// Faolin //
*A bocsánatkérés menetrendszerűen érkezik, kéjes örömet varázsolva ezzel lovagunk ábrázatára. Persze nem volt komolyan felháborodva, hogy is lehetett volna, hiszen minden rágalom igaz volt, mit "fejéhez vágtak", de hát kinek ne esne jól, ha az elnézését kérik, főleg, ha azt ilyen kifinomult, és még sokat sejtető módon is teszik. Mert bizony a bármit sok mindent takarhat, és nem is lenne igazi férfi, ha nem kalandozna el fantáziája, számos ötletet felsorakoztatva arra a bizonyos elsimításra. Ez persze mind egy szálig ki is ül ábrázatára, szemernyit sem próbálja takargatni gondolatait, minek is tenné.
Fejben végzett felsorolását követően csak jó kedéllyel bólint egyet, s incselkedve válaszol.*
- Ne féljen, szólok, amint megtalálom a módját!
*Villant rókavigyort, egy újabb kacsintással megtoldva.
Az árucsere lebonyolítását követően, az örömködő anyót hátrahagyva ajánlgatja almáját, és kezét, a kishölgy pedig mindkettőt húzódozás nélkül el is fogadja, ifjoncunk nagy örömére.*
- Nos, ha ön mondja!
*Hiszen ki lenne ő, hogy jönne ő ahhoz, hogy megcáfolja eme nemes állítást? Nem áll jogában, szándékában, és érdekében sem, tehát csak helyesel bőszen, miközben lépteit kifelé irányítja, a Piactér peremének irányába.
Bizony, talán a kérdésen eltűnődve, talán már jóval előtte, tervet kovácsolt. Nem is tervet, inkább víziót, kényes kívánalmakat, forró fürdőről, kellemes, ennél jóval lengén öltözöttebb társaságról, pár kupa jóféle borról, egyszóval egy csodásan folytatódó napról. Indítványát nem is tartja magában soká, hiszen minél előbb győzi meg festőnőjét, annál előbb élvezhetik kitalálmányait.*
- Ragaszkodom az összekaroláshoz! *ezzel a lendülettel pedig harap is harsogósat almájába, mintegy mohón nyomatékosítva szavait.*
- Ámbár szívesen tovább is vezetném, amennyiben hagyja magát. Egészen a hölgyek öltözőjégi!
*Kivár pár lélegzetvételnyi időt, hátha magától is szagot kap a lányzó, ám ha magától nem fejti meg a talányt, kisvártatva elárulja, hogy bizony a Fürdőházat tekinti következő céljukként.*