//Szellemre vadászunk//
*A piactérre tévedők ma igen érdekes dologra lehetnek figyelmesek. Nemrég hatalmas forgatag és ünnepség volt errefelé, most pedig szintén egy nagy, díszes stand jelent meg egyik napról a másikra. Azonban erről senki nem tudott előre, sőt, igazából az is rejtély, hogy került ide, ahogyan az is, hogy ki hozta ide és mi célból? Nem acélból, az egyszer biztos. Maga a standnak csúfolt hely igazából mindössze egy darab, szép hosszú asztal, fölé erősített lepellel, hogy árnyékot adjon az arra járóknak. Az asztalt csodálatos vörös bársonyterítő fedi, rajta mindenféle szimbólumokkal, melyekből a hozzáértő szem rájöhet: bárkié is ez a stand, az Wegtorenből érkezett. A korai órákban meg is érkeznek az asztal gazdái, három középkorú, és egy viszonylag öreg, de még mindig életerős férfi, akik hamarosan tele is pakolják a bársonyterítős asztalt papírokkal. Ezután a három fiatalabb közül kettő fog egy-egy köteg apró papirost, amit el is kezd nagy buzgón osztogatni a piactér egészén, sőt, még a negyedekbe is áttévednek néha. A papírosokon igencsak rövid szöveg található:
'Szeretnéd megmérettetni magad? Megmutatni, mit tudsz? Szeretnéd megmutatni, milyen csavaros az észjárásod, és hogy bárkinél jobb megoldást tudsz egy problémára? Akkor ne habozz jelentkezni a piac közepén lévő asztalnál, átvenni egy apró papírt, megválaszolni a rá felírt kérdéseket, majd várni, hogy vajon te lettél-e a győztes. Az öt legjobb különleges jutalomban részesül.'
Természetesen ha valaki nem tud olvasni, annak készségesen felolvassák, akár el is magyarázzák neki, ha nem értené elsőre. Aztán újra, ha másodikra sem, és még egyszer, ha harmadikra sem. Újra már nem, mert ha valaki harmadikra nem értette meg, akkor negyedszerre sem fogja. Bárkit, aki vállalkozna erre, szeretettel várnak a papiroson említett helyen, mely szinte tényleg a piac közepén helyezkedik el, nem lehet eltéveszteni. Aki odatéved, annak rögtön adják is a darab papírt, rajta az enyhén furcsán, de olvashatóan írt kérdésekkel. Ezekre választ adhatnak az asztal mögötti kis helyen, illetve itt is érvényes az, hogy felolvassák annak, aki nem tud olvasni. Elvégre attól, mert valaki az olvasás művészetét nem sajátította el, miért ne rendelkezhetne kreativitással? A kitöltött lapokra a végén egy nevet kérnek, ha az illető tud írni, ha nem, akkor csak egy egyszerű szimbólumot, amiről beazonosíthatják. És mindezen nagyjából negyed óra alatt túl is lehetnek, és akkor már csak az estét kell megvárni, amikor eredményt hirdetnek (természetesen az ottaniak erről is tájékoztatnak mindenkit).*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.20 20:58:40