Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 519 (10361. - 10380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10380. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-09 19:45:44
Üzenet elküldve: 2025-03-09 19:45:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés Artheniorba//
*Érzékei mintha kiélesednének ily forgatag közepette. Félmondatok tucatjai ütik meg hegyes füleit, tekintete pedig reflexszerűen kutat erszények és nemesfémek csillanása után. Nem oly ostoba persze, hogy bajba keverje magát, főleg nem Relael társaságában.
Neki egyébként tetszik az Éjtépő elnevezés. Valahogy illik egy nemeskisasszony hátasához, de nem ágál az ítélet ellen. Elvégre Relael biztosan jobban tudja, mint ő. Mindazonáltal nincs meggyőződve a "Ló" név praktikussága mellett.*
-Ló. *Visszhangozza a nevet. Bizonytalanul pillant a mellette álló hátasra. Szinte várja, hogy amaz visszapillant, amolyan "engedd el" tekintettel. Ez ugyan elmarad, de nem forszírozza túl a dolgot.
Szereti az új holmikat. Legalább akkora öröm kapni, mint lopni. Kedvtelve pillant végig a megannyi portékán és biztosan lenne jobb ötlete is egy új ingnél. Ugyanakkor ajándék lónak nem szabad a fogát nézni, vagy mi, így ha Relael új ingbe óhajtja bujtatni, akkor nem ellenkezik emiatt. Ő tökéletesen megvan elégedve saját öltözékével, még ha egy csekélykét lóg is nem túl vaskos termetén.*
-Gazdag emberekhez megyünk, nem? Akkor valami díszes kellene, hmm? *Jól láthatóan elmorzsol egy vigyort. Lelki szemei előtt van, ahogy cikornyás, aranymintás ingben parolázik, úri harisnyában meg sarkantyús, hegyes csizmában, mint az uraságok.*
-Olyat, amit kedvelnek a vagyonos asszonyok. *Szürke tekintete végigsiklik a portékákon. Rábízza Relaelre, hogy kiszemelje a megfelelő darabot. Van egy sejtése, hogy választását úgy is ízekre szedné az elf, essen az bármire. Legrosszabb esetben, ha visszaérnek a Kikötőbe, visszavedlik mindennapi viseletébe. Ott amúgy is leginkább a praktikum a cél. Méghozzá az, hogy kerülje a feltűnést.
Bármennyire is szívesen lébecol Relael társaságában a Piactéren, a hasa azért jelzésértékűen tudtára adja, hogy ideje betevő után nézni.*
-Ez az Orthus remélem ad valami étket. *Jegyzi meg gépiesen, inkább magának, semmint az elfnek.*
*Érzékei mintha kiélesednének ily forgatag közepette. Félmondatok tucatjai ütik meg hegyes füleit, tekintete pedig reflexszerűen kutat erszények és nemesfémek csillanása után. Nem oly ostoba persze, hogy bajba keverje magát, főleg nem Relael társaságában.
Neki egyébként tetszik az Éjtépő elnevezés. Valahogy illik egy nemeskisasszony hátasához, de nem ágál az ítélet ellen. Elvégre Relael biztosan jobban tudja, mint ő. Mindazonáltal nincs meggyőződve a "Ló" név praktikussága mellett.*
-Ló. *Visszhangozza a nevet. Bizonytalanul pillant a mellette álló hátasra. Szinte várja, hogy amaz visszapillant, amolyan "engedd el" tekintettel. Ez ugyan elmarad, de nem forszírozza túl a dolgot.
Szereti az új holmikat. Legalább akkora öröm kapni, mint lopni. Kedvtelve pillant végig a megannyi portékán és biztosan lenne jobb ötlete is egy új ingnél. Ugyanakkor ajándék lónak nem szabad a fogát nézni, vagy mi, így ha Relael új ingbe óhajtja bujtatni, akkor nem ellenkezik emiatt. Ő tökéletesen megvan elégedve saját öltözékével, még ha egy csekélykét lóg is nem túl vaskos termetén.*
-Gazdag emberekhez megyünk, nem? Akkor valami díszes kellene, hmm? *Jól láthatóan elmorzsol egy vigyort. Lelki szemei előtt van, ahogy cikornyás, aranymintás ingben parolázik, úri harisnyában meg sarkantyús, hegyes csizmában, mint az uraságok.*
-Olyat, amit kedvelnek a vagyonos asszonyok. *Szürke tekintete végigsiklik a portékákon. Rábízza Relaelre, hogy kiszemelje a megfelelő darabot. Van egy sejtése, hogy választását úgy is ízekre szedné az elf, essen az bármire. Legrosszabb esetben, ha visszaérnek a Kikötőbe, visszavedlik mindennapi viseletébe. Ott amúgy is leginkább a praktikum a cél. Méghozzá az, hogy kerülje a feltűnést.
Bármennyire is szívesen lébecol Relael társaságában a Piactéren, a hasa azért jelzésértékűen tudtára adja, hogy ideje betevő után nézni.*
-Ez az Orthus remélem ad valami étket. *Jegyzi meg gépiesen, inkább magának, semmint az elfnek.*
10379. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-09 19:02:15
Üzenet elküldve: 2025-03-09 19:02:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés Artheniorba//
*Már éppen szólalna meg, hogy röviden bevezesse Haldriant a nemesek szövevényes világába, végül elveti eme ötletet. A fattyú aligha értené ezt meg, s most egyébként sincs kedve hosszas tanórát tartani egy letűnt világ romjairól.*
- Ez bonyolultabb ennél.
*Zárja rövidre ennyivel, s dereka környékén megfogja ruhája anyagát, hogy lefelé húzva simítsa magára. Kicsit még szokja az anyag ölelését, és azt, hogy milyen benne a mozgás.
Haldrian rövidesen előhozza hátasát, melynél hezitál, majd megrázza fejét.*
- Nem lesz rá szükség, de hozhatod.
*A fiú korábban nem adta jelét annak, hogy félne az állattól, aki meglehetősen jól nevelt jószág, így bizonyosan engedelmesen fogja követni a fattyút.*
- Nincsen neve. A piacon ha jól emlékszem Éjtépőnek nevezték, de úgy hiszem ez egy igen ostoba név, így inkább maradt Ló.
*Hazudna ha azt mondaná, hogy nem kötődik az állathoz, hiszen fenségesen szép, gyors és engedelmes, ugyanakkor ez egészen más fajta kötődés. A szépen megmunkált fésűjéhez is kötődik, ami gyengéden gubancolja ki a haját és szép dísze pipere asztalának.
Teátrálisan sóhajt Haldrian válaszát hallva.*
- Ti férfiak néha annyira lehetetlenül suták vagytok.
*Lemondóan ingatja fejét, miközben a Piactér számtalan lehetőségén siklik végig tekintete.*
- Inkább világosabb színűt szeretnél, vagy sötétebbet?
*Kezdi az alapoktól, s elhaladva egy bódénál alaposan megtapogatja az ott lévő kelmék anyagát.*
- Mennyire legyen díszes? Ha a visszafogottabbakat szereted inkább, akkor akad olyan is, aminek a hímzése is hasonló színű az anyagéhoz.
*Beszéd közben mutatóujjával egy ilyen példára bök.*
- Ha nem választasz te, akkor majd én fogok, és utána nem fogadok el kritikát. Világos?
*Már éppen szólalna meg, hogy röviden bevezesse Haldriant a nemesek szövevényes világába, végül elveti eme ötletet. A fattyú aligha értené ezt meg, s most egyébként sincs kedve hosszas tanórát tartani egy letűnt világ romjairól.*
- Ez bonyolultabb ennél.
*Zárja rövidre ennyivel, s dereka környékén megfogja ruhája anyagát, hogy lefelé húzva simítsa magára. Kicsit még szokja az anyag ölelését, és azt, hogy milyen benne a mozgás.
Haldrian rövidesen előhozza hátasát, melynél hezitál, majd megrázza fejét.*
- Nem lesz rá szükség, de hozhatod.
*A fiú korábban nem adta jelét annak, hogy félne az állattól, aki meglehetősen jól nevelt jószág, így bizonyosan engedelmesen fogja követni a fattyút.*
- Nincsen neve. A piacon ha jól emlékszem Éjtépőnek nevezték, de úgy hiszem ez egy igen ostoba név, így inkább maradt Ló.
*Hazudna ha azt mondaná, hogy nem kötődik az állathoz, hiszen fenségesen szép, gyors és engedelmes, ugyanakkor ez egészen más fajta kötődés. A szépen megmunkált fésűjéhez is kötődik, ami gyengéden gubancolja ki a haját és szép dísze pipere asztalának.
Teátrálisan sóhajt Haldrian válaszát hallva.*
- Ti férfiak néha annyira lehetetlenül suták vagytok.
*Lemondóan ingatja fejét, miközben a Piactér számtalan lehetőségén siklik végig tekintete.*
- Inkább világosabb színűt szeretnél, vagy sötétebbet?
*Kezdi az alapoktól, s elhaladva egy bódénál alaposan megtapogatja az ott lévő kelmék anyagát.*
- Mennyire legyen díszes? Ha a visszafogottabbakat szereted inkább, akkor akad olyan is, aminek a hímzése is hasonló színű az anyagéhoz.
*Beszéd közben mutatóujjával egy ilyen példára bök.*
- Ha nem választasz te, akkor majd én fogok, és utána nem fogadok el kritikát. Világos?
10378. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-06 23:59:06
Üzenet elküldve: 2025-03-06 23:59:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Ó, pedig, ha tudná, hogy mire képesek az átkok… Általában nem ölnek, de ha a kalapos némber áldozatául esne egynek, egészen biztosan visszasírná még a bunkósbotot, vagy inkább magától ugrana ki az ablakon. A feketeség sokkalta veszélyesebb annál, mint amilyennek látszik, sokszor még ő maga is meglepődik rajta, hogy mennyivel, de szerencsére a dolgok annál azért jobban alakulnak, hogy átkok repkedjenek itt mindenfelé.*
- Aha. Nem tűnt hatékonynak. *Valóban felesleges minden további magyarázat, egyszerűen azért, mert Nori nem hisz az elfnek. Azért visított, mert még azzal a vén banyával sem volt képes elbánni, de hát hogyan is lehetne, ha számára az a legfontosabb, hogy miképp állnak a hajtincsei?!*
- Persze, én meg az örök élet titkát leltem meg. *Válaszolja flegmán, de nem is füllent akkorát. Ha az örök élet titkát valójában nem is ismeri, de hála a csuklóján díszelgő, kígyómintás karkötőnek, abban egészen biztos, hogy a halált legalább egyszer át fogja tudni verni, ha eljön majd az ideje. Az persze őt sem hatja meg, hogy a lány sorsa ugyanolyan szomorú, mint az övé, hiába próbált az előbb még ő is ebben a formában fölénybe kerülni. Mindenféle együttérzés nélkül pislog csupán.
A beszélgetés ezt követően válik érdekessé, mikoris úgy tűnik, a halál szóval végre közös pontra akadnak.*
- Tehetünk, én ezt jól tudom. Pont ezt akarom csinálni. *Ekkor tüzetesen körbenéz, kissé közelebb is húzódik a másikhoz, mert amit most mondani akar, azt jobb, ha mások nem hallják. Így is kész szerencse lesz, ha ez a cafka nem ráncigálja el miatta egyenesen a városőrséghez.*
- Kell nekem egy hulla. Nem akármelyik, hanem egy bizonyos. Ha te ilyen élet-halál kutató mifene vagy, neked talán odaadnák valami hivatalos módon, és akkor nem kellene kiásnom. Itt van a temetőben. *Mondja felettébb halkan. Túl sokat árulkodik a terveiről. Hiába mondták már neki ezerszer, hogy nem jó ötlet, mit sem fejlődik.*
- Azt akkor meg tudom kérdezni tőle, amit akarok… Megmutassam, melyik az? *Hát persze Nori, még kísérd is el a sírhoz az idegent, nyilván. A hangok vészcsengőként visítanak a fejében, de nem foglalkozik velük, most elvakítja a lelki szemei előtt lebegő cél.*
//Egy régi hobbi//
*Ó, pedig, ha tudná, hogy mire képesek az átkok… Általában nem ölnek, de ha a kalapos némber áldozatául esne egynek, egészen biztosan visszasírná még a bunkósbotot, vagy inkább magától ugrana ki az ablakon. A feketeség sokkalta veszélyesebb annál, mint amilyennek látszik, sokszor még ő maga is meglepődik rajta, hogy mennyivel, de szerencsére a dolgok annál azért jobban alakulnak, hogy átkok repkedjenek itt mindenfelé.*
- Aha. Nem tűnt hatékonynak. *Valóban felesleges minden további magyarázat, egyszerűen azért, mert Nori nem hisz az elfnek. Azért visított, mert még azzal a vén banyával sem volt képes elbánni, de hát hogyan is lehetne, ha számára az a legfontosabb, hogy miképp állnak a hajtincsei?!*
- Persze, én meg az örök élet titkát leltem meg. *Válaszolja flegmán, de nem is füllent akkorát. Ha az örök élet titkát valójában nem is ismeri, de hála a csuklóján díszelgő, kígyómintás karkötőnek, abban egészen biztos, hogy a halált legalább egyszer át fogja tudni verni, ha eljön majd az ideje. Az persze őt sem hatja meg, hogy a lány sorsa ugyanolyan szomorú, mint az övé, hiába próbált az előbb még ő is ebben a formában fölénybe kerülni. Mindenféle együttérzés nélkül pislog csupán.
A beszélgetés ezt követően válik érdekessé, mikoris úgy tűnik, a halál szóval végre közös pontra akadnak.*
- Tehetünk, én ezt jól tudom. Pont ezt akarom csinálni. *Ekkor tüzetesen körbenéz, kissé közelebb is húzódik a másikhoz, mert amit most mondani akar, azt jobb, ha mások nem hallják. Így is kész szerencse lesz, ha ez a cafka nem ráncigálja el miatta egyenesen a városőrséghez.*
- Kell nekem egy hulla. Nem akármelyik, hanem egy bizonyos. Ha te ilyen élet-halál kutató mifene vagy, neked talán odaadnák valami hivatalos módon, és akkor nem kellene kiásnom. Itt van a temetőben. *Mondja felettébb halkan. Túl sokat árulkodik a terveiről. Hiába mondták már neki ezerszer, hogy nem jó ötlet, mit sem fejlődik.*
- Azt akkor meg tudom kérdezni tőle, amit akarok… Megmutassam, melyik az? *Hát persze Nori, még kísérd is el a sírhoz az idegent, nyilván. A hangok vészcsengőként visítanak a fejében, de nem foglalkozik velük, most elvakítja a lelki szemei előtt lebegő cél.*
10377. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-05 20:57:33
Üzenet elküldve: 2025-03-05 20:57:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Dorát sokkal jobban aggasztja, hogy a piacon vásárlók (legfőképpen a hímneműek) milyennek látják őt, semmint hogy belegondolna a lehetőségébe, hogy elátkozzák. Valahogy a lehetséges halálnemek között mindig előrébb állt az, hogy lecsapják bunkósbottal, kilökik egy ablakon vagy lekaszabolják, hogy csak néhányat említsen. Általában az is megoldja a problémáit, ha konfliktuskerülő és nyúlszívű, nem igazán kerül ilyen helyzetekbe, mint a mostani.*
- Hát azért visítottam, hogy a saját fegyverével győzzem le. Mármint nem a seprűvel, nyilván. *Teszi hozzá tudálékosan, hátha gond van a lány felfogásával.* Hanem azzal, hogy ugyanúgy reagálok, ahogy ő. Ha ezen a nyelven ért, ezzel kell megfélemlíteni. Mint láthattad, nem sikerült – ekkor lépett volna életbe a következő lépés, amikor… *Tart egy kis látszólagos hatásszünetet, pedig csak próbálja kivágni magát a helyzetből. Aztán rájön, hogy fölösleges megerőltetnie az agyát és feltalálni valami mendemondát, mert ez az egész beszélgetés nem ér annyit, ezért csak flegmán int a másik felé.* Tudod.
*Miután ennyivel elengedte az ügyet, módfelett bosszantja, hogy a lány szörnyű dolgokat próbál neki sorolni, mintha bármelyikbe is beletalálna csak úgy, vakon döfve. Annyira mulattatja a beszámoló, hogy úgy dönt, ő is felvillantja saját élete részleteit, ami igenis van olyan mozgalmas, mint – ezek szerint – a kis feketéé.*
- Ez nagyon szomorú. *Mondja őszintétlenül, beleélés nélkül.* Nem, engem elüldözött a saját családom, majdnem a Gödörbe hajítottak, és megleltem a pestis ellenszerét. *A körmét nézegeti behatóan, mintha semmiség lett volna, de azért kíváncsi a lány ábrázatára is, mit szól ehhez, ezért elárulva magát fel-felsandít rá. Jó, lehet, hogy néhol túloz, de az még idegenek közt belefér.
Az azonban meglepi, hogy a lány szerint jó lenne neki valamire. Végre felkeli az addig nem létező érdeklődését, felcsillan a szeme izgalmában. Már nem arra, hogy a lány papnő, többet ki se nézett belőle hirtelen az istentagadó tudósnő. Minden vallási sztereotípiája beigazolódni látszik a lányt elnézve.*
- Mit mondhatnék… a halál és az élet nagyon hasonló kérdéskör. Főleg azóta gondolom így, mióta haldoklók közt kutattam a járvány ellenszerét. Nem lehet átverni, de ha megértjük, mitől van az élet, azért a halál ellen is tehetünk néha. *Magyarázza, ezúttal igazi lelkesedéssel a hangjában. Már-már úgy tűnhet, ez a téma tényleg érdekli, főleg, mikor furcsa csillogással a szemében így fejezi be:* - Miért?
//Egy régi hobbi//
*Dorát sokkal jobban aggasztja, hogy a piacon vásárlók (legfőképpen a hímneműek) milyennek látják őt, semmint hogy belegondolna a lehetőségébe, hogy elátkozzák. Valahogy a lehetséges halálnemek között mindig előrébb állt az, hogy lecsapják bunkósbottal, kilökik egy ablakon vagy lekaszabolják, hogy csak néhányat említsen. Általában az is megoldja a problémáit, ha konfliktuskerülő és nyúlszívű, nem igazán kerül ilyen helyzetekbe, mint a mostani.*
- Hát azért visítottam, hogy a saját fegyverével győzzem le. Mármint nem a seprűvel, nyilván. *Teszi hozzá tudálékosan, hátha gond van a lány felfogásával.* Hanem azzal, hogy ugyanúgy reagálok, ahogy ő. Ha ezen a nyelven ért, ezzel kell megfélemlíteni. Mint láthattad, nem sikerült – ekkor lépett volna életbe a következő lépés, amikor… *Tart egy kis látszólagos hatásszünetet, pedig csak próbálja kivágni magát a helyzetből. Aztán rájön, hogy fölösleges megerőltetnie az agyát és feltalálni valami mendemondát, mert ez az egész beszélgetés nem ér annyit, ezért csak flegmán int a másik felé.* Tudod.
*Miután ennyivel elengedte az ügyet, módfelett bosszantja, hogy a lány szörnyű dolgokat próbál neki sorolni, mintha bármelyikbe is beletalálna csak úgy, vakon döfve. Annyira mulattatja a beszámoló, hogy úgy dönt, ő is felvillantja saját élete részleteit, ami igenis van olyan mozgalmas, mint – ezek szerint – a kis feketéé.*
- Ez nagyon szomorú. *Mondja őszintétlenül, beleélés nélkül.* Nem, engem elüldözött a saját családom, majdnem a Gödörbe hajítottak, és megleltem a pestis ellenszerét. *A körmét nézegeti behatóan, mintha semmiség lett volna, de azért kíváncsi a lány ábrázatára is, mit szól ehhez, ezért elárulva magát fel-felsandít rá. Jó, lehet, hogy néhol túloz, de az még idegenek közt belefér.
Az azonban meglepi, hogy a lány szerint jó lenne neki valamire. Végre felkeli az addig nem létező érdeklődését, felcsillan a szeme izgalmában. Már nem arra, hogy a lány papnő, többet ki se nézett belőle hirtelen az istentagadó tudósnő. Minden vallási sztereotípiája beigazolódni látszik a lányt elnézve.*
- Mit mondhatnék… a halál és az élet nagyon hasonló kérdéskör. Főleg azóta gondolom így, mióta haldoklók közt kutattam a járvány ellenszerét. Nem lehet átverni, de ha megértjük, mitől van az élet, azért a halál ellen is tehetünk néha. *Magyarázza, ezúttal igazi lelkesedéssel a hangjában. Már-már úgy tűnhet, ez a téma tényleg érdekli, főleg, mikor furcsa csillogással a szemében így fejezi be:* - Miért?
10376. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-04 21:40:34
Üzenet elküldve: 2025-03-04 21:40:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Míg a halál el nem választ//
*Rellan úgy ismeri már a mellékutcákat a piacon, mint a tenyerét, és nagyon kényelmesen jár-kel az árusok között. A sürgés-forgás kicsit az otthoni életre emlékezteti a sok gyerekpajtással, de közben kényelmesebb, mert könnyebb benne elvegyülni. Ha a többi kicsi között játszott, mindenki tudni akarja, mit csinál, azt akarták, hogy letegye az ollót, átadja másoknak a fakockákat, meg ilyenek. A piac egy másik élet volt. Ott nem volt annyi finomság meg szappan, de elvegyülni is egyszerűbb volt mindig, és Rellan most egy kicsit örül a hirtelen jött nyugalmának ott a sok magas felnőtt között. Több energiája marad gondolkodni a fontos dolgokon.
Először azért indul, hogy elújságolja Kira csacsi gazdájának, Alyeras bácsinak, hogy most már jobb helye lett neki meg az állatnak is. Már egészen megfogalmazta a fejében az élménybeszámolót, és már az istálló félreismerhetetlen bukéja is megcsapja az orrát, amikor a kis buksija eljut a felismerésig, hogy valószínűleg ebből semmi jó nem sülhet ki. Ha meglátják, hogy Mai nélkül sétálgat, hiába mond róla minden szépet és jót, csak be fogják árulni neki, és akkor oda a nagy terve. Inkább lefordul egy mellékutcába, és ahogy a nála idősebb fiúk elől bujkált, most ismét beveti magát a standok mögé, a kilógatott ruhaanyagok közé, és más megoldást keres. Közben nézelődik, de nincs sok pénze, hátha talál valamit, ami tetszene a Mainak. Azt tudja, hogy szereti a könyvet, de amilyet lát, arra mind azt mondják, hogy nem elég rá a kis pénze, amit a tenyerén mutogat, hát csalódottan megy tovább.
Amúgy sem elég ajándékot adni, valami más kell ide. Valami nagyobb, ünnepélyesebb meglepetésre van szükség. Rellan leül a kedvenc kis lépcsőfokára gondolkodni, és végül rájön, hogy mi a megoldás: meg kell kérdeznie egy hozzáértőt. Hát persze, a bácsikat, akik isznak, és akik azt mondták, hogy ne igyon, mert különben elhagyja a felesége! Ki értene jobban a női szívügyekhez, mint ők, akik maguk is áldozatok? Felkerekedik hát... De a kis ivót pont összepakolva találja valami átalakítás miatt, a tulajdonos kopácsolja a bodega tetejét.*
- Eriggy innen, mielőtt a fejeden köt ki egy rúd! *Ripakodik rá a kövér férfi.*
- Jóvanna má', bácsi! *Válaszolja a kisfiú ugyanolyan szegénynegyedi beszéddel, mint mielőtt árvaházi gyerek lett volna. Úgy tűnik, nem olyan nehéz visszatérni a régi szokásokhoz és nyelvjárásokhoz, mint hitte. De még nem adta fel, nem az a fajta. Lába tovább viszi, hátha megtalálja a tökéletes jelöltet, akinek felteheti a fontos kérdéseit. Ezek komoly dolgok. Az egész terv ezen múlik.*
*Rellan úgy ismeri már a mellékutcákat a piacon, mint a tenyerét, és nagyon kényelmesen jár-kel az árusok között. A sürgés-forgás kicsit az otthoni életre emlékezteti a sok gyerekpajtással, de közben kényelmesebb, mert könnyebb benne elvegyülni. Ha a többi kicsi között játszott, mindenki tudni akarja, mit csinál, azt akarták, hogy letegye az ollót, átadja másoknak a fakockákat, meg ilyenek. A piac egy másik élet volt. Ott nem volt annyi finomság meg szappan, de elvegyülni is egyszerűbb volt mindig, és Rellan most egy kicsit örül a hirtelen jött nyugalmának ott a sok magas felnőtt között. Több energiája marad gondolkodni a fontos dolgokon.
Először azért indul, hogy elújságolja Kira csacsi gazdájának, Alyeras bácsinak, hogy most már jobb helye lett neki meg az állatnak is. Már egészen megfogalmazta a fejében az élménybeszámolót, és már az istálló félreismerhetetlen bukéja is megcsapja az orrát, amikor a kis buksija eljut a felismerésig, hogy valószínűleg ebből semmi jó nem sülhet ki. Ha meglátják, hogy Mai nélkül sétálgat, hiába mond róla minden szépet és jót, csak be fogják árulni neki, és akkor oda a nagy terve. Inkább lefordul egy mellékutcába, és ahogy a nála idősebb fiúk elől bujkált, most ismét beveti magát a standok mögé, a kilógatott ruhaanyagok közé, és más megoldást keres. Közben nézelődik, de nincs sok pénze, hátha talál valamit, ami tetszene a Mainak. Azt tudja, hogy szereti a könyvet, de amilyet lát, arra mind azt mondják, hogy nem elég rá a kis pénze, amit a tenyerén mutogat, hát csalódottan megy tovább.
Amúgy sem elég ajándékot adni, valami más kell ide. Valami nagyobb, ünnepélyesebb meglepetésre van szükség. Rellan leül a kedvenc kis lépcsőfokára gondolkodni, és végül rájön, hogy mi a megoldás: meg kell kérdeznie egy hozzáértőt. Hát persze, a bácsikat, akik isznak, és akik azt mondták, hogy ne igyon, mert különben elhagyja a felesége! Ki értene jobban a női szívügyekhez, mint ők, akik maguk is áldozatok? Felkerekedik hát... De a kis ivót pont összepakolva találja valami átalakítás miatt, a tulajdonos kopácsolja a bodega tetejét.*
- Eriggy innen, mielőtt a fejeden köt ki egy rúd! *Ripakodik rá a kövér férfi.*
- Jóvanna má', bácsi! *Válaszolja a kisfiú ugyanolyan szegénynegyedi beszéddel, mint mielőtt árvaházi gyerek lett volna. Úgy tűnik, nem olyan nehéz visszatérni a régi szokásokhoz és nyelvjárásokhoz, mint hitte. De még nem adta fel, nem az a fajta. Lába tovább viszi, hátha megtalálja a tökéletes jelöltet, akinek felteheti a fontos kérdéseit. Ezek komoly dolgok. Az egész terv ezen múlik.*
10375. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:35:11
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:35:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Lehet, hogy az oldalán pihenő penge mutatja a legnagyobb elrettentő erőt, de talán mégsem a mesterkard az, amitől a legjobban kell félnie a lánynak. Mikor Nori rájön, hogy tulajdonképp magasról leszarják, ráadásul direkt, már el is kezd halkan mormolni egy átkot, ám valószínűleg mindkettőjük szerencséjére még időben meggondolja magát. Ha vérfürdőt rendezne a piacon, seperc alatt egy hideg, nyirkos cellában találná magát, vagy épp a levegőben lógva egy csinos kötéllel a nyakában. Csak emiatt visszakozik attól, hogy Sa'Tereth ajándékát használva megbüntesse az elfet.*
- Akkor meg minek visítoztál? *Oldalra billenti a fejét értetlenül. Az a karizma működik, illetve csak működget, mert a feketeség nem vádolja rögtön hazugsággal a lányt, de nem is bólogat neki hiszékenyen a flegma kijelentésre. Igen, ha a mozdulat flegma, akkor a kimondott szó is.*
- Ehm. Elraboltak gyerekkorodban? Le akartak lökni egy szirt tetejéről az óceánba? Gazemberek között nőttél fel? Elragadott a… sötétség? *Fogalma sincs, hogy miféle szörnyű, borzasztó, veszélyes dolgokat élhetett át ez a cafka, de abban egészen biztos, hogy nem lehetett annyira rossz élete, mint neki volt. Amikor azonban végre valami érdekeset is hall a gyógyításról és az élet kutatásáról, kíváncsian húzza fel a szemöldökét.*
- Kutathatnád inkább a halált. Akkor talán még jó is lennél valamire. Vagyis, nekem… mindegy, felejtsd el! *Legyez kezével maga előtt párat, hátha úgy el tudja hessegetni a kimondott szavakat, mielőtt a másik meghallja, és fel is fogja őket. Hogy mit akar a halottakkal, az csakis az ő dolga.*
- Hogy én? *Kapja fel újra a fejét, mikor visszakérdeznek. Erre most mit válaszoljon? Mégsem mondhatja azt, hogy lószart lapátol egy istállóban, hát hogyan hangzik már az?*
- Izé, papnő vagyok! Igen, papnő. *Rettenetesnél rettenetesebb ötletek jutnak az eszébe, de még nem is sejti, hogy ez lehetett a legrosszabb mind közül. Egyelőre magabiztosan bólogat, helyeselve saját magának.*
//Egy régi hobbi//
*Lehet, hogy az oldalán pihenő penge mutatja a legnagyobb elrettentő erőt, de talán mégsem a mesterkard az, amitől a legjobban kell félnie a lánynak. Mikor Nori rájön, hogy tulajdonképp magasról leszarják, ráadásul direkt, már el is kezd halkan mormolni egy átkot, ám valószínűleg mindkettőjük szerencséjére még időben meggondolja magát. Ha vérfürdőt rendezne a piacon, seperc alatt egy hideg, nyirkos cellában találná magát, vagy épp a levegőben lógva egy csinos kötéllel a nyakában. Csak emiatt visszakozik attól, hogy Sa'Tereth ajándékát használva megbüntesse az elfet.*
- Akkor meg minek visítoztál? *Oldalra billenti a fejét értetlenül. Az a karizma működik, illetve csak működget, mert a feketeség nem vádolja rögtön hazugsággal a lányt, de nem is bólogat neki hiszékenyen a flegma kijelentésre. Igen, ha a mozdulat flegma, akkor a kimondott szó is.*
- Ehm. Elraboltak gyerekkorodban? Le akartak lökni egy szirt tetejéről az óceánba? Gazemberek között nőttél fel? Elragadott a… sötétség? *Fogalma sincs, hogy miféle szörnyű, borzasztó, veszélyes dolgokat élhetett át ez a cafka, de abban egészen biztos, hogy nem lehetett annyira rossz élete, mint neki volt. Amikor azonban végre valami érdekeset is hall a gyógyításról és az élet kutatásáról, kíváncsian húzza fel a szemöldökét.*
- Kutathatnád inkább a halált. Akkor talán még jó is lennél valamire. Vagyis, nekem… mindegy, felejtsd el! *Legyez kezével maga előtt párat, hátha úgy el tudja hessegetni a kimondott szavakat, mielőtt a másik meghallja, és fel is fogja őket. Hogy mit akar a halottakkal, az csakis az ő dolga.*
- Hogy én? *Kapja fel újra a fejét, mikor visszakérdeznek. Erre most mit válaszoljon? Mégsem mondhatja azt, hogy lószart lapátol egy istállóban, hát hogyan hangzik már az?*
- Izé, papnő vagyok! Igen, papnő. *Rettenetesnél rettenetesebb ötletek jutnak az eszébe, de még nem is sejti, hogy ez lehetett a legrosszabb mind közül. Egyelőre magabiztosan bólogat, helyeselve saját magának.*
10374. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-03 14:07:31
Üzenet elküldve: 2025-03-03 14:07:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel//
*Semmit nem észlel abból, hogy Nori-nak bármi is kényelmetlen volna. Ő halad, nem ütköznek belé, nem érintik, így semmi gondja nincs. Illetve, ha ebből bármi meg is történik, nem veszi észre, mert ott van az a piros ruha. Mit bánja ő, hogy mi zajlik körülötte, most még csak olyasmivel sem akasztják meg, hogy épp rá vár egy itt lézengő utcakölyök. Amiatt ugyan képes lenne visszamenni a rezidenciára és tolni egy nappal az utazást, de nincs rá szükség. Máris hiányzik neki mindenki. De az újabb kincs a kezében, ami majd a feketeséget illeti, ismét eltereli kissé. Éppen értően vizsgálja a fűzőt, amikor Nori beszélni kezd.*
- Milyen romantikus. *Mosolyodik el, majd bevillan egy kép, amikor ő volt kevésbé romantikus helyzetben így be is fejezi az ítélkezést. Kissé biggyeszti a dús ajkait a gondolatra, de aztán tovább haladnak. Igen rövid idő alatt sikerült megtalálnia a tökéletes ruhadarabot, próbál nem nézelődni, mert biztos, hogy újra meg akar csodálni majd valamit.* - Nori, egyébként… tényleg nem zavar, hogy bántott? *Pislog rá, még mielőtt odaérhetnének a lovas felszerelésekhez. Nem akart ezzel a kérdéskörrel foglalkozni, de nem bírja ki. Nori pedig hiheti, hogy nem tudja majd vele tartani a lépést, de itt ő verhetetlen, így nem okoz gondot, hogy utolérje. És most valami választ is vár, még akkor is, ha a kettejük értékrendje igencsak különbözik.
Miután megbeszélték, már csak gondolataiba mélyedve várakozik, amíg megtalálja a másik a megfelelő nyerget, de amikor az ördögvigyort és a pipát vásárolja meg, akkor majdnem ismét megbotránkozik. Már nyílna szóra a szája, de ismét ráeszmél, hogy neki ugyan tényleg semmi joga nincs ebbe beleszólni. Ő sem különb, sőt… nyert valamit azáltal, hogy használta, bár nagyon sokat veszített is talán.
Végül indulhatnak az istállóhoz, Bors is igen rég tett már meg tisztes távokat, jó érzés lesz kicsit megdolgoztatni kedvenc fekete paripáját.*
*Semmit nem észlel abból, hogy Nori-nak bármi is kényelmetlen volna. Ő halad, nem ütköznek belé, nem érintik, így semmi gondja nincs. Illetve, ha ebből bármi meg is történik, nem veszi észre, mert ott van az a piros ruha. Mit bánja ő, hogy mi zajlik körülötte, most még csak olyasmivel sem akasztják meg, hogy épp rá vár egy itt lézengő utcakölyök. Amiatt ugyan képes lenne visszamenni a rezidenciára és tolni egy nappal az utazást, de nincs rá szükség. Máris hiányzik neki mindenki. De az újabb kincs a kezében, ami majd a feketeséget illeti, ismét eltereli kissé. Éppen értően vizsgálja a fűzőt, amikor Nori beszélni kezd.*
- Milyen romantikus. *Mosolyodik el, majd bevillan egy kép, amikor ő volt kevésbé romantikus helyzetben így be is fejezi az ítélkezést. Kissé biggyeszti a dús ajkait a gondolatra, de aztán tovább haladnak. Igen rövid idő alatt sikerült megtalálnia a tökéletes ruhadarabot, próbál nem nézelődni, mert biztos, hogy újra meg akar csodálni majd valamit.* - Nori, egyébként… tényleg nem zavar, hogy bántott? *Pislog rá, még mielőtt odaérhetnének a lovas felszerelésekhez. Nem akart ezzel a kérdéskörrel foglalkozni, de nem bírja ki. Nori pedig hiheti, hogy nem tudja majd vele tartani a lépést, de itt ő verhetetlen, így nem okoz gondot, hogy utolérje. És most valami választ is vár, még akkor is, ha a kettejük értékrendje igencsak különbözik.
Miután megbeszélték, már csak gondolataiba mélyedve várakozik, amíg megtalálja a másik a megfelelő nyerget, de amikor az ördögvigyort és a pipát vásárolja meg, akkor majdnem ismét megbotránkozik. Már nyílna szóra a szája, de ismét ráeszmél, hogy neki ugyan tényleg semmi joga nincs ebbe beleszólni. Ő sem különb, sőt… nyert valamit azáltal, hogy használta, bár nagyon sokat veszített is talán.
Végül indulhatnak az istállóhoz, Bors is igen rég tett már meg tisztes távokat, jó érzés lesz kicsit megdolgoztatni kedvenc fekete paripáját.*
10373. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-03 13:35:18
Üzenet elküldve: 2025-03-03 13:35:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Azért hiába nem szokott általában odafigyelni másokra, azt a gyilkos tekintetet, amit kapott, egyelőre biztosan nem tudja kiverni a fejéből. Szinte érzi a jeges lándzsákat, ahogy átszúrják a fekete szívét. Őszintén meg is ijed tőle, s csak akkor képes újra nevetni, mikor Mai is vigyorogva válaszol neki, de még azt a bújtatott fenyegetést is valamelyest úgy érzi, mintha neki szólt volna.
A piacra készülő Mai amúgy is félelmetesebb bármiféle démonnál. Ha van, amikor nem akarja kihúzni nála a gyufát, na, az most van. Beszélhet ő itt gnómokról, tömegről, nyeregről, társa, mintha meg sem hallaná.
Ahogy próbál lépést tartani vele, úgy érzi, mintha a hömpölygő tömeg Mai-nak megnyílna, hogy az úrnőnek szabad utat engedjen a kincsek felé, előtte viszont úgy csapnak újra össze, mint a viharban a hullámok, neki manővereznie kell, hogy átverekedje magát rajtuk.*
- Bocs! Huhh! Menj már arrébb! Útban vagy! *Igyekszik a tőle telhető legudvariasabb megszólalásokkal félretessékelni maga elől mindenkit, hogy végül egy picurka lemaradásban ugyan, de megálljon Mai mellett. Először fogalma sincs, hogy mit kell néznie, de hamar ráeszmél, hogy révbe értek, megtalálták a megfelelő helyet.*
- Legközelebb előbb töröm el a bordáit, ha még egyszer azt csinálja, mint a múltkor. *Mondja mérgesen a Nelirá-val kapcsolatosakat illetően. Szép dolog a szerelem, nem igaz? Aztán elmondaná a véleményét a fűzőről is, de megint csak megszeppenni tud, mert Mai a határozott kijelentésével beléfojtja a szót.*
- Jó, oké. *Pislog nagyokat. Egyébként neki is tetszik. Az anyaga finom érzés, ahogy megtapogatja, jól is néz ki, illik majd a selyem felsőhöz, a fekete és a fehér blúzhoz is, többet meg nem ért hozzá azon kívül, hogy fűző, szóval elfogadja Mai szakértői véleményét.*
- Akkor nézzük még meg a nyerget! Utána mehetünk az istállóba. *Most Mai-nak kell őt követnie, ha nem akar lemaradni, mert Nori már vág át újra a tömegen arrafelé, ahol a négylábúakat látta. Az árusnak elmagyarázza, hogy nagy fekete lóra kell neki nyereg, aki ezután viszonylag szakmaibb szemszögből közelíti meg a kérést, és szolgálja ki a lányt.
Nem sokkal később már kifelé tartanak, mikor a feketeség újra megtorpan.*
- Várj egy kicsit! *Mondja Mai-nak, magyarázatot nem ad, csak odasiet az egyik bódéhoz, ahol egy pipával és néhány adag Ördögvigyorral lesz gazdagabb.*
- Így! Most már tényleg mehetünk. *Vigyorog. Az új fűzőjét, a pipát és a növényeket még belegyömöszöli a hátizsákjába, a nyerget pedig a kezében cipelve indul meg az istálló felé, ha barátnője is egyetért.*
*Azért hiába nem szokott általában odafigyelni másokra, azt a gyilkos tekintetet, amit kapott, egyelőre biztosan nem tudja kiverni a fejéből. Szinte érzi a jeges lándzsákat, ahogy átszúrják a fekete szívét. Őszintén meg is ijed tőle, s csak akkor képes újra nevetni, mikor Mai is vigyorogva válaszol neki, de még azt a bújtatott fenyegetést is valamelyest úgy érzi, mintha neki szólt volna.
A piacra készülő Mai amúgy is félelmetesebb bármiféle démonnál. Ha van, amikor nem akarja kihúzni nála a gyufát, na, az most van. Beszélhet ő itt gnómokról, tömegről, nyeregről, társa, mintha meg sem hallaná.
Ahogy próbál lépést tartani vele, úgy érzi, mintha a hömpölygő tömeg Mai-nak megnyílna, hogy az úrnőnek szabad utat engedjen a kincsek felé, előtte viszont úgy csapnak újra össze, mint a viharban a hullámok, neki manővereznie kell, hogy átverekedje magát rajtuk.*
- Bocs! Huhh! Menj már arrébb! Útban vagy! *Igyekszik a tőle telhető legudvariasabb megszólalásokkal félretessékelni maga elől mindenkit, hogy végül egy picurka lemaradásban ugyan, de megálljon Mai mellett. Először fogalma sincs, hogy mit kell néznie, de hamar ráeszmél, hogy révbe értek, megtalálták a megfelelő helyet.*
- Legközelebb előbb töröm el a bordáit, ha még egyszer azt csinálja, mint a múltkor. *Mondja mérgesen a Nelirá-val kapcsolatosakat illetően. Szép dolog a szerelem, nem igaz? Aztán elmondaná a véleményét a fűzőről is, de megint csak megszeppenni tud, mert Mai a határozott kijelentésével beléfojtja a szót.*
- Jó, oké. *Pislog nagyokat. Egyébként neki is tetszik. Az anyaga finom érzés, ahogy megtapogatja, jól is néz ki, illik majd a selyem felsőhöz, a fekete és a fehér blúzhoz is, többet meg nem ért hozzá azon kívül, hogy fűző, szóval elfogadja Mai szakértői véleményét.*
- Akkor nézzük még meg a nyerget! Utána mehetünk az istállóba. *Most Mai-nak kell őt követnie, ha nem akar lemaradni, mert Nori már vág át újra a tömegen arrafelé, ahol a négylábúakat látta. Az árusnak elmagyarázza, hogy nagy fekete lóra kell neki nyereg, aki ezután viszonylag szakmaibb szemszögből közelíti meg a kérést, és szolgálja ki a lányt.
Nem sokkal később már kifelé tartanak, mikor a feketeség újra megtorpan.*
- Várj egy kicsit! *Mondja Mai-nak, magyarázatot nem ad, csak odasiet az egyik bódéhoz, ahol egy pipával és néhány adag Ördögvigyorral lesz gazdagabb.*
- Így! Most már tényleg mehetünk. *Vigyorog. Az új fűzőjét, a pipát és a növényeket még belegyömöszöli a hátizsákjába, a nyerget pedig a kezében cipelve indul meg az istálló felé, ha barátnője is egyetért.*
10372. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-03 11:33:27
Üzenet elküldve: 2025-03-03 11:33:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel//
*Most már nem zabolázza meg a vonásait, olyan lesújtó, lefitymáló tekintettel néz rajta végig, mintha vérig sértette volna és ezzel együtt megmutatta volna neki, hogy egy igazi tuskó, akit nem akar a közelében látni. A szemei úgy vetülnek rá, mint ahogyan arról sokak nyilatkozni szoktak; átszúrná a látott testet egyetlen pillantásával. Hamar észbe kap persze és felnevet, mintha csak megjátszotta volna az egészet. Pedig nem.*
- Nem. Ha átver, akkor sokkal rosszabbul. *Mondja csak vigyorogva, és megrohamozzák a gondolatok, miszerint benne van a pakliban, hogy tényleg megtörténhet. Mert miért is kellene annak hinnie, aki egyszer már bántotta? Elszomorodna a gondolattól, ha nem idegesítené annyira a másik kulcskeresése. Így inkább ezzel törődik, majd útnak indulnak végre.
A piaci forgatagot sokan nem szeretik, de számára kiürül a világ, ha meglátja az értékes portékákat. Még a feszültsége is elillant. Fecseg a lány, na meg próbálja lassításra bírni, de Mai egyszerűen nem bír magával, ha vásárolhat. Persze most nem volna bölcs mindent megvennie, ami éppen megtetszik neki, hiszen innen nem a rezidenciára megy majd, hanem a Mágustoronyba. Mit sem von le a tudat, hogy most nem veheti meg, annak a szép piros kelmének az értékéből, amit azonnal elkezd csodálni ahelyett, hogy a másik által vizslatott gnómot nézné. Nem is hallja, amit mond, de persze az „aha” és „igen” na meg a „rendben” szavak gépiesen elhangzanak tőle, talán néha épp rosszkor és rosszra, de mit lehet tenni, ha csodát lát? Olyan jól állna neki, hogy bűn lenne nem megvásárolni, de aztán felsóhajt és győznek az észérvek. Tovább halad, kékjei már pásztázzák a további pultokat, a felakasztott szépségeket, majd megállapodik az egyik bódénál.*
- Nézd, Nori! *Nem tudja, hogy egyáltalán mellette, mögötte, vagy bárhol ott van-e még, mert nem néz rá. Ismerheti már a lány, ilyenkor a félvért elvesztették, mint értelmesen gondolkodó lényt, csak a csecsebecsék és a ruházat van. Ha nem magának válogat, akkor másnak. Képzeletben háromszor öltöztette már fel a látottakkal Szikrát, Rellan-t, de még Grael-t is. Elnyúl egy fekete fűzőért, amit szakértő szemmel vizsgál át.* - Tökéletes varrás, elegáns, visszafogott, mégis gyönyörű. Az anyagát nem kell félteni, a merevítés… hmm, talán kibír még két kalandodat azzal a nővel, aki a múltkorit eltörte, és még van benne egy kevés csipke is. Ezt vesszük meg. *Nem nagyon hagy ebben teret a másiknak, de ha amaz megnézi, láthatja, hogy tényleg gyönyörű darab, s az a kevés díszítés, ami a mellrészészét tarkítja egyáltalán nem teszi túl hivalkodóvá a darabot.* - Én majd vásárolok, ha visszatértünk. *Mondja, mintha egyáltalán emlékezne a kérdésre, amit kapott, de valójában nem, és csak magát győzködi, hogy semmi szükség arra, hogy felpakolva Borsra mindent induljanak meg a céljuk felé.*
*Most már nem zabolázza meg a vonásait, olyan lesújtó, lefitymáló tekintettel néz rajta végig, mintha vérig sértette volna és ezzel együtt megmutatta volna neki, hogy egy igazi tuskó, akit nem akar a közelében látni. A szemei úgy vetülnek rá, mint ahogyan arról sokak nyilatkozni szoktak; átszúrná a látott testet egyetlen pillantásával. Hamar észbe kap persze és felnevet, mintha csak megjátszotta volna az egészet. Pedig nem.*
- Nem. Ha átver, akkor sokkal rosszabbul. *Mondja csak vigyorogva, és megrohamozzák a gondolatok, miszerint benne van a pakliban, hogy tényleg megtörténhet. Mert miért is kellene annak hinnie, aki egyszer már bántotta? Elszomorodna a gondolattól, ha nem idegesítené annyira a másik kulcskeresése. Így inkább ezzel törődik, majd útnak indulnak végre.
A piaci forgatagot sokan nem szeretik, de számára kiürül a világ, ha meglátja az értékes portékákat. Még a feszültsége is elillant. Fecseg a lány, na meg próbálja lassításra bírni, de Mai egyszerűen nem bír magával, ha vásárolhat. Persze most nem volna bölcs mindent megvennie, ami éppen megtetszik neki, hiszen innen nem a rezidenciára megy majd, hanem a Mágustoronyba. Mit sem von le a tudat, hogy most nem veheti meg, annak a szép piros kelmének az értékéből, amit azonnal elkezd csodálni ahelyett, hogy a másik által vizslatott gnómot nézné. Nem is hallja, amit mond, de persze az „aha” és „igen” na meg a „rendben” szavak gépiesen elhangzanak tőle, talán néha épp rosszkor és rosszra, de mit lehet tenni, ha csodát lát? Olyan jól állna neki, hogy bűn lenne nem megvásárolni, de aztán felsóhajt és győznek az észérvek. Tovább halad, kékjei már pásztázzák a további pultokat, a felakasztott szépségeket, majd megállapodik az egyik bódénál.*
- Nézd, Nori! *Nem tudja, hogy egyáltalán mellette, mögötte, vagy bárhol ott van-e még, mert nem néz rá. Ismerheti már a lány, ilyenkor a félvért elvesztették, mint értelmesen gondolkodó lényt, csak a csecsebecsék és a ruházat van. Ha nem magának válogat, akkor másnak. Képzeletben háromszor öltöztette már fel a látottakkal Szikrát, Rellan-t, de még Grael-t is. Elnyúl egy fekete fűzőért, amit szakértő szemmel vizsgál át.* - Tökéletes varrás, elegáns, visszafogott, mégis gyönyörű. Az anyagát nem kell félteni, a merevítés… hmm, talán kibír még két kalandodat azzal a nővel, aki a múltkorit eltörte, és még van benne egy kevés csipke is. Ezt vesszük meg. *Nem nagyon hagy ebben teret a másiknak, de ha amaz megnézi, láthatja, hogy tényleg gyönyörű darab, s az a kevés díszítés, ami a mellrészészét tarkítja egyáltalán nem teszi túl hivalkodóvá a darabot.* - Én majd vásárolok, ha visszatértünk. *Mondja, mintha egyáltalán emlékezne a kérdésre, amit kapott, de valójában nem, és csak magát győzködi, hogy semmi szükség arra, hogy felpakolva Borsra mindent induljanak meg a céljuk felé.*
10371. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-02 21:51:26
Üzenet elküldve: 2025-03-02 21:51:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*A „megmentésére” siető lány emberére – pontosabban elfjére – talált, Dorában ugyanis pontosan ugyanazt a sértettséget váltja ki a másik kioktató hangneme, mint ami a fekete hajú lány arcán látható… Mármint az lenne, ha akár egy pillantásra is méltatná őt szépítkezés közben. Elfintorodik. Aztán mikor végzett, és tekintete a kifejezetten feltűnő mesterkardra siklik, gondolkodik csak el újból a mondottakon. Már nem nagyon emlékszik rájuk, de aggodalmában megpróbálkozik úgy tenni, mintha érdekelnék, mielőtt a lány egy mozdulattal félelfet csinál belőle. Kettő felet.*
- Természetesen egyáltalán nem félek. *Hazudik minden karizmáját bevetve, és fenekét a stand szélének nyomva flegmán megtámaszkodik. Azt a másiknak nem kell tudnia, hogy bármelyik pillanatban hajlandó bevetni magát a pult mögé, ha mégis hadonászni kezd azzal az izével. Úgy csinál, mint a kutyákkal, nem néz rá (mármint a kardra), de azért nem téveszti szem elől sem.* Sőt, mi több, igen bátor vagyok, nagy tettek fűződnek a nevemhez, szörnyű, borzasztó veszélyeket éltem át csak azért, hogy itt lehessek, és ezzel a tudással felvértezve folytathassam a kutatásaimat. *Fejti ki, majd végigméri egyszer tetőtől talpig a jöttmentet, és úgy dönt, inkább átvált egy számára talán érthetőbb, ám otrombán laikus megfogalmazásra.*
- Úgy is mondhatnánk: gyógyító vagyok, és az életet kutatom. Ezért kellettek volna a némber dögjei.
*Azt, hogy a lány állítólag nem lopná meg, figyelmen kívül hagyja. A tolvajok is mindig ezt mondják. Néha már jobban értékelné, ha valaki csak úgy odasétálna, és őszintén közölné ilyetén szándékait. Dora biztosan azt mondaná, hogy ó, jaj, aztán pár utcával odébb már csak nevetne azon, hogy ellopta a pár vacak aranyát. Kinek kellett az?*
- És te mit dolgozol, ha ugye, ahogy mondod, nem vagy tolvaj? *Kérdezi kétellyel a hangjában. A fejében elég ijesztő képek tolonganak arról, az idegen miket apríthat azzal a holmival a szabadidejében. Vagy kiket.*
//Egy régi hobbi//
*A „megmentésére” siető lány emberére – pontosabban elfjére – talált, Dorában ugyanis pontosan ugyanazt a sértettséget váltja ki a másik kioktató hangneme, mint ami a fekete hajú lány arcán látható… Mármint az lenne, ha akár egy pillantásra is méltatná őt szépítkezés közben. Elfintorodik. Aztán mikor végzett, és tekintete a kifejezetten feltűnő mesterkardra siklik, gondolkodik csak el újból a mondottakon. Már nem nagyon emlékszik rájuk, de aggodalmában megpróbálkozik úgy tenni, mintha érdekelnék, mielőtt a lány egy mozdulattal félelfet csinál belőle. Kettő felet.*
- Természetesen egyáltalán nem félek. *Hazudik minden karizmáját bevetve, és fenekét a stand szélének nyomva flegmán megtámaszkodik. Azt a másiknak nem kell tudnia, hogy bármelyik pillanatban hajlandó bevetni magát a pult mögé, ha mégis hadonászni kezd azzal az izével. Úgy csinál, mint a kutyákkal, nem néz rá (mármint a kardra), de azért nem téveszti szem elől sem.* Sőt, mi több, igen bátor vagyok, nagy tettek fűződnek a nevemhez, szörnyű, borzasztó veszélyeket éltem át csak azért, hogy itt lehessek, és ezzel a tudással felvértezve folytathassam a kutatásaimat. *Fejti ki, majd végigméri egyszer tetőtől talpig a jöttmentet, és úgy dönt, inkább átvált egy számára talán érthetőbb, ám otrombán laikus megfogalmazásra.*
- Úgy is mondhatnánk: gyógyító vagyok, és az életet kutatom. Ezért kellettek volna a némber dögjei.
*Azt, hogy a lány állítólag nem lopná meg, figyelmen kívül hagyja. A tolvajok is mindig ezt mondják. Néha már jobban értékelné, ha valaki csak úgy odasétálna, és őszintén közölné ilyetén szándékait. Dora biztosan azt mondaná, hogy ó, jaj, aztán pár utcával odébb már csak nevetne azon, hogy ellopta a pár vacak aranyát. Kinek kellett az?*
- És te mit dolgozol, ha ugye, ahogy mondod, nem vagy tolvaj? *Kérdezi kétellyel a hangjában. A fejében elég ijesztő képek tolonganak arról, az idegen miket apríthat azzal a holmival a szabadidejében. Vagy kiket.*
10370. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:53:42
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:53:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Valójában annyira nem is kíváncsi arra, hogy mi történt a fal másik oldalán, csak azért hozta fel, hogy szívja egy kicsit Mai vérét, ami sikerül is, de arra egyáltalán nem számított, hogy igazi választ is fog kapni.*
- Van valakid? *Kerekednek ki barna szemei.* Ő is úgy fog járni, mint Yvon, hogy ha már nem kell neked, akkor vele fizetteted ki az idegen kocsisokat? Jó. *Pislog, és bele is törődik, hogy Mai-nak már megint új valakije van. Más ízlésének talán túl gyorsan is váltogatná a valakiket, de Nori ezzel egyáltalán nem törődik.*
- De. *Ezzel az egyetlen szóval száll szembe az ezt követő felháborodással, utána pedig már a feledékenységgel, és Mai fogyatkozó türelmével kell megküzdenie, de szerencsére az előtt megtalálja a kulcsot, hogy teljesen elfogyna. Az ajtót veszedelmes határozottsággal zárja be maga után, aztán a hátizsákba gyömöszölt fél házzal már rohan is a másik után a Piactér irányába.*
- Na, ne rohanj ennyire! *Szól rá Mai-ra úgy, mintha egyébként nem bírná ezt a tempót akár napokig, ha arra lenne szükség.*
- Amúgy utálom a piacot. Túl sok itt az ember, meg elf, meg… gnóm. Idegesítenek. *Jól megbámulja az alacsony lényt, akit épp észrevesz a tömegben, ahogy valamiféle, számára ismeretlen kacatokról diskurál az egyik kofával. Hát olyan bután néz ki szegény. Nem is érti, hogy melyik isten volt olyan vicces kedvében, hogy ilyen hülyén kinéző lényeknek adjon életet, de hát ez van. Végül vállat ránt, mert nem a gnómok miatt jöttek ide, hanem fűzőért, amiben viszont már kénytelen lesz Mai-ra támaszkodni. Ő odamenne az elsőhöz, amit meglát, fogná, kifizetné, és annyi, de az valószínűleg egy nagyon rossz vétel volna.*
- Nem kell egész ruha, csak a fűző. Meg, azt hiszem, hogy egy nyerget is vennem kellene Árnyéknak, úgy kényelmesebb lenne rajta az utazás. Neked kell valami? *Kérdezi érdeklődve Mai-t, miközben jár a szeme. Ilyen tömegben mindig úgy érzi, mintha erős hullámok akarnák elsodorni, vagy bármelyik pillanatban hátba szúrhatná valaki. Nem kellemes érzés, az biztos, de a városban töltött idő alatt már viszonylag megtanulta kezelni.*
*Valójában annyira nem is kíváncsi arra, hogy mi történt a fal másik oldalán, csak azért hozta fel, hogy szívja egy kicsit Mai vérét, ami sikerül is, de arra egyáltalán nem számított, hogy igazi választ is fog kapni.*
- Van valakid? *Kerekednek ki barna szemei.* Ő is úgy fog járni, mint Yvon, hogy ha már nem kell neked, akkor vele fizetteted ki az idegen kocsisokat? Jó. *Pislog, és bele is törődik, hogy Mai-nak már megint új valakije van. Más ízlésének talán túl gyorsan is váltogatná a valakiket, de Nori ezzel egyáltalán nem törődik.*
- De. *Ezzel az egyetlen szóval száll szembe az ezt követő felháborodással, utána pedig már a feledékenységgel, és Mai fogyatkozó türelmével kell megküzdenie, de szerencsére az előtt megtalálja a kulcsot, hogy teljesen elfogyna. Az ajtót veszedelmes határozottsággal zárja be maga után, aztán a hátizsákba gyömöszölt fél házzal már rohan is a másik után a Piactér irányába.*
- Na, ne rohanj ennyire! *Szól rá Mai-ra úgy, mintha egyébként nem bírná ezt a tempót akár napokig, ha arra lenne szükség.*
- Amúgy utálom a piacot. Túl sok itt az ember, meg elf, meg… gnóm. Idegesítenek. *Jól megbámulja az alacsony lényt, akit épp észrevesz a tömegben, ahogy valamiféle, számára ismeretlen kacatokról diskurál az egyik kofával. Hát olyan bután néz ki szegény. Nem is érti, hogy melyik isten volt olyan vicces kedvében, hogy ilyen hülyén kinéző lényeknek adjon életet, de hát ez van. Végül vállat ránt, mert nem a gnómok miatt jöttek ide, hanem fűzőért, amiben viszont már kénytelen lesz Mai-ra támaszkodni. Ő odamenne az elsőhöz, amit meglát, fogná, kifizetné, és annyi, de az valószínűleg egy nagyon rossz vétel volna.*
- Nem kell egész ruha, csak a fűző. Meg, azt hiszem, hogy egy nyerget is vennem kellene Árnyéknak, úgy kényelmesebb lenne rajta az utazás. Neked kell valami? *Kérdezi érdeklődve Mai-t, miközben jár a szeme. Ilyen tömegben mindig úgy érzi, mintha erős hullámok akarnák elsodorni, vagy bármelyik pillanatban hátba szúrhatná valaki. Nem kellemes érzés, az biztos, de a városban töltött idő alatt már viszonylag megtanulta kezelni.*
10369. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-02 10:00:11
Üzenet elküldve: 2025-03-02 10:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Remeg a keze, a piaci forgatagban elveszve vibrál az ujjai végén az apró mozdulat, ahogy maga elé meredve halad az asztalok között. Nem néz szét, az előtte tömörülő, hullámzó, engedő és összezáró testek sem jutnak el hozzá, ha kell megáll, félrelép, kikerül, ha hozzáérnek, félrelökik a vállát sem fordul félre az álla, hogy morduljon. Idegenül ismerős a súly az övén, a kabát takarásában mögé tűzött csupasz tőr. Átvette a folyó hidegét a fém, még érezte az ingén át a lenyomata hűvösét. Merev a háta, a teste mellett lógatva a karját enged utat egy kétkerekű kis kordénak. Kivehetetlenül kavarodnak a beszédfoszlányok a levegőben, de a házak fölül érkező szél mintha távolabbi, idegen hangokat sodorna felé. Lúdbőrt vetnek a gondolatok. Színtelen arccal lép tovább, ahogy újra szétnyílik előtte a lélegző, ezerkarú és ezerlábú, végtelenként nyújtózó húsmassza.
A hányinger kerülgeti, mire elér az árushoz, akihez jött. Hunyorgó, bizonytalan pillantás fogadja, ahogy odaáll a férfi elé. Fekete pöttyök villannak a látótere szélén, egy pillanatra az asztal szélére kell fognia.*
- Jól vagy, fiam? Fakó vagy, mint egy kísértet.
*Összerezzen a kifejezésre. Elengedve a pultot válaszol halkan, gyorsan, hogy mire van szüksége, lehajtott fejjel, oda sem figyelve nyúlva egyből az erszénye után. Itt sem akar lenni, a fény elől rejti az arcát a hallgatag közönyébe, amíg az árus lerakja elé a kért tárgyakat. Ellenőrizni sem áll meg őket, nem bizalom kérdése, itt sem akar lenni. Száraz a szája. Az ujjai között már ott az arany, a kereskedő azonban nem állja meg szó nélkül a félvér szokásosnál is furcsább viselkedését.*
- Van itt hátul szíverősítőm *bök hátra a lábával maga mögé egy félretolt, kisebb kosár felé.* - Erős, mint a méreg. Wegtoreni.
*Az utolsó szóra emeli csak meg a fejét, tompán pillant az üvegek felé.*
A hányinger kerülgeti, mire elér az árushoz, akihez jött. Hunyorgó, bizonytalan pillantás fogadja, ahogy odaáll a férfi elé. Fekete pöttyök villannak a látótere szélén, egy pillanatra az asztal szélére kell fognia.*
- Jól vagy, fiam? Fakó vagy, mint egy kísértet.
*Összerezzen a kifejezésre. Elengedve a pultot válaszol halkan, gyorsan, hogy mire van szüksége, lehajtott fejjel, oda sem figyelve nyúlva egyből az erszénye után. Itt sem akar lenni, a fény elől rejti az arcát a hallgatag közönyébe, amíg az árus lerakja elé a kért tárgyakat. Ellenőrizni sem áll meg őket, nem bizalom kérdése, itt sem akar lenni. Száraz a szája. Az ujjai között már ott az arany, a kereskedő azonban nem állja meg szó nélkül a félvér szokásosnál is furcsább viselkedését.*
- Van itt hátul szíverősítőm *bök hátra a lábával maga mögé egy félretolt, kisebb kosár felé.* - Erős, mint a méreg. Wegtoreni.
*Az utolsó szóra emeli csak meg a fejét, tompán pillant az üvegek felé.*
10368. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-01 10:36:19
Üzenet elküldve: 2025-03-01 10:36:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Targhed Cagon//
*Újabb üzlet köttetik közöttük, Orthus pedig elégedett. Újabban annyira lekötik a politikai játszmázások, hogy már el is felejtette eredeti mesterségét, az üzletelést, alkudozást. Egyenesen üdítő érzés kicsit visszatérni hozzá.*
- Rendben. Öröm volt üzletet kötni, mint mindig.
*Búcsúzik ő is, és így is gondolja. Targhed egy kifejezetten megbízható üzleti kapcsolata.
Miután mindezzel végez, ő is lóra ül és tovább megy a dolgára.*
*Újabb üzlet köttetik közöttük, Orthus pedig elégedett. Újabban annyira lekötik a politikai játszmázások, hogy már el is felejtette eredeti mesterségét, az üzletelést, alkudozást. Egyenesen üdítő érzés kicsit visszatérni hozzá.*
- Rendben. Öröm volt üzletet kötni, mint mindig.
*Búcsúzik ő is, és így is gondolja. Targhed egy kifejezetten megbízható üzleti kapcsolata.
Miután mindezzel végez, ő is lóra ül és tovább megy a dolgára.*
10367. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-03-01 09:07:26
Üzenet elküldve: 2025-03-01 09:07:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orthus Morthimer//
* Végre a kezében tudhatja az italokat! Sajnos az ork nem bugyolálja be, de táskájában az erre kialakított helyére csúsztatja be az italokat. Sajnos nem mindegyiknek van hely, szóval valamit odatesz, valamit a kabátzsebébe. *
- Ön a szakértő!
* Na meg persze biztos benne, hogy a kereskedő kapcsolatait kihasználva képes levágni az említett áruknak az árából. Amint megérkeznek, az ork meg sem lepődik a kérésen, nem ez lenne az első az ilyen felállásokhoz, s nem is az utolsó, míg nem enyhülnek a kedélyek az orkok körül. Van mit bőven nézni kint, míg a kereskedő kupeckodik.
Hamar vissza is tér az említett felszerelésekkel a kezében, aminek az ork nagyon örül! Az árat meghallva elismerően bólint. Tőle még a gatyáját is elkérték volna ezekért a dolgokért, ha egyáltalán beengedték volna! *
- Ha ön mondja, elhiszem!
* Azzal elővesz két erszényt, majd az egyikbe 260 aranyat tesz, majd át is nyújtja Orthus Morthimer felé.
Látszik az erszényen, hogy ezekkel a vásárlásokkal alig lett kisebb. Amint megkapja a felszerelést, mind a kettőt elhelyezi a táskájába. A lepárlót természetesen kicsit szétszerelve, mert csak úgy fér be. *
- Akkor azt hiszem ezzel is megvolnánk! Egy darabig biztos a városban leszek, szóval, ha szüksége lenne valamire, nyugodtan szóljon!
* S, ha nincs más, akkor az ork elköszön, és távozik a piacról. *
* Végre a kezében tudhatja az italokat! Sajnos az ork nem bugyolálja be, de táskájában az erre kialakított helyére csúsztatja be az italokat. Sajnos nem mindegyiknek van hely, szóval valamit odatesz, valamit a kabátzsebébe. *
- Ön a szakértő!
* Na meg persze biztos benne, hogy a kereskedő kapcsolatait kihasználva képes levágni az említett áruknak az árából. Amint megérkeznek, az ork meg sem lepődik a kérésen, nem ez lenne az első az ilyen felállásokhoz, s nem is az utolsó, míg nem enyhülnek a kedélyek az orkok körül. Van mit bőven nézni kint, míg a kereskedő kupeckodik.
Hamar vissza is tér az említett felszerelésekkel a kezében, aminek az ork nagyon örül! Az árat meghallva elismerően bólint. Tőle még a gatyáját is elkérték volna ezekért a dolgokért, ha egyáltalán beengedték volna! *
- Ha ön mondja, elhiszem!
* Azzal elővesz két erszényt, majd az egyikbe 260 aranyat tesz, majd át is nyújtja Orthus Morthimer felé.
Látszik az erszényen, hogy ezekkel a vásárlásokkal alig lett kisebb. Amint megkapja a felszerelést, mind a kettőt elhelyezi a táskájába. A lepárlót természetesen kicsit szétszerelve, mert csak úgy fér be. *- Akkor azt hiszem ezzel is megvolnánk! Egy darabig biztos a városban leszek, szóval, ha szüksége lenne valamire, nyugodtan szóljon!
* S, ha nincs más, akkor az ork elköszön, és távozik a piacról. *
10366. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-28 22:20:29
Üzenet elküldve: 2025-02-28 22:20:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 928
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 928
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Megfontolt
//Naesala Wynroris//
*Mindig van mit tanulnia, még ha néha kénytelen is úri abszurdumokkal tömnie a fejét. Ezen okból is található meg az üzletházban, ahogy érdeklődni kénytelen, hogy miképpen készül és mit ígér a Rhéa ágyas pálinkája. Mint jelezték számára, a teafogyasztás már alacsonyrendű tevékenységnek számít és a nemesi hölgyek -vagy legalább is az őt felkereső- már drága italokba keverve fogyasszák. Így kénytelen venni kettőt, ha legközelebb keresik rajta és két marékkal sima őrleményt is, mert nem volt meggyőző a kereskedő előadása arról, hogy utólag mit ajánljon. Nincs is ideje elpakolni friss szerzeményeit, mielőtt egy ismerős arcot lát meg a távolban és emlékezteti is magát, hogy szüksége van, a saját képességein felül, hihetőbb védelemre. Így lassú léptekkel meg is közelíti Naesalát.*
- Kellemes napot!
*Érkezésének céljával még nem áll elő, maga is vacillál, hogy a harcosra csak díszként van szükség, rendfenntartóként a karaván népségének közös útirányba terelésére vagy tényleg veszélyeztesse a másik életét.*
*Mindig van mit tanulnia, még ha néha kénytelen is úri abszurdumokkal tömnie a fejét. Ezen okból is található meg az üzletházban, ahogy érdeklődni kénytelen, hogy miképpen készül és mit ígér a Rhéa ágyas pálinkája. Mint jelezték számára, a teafogyasztás már alacsonyrendű tevékenységnek számít és a nemesi hölgyek -vagy legalább is az őt felkereső- már drága italokba keverve fogyasszák. Így kénytelen venni kettőt, ha legközelebb keresik rajta és két marékkal sima őrleményt is, mert nem volt meggyőző a kereskedő előadása arról, hogy utólag mit ajánljon. Nincs is ideje elpakolni friss szerzeményeit, mielőtt egy ismerős arcot lát meg a távolban és emlékezteti is magát, hogy szüksége van, a saját képességein felül, hihetőbb védelemre. Így lassú léptekkel meg is közelíti Naesalát.*
- Kellemes napot!
*Érkezésének céljával még nem áll elő, maga is vacillál, hogy a harcosra csak díszként van szükség, rendfenntartóként a karaván népségének közös útirányba terelésére vagy tényleg veszélyeztesse a másik életét.*
10365. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-28 18:23:40
Üzenet elküldve: 2025-02-28 18:23:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Targhed Cagon//
*Észben tartja az ork szavait és eszébe vési, hogy bővítenie kell ismereteit ezeknek a növényeknek a kapcsán. Talán előnyére válhatnak új ismeretségei a Szántóföldeken.
Hamarost az üzletre kerül sor és jelentős summával gazdagodik - már legalábbis jelentős a Piactéri forgatagban. De Targhed külseje most az előnyére vágyik: senkinek nincs mersze tolvajlással próbálkozni. Orthus gyakorlott a pénzszámolásban, már akkor figyelte az összeget, amikor Cagon számolta azt, így ő maga is az orkkal együtt győzödött meg, hogy nincs hiány a számításban.
Ezt követően rajta a sor: először 4 Fehér varázsitalt ad át Targhed Cagonnak. Ez volt a könnyebbik része, utána viszont némi matatás következik, és az üvegcsék egyesével, kettesével érkeznek, de a végére Targhed Cagon gazdagabb lesz 16 db Világoszöld varázsitallal is . Morthimer egész megkönnyebbül: régóta tárolta már ezeket az üvegcséket. Igaz, gondosan bebugyolálva, szövetcsíkok közé rejtve, de azért az se véd mindentől.*
- Nos, ezzel meg is volnánk. Akkor most térjünk rá az új szerzemények ügyére!
*javasolja, majd lovát kantárszáron vezetve megindul a forgatagban.*
- Az ilyen portékákat úgy egy háztömbnyire innen árusítják megfelelő minőségben. Persze a tiszta alkohol többfelé kapható, de ahol lepárlót lehet venni, ott az is akad. Minek menjünk többfelé.
*magyarázza, és közben már meg is érkeznek. Orthuson a sor, az alkudozás az ő mestersége, Cagont viszont megkéri, hogy maradjon addig hátrébb. Hogy ez most azért van, hogy az ork ne tudja, mit kell Orthusnak fizetnie, vagy azért, hogy jelenlétével ne riassza meg az árust, annak eldöntését Targhedra hagyja.
Azonban a nemes nemsokára végez, és hozza magával a legújabb szerzeményeit.*
- Meg is volnánk. Én ugyan kevéssé értek hozzá, de ennek az embernek jó híre van a szakmában, ez a lepárló biztosan jól szolgálja majd. Ezért és a szeszért összesen 260 aranyat kérnék.
*mondja aztán, és ha Cagon kifizeti, már át is veheti ezeket is.*
*Észben tartja az ork szavait és eszébe vési, hogy bővítenie kell ismereteit ezeknek a növényeknek a kapcsán. Talán előnyére válhatnak új ismeretségei a Szántóföldeken.
Hamarost az üzletre kerül sor és jelentős summával gazdagodik - már legalábbis jelentős a Piactéri forgatagban. De Targhed külseje most az előnyére vágyik: senkinek nincs mersze tolvajlással próbálkozni. Orthus gyakorlott a pénzszámolásban, már akkor figyelte az összeget, amikor Cagon számolta azt, így ő maga is az orkkal együtt győzödött meg, hogy nincs hiány a számításban.
Ezt követően rajta a sor: először 4 Fehér varázsitalt ad át Targhed Cagonnak
. Ez volt a könnyebbik része, utána viszont némi matatás következik, és az üvegcsék egyesével, kettesével érkeznek, de a végére Targhed Cagon gazdagabb lesz 16 db Világoszöld varázsitallal is . Morthimer egész megkönnyebbül: régóta tárolta már ezeket az üvegcséket. Igaz, gondosan bebugyolálva, szövetcsíkok közé rejtve, de azért az se véd mindentől.*- Nos, ezzel meg is volnánk. Akkor most térjünk rá az új szerzemények ügyére!
*javasolja, majd lovát kantárszáron vezetve megindul a forgatagban.*
- Az ilyen portékákat úgy egy háztömbnyire innen árusítják megfelelő minőségben. Persze a tiszta alkohol többfelé kapható, de ahol lepárlót lehet venni, ott az is akad. Minek menjünk többfelé.
*magyarázza, és közben már meg is érkeznek. Orthuson a sor, az alkudozás az ő mestersége, Cagont viszont megkéri, hogy maradjon addig hátrébb. Hogy ez most azért van, hogy az ork ne tudja, mit kell Orthusnak fizetnie, vagy azért, hogy jelenlétével ne riassza meg az árust, annak eldöntését Targhedra hagyja.
Azonban a nemes nemsokára végez, és hozza magával a legújabb szerzeményeit.*
- Meg is volnánk. Én ugyan kevéssé értek hozzá, de ennek az embernek jó híre van a szakmában, ez a lepárló biztosan jól szolgálja majd. Ezért és a szeszért összesen 260 aranyat kérnék.
*mondja aztán, és ha Cagon kifizeti, már át is veheti ezeket is.*
10364. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-28 08:50:09
Üzenet elküldve: 2025-02-28 08:50:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orthus Morthimer//
* Hát ha még tudná, hogy ez a vadállat két lábon járt, és alig tudtak valamit tenni ellene, akkor biztos jobban nézne, mint most. De nem is azért említette meg, hogy később nevetve nézhessenek vissza a múlt történeteire. Apróbb bólintással nyugtázza a kereskedő elvárásait. Ez volt a terv eddig is! *
- Úgy lesz! Csak még eltarthat egy darabig, míg feltárjuk ezeket a vizeket. De addig is ott vannak még a régi italok, azoktól nem kell félni.
* Nem tetszene neki az ötlet, hogyha a kereskedők monopolizálnák ezt a piaci rést. Nem a haszon elvesztésétől fél, inkább az új italok árának az egekbe szökésétől tart. Bár benne is található egy kis hang, ami azt sugallja, hogy tegyen szert mihamarabb a legtöbb pénzre, ezzel szemben van egy másik hang is, ami mások megsegítését tartja előnyben. Ezek a hangok néha összecsapnak, s ilyenkor hoz olyan döntéseket, amiket vagy később ő bánik meg, vagy a vásárlók. Ezeket a gondolatokat egy legyintéssel arrébb hessegetni, elvégre ez a jövő még távol van, és egy olyan lehetőségről beszélnek, ami még teljesen el van rejtve. *
- Valóban előnyös lenne, ha az alapanyagokat hasonló árengedménnyel tudnám megkapni, mint a bájitalokat! Ha esetleg találna bárkinél ilyen növényeket, én szívesen látom mindet!
* És itt is van! A várva várt italok tömkelege. A sok üveg csörrenése szinte zene füleinek. Pont erre van szüksége ahhoz, hogy elébe vágjon a veszedelmes vizeknek. A 800 arany magában soknak tűnik, de ahhoz képest, amilyen áron kapja, úgy már nem annyira! Táskájából elővesz egy erszényt, amiben feltehetőleg a teljes összeg megtalálható. Ha Orthus Morthimer megszámolja, akkor mind a 800 aranynak ott kell lennie.. Ezek az italok nagyban hozzá fognak járulni a terveihez. *
* Hát ha még tudná, hogy ez a vadállat két lábon járt, és alig tudtak valamit tenni ellene, akkor biztos jobban nézne, mint most. De nem is azért említette meg, hogy később nevetve nézhessenek vissza a múlt történeteire. Apróbb bólintással nyugtázza a kereskedő elvárásait. Ez volt a terv eddig is! *
- Úgy lesz! Csak még eltarthat egy darabig, míg feltárjuk ezeket a vizeket. De addig is ott vannak még a régi italok, azoktól nem kell félni.
* Nem tetszene neki az ötlet, hogyha a kereskedők monopolizálnák ezt a piaci rést. Nem a haszon elvesztésétől fél, inkább az új italok árának az egekbe szökésétől tart. Bár benne is található egy kis hang, ami azt sugallja, hogy tegyen szert mihamarabb a legtöbb pénzre, ezzel szemben van egy másik hang is, ami mások megsegítését tartja előnyben. Ezek a hangok néha összecsapnak, s ilyenkor hoz olyan döntéseket, amiket vagy később ő bánik meg, vagy a vásárlók. Ezeket a gondolatokat egy legyintéssel arrébb hessegetni, elvégre ez a jövő még távol van, és egy olyan lehetőségről beszélnek, ami még teljesen el van rejtve. *
- Valóban előnyös lenne, ha az alapanyagokat hasonló árengedménnyel tudnám megkapni, mint a bájitalokat! Ha esetleg találna bárkinél ilyen növényeket, én szívesen látom mindet!
* És itt is van! A várva várt italok tömkelege. A sok üveg csörrenése szinte zene füleinek. Pont erre van szüksége ahhoz, hogy elébe vágjon a veszedelmes vizeknek. A 800 arany magában soknak tűnik, de ahhoz képest, amilyen áron kapja, úgy már nem annyira! Táskájából elővesz egy erszényt, amiben feltehetőleg a teljes összeg megtalálható. Ha Orthus Morthimer megszámolja, akkor mind a 800 aranynak ott kell lennie.
. Ezek az italok nagyban hozzá fognak járulni a terveihez. *
10363. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-28 00:59:57
Üzenet elküldve: 2025-02-28 00:59:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés Artheniorba//
*Relael nem téved sokat Alissänához fűződő, bensőséges viszonyával kapcsolatban. Azt maga sem tudja, hogy "beleesett-e", de valóban érzékeny szálak fűzik a kurtizánhoz. A kurta csend mögötti jelentéstartalomtól nem jön különösebben zavarba. Volt ideje megszokni ugyanis az ébenhajú elf mesterségét.
Szerencsére a nemes nem forszírozza sokáig a dolgot, s hamar csukódik mögötte a fürdő ajtaja. Legnagyobb sajnálatára. Ha nem lenne igen valószínű ekképp, hogy rajtakapja az elf, biztosan megkísérelné kilesni. Még mindig lelki szemei előtt lebegnek az érzéki vonalak, melyekre szinte ráolvadt a vékony hálóing, na meg a kellemes hátsó fertály, amit a reggeli órákban volt szerencséje megpillantani. Bosszantó a tudat, hogy vannak olyan férfiak, kiknek bőségesen jut e kegyből. Nem, mintha panaszkodna. Van épp elég emléke az elfről, hogy a következő hónapok unalmas estéit feldobja magának.
Épp a plafon egy repedését szemléli ezen emlékek között kutatva, mikor ismét megjelenik a hosszúéletű - ezúttal tisztán. Szürke tekintetét lelkesen hordozza végig a nemesi göncökön, miközben szolgálatkész felpattan ültéből. Orrát rögtön megcsapja az elf illata. Annyira jellegzetes, hogy három háztömbnyi távolságról is kiszagolná már.*
~De rohadt jó a memóriád.~ *Beharapja ajkait, miközben abszolválja újdonsült feladatát, nehogy ismét magyarázkodásba kezdjen. Nagyjából el is feledte az esetet a fűzővel. Még most is azt mondaná, hogy az a ruha volt túl szűk, de aligha lenne bölcs döntés.*
-Kész. *Éppen, csak érinti véletlen a lány bőrét ujja hegyével, ahogy elhúzza kezét. Megszokta már egyébként, hogy szereti a nyelvét köszörülni rajta az elf, valahogy természetes is már.*
-Pedig úgy fest, mint az artheniori urak. *Vállat von. Sokkal naivabb elképzelése van a nagyurakról, mint Relaelnek.*
-Azt hittem, mind az, aki aranykanállal a seggében születik. Furkós Rob szavajárása. *Teszi még hozzá gyorsan, szürkéivel a zöldek irányába pillantva. Esélyt sem akar adni, hogy a lány beleköthessen mondanivalójába.
Ahogy hátuk mögött hagyják a fogadó melegét, kissé megborzong. Nincs eszeveszett zimankó, de hűvös szellő fúj. Sietve előhozza kantárjánál fogva Relael hátasát, s nem is ereszti, míg a nemes fel nem kászálódott rá. Most jut eszébe, hogy nem is tudja a ló nevét.*
-Mi a neve? A lónak. *Kérdi. Egész sokat rendezgeti az állatot, nem árt tudnia.*
-Hogy milyenféle ing tetszene? *A Pegazus fogadótól nincs túl távol a Piactér. Nagy itt a forgatag, ami valamilyen oknál fogva nyugodtsággal tölti el. Összevont szemöldökkel veszi szemügyre a vásárfiát, hátha kiszúr valamit, ami ínyére lehet.*
-Nem tudom. Valami olyasmi, mint ami rajtam van. *Valahogy nem gondolja, hogy ez a jó válasz. Tekintete megakad egy cikornyás motívumokkal ellátott, nemesi ingen. Kérdő pillantást vet az elfre, elvégre fogalma sincs, amaz mire óhajtja cserélni az ő ruháit.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.28 01:09:57
*Relael nem téved sokat Alissänához fűződő, bensőséges viszonyával kapcsolatban. Azt maga sem tudja, hogy "beleesett-e", de valóban érzékeny szálak fűzik a kurtizánhoz. A kurta csend mögötti jelentéstartalomtól nem jön különösebben zavarba. Volt ideje megszokni ugyanis az ébenhajú elf mesterségét.
Szerencsére a nemes nem forszírozza sokáig a dolgot, s hamar csukódik mögötte a fürdő ajtaja. Legnagyobb sajnálatára. Ha nem lenne igen valószínű ekképp, hogy rajtakapja az elf, biztosan megkísérelné kilesni. Még mindig lelki szemei előtt lebegnek az érzéki vonalak, melyekre szinte ráolvadt a vékony hálóing, na meg a kellemes hátsó fertály, amit a reggeli órákban volt szerencséje megpillantani. Bosszantó a tudat, hogy vannak olyan férfiak, kiknek bőségesen jut e kegyből. Nem, mintha panaszkodna. Van épp elég emléke az elfről, hogy a következő hónapok unalmas estéit feldobja magának.
Épp a plafon egy repedését szemléli ezen emlékek között kutatva, mikor ismét megjelenik a hosszúéletű - ezúttal tisztán. Szürke tekintetét lelkesen hordozza végig a nemesi göncökön, miközben szolgálatkész felpattan ültéből. Orrát rögtön megcsapja az elf illata. Annyira jellegzetes, hogy három háztömbnyi távolságról is kiszagolná már.*
~De rohadt jó a memóriád.~ *Beharapja ajkait, miközben abszolválja újdonsült feladatát, nehogy ismét magyarázkodásba kezdjen. Nagyjából el is feledte az esetet a fűzővel. Még most is azt mondaná, hogy az a ruha volt túl szűk, de aligha lenne bölcs döntés.*
-Kész. *Éppen, csak érinti véletlen a lány bőrét ujja hegyével, ahogy elhúzza kezét. Megszokta már egyébként, hogy szereti a nyelvét köszörülni rajta az elf, valahogy természetes is már.*
-Pedig úgy fest, mint az artheniori urak. *Vállat von. Sokkal naivabb elképzelése van a nagyurakról, mint Relaelnek.*
-Azt hittem, mind az, aki aranykanállal a seggében születik. Furkós Rob szavajárása. *Teszi még hozzá gyorsan, szürkéivel a zöldek irányába pillantva. Esélyt sem akar adni, hogy a lány beleköthessen mondanivalójába.
Ahogy hátuk mögött hagyják a fogadó melegét, kissé megborzong. Nincs eszeveszett zimankó, de hűvös szellő fúj. Sietve előhozza kantárjánál fogva Relael hátasát, s nem is ereszti, míg a nemes fel nem kászálódott rá. Most jut eszébe, hogy nem is tudja a ló nevét.*
-Mi a neve? A lónak. *Kérdi. Egész sokat rendezgeti az állatot, nem árt tudnia.*
-Hogy milyenféle ing tetszene? *A Pegazus fogadótól nincs túl távol a Piactér. Nagy itt a forgatag, ami valamilyen oknál fogva nyugodtsággal tölti el. Összevont szemöldökkel veszi szemügyre a vásárfiát, hátha kiszúr valamit, ami ínyére lehet.*
-Nem tudom. Valami olyasmi, mint ami rajtam van. *Valahogy nem gondolja, hogy ez a jó válasz. Tekintete megakad egy cikornyás motívumokkal ellátott, nemesi ingen. Kérdő pillantást vet az elfre, elvégre fogalma sincs, amaz mire óhajtja cserélni az ő ruháit.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.28 01:09:57
10362. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-27 17:57:34
Üzenet elküldve: 2025-02-27 17:57:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Targhed Cagon//
- Ejha!
*feleli szűkszavúan. Ezzel a történettel Cagon mondjuk erősítette az orkos sztereotípiákat, főleg így, hogy csak ennyit árult el a történésekből. De Orthus ezt nem fogja szóvá tenni, legfeljebb magában gondol rá.
Ezzel együtt se húzódik el vagy hőköl hátra, amikor Targhed közel hajol hozzá, hogy előadja bizalmasabb közlendőjét.
Végül a kalmár így felel.*
- Látja, ezt a hozzáállást értékelem önben. Elébe megy a problémának és lehetőséggé formálja. Nagyon helyes! Bármilyen formában kerüljenek előállításra, jó bájitalokra nagy szükség lesz mindig. Tanulja ki az új módszereket mihamarabb, és biztosan lesznek megrendeléseim!
*majd hozzáteszi.*
- Amiket pedig keres, azokat tudom, hol leli fel. Sőt, ha rám bízza, még valami jutányosabb árat is kialkudhatok magának rájuk.
*ajánlja fel. Végül az ork hozza szóba a bájitalok ügyét.*
- Jól emlékszik. Ami azt illeti, már jó ideje beszereztem a kért bájitalokat, és nagyjából azóta cipelem is magammal. Mondhatni, már hozzá is szoktam, hogy a súlyuk a táskámat húzza.
*jegyzi meg kedélyesen. Aztán fel is nyitja az ominózus táskát, ami immáron a lova nyergére van erősítve, de nem fiolákat, hanem egy kis jegyzetfüzetet vesz elő.*
- Lássuk csak... Targhed Cagon... tizenhat halványzöld, és négy darab fehér bájital... darabja 40 aranyért, megegyezés szerint. Az annyi mint... 800 arany kereken.
*sorolja fel a lejegyzetelt részleteket.*
- Esetleg nyélbe tudjuk ütni most rögtön a cserét?
- Ejha!
*feleli szűkszavúan. Ezzel a történettel Cagon mondjuk erősítette az orkos sztereotípiákat, főleg így, hogy csak ennyit árult el a történésekből. De Orthus ezt nem fogja szóvá tenni, legfeljebb magában gondol rá.
Ezzel együtt se húzódik el vagy hőköl hátra, amikor Targhed közel hajol hozzá, hogy előadja bizalmasabb közlendőjét.
Végül a kalmár így felel.*
- Látja, ezt a hozzáállást értékelem önben. Elébe megy a problémának és lehetőséggé formálja. Nagyon helyes! Bármilyen formában kerüljenek előállításra, jó bájitalokra nagy szükség lesz mindig. Tanulja ki az új módszereket mihamarabb, és biztosan lesznek megrendeléseim!
*majd hozzáteszi.*
- Amiket pedig keres, azokat tudom, hol leli fel. Sőt, ha rám bízza, még valami jutányosabb árat is kialkudhatok magának rájuk.
*ajánlja fel. Végül az ork hozza szóba a bájitalok ügyét.*
- Jól emlékszik. Ami azt illeti, már jó ideje beszereztem a kért bájitalokat, és nagyjából azóta cipelem is magammal. Mondhatni, már hozzá is szoktam, hogy a súlyuk a táskámat húzza.
*jegyzi meg kedélyesen. Aztán fel is nyitja az ominózus táskát, ami immáron a lova nyergére van erősítve, de nem fiolákat, hanem egy kis jegyzetfüzetet vesz elő.*
- Lássuk csak... Targhed Cagon... tizenhat halványzöld, és négy darab fehér bájital... darabja 40 aranyért, megegyezés szerint. Az annyi mint... 800 arany kereken.
*sorolja fel a lejegyzetelt részleteket.*
- Esetleg nyélbe tudjuk ütni most rögtön a cserét?
10361. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-02-26 13:43:55
Üzenet elküldve: 2025-02-26 13:43:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Ha teljesen őszinte akar lenni magával, akkor valójában fogalma sincs, hogy minek is avatkozott bele az öregasszony és az elf ügyébe. Úgy látszik, hogy manapság vonzza minden, ami vén banyákkal történik. Na, meg hamar rájön arra is, hogy meg sem érte megmenteni a lányt a boszorkány seprűjétől, mert bár a hálát ő maga sem igazán gyakorolja, de abban biztos, hogy ez a kalapos nőszemély még a jelentését sem ismeri a szónak. Köszönet helyett kioktatást kap, amire ő felfújja a bájos kis pofiját, karba teszi a kezeit, és morcos tekintettel válaszol.*
- Visítozással és szitkozódással nem igazán lehet elkergetni senkit. Azzal csak azt bizonyítod, hogy félsz, de ha azt akarod, hogy elmeneküljenek előled, azt kell elérned, hogy tőled féljenek. Azt nem így kell. Amúgy meg engem egyáltalán nem érdekel, hogy mi hogyan működik.
*Azt egyelőre nem teszi hozzá, hogy ha a szitkozódás nem is, az átkok egy bizonyos értelemben véve viszont működhetnek. Nincs rá ideje, mert a másik tovább magyaráz a tudományról és a végtelenül fontos munkájáról, ami annyira lefoglalja, hogy még ki sem derül, hogy pontosan mi az. Így azonban csak üres fecsegésként fog fel minden szót. Őszintén szólva, kedve támadna felrúgni a nála valamivel magasabb elfet, mikor a saját kinézete elkezdi jobban érdekelni, mint az, hogy márpedig tartozik neki azért, mert segített rajta. Nem teszi meg, csak áll és vár. Most sem tudná megmagyarázni, hogy miért, pedig valószínűleg jobb lenne sarkon fordulni, és távozni.
Tekintetük hamarosan újra találkozik. Az új, növénymentes frizurájától sem lett kedvesebb a némber, most épp koldusnak nézi, de aztán úgy érzi, mintha valami belé fojtotta volna a szót.*
- Most meg mit bámulsz így rám? Nem vagyok koldus, meglopni sem akarlak. Amúgy meg… milyen munka az, ami annyira fontos, hogy van mellette időd a piacon visítozni? *Hát, ha így állnak, akkor ő sem lesz kedvesebb. Szemet szemért ugye… Mondjuk, ő csak úgy ismeri ezt a mondást, ahogy a Kikötőben szokták emlegetni. Ott szó szerint szokás értelmezni a dolgot, de ez most itt a város, és neki jól kell viselkednie. Ehhez tartja magát.*
//Egy régi hobbi//
*Ha teljesen őszinte akar lenni magával, akkor valójában fogalma sincs, hogy minek is avatkozott bele az öregasszony és az elf ügyébe. Úgy látszik, hogy manapság vonzza minden, ami vén banyákkal történik. Na, meg hamar rájön arra is, hogy meg sem érte megmenteni a lányt a boszorkány seprűjétől, mert bár a hálát ő maga sem igazán gyakorolja, de abban biztos, hogy ez a kalapos nőszemély még a jelentését sem ismeri a szónak. Köszönet helyett kioktatást kap, amire ő felfújja a bájos kis pofiját, karba teszi a kezeit, és morcos tekintettel válaszol.*
- Visítozással és szitkozódással nem igazán lehet elkergetni senkit. Azzal csak azt bizonyítod, hogy félsz, de ha azt akarod, hogy elmeneküljenek előled, azt kell elérned, hogy tőled féljenek. Azt nem így kell. Amúgy meg engem egyáltalán nem érdekel, hogy mi hogyan működik.
*Azt egyelőre nem teszi hozzá, hogy ha a szitkozódás nem is, az átkok egy bizonyos értelemben véve viszont működhetnek. Nincs rá ideje, mert a másik tovább magyaráz a tudományról és a végtelenül fontos munkájáról, ami annyira lefoglalja, hogy még ki sem derül, hogy pontosan mi az. Így azonban csak üres fecsegésként fog fel minden szót. Őszintén szólva, kedve támadna felrúgni a nála valamivel magasabb elfet, mikor a saját kinézete elkezdi jobban érdekelni, mint az, hogy márpedig tartozik neki azért, mert segített rajta. Nem teszi meg, csak áll és vár. Most sem tudná megmagyarázni, hogy miért, pedig valószínűleg jobb lenne sarkon fordulni, és távozni.
Tekintetük hamarosan újra találkozik. Az új, növénymentes frizurájától sem lett kedvesebb a némber, most épp koldusnak nézi, de aztán úgy érzi, mintha valami belé fojtotta volna a szót.*
- Most meg mit bámulsz így rám? Nem vagyok koldus, meglopni sem akarlak. Amúgy meg… milyen munka az, ami annyira fontos, hogy van mellette időd a piacon visítozni? *Hát, ha így állnak, akkor ő sem lesz kedvesebb. Szemet szemért ugye… Mondjuk, ő csak úgy ismeri ezt a mondást, ahogy a Kikötőben szokták emlegetni. Ott szó szerint szokás értelmezni a dolgot, de ez most itt a város, és neki jól kell viselkednie. Ehhez tartja magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10362-10381