Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 507 (10121. - 10140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
10140. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 16:14:06
Üzenet elküldve: 2024-08-11 16:14:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Elégedett magával. A választásai jók, az elf beleegyező. Nem hiába, amennyire utálta a cicomát és küzdött ellene, most, hogy saját választás okán lehet csinos, nem mert más kifejezett kérése, sokkal jobban érdekli.
Elképzeléseit finoman erőlteti rá arra, akire akarja. Nori sem volt ez alól kivétel, az ilyesmit nemhogy rá lehet bízni Mai-ra, hanem rá kell. Sosem esik túlzásokba, megtalálja a megfelelőt és mindenki jól jár. De egy ilyen helyet biztosan nem vezetne.
A ruhát végül megkapja és száműzi az asszonyság a leplek közé. Egy pillanatra ő is ugyanúgy húzza el a száját, mint a doki, csakhogy nem látja, hogy rá is kiülhetett a rosszallás, mert elvették tőle a látványt és a játékot. De pontosan tudja, hogy nem lenne ildomos egy üzletben kikezdenie ettől is jobban a férfivel, úgyhogy végül megtörik benne az ellenszenv és inkább foglalkozik a fekete darabbal. A most rajta lévő pirosból egyszerű kibújni. Szereti azokat a holmikat, amik nélkülözik a giccset, de mégis van rajta valami, ami odavonzza a tekintetet. A választása sem azért feltűnő, mert olyan sokat engedne láttatni, mindössze tudja mi áll jól neki. A fekete selyem és alabástrom bőre között igen éles a kontraszt. A ruha vállait szabadon hagyja, kulcscsontja finoman rajzolódik ki, lévén ott sincs anyag. Nem erősen dekoltált, nem abban hisz, hogy valami kizárólag akkor csalogató, ha közszemlére van téve. Inkább, hogy éppen ott és annyira feszüljön, ahogyan kell, s ez most sem hibádzik. A viszonylag merev felsőrész finoman veszi fel vonalait, az átlapolt szoknya pedig szinte a földig omlik le. Pontosan tudja, hogy amikor kisétál majd benne, előbukkan majd a karcsú lába, de amikor egyenesen áll, mintha nem is lenne ott az a hosszú vágás, ami egyébként a combja közepéig húzódik. Jónak tűnik. De majd megmondja a szőke, ha valami hibát találna benne, bár kétli, hogy ilyen megtörténhet. Ritka pillanat az, amikor nem kell valamin alakítani, mert mintha pont rá várt volna. Ezért is szúrta ki azonnal. Halovány mosollyal, inkább csak büszkén libben ki az őt eltakaró fülkéből, majd a pároshoz sétál, akik igen jó hangulatban beszélgetnek. Nem bánja, hogy ebben nem vett részt, néhány szóra odafigyelt, amikor épp nem magát illegette. *
- Hogy tetszik? *Mar bele a zöldekbe, ártatlan szemeivel, mintha kissé szégyenlős lenne, persze ez mellette egyáltalán nincs így. Aztán a koros hölgyre tekint, hogy ugyan mit tudna még kitalálni, ami szerinte feldobhatná a tökéletest. Fekete hajzuhatagát egy oldalra sepri, finoman babrálva azt, várva a szavakat, na meg hogy az a köpeny is elkészüljön végre.*
*Elégedett magával. A választásai jók, az elf beleegyező. Nem hiába, amennyire utálta a cicomát és küzdött ellene, most, hogy saját választás okán lehet csinos, nem mert más kifejezett kérése, sokkal jobban érdekli.
Elképzeléseit finoman erőlteti rá arra, akire akarja. Nori sem volt ez alól kivétel, az ilyesmit nemhogy rá lehet bízni Mai-ra, hanem rá kell. Sosem esik túlzásokba, megtalálja a megfelelőt és mindenki jól jár. De egy ilyen helyet biztosan nem vezetne.
A ruhát végül megkapja és száműzi az asszonyság a leplek közé. Egy pillanatra ő is ugyanúgy húzza el a száját, mint a doki, csakhogy nem látja, hogy rá is kiülhetett a rosszallás, mert elvették tőle a látványt és a játékot. De pontosan tudja, hogy nem lenne ildomos egy üzletben kikezdenie ettől is jobban a férfivel, úgyhogy végül megtörik benne az ellenszenv és inkább foglalkozik a fekete darabbal. A most rajta lévő pirosból egyszerű kibújni. Szereti azokat a holmikat, amik nélkülözik a giccset, de mégis van rajta valami, ami odavonzza a tekintetet. A választása sem azért feltűnő, mert olyan sokat engedne láttatni, mindössze tudja mi áll jól neki. A fekete selyem és alabástrom bőre között igen éles a kontraszt. A ruha vállait szabadon hagyja, kulcscsontja finoman rajzolódik ki, lévén ott sincs anyag. Nem erősen dekoltált, nem abban hisz, hogy valami kizárólag akkor csalogató, ha közszemlére van téve. Inkább, hogy éppen ott és annyira feszüljön, ahogyan kell, s ez most sem hibádzik. A viszonylag merev felsőrész finoman veszi fel vonalait, az átlapolt szoknya pedig szinte a földig omlik le. Pontosan tudja, hogy amikor kisétál majd benne, előbukkan majd a karcsú lába, de amikor egyenesen áll, mintha nem is lenne ott az a hosszú vágás, ami egyébként a combja közepéig húzódik. Jónak tűnik. De majd megmondja a szőke, ha valami hibát találna benne, bár kétli, hogy ilyen megtörténhet. Ritka pillanat az, amikor nem kell valamin alakítani, mert mintha pont rá várt volna. Ezért is szúrta ki azonnal. Halovány mosollyal, inkább csak büszkén libben ki az őt eltakaró fülkéből, majd a pároshoz sétál, akik igen jó hangulatban beszélgetnek. Nem bánja, hogy ebben nem vett részt, néhány szóra odafigyelt, amikor épp nem magát illegette. *
- Hogy tetszik? *Mar bele a zöldekbe, ártatlan szemeivel, mintha kissé szégyenlős lenne, persze ez mellette egyáltalán nincs így. Aztán a koros hölgyre tekint, hogy ugyan mit tudna még kitalálni, ami szerinte feldobhatná a tökéletest. Fekete hajzuhatagát egy oldalra sepri, finoman babrálva azt, várva a szavakat, na meg hogy az a köpeny is elkészüljön végre.*
10139. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 15:20:44
Üzenet elküldve: 2024-08-11 15:20:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Ki is lesz választva egy gombfajta. Számára kicsit túl volt ez gondolva hisz neki tényleg mindegy lett volna. Ha olyan ruháról lenne szó, amiben szemet akar szúrni akkor egyértelmű, hogy színtől, szabástól, anyagtól függetlenül csakis az aranyat választja hisz hozzá az illik. Így viszont megnézi a választott gombot és bólint.*
-Biztosan így van. Hiszek neked.
*Ad igazat a másiknak. Azoknak a kékeknek a csillogása amúgy is jobban leköti most, mint a gombok. A zsebek kapcsán is, ami már fontosabb kérdés a férfi számára közbeszól a lány, aki közben megfigyelheti, hogy az éppen a zsebéből előhalászott fiola színe egyszerű fehér. A doki tekintete a mellkasán végigsimító kézre terelődik, majd elgondolkozik az ötleten. Neki nem jutott volna eszébe magától.*
-Ártani nem árthat. Tudnám használni.
*Ad igazat miközben pörög az agya. Most kicsit neki is háttérbe szorult a cicázhatnék mert a bájitalkeverés viszont nem csak munka számára hanem hobbi és szórakozás. Miután a félvér kétségtelen segítségével sikerül megbeszélni a köpeny minden részletét a jó húsban lévő kis segéd el lesz küldve dolgozni és végre sor kerülhet rá, hogy Mai-al is foglalkozva legyen. Ugyanis, hogy konkrétan az a fekete ruha mennyire, azt nem tudja a férfi, de hogy maga az üzlet elvarázsolta a lányt az feltűnt az elf szemeinek. Hagyja is, hogy kiélhesse magát a másik. Ő már eltervezte, hogy miképp segít majd felpróbálni a ruhát, de sajnos összetörik az elképzelését, mert egy függönyt könyörtelenül közéjük húz a néne. Ő erre a száját húzza el, de nem szól semmit. A borocskát elfogadja és habár kicsit se érdekli miképp kezelték ki a vénasszonyt, lánykorában a szamárköhögésével, de meghallgatja és kimondottan aktívan vesz részt a beszélgetésben. Ha akar akkor tud a doki megnyerő is lenni és nem csak szép lányokkal. Azokkal is akik ingyen szeszt adnak neki.*
*Ki is lesz választva egy gombfajta. Számára kicsit túl volt ez gondolva hisz neki tényleg mindegy lett volna. Ha olyan ruháról lenne szó, amiben szemet akar szúrni akkor egyértelmű, hogy színtől, szabástól, anyagtól függetlenül csakis az aranyat választja hisz hozzá az illik. Így viszont megnézi a választott gombot és bólint.*
-Biztosan így van. Hiszek neked.
*Ad igazat a másiknak. Azoknak a kékeknek a csillogása amúgy is jobban leköti most, mint a gombok. A zsebek kapcsán is, ami már fontosabb kérdés a férfi számára közbeszól a lány, aki közben megfigyelheti, hogy az éppen a zsebéből előhalászott fiola színe egyszerű fehér. A doki tekintete a mellkasán végigsimító kézre terelődik, majd elgondolkozik az ötleten. Neki nem jutott volna eszébe magától.*
-Ártani nem árthat. Tudnám használni.
*Ad igazat miközben pörög az agya. Most kicsit neki is háttérbe szorult a cicázhatnék mert a bájitalkeverés viszont nem csak munka számára hanem hobbi és szórakozás. Miután a félvér kétségtelen segítségével sikerül megbeszélni a köpeny minden részletét a jó húsban lévő kis segéd el lesz küldve dolgozni és végre sor kerülhet rá, hogy Mai-al is foglalkozva legyen. Ugyanis, hogy konkrétan az a fekete ruha mennyire, azt nem tudja a férfi, de hogy maga az üzlet elvarázsolta a lányt az feltűnt az elf szemeinek. Hagyja is, hogy kiélhesse magát a másik. Ő már eltervezte, hogy miképp segít majd felpróbálni a ruhát, de sajnos összetörik az elképzelését, mert egy függönyt könyörtelenül közéjük húz a néne. Ő erre a száját húzza el, de nem szól semmit. A borocskát elfogadja és habár kicsit se érdekli miképp kezelték ki a vénasszonyt, lánykorában a szamárköhögésével, de meghallgatja és kimondottan aktívan vesz részt a beszélgetésben. Ha akar akkor tud a doki megnyerő is lenni és nem csak szép lányokkal. Azokkal is akik ingyen szeszt adnak neki.*
10138. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 12:24:25
Üzenet elküldve: 2024-08-11 12:24:25
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Köpeny//
*A kisasszonyka kiválasztja a gombokat, a magas férfi a köpenyt, minden együtt van végre a döntéshez. A zsebek ötletével sikerül megfogni Intath-ot is kissé, bár az biztos, hogy a köpenyt enélkül is megvette volna. De több forog itt kockán, mint egy vásárlás: Murtriel asszony jó híre. Mert tőle elégedetten kell ám távozni! Főleg egy orvosnak. Amennyi nyavalya kínozza már vénségére az asszonyságot, meglehet, hogy többször fogják még látni egymást. Egyikük jobban, másikuk kevésbé. Így segít is az ötletelésben és talán idegesítő kérdésekkel traktálja az urat, de addig nem nyugszik, amíg az összes zseb helye, alakja nem tisztázódik. Mindenhová kicsiny tű kerül, jelölésképpen.
Inasa közben a véknyabb szövésű köpenyt elteszi, az ahhoz való vég ruhát szintén és előhoz helyette egy másik anyagot, ami jobban illik anyagában a kiválasztott ruhához.
Közben véglegesednek az elképzelések, így Murtriel rögtön inasa kezébe adja a kiválasztott köpenyt, és már küldi is hátra, dolgozni.*
- De gyorsan ám, lányaim!
*szól még utána. Jobb is, ha a kis varrótanonc gyorsan eltűnik és a munkával kezd foglalatoskodni, mert vendégei között úgy izzik a levegő, hogy még az ő vén szíve is megmelegszik tőle. A lányainak csak ne támadjanak illetlen gondolatai a munka helyett, még a végén az ujjukat szúrják meg a tűvel.
Végre sort keríthetnek Mai-ra is, aki ügyesen palástolta (Intath előtt talán, mer Murtriel asszonyság előtt biztosan nem), mennyire érdekli a szép fekete ruha. Odacsoszog hát, és óvatos mozdulatokkal emeli le a fogasról.*
- Selyem ez, bizony, és nagyon finom anyag. Simítsa csak meg, kedveském!
*csak egy kis érintést enged, aztán megindul az öltözőfülke felé. Kicsiny, lefüggönyzött kabin, ott adja csak át Mai-nak.*
- Próbálja fel bártran, és egyet se féljen, ha netán itt-ott túl szűk vagy bő. Megigazítjuk pillanatok alatt!
*fogadkozik, ha pedig Mai belép a fülkébe, a függönyt gondosan és alaposan behúzza mögötte. Talán még annál is alaposabban, mint ahogy Mai azt szerette volna. Az asszonyság tudja, milyen játékokat játszanak egymással a párok, amikor elepednek egymásért. Néha jót is tesz az üzletnek. De azért túlzásokba nem kell esni.
Amíg Mai ruhát próbál, az asszony visszacsoszog a helyére és előkeríti azt a bizonyos bort. Egyszerű fajta, félszáraz vörös, de nem a legolcsóbb lőre. Még magának is tölt, de csak egy ujjnyit, nehogy itt belealudjon a délutánba. És bár Intath valószínűleg nem az a csevegős fajta, pechjére egy idős asszonysággal kell várakoznia.*
- Szóval az uraság orvos? Jajj de nagyon örülök, bár többen választanák ezt a szép szakmát! Tudja, lánykoromban...
*és csacsog megállás nélkül, kedveskedőn, amíg arra várnak, hogy vagy a köpeny, vagy a hölgy előkerüljön. Valószínűleg Mai lesz a győztes, mert a varráshoz azért több idő kell.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.11 12:25:04
*A kisasszonyka kiválasztja a gombokat, a magas férfi a köpenyt, minden együtt van végre a döntéshez. A zsebek ötletével sikerül megfogni Intath-ot is kissé, bár az biztos, hogy a köpenyt enélkül is megvette volna. De több forog itt kockán, mint egy vásárlás: Murtriel asszony jó híre. Mert tőle elégedetten kell ám távozni! Főleg egy orvosnak. Amennyi nyavalya kínozza már vénségére az asszonyságot, meglehet, hogy többször fogják még látni egymást. Egyikük jobban, másikuk kevésbé. Így segít is az ötletelésben és talán idegesítő kérdésekkel traktálja az urat, de addig nem nyugszik, amíg az összes zseb helye, alakja nem tisztázódik. Mindenhová kicsiny tű kerül, jelölésképpen.
Inasa közben a véknyabb szövésű köpenyt elteszi, az ahhoz való vég ruhát szintén és előhoz helyette egy másik anyagot, ami jobban illik anyagában a kiválasztott ruhához.
Közben véglegesednek az elképzelések, így Murtriel rögtön inasa kezébe adja a kiválasztott köpenyt, és már küldi is hátra, dolgozni.*
- De gyorsan ám, lányaim!
*szól még utána. Jobb is, ha a kis varrótanonc gyorsan eltűnik és a munkával kezd foglalatoskodni, mert vendégei között úgy izzik a levegő, hogy még az ő vén szíve is megmelegszik tőle. A lányainak csak ne támadjanak illetlen gondolatai a munka helyett, még a végén az ujjukat szúrják meg a tűvel.
Végre sort keríthetnek Mai-ra is, aki ügyesen palástolta (Intath előtt talán, mer Murtriel asszonyság előtt biztosan nem), mennyire érdekli a szép fekete ruha. Odacsoszog hát, és óvatos mozdulatokkal emeli le a fogasról.*
- Selyem ez, bizony, és nagyon finom anyag. Simítsa csak meg, kedveském!
*csak egy kis érintést enged, aztán megindul az öltözőfülke felé. Kicsiny, lefüggönyzött kabin, ott adja csak át Mai-nak.*
- Próbálja fel bártran, és egyet se féljen, ha netán itt-ott túl szűk vagy bő. Megigazítjuk pillanatok alatt!
*fogadkozik, ha pedig Mai belép a fülkébe, a függönyt gondosan és alaposan behúzza mögötte. Talán még annál is alaposabban, mint ahogy Mai azt szerette volna. Az asszonyság tudja, milyen játékokat játszanak egymással a párok, amikor elepednek egymásért. Néha jót is tesz az üzletnek. De azért túlzásokba nem kell esni.
Amíg Mai ruhát próbál, az asszony visszacsoszog a helyére és előkeríti azt a bizonyos bort. Egyszerű fajta, félszáraz vörös, de nem a legolcsóbb lőre. Még magának is tölt, de csak egy ujjnyit, nehogy itt belealudjon a délutánba. És bár Intath valószínűleg nem az a csevegős fajta, pechjére egy idős asszonysággal kell várakoznia.*
- Szóval az uraság orvos? Jajj de nagyon örülök, bár többen választanák ezt a szép szakmát! Tudja, lánykoromban...
*és csacsog megállás nélkül, kedveskedőn, amíg arra várnak, hogy vagy a köpeny, vagy a hölgy előkerüljön. Valószínűleg Mai lesz a győztes, mert a varráshoz azért több idő kell.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.11 12:25:04
10137. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 11:46:42
Üzenet elküldve: 2024-08-11 11:46:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Fél szeme a ruhák tömkelegén ugyan, de akkor is eldöntötte, hogy most a legtöbb figyelmét a dokinak szenteli, na meg az öregasszonynak, aki nem hagyja őt sem tétlenül. Ez tetszik neki. Szereti a szép dolgokat, nincs másképpen a kis gombos dobozkával sem, mert a szemeinek annyi minden csillog, hogy kár lenne tagadni, hogy magával ragadta. Az elfre néz újfent, aki a mosolyával még mindig kibillenti kissé a talajt alóla, de van most ennél fontosabb is. Végigméri, ahogyan ma már olyan sokszor és a gombokat is. A részletek fontosak. Na de a részleteknek nem kell feltűnőnek lenniük. Vesszenek el a ruhán és csak sugallják azt, amit kíván vele. Egyszerű fehéret választ ki, ami nem hivalkodó, de ő látja rajta, hogy szépen megmunkált. Pontosan olyasmi, ami egy köpenyre kell. Egyetlen beteget sem a gombok fogják érdekelni, az összkép viszont fontos.*
- Ezek jól néznek ki majd rajta.
*Veszi a kis markába és mutatja a férfinek, akit valószínűleg nem kifejezetten érdekel, de addig is belefúrhatja magát újra a zöldekbe.
Eztán a zsebekre terelődik a diskurzus. Kissé gondolkodóba esik. A praktikum az ő számára is tudna fontos lenni, de nem orvos. Ha egyszer láthatná igazán a dolga közben.... akkor sokkal erőteljesebb képe lenne róla, hogy mi hasznos és mi nem. Annyit azért tud, hogy nem árt, ha a keze ügyében tarthatja az eszközeit. Nem csak a fiolákat, aminek színét nézegeti épp a másik kezében, hanem bármi mást is.*
- Lehetne egy itt is, mit gondolsz? *Nem rest végigsimítani a férfi mellkasán bal oldalon. Az ép kezének az lehet a kényelmes oldal. Mindenre figyel. Persze lehetne benne játékosság is, de most tényleg arra van gondja, hogy a legjobbat kapja. A "mit gondolsz"-ra a válasz pedig igazából nem érdekli, mert szerinte jó ötlet, csak udvariasan kikérte a véleményét.
Nem ereszti bő lére a szavakat, mert szereti a világos utasításokat. Aztán az elf dönt, ahogy. Az bizonyos, hogy látszik rajta, hogy szívügye az a köpeny, na meg a férfi, aki majd hordani fogja. Így hát nem lehet benne hiba.
Egy kissé távolabb lép végül, már nehezen bírja ki, hogy ne vesse rá azonnal magát a ruhára, na meg hagyja tovább bontakozni a szabóasszonysággal, neki más nem jut eszébe. Látnia kellene rajta, hiszen az a sokatmondó. A borra invitálás pedig csak elviszi tőle majd a férfit, de annyi baj legyen. Majd úgy tér vissza abban a szép ruhában, hogy úgysem tud majd nem vele foglalkozni. Halvány mosoly húzódik meg vonásain és körbenéz, keresve a helyet, ahol aztán felpróbálhatja.*
- Nagyon kedves, köszönöm. Akkor elkérném azt a fényes feketét.
*A bók kedves, de nincs rá szüksége, jól tudja, hogy ezzel mi a cél. De ahol ennyi csodálatos dolog van, neki még a szavak sem kellenek, annyira egyértelmű, hogy találna magának valamit. Időt rabolni viszont nem fog, neki is érdeke hamar végezni. Ezért is, ha végre kezébe kaparinthatja, el is tűnik magára ölteni.*
*Fél szeme a ruhák tömkelegén ugyan, de akkor is eldöntötte, hogy most a legtöbb figyelmét a dokinak szenteli, na meg az öregasszonynak, aki nem hagyja őt sem tétlenül. Ez tetszik neki. Szereti a szép dolgokat, nincs másképpen a kis gombos dobozkával sem, mert a szemeinek annyi minden csillog, hogy kár lenne tagadni, hogy magával ragadta. Az elfre néz újfent, aki a mosolyával még mindig kibillenti kissé a talajt alóla, de van most ennél fontosabb is. Végigméri, ahogyan ma már olyan sokszor és a gombokat is. A részletek fontosak. Na de a részleteknek nem kell feltűnőnek lenniük. Vesszenek el a ruhán és csak sugallják azt, amit kíván vele. Egyszerű fehéret választ ki, ami nem hivalkodó, de ő látja rajta, hogy szépen megmunkált. Pontosan olyasmi, ami egy köpenyre kell. Egyetlen beteget sem a gombok fogják érdekelni, az összkép viszont fontos.*
- Ezek jól néznek ki majd rajta.
*Veszi a kis markába és mutatja a férfinek, akit valószínűleg nem kifejezetten érdekel, de addig is belefúrhatja magát újra a zöldekbe.
Eztán a zsebekre terelődik a diskurzus. Kissé gondolkodóba esik. A praktikum az ő számára is tudna fontos lenni, de nem orvos. Ha egyszer láthatná igazán a dolga közben.... akkor sokkal erőteljesebb képe lenne róla, hogy mi hasznos és mi nem. Annyit azért tud, hogy nem árt, ha a keze ügyében tarthatja az eszközeit. Nem csak a fiolákat, aminek színét nézegeti épp a másik kezében, hanem bármi mást is.*
- Lehetne egy itt is, mit gondolsz? *Nem rest végigsimítani a férfi mellkasán bal oldalon. Az ép kezének az lehet a kényelmes oldal. Mindenre figyel. Persze lehetne benne játékosság is, de most tényleg arra van gondja, hogy a legjobbat kapja. A "mit gondolsz"-ra a válasz pedig igazából nem érdekli, mert szerinte jó ötlet, csak udvariasan kikérte a véleményét.
Nem ereszti bő lére a szavakat, mert szereti a világos utasításokat. Aztán az elf dönt, ahogy. Az bizonyos, hogy látszik rajta, hogy szívügye az a köpeny, na meg a férfi, aki majd hordani fogja. Így hát nem lehet benne hiba.
Egy kissé távolabb lép végül, már nehezen bírja ki, hogy ne vesse rá azonnal magát a ruhára, na meg hagyja tovább bontakozni a szabóasszonysággal, neki más nem jut eszébe. Látnia kellene rajta, hiszen az a sokatmondó. A borra invitálás pedig csak elviszi tőle majd a férfit, de annyi baj legyen. Majd úgy tér vissza abban a szép ruhában, hogy úgysem tud majd nem vele foglalkozni. Halvány mosoly húzódik meg vonásain és körbenéz, keresve a helyet, ahol aztán felpróbálhatja.*
- Nagyon kedves, köszönöm. Akkor elkérném azt a fényes feketét.
*A bók kedves, de nincs rá szüksége, jól tudja, hogy ezzel mi a cél. De ahol ennyi csodálatos dolog van, neki még a szavak sem kellenek, annyira egyértelmű, hogy találna magának valamit. Időt rabolni viszont nem fog, neki is érdeke hamar végezni. Ezért is, ha végre kezébe kaparinthatja, el is tűnik magára ölteni.*
10136. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 11:30:22
Üzenet elküldve: 2024-08-11 11:30:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Alesian, és Deres egy valamiben végre egyetértenek. A figyelmetlen vagy épp otromba alak rendesen elvette Cilia kedvét attól, hogy itt ácsorogjanak. Egyedül a finom étel reménye tartja még itt a párost, különben már rég vissza szaladtok volna a tisztás békéjéhez, vagy épp saját kis romos otthonukhoz. Lehetséges Deres kinézete vagy viselkedése pont nem ad megfelelő okot arra, hogy az arra járó azt higgye nem harap. Pedig épp ellenkezőleg, arra tanították kölyökkutya korában, tartsa távol azokat akiket nem ismer, és ebben viszont kiválóan megállja a helyét. Alesian szavaira félénken bólogat, mutassa csak az utat ő igyekszik követni. Derest szorosan átkarolva lassan lépdel a tündér mögött. Kutyája bőszen rángatja fejét jobbra és balra figyelve az arra járókelőket. Egy két kereskedő mintha különös figyelmet szentelne a kis párosnak, híre ment talán a múltkori kis akciójuknak. Mindeközben Cilia óvatos cikázása közben amit végrehajt a tömegen hallgatja Alesian szavait.*
-Finomnak hangzik.
*Jegyzi meg halkan orra előtt, bár őszintén elképzelése sincs már arról milyen lehet egy igazi lakoma, sült húsnak már az emlékét se tudja mikor érzett utoljára. Nem mintha úgy érezné egyáltalán kedvelné. A sok holdsajt, erdei bogyók, gombák és gyökerek töltötték meg hasát ameddig az erdőt járta Deressel. Amint odaérnek a vadász asztalához, Deres látszólagosan nehezen bírja ki, ne pattanjon fel az asztalra és kezdje el marcangolni már ott a portékát. Tappancsaival toporog, nyelvével hevesen nyaldossa deres pofáját, farka pedig bőszen sepregeti háta mögött a piac porát.*
-DERES NEM! ÜL! NE MOST!
*Szólal fel fenn hangon Cilia pajtására, majd elé állva tuszkolja le marjánál fogva az ugrása készülő jószágot. Cilia nem is látja a Tündér és a vadász közötti üzletet véghez menni, így fogalma sincs mennyit fizetett a tündér. A félelf vadász rosszalló tekintete ellenére, úgy tűnik gond nélkül kiszolgálja a tündér férfit, bár szemét le nem veszi a kis piszkos lánykáról és annak méretes jószágáról. Cilia hatalmas szemmel néz a kezébe nyomott cubákra, majd arcán nagy mosollyal fordul Dereshez.*
-Látod! Egyél!
*Nyújtja a nagy pofája elé a méretes húsos csontot, Alesian azt hihetné, Deres csak úgy kikapná a lány kezéből azt mint valami fenevad. De meglepetésére mint egy gyengéd óriás harap bele a húsba és boldog farokcsapkodás közepette tartja azt pofájában. Túl sok körülötte a járókelő most még, nem fog nekilátni, de már látszik, hogy pofáján a csergedező nyál, apró cseppekben hull a földre. Ki tudja meddig lesz képes visszafogni magát. Cilia most már nyugodtabban ácsorog jószága mellett annak nagy fejét simogatva, ekkor hallható is egy apró gyomorkorgás, na de nem Alesian felől. Ciliát azonban nem hatja ezt meg, számára most Deres fontosabb volt. Ő még kibírja egy picit. A tündére tekint, szeméből az olvasható le merre tovább. És mintha már kevésbé tartana az illetőtől, testtartása is nyitottabb a tündér irányába, nem olyan feszélyezett. Ha esetleg még annak is tűnik az inkább a körülöttük tolakodó tömeg miatt van, amire továbbra is figyel.*
*Alesian, és Deres egy valamiben végre egyetértenek. A figyelmetlen vagy épp otromba alak rendesen elvette Cilia kedvét attól, hogy itt ácsorogjanak. Egyedül a finom étel reménye tartja még itt a párost, különben már rég vissza szaladtok volna a tisztás békéjéhez, vagy épp saját kis romos otthonukhoz. Lehetséges Deres kinézete vagy viselkedése pont nem ad megfelelő okot arra, hogy az arra járó azt higgye nem harap. Pedig épp ellenkezőleg, arra tanították kölyökkutya korában, tartsa távol azokat akiket nem ismer, és ebben viszont kiválóan megállja a helyét. Alesian szavaira félénken bólogat, mutassa csak az utat ő igyekszik követni. Derest szorosan átkarolva lassan lépdel a tündér mögött. Kutyája bőszen rángatja fejét jobbra és balra figyelve az arra járókelőket. Egy két kereskedő mintha különös figyelmet szentelne a kis párosnak, híre ment talán a múltkori kis akciójuknak. Mindeközben Cilia óvatos cikázása közben amit végrehajt a tömegen hallgatja Alesian szavait.*
-Finomnak hangzik.
*Jegyzi meg halkan orra előtt, bár őszintén elképzelése sincs már arról milyen lehet egy igazi lakoma, sült húsnak már az emlékét se tudja mikor érzett utoljára. Nem mintha úgy érezné egyáltalán kedvelné. A sok holdsajt, erdei bogyók, gombák és gyökerek töltötték meg hasát ameddig az erdőt járta Deressel. Amint odaérnek a vadász asztalához, Deres látszólagosan nehezen bírja ki, ne pattanjon fel az asztalra és kezdje el marcangolni már ott a portékát. Tappancsaival toporog, nyelvével hevesen nyaldossa deres pofáját, farka pedig bőszen sepregeti háta mögött a piac porát.*
-DERES NEM! ÜL! NE MOST!
*Szólal fel fenn hangon Cilia pajtására, majd elé állva tuszkolja le marjánál fogva az ugrása készülő jószágot. Cilia nem is látja a Tündér és a vadász közötti üzletet véghez menni, így fogalma sincs mennyit fizetett a tündér. A félelf vadász rosszalló tekintete ellenére, úgy tűnik gond nélkül kiszolgálja a tündér férfit, bár szemét le nem veszi a kis piszkos lánykáról és annak méretes jószágáról. Cilia hatalmas szemmel néz a kezébe nyomott cubákra, majd arcán nagy mosollyal fordul Dereshez.*
-Látod! Egyél!
*Nyújtja a nagy pofája elé a méretes húsos csontot, Alesian azt hihetné, Deres csak úgy kikapná a lány kezéből azt mint valami fenevad. De meglepetésére mint egy gyengéd óriás harap bele a húsba és boldog farokcsapkodás közepette tartja azt pofájában. Túl sok körülötte a járókelő most még, nem fog nekilátni, de már látszik, hogy pofáján a csergedező nyál, apró cseppekben hull a földre. Ki tudja meddig lesz képes visszafogni magát. Cilia most már nyugodtabban ácsorog jószága mellett annak nagy fejét simogatva, ekkor hallható is egy apró gyomorkorgás, na de nem Alesian felől. Ciliát azonban nem hatja ezt meg, számára most Deres fontosabb volt. Ő még kibírja egy picit. A tündére tekint, szeméből az olvasható le merre tovább. És mintha már kevésbé tartana az illetőtől, testtartása is nyitottabb a tündér irányába, nem olyan feszélyezett. Ha esetleg még annak is tűnik az inkább a körülöttük tolakodó tömeg miatt van, amire továbbra is figyel.*
10135. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 10:41:55
Üzenet elküldve: 2024-08-11 10:41:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
* A kislány bátorsága exponenciálisan csökken, ahogy közelednek a piactérre. Mire odaérnek a szinte alig lehet látni a csepp kis testét. Itt tartanak a rögtönzött haditanácsot, hogy merre tovább. A közeli zöldséges, meg arrébb egy hentes is kritikus pontként van megjelölve. Közben szembesül azzal a ténnyel is, amiről említést is tett, hogy bizony ezek a nagy mamlaszok nem tisztelik őket a kicsiket.*
- A bunkója!* Sziszegi foga közül, annak aki beleütközik Szikra karjába, de most már ő se ereszti ki úgy a hangját, mert kicsi és gyenge. Ez a két tulajdonság nem előnyös, ha valakit szidalmazni kell. Pedig ahhoz nagyon ért. Ékes nyelve a legváltozatosabb káromkodásokat képes megformálni.*
- Ha az a hentes nem haver, akkor menjünk arra.* Mutat a másik irányba.*
- Legutóbbi emlékeim szerint arra szoktak lenni vadászok. Valami húsdarab csak akad Deresnek is.* Ha már a kutya azt is kideríti, hogy biztosan minden rendben lesz, ha bemerészkednek a tömegbe. Szerencsére nem csak a lány szavai, de jószág magatartása is bizakodásra add okot, de azért a bántás felől lennének kétségei.*
~ A tisztáson nem úgy tűnt, mintha nem akarna bántani senkit. ~* Ezt persze csak némán saját agyában mondja ki.*
- Menjünk, akkor ne várassuk meg szegénykét!* Óvatosan és kellő lassúsággal csúszik be a tömegbe. Felveszi majd a lány tempóját.*
- Hogy én? Mondhatni mindenevő vagyok. Sült húst, főt zöldségekkel, kenyeret, sajtot, igazából bármit. Sokat utaztam életemben, azt ettem ami volt. Van amikor pazar lakomákat, amíg máskor csak kenyeret, meg gyümölcsöket.* Magyarázz neki menet közben. Az emberek között nehéz lavírozni, főleg, ha beállnak kis csoportokba pletykálkodni. Amit mondjuk nagyon szívesen meghallgatna Alesian, de erre most nem most jött el az idő. Ha lesz még kérdése a lánynak, akkor bőven lesz ideje megválaszolni, amíg elérnek egy vadász standjáig. A tündér egy félelf férfira teszi le a voksát, kinek pultján mindenféle vadhús darabok találhatóak. Fentről meg a kisebb vadak lógnak, mint nyulak fácánok és egyéb apróságok. Illendően köszönti a tündér, majd átad 100 a kereskedőnek
, miután megalkudott egy húsos cubákra. Ezt majd a lánynak adja, hogy továbbítsa Deresnek.*
* A kislány bátorsága exponenciálisan csökken, ahogy közelednek a piactérre. Mire odaérnek a szinte alig lehet látni a csepp kis testét. Itt tartanak a rögtönzött haditanácsot, hogy merre tovább. A közeli zöldséges, meg arrébb egy hentes is kritikus pontként van megjelölve. Közben szembesül azzal a ténnyel is, amiről említést is tett, hogy bizony ezek a nagy mamlaszok nem tisztelik őket a kicsiket.*
- A bunkója!* Sziszegi foga közül, annak aki beleütközik Szikra karjába, de most már ő se ereszti ki úgy a hangját, mert kicsi és gyenge. Ez a két tulajdonság nem előnyös, ha valakit szidalmazni kell. Pedig ahhoz nagyon ért. Ékes nyelve a legváltozatosabb káromkodásokat képes megformálni.*
- Ha az a hentes nem haver, akkor menjünk arra.* Mutat a másik irányba.*
- Legutóbbi emlékeim szerint arra szoktak lenni vadászok. Valami húsdarab csak akad Deresnek is.* Ha már a kutya azt is kideríti, hogy biztosan minden rendben lesz, ha bemerészkednek a tömegbe. Szerencsére nem csak a lány szavai, de jószág magatartása is bizakodásra add okot, de azért a bántás felől lennének kétségei.*
~ A tisztáson nem úgy tűnt, mintha nem akarna bántani senkit. ~* Ezt persze csak némán saját agyában mondja ki.*
- Menjünk, akkor ne várassuk meg szegénykét!* Óvatosan és kellő lassúsággal csúszik be a tömegbe. Felveszi majd a lány tempóját.*
- Hogy én? Mondhatni mindenevő vagyok. Sült húst, főt zöldségekkel, kenyeret, sajtot, igazából bármit. Sokat utaztam életemben, azt ettem ami volt. Van amikor pazar lakomákat, amíg máskor csak kenyeret, meg gyümölcsöket.* Magyarázz neki menet közben. Az emberek között nehéz lavírozni, főleg, ha beállnak kis csoportokba pletykálkodni. Amit mondjuk nagyon szívesen meghallgatna Alesian, de erre most nem most jött el az idő. Ha lesz még kérdése a lánynak, akkor bőven lesz ideje megválaszolni, amíg elérnek egy vadász standjáig. A tündér egy félelf férfira teszi le a voksát, kinek pultján mindenféle vadhús darabok találhatóak. Fentről meg a kisebb vadak lógnak, mint nyulak fácánok és egyéb apróságok. Illendően köszönti a tündér, majd átad 100 a kereskedőnek
, miután megalkudott egy húsos cubákra. Ezt majd a lánynak adja, hogy továbbítsa Deresnek.*
10134. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 02:50:21
Üzenet elküldve: 2024-08-11 02:50:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Tekintete azokba a kékekbe fúródik. A dokit jóval kevésbé szokta érdekelni a környezete, sőt az önuralma is hamarabb elfogy. Hagyja is magát elveszni azokban a szemekben. Közben az öreglány osztogathatja az utasításait és próbálkozhat különböző praktikákkal, hogy rávegye őt a vásárlásra. A gombok valóban hidegen hagyják. Amelyik olcsóbb neki jó lenne. Kit érdekel amúgy is? Arra, hogy ehhez a nők jobban értenek csak a félvérre mosolyog.*
-Ezzel nem vitatkozom.
*Őt meggyőzni valamiről viszont már trükkösebb lesz. Ahhoz van ugyanis az elf hozzászokva, hogy a betegei üvöltenek és valamelyik természetes vagy utóbb rájuk került testnyíláson valami ömlik belőlük. Az ilyen állapotok közepette még Int-nek se azon szokott járni az esze, hogy ő éppen, hogy néz ki. Nincs rá ideje és nem is akarja, hogy arra oda keljen figyelnie. Ezért fontos, hogy a köpeny alatt a ruhája biztonságban legyen. Egy zseb pedig nem árt. Ha nem is pont valamelyik műszerét, de egy szükséges fiolát vagy akármit beletenni. Úgyhogy a zsebek említésével csak elérte az öreglány a célját és sikerül valamit megmozdítania Int-ben. Új ötlete támad.*
-Többrekeszes zseb? Bájitalkeverésnél az nem ártana, ha a zsebemből tudnám kivenni a szükséges üvegcsét. Vagy ha egy adott eszközt nem kéne keresgélni. Lehet mégis érdekel az a másik köpeny is. Várjunk csak!*A saját zsebébe nyúl és némi kotorászás után elő is szed egy zöld fiolát.*Nagyjából ekkora üvegekkel szoktam dolgozni és úgy lenne jó ha könnyedén elő tudnám húzni őket a zseb megfelelő rekeszéből anélkül, hogy oda kéne rá figyelnem mert akkor figyelhetnék a kikeverendő italra. Az jó lenne az a másik zsákanyagból tökéletes így. Annak nem kell cifrázni semmit se.
*Praktikum. Az a fő. Mikor ezt megbeszélték visszatérnek ahhoz a fekete ruhához amit a félvér nézett ki magának. A férfinek jó dolga van. A kékszeműn legeltetheti a szemét és még borral is kínálják. Tisztában van vele, hogy utóbbit azért kapja, hogy könnyebben fizessen, de rég ivott már. Reggel. Porzik a mája.*
-Egy borocskának nem mondok nemet.
*Tekintete azokba a kékekbe fúródik. A dokit jóval kevésbé szokta érdekelni a környezete, sőt az önuralma is hamarabb elfogy. Hagyja is magát elveszni azokban a szemekben. Közben az öreglány osztogathatja az utasításait és próbálkozhat különböző praktikákkal, hogy rávegye őt a vásárlásra. A gombok valóban hidegen hagyják. Amelyik olcsóbb neki jó lenne. Kit érdekel amúgy is? Arra, hogy ehhez a nők jobban értenek csak a félvérre mosolyog.*
-Ezzel nem vitatkozom.
*Őt meggyőzni valamiről viszont már trükkösebb lesz. Ahhoz van ugyanis az elf hozzászokva, hogy a betegei üvöltenek és valamelyik természetes vagy utóbb rájuk került testnyíláson valami ömlik belőlük. Az ilyen állapotok közepette még Int-nek se azon szokott járni az esze, hogy ő éppen, hogy néz ki. Nincs rá ideje és nem is akarja, hogy arra oda keljen figyelnie. Ezért fontos, hogy a köpeny alatt a ruhája biztonságban legyen. Egy zseb pedig nem árt. Ha nem is pont valamelyik műszerét, de egy szükséges fiolát vagy akármit beletenni. Úgyhogy a zsebek említésével csak elérte az öreglány a célját és sikerül valamit megmozdítania Int-ben. Új ötlete támad.*
-Többrekeszes zseb? Bájitalkeverésnél az nem ártana, ha a zsebemből tudnám kivenni a szükséges üvegcsét. Vagy ha egy adott eszközt nem kéne keresgélni. Lehet mégis érdekel az a másik köpeny is. Várjunk csak!*A saját zsebébe nyúl és némi kotorászás után elő is szed egy zöld fiolát.*Nagyjából ekkora üvegekkel szoktam dolgozni és úgy lenne jó ha könnyedén elő tudnám húzni őket a zseb megfelelő rekeszéből anélkül, hogy oda kéne rá figyelnem mert akkor figyelhetnék a kikeverendő italra. Az jó lenne az a másik zsákanyagból tökéletes így. Annak nem kell cifrázni semmit se.
*Praktikum. Az a fő. Mikor ezt megbeszélték visszatérnek ahhoz a fekete ruhához amit a félvér nézett ki magának. A férfinek jó dolga van. A kékszeműn legeltetheti a szemét és még borral is kínálják. Tisztában van vele, hogy utóbbit azért kapja, hogy könnyebben fizessen, de rég ivott már. Reggel. Porzik a mája.*
-Egy borocskának nem mondok nemet.
10133. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-10 22:11:22
Üzenet elküldve: 2024-08-10 22:11:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Bólint a tündér szavára, bár az aggodalom látszólagosan kiül az arcára, és bátortalanul követi Alesiant.
Nem is kell sok idő hármójuknak, hogy odaérjenek a piac boltíves nagy kapujához. Már belépésük előtt megcsapja orrát és deresnek is, a piaci illat kavalkád. Cilia a sok kétlábútól a közelében, nyakát behúzva közlekedik, Deres nem kezd el mindenkire veszettül csaholni és vagy morogni, de ő is csak úgy mint Cilia feszélyezve érzi magát. Csupán idegesen jobbra és balra fordítja nagy deres pofáját azok irányába akik szorosan haladnak el mellettük. A kérdésekre igyekszik válaszolni, bár hangját fél megemelni.*
-Arra.
*Emeli fel kezét, mutatva egy zöldségárus és egy hentes irányába is messzebb a bejárattól. Azonban egy arra járó tolakodó nekilép Cilia kinyújtott kezének. A leány rögvest visszarántja azt mellkasához és bátortalanul Deres mellé lép szorosan. Sokkal jobban tetszett neki ez a hely mikor az asztalok alatt bujkálva közlekedett. Ott nem voltak vele ilyen tolakodóak. Alesian szavaira megszeppenve csak bólint.*
-Igen. Ő jó kutya, nem bánt senkit se.
*Mondja halkan, de nem tekint az tündérre. Igyekszik összehúzni magát amennyire csak lehet.*
-Ühüm, menjünk, Deres már régen evett biztosan éhes vagy nem igaz?
*Fordul aggódó tekintettel társa felé, és megsimogatja nagy buksiját, amit Deres elégedetten lihegéssel fogad.*
-Te mit szoktál enni?
*Kérdezi tekintetét leszegezve a talaj irányába. Mert isten igazán fogalma sincs arról mit keressen az egyszerű zöldség, gyümölcs vagy húsféléken kívül.*
*Bólint a tündér szavára, bár az aggodalom látszólagosan kiül az arcára, és bátortalanul követi Alesiant.
Nem is kell sok idő hármójuknak, hogy odaérjenek a piac boltíves nagy kapujához. Már belépésük előtt megcsapja orrát és deresnek is, a piaci illat kavalkád. Cilia a sok kétlábútól a közelében, nyakát behúzva közlekedik, Deres nem kezd el mindenkire veszettül csaholni és vagy morogni, de ő is csak úgy mint Cilia feszélyezve érzi magát. Csupán idegesen jobbra és balra fordítja nagy deres pofáját azok irányába akik szorosan haladnak el mellettük. A kérdésekre igyekszik válaszolni, bár hangját fél megemelni.*
-Arra.
*Emeli fel kezét, mutatva egy zöldségárus és egy hentes irányába is messzebb a bejárattól. Azonban egy arra járó tolakodó nekilép Cilia kinyújtott kezének. A leány rögvest visszarántja azt mellkasához és bátortalanul Deres mellé lép szorosan. Sokkal jobban tetszett neki ez a hely mikor az asztalok alatt bujkálva közlekedett. Ott nem voltak vele ilyen tolakodóak. Alesian szavaira megszeppenve csak bólint.*
-Igen. Ő jó kutya, nem bánt senkit se.
*Mondja halkan, de nem tekint az tündérre. Igyekszik összehúzni magát amennyire csak lehet.*
-Ühüm, menjünk, Deres már régen evett biztosan éhes vagy nem igaz?
*Fordul aggódó tekintettel társa felé, és megsimogatja nagy buksiját, amit Deres elégedetten lihegéssel fogad.*
-Te mit szoktál enni?
*Kérdezi tekintetét leszegezve a talaj irányába. Mert isten igazán fogalma sincs arról mit keressen az egyszerű zöldség, gyümölcs vagy húsféléken kívül.*
10132. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-10 20:04:49
Üzenet elküldve: 2024-08-10 20:04:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
- Igen, oda megyünk.* Majd rápillant Szikrára, kinek vaj van a füle mögött. Nem nehéz elképzelnie, hogy mi lehet annak az oka.*
- Akkor megoldjuk ügyesben. Melyik helyen haragsznak rád? Azt elkerüljük, de ha mégis valaki haragudna rád, akkor majd kibeszélem magunkat.* Kacsint rá a lányra. Ahogy kezdik maguk mögött hagyni a tisztás fáit a zajok és illatok egyre erősebbek lesznek. Alesian kedvence a friss négysajtos úri lepény. Már a gondolatától is összeszalad a szájában a nyál, hátha még az illatát is érzi.*
- Mutasd merre nem kéne menni? Próbáljuk meg akkor elkerülni a haragos emberkéket.* Fordul hozzá jelezve, hogy számít rá.*
- Nézzünk valamit húst előbb Deresnek, aztán a kemencés árushoz kéne menni. Ott nagyon finom lepényeket árulnak.* Ha szeretne valamit kis társa, akkor meghallgatja, egyébként eleinte, akkor követi, hacsak nem alakulnak másképpen a dolgok.*
- Deressel minden rendben lesz?* Kérdezz még majd indulás előtt. Azért mégiscsak egy termetes kutyáról beszélünk. Ha elkezd tombolni, akkor még ő sem tudja megállítani. Azért már nagyon hiányzott neki a nyüzsgő városi forgatag, kivéve az, hogy mindenki olyan nagy. Ezt szóvá is teszi majd.*
- De nem szeretem, hogy ezek olyan nagyra nőnek. A pupákok sokszor majd eltapossák az a magamfajtát.* Fejével biccent is egy közelben tolakodó kisebb csapat felé.*
- Igen, oda megyünk.* Majd rápillant Szikrára, kinek vaj van a füle mögött. Nem nehéz elképzelnie, hogy mi lehet annak az oka.*
- Akkor megoldjuk ügyesben. Melyik helyen haragsznak rád? Azt elkerüljük, de ha mégis valaki haragudna rád, akkor majd kibeszélem magunkat.* Kacsint rá a lányra. Ahogy kezdik maguk mögött hagyni a tisztás fáit a zajok és illatok egyre erősebbek lesznek. Alesian kedvence a friss négysajtos úri lepény. Már a gondolatától is összeszalad a szájában a nyál, hátha még az illatát is érzi.*
- Mutasd merre nem kéne menni? Próbáljuk meg akkor elkerülni a haragos emberkéket.* Fordul hozzá jelezve, hogy számít rá.*
- Nézzünk valamit húst előbb Deresnek, aztán a kemencés árushoz kéne menni. Ott nagyon finom lepényeket árulnak.* Ha szeretne valamit kis társa, akkor meghallgatja, egyébként eleinte, akkor követi, hacsak nem alakulnak másképpen a dolgok.*
- Deressel minden rendben lesz?* Kérdezz még majd indulás előtt. Azért mégiscsak egy termetes kutyáról beszélünk. Ha elkezd tombolni, akkor még ő sem tudja megállítani. Azért már nagyon hiányzott neki a nyüzsgő városi forgatag, kivéve az, hogy mindenki olyan nagy. Ezt szóvá is teszi majd.*
- De nem szeretem, hogy ezek olyan nagyra nőnek. A pupákok sokszor majd eltapossák az a magamfajtát.* Fejével biccent is egy közelben tolakodó kisebb csapat felé.*
10131. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-10 11:28:09
Üzenet elküldve: 2024-08-10 11:28:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Köpeny//
*Helyeslően bólogat csak Murtriel asszonyság. Korai még tukmálni a portékát a vendégekre. Az uraság először látni akarja a jó munkát, a férfiak már csak ilyenek. Célirányosak, nekik a funkció számít első sorban s csak aztán a külcsín. Legalábbis a többségnek.
A kisasszonyka teljesen más, neki viszont kell a jó ürügy, hogy vásárolni kezdjen. Vagy még egy kis idő ebben a mesevilágban, amit az ő szabósága jelent a női léleknek. Nos, ha csak ürügy kell, őtőle aztán megkapja: olyan szépen méretre fogják igazítani Intathnak a kiválasztott köpenyt, hogy még a durvább szövésű köpenyben is sudár és daliás lesz.
A másik köpeny is ott van még a férfi előtt, de nála a praktikusság a szempont. Ellenben a hölgypartnerét jobban foglalkoztatja a külcsín. Így ideje kicsit jobban elhúzni előtte is a mézesmadzagot.*
- Tény s való, ez a véknyább köpeny még nem büszkélkedhet zsebekkel, se gombokkal, de ha vár egy pillanatot...
*azzal matatni kezd az egyik szekrényen, majd kisvártatva hosszú, keskeny faládikákat kezd lepakolni a köpeny mellé, és felnyitja őket: ezekben (belső rekeszekben elválasztva) megannyi gomb sorakozik. Kisebbek, nagyobbak, csontból, fenyőből, ébenből, obszidiánból, üvegből, ezüstből, rézből, aranyból, és ki tudja, mennyiféle anyagból még. Van közöttük csicsás, van egyszerű. Némelyik a legkevésbé se illene ehhez az orvosi köpenyhez, de hát ki ő, hogy döntsön a vendégek helyett? És a mögöttes üzenet, első sorban Mai-nak címezve egyértelmű: itt minden van, itt bármi lehetséges.*
- A gombválasztást talán a kisasszonyra lehetne bízni. Tudja uram, nekünk nőknek jobb érzékünk van ehhez.
*mondja huncut mosollyal, azzal hátrafordul, hogy a háttérben várakozó inasához szóljon.*
- Lányom, hozz egy véget ebből a vászonból!
*az meg már fordul is és hozza az anyagot, ami épp olyan, mint amiből a véknyabb köpeny készült.*
- Ím, ebből az anyagból bármilyen zsebet rávarrunk kegyelmednek. Lehet kisebb, nagyobb, lehet többrekeszes, kétszeres vastagságú, begombolható... amilyet csak kíván. És természetesen a másik köpenyre is tudunk még újabb zsebeket varrni, sőt a mostaniakat is leszedhetjük róla.
*vezeti fel. A férfit a praktikusság hajtja, ha sikerül elérni, hogy azon töprengjen, milyen ügyesen tudná funkcióhoz igazított zsebekben elhelyezni az eszközeit, máris sikerülhet nyélbe ütni az üzletet.
Ha végül kiválasztásra kerül egyik, másik, vagy mind akár mindkettő köpeny, végre Mai is kedvére válogathat.*
- A kisasszony természetesen felpróbálhatja azt a ruhát. Tökéletesen illene a gyönyörű fekete hajához, kedvesem.
*teszi hozzá, majd még ezt is.*
- Az urat pedig szívesen megvendégelem egy kupa borra vagy forrásvízre, amíg várakozunk.
*Helyeslően bólogat csak Murtriel asszonyság. Korai még tukmálni a portékát a vendégekre. Az uraság először látni akarja a jó munkát, a férfiak már csak ilyenek. Célirányosak, nekik a funkció számít első sorban s csak aztán a külcsín. Legalábbis a többségnek.
A kisasszonyka teljesen más, neki viszont kell a jó ürügy, hogy vásárolni kezdjen. Vagy még egy kis idő ebben a mesevilágban, amit az ő szabósága jelent a női léleknek. Nos, ha csak ürügy kell, őtőle aztán megkapja: olyan szépen méretre fogják igazítani Intathnak a kiválasztott köpenyt, hogy még a durvább szövésű köpenyben is sudár és daliás lesz.
A másik köpeny is ott van még a férfi előtt, de nála a praktikusság a szempont. Ellenben a hölgypartnerét jobban foglalkoztatja a külcsín. Így ideje kicsit jobban elhúzni előtte is a mézesmadzagot.*
- Tény s való, ez a véknyább köpeny még nem büszkélkedhet zsebekkel, se gombokkal, de ha vár egy pillanatot...
*azzal matatni kezd az egyik szekrényen, majd kisvártatva hosszú, keskeny faládikákat kezd lepakolni a köpeny mellé, és felnyitja őket: ezekben (belső rekeszekben elválasztva) megannyi gomb sorakozik. Kisebbek, nagyobbak, csontból, fenyőből, ébenből, obszidiánból, üvegből, ezüstből, rézből, aranyból, és ki tudja, mennyiféle anyagból még. Van közöttük csicsás, van egyszerű. Némelyik a legkevésbé se illene ehhez az orvosi köpenyhez, de hát ki ő, hogy döntsön a vendégek helyett? És a mögöttes üzenet, első sorban Mai-nak címezve egyértelmű: itt minden van, itt bármi lehetséges.*
- A gombválasztást talán a kisasszonyra lehetne bízni. Tudja uram, nekünk nőknek jobb érzékünk van ehhez.
*mondja huncut mosollyal, azzal hátrafordul, hogy a háttérben várakozó inasához szóljon.*
- Lányom, hozz egy véget ebből a vászonból!
*az meg már fordul is és hozza az anyagot, ami épp olyan, mint amiből a véknyabb köpeny készült.*
- Ím, ebből az anyagból bármilyen zsebet rávarrunk kegyelmednek. Lehet kisebb, nagyobb, lehet többrekeszes, kétszeres vastagságú, begombolható... amilyet csak kíván. És természetesen a másik köpenyre is tudunk még újabb zsebeket varrni, sőt a mostaniakat is leszedhetjük róla.
*vezeti fel. A férfit a praktikusság hajtja, ha sikerül elérni, hogy azon töprengjen, milyen ügyesen tudná funkcióhoz igazított zsebekben elhelyezni az eszközeit, máris sikerülhet nyélbe ütni az üzletet.
Ha végül kiválasztásra kerül egyik, másik, vagy mind akár mindkettő köpeny, végre Mai is kedvére válogathat.*
- A kisasszony természetesen felpróbálhatja azt a ruhát. Tökéletesen illene a gyönyörű fekete hajához, kedvesem.
*teszi hozzá, majd még ezt is.*
- Az urat pedig szívesen megvendégelem egy kupa borra vagy forrásvízre, amíg várakozunk.
10130. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-10 07:28:26
Üzenet elküldve: 2024-08-10 07:28:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Nagy szerencse, hogy az asszonyság elkezd végre sertepertélni és így elvonhatja a figyelmét arról a bűnös szóról. De ahogy a méretet veszi az elfről, inkább rajta maradnak a kékjei, mintsem ismét ámulatba essen néhány szép ruhától. Ráér az még és akkor oda tud figyelni arra, amire igazából nem kérték. Ha már a doki köpenyt akar magának, az legyen olyan, amit szívesen is néz rajta bárki. Még ha tényleg csak egy fehér lepel is másnak, ami árulkodik a szakmáról, Mai képtelen lenne megengedni, hogy egy hószín krumplis zsákot adjanak zsebekkel, na meg gombokkal arra csinos dokira. Persze nem gyanakszik ilyesmire, de résen van. Na meg a hosszúéletű sem tűnik olyannak, akinek ne lenne szépérzéke. Kicsit túl sok is van neki.
Figyeli az inast, aki hozza a darabokat, próbálja kivenni, melyik milyen is lehet, mennyire jól alakítható. Kár volt ilyesmi szakmákhoz hasonlítani őket, mert nem tud bennük mást látni. De amíg nem látja rajta tényleg nem fog szólni.
A felé intézett szavak néhány perccel ezelőtt még belevitték volna a véget nem érő keresgélésbe. Még most is mágnesként vonzaná a tekintetét, s próbálná fel végre azt a fekete darabot, amit már kinézett magának elég egyértelműen, de itt a helye még egy kicsit. A kéz végigsimít meztelen hátán ő pedig a doki felé fordul és a mosolyára a sajátjával reagál. A lélektükrök játékosan villannak. Mai tud viselkedni, csak két helyzetben nem tudja visszafogni igazán magát, az a vásárlás, és ha közelében van a szőke. Jó helyzet a mostani. Az asszonyságra pillant, majd ismét az elfre.*
- Köszönöm, de először megvárom, mit is szeretne kihozni a köpenyedből a hölgy, aztán... *Fut végig a férfin a tekintete, nem zavartatva magát.* - Megmondod hogyan áll az a fekete. *Ha csak egy pillanatra eltűnne az asztal felé az asszonyság máris jelezné, hogy nyugodtan besegíthet a felvételben is. Na de azért ennyire visszafogja magát mégis. Csak a pillantását nem.*
*Nagy szerencse, hogy az asszonyság elkezd végre sertepertélni és így elvonhatja a figyelmét arról a bűnös szóról. De ahogy a méretet veszi az elfről, inkább rajta maradnak a kékjei, mintsem ismét ámulatba essen néhány szép ruhától. Ráér az még és akkor oda tud figyelni arra, amire igazából nem kérték. Ha már a doki köpenyt akar magának, az legyen olyan, amit szívesen is néz rajta bárki. Még ha tényleg csak egy fehér lepel is másnak, ami árulkodik a szakmáról, Mai képtelen lenne megengedni, hogy egy hószín krumplis zsákot adjanak zsebekkel, na meg gombokkal arra csinos dokira. Persze nem gyanakszik ilyesmire, de résen van. Na meg a hosszúéletű sem tűnik olyannak, akinek ne lenne szépérzéke. Kicsit túl sok is van neki.
Figyeli az inast, aki hozza a darabokat, próbálja kivenni, melyik milyen is lehet, mennyire jól alakítható. Kár volt ilyesmi szakmákhoz hasonlítani őket, mert nem tud bennük mást látni. De amíg nem látja rajta tényleg nem fog szólni.
A felé intézett szavak néhány perccel ezelőtt még belevitték volna a véget nem érő keresgélésbe. Még most is mágnesként vonzaná a tekintetét, s próbálná fel végre azt a fekete darabot, amit már kinézett magának elég egyértelműen, de itt a helye még egy kicsit. A kéz végigsimít meztelen hátán ő pedig a doki felé fordul és a mosolyára a sajátjával reagál. A lélektükrök játékosan villannak. Mai tud viselkedni, csak két helyzetben nem tudja visszafogni igazán magát, az a vásárlás, és ha közelében van a szőke. Jó helyzet a mostani. Az asszonyságra pillant, majd ismét az elfre.*
- Köszönöm, de először megvárom, mit is szeretne kihozni a köpenyedből a hölgy, aztán... *Fut végig a férfin a tekintete, nem zavartatva magát.* - Megmondod hogyan áll az a fekete. *Ha csak egy pillanatra eltűnne az asztal felé az asszonyság máris jelezné, hogy nyugodtan besegíthet a felvételben is. Na de azért ennyire visszafogja magát mégis. Csak a pillantását nem.*
10129. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-10 01:20:33
Üzenet elküldve: 2024-08-10 01:20:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Lehet ő volt eddig eltévedve, de itt a városban tényleg ilyesmit szokás használni? Az a henteskötény eddig tökéletesen kiszolgálta őt mind a kikötőben, mind a szegénynegyedben. Felfogott mindent és nagyjából meg is védte a ruháját a dolgoktól. Fehér köpenyre cserélni eszébe se jutott volna, de ez az asszony is tudja miről van szó. Mai se tűnt megdöbbentnek az ötlet hallatán. Lehet tényleg a doki nem volt tisztában vele, hogy a polgáribb szakmabeliek miként néznek ki. Legalább a méretvétel nem idegen számára. Igaz, hogy kalózkorában amit "talált", azt vette fel, de fordult már elő, hogy igazítottak rá ruhát. Mindig volt tehetsége a nagylelkű nők megtalálásához. Arra, hogy milyen szép ruhákat tudna rá készíteni a vénasszony csak mosolyog.*
-A jövőben lehet róla szó ha ez a köpeny olyan jól sikerül.
*Mondjuk nem hiszi, hogy bonyolult kérés lett volna. Biztos benne, hogy meg tudják csinálni. Az viszont meglepi, hogy két lehetőséget is kap. Szerencsére tudja mit szeretne, de ettől még valamit nem ért.*
-Szobafestőknek vékony vászon? Nem üt át azon ha rájuk fröccsen? Megnézem mindkettőt, de a második egyelőre jobban hangzik. A szellőzés nem gond. Amúgy se tervezem egész nap hordani.
*Mondjuk előfordulhat, hogy egy olyan hosszú, melós megbízást intéz magának mint most a sellőház volt, de nagyrészt inkább a hozzá vetődőket látná el. Akikkel gyorsan végez. És habár ő akarta felhozni miután a saját dolgával végeztek, de ha már meg lett előzve akkor keze végig simít a félvér hátán és rámosolyog a lányra.*
-Nézz csak szét nyugodtan. Keress valami szépet magadnak drága!
*Lehet ő volt eddig eltévedve, de itt a városban tényleg ilyesmit szokás használni? Az a henteskötény eddig tökéletesen kiszolgálta őt mind a kikötőben, mind a szegénynegyedben. Felfogott mindent és nagyjából meg is védte a ruháját a dolgoktól. Fehér köpenyre cserélni eszébe se jutott volna, de ez az asszony is tudja miről van szó. Mai se tűnt megdöbbentnek az ötlet hallatán. Lehet tényleg a doki nem volt tisztában vele, hogy a polgáribb szakmabeliek miként néznek ki. Legalább a méretvétel nem idegen számára. Igaz, hogy kalózkorában amit "talált", azt vette fel, de fordult már elő, hogy igazítottak rá ruhát. Mindig volt tehetsége a nagylelkű nők megtalálásához. Arra, hogy milyen szép ruhákat tudna rá készíteni a vénasszony csak mosolyog.*
-A jövőben lehet róla szó ha ez a köpeny olyan jól sikerül.
*Mondjuk nem hiszi, hogy bonyolult kérés lett volna. Biztos benne, hogy meg tudják csinálni. Az viszont meglepi, hogy két lehetőséget is kap. Szerencsére tudja mit szeretne, de ettől még valamit nem ért.*
-Szobafestőknek vékony vászon? Nem üt át azon ha rájuk fröccsen? Megnézem mindkettőt, de a második egyelőre jobban hangzik. A szellőzés nem gond. Amúgy se tervezem egész nap hordani.
*Mondjuk előfordulhat, hogy egy olyan hosszú, melós megbízást intéz magának mint most a sellőház volt, de nagyrészt inkább a hozzá vetődőket látná el. Akikkel gyorsan végez. És habár ő akarta felhozni miután a saját dolgával végeztek, de ha már meg lett előzve akkor keze végig simít a félvér hátán és rámosolyog a lányra.*
-Nézz csak szét nyugodtan. Keress valami szépet magadnak drága!
10128. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-09 18:17:38
Üzenet elküldve: 2024-08-09 18:17:38
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Köpeny//
*Látja ám az asszonyság, hogy a hölgyvendég mennyire epekedik a szép kelmék iránt. Nem kell ehhez minden részletet tisztán látni, a testtartása, ahogyan egész testével az áhított anyagok felé fordul, bőségesen informálja őt. Meg aztán, ismeri nagyon jól a hölgyvendégeknek ezt a fajta reakcióját.
Kissé elkedvtelenedik, amikor meghallja, hogy nem házasodni vágyók érkeztek a boltjába, de nem keseredik el. Odatopog Intath elé.*
- Köpeny, amit orvosok és felcserek használnak, hát hogyne...
*mondja, miközben bal mutatóujjával megérinti a férfi csuklóját, a jobbal pedig megkeresi a vállát.*
- Hmm... hmm...
*dörmögi maga elé, amikor bal mutatóujjával most a férfi másik vállát keresi meg, persze ehhez már ki kell húznia magát. A sudár elfben talán felmerül a bosszús kérdés, hogy mégis miért fogdossa őt az asszonyság, holott semmi más nem történt, mint hogy a vén varrónő méretet vett. Igaz, a derékbőség még hátravan, de oda azért nem nyúlkál csak úgy.*
- Magas férfi, széles vállak, elf dalia. Milyen szép ruhákat tudnék én magának készíteni!
*mondja, majd visszatotyog az asztalához, és erősen megráz egy csengőt. Aztán ismét a vendég felé fordulva így folytatja.*
- Ekkora köpenyem, amit kegyelmedre szabhatok, csak kettő akad. Mind a kettő fehér volna. Az egyik vékony vászon, de gomb és zseb még nincs rajta, csak zsinegekkel lehet összefűzni elől. Természetesen gyorsan és könnyedén pótoljuk a gombokat és a zsebet is a méretre igazítással. Egy fertály óra alatt megvan az ilyesmi.
A másik kicsit erősebb szövet, zsákanyagból készült. Rosszabb kissé a szellőzése, ámde nehezen szakad és nemigen gyűrődik. Ráadásul már gombos, zsebes fajta.
Előbbit falfestők kedvelik, utóbbit mesteremberek.
*magyarázza, miközben a csengetésre előiramodik egy pufók ember-leányzó a hátsó traktusból, ujján gyűszű, nyakában mérőszalag. Hallotta a kisinas, melyik köpenyekről volt szó, így pironkodó hajlongással eloldalaz a vendégek mellett az egyik ruhasor irányába, hogy előkeresse az említett darabokat.*
- Az uraságra igazíthatjuk. A lengébbért, lássuk csak... gombok, igazítás, zsebek... az annyi mint... 55 aranyat kérnék. Ha a strapabíróbbat kérné... azt 60 aranyért tudom adni. De ha netán mindkettőt megvenné, akkor 105 aranyért az öné lehet, és még a bájos hölgynek is szívesen adok kedvezményt valamelyk szép kelmére.
*teszi hozzá, majd huncut mosollyal Mai irányába fordul.*
- Ne higgye kedvesem, hogy önről megfeledkeztem! Nézelődjön kedvére. Itt bármilyen alkalomra tudunk önnek megfelelő ruhát készíteni!
*mondja.
Eközben inasa visszajön a két köpennyel, amiket egy széles, kelmevágáshoz használatos asztalra terít ki ügyesen egymás mellé. Látszik, hogy kicsit hosszabb az ujjuk, mint ami Intathnak jó. De ezen itt gyorsan segítenek majd.*
*Látja ám az asszonyság, hogy a hölgyvendég mennyire epekedik a szép kelmék iránt. Nem kell ehhez minden részletet tisztán látni, a testtartása, ahogyan egész testével az áhított anyagok felé fordul, bőségesen informálja őt. Meg aztán, ismeri nagyon jól a hölgyvendégeknek ezt a fajta reakcióját.
Kissé elkedvtelenedik, amikor meghallja, hogy nem házasodni vágyók érkeztek a boltjába, de nem keseredik el. Odatopog Intath elé.*
- Köpeny, amit orvosok és felcserek használnak, hát hogyne...
*mondja, miközben bal mutatóujjával megérinti a férfi csuklóját, a jobbal pedig megkeresi a vállát.*
- Hmm... hmm...
*dörmögi maga elé, amikor bal mutatóujjával most a férfi másik vállát keresi meg, persze ehhez már ki kell húznia magát. A sudár elfben talán felmerül a bosszús kérdés, hogy mégis miért fogdossa őt az asszonyság, holott semmi más nem történt, mint hogy a vén varrónő méretet vett. Igaz, a derékbőség még hátravan, de oda azért nem nyúlkál csak úgy.*
- Magas férfi, széles vállak, elf dalia. Milyen szép ruhákat tudnék én magának készíteni!
*mondja, majd visszatotyog az asztalához, és erősen megráz egy csengőt. Aztán ismét a vendég felé fordulva így folytatja.*
- Ekkora köpenyem, amit kegyelmedre szabhatok, csak kettő akad. Mind a kettő fehér volna. Az egyik vékony vászon, de gomb és zseb még nincs rajta, csak zsinegekkel lehet összefűzni elől. Természetesen gyorsan és könnyedén pótoljuk a gombokat és a zsebet is a méretre igazítással. Egy fertály óra alatt megvan az ilyesmi.
A másik kicsit erősebb szövet, zsákanyagból készült. Rosszabb kissé a szellőzése, ámde nehezen szakad és nemigen gyűrődik. Ráadásul már gombos, zsebes fajta.
Előbbit falfestők kedvelik, utóbbit mesteremberek.
*magyarázza, miközben a csengetésre előiramodik egy pufók ember-leányzó a hátsó traktusból, ujján gyűszű, nyakában mérőszalag. Hallotta a kisinas, melyik köpenyekről volt szó, így pironkodó hajlongással eloldalaz a vendégek mellett az egyik ruhasor irányába, hogy előkeresse az említett darabokat.*
- Az uraságra igazíthatjuk. A lengébbért, lássuk csak... gombok, igazítás, zsebek... az annyi mint... 55 aranyat kérnék. Ha a strapabíróbbat kérné... azt 60 aranyért tudom adni. De ha netán mindkettőt megvenné, akkor 105 aranyért az öné lehet, és még a bájos hölgynek is szívesen adok kedvezményt valamelyk szép kelmére.
*teszi hozzá, majd huncut mosollyal Mai irányába fordul.*
- Ne higgye kedvesem, hogy önről megfeledkeztem! Nézelődjön kedvére. Itt bármilyen alkalomra tudunk önnek megfelelő ruhát készíteni!
*mondja.
Eközben inasa visszajön a két köpennyel, amiket egy széles, kelmevágáshoz használatos asztalra terít ki ügyesen egymás mellé. Látszik, hogy kicsit hosszabb az ujjuk, mint ami Intathnak jó. De ezen itt gyorsan segítenek majd.*
10127. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-09 06:29:24
Üzenet elküldve: 2024-08-09 06:29:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Ő pedig még két egész percet nem töltött el itt és máris tudja, hogy mit hol kellene keresnie. Szemei egy fényes fekete anyagon pihennek, s képzeletben már húzza is elő a többi közül, mert biztos a kedvére való lenne a költemény. Figyeli az öregasszonyt, de nem avatkozna bele a kettejük dolgába, ha csak nem bántja majd valami a kékeket azon, amit el akar majd adni a dokinak. Mindenki biztos lehet abban, hogy ha valami nem tetszik neki, azt szóvá fogja tenni. A ruhák fontosak. A köpeny is ruha.
A szavak viszont úgy szakítják ki az álomvilágból, mintha be sem léphetett volna igazán. Bűnös, fájó szitokszóként visszhangzik a kissé hegyes füleiben. Esküvő. A férfi meg mosolyog. Hamar kezdi elönteni az érzés, hogy ez nem a legjobb nap, hanem a legrosszabb. Nem, egy percig sem feltételezné, hogy amaz a nászukat valaha is kérelmezné, de a múlt úgy vágja fejbe, hogy kissé beleszédül. A kis grimaszt természetesen visszafogja, amikor érzi, hogy egyáltalán kiülhetne rá. ~ Remélem a ruhákhoz jobban ért, mint a hangulatteremtéshez. Banya. ~
A doki szavai azért visszacsalja belé az életet és inkább figyel rá. Jó lesz az a köpeny. Fehér, de nem az övé. És nem esküvőre való. Csak legelteti a szemeit és fejben újra tervez, de nem szól amíg nem muszáj.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.09 06:34:59
*Ő pedig még két egész percet nem töltött el itt és máris tudja, hogy mit hol kellene keresnie. Szemei egy fényes fekete anyagon pihennek, s képzeletben már húzza is elő a többi közül, mert biztos a kedvére való lenne a költemény. Figyeli az öregasszonyt, de nem avatkozna bele a kettejük dolgába, ha csak nem bántja majd valami a kékeket azon, amit el akar majd adni a dokinak. Mindenki biztos lehet abban, hogy ha valami nem tetszik neki, azt szóvá fogja tenni. A ruhák fontosak. A köpeny is ruha.
A szavak viszont úgy szakítják ki az álomvilágból, mintha be sem léphetett volna igazán. Bűnös, fájó szitokszóként visszhangzik a kissé hegyes füleiben. Esküvő. A férfi meg mosolyog. Hamar kezdi elönteni az érzés, hogy ez nem a legjobb nap, hanem a legrosszabb. Nem, egy percig sem feltételezné, hogy amaz a nászukat valaha is kérelmezné, de a múlt úgy vágja fejbe, hogy kissé beleszédül. A kis grimaszt természetesen visszafogja, amikor érzi, hogy egyáltalán kiülhetne rá. ~ Remélem a ruhákhoz jobban ért, mint a hangulatteremtéshez. Banya. ~
A doki szavai azért visszacsalja belé az életet és inkább figyel rá. Jó lesz az a köpeny. Fehér, de nem az övé. És nem esküvőre való. Csak legelteti a szemeit és fejben újra tervez, de nem szól amíg nem muszáj.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.09 06:34:59
10126. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-08 22:04:15
Üzenet elküldve: 2024-08-08 22:04:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*A dokinak nincs meg a megfelelő szeme ahhoz, hogy ennyi ruha láttán átlássa miszerint is vannak azok összerendezve. Máshoz viszont van. Mégpedig, hogy milyen reakciót vált ki a félvérből ez a hely.*
~Nocsak, nocsak!~
*Ezt meg is jegyzi magának. A hunyorgó öregasszony láttán egyből visszatérnek a régi ösztönök és felmerül benne milyen egyszerű lenne pár dolgot elcsenni innen. Sőt, vevőt is tudna az árura. Na, ez félelmetes véletlen. Viszont parancsol még a kezének. Kivételesen a szájának is. Kivárja míg a másik végigmondja a kérdéseit. Az esküvői ruha említésén csak mosolyog. Sejti ő is, hogy annak örülne az öreglány a legjobban.*
-Tudom mit szeretnék. Ha nincs ilyen akkor készíttetném. Orvos vagyok és munkaruha kéne. Egyszerű fehér köpeny. Nem igényes anyagból amit könnyen lehet tisztítani. Gombos és ha zsebei is volnának az lenne a tökéletes. Megoldható?
*A dokinak nincs meg a megfelelő szeme ahhoz, hogy ennyi ruha láttán átlássa miszerint is vannak azok összerendezve. Máshoz viszont van. Mégpedig, hogy milyen reakciót vált ki a félvérből ez a hely.*
~Nocsak, nocsak!~
*Ezt meg is jegyzi magának. A hunyorgó öregasszony láttán egyből visszatérnek a régi ösztönök és felmerül benne milyen egyszerű lenne pár dolgot elcsenni innen. Sőt, vevőt is tudna az árura. Na, ez félelmetes véletlen. Viszont parancsol még a kezének. Kivételesen a szájának is. Kivárja míg a másik végigmondja a kérdéseit. Az esküvői ruha említésén csak mosolyog. Sejti ő is, hogy annak örülne az öreglány a legjobban.*
-Tudom mit szeretnék. Ha nincs ilyen akkor készíttetném. Orvos vagyok és munkaruha kéne. Egyszerű fehér köpeny. Nem igényes anyagból amit könnyen lehet tisztítani. Gombos és ha zsebei is volnának az lenne a tökéletes. Megoldható?
10125. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-08 21:41:03
Üzenet elküldve: 2024-08-08 21:41:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Köpeny//
*Az idős Murtriel asszony lassan emeli fel a fejét a hímzésről, és próbálja hályogos szemével beazonosítani a vevőket. Ebben nincs segítségére, hogy vakságában már lámpást se gyújt maga mellett, így az Intath és Mai háta mögül beszűrődő kinti fény adja a legtöbb világosságot. Hunyorogva csak kiveszi, hogy egy férfi és egy nő lépett be az ajtón (és mondjuk az se hátrány, hogy a hallása még jó, és a hangjukból ez is kiderült).*
- Jó napot, jó napot!
*tápászkodik fel nehézkesen, és villant nyájas mosolyt nagyjából a vendégek irányába.*
- Miben lehetek a szolgálatukra? Csak nézelődni kívánnak, vagy határozottan keresnek? Készíttetni szeretnének, vagy vásárolni? Netán... egy szép esküvői ünnepi ruhát?
*kérdi kedveskedőn, és magában nagyon reménykedik, hogy valóban esküvő legyen. Az egyetlen olyan esemény, amikor se szegény, se gazdag nem spórol a ruhán.*
*Az idős Murtriel asszony lassan emeli fel a fejét a hímzésről, és próbálja hályogos szemével beazonosítani a vevőket. Ebben nincs segítségére, hogy vakságában már lámpást se gyújt maga mellett, így az Intath és Mai háta mögül beszűrődő kinti fény adja a legtöbb világosságot. Hunyorogva csak kiveszi, hogy egy férfi és egy nő lépett be az ajtón (és mondjuk az se hátrány, hogy a hallása még jó, és a hangjukból ez is kiderült).*
- Jó napot, jó napot!
*tápászkodik fel nehézkesen, és villant nyájas mosolyt nagyjából a vendégek irányába.*
- Miben lehetek a szolgálatukra? Csak nézelődni kívánnak, vagy határozottan keresnek? Készíttetni szeretnének, vagy vásárolni? Netán... egy szép esküvői ünnepi ruhát?
*kérdi kedveskedőn, és magában nagyon reménykedik, hogy valóban esküvő legyen. Az egyetlen olyan esemény, amikor se szegény, se gazdag nem spórol a ruhán.*
10124. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-08 21:32:20
Üzenet elküldve: 2024-08-08 21:32:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Irigyelhetné a másik szabad időbeosztását, pontosan tudja mennyit kell még azért tennie, hogy hasonlóan élhesse az életét, de az ilyesmi nem tölti el hasonló érzelmekkel, inkább csak motiválja. Mondjuk nem kifejezetten sok gondolat tud megfoganni abban az éles elmében, amikor a másik beszél, vagy éppen őt figyeli, netán érinti, így inkább csak elveszik annak zöldjeiben, amíg meg nem szokja a közelséget. Jók a kilátások, a nap további részét illetően. De az a tekintet elszakad, ráadásul még mielőtt kimondaná, hogy megérkeztek, követi annak útját és ő is kiszúrja a cégért. Nem tesz hát mást, mint követi az elfet, belépve a helyre amire... mindig is vágyott. A lélektükrök, ha lehet még nagyobb szenvedéllyel pásztáznak, csakhogy nem a férfit, hanem az előtte kirajzolódó ruhák tömkelegét. Igyekszik ő odafigyelni arra, amiért jöttek, de nem megy. Dús ajkai enyhén résnyire nyílnak, sokan irigyelhetnék ezt a nézést, ahogy szerelemtől túlcsordultan villan, de a ruhák kapják meg ezt a kegyet tőle, nem más. Még köszönni is majdnem elfelejt.
Tesz néhány lépést beljebb, de nemigen akar felocsúdni, ha nem tudná, hogy ildomos lenne viselkednie, talán már el is veszett volna a szép anyagok között, és soha senki meg sem találná. De erőt vesz magán és egy nagy levegőt kifúja inkább a bent lévőkre fecsérli az idejét. *
- Jó napot!
*Köszön végül kedves hangján, minden erejét arra használva fel, hogy ne tegye meg azt, amit akar. Majd visszajön. Vagy el sem megy soha. Gondolatban megrázza a fejét. A doki miatt vannak itt.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.08 21:35:38
*Irigyelhetné a másik szabad időbeosztását, pontosan tudja mennyit kell még azért tennie, hogy hasonlóan élhesse az életét, de az ilyesmi nem tölti el hasonló érzelmekkel, inkább csak motiválja. Mondjuk nem kifejezetten sok gondolat tud megfoganni abban az éles elmében, amikor a másik beszél, vagy éppen őt figyeli, netán érinti, így inkább csak elveszik annak zöldjeiben, amíg meg nem szokja a közelséget. Jók a kilátások, a nap további részét illetően. De az a tekintet elszakad, ráadásul még mielőtt kimondaná, hogy megérkeztek, követi annak útját és ő is kiszúrja a cégért. Nem tesz hát mást, mint követi az elfet, belépve a helyre amire... mindig is vágyott. A lélektükrök, ha lehet még nagyobb szenvedéllyel pásztáznak, csakhogy nem a férfit, hanem az előtte kirajzolódó ruhák tömkelegét. Igyekszik ő odafigyelni arra, amiért jöttek, de nem megy. Dús ajkai enyhén résnyire nyílnak, sokan irigyelhetnék ezt a nézést, ahogy szerelemtől túlcsordultan villan, de a ruhák kapják meg ezt a kegyet tőle, nem más. Még köszönni is majdnem elfelejt.
Tesz néhány lépést beljebb, de nemigen akar felocsúdni, ha nem tudná, hogy ildomos lenne viselkednie, talán már el is veszett volna a szép anyagok között, és soha senki meg sem találná. De erőt vesz magán és egy nagy levegőt kifúja inkább a bent lévőkre fecsérli az idejét. *
- Jó napot!
*Köszön végül kedves hangján, minden erejét arra használva fel, hogy ne tegye meg azt, amit akar. Majd visszajön. Vagy el sem megy soha. Gondolatban megrázza a fejét. A doki miatt vannak itt.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.08 21:35:38
10123. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-08 21:10:18
Üzenet elküldve: 2024-08-08 21:10:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1453
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
//Érintőlegesen Várt váratlan//
*Akárhogy is igyekszik a másik rendezni a vonásait azok a kékek és ahogy a lány is közelebb hajol hozzá egyértelművé teszik az elf számára mi van a másikban. Ez pedig újabb okot adhat Int mosolyának amit semmi se tud lehervasztani. Az se, hogy fogalma sincs pontosan mit keres csak, hogy nagyjából jó helyen van. A kérdésére pont olyan választ kap mint amit sejtett. De kitalál majd valamit.*
-Én sietni? Kedves, most már én döntöm el mire szánok időt.
~És rád biztos szeretnék.~
*Néz azokba a kékekbe mikor a tekintetét valami más is magára vonzza. Egy cégér, ami talán pont az amit keres.*
-Megjöttünk.
*Jelenti ki olyan határozottan mintha pontosan ide akart volna jönni. Meg is indul a bolt elé ahol kiköti a lovat majd bemegy. Ott látszik csak rajta ahogy szétnéz, hogy fogalma sincs hol van. Hogy van valami rendszer a mindenfelé jelen lévő ruhák közt az meglehet, de az ő szeme nem látja át. Így inkább meg se próbálja és inkább másokra bízza magát. A hozzá legközelebbi tanítványt vagy magát vénasszonyt szólítja meg.*
-Napot!
//Érintőlegesen Várt váratlan//
*Akárhogy is igyekszik a másik rendezni a vonásait azok a kékek és ahogy a lány is közelebb hajol hozzá egyértelművé teszik az elf számára mi van a másikban. Ez pedig újabb okot adhat Int mosolyának amit semmi se tud lehervasztani. Az se, hogy fogalma sincs pontosan mit keres csak, hogy nagyjából jó helyen van. A kérdésére pont olyan választ kap mint amit sejtett. De kitalál majd valamit.*
-Én sietni? Kedves, most már én döntöm el mire szánok időt.
~És rád biztos szeretnék.~
*Néz azokba a kékekbe mikor a tekintetét valami más is magára vonzza. Egy cégér, ami talán pont az amit keres.*
-Megjöttünk.
*Jelenti ki olyan határozottan mintha pontosan ide akart volna jönni. Meg is indul a bolt elé ahol kiköti a lovat majd bemegy. Ott látszik csak rajta ahogy szétnéz, hogy fogalma sincs hol van. Hogy van valami rendszer a mindenfelé jelen lévő ruhák közt az meglehet, de az ő szeme nem látja át. Így inkább meg se próbálja és inkább másokra bízza magát. A hozzá legközelebbi tanítványt vagy magát vénasszonyt szólítja meg.*
-Napot!
10122. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-08 20:48:28
Üzenet elküldve: 2024-08-08 20:48:28
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Köpeny//
//Érintőlegesen Várt váratlan//
*A Piactéri forgatagban megannyi rögtönzött standot láthat az érdeklődő, de azért akad pár olyan üzlet is, amely önálló épületben van. Ezek többnyire a ritkaságokat, drágább holmikat árusítják, mint az ékszerek, bájitalok. De akad közöttük pár, ami egészen hagyományos portékával házal.
Ilyen például Murtriel asszonyság szabósága. A vén, szikár fél-elf hölgy évek óta itt készíti a ruháit, boltjában a polcokon megannyi vég szövet sorakozik feltekerve a legkülönbözőbb anyagokból, mintázatban színekben.
És persze akad neki jó pár kész öltözete is, amiket összezsúfoltan tart, hosszan vízszintesen keresztülfutó léceken vékony vállfákra aggatva, hogy a vásárlók kedvükre bogarásszanak közöttük. Itt a különféle ruhák valamennyire azért szét vannak válogatva méret, anyag, funkció szerint, így aki határozottan keres, annak mégse kell csak a szerencsére és a türelmére hagyatkoznia. De így se olyan egyszerű: túl sok holmi halmozódott már fel.
Az üzlethelyiség egyik fala farács, sok kicsiny üvegablakkal berakva, nagy egybefüggő kirakatablak helyett. Éles szemű az az érdeklődő, ami ezen keresztül bármit meglát, de a bolt ajtaja felett méretes bronz cégér (tű, cérna és olló) hirdeti fennen, hogy mire lehet odabenn számítani.
Murtriel asszony már nagyjából kiöregedett a szakmából, vagy inkább csak félvak, ezért az érdemi munkát már szabónövendékekre bízza, ő maga pedig a bejárattal szemközt üldögél egy asztalnál, és a betérő érdeklődőket várja. És közben - mi mást is csinálna - hímezget.*
//Érintőlegesen Várt váratlan//
*A Piactéri forgatagban megannyi rögtönzött standot láthat az érdeklődő, de azért akad pár olyan üzlet is, amely önálló épületben van. Ezek többnyire a ritkaságokat, drágább holmikat árusítják, mint az ékszerek, bájitalok. De akad közöttük pár, ami egészen hagyományos portékával házal.
Ilyen például Murtriel asszonyság szabósága. A vén, szikár fél-elf hölgy évek óta itt készíti a ruháit, boltjában a polcokon megannyi vég szövet sorakozik feltekerve a legkülönbözőbb anyagokból, mintázatban színekben.
És persze akad neki jó pár kész öltözete is, amiket összezsúfoltan tart, hosszan vízszintesen keresztülfutó léceken vékony vállfákra aggatva, hogy a vásárlók kedvükre bogarásszanak közöttük. Itt a különféle ruhák valamennyire azért szét vannak válogatva méret, anyag, funkció szerint, így aki határozottan keres, annak mégse kell csak a szerencsére és a türelmére hagyatkoznia. De így se olyan egyszerű: túl sok holmi halmozódott már fel.
Az üzlethelyiség egyik fala farács, sok kicsiny üvegablakkal berakva, nagy egybefüggő kirakatablak helyett. Éles szemű az az érdeklődő, ami ezen keresztül bármit meglát, de a bolt ajtaja felett méretes bronz cégér (tű, cérna és olló) hirdeti fennen, hogy mire lehet odabenn számítani.
Murtriel asszony már nagyjából kiöregedett a szakmából, vagy inkább csak félvak, ezért az érdemi munkát már szabónövendékekre bízza, ő maga pedig a bejárattal szemközt üldögél egy asztalnál, és a betérő érdeklődőket várja. És közben - mi mást is csinálna - hímezget.*
10121. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-08 15:26:33
Üzenet elküldve: 2024-08-08 15:26:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 726
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem érzi igazán panaszkodásnak a szavakat. De ha az lenne sem lenne terhére kicsit jobban megismerni a másik gondolatait. Sokakban azonnal meglátja mi rejtőzhet belül, mert ezer jelet adnak, de a dokiból két találkozásuk alatt is hármat látott már. Persze nem tudhatja, csak egy kis meséből, hogy mennyi minden felé sodródott már, ami miatt akár még ugyanennyi módon is tudna viselkedni. Minden helyzet és közeg más. Neki pedig kifejezetten jó, hogy az ő társaságában olyan, amilyen. Ettől még szeretne látni egyet, s mást.
Ahogy közel hajol, a légzése is jószerivel elakad, de nem ül ki az arcára semmi belőle, csak a kékek nem mozdulnak. Hasonlóan tesz és közelít. Mintha már játszottak volna ilyet, bár az tovább húzódott, mint amennyire most bírná. Csak egy halk sóhaj szökik ki ajkain a benntartott levegő miatt, ahogy amaz a lovát végül kiszabadítja és elindulnak. Az a kéz hiányzik is a derekáról, de van annyi ember, akiket kerülgetni kell, vagyis akik inkább őket kerülgetik, hogy ne erre gondoljon. Még mindig nem hajlandó más miatt kitérni az útból, csak túl akar lenni az egészen és elérni a szabóig. Talán megvan a megfelelő embere már rá, de úgy lehet, hogy csak keresgél, céltalanságot viszont nem fedez fel. A kérdésre oldalvást néz, kissé felfelé, a köztük lévő kisebb magasságbéli különbség miatt. *
- Nehéz feladatot adtam, többnyire már bejártam. Nem biztos, hogy sok hely van, amit ne láttam volna, de biztosan kitalálunk valamit. Van még idő. Ha nem sietsz persze.. *Azért hiányosság mindig akadhat. Mindenesetre a terhet levenné a másikról, ha unalmas ez a város éppen elég, ha ő feldobja neki.*
*Nem érzi igazán panaszkodásnak a szavakat. De ha az lenne sem lenne terhére kicsit jobban megismerni a másik gondolatait. Sokakban azonnal meglátja mi rejtőzhet belül, mert ezer jelet adnak, de a dokiból két találkozásuk alatt is hármat látott már. Persze nem tudhatja, csak egy kis meséből, hogy mennyi minden felé sodródott már, ami miatt akár még ugyanennyi módon is tudna viselkedni. Minden helyzet és közeg más. Neki pedig kifejezetten jó, hogy az ő társaságában olyan, amilyen. Ettől még szeretne látni egyet, s mást.
Ahogy közel hajol, a légzése is jószerivel elakad, de nem ül ki az arcára semmi belőle, csak a kékek nem mozdulnak. Hasonlóan tesz és közelít. Mintha már játszottak volna ilyet, bár az tovább húzódott, mint amennyire most bírná. Csak egy halk sóhaj szökik ki ajkain a benntartott levegő miatt, ahogy amaz a lovát végül kiszabadítja és elindulnak. Az a kéz hiányzik is a derekáról, de van annyi ember, akiket kerülgetni kell, vagyis akik inkább őket kerülgetik, hogy ne erre gondoljon. Még mindig nem hajlandó más miatt kitérni az útból, csak túl akar lenni az egészen és elérni a szabóig. Talán megvan a megfelelő embere már rá, de úgy lehet, hogy csak keresgél, céltalanságot viszont nem fedez fel. A kérdésre oldalvást néz, kissé felfelé, a köztük lévő kisebb magasságbéli különbség miatt. *
- Nehéz feladatot adtam, többnyire már bejártam. Nem biztos, hogy sok hely van, amit ne láttam volna, de biztosan kitalálunk valamit. Van még idő. Ha nem sietsz persze.. *Azért hiányosság mindig akadhat. Mindenesetre a terhet levenné a másikról, ha unalmas ez a város éppen elég, ha ő feldobja neki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10307-10326