//Új utakon//
*Önszántából ennyit talán sohasem járt még a piactéren, mint mostanság. Bár nem garasoskodó, a hölgyekre oly gyakorta jellemző felesleges pénzszórás korántsem jellemzi... noha tény és való, hölgynek csak igen erős túlzásokkal merné őt bárki is titulálni. Még csak szeszre sem költ már annyit, mint annak idején, össze kell húzni egy kicsit a nadrágszíjat így, hogy városőri koszt és kvártély többé már nincs porondon.
Szerencsére félretett annyit, hogy egyelőre nem veszélyezteti az éhhalál, de hamarosan nem kerülheti el a sorsát, kénytelen lesz valamiféle munka után nézni. Mivel pedig túl sok dologhoz nem ért, szinte predesztinálható, hogy a jól bevált zsoldoskodás lesz majd a sorsa. Nem a legkedvesebb elfoglaltsága, de éhes ember nem válogat.
Épp egy bőrdíszműves munkáit szemléli látszólag erősen gondolkodva, mikor ismerős hangot hall.*
- Nahát, Erefiz mester! *épp csak a szeme sarkából sandít rá, már-már cimboraság csendül hangjában. Jó néha ismerős arcot látni, egyre kevesebb akad számára a városban.* - Mi járatban errefelé?
*Szinte még magát is meglepi ez a tőle szokatlan cseverésző hangnem, látszik, hogy ritkán adódik alkalma mostanság beszélgetni bárkivel is.*