd gyakoroljuk még a Pegazusban. A lépcső jó akadálypálya lesz. *Kuncog, de már a saját viseletével foglalkozik inkább, hiszen magának még nem is választott cipőt. Persze ő is megtalálja a ruháihoz illőt, ami magasabb, mint Nori-é, de cserébe ő tud is benne járni. Persze kell egy lapos is, mert jól tudja, hogy néha loholni kell a másik után.*
- Bárkit nem kell, de van egy tervem. *Jut eszébe a zöld szem tulajdonosa, de még Yvon is bevillan, aki ha egyszer ebben látná, bizony szélütést kapna. A bosszú így édes igazán.*
- Vegyük! *Úgy örül, mintha életében először jutna ruhákhoz, ami valójában így van, mert ebben az életében Arthenior-ban tényleg ez az első alkalom. Ki is fizeti a súlyos összeget a két költeményért, de választ mellé még utazáshoz is egyet, na meg egy hétköznapibbat, amikor épp nem hercegnőt szeretne játszani.
Eztán már csak azt látja, hogy barátnője sodródik és megtalálta ő is a boldogságot, amit a vásárlás öröme ad. Úgyis megtalálják egymást, hagyja, hadd érvényesüljön. Persze Mai sem tétlenkedik, de neki más dolgok a fontosak. Sorra járja az árusokat, hogy vehessen magának íróeszközt, tintát és papírt, ami mindig nála lehet. Nem árt ápolni azt a szép húsos ajkát sem, úgyhogy erre is talál megfelelő balzsamot. Már szinte kicsattan az örömtől, ahogy jár-kel és talál egy ékszerészt, akitől meg is vesz egy gyönyörű aranyláncot. Csillog, vékony, rövid, szinte csak akkor látni meg a nyakában, ha megcsillan rajta a fény, éppen ezért is tetszik neki annyira. Egy egészen apró szív van rajta medálként, hogy ruháit feldobja a romantikus ék. Rálel egy igazán kihívó harisnyára is, amihez jár a harisnyatartó is.
Ahogy sertepertél meglátja a csodát, amit azt hitt, csak otthonában lophatott el anyjától, hölgy mész névre hallgat és segít, hogy kiváltson vele egy étkezést, amit egyébként is elég ritkán űz, de mindig gondosan óvott kecses alakját támogatni kell. Persze ezt el fogja dugni, mert nem akar magyarázkodni Nori-nak. Tű, cérna, elsősegélycsomag. Bármikor jól jöhet, nem tudja otthagyni, már kezd fájni a feje, hogy mégis mennyit fog ma költeni, de egyszer él, így megteszi.
Hallja a barátnője hangját, aki éppen lovat szeretne magának, és elég furcsán is néz rá. Igaza van, de minek neki ló? Majd utazik az övén.*
- Ó, hát.. akkor... vedd meg Nori. *Feltűnően sok pénze lehet a lánynak, erre eddig nem is gondolt. Talán már a házba sem tud beszállni így, de nem bánja, mert olyan boldognak látszik. Mai azért el van eresztve, mint kiderült. Sokkal drágábbnak hitt mindent, persze azért nem kellemes kiadni több ezer aranyat.*
- Nem hiszem el, hogy tényleg lovat veszel, hova fogjuk... *És ím, ismét elakad a szava, mint amikor megtalálta az első ruhát. Arca, ha ennél lehet jobban, még inkább kivirágzik és odasétál egy lóhoz, kinek sörénye kicsit kusza, de olyan bájosan butácskának tűnik azzal a lobonccal, hogy ma másodjára esik szerelembe. Vagy harmadjára. Ki számolja?*
- Azta, hát te ki vagy kicsi?
*Simítja végig a pacit, elérzékenyülve. Még az ára sem borsos, de a neve az. Bors. Amint megtudja ezt a lovászfiútól, egyszeriben megöleli őt és egy puszit nyom arra a borostás képére. Talán ezért adja olcsóbban.*
- Nori, ő Bors. Ő itt Bors!
*Mutatja be neki, aztán kicsengeti az érte járó összeget is.*
- Érted, Bors, még a neve is olyan kedves. *Hangja elvékonyodik, Mai-t elvesztette mára mindenki, mert csak új hű társának akar létezni.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.12 21:27:43
10039. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-12 20:41:12
Üzenet elküldve: 2024-04-12 20:41:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
- Jól van, csinálom! *Elég hülye érzés az is, hogy fel kell tolnia a melleit, ráadásul utána ott is maradnak, ahová tette őket, mikor a fűző szorosan kezdi ölelni. Mivel azt sem tudja, hogy merre van az előre, Mai minden tanácsát engedelmesen követi, hogy megállíthatatlanul haladjon a hercegnő lét felé. Így nem is kell túl sok idő ahhoz, hogy Nori hamarosan már teljes díszben a magas sarkakon bénázzon. Mondjuk még bénázni sem tud benne rendesen.
Hamar megkapja az első tanácsokat, hogy mégis hogyan is kellene megmozdulnia, de még egy kicsit tétovázik.*
- Nem is tudok akkorákat lépni, mint egy ork, de igen, megoldom. Most azonnal megoldom. *Lép is párat remegő lábakkal előre, sarkai pedig halkan koppannak a macskaköveken. Rengeteget kell még gyakorolnia, hogy igazán nőies lehessen, de most szó szerint megteszi az első lépéseket. Egyre többet lépked, és kezd megnyugodni, hogy nem fogja a ruha megölni őt, így szépen lassan múlni kezd a feszültsége is.
Mai-nak nincsenek ilyen gondjai, ő olyan felszabadultnak, természetesnek tűnik a ruhájában, mintha csak beleillesztették volna őt a tökéletes kis környezetébe. Nori csodálja őt, így már tényleg teljes mértékben az úrnőjének tekinti őt.*
- Köszönöm! *Válaszolja a dicséretre.* Na, de most szedd le rólam! *Hiába kéri erre kis barátnőjét, egyelőre úgy néz ki, hercegnő marad, mert Mai inkább azzal van elfoglalva, hogy a másik, vörös ruháját is felpróbálja. Hamarosan már abban tetszeleg előtte.*
- Ez olyan… az jut eszembe róla, hogy vad. Bárkit megbolondíthatsz vele. *Neki is az a véleménye, mint amire Mai is szánja az öltözéket*
- Igen, nekem is tetszik ez. Vegyük meg őket! *Reméli, hogy most már kap segítséget, hogy kiszabadulhasson egyelőre a ruhából. Ha ez megtörtént, akkor a kereskedő végre boldog lehet, megkapja a jussát ezekért a mestermukákért. Nori végül elégedett a döntésével, szerinte gyönyörű az az öltözék, most már csak meg kell szoknia, ahogy a hozzá vásárolt selyem harisnyákat is.
Mai számára most kezdhet el gyanússá válni, hogy igazából Nori nem szűkölködik aranyban annyira, mint, ahogy azt többször is állította. Simán kicsengeti a nemesekhez is méltó ruha és a harisnya árát, de itt nem áll meg a költekezéssel. Hosszú időre eltűnik a tömegben, igazi kincsvadászatba kezd. Talál magának egy hétköznapra is megfelelő szettet, ami a mellény miatt tetszik meg neki leginkább. Ehhez egy bakancsot is vásárol. A régi köpenye már elég kopott, így beszerez abból is egy újat, na meg egy jó meleg kabátot hidegebb időkre. Elveszik néhány percre az ékszerek között is, ahonnan egy ezüst fülbevalóval, három darab ezüst gyűrűvel, na meg egy szintén ezüstből készült tükörrel gazdagabban távozik. Szemei akkor csillannak fel igazán, mikor az elengedhetetlen sminkjéhez tökéletes szemceruzát és festéket is talál, azok sem maradnak tovább az eladó tulajdonában. Utóbbiból két dobozzal is vásárol. Mellékesen még egy fenőkövet is talál magának, ami tökéletes lesz a fegyverei élezéséhez.
Szinte már el sem férnek új szerzeményei a hátizsákjában, mikor felfedezi, hogy egy egész fiatal lovászfiú a lovait árulja.*
- Hé, Mai! Itt vagy! *Puszta szerencse, hogy épp kiszúrja barátnőjét a tömegben, annyira elkóricált mellőle.* Van egy ötletem. Vegyünk lovakat, és utazzunk velük a Mágustoronyba! Megkönnyítjük a saját dolgunkat. Tudsz lovagolni, ugye? *Kérdezi meg csak úgy mellékesen, de ő már egész kedvesen a paripákat simogatja. Úgy néz ki, az állatok társaságában sokkal jobban érzi magát, mint az emberekében. Sokáig nem kell tűnődnie, hogy melyiküket válassza, nagyon hamar beleszeret egy gyönyörű fekete kancába.*
- Nekem ő kell! Őt akarom! *Mondja lelkesen, és miután meghallgatta a lovászfiú intelmeit, amik arról szólnak, hogyan kell bánni újdonsült lovával, ki is fizeti az igencsak borsos árát.
Talán egy-két órát is eltöltött ezzel a körúttal, aminek az lett az eredménye, hogy most már tényleg kifosztotta magát a saját vagyonából, így már csak arra vár, hogy Mai is megtaláljon mindent, amire szüksége van, és kiválassza magának a saját lovát, hacsak nem azt akarja, hogy az övén utazzanak majd ketten.*
- Jól van, csinálom! *Elég hülye érzés az is, hogy fel kell tolnia a melleit, ráadásul utána ott is maradnak, ahová tette őket, mikor a fűző szorosan kezdi ölelni. Mivel azt sem tudja, hogy merre van az előre, Mai minden tanácsát engedelmesen követi, hogy megállíthatatlanul haladjon a hercegnő lét felé. Így nem is kell túl sok idő ahhoz, hogy Nori hamarosan már teljes díszben a magas sarkakon bénázzon. Mondjuk még bénázni sem tud benne rendesen.
Hamar megkapja az első tanácsokat, hogy mégis hogyan is kellene megmozdulnia, de még egy kicsit tétovázik.*
- Nem is tudok akkorákat lépni, mint egy ork, de igen, megoldom. Most azonnal megoldom. *Lép is párat remegő lábakkal előre, sarkai pedig halkan koppannak a macskaköveken. Rengeteget kell még gyakorolnia, hogy igazán nőies lehessen, de most szó szerint megteszi az első lépéseket. Egyre többet lépked, és kezd megnyugodni, hogy nem fogja a ruha megölni őt, így szépen lassan múlni kezd a feszültsége is.
Mai-nak nincsenek ilyen gondjai, ő olyan felszabadultnak, természetesnek tűnik a ruhájában, mintha csak beleillesztették volna őt a tökéletes kis környezetébe. Nori csodálja őt, így már tényleg teljes mértékben az úrnőjének tekinti őt.*
- Köszönöm! *Válaszolja a dicséretre.* Na, de most szedd le rólam! *Hiába kéri erre kis barátnőjét, egyelőre úgy néz ki, hercegnő marad, mert Mai inkább azzal van elfoglalva, hogy a másik, vörös ruháját is felpróbálja. Hamarosan már abban tetszeleg előtte.*
- Ez olyan… az jut eszembe róla, hogy vad. Bárkit megbolondíthatsz vele. *Neki is az a véleménye, mint amire Mai is szánja az öltözéket*
- Igen, nekem is tetszik ez. Vegyük meg őket! *Reméli, hogy most már kap segítséget, hogy kiszabadulhasson egyelőre a ruhából. Ha ez megtörtént, akkor a kereskedő végre boldog lehet, megkapja a jussát ezekért a mestermukákért. Nori végül elégedett a döntésével, szerinte gyönyörű az az öltözék, most már csak meg kell szoknia, ahogy a hozzá vásárolt selyem harisnyákat is.
Mai számára most kezdhet el gyanússá válni, hogy igazából Nori nem szűkölködik aranyban annyira, mint, ahogy azt többször is állította. Simán kicsengeti a nemesekhez is méltó ruha és a harisnya árát, de itt nem áll meg a költekezéssel. Hosszú időre eltűnik a tömegben, igazi kincsvadászatba kezd. Talál magának egy hétköznapra is megfelelő szettet, ami a mellény miatt tetszik meg neki leginkább. Ehhez egy bakancsot is vásárol. A régi köpenye már elég kopott, így beszerez abból is egy újat, na meg egy jó meleg kabátot hidegebb időkre. Elveszik néhány percre az ékszerek között is, ahonnan egy ezüst fülbevalóval, három darab ezüst gyűrűvel, na meg egy szintén ezüstből készült tükörrel gazdagabban távozik. Szemei akkor csillannak fel igazán, mikor az elengedhetetlen sminkjéhez tökéletes szemceruzát és festéket is talál, azok sem maradnak tovább az eladó tulajdonában. Utóbbiból két dobozzal is vásárol. Mellékesen még egy fenőkövet is talál magának, ami tökéletes lesz a fegyverei élezéséhez.
Szinte már el sem férnek új szerzeményei a hátizsákjában, mikor felfedezi, hogy egy egész fiatal lovászfiú a lovait árulja.*
- Hé, Mai! Itt vagy! *Puszta szerencse, hogy épp kiszúrja barátnőjét a tömegben, annyira elkóricált mellőle.* Van egy ötletem. Vegyünk lovakat, és utazzunk velük a Mágustoronyba! Megkönnyítjük a saját dolgunkat. Tudsz lovagolni, ugye? *Kérdezi meg csak úgy mellékesen, de ő már egész kedvesen a paripákat simogatja. Úgy néz ki, az állatok társaságában sokkal jobban érzi magát, mint az emberekében. Sokáig nem kell tűnődnie, hogy melyiküket válassza, nagyon hamar beleszeret egy gyönyörű fekete kancába.*
- Nekem ő kell! Őt akarom! *Mondja lelkesen, és miután meghallgatta a lovászfiú intelmeit, amik arról szólnak, hogyan kell bánni újdonsült lovával, ki is fizeti az igencsak borsos árát.
Talán egy-két órát is eltöltött ezzel a körúttal, aminek az lett az eredménye, hogy most már tényleg kifosztotta magát a saját vagyonából, így már csak arra vár, hogy Mai is megtaláljon mindent, amire szüksége van, és kiválassza magának a saját lovát, hacsak nem azt akarja, hogy az övén utazzanak majd ketten.*
10038. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-12 18:37:11
Üzenet elküldve: 2024-04-12 18:37:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Büszkén tekint a másikra, mintha csak egy jó tanítvány lenne, szíve szerint a feje búbját is megsimogatná, hogy milyen kis ügyes, hogy a fontos helyzetekben össze tudja magát szedni. Nos, van aki a harc közepette fókuszál megfelelően és reagál jól arra, ami vár rá, Mai pedig megtalálja a legmegfelelőbb ruhakölteményt. Szerinte az még fontosabb is, mint erősnek lenni. Mi is erőteljesebb egy jó megjelenésnél?*
- Na, menj már, rád aggatom. *Nevet fel, mert mókásnak tartja a kis fekete küzdelmeit. Megvárja, míg belelép a szoknyába, majd úgy forgatja őt, mintha csak egy bábu lenne, hiszen mindenhol jól kell beleillesztenie magát.* - Azokat igazítsd meg, mielőtt meghúzom. Emeld meg, mintha egy polcra akarnád feltenni. *Mutat a lány melleire, hiszen fontos, hogy úgy álljon a ruhában, hogy ne legyen kényelmetlen túlzottan, na meg szinte belemásszon a férfiak szemébe. Ő most éppen alkot. Noriból hercegnőt.* - Ha nem te csinálod, akkor kénytelen leszek én. *Vigyorog, mert most nagyon szívesen kínozza a másikat a cél elérésének érdekében. Végül lassan, de biztosan sikerül, hogy a fűzőbe rendesen belegyömöszölje őt, már csak a kötözés a fontos, amihez valóban nem árt a segítség, nem olyan, mint a vért háta. Na de ezért van neki Mai-ja. Amíg a cipőt válogatja, ő is belebújik az éjsötét darabba, s letekintve magán ámulatba ejti a látvány. A saját maga látványa. Ha tehetné le sem venné, de még vár rá egy másik próba.*
- Nem olyan nehéz ez sem, húzd ki magad és ne lépj akkorákat, mint egy ork. Oda kell figyelned. Ügyes vagy, bármit megoldasz. *Simít végig a csodás barátnője karján, aki valóban úgy fest, mint egy igazi kincs. Olyan büszke, hogy elmondani sem tudja. Mintha az ő teremtménye lenne.*
- Ugye? *Még csak meg sem köszöni a bókot, mert teljesen egyetért. De már veszi is át a vörös darabot, arra valamiért jobban kíváncsi. Viszont ebben csábítani tervez, nem az anyja előtt tündökölni.*
- Édes, mindig mondom, hogy milyen szép vagy, de most úgy festesz, mint egy álom. Gyönyörű vagy. Sosem láttalak szebbnek és megérdemled, hogy viseld, méltó vagy rá. Az én kis csodás barátnőm! *Szinte elérzékenyül. Érzi, hogy nem komfortos a másiknak az érzés, hogy így is szabad kinézni, de a megerősítést bármikor megkaphatja Mai-tól.* - Na és ez? *Simít végig a fényes anyagon, mintha csak rajta tesztelné, hogy meg tud-e benne bárkit babonázni. Még meg is fordul benne, hogy láthassa a szinte meztelen hátát és a hímzéseket.*
- Szerintem megtaláltuk a legszebb darabokat Arthenior-ban. Megvegyük végre?
*Büszkén tekint a másikra, mintha csak egy jó tanítvány lenne, szíve szerint a feje búbját is megsimogatná, hogy milyen kis ügyes, hogy a fontos helyzetekben össze tudja magát szedni. Nos, van aki a harc közepette fókuszál megfelelően és reagál jól arra, ami vár rá, Mai pedig megtalálja a legmegfelelőbb ruhakölteményt. Szerinte az még fontosabb is, mint erősnek lenni. Mi is erőteljesebb egy jó megjelenésnél?*
- Na, menj már, rád aggatom. *Nevet fel, mert mókásnak tartja a kis fekete küzdelmeit. Megvárja, míg belelép a szoknyába, majd úgy forgatja őt, mintha csak egy bábu lenne, hiszen mindenhol jól kell beleillesztenie magát.* - Azokat igazítsd meg, mielőtt meghúzom. Emeld meg, mintha egy polcra akarnád feltenni. *Mutat a lány melleire, hiszen fontos, hogy úgy álljon a ruhában, hogy ne legyen kényelmetlen túlzottan, na meg szinte belemásszon a férfiak szemébe. Ő most éppen alkot. Noriból hercegnőt.* - Ha nem te csinálod, akkor kénytelen leszek én. *Vigyorog, mert most nagyon szívesen kínozza a másikat a cél elérésének érdekében. Végül lassan, de biztosan sikerül, hogy a fűzőbe rendesen belegyömöszölje őt, már csak a kötözés a fontos, amihez valóban nem árt a segítség, nem olyan, mint a vért háta. Na de ezért van neki Mai-ja. Amíg a cipőt válogatja, ő is belebújik az éjsötét darabba, s letekintve magán ámulatba ejti a látvány. A saját maga látványa. Ha tehetné le sem venné, de még vár rá egy másik próba.*
- Nem olyan nehéz ez sem, húzd ki magad és ne lépj akkorákat, mint egy ork. Oda kell figyelned. Ügyes vagy, bármit megoldasz. *Simít végig a csodás barátnője karján, aki valóban úgy fest, mint egy igazi kincs. Olyan büszke, hogy elmondani sem tudja. Mintha az ő teremtménye lenne.*
- Ugye? *Még csak meg sem köszöni a bókot, mert teljesen egyetért. De már veszi is át a vörös darabot, arra valamiért jobban kíváncsi. Viszont ebben csábítani tervez, nem az anyja előtt tündökölni.*
- Édes, mindig mondom, hogy milyen szép vagy, de most úgy festesz, mint egy álom. Gyönyörű vagy. Sosem láttalak szebbnek és megérdemled, hogy viseld, méltó vagy rá. Az én kis csodás barátnőm! *Szinte elérzékenyül. Érzi, hogy nem komfortos a másiknak az érzés, hogy így is szabad kinézni, de a megerősítést bármikor megkaphatja Mai-tól.* - Na és ez? *Simít végig a fényes anyagon, mintha csak rajta tesztelné, hogy meg tud-e benne bárkit babonázni. Még meg is fordul benne, hogy láthassa a szinte meztelen hátát és a hímzéseket.*
- Szerintem megtaláltuk a legszebb darabokat Arthenior-ban. Megvegyük végre?
10037. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-12 18:00:51
Üzenet elküldve: 2024-04-12 18:00:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Nori kicsit megszeppenve bámulja Mai kékjeit, valamiért túl gyors neki ez a tempó. Még nincs talán fél órája sem, hogy a piactérre értek, de máris pár perc választja el attól, hogy életében először úgy nézzen ki, ahogy egy igazi hölgynek ki kell néznie. Belül ijedten kezd azon tűnődni, hogy egyáltalán megérdemli-e az ilyesmit, és hogy neki van-e igazán nőies oldala, de Mai határozottságának most képtelen ellenállni.*
- Jó, akkor most azonnal. Khm… jó, akkor most összeszedem magam. *Életében most először próbál tudatosan másik személyiséget magára ölteni, amelyik talán nem esik szét pont akkor a legjobban, mikor semmi sem indokolja. Teljesen abszurd, hogy megélt már egy csomó szörnyűséget, de ő most mégis attól retteg, hogy ki lesz öltöztetve. Valószínűleg értelmes magyarázattal sem tudna előállni a félelmét illetően, ha Mai rákérdezne, ez valahonnan csak úgy jön. Mikor a lány utasítására a paravánok eltakarják őket, akkor valamelyest megnyugszik, de még mindig úgy néz a ruhára, mintha azt akarnák, hogy hamarosan parázson lépkedjen mezítláb.*
- Remélem, hogy tényleg jó lesz. Akkor segíts! *Kéri már majdnem hisztisen, hisz azt sem tudja, hogyan kezdjen bele az öltözködésbe. Arra még rájön, hogy a szoknya részbe bele kell lépnie, de hogy utána mi lesz a fűzővel, a ruha ujjaival, a fodrokkal és a csipkével, abban már tényleg Mai segítségére szorul. Ha barátnője közben segít neki felöltözni, akkor míg a cipőre várnak, csak bizonytalanul toporog, és most már saját magán tapogatja végig a ruha minden négyzetcentiméterét. A hirtelen rázúduló élménytől, a testét szorosan ölelő fűző okozta érdekes érzéstől megszeppenve most még nem is mond véleményt. A szokatlan érzés most elvakítja és magával ragadja annyira, hogy fel sem fogja, ha közben Mai is felveszi az ő gyönyörű ruháját. Csak magával van elfoglalva addig, míg végül kapnak néhány csodálatos, az öltözékükhöz tökéletesen illő lábbelit.*
- Jó, akkor most… most a cipő, ugye? *Lép egyet előre, és bizonytalanul bújik bele a magasított sarkú cipőcskékbe. Először megijed attól, hogy hirtelen magasabb lesz azzal a néhány centivel, és lépni sem mer bennük, mert úgy érzi, hogy akkor megszédülne, és rögtön elesne.*
- Oookééé… hűha, Mai, azt hiszem, hogy lesz mit tanítanod nekem erről *nevetgél szégyenlősen. Sikerül végre megszólalnia, és Mai megnyugodhat, hogy Nori annyira azért nem ijedt meg, hogy ne is akarjon már szép lenni, csak nem lesz ez olyan egyszerű mutatvány, mint gondolhatták, mert a lelkében helyre kell tenni, hogy nem kell benne minden mozdulattól félni.
Mikor az egyensúlyát visszaszerzi, akkor már végig mert nézni Mai-n is. Ekkor tudatosul benne, hogy ő milyen gyönyörű lett, ha addigra már felöltözött.*
- Jé! Mintha Mai nem is Mai lenne. Mai hercegnő! Úgy nézel ki, mint egy tündérmese főszereplője, vagy a király legszebbik lánya vagy nem is tudom… *Idéz fel néhány gondolatot, amik még azokból a mesékből maradt emlékek, amiket Clion olvasott vagy improvizált neki még egészen kicsi korában.*
- És… én? Én milyen vagyok? *Kérdezi a lányt, miközben megpróbál lenézni magára, de ahogy előre hajolna, rájön, hogy még a fejét sem meri igazán előre dönteni, így inkább áll egyenesen, mint egy fadarab.*
*Nori kicsit megszeppenve bámulja Mai kékjeit, valamiért túl gyors neki ez a tempó. Még nincs talán fél órája sem, hogy a piactérre értek, de máris pár perc választja el attól, hogy életében először úgy nézzen ki, ahogy egy igazi hölgynek ki kell néznie. Belül ijedten kezd azon tűnődni, hogy egyáltalán megérdemli-e az ilyesmit, és hogy neki van-e igazán nőies oldala, de Mai határozottságának most képtelen ellenállni.*
- Jó, akkor most azonnal. Khm… jó, akkor most összeszedem magam. *Életében most először próbál tudatosan másik személyiséget magára ölteni, amelyik talán nem esik szét pont akkor a legjobban, mikor semmi sem indokolja. Teljesen abszurd, hogy megélt már egy csomó szörnyűséget, de ő most mégis attól retteg, hogy ki lesz öltöztetve. Valószínűleg értelmes magyarázattal sem tudna előállni a félelmét illetően, ha Mai rákérdezne, ez valahonnan csak úgy jön. Mikor a lány utasítására a paravánok eltakarják őket, akkor valamelyest megnyugszik, de még mindig úgy néz a ruhára, mintha azt akarnák, hogy hamarosan parázson lépkedjen mezítláb.*
- Remélem, hogy tényleg jó lesz. Akkor segíts! *Kéri már majdnem hisztisen, hisz azt sem tudja, hogyan kezdjen bele az öltözködésbe. Arra még rájön, hogy a szoknya részbe bele kell lépnie, de hogy utána mi lesz a fűzővel, a ruha ujjaival, a fodrokkal és a csipkével, abban már tényleg Mai segítségére szorul. Ha barátnője közben segít neki felöltözni, akkor míg a cipőre várnak, csak bizonytalanul toporog, és most már saját magán tapogatja végig a ruha minden négyzetcentiméterét. A hirtelen rázúduló élménytől, a testét szorosan ölelő fűző okozta érdekes érzéstől megszeppenve most még nem is mond véleményt. A szokatlan érzés most elvakítja és magával ragadja annyira, hogy fel sem fogja, ha közben Mai is felveszi az ő gyönyörű ruháját. Csak magával van elfoglalva addig, míg végül kapnak néhány csodálatos, az öltözékükhöz tökéletesen illő lábbelit.*
- Jó, akkor most… most a cipő, ugye? *Lép egyet előre, és bizonytalanul bújik bele a magasított sarkú cipőcskékbe. Először megijed attól, hogy hirtelen magasabb lesz azzal a néhány centivel, és lépni sem mer bennük, mert úgy érzi, hogy akkor megszédülne, és rögtön elesne.*
- Oookééé… hűha, Mai, azt hiszem, hogy lesz mit tanítanod nekem erről *nevetgél szégyenlősen. Sikerül végre megszólalnia, és Mai megnyugodhat, hogy Nori annyira azért nem ijedt meg, hogy ne is akarjon már szép lenni, csak nem lesz ez olyan egyszerű mutatvány, mint gondolhatták, mert a lelkében helyre kell tenni, hogy nem kell benne minden mozdulattól félni.
Mikor az egyensúlyát visszaszerzi, akkor már végig mert nézni Mai-n is. Ekkor tudatosul benne, hogy ő milyen gyönyörű lett, ha addigra már felöltözött.*
- Jé! Mintha Mai nem is Mai lenne. Mai hercegnő! Úgy nézel ki, mint egy tündérmese főszereplője, vagy a király legszebbik lánya vagy nem is tudom… *Idéz fel néhány gondolatot, amik még azokból a mesékből maradt emlékek, amiket Clion olvasott vagy improvizált neki még egészen kicsi korában.*
- És… én? Én milyen vagyok? *Kérdezi a lányt, miközben megpróbál lenézni magára, de ahogy előre hajolna, rájön, hogy még a fejét sem meri igazán előre dönteni, így inkább áll egyenesen, mint egy fadarab.*
10036. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-12 10:06:14
Üzenet elküldve: 2024-04-12 10:06:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Bárki bármit tönkre tud tenni, ez tény, de ha kell megtanítja viselni is a ruhát, nem csak hordani. Ezen ne múljon, tökéletesen el tudja magát képzelni a szerepben, miszerint tanítja a helyes tartást és jó modort. Nem gondolná, hogy Nori valaha is szeretne szert tenni igazán ezekre a tanokra, de a lehetősége bármikor meglesz, amíg Mai mellette van.
A "bármi" szó mögöttes tartalmát most nem érzi, hiszen cseppet sem figyel olyasmikre, mint a tegnapi napon, csak a ruhák vannak és ékszerek, na meg a tudat, hogy hogyan fog rajta mindez állni. Egy biztos, varázslatos lesz.*
- Én nagyon szeretem a sötétet. *Mosolyog, mert ez tényleg így van. Persze abban nem hisz, hogy egyetlen színt kiválasztva kell leélni egy életet, mint a kis barátnője. Mindennek adni kell esélyt, ami jól áll. A következő ruha egy vörös darab lesz, amit majdnem ugyanolyan áhítattal bámul, mint az előzőt. Ezt egyszerűbb felölteni, nélkülözi a fűzőt, lévén hátsó része egy nagy v-alakban van kivágva egészen a háta legaljáig, s csak a vágás körül van cirádázva arany hímzéssel, de ezen kívül semmi flanc. Simulni fog hozzá, mintha egy második bőr lenne, megmutatva kecses alakját. Mai eldöntötte, inkább ne legyen házuk, de ezek a ruhák kellenek. Az árakat elnézve azért ő is megrökönyödik, de nem különösebben érdekli.*
- Persze, hogy most azonnal. Feladom rád szívesen, aztán választunk hozzá cipőt.
*Keresi a szemével a kezeit dörzsölgető árust, hiszen már az is látja, hogy ma busás összeg üti a markát. *
- Paravánokat, ide! Fel kell őket próbáljuk.
*Adja az utasítást, aminek maradéktalanul eleget is tesz az úr, ha nem akar elesni egy kisebb vagyontól. Mutatja Nori-nak, hogy eljött az idő, hogy felöltsék magukra a költeményeket és büszkén hordhassák majd*
- Nem lesz sokkal merevebb, mint a vérted, de mégis egészen más érzés lesz, majd meglátod. Olyan szép leszel benne, mint még soha. Ha kell rajta igazítani, azt majd én megoldom, de úgy tűnik ezt neked szánták. *Most az utolsó dresszről beszél, amit megtalált magának a feketeség. Úgy tűnik van érzéke hozzá, minden félelem ellenére.
Időközben meg is kapják a szükséges takarást, hogy nyugodtan tudjanak öltözködni, majd még egy pár szót intéz az eladóhoz.*
- Ezekhez való cipőket, most.
*Bár utasít, hangjában ott lappang az a lágy bariton, aminek nem lehet ellenállni. Persze a csengő aranyaknak még kevésbé, így néhány darabot előkészít nekik a férfi, de azokkal majd később foglalkoznak.*
*Bárki bármit tönkre tud tenni, ez tény, de ha kell megtanítja viselni is a ruhát, nem csak hordani. Ezen ne múljon, tökéletesen el tudja magát képzelni a szerepben, miszerint tanítja a helyes tartást és jó modort. Nem gondolná, hogy Nori valaha is szeretne szert tenni igazán ezekre a tanokra, de a lehetősége bármikor meglesz, amíg Mai mellette van.
A "bármi" szó mögöttes tartalmát most nem érzi, hiszen cseppet sem figyel olyasmikre, mint a tegnapi napon, csak a ruhák vannak és ékszerek, na meg a tudat, hogy hogyan fog rajta mindez állni. Egy biztos, varázslatos lesz.*
- Én nagyon szeretem a sötétet. *Mosolyog, mert ez tényleg így van. Persze abban nem hisz, hogy egyetlen színt kiválasztva kell leélni egy életet, mint a kis barátnője. Mindennek adni kell esélyt, ami jól áll. A következő ruha egy vörös darab lesz, amit majdnem ugyanolyan áhítattal bámul, mint az előzőt. Ezt egyszerűbb felölteni, nélkülözi a fűzőt, lévén hátsó része egy nagy v-alakban van kivágva egészen a háta legaljáig, s csak a vágás körül van cirádázva arany hímzéssel, de ezen kívül semmi flanc. Simulni fog hozzá, mintha egy második bőr lenne, megmutatva kecses alakját. Mai eldöntötte, inkább ne legyen házuk, de ezek a ruhák kellenek. Az árakat elnézve azért ő is megrökönyödik, de nem különösebben érdekli.*
- Persze, hogy most azonnal. Feladom rád szívesen, aztán választunk hozzá cipőt.
*Keresi a szemével a kezeit dörzsölgető árust, hiszen már az is látja, hogy ma busás összeg üti a markát. *
- Paravánokat, ide! Fel kell őket próbáljuk.
*Adja az utasítást, aminek maradéktalanul eleget is tesz az úr, ha nem akar elesni egy kisebb vagyontól. Mutatja Nori-nak, hogy eljött az idő, hogy felöltsék magukra a költeményeket és büszkén hordhassák majd*
- Nem lesz sokkal merevebb, mint a vérted, de mégis egészen más érzés lesz, majd meglátod. Olyan szép leszel benne, mint még soha. Ha kell rajta igazítani, azt majd én megoldom, de úgy tűnik ezt neked szánták. *Most az utolsó dresszről beszél, amit megtalált magának a feketeség. Úgy tűnik van érzéke hozzá, minden félelem ellenére.
Időközben meg is kapják a szükséges takarást, hogy nyugodtan tudjanak öltözködni, majd még egy pár szót intéz az eladóhoz.*
- Ezekhez való cipőket, most.
*Bár utasít, hangjában ott lappang az a lágy bariton, aminek nem lehet ellenállni. Persze a csengő aranyaknak még kevésbé, így néhány darabot előkészít nekik a férfi, de azokkal majd később foglalkoznak.*
10035. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-12 08:18:58
Üzenet elküldve: 2024-04-12 08:18:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Ha ilyen a Mai-ban lakozó démon, akkor az ő lénye valójában egy angyal. Legnagyobb szerencséjükre Mai eddig még csak apró darabkákat látott Nori démonjából, ami, ha egyszer elszabadul, akkor mindkettőjük életét tönkreteheti. Annál is jobban, mint amennyire egyébként már el van cseszve. Ennek tudatában talán megbocsájtható Mai részéről, hogy a ruhák terén ennyire karakán, kritikus és önző.*
- Én bármit tönkre tudok tenni. *Jegyzi meg nevetve most persze csak a ruhára értve, de sajnos a kijelentés lényege valójában a „bármi” szóban rejlik.
Ahogy továbbra is olyan óvatossággal tapogatja a ruhacsodákat, mintha csak egy porcelánboltba került volna, ahol bármelyik mozdulatával ezernyi törékeny vázát verhetne le az asztalról, egyre jobban elmerül a nézelődésben. Mikor Mai újra szól, felkapja a fejét, és már épp csodálkozna azon, hogy most rögtön fel is kell majd próbálnia a ruhákat, mikor barátnője szerelmesebb tekintettel bámulja az egyik ruhát, mint amilyen nézést valaha el tudott volna róla képzelni.*
- Az tetszik neked? Nagyon szép. Én is pont ilyenben képzeltelek el, mikor elképzeltelek szépen felöltözve. Nem is tudtam, hogy te is szereted a sötét színeket, de örülök neki.
*Halványan mosolyog, de ő egyelőre még nem tudja annyira elragadtatni magát ebben a számára újszerű és teljesen abszurdnak tűnő helyzetben, főleg nem egy ruha látványa miatt. Közben azért neki is sikerül kiválasztani három lehetséges nyertest is a teljesen fekete szettek közül. Azért tapogatta őket annyira, mert ő leginkább az anyaguk különlegessége alapján döntött. Az egyik az a ruha, amit Mai még elsőre ajánlott neki. Egy másik, ahol a ruha ujjai és a díszítés terén is a csipke dominál, szoknyája bokáig érő, fűzője pedig ízlésesen fényesen csillog. A harmadik ruha ujjai és szoknyája is fényes selyemből készült, fűzője viszont kevésbé díszes, de szintén gyönyörű részletességgel elkészített darab. Talán ez utóbbi tetszik neki a legjobban a különleges anyaga miatt.
A cipő kérdésre még pislog párat, majd határozottságot teljesen nélkülözve, bizonytalanul bólint.*
- Tökéletes akarok lenni. Legyen olyan cipő, de azt te válaszd ki nekem! Most akkor itt, azonnal fel kell őket próbálnom? *Kérdezi szégyenlősen, de közben már szépen meg is állt a ruhák előtt, amiket kiválasztott, mintha csak őrizné őket, hogy el ne lopják előle, bár valószínű, hogy az egyébként horrorisztikus árak miatt nem állnak sorba százak ezekért a ruhákért.*
*Ha ilyen a Mai-ban lakozó démon, akkor az ő lénye valójában egy angyal. Legnagyobb szerencséjükre Mai eddig még csak apró darabkákat látott Nori démonjából, ami, ha egyszer elszabadul, akkor mindkettőjük életét tönkreteheti. Annál is jobban, mint amennyire egyébként már el van cseszve. Ennek tudatában talán megbocsájtható Mai részéről, hogy a ruhák terén ennyire karakán, kritikus és önző.*
- Én bármit tönkre tudok tenni. *Jegyzi meg nevetve most persze csak a ruhára értve, de sajnos a kijelentés lényege valójában a „bármi” szóban rejlik.
Ahogy továbbra is olyan óvatossággal tapogatja a ruhacsodákat, mintha csak egy porcelánboltba került volna, ahol bármelyik mozdulatával ezernyi törékeny vázát verhetne le az asztalról, egyre jobban elmerül a nézelődésben. Mikor Mai újra szól, felkapja a fejét, és már épp csodálkozna azon, hogy most rögtön fel is kell majd próbálnia a ruhákat, mikor barátnője szerelmesebb tekintettel bámulja az egyik ruhát, mint amilyen nézést valaha el tudott volna róla képzelni.*
- Az tetszik neked? Nagyon szép. Én is pont ilyenben képzeltelek el, mikor elképzeltelek szépen felöltözve. Nem is tudtam, hogy te is szereted a sötét színeket, de örülök neki.
*Halványan mosolyog, de ő egyelőre még nem tudja annyira elragadtatni magát ebben a számára újszerű és teljesen abszurdnak tűnő helyzetben, főleg nem egy ruha látványa miatt. Közben azért neki is sikerül kiválasztani három lehetséges nyertest is a teljesen fekete szettek közül. Azért tapogatta őket annyira, mert ő leginkább az anyaguk különlegessége alapján döntött. Az egyik az a ruha, amit Mai még elsőre ajánlott neki. Egy másik, ahol a ruha ujjai és a díszítés terén is a csipke dominál, szoknyája bokáig érő, fűzője pedig ízlésesen fényesen csillog. A harmadik ruha ujjai és szoknyája is fényes selyemből készült, fűzője viszont kevésbé díszes, de szintén gyönyörű részletességgel elkészített darab. Talán ez utóbbi tetszik neki a legjobban a különleges anyaga miatt.
A cipő kérdésre még pislog párat, majd határozottságot teljesen nélkülözve, bizonytalanul bólint.*
- Tökéletes akarok lenni. Legyen olyan cipő, de azt te válaszd ki nekem! Most akkor itt, azonnal fel kell őket próbálnom? *Kérdezi szégyenlősen, de közben már szépen meg is állt a ruhák előtt, amiket kiválasztott, mintha csak őrizné őket, hogy el ne lopják előle, bár valószínű, hogy az egyébként horrorisztikus árak miatt nem állnak sorba százak ezekért a ruhákért.*
10034. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-11 20:36:37
Üzenet elküldve: 2024-04-11 20:36:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Meg sem hallja a hüledező szavakat, azt meg végképp nem, amikor majdnem kijelenti, hogy tetszett neki az az undormány, amit valaki ruhának mer hívni. Nagy szerencse, hogy van benne némi önreflexió és a másik kedvéért visszavesz az előtörő nemesből, amit egyébként másban annyira utál. De most csak lágyul kicsit, pedig nem is ő irányítja, hogy kijött belőle a démon. Az a démon, ami mindenkit eltiporva vágyja a csodálatos esésű anyagokat, s megtesz mindent azért, hogy az övé lehessen.*
- Azt jól teszed. *Van amihez Nori ért, de van, amihez Mai. Tökéletesen egészítik ki egymást, mert már hatok óta egészen feltűnő az, hogy ami az egyikben hiányosság, az épp a másikban van meg. Talán ez az, amikor az ellentétek vonzzák egymást. Már ha ezt ellentétként lehet felfogni. Nézelődik a szebbnél-szebb ruhaköltemények között és talál is egy olyat, ami még tetszik is a feketeségnek, de láthatóan tart tőle. Pedig a szépség ellenére pontosan az a legnagyobb erénye hogy erős a varrása és nem is olyan könnyű tönkretenni, mint amilyen kényesnek látszik. Persze itt tovább kell hordania, mint a régi életében, ahol talán nem is volt rajta kétszer egymás után ugyan az. Most végignézve magán, a sírás kerülgeti, hogy meddig volt képes nadrágban és ingben díszelegni. Ennek most vége.*
- Azért drága, mert mester készítette és ugyan vigyázni kell rá, de hidd el, nem olyan könnyű tönkretenni, mint azt gondolod. Válassz ki párat, segítek feladni és megcso... *Ezen a ponton elakad a szava és nem fejezi be a mondatát. Ami a kezébe akad, az csordultig tölti a szívét szerelemmel. Talán nincs az a szőke herceg sem, ami felér azzal, ahogy magát látja most benne, pedig ő aztán tényleg nem arról híres, hogy egy ruha rabolja el a szívét. Mennyi minden meg tud változni, ha valamit maga miatt tesz, nem pedig azért, mert elvárják.
Amit a kezében tart egy gyönyörű matt anyagú sötétkék, már-már fekete ruha. Fűzője csipkés, szív alakú dekoltázzsal, ujjai pedig csak egy éjjeli vízesésként aláhulló fátyol. Szoknyája hosszú, de két oldalon felsliccelve teszi szabadon járás közben a lábait, persze csak ha úgy akarja, kellő tartással lehet benne úgy vonulni, hogy ne legyen látható. Úgy nézi kékjeivel, mintha csak megbabonázta volna, nem lesz kérdés, ez jön velük haza. Úgy fog kinézni benne, mint a sötétség kis hercegnője, aki mégis magában hordozza a fényt. Ekkor fordul csak oda a lányhoz és nyugtatja meg a cipővel kapcsolatban.*
- Nem örülnék neki, ha a magas sarok miatt törnéd össze magad, nem ragaszkodom hozzá, persze... úgy lennél igazán tökéletes. *Ez a kérdés csak is Nori-n áll.* - Látod milyen gyönyörű? *Mutatja neki maga elé tartva a vágyott darabot.*
*Meg sem hallja a hüledező szavakat, azt meg végképp nem, amikor majdnem kijelenti, hogy tetszett neki az az undormány, amit valaki ruhának mer hívni. Nagy szerencse, hogy van benne némi önreflexió és a másik kedvéért visszavesz az előtörő nemesből, amit egyébként másban annyira utál. De most csak lágyul kicsit, pedig nem is ő irányítja, hogy kijött belőle a démon. Az a démon, ami mindenkit eltiporva vágyja a csodálatos esésű anyagokat, s megtesz mindent azért, hogy az övé lehessen.*
- Azt jól teszed. *Van amihez Nori ért, de van, amihez Mai. Tökéletesen egészítik ki egymást, mert már hatok óta egészen feltűnő az, hogy ami az egyikben hiányosság, az épp a másikban van meg. Talán ez az, amikor az ellentétek vonzzák egymást. Már ha ezt ellentétként lehet felfogni. Nézelődik a szebbnél-szebb ruhaköltemények között és talál is egy olyat, ami még tetszik is a feketeségnek, de láthatóan tart tőle. Pedig a szépség ellenére pontosan az a legnagyobb erénye hogy erős a varrása és nem is olyan könnyű tönkretenni, mint amilyen kényesnek látszik. Persze itt tovább kell hordania, mint a régi életében, ahol talán nem is volt rajta kétszer egymás után ugyan az. Most végignézve magán, a sírás kerülgeti, hogy meddig volt képes nadrágban és ingben díszelegni. Ennek most vége.*
- Azért drága, mert mester készítette és ugyan vigyázni kell rá, de hidd el, nem olyan könnyű tönkretenni, mint azt gondolod. Válassz ki párat, segítek feladni és megcso... *Ezen a ponton elakad a szava és nem fejezi be a mondatát. Ami a kezébe akad, az csordultig tölti a szívét szerelemmel. Talán nincs az a szőke herceg sem, ami felér azzal, ahogy magát látja most benne, pedig ő aztán tényleg nem arról híres, hogy egy ruha rabolja el a szívét. Mennyi minden meg tud változni, ha valamit maga miatt tesz, nem pedig azért, mert elvárják.
Amit a kezében tart egy gyönyörű matt anyagú sötétkék, már-már fekete ruha. Fűzője csipkés, szív alakú dekoltázzsal, ujjai pedig csak egy éjjeli vízesésként aláhulló fátyol. Szoknyája hosszú, de két oldalon felsliccelve teszi szabadon járás közben a lábait, persze csak ha úgy akarja, kellő tartással lehet benne úgy vonulni, hogy ne legyen látható. Úgy nézi kékjeivel, mintha csak megbabonázta volna, nem lesz kérdés, ez jön velük haza. Úgy fog kinézni benne, mint a sötétség kis hercegnője, aki mégis magában hordozza a fényt. Ekkor fordul csak oda a lányhoz és nyugtatja meg a cipővel kapcsolatban.*
- Nem örülnék neki, ha a magas sarok miatt törnéd össze magad, nem ragaszkodom hozzá, persze... úgy lennél igazán tökéletes. *Ez a kérdés csak is Nori-n áll.* - Látod milyen gyönyörű? *Mutatja neki maga elé tartva a vágyott darabot.*
10033. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-11 19:50:51
Üzenet elküldve: 2024-04-11 19:50:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Megint csak bebizonyítják ők ketten, hogy egymásnak teremtette őket a sors. Míg Nori jóformán azt sem tudja, hová keveredett, addig Mait teljesen magával ragadja a piac vonzereje, és húzza magával kis fekete társát is a kavalkádba.*
- Mi? Mindenből? *Kerekednek ki barna szemei a kijelentésre. Ha jól érti, amit hallott, akkor ez bizony egy igazi harc lesz az akaratuk és a pénztárcájuk között, legalábbis Mai részéről biztosan.
Hagyja magát kézen fogva vezetni, s közben elképedve hallgatja, hogy mennyire szigorú, már-már lekezelő hangnemben kritizálja az árusokat a lány. Ez is amolyan nemesi örökség lehet, vagy mi. Nori szerint nem is olyan rosszak azok a ruhák, amiket barátnője épp szánalmasnak nevezett.*
- De hát azok egész… ~jól néznek ki…~ *Nem meri befejezni a mondatot, mert Mai elég határozottan a tudtára adja, hogy ha valami neki a rossz minősége ellenére tetszik, akkor olyan pofont kap, hogy a fal adja a másikat. Valahogy így hangzott ez a fenyegetés, minek hallatán az édes kis pofijára őszinte ijedtség ül ki, szóval nem is csoda, hogy Mai rögtön szabadkozva bocsánatot is kér.*
- Én most… azt hiszem, hogy inkább teljesen rád bízom magam. Sok mindenben versenyezhetek veled, de az lesz a legjobb, ha itt most önként adom át a győzelmet. *Még mindig nagyokat pislog, de mire két pislogás között kinyitja a szemét, Mai már hetedhét határon túl van, így Nori kicsit lemaradva követi, és pillantja meg ő is a számukra tökéletes aranybányát, vagyis inkább azt a helyet, ahol az ő aranyukat fogja minden bizonnyal elnyelni a föld hamarosan.*
- Ezek nagyon szépek! Mondjuk az áruk is az… *Hüledezik, de épp csak egy pillanatra, mert továbbra is jól titkolja, hogy azért akad nála is bőven a csillogó aranyérmékből. Mai rögtön meg is találja Nori stílusát a ruhák között, ő pedig kissé bizonytalanul, lassú, finom mozdulattal simít végig a különleges anyagon, mintha csak attól félne, hogy akár apró érintésekkel is tönkreteheti ezt a csodás ruhakölteményt.*
- Milyen… finom anyaga van. Ilyen egy igazi fűző? *Tapogatja meg azt is, ami szintén gyönyörű, és rögtön látni, hogy ez mennyivel különlegesebb, mint az ő vértje, ami csak jóindulattal nevezhető fűzőnek a hátán lévő zsinóros megoldás miatt.*
- Hogy fogok én erre vigyázni? Már így is félek, hogy megsérül, nemhogy rajtam. *Be is vallja végül azt, amit eddig is látni lehetett a mozdulatain.*
- De ugye… nem akarsz olyan magasított sarkú cipőket rám adni? *Néz amolyan kihívó tekintettel a legkülönlegesebb összeállításokhoz tartozó lábbelikre. Valahogy nem tudja elképzelni még mindig, hogy azokban hogyan lehet járni.*
*Megint csak bebizonyítják ők ketten, hogy egymásnak teremtette őket a sors. Míg Nori jóformán azt sem tudja, hová keveredett, addig Mait teljesen magával ragadja a piac vonzereje, és húzza magával kis fekete társát is a kavalkádba.*
- Mi? Mindenből? *Kerekednek ki barna szemei a kijelentésre. Ha jól érti, amit hallott, akkor ez bizony egy igazi harc lesz az akaratuk és a pénztárcájuk között, legalábbis Mai részéről biztosan.
Hagyja magát kézen fogva vezetni, s közben elképedve hallgatja, hogy mennyire szigorú, már-már lekezelő hangnemben kritizálja az árusokat a lány. Ez is amolyan nemesi örökség lehet, vagy mi. Nori szerint nem is olyan rosszak azok a ruhák, amiket barátnője épp szánalmasnak nevezett.*
- De hát azok egész… ~jól néznek ki…~ *Nem meri befejezni a mondatot, mert Mai elég határozottan a tudtára adja, hogy ha valami neki a rossz minősége ellenére tetszik, akkor olyan pofont kap, hogy a fal adja a másikat. Valahogy így hangzott ez a fenyegetés, minek hallatán az édes kis pofijára őszinte ijedtség ül ki, szóval nem is csoda, hogy Mai rögtön szabadkozva bocsánatot is kér.*
- Én most… azt hiszem, hogy inkább teljesen rád bízom magam. Sok mindenben versenyezhetek veled, de az lesz a legjobb, ha itt most önként adom át a győzelmet. *Még mindig nagyokat pislog, de mire két pislogás között kinyitja a szemét, Mai már hetedhét határon túl van, így Nori kicsit lemaradva követi, és pillantja meg ő is a számukra tökéletes aranybányát, vagyis inkább azt a helyet, ahol az ő aranyukat fogja minden bizonnyal elnyelni a föld hamarosan.*
- Ezek nagyon szépek! Mondjuk az áruk is az… *Hüledezik, de épp csak egy pillanatra, mert továbbra is jól titkolja, hogy azért akad nála is bőven a csillogó aranyérmékből. Mai rögtön meg is találja Nori stílusát a ruhák között, ő pedig kissé bizonytalanul, lassú, finom mozdulattal simít végig a különleges anyagon, mintha csak attól félne, hogy akár apró érintésekkel is tönkreteheti ezt a csodás ruhakölteményt.*
- Milyen… finom anyaga van. Ilyen egy igazi fűző? *Tapogatja meg azt is, ami szintén gyönyörű, és rögtön látni, hogy ez mennyivel különlegesebb, mint az ő vértje, ami csak jóindulattal nevezhető fűzőnek a hátán lévő zsinóros megoldás miatt.*
- Hogy fogok én erre vigyázni? Már így is félek, hogy megsérül, nemhogy rajtam. *Be is vallja végül azt, amit eddig is látni lehetett a mozdulatain.*
- De ugye… nem akarsz olyan magasított sarkú cipőket rám adni? *Néz amolyan kihívó tekintettel a legkülönlegesebb összeállításokhoz tartozó lábbelikre. Valahogy nem tudja elképzelni még mindig, hogy azokban hogyan lehet járni.*
10032. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-11 19:15:15
Üzenet elküldve: 2024-04-11 19:15:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Minden egyes éjszaka ugyan olyan. Érheti őt a Sellőházban, vagy Arthenior-ban, teljesen mindegy. Kusza álmok, nyomasztó érzések, véget nem érő borzongás. De már megszokta. Egy hozanatja volt annak, hogy végre a Pegazusban érte az álom, hogy ismerős ágyban jobban aludt. Szemei alatt a karikák halványodásnak indultak, így nem is kért újabb arcfestést a barátnőjétől, akivel egészen korán indulnak a piactéri forgatagba. A másik nincs túl jól, de Mai kékjei úgy csillognak, mintha felszállhatott volna arra a hajóra, ami az örök boldogság felé ring vele. Elvarázsoltan kutatja szemeivel az összes létező neki való portékát. *
- Sokan, ezért kell mindenkit megelőzni. Nekünk kell megtalálni a legszebbet és a legjobbat mindenből! Fogd fel egy harcnak Nori.
*Mintha csak vérszemet kapott volna, megfogja a kezét a feketeségnek, így egyrészt biztonságosabban érezheti magát a másik, hogy nem távolodnak el, másrészt Mai-nak is jó, mert oda cibálja, ahol éppen ékkövet talál. De először csak felmérik a terepet, aztán csapnak le a legjobb lehetőségekre. De ezt időben kell, leleményesen és gyorsan.*
- Ne aggódj, mindenben segítek. Csak találjunk egy helyet, ahol nem ilyen szánalmasan selejt zsákokat kínálnak. *Fintorogva mutat rá finoman az egyik árus mögött egymásra hajigált ruhadarabokra. Mégis ki hányja így össze azt, amit más meg, vagy épp fel akar venni? Semmi keresnivalójuk itt, rángatja hát tovább édes kis barátnőjét.*
- Rendezett áru kell, rendezett kereskedő, szép ruha. Ha meglátom, hogy valami silány vackot nézegetsz, nem is tudom mit csinálok veled. *Tessék, Mai megőrült. Ezt köszönheti annak, hogy szinte retteg egy bizonyos találkozástól, na meg annak is, hogy hatokat várt arra, hogy végre olyan ruhához jusson, ami méltó hozzá. * - Jaj, ne haragudj, elragadtattam magam, ne is figyelj rám, csak tökéletes ruhát szeretnék magunknak. A legszebb hercegnő leszel. De én is. *Viszonylag jó szeme van ahhoz, hogy olyat találjon, amit ugyan nem épp rájuk szabtak, de egy kis igazítás, na meg a trükkjei csodát tudnak tenni. Varratni nincs idő. Már száguld is Nori-val, ha felveszi vele tényleg a ritmust, ahol meglátják az első ígéretes lelőhelyet, ahol megannyi csinosabbnál csinosabb darab van katonás rendben felaggatva.*
- Na például ilyet! *Hangja elvékonyodik a csodálattól. Színek széles skálája, művészi szabás, fűzőkkel, merevítőkkel tarkított, már-már mesébe illő szerelések. A baj itt kezdődik, mert mindet vinné, de elsőre kiragad csak egyet, ami éjfekete és pontosan el tudja képzelni a kis társán. Éppen csak puffos ujjak, váll nélkül, testhez idomuló fényes szövet.*
- Látod, neked való. De válogass csak, itt minden szóba jöhet.
*Minden egyes éjszaka ugyan olyan. Érheti őt a Sellőházban, vagy Arthenior-ban, teljesen mindegy. Kusza álmok, nyomasztó érzések, véget nem érő borzongás. De már megszokta. Egy hozanatja volt annak, hogy végre a Pegazusban érte az álom, hogy ismerős ágyban jobban aludt. Szemei alatt a karikák halványodásnak indultak, így nem is kért újabb arcfestést a barátnőjétől, akivel egészen korán indulnak a piactéri forgatagba. A másik nincs túl jól, de Mai kékjei úgy csillognak, mintha felszállhatott volna arra a hajóra, ami az örök boldogság felé ring vele. Elvarázsoltan kutatja szemeivel az összes létező neki való portékát. *
- Sokan, ezért kell mindenkit megelőzni. Nekünk kell megtalálni a legszebbet és a legjobbat mindenből! Fogd fel egy harcnak Nori.
*Mintha csak vérszemet kapott volna, megfogja a kezét a feketeségnek, így egyrészt biztonságosabban érezheti magát a másik, hogy nem távolodnak el, másrészt Mai-nak is jó, mert oda cibálja, ahol éppen ékkövet talál. De először csak felmérik a terepet, aztán csapnak le a legjobb lehetőségekre. De ezt időben kell, leleményesen és gyorsan.*
- Ne aggódj, mindenben segítek. Csak találjunk egy helyet, ahol nem ilyen szánalmasan selejt zsákokat kínálnak. *Fintorogva mutat rá finoman az egyik árus mögött egymásra hajigált ruhadarabokra. Mégis ki hányja így össze azt, amit más meg, vagy épp fel akar venni? Semmi keresnivalójuk itt, rángatja hát tovább édes kis barátnőjét.*
- Rendezett áru kell, rendezett kereskedő, szép ruha. Ha meglátom, hogy valami silány vackot nézegetsz, nem is tudom mit csinálok veled. *Tessék, Mai megőrült. Ezt köszönheti annak, hogy szinte retteg egy bizonyos találkozástól, na meg annak is, hogy hatokat várt arra, hogy végre olyan ruhához jusson, ami méltó hozzá. * - Jaj, ne haragudj, elragadtattam magam, ne is figyelj rám, csak tökéletes ruhát szeretnék magunknak. A legszebb hercegnő leszel. De én is. *Viszonylag jó szeme van ahhoz, hogy olyat találjon, amit ugyan nem épp rájuk szabtak, de egy kis igazítás, na meg a trükkjei csodát tudnak tenni. Varratni nincs idő. Már száguld is Nori-val, ha felveszi vele tényleg a ritmust, ahol meglátják az első ígéretes lelőhelyet, ahol megannyi csinosabbnál csinosabb darab van katonás rendben felaggatva.*
- Na például ilyet! *Hangja elvékonyodik a csodálattól. Színek széles skálája, művészi szabás, fűzőkkel, merevítőkkel tarkított, már-már mesébe illő szerelések. A baj itt kezdődik, mert mindet vinné, de elsőre kiragad csak egyet, ami éjfekete és pontosan el tudja képzelni a kis társán. Éppen csak puffos ujjak, váll nélkül, testhez idomuló fényes szövet.*
- Látod, neked való. De válogass csak, itt minden szóba jöhet.
10031. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-11 18:27:05
Üzenet elküldve: 2024-04-11 18:27:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Álarcok, eltévedt lelkek//
*Nagyon furcsa éjszakán van túl, ugyanis ezúttal őt is különös álom gyötörte. Nem szenvedett közben, egyáltalán nem volt rosszak az az álom, csupán érthetetlen az egész, hiába gondolkozott rajta még legalább egy órát az ágyban fekve, míg Mai fel nem ébredt.
Álmában a szüleit látta, édesanyját és édesapját, ahogy egy harmadik alakot formáló, sötéten derengő árnyék állt kettejük közé és választotta el őket. Nori egészen lentről látta őket, mintha nem lett volna nagyobb egy csecsemőnél. Az árnyék egyszer csak hirtelen elnyelte édesapját, míg anyja közelebb lépett hozzá, és a karjaiba vette őt. Nori nem tudta, hová viszi ezután, de egyszer csak úgy érezte, hogy zuhanni kezd, mintha egy végtelen mély szakadékba hajították volna. Mikor épp földet ért volna, újra a felszínen találta magát, de most már jelenlegi önmagaként, és csak bámulta, ahogy a korábbi árnyék mellett egy újabb, valamivel kisebb árnyék kezdett megjelenni, aki egyenesen őt nézte, majd hátat fordított neki, aztán mindketten eltűntek a végtelen sötétségben.
Még nem említette ezt az álmot Mai-nak, nem akarja elrontani ezt a napját sem, miután végre megérkeztek a piactérre, hogy megvásárolhassák azokat a gyönyörű ruhákat, amikről azóta álmodoznak, hogy először találkoztak.*
- Kicsit nem jól érzem magam, Mai… itt túl sokan vannak. *Mondja barátnőjének, és meg is szorítja a kezét. Ritkán volt még alkalma ekkora tömegben lenni, mint ami ellepi a piacot most a reggeli órákban. Nem csoda, hogy szegény lány fél tőlük, talán összesen nem látott még annyi embert, mint itt most egyszerre.*
- Akkor hamarosan gyönyörű hercegnők leszünk, ahogy mondtad? Segítesz majd választani nekem? Meg utána felvenni… Te milyet szeretnél? *Kérdezget, hogy ösztönösen elterelje a figyelmét a félelméről, miközben egyre beljebb merészkednek az emberek közé. Nori kíváncsian nézelődik minden irányba, keresi a számukra megfelelő árust és portékáit.*
- Hol kell egyáltalán ilyesmit keresnünk? A gazdagoknak szánt holmik között? *Rettentő idegen neki ez a normálisnak mondható élet. Reggel felkelt, és eljött a piacra vásárolni. Ennyire normális dolgot nem is csinált még soha életében. Éppen ezért is ragaszkodik most annyira ahhoz, hogy egy kicsit Mai vezesse őt, és mutassa az utat, hogy mit is kell pontosan csinálniuk.*
*Nagyon furcsa éjszakán van túl, ugyanis ezúttal őt is különös álom gyötörte. Nem szenvedett közben, egyáltalán nem volt rosszak az az álom, csupán érthetetlen az egész, hiába gondolkozott rajta még legalább egy órát az ágyban fekve, míg Mai fel nem ébredt.
Álmában a szüleit látta, édesanyját és édesapját, ahogy egy harmadik alakot formáló, sötéten derengő árnyék állt kettejük közé és választotta el őket. Nori egészen lentről látta őket, mintha nem lett volna nagyobb egy csecsemőnél. Az árnyék egyszer csak hirtelen elnyelte édesapját, míg anyja közelebb lépett hozzá, és a karjaiba vette őt. Nori nem tudta, hová viszi ezután, de egyszer csak úgy érezte, hogy zuhanni kezd, mintha egy végtelen mély szakadékba hajították volna. Mikor épp földet ért volna, újra a felszínen találta magát, de most már jelenlegi önmagaként, és csak bámulta, ahogy a korábbi árnyék mellett egy újabb, valamivel kisebb árnyék kezdett megjelenni, aki egyenesen őt nézte, majd hátat fordított neki, aztán mindketten eltűntek a végtelen sötétségben.
Még nem említette ezt az álmot Mai-nak, nem akarja elrontani ezt a napját sem, miután végre megérkeztek a piactérre, hogy megvásárolhassák azokat a gyönyörű ruhákat, amikről azóta álmodoznak, hogy először találkoztak.*
- Kicsit nem jól érzem magam, Mai… itt túl sokan vannak. *Mondja barátnőjének, és meg is szorítja a kezét. Ritkán volt még alkalma ekkora tömegben lenni, mint ami ellepi a piacot most a reggeli órákban. Nem csoda, hogy szegény lány fél tőlük, talán összesen nem látott még annyi embert, mint itt most egyszerre.*
- Akkor hamarosan gyönyörű hercegnők leszünk, ahogy mondtad? Segítesz majd választani nekem? Meg utána felvenni… Te milyet szeretnél? *Kérdezget, hogy ösztönösen elterelje a figyelmét a félelméről, miközben egyre beljebb merészkednek az emberek közé. Nori kíváncsian nézelődik minden irányba, keresi a számukra megfelelő árust és portékáit.*
- Hol kell egyáltalán ilyesmit keresnünk? A gazdagoknak szánt holmik között? *Rettentő idegen neki ez a normálisnak mondható élet. Reggel felkelt, és eljött a piacra vásárolni. Ennyire normális dolgot nem is csinált még soha életében. Éppen ezért is ragaszkodik most annyira ahhoz, hogy egy kicsit Mai vezesse őt, és mutassa az utat, hogy mit is kell pontosan csinálniuk.*
10030. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-04-07 19:49:23
Üzenet elküldve: 2024-04-07 19:49:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is olyan könnyű, mikor az ember lányának rengeteg dolgot kell egyszerre megtanulnia. Kezd szellemileg nagyon lefáradni az egésztől. Az elmúlt napok azzal teltek, hogy tanártól tanárhoz járt, aztán csak aludni esett „haza” a Pegazusban bérelt szobájába, amit szerencsére még mindig nem neki kell fizetnie. Milyen érdekes, hogy képes otthonának hívni azt a kis lyukat… Tény, hogy jobb, mint az utca, de ő most már többről álmodik. Sok pénzről, baldachinos ágyról, drága selyemruhákról.*
~Milyen jó is lenne, ha már ott tartanék…~ *Sóhajt vágyakozóan, miközben a piactéren sétálgat a legforgalmasabb időszakban. Hangosan kiabáló kofák próbálják értékesíteni az áruikat, elégedetlen vevők vitatkoznak a bódék előtt. Ez a hely most tele van élettel, egyáltalán nem olyan ijesztő, mint mikor éjszaka vágott keresztül a kövezett téren.
Orthus azt mondta neki, hogy a tőle kapott pénzt csak ételre költse, ne herdálja el, de azzal kapcsolatban nem kapott semmiféle utasítást, hogy a saját magától így-úgy megkeresett aranyérmékkel mihez kezdjen, így nem lát semmi rosszat abban, hogy a hat első szabadnapján egy kis piacozással üsse el az időt.*
~Annyi különböző alak jár erre. Talán még valami érdekeset is hallhatok...~
*Az sem lenne rossz dolog, ha csak úgy teljesen véletlenül elkapna néhány mondatot egy különös beszélgetésből, ami felkeltheti az érdeklődését.
A tömegen egyébként egész kecses mozdulatokkal vág át. Azt már megtanulta, hogyan kell elegánsan félretessékelni másokat maga elől, ha esetleg útban vannak, így feltűnés nélkül haladhat, és még ő kap sűrű elnézéseket azoktól, akik félreállnak előle. Hasznos tudás ez, mert így talán nem fordul elő még egyszer olyasmi, hogy meg akarják ölni, amiért csak úgy bunkó módon átgázol valakin.
Nem tehet róla, de mosolyognia kell, mikor eszébe jut Nelira és az a bizonyos éjszaka. El is pillant abba az irányba, ahol találkoztak. A két kis bódé ugyanott áll, és a tulajdonosaik nem is sejtik, hogy majdnem gyilkosság helyszínéül szolgált az ő kis kereskedésük.*
~Nem lepődnék meg, ha most is beléd botlanék. Te mindenhol ott vagy, Nelira.~
*Csóválja meg a fejét játékosan, aztán ő is elvegyül a tömegben. Bejárja az összes kufár összes asztalát, végignézi a kínálatot, és egyszerűen csak élvezi, hogy kisasszony lehet és vásárolgathat.*
~Milyen jó is lenne, ha már ott tartanék…~ *Sóhajt vágyakozóan, miközben a piactéren sétálgat a legforgalmasabb időszakban. Hangosan kiabáló kofák próbálják értékesíteni az áruikat, elégedetlen vevők vitatkoznak a bódék előtt. Ez a hely most tele van élettel, egyáltalán nem olyan ijesztő, mint mikor éjszaka vágott keresztül a kövezett téren.
Orthus azt mondta neki, hogy a tőle kapott pénzt csak ételre költse, ne herdálja el, de azzal kapcsolatban nem kapott semmiféle utasítást, hogy a saját magától így-úgy megkeresett aranyérmékkel mihez kezdjen, így nem lát semmi rosszat abban, hogy a hat első szabadnapján egy kis piacozással üsse el az időt.*
~Annyi különböző alak jár erre. Talán még valami érdekeset is hallhatok...~
*Az sem lenne rossz dolog, ha csak úgy teljesen véletlenül elkapna néhány mondatot egy különös beszélgetésből, ami felkeltheti az érdeklődését.
A tömegen egyébként egész kecses mozdulatokkal vág át. Azt már megtanulta, hogyan kell elegánsan félretessékelni másokat maga elől, ha esetleg útban vannak, így feltűnés nélkül haladhat, és még ő kap sűrű elnézéseket azoktól, akik félreállnak előle. Hasznos tudás ez, mert így talán nem fordul elő még egyszer olyasmi, hogy meg akarják ölni, amiért csak úgy bunkó módon átgázol valakin.
Nem tehet róla, de mosolyognia kell, mikor eszébe jut Nelira és az a bizonyos éjszaka. El is pillant abba az irányba, ahol találkoztak. A két kis bódé ugyanott áll, és a tulajdonosaik nem is sejtik, hogy majdnem gyilkosság helyszínéül szolgált az ő kis kereskedésük.*
~Nem lepődnék meg, ha most is beléd botlanék. Te mindenhol ott vagy, Nelira.~
*Csóválja meg a fejét játékosan, aztán ő is elvegyül a tömegben. Bejárja az összes kufár összes asztalát, végignézi a kínálatot, és egyszerűen csak élvezi, hogy kisasszony lehet és vásárolgathat.*
10029. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:16:22
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:16:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Váratlan fordulat //
* Nagyot nyel megkönnyebbülésképp. Köztudottan, ha orkokról van szó, akkor az emberek képesek eltéveszteni a lényeget. Ha Orthus nem lép közbe, valószínű, hogy a börtönbe töltötte volna az estét. Szerencséjére nemcsak közbelépett, de még neki is adott igazat ebben a vitában. Amint ez megtörténik, mintha a tömeg is megnyugodni látszik, és már nem skandálják a maguk igazát, de azért még így is találni olyanokat, akiket a körülmények jobban érdekelnek és így is elítélik az orkot. Nem javítja ki őket, higgyenek, amit akarnak róla. Nem vár se hálát, sem pacsit, azért mert valószínűleg megmentette valakinek a jövőbeli életét azzal, hogy kiiktatott egy a szakmához hozzá nem értőt. Ezért is lepi meg Orthus meghívása. Amilyen gyorsan fordított a közönségen lerí róla, hogy nagy tekintélynek örvend az itteniek között. Az ajánlatával rátapintott az ork gyengepontjára, esze ágában sincs elutasítani a meghívást. Azt hinné az ork, hogy egy ilyen nagy tekintélynek örvendő ember nem fog sörözgetni vele. Igazán váratlan fordulat. *
-Köszönöm a segítséget. Élnék a lehetőséggel.
* Ha Orthus külön akar menni, akkor Cagon elindul magában. Közben figyelve, hogy elkerülje az őröket. Nehogy még a végén magánzárkába zárják csendháborításért. *
// Váratlan fordulat //
* Nagyot nyel megkönnyebbülésképp. Köztudottan, ha orkokról van szó, akkor az emberek képesek eltéveszteni a lényeget. Ha Orthus nem lép közbe, valószínű, hogy a börtönbe töltötte volna az estét. Szerencséjére nemcsak közbelépett, de még neki is adott igazat ebben a vitában. Amint ez megtörténik, mintha a tömeg is megnyugodni látszik, és már nem skandálják a maguk igazát, de azért még így is találni olyanokat, akiket a körülmények jobban érdekelnek és így is elítélik az orkot. Nem javítja ki őket, higgyenek, amit akarnak róla. Nem vár se hálát, sem pacsit, azért mert valószínűleg megmentette valakinek a jövőbeli életét azzal, hogy kiiktatott egy a szakmához hozzá nem értőt. Ezért is lepi meg Orthus meghívása. Amilyen gyorsan fordított a közönségen lerí róla, hogy nagy tekintélynek örvend az itteniek között. Az ajánlatával rátapintott az ork gyengepontjára, esze ágában sincs elutasítani a meghívást. Azt hinné az ork, hogy egy ilyen nagy tekintélynek örvendő ember nem fog sörözgetni vele. Igazán váratlan fordulat. *
-Köszönöm a segítséget. Élnék a lehetőséggel.
* Ha Orthus külön akar menni, akkor Cagon elindul magában. Közben figyelve, hogy elkerülje az őröket. Nehogy még a végén magánzárkába zárják csendháborításért. *
10028. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:04:03
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:04:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Váratlan fordulat //
*Lévén, hogy Cagon ork, a mosolya bármilyen jószándékú lehet, attól még kifejezetten nyugtalanító egy ember számára. Orthus mindazonáltal próbálja leplezni az ellenérzéseit és arra figyelni, amit Targhed mond.
Abban pedig van logika. Igaz, Orthusnak semmiféle alkimista képzettsége nincs, azonban átlagon felüli az átlagos műveltsége, köszönhetően a taníttatására, amire szülei egykoron nagy hangsúlyt fektettek. A bájitalkeverés csínját-bínját nem ismeri, de alapfogalmaival azért tisztában van, így neki mond valamit, amit Cagon előad.
Talán rajta kívül is akadnak még a sokaságban, akik megértik az ork mondanivalóját, és igazat is adnának neki.
Ám sajnos a világ nem mindig igazságos. A kofa - annak tudatában, hogy a városőrök már a közelben vannak - másfajta taktikát választ és hangos gyűlölködő fröcsögésbe kezd arról, hogy az orkok milyen vérszomjas, tolvaj, hazug, ostoba népség. Bár Targhed korábbi előadása mindennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja, de a tömegben sokan vannak, akik abból keveset fogtak fel. Még kevesebben, akik meg is értették, amit hallanak. És alig páran, akiket érdekel. Már azért is a kofa pártját fognák, mert ő ember, a másik meg ork. Más kérdés, hogy később már nem vesznek semmit etttől a kereskedőtől, de az majd akkor lesz. Most az ork megleckéztetése van terítéken.
Orthus - érezve a tömeg hangulatának változását - szúrós szemmel néz rá a kofára, aki éppen az orkok szörnyeteg-voltáról tart beszédet, és halk, ám kellően fagyos hangon ennyit mond neki.*
- Azt hiszem, eleget jártatta a száját. Most már hallgasson el és hordja el magát a piacról, mielőtt ez az ork tényleg elveszíti a türelmét és letépi a fejét.
*Azzal most az ork felé néz (jócskán felemelve a fejét) és hozzá szól.*
- Engem meggyőzött az igazáról, mégis azt mondom, inkább vonuljon vissza. Nézze a tömeget, nem magával vannak.
*mondja, és legfeljebb azért kiabál, hogy az ork egyáltalán meghallja, amit mond - tudniillik körülöttük is van némi kiabálás.*
- Hagyja futni ezt a kofát, sétáljon el szó nélkül, és én meghívom egy sörre a Wegtoreni kalmárba.
*ajánlja fel. Ezt már nem szívjóságból teszi, hanem mert meglátta a fantáziát az orkban. Nem tudja ugyan, hogy meddig terjed a bájitalkeverési tudása, de egy próbát megér. Egy korsó sör ára csekély összeg ezért.*
// Váratlan fordulat //
*Lévén, hogy Cagon ork, a mosolya bármilyen jószándékú lehet, attól még kifejezetten nyugtalanító egy ember számára. Orthus mindazonáltal próbálja leplezni az ellenérzéseit és arra figyelni, amit Targhed mond.
Abban pedig van logika. Igaz, Orthusnak semmiféle alkimista képzettsége nincs, azonban átlagon felüli az átlagos műveltsége, köszönhetően a taníttatására, amire szülei egykoron nagy hangsúlyt fektettek. A bájitalkeverés csínját-bínját nem ismeri, de alapfogalmaival azért tisztában van, így neki mond valamit, amit Cagon előad.
Talán rajta kívül is akadnak még a sokaságban, akik megértik az ork mondanivalóját, és igazat is adnának neki.
Ám sajnos a világ nem mindig igazságos. A kofa - annak tudatában, hogy a városőrök már a közelben vannak - másfajta taktikát választ és hangos gyűlölködő fröcsögésbe kezd arról, hogy az orkok milyen vérszomjas, tolvaj, hazug, ostoba népség. Bár Targhed korábbi előadása mindennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja, de a tömegben sokan vannak, akik abból keveset fogtak fel. Még kevesebben, akik meg is értették, amit hallanak. És alig páran, akiket érdekel. Már azért is a kofa pártját fognák, mert ő ember, a másik meg ork. Más kérdés, hogy később már nem vesznek semmit etttől a kereskedőtől, de az majd akkor lesz. Most az ork megleckéztetése van terítéken.
Orthus - érezve a tömeg hangulatának változását - szúrós szemmel néz rá a kofára, aki éppen az orkok szörnyeteg-voltáról tart beszédet, és halk, ám kellően fagyos hangon ennyit mond neki.*
- Azt hiszem, eleget jártatta a száját. Most már hallgasson el és hordja el magát a piacról, mielőtt ez az ork tényleg elveszíti a türelmét és letépi a fejét.
*Azzal most az ork felé néz (jócskán felemelve a fejét) és hozzá szól.*
- Engem meggyőzött az igazáról, mégis azt mondom, inkább vonuljon vissza. Nézze a tömeget, nem magával vannak.
*mondja, és legfeljebb azért kiabál, hogy az ork egyáltalán meghallja, amit mond - tudniillik körülöttük is van némi kiabálás.*
- Hagyja futni ezt a kofát, sétáljon el szó nélkül, és én meghívom egy sörre a Wegtoreni kalmárba.
*ajánlja fel. Ezt már nem szívjóságból teszi, hanem mert meglátta a fantáziát az orkban. Nem tudja ugyan, hogy meddig terjed a bájitalkeverési tudása, de egy próbát megér. Egy korsó sör ára csekély összeg ezért.*
10027. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-29 12:37:26
Üzenet elküldve: 2024-03-29 12:37:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Váratlan fordulat //
* Nagy mosoly húzódik az arcára, amikor Morthimer saját maga vizsgálja és ad igazat állításainak az itallal kapcsolatban. Cagon maga is a kereskedőre helyezi a tekintetét. A kettejük és talán még az egész tömeg is, árgus szemekkel figyeli és várja a választ. De kimagyarázás helyett, inkább az irháját próbálja menteni. Nem úgy van az! Nem én voltam! Nem tudtam róla! Sorra hangzanak a rosszabbnál rosszabb kifogások. Egy pontnál még pénzvisszatérítést is ajánl az okrnak, csak mennyen már innen. De Cagon még nem végzett, nem tudna normálisan járni az utcákon, tudva, hogy ilyen aljas emberek éj-nappal vernek át boldog boldogtalant. *
- Ez még semmi Uraim! Engedjék meg, hogy megpróbáljam elmagyarázni, hogy mégis miért akkora nagy baj és mi is ez benne.
*Farkasszemet néz a tömeggel. A távolban már városőrök készülnek lekapcsolni az orkot, de úgy tűnik mintha várnának valamire. Nem is váratja tovább a közönséget. Megköszörüli torkát, majd hozzákezd. *
- Szeretném hangsúlyozni ennek súlyosságát. Ez a fekete szennyeződés egy elrontott kísérlet maradványa. Ha kicsit is jártassak vagy hallottak róla tudhatják, hogy egyes kísérletezők szeretik összeöntögetni a hatékony italokat a fekete varázsitallal. Ha a kísérletet elrontják, minden dolgot, amit használtak a készítésben, az kuka. Remélem nem kell elmagyaráznom, hogy milyen következménnyel járhat annak fogyasztása.
// Váratlan fordulat //
* Nagy mosoly húzódik az arcára, amikor Morthimer saját maga vizsgálja és ad igazat állításainak az itallal kapcsolatban. Cagon maga is a kereskedőre helyezi a tekintetét. A kettejük és talán még az egész tömeg is, árgus szemekkel figyeli és várja a választ. De kimagyarázás helyett, inkább az irháját próbálja menteni. Nem úgy van az! Nem én voltam! Nem tudtam róla! Sorra hangzanak a rosszabbnál rosszabb kifogások. Egy pontnál még pénzvisszatérítést is ajánl az okrnak, csak mennyen már innen. De Cagon még nem végzett, nem tudna normálisan járni az utcákon, tudva, hogy ilyen aljas emberek éj-nappal vernek át boldog boldogtalant. *
- Ez még semmi Uraim! Engedjék meg, hogy megpróbáljam elmagyarázni, hogy mégis miért akkora nagy baj és mi is ez benne.
*Farkasszemet néz a tömeggel. A távolban már városőrök készülnek lekapcsolni az orkot, de úgy tűnik mintha várnának valamire. Nem is váratja tovább a közönséget. Megköszörüli torkát, majd hozzákezd. *
- Szeretném hangsúlyozni ennek súlyosságát. Ez a fekete szennyeződés egy elrontott kísérlet maradványa. Ha kicsit is jártassak vagy hallottak róla tudhatják, hogy egyes kísérletezők szeretik összeöntögetni a hatékony italokat a fekete varázsitallal. Ha a kísérletet elrontják, minden dolgot, amit használtak a készítésben, az kuka. Remélem nem kell elmagyaráznom, hogy milyen következménnyel járhat annak fogyasztása.
10026. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-29 09:04:56
Üzenet elküldve: 2024-03-29 09:04:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál//
// Váratlan fordulat//
*Terghed mindenféle, ránézésre olcsó kacatokat kezd kipakolni a zsákjából, ezzel a legkevésbé se javítva a helyzetén. A kofának nyilván meglenne rá a megfelelő replikája, csak éppen nem jut szóhoz. Meg aztán, ha az ember egy ilyen megtermett orkkal kerül vitába, kénytelen jobban megválasztani a hangnemet és a szavakat. Így Cagon tovább mondhatja a magáét, habár a tömeg szélén akadnak már, akik a városőrség katonáiért indulnak.
Orthus szíve szerint eltűnt volna a tömegben, sőt, mostanra talán már el is kezdett volna eltávolodni a bonyodalomtól. Azonbat Targhed pont ezt az alkalmat választja arra, hogy őt is bevonja a vitába.
Morthimer híres a pókerarcáról és sztoikus nyugalmáról, most azonban lerí az arcáról, hogy egyáltalán nem kíván belefolyni a beszélgetésbe. Azonban ő is úgy van vele, mint itt a legtöbben: nem célszerű úgy ellentmondani az orknak, hogy azzal magára haragítsa. Meg aztán azt is érzi, hogy az őt körbevevő tömeg mintha parancsszóra lépett volna egyet hátra, kiszolgáltatva őt a helyzetnek.
Így nem tehet mást, mint hogy közelebb somfordál, és kelletlenül ránéz az említett bájitalra. Szinte látszik is a meglepettség az arcán, amikor rájön, hogy az ork nem csak úgy hőbörög, hanem talán igaza van. Ezzel együtt próbál óvatosan fogalmazni.*
- Nos, én nem vagyok a bájitalok szakértője. De az tény, hogy ez egy bontatlan üvegcse, és annak a fekete kosz megfelelő bájitalban nem található meg.
Talán ha kereskedő uram megmagyarázná a dolgot.
*fordul most a piaci kofa felé.
Bár Targhed könnyen lehet, hogy ezzel megnyerte a vitát a kofával szemben, olyat még nem mutatott, ami meggyőzne bárkit - akár Orthust - arról, hogy ért is a főzetekhez. Morthimer egyelőre annyit lát, hogy az ork esetleg jogosan háborodott fel a bájital minőségétől, de nem olyan nagy haditett felfedezni a szennyeződést az italban. Ellenben, ha hozzáértőn elmagyarázná, mégis mi az a szennyeződés, és a kotyvasztás mely szakaszában került a bájitalba, az mindjárt más lenne.
A távolban már közeledik a városőrség, de Targhed a silány bájital bemutatásával már nyert magának annyi kétkedőt (Orthuson kívül másokat is a tömegben), hogy nem fogják kérdés nélkül láncra verni.*
// Váratlan fordulat//
*Terghed mindenféle, ránézésre olcsó kacatokat kezd kipakolni a zsákjából, ezzel a legkevésbé se javítva a helyzetén. A kofának nyilván meglenne rá a megfelelő replikája, csak éppen nem jut szóhoz. Meg aztán, ha az ember egy ilyen megtermett orkkal kerül vitába, kénytelen jobban megválasztani a hangnemet és a szavakat. Így Cagon tovább mondhatja a magáét, habár a tömeg szélén akadnak már, akik a városőrség katonáiért indulnak.
Orthus szíve szerint eltűnt volna a tömegben, sőt, mostanra talán már el is kezdett volna eltávolodni a bonyodalomtól. Azonbat Targhed pont ezt az alkalmat választja arra, hogy őt is bevonja a vitába.
Morthimer híres a pókerarcáról és sztoikus nyugalmáról, most azonban lerí az arcáról, hogy egyáltalán nem kíván belefolyni a beszélgetésbe. Azonban ő is úgy van vele, mint itt a legtöbben: nem célszerű úgy ellentmondani az orknak, hogy azzal magára haragítsa. Meg aztán azt is érzi, hogy az őt körbevevő tömeg mintha parancsszóra lépett volna egyet hátra, kiszolgáltatva őt a helyzetnek.
Így nem tehet mást, mint hogy közelebb somfordál, és kelletlenül ránéz az említett bájitalra. Szinte látszik is a meglepettség az arcán, amikor rájön, hogy az ork nem csak úgy hőbörög, hanem talán igaza van. Ezzel együtt próbál óvatosan fogalmazni.*
- Nos, én nem vagyok a bájitalok szakértője. De az tény, hogy ez egy bontatlan üvegcse, és annak a fekete kosz megfelelő bájitalban nem található meg.
Talán ha kereskedő uram megmagyarázná a dolgot.
*fordul most a piaci kofa felé.
Bár Targhed könnyen lehet, hogy ezzel megnyerte a vitát a kofával szemben, olyat még nem mutatott, ami meggyőzne bárkit - akár Orthust - arról, hogy ért is a főzetekhez. Morthimer egyelőre annyit lát, hogy az ork esetleg jogosan háborodott fel a bájital minőségétől, de nem olyan nagy haditett felfedezni a szennyeződést az italban. Ellenben, ha hozzáértőn elmagyarázná, mégis mi az a szennyeződés, és a kotyvasztás mely szakaszában került a bájitalba, az mindjárt más lenne.
A távolban már közeledik a városőrség, de Targhed a silány bájital bemutatásával már nyert magának annyi kétkedőt (Orthuson kívül másokat is a tömegben), hogy nem fogják kérdés nélkül láncra verni.*
10025. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-28 21:41:06
Üzenet elküldve: 2024-03-28 21:41:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál//
// Váratlan fordulat//
* Tisztában van vele, hogy szavai a másik kereskedővel szemben semmit sem ér. Ha az eddigi példák nem lettek volna elegek, van még a tarsolyában. Selejtesebbnél selejtesebb árukat vesz elő a zsákból. A legrosszabb ugyanis az alján van. Keresi is a táska mélyén lévő portékát, varázsitalt, amit ennél a kereskedőnél vásárolt. Közben észreveszi, hogy a tömeget, ami csakis miatta bámészkodik. Mégis mit képzel magáról ez az ork? Hallatszik valahol a tömegben. *
~ Csak várjátok ki a végét. ~
* Cagon elővesz egy világoszöld varázsitalt, amin még az általa megvádolt kereskedőnek a neve is rajta szerepel. Az üveg bontatlan állapotú. Cagon szétnéz a tömegen és meg is pillantja Morthimert, ahogy egyedüliként lép közelebb, talán, hogy saját szemével ítélkezzen. Az ork elmosolyodik, majd leteszi az asztalra az imént keresett italt és tolja közelebb Morthimer felé. *
- Amint láthatja. Eme italon szerepel ennek a kereskedőnek a neve. Ha még jobban megnézed akkor láthatod, hogy bontatlan. Nézd meg közelebbről majd mond, hogy rábíznád erre az életed.
* Ha Morthimer így tesz, akkor láthatja, hogy csakugyan bontatlan, alján pedig a kereskedő neve szerepel nagy betűkkel. Viszont legrosszabb csak ez után jön. A varázsitalban fekete szennyeződés található, hogy mivel lett készítve talán jobb is, ha nem tudják. Mindenesetre Cagon várja mit szól erre a kereskedő. Mellé, egy ork mellé állna, vagy előnyben részesíti a hazug, de legalább ember társát. *
// Váratlan fordulat//
* Tisztában van vele, hogy szavai a másik kereskedővel szemben semmit sem ér. Ha az eddigi példák nem lettek volna elegek, van még a tarsolyában. Selejtesebbnél selejtesebb árukat vesz elő a zsákból. A legrosszabb ugyanis az alján van. Keresi is a táska mélyén lévő portékát, varázsitalt, amit ennél a kereskedőnél vásárolt. Közben észreveszi, hogy a tömeget, ami csakis miatta bámészkodik. Mégis mit képzel magáról ez az ork? Hallatszik valahol a tömegben. *
~ Csak várjátok ki a végét. ~
* Cagon elővesz egy világoszöld varázsitalt, amin még az általa megvádolt kereskedőnek a neve is rajta szerepel. Az üveg bontatlan állapotú. Cagon szétnéz a tömegen és meg is pillantja Morthimert, ahogy egyedüliként lép közelebb, talán, hogy saját szemével ítélkezzen. Az ork elmosolyodik, majd leteszi az asztalra az imént keresett italt és tolja közelebb Morthimer felé. *
- Amint láthatja. Eme italon szerepel ennek a kereskedőnek a neve. Ha még jobban megnézed akkor láthatod, hogy bontatlan. Nézd meg közelebbről majd mond, hogy rábíznád erre az életed.
* Ha Morthimer így tesz, akkor láthatja, hogy csakugyan bontatlan, alján pedig a kereskedő neve szerepel nagy betűkkel. Viszont legrosszabb csak ez után jön. A varázsitalban fekete szennyeződés található, hogy mivel lett készítve talán jobb is, ha nem tudják. Mindenesetre Cagon várja mit szól erre a kereskedő. Mellé, egy ork mellé állna, vagy előnyben részesíti a hazug, de legalább ember társát. *
10024. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-28 17:53:46
Üzenet elküldve: 2024-03-28 17:53:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Váratlan fordulat //
*Orthus a piactéren forgolódik, egyelőre különösebb cél nélkül. Azt méri fel, hogy bizonyos portékák, amiket egy bizonyos valakinek készül beszerezni, mibe kerülnek. Neki. Mert vannak a rendes árak, vannak a lealkudott árak, és vannak azok az árak, amiket neki kínálnak fel. És igencsak elégedett, hogy ez így van.
Hónapok munkája van ebben. Mert hiába vagyonos, és harmadik generációs kereskedés a Morthimer ház, a Piactéren, a tömegportékákat árusítók körében ennek vajmi kevés foganatja volt. A Morthimerek ugyanis ritka luxusportékák értékesítésére specializálódtak. Nem olyasmit adtak-vettek, ami holmi piacokon is beszerezhető. Egzotikus, ritka, drága portékákat adtak dúsgazdag, gyakran nemesi származású ügyfélkörnek. Ám a lázadással alaposan megingott ez az üzlet, és bár Orthus szépen működtette tovább ezt a fajta kereskedelmet Lichanechben és Wegtorenben, de szülővárosában jelentőségüket vesztették. Ezen változtatott akkor, amikor pár hónapja visszatért a városba és elhatározta, hogy visszaszerzi családja befolyását ebben a megváltozott, nemesektől mentesített környezetben. Lépésről lépésre halad, de az egyik fontos lépést úgy látszik, már megtette: a legjobb árakat kapja a piacon és olyan portékákat is, amiket a többség nem. Ez a jó kiindulási alap: legjobbnak lenni abban, ami mindenki másnak is elérhető, és aztán újra megtalálni azt, amit mások nem kaphatnak meg.
Már kifelé tartana a piactérről, amikor figyelmes lesz a hangos kiabálásra. Könnyű megtalálni a forrását, hiszen Targhed Cagon szépen kiemelkedik a tömegből. A tömeg pedig amúgy is hagy neki bőven teret, mondhatni, szeretnének távol maradni tőle. Ez persze nem csoda. Orthus maga is előítéletekkel viseltetik az orknépség irányába, és elsőre látatlanban is a piaci kofának ad igazat. Ami azt illeti, azért is lép közelebb a perpatvarhoz és nézi meg magának közelebbről, hogy egy alkalmas pillanatban riaszthassa a városőrséget, vagy később tanúskodhasson a láncra vert ork ellen.
Ezzel együtt azonban ott van és figyel, és van szeme az értékekhez. Így könnyen lehet, hogy az egész helyzetről megváltozik a véleménye, ha meglátja, pontosan mit is tart Targhed átverésnek, és hogy a piaci kofa hogyan próbálja kimenteni magát.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.28 17:56:21
// Váratlan fordulat //
*Orthus a piactéren forgolódik, egyelőre különösebb cél nélkül. Azt méri fel, hogy bizonyos portékák, amiket egy bizonyos valakinek készül beszerezni, mibe kerülnek. Neki. Mert vannak a rendes árak, vannak a lealkudott árak, és vannak azok az árak, amiket neki kínálnak fel. És igencsak elégedett, hogy ez így van.
Hónapok munkája van ebben. Mert hiába vagyonos, és harmadik generációs kereskedés a Morthimer ház, a Piactéren, a tömegportékákat árusítók körében ennek vajmi kevés foganatja volt. A Morthimerek ugyanis ritka luxusportékák értékesítésére specializálódtak. Nem olyasmit adtak-vettek, ami holmi piacokon is beszerezhető. Egzotikus, ritka, drága portékákat adtak dúsgazdag, gyakran nemesi származású ügyfélkörnek. Ám a lázadással alaposan megingott ez az üzlet, és bár Orthus szépen működtette tovább ezt a fajta kereskedelmet Lichanechben és Wegtorenben, de szülővárosában jelentőségüket vesztették. Ezen változtatott akkor, amikor pár hónapja visszatért a városba és elhatározta, hogy visszaszerzi családja befolyását ebben a megváltozott, nemesektől mentesített környezetben. Lépésről lépésre halad, de az egyik fontos lépést úgy látszik, már megtette: a legjobb árakat kapja a piacon és olyan portékákat is, amiket a többség nem. Ez a jó kiindulási alap: legjobbnak lenni abban, ami mindenki másnak is elérhető, és aztán újra megtalálni azt, amit mások nem kaphatnak meg.
Már kifelé tartana a piactérről, amikor figyelmes lesz a hangos kiabálásra. Könnyű megtalálni a forrását, hiszen Targhed Cagon szépen kiemelkedik a tömegből. A tömeg pedig amúgy is hagy neki bőven teret, mondhatni, szeretnének távol maradni tőle. Ez persze nem csoda. Orthus maga is előítéletekkel viseltetik az orknépség irányába, és elsőre látatlanban is a piaci kofának ad igazat. Ami azt illeti, azért is lép közelebb a perpatvarhoz és nézi meg magának közelebbről, hogy egy alkalmas pillanatban riaszthassa a városőrséget, vagy később tanúskodhasson a láncra vert ork ellen.
Ezzel együtt azonban ott van és figyel, és van szeme az értékekhez. Így könnyen lehet, hogy az egész helyzetről megváltozik a véleménye, ha meglátja, pontosan mit is tart Targhed átverésnek, és hogy a piaci kofa hogyan próbálja kimenteni magát.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.28 17:56:21
10023. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-27 20:53:28
Üzenet elküldve: 2024-03-27 20:53:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Váratlan fordulat //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Csodálatos idő van a piactéren. A napból áradó kellemes melegség árassza el a földet és mindenkit a téren. Mellé kellemes szellő kíséri az emberek lépteit és az árusok vidám üzletelésre csábító buzdítását. Mint derült égből villámcsapás, úgy kerül elő Cagon az egyik kis utcából. Látszik rajta, hogy mérges, hátán egy zsákot cipel. Léptei erőteljesek. Miközben halad egyre beljebb a piacon az emberek félre állnak, senki sem akar palacsintává válni az ork alatt. Cagon meg is találja, akit keresett. *
- Hát itt vagy te kis hazug mocsok! Azt hitted nem veszem észre?
* A hátán lévő zsákot ledobja a kereskedő standjára. Összefont karokkal várja a választ, de az nem jön. Csupán értetlenkedés és dadogás a kereskedő részéről. *
- Mi… Mi… Mit nem értesz, bazdmeg? *Próbálja utánozni a kereskedő dadogását * Azt szeretném tudni, hogy mégis kinek hiszed magad? Szerinted most szálltam le a fáról? Szerinted, ha bizonyos tárgyakat kérek, amiket az átlagember nem ismer, akkor áttudsz verni? Vagy pusztán mert az előítéleteid az orkokról az, hogy ostobák? * itt már rátámaszkodik az asztalra * Játszunk úgy, ahogy akarod! Hé, mindenki, ez az ember egy alávaló hazug szemétláda! Nem elég, hogy az árai a csillagos egekbe van, MÉG törött holmikat is HORRIBILIS áron adja. Javaslom, húzzátok le a pénzetek a vécében, ugyan ott fogtok járni anyagilag.
// Váratlan fordulat //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Csodálatos idő van a piactéren. A napból áradó kellemes melegség árassza el a földet és mindenkit a téren. Mellé kellemes szellő kíséri az emberek lépteit és az árusok vidám üzletelésre csábító buzdítását. Mint derült égből villámcsapás, úgy kerül elő Cagon az egyik kis utcából. Látszik rajta, hogy mérges, hátán egy zsákot cipel. Léptei erőteljesek. Miközben halad egyre beljebb a piacon az emberek félre állnak, senki sem akar palacsintává válni az ork alatt. Cagon meg is találja, akit keresett. *
- Hát itt vagy te kis hazug mocsok! Azt hitted nem veszem észre?
* A hátán lévő zsákot ledobja a kereskedő standjára. Összefont karokkal várja a választ, de az nem jön. Csupán értetlenkedés és dadogás a kereskedő részéről. *
- Mi… Mi… Mit nem értesz, bazdmeg? *Próbálja utánozni a kereskedő dadogását * Azt szeretném tudni, hogy mégis kinek hiszed magad? Szerinted most szálltam le a fáról? Szerinted, ha bizonyos tárgyakat kérek, amiket az átlagember nem ismer, akkor áttudsz verni? Vagy pusztán mert az előítéleteid az orkokról az, hogy ostobák? * itt már rátámaszkodik az asztalra * Játszunk úgy, ahogy akarod! Hé, mindenki, ez az ember egy alávaló hazug szemétláda! Nem elég, hogy az árai a csillagos egekbe van, MÉG törött holmikat is HORRIBILIS áron adja. Javaslom, húzzátok le a pénzetek a vécében, ugyan ott fogtok járni anyagilag.
10022. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-18 12:54:19
Üzenet elküldve: 2024-03-18 12:54:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Gyors léptekkel hagyja ott a Polgárnegyedet. Wruzto szavai még most visszhangozva hallja. *
~ A pegazus, mi? És ha nem akkor a kaszárnya! ~
* Roppant elégedetlenséggel sétál át a piacon Wruzto táskájával. Elégedetlenségéhez hozzátesz a piac változatlansága. Legalább egy új árust láthatna, de mind hiába. És mégis mi a fene van ebben a zsákban? Hangra, valami törékeny. Biztos ami biztos, (még) nem nyitja ki. Mégis mi lehet benne, amit nem szeretné, hogy az őrök elkobozhassanak. Az őrökön elgondolkodva még az is megfordul a fejében, hogy meglépjen a városból. Ha így kezelik itt az orkokat, akkor valószínű, hogy neki sem fognak kedvezni. Mindenesetre csak át utazóban jött erre, nem nézelődni. Van még egy teljes napja eldönteni, hogy mit szeretne csinálni. Aztán, még ha kiderülne, hogy fogságban tartják, még talán óvadékot is kell adni érte. Nagyot sóhajt és többnyire lehajtott fejjel halad előre. Igyekszik valami olyan helyre érni, ahol kitisztíthatja a fejét. *
~ A pegazus, mi? És ha nem akkor a kaszárnya! ~
* Roppant elégedetlenséggel sétál át a piacon Wruzto táskájával. Elégedetlenségéhez hozzátesz a piac változatlansága. Legalább egy új árust láthatna, de mind hiába. És mégis mi a fene van ebben a zsákban? Hangra, valami törékeny. Biztos ami biztos, (még) nem nyitja ki. Mégis mi lehet benne, amit nem szeretné, hogy az őrök elkobozhassanak. Az őrökön elgondolkodva még az is megfordul a fejében, hogy meglépjen a városból. Ha így kezelik itt az orkokat, akkor valószínű, hogy neki sem fognak kedvezni. Mindenesetre csak át utazóban jött erre, nem nézelődni. Van még egy teljes napja eldönteni, hogy mit szeretne csinálni. Aztán, még ha kiderülne, hogy fogságban tartják, még talán óvadékot is kell adni érte. Nagyot sóhajt és többnyire lehajtott fejjel halad előre. Igyekszik valami olyan helyre érni, ahol kitisztíthatja a fejét. *
10021. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-03-15 14:22:03
Üzenet elküldve: 2024-03-15 14:22:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az indulatok béklyói//
*Az önfeledtség a látszattal ellentétben nála nem feszültségoldó, egyszerűen csak a lenyomata annak, ami folyton végbemegy benne. Az itt eltöltött kis idő alatt már láthatta Merlana elég sok hangulatban, de még nem futott el tőle, ami jó, vagy épp pont ostoba. De azért örül neki, hogy nem hagyták ott. Így talán békésen zárja majd le ezt a napot. Úgy, ahogy azt tervezte is.*
- Viccelek csak. *Nevet még mindig, csillogó szemekkel, mintha egy komédiát nézne és az előadáson folyton szórakoztatnák a viccekkel. Tud beszélni közben, de azért elég érdekes látványt mutat, és nagyon el lehet fáradni is ebben a műveletben.* - A fűző tényleg nőies darab, de én nem voltam nadrágban még soha. De.. DE, most tényleg? Képzelj már el egy lovászfiút ebben a szettben, jaj de vicces vagy! Így még jobb!
*Lassan de biztosan azért elmúlik a nevetés, hiszen rekeszizmai már égnek a fájdalomtól és a megpróbáltatástól. A lány által szorosan megkötött fűző pedig szinte azt sem engedi, hogy normálisan levegőt kapjon, ezért most a hasához kap és megpróbálja rendezni a légzését. Nem lesz egyszerű, de az újabb kérdésig helyrejön.*
- Igen, olyan szép az a sötét bőr. Hú, ha látnád. De ne lásd. Most te vagy én. Vagy mi. *Piheg még egy kicsit, majd már megint butaságok tömkelege szánkázik át azon a megterhelt elmén. Látja, ahogy Tian meglát egy szép nőt az ő ruhájában. Vajon azonnal lecserélné? De hát tőle nincs szebb, ezen nem múlhat. Sikerül is megnyugtatnia magát.*
- Bolond pap? Jaj, ő egy pap? *Néz csodálkozva a smaragdokkal, de nem tudja min képed úgy el. Lényegében mindegy, csak a papok az ő szemében kicsit fanatikusabbak, mint kéne, de hát ez a dolguk.* - És nem traktál állandóan az istenével? Mondogatta a nevét, miközben szeretkeztetek? Vagy a tiedet mondta? Jaj mi is a neved? *Indul meg előre, bár nem tudja melyik fogadóban szállt meg a másik, biztos szól, ha nem jó irányba indul el. Kíváncsi a lány nevére, bár nem így szerette volna megkérdezni, de ha egyszer beindulnak a tekervények, akkor mondja épp azt, ami ott bent történik.*
//Az indulatok béklyói//
*Az önfeledtség a látszattal ellentétben nála nem feszültségoldó, egyszerűen csak a lenyomata annak, ami folyton végbemegy benne. Az itt eltöltött kis idő alatt már láthatta Merlana elég sok hangulatban, de még nem futott el tőle, ami jó, vagy épp pont ostoba. De azért örül neki, hogy nem hagyták ott. Így talán békésen zárja majd le ezt a napot. Úgy, ahogy azt tervezte is.*
- Viccelek csak. *Nevet még mindig, csillogó szemekkel, mintha egy komédiát nézne és az előadáson folyton szórakoztatnák a viccekkel. Tud beszélni közben, de azért elég érdekes látványt mutat, és nagyon el lehet fáradni is ebben a műveletben.* - A fűző tényleg nőies darab, de én nem voltam nadrágban még soha. De.. DE, most tényleg? Képzelj már el egy lovászfiút ebben a szettben, jaj de vicces vagy! Így még jobb!
*Lassan de biztosan azért elmúlik a nevetés, hiszen rekeszizmai már égnek a fájdalomtól és a megpróbáltatástól. A lány által szorosan megkötött fűző pedig szinte azt sem engedi, hogy normálisan levegőt kapjon, ezért most a hasához kap és megpróbálja rendezni a légzését. Nem lesz egyszerű, de az újabb kérdésig helyrejön.*
- Igen, olyan szép az a sötét bőr. Hú, ha látnád. De ne lásd. Most te vagy én. Vagy mi. *Piheg még egy kicsit, majd már megint butaságok tömkelege szánkázik át azon a megterhelt elmén. Látja, ahogy Tian meglát egy szép nőt az ő ruhájában. Vajon azonnal lecserélné? De hát tőle nincs szebb, ezen nem múlhat. Sikerül is megnyugtatnia magát.*
- Bolond pap? Jaj, ő egy pap? *Néz csodálkozva a smaragdokkal, de nem tudja min képed úgy el. Lényegében mindegy, csak a papok az ő szemében kicsit fanatikusabbak, mint kéne, de hát ez a dolguk.* - És nem traktál állandóan az istenével? Mondogatta a nevét, miközben szeretkeztetek? Vagy a tiedet mondta? Jaj mi is a neved? *Indul meg előre, bár nem tudja melyik fogadóban szállt meg a másik, biztos szól, ha nem jó irányba indul el. Kíváncsi a lány nevére, bár nem így szerette volna megkérdezni, de ha egyszer beindulnak a tekervények, akkor mondja épp azt, ami ott bent történik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10307-10326