//Enneail//
*A lányt teljesen elvarázsolja, amit lát, ez számára újdonság. Eltelik a rengeteg emberrel, az árusokkal, a kínálattal, az illatokkal, még a szagokkal is. Folyvást tekergeti a fejét, hogy semmiről ne maradjon le, próbál lehetőleg egyidejűleg mindent szemmel tartani, a kíváncsisága határtalan. Szeretne mindenhova odarohangálni, és mindent megnézi, amit csak lehet. Nyűgözi a szemét a sok látnivaló. Mondhatni hirtelen riad fel, amikor Enneail hozzászól. Csak bólint társa szavaira. Nem tudja miért ilyen óvatos, de nem kérdőjelezi meg, hallgat rá. Elrejti erszényét, majd mint egy kisgyerek, megfogja Enneail kezét. Nem nagyon gondolkozik rajta, hogy milyen félreértéseket kelthet a látvány, amit így nyújtanak, nem is igazán érdekli, csupán a legegyszerűbb módját választotta annak, hogy ne szakadjanak el egymástól. Nagyjából eddig is tartott a figyelme társa iránt, máris elkalandozik tekintete. Csillogó szemekkel figyeli a környezetét, annyira, hogy rengeteg árus tökéletes baleknak tarthatná arra, hogy áron felül rásózzon gyakorlatilag bármit. Annak ellenére is, hogy a fajtája nem igen kedvelt felszíni körökben. Ezt is csak annak köszönheti, hogy finoman szólva is elég elszigetelten élte eddig életét, és elég fiatal is. De Enneail-en kívül senki sem tudhatja, hogy mekkorát tévednek. Figyelme nem lanyhul, s hamar áttér a másfajta nézelődési célpontokra, még mindig ártatlan-kíváncsi formában. Kiszúrja a zsebtolvajokat, a sötétebb részeken figyelő sötét alakokat, és a cselező árusokat is. Nem rejtőzhet el éles, és kíváncsi elől a piactér mocskos, és sötét oldala sem. Habár pont ugyanolyan érdeklődéssel figyeli, mint a kínált portékát, s pont olyan módon, mint aki nem lát semmit, amit nem kéne. Jót mulat magában ezeken a dolgokon, s megerősíti benne a reményt, hogy ebben a városban fog találni olyan lényt, aki a segítségére lehet. Nem bánja az időhúzást, de ég benne a tettvágy, hogy ellátogassanak arra a gyakorlótérre. Szeretne ott is körülnézni, megfigyelni az embereket.
A tömeg most az ő javát szolgálja, így Enneail nem tud a saját tempójában haladni, így van ideje nézelődni, mégsem marad le, nem kell, hogy lassítsa társát. Neki pont kényelmes. Hagyja vezetni magát, egyelőre semmi olyan nem jut eszébe, amire kifejezetten szüksége lenne, így visszafogja lelkendezését, és nem rángatja oda egyik pulthoz sem barátját.*