Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:14:58
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:14:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elvtárs//
* Jó hírek áradata és keserű árszabás minden kedvtelensége látszik teljesülni. Nagyszerű, hogy a szekér eladó, de az ár, s persze a búza ára is, elég borsos. Nem szívesen hagyna itt kétszáz aranyat, lévén nem biztos, hogy annyi megbújik a tarisznyájában. Talán nem szükséges minden esetben alkalmazni az alkudozás eszközeit, a villás nyelvnek sem mindig kell sziszegnie, de ez most egy valódi vészhelyzet, ugyanis fokozott problémák állnak fenn.
Megteszi ajánlatát.* - Szép kis ár, egy szép szekérhez. Viszont vannak problémák vele. Nem a szekérrel, ő egy kiváló példány. Sőt, tökéletes, viszont a fennálló helyzetben, a búzát tartalmazó zsák nélkül szeretném csak megvenni, ha nem probléma. A búza, melyet a platón tart, árán pedig a ló élelmezése is adott. Az ár, melyet így átszabnék, 170 arany.
* Jó hírek áradata és keserű árszabás minden kedvtelensége látszik teljesülni. Nagyszerű, hogy a szekér eladó, de az ár, s persze a búza ára is, elég borsos. Nem szívesen hagyna itt kétszáz aranyat, lévén nem biztos, hogy annyi megbújik a tarisznyájában. Talán nem szükséges minden esetben alkalmazni az alkudozás eszközeit, a villás nyelvnek sem mindig kell sziszegnie, de ez most egy valódi vészhelyzet, ugyanis fokozott problémák állnak fenn.
Megteszi ajánlatát.* - Szép kis ár, egy szép szekérhez. Viszont vannak problémák vele. Nem a szekérrel, ő egy kiváló példány. Sőt, tökéletes, viszont a fennálló helyzetben, a búzát tartalmazó zsák nélkül szeretném csak megvenni, ha nem probléma. A búza, melyet a platón tart, árán pedig a ló élelmezése is adott. Az ár, melyet így átszabnék, 170 arany.
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:10:06
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:10:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Zecsu-Mordi//
*Az öregasszony szavain csak egy pillanatra ámul el, utáni inkább egy szorongó-rémült érzés fogja el. El se tudja képzelni, hogy miért teszi ezt a vénasszony, de abban biztos, hogy nem merő jóindulatból... talán valahogy viaskodik a másik szipirtyóval, de ezt egy nem "közéjük tartozó" úgy látszik nem értheti meg.
Ahogy a kofa kínálni kezdi a portékáit alig tudja leküzdeni a kísértést, hogy ne ragadjon el mindent ( a fiatal lánnyal egyetemben) és szaladjon ki a világból... De azért sikerül. Udvariasan fog pár falatot, és miután megköszöni, nem túl feltűnően úgy fordul Mordihoz, hogy az lássa ez a kis mennyiség mekkora szenvedés neki, majd gyorsan meg is eszi a kezében lévő ételt... a szemei majd fennakadnak, attól az élménytől amelyet már rég nem élt át, hisz ha volt egy kis pénze azt gondolkodás nélkül elitta... nem volt lehetősége arra se, hogy ilyen finomságokhoz jusson, hisz a jó kenyér is ritkaság volt számára, nemhogy sajt, vagy hasonlók. Nagyot nyelt, és a kofához akar fordulni újból megköszönni, de inkább vár... mit tesz a vénasszony.*
*Az öregasszony szavain csak egy pillanatra ámul el, utáni inkább egy szorongó-rémült érzés fogja el. El se tudja képzelni, hogy miért teszi ezt a vénasszony, de abban biztos, hogy nem merő jóindulatból... talán valahogy viaskodik a másik szipirtyóval, de ezt egy nem "közéjük tartozó" úgy látszik nem értheti meg.
Ahogy a kofa kínálni kezdi a portékáit alig tudja leküzdeni a kísértést, hogy ne ragadjon el mindent ( a fiatal lánnyal egyetemben) és szaladjon ki a világból... De azért sikerül. Udvariasan fog pár falatot, és miután megköszöni, nem túl feltűnően úgy fordul Mordihoz, hogy az lássa ez a kis mennyiség mekkora szenvedés neki, majd gyorsan meg is eszi a kezében lévő ételt... a szemei majd fennakadnak, attól az élménytől amelyet már rég nem élt át, hisz ha volt egy kis pénze azt gondolkodás nélkül elitta... nem volt lehetősége arra se, hogy ilyen finomságokhoz jusson, hisz a jó kenyér is ritkaság volt számára, nemhogy sajt, vagy hasonlók. Nagyot nyelt, és a kofához akar fordulni újból megköszönni, de inkább vár... mit tesz a vénasszony.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-14 09:31:06
Üzenet elküldve: 2015-05-14 09:31:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morf, Lazelit //
*Ahogy a szerzett vásárlójuk megérkezik tekintetét próbálja kissé komolyabbá, ló hozzáértővé varázsolni, bár az igazat megvallva fogalma sincs azt hogyan is kell csinálni. Egy biztos az idegeskedést meghagyja magában, kívül pedig nyugodt lesz, mint a tenger. Egy olyan eladó, akit nem lehet kizökkenteni semmiből.
A férfi biccentését viszonozza, észrevétlenül markolva meg jobban a kantár szárát. Figyelmét Morf felé fordítva hallgatja minden szavát, miközben időnként ő maga is helyeslően rábiccent, ha esetleg a két férfi megerősítésként fordulna felé. A név, melyet Morf hamar rá is aggatott soha nem lehetett volna találóbb. Az éj fekete paripa, ki felbukkanásakor csupán csak egy árny volt. Amikor a férfi rápillant, s megjegyzi, hogy az állat a szívükhöz nőtt, nehéz tőle megválni zavart mosollyal süti le a szemeit. Talán csak az, hogy még sosem tekinthetett egy lovat sajátjának, de biztos, hogy tényleg fájó szívvel fog tudni lemondani róla.*
- Szerencsét bizony. Még sosem volt ilyen fenséges paripa a tulajdonunkban, de tudja Uram a szükség néha nehéz döntésekre kényszeríti rá az embert.
*Sóhajt is fel drámaian, ahogy az állat felé fordulva simít fel annak orrán, ajkai pedig újfent kedves és tényleg őszinte mosolyra húzódnak. Részéről inkább ennyi a Morfot megerősítő beszéd. Nem akarja elrontani az üzletet esetleges elszólásokkal. Bár ügyes a hantázásban, de még mennyire, hogy az, csak hát tényleg nehéz lesz kiengedni a kezei közül a szorongatott kantárt. Viszont kedvesének igaza van, egy lóról nem tudnának még gondoskodni, viszont az érte kapott aranyaknak bőven meglenne a maguk helye. Így inkább egyelőre, míg esetleg egy újabb kérdés nem fog hozzá intéződni csak a két férfit figyeli, vajon Morf meg tudja e győzni az idegent, hogy jó üzletet csinál, ha megveszi az állatot. Akkor is, ha az semmi egyébbel, mint például nyereg, nem jár. Hiába lódítottak pár dologban az állatot illetően, egy biztos, abban nem hazudtak, hogy ha a férfi elszánja magát, hogy kifizeti az aranyakat, s viszi az állatot egy gyönyörű, nyugodt és okos jószágot fog érte kapni. Magában pedig azt reméli, hogy ha szerencsével járnak, akkor a paripának sem lesz rossz helye. Morf ügyes szavakkal biztatja a férfit, a vételre, minek hatására büszke és alig rejteni bírt szerelmes tekintettel fürkészi kedvesét.*
*Ahogy a szerzett vásárlójuk megérkezik tekintetét próbálja kissé komolyabbá, ló hozzáértővé varázsolni, bár az igazat megvallva fogalma sincs azt hogyan is kell csinálni. Egy biztos az idegeskedést meghagyja magában, kívül pedig nyugodt lesz, mint a tenger. Egy olyan eladó, akit nem lehet kizökkenteni semmiből.
A férfi biccentését viszonozza, észrevétlenül markolva meg jobban a kantár szárát. Figyelmét Morf felé fordítva hallgatja minden szavát, miközben időnként ő maga is helyeslően rábiccent, ha esetleg a két férfi megerősítésként fordulna felé. A név, melyet Morf hamar rá is aggatott soha nem lehetett volna találóbb. Az éj fekete paripa, ki felbukkanásakor csupán csak egy árny volt. Amikor a férfi rápillant, s megjegyzi, hogy az állat a szívükhöz nőtt, nehéz tőle megválni zavart mosollyal süti le a szemeit. Talán csak az, hogy még sosem tekinthetett egy lovat sajátjának, de biztos, hogy tényleg fájó szívvel fog tudni lemondani róla.*
- Szerencsét bizony. Még sosem volt ilyen fenséges paripa a tulajdonunkban, de tudja Uram a szükség néha nehéz döntésekre kényszeríti rá az embert.
*Sóhajt is fel drámaian, ahogy az állat felé fordulva simít fel annak orrán, ajkai pedig újfent kedves és tényleg őszinte mosolyra húzódnak. Részéről inkább ennyi a Morfot megerősítő beszéd. Nem akarja elrontani az üzletet esetleges elszólásokkal. Bár ügyes a hantázásban, de még mennyire, hogy az, csak hát tényleg nehéz lesz kiengedni a kezei közül a szorongatott kantárt. Viszont kedvesének igaza van, egy lóról nem tudnának még gondoskodni, viszont az érte kapott aranyaknak bőven meglenne a maguk helye. Így inkább egyelőre, míg esetleg egy újabb kérdés nem fog hozzá intéződni csak a két férfit figyeli, vajon Morf meg tudja e győzni az idegent, hogy jó üzletet csinál, ha megveszi az állatot. Akkor is, ha az semmi egyébbel, mint például nyereg, nem jár. Hiába lódítottak pár dologban az állatot illetően, egy biztos, abban nem hazudtak, hogy ha a férfi elszánja magát, hogy kifizeti az aranyakat, s viszi az állatot egy gyönyörű, nyugodt és okos jószágot fog érte kapni. Magában pedig azt reméli, hogy ha szerencsével járnak, akkor a paripának sem lesz rossz helye. Morf ügyes szavakkal biztatja a férfit, a vételre, minek hatására büszke és alig rejteni bírt szerelmes tekintettel fürkészi kedvesét.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-14 03:26:50
Üzenet elküldve: 2015-05-14 03:26:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Motur Laesak//
*Artheniorban egy kereskedőnek mindenre fel kell készülnie, többek között arra is, ha nagyon gyorsan meg kívánnák venni akár a szekeret is, mindenével együtt. És egy dörzsölt kereskedő nem lesz rest nagyon gyorsan kisillabizálni a legnagyobb hasznot azon, amit el akar adni, legyen az bármiféle eszköz, élelmiszer vagy hasonló.*
-Jó napot! Hát, az a zsák nem sokmindent ér, csak búza van benne, húsz-harminc arany lehet. A szekérrel együtt odaadom kettőszázért, mert ez nem akármilyen szekér ám, nézze csak meg! Meg persze utána magamnak kell majd pótolnom, lejárni falura, etetni a lovat addig, szóval nem egyszerű mulatság. Tehát kettőszáz arany lenne, minden jóval rajta.
*Motur esélyei nem jók, de helyrehozhatja őket, hiszen a belépőjéről erősen árulkodott, hogy szüksége van, amit nem nagyon illik elárulni. Szabad persze, csak nem előnyös az árszabás tekintetében. Persze most jöhet az ő válasza, de jól fontolja meg milyen taktikával alkudozik, fontos lehet a végkimenetel szempontjából.*
*Artheniorban egy kereskedőnek mindenre fel kell készülnie, többek között arra is, ha nagyon gyorsan meg kívánnák venni akár a szekeret is, mindenével együtt. És egy dörzsölt kereskedő nem lesz rest nagyon gyorsan kisillabizálni a legnagyobb hasznot azon, amit el akar adni, legyen az bármiféle eszköz, élelmiszer vagy hasonló.*
-Jó napot! Hát, az a zsák nem sokmindent ér, csak búza van benne, húsz-harminc arany lehet. A szekérrel együtt odaadom kettőszázért, mert ez nem akármilyen szekér ám, nézze csak meg! Meg persze utána magamnak kell majd pótolnom, lejárni falura, etetni a lovat addig, szóval nem egyszerű mulatság. Tehát kettőszáz arany lenne, minden jóval rajta.
*Motur esélyei nem jók, de helyrehozhatja őket, hiszen a belépőjéről erősen árulkodott, hogy szüksége van, amit nem nagyon illik elárulni. Szabad persze, csak nem előnyös az árszabás tekintetében. Persze most jöhet az ő válasza, de jól fontolja meg milyen taktikával alkudozik, fontos lehet a végkimenetel szempontjából.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-14 03:19:59
Üzenet elküldve: 2015-05-14 03:19:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nagy bevásárlás kis költséggel//
*Végül ez a pillanat is eljött és szépen el kell válniuk egymástól. A felpakolás problémamentesen lezajlik, már egyezkedni sem kellett sokat. Pontosabban, azt már megtette régebben. Átszámolják még párszor a dolgokat, majd amikor mindenkinek kijött minden beleegyezően tekintenek az elbúcsúzás lassan érkező ígérete felé.*
-Aztán vigyázz magadra, el ne vesszél az úton!
*Ahogy hallatszik, inkább egyszerű aggódás, mintsem üzleti számítás, de már megszokhatta. Még rövid ideig élvezheti a város kövezetét és sürgését, utána a földút nem túl barátságos környezetével kell tovább hurcolnia az erősen megnövekedett súlyú szekeret. És persze még a palántákra is vigyázni kell. Hosszú lesz az út mindenesetre és még messzebb lesz az, mire újra dolga lenne a városban. Vagy mégsem?*
*Végül ez a pillanat is eljött és szépen el kell válniuk egymástól. A felpakolás problémamentesen lezajlik, már egyezkedni sem kellett sokat. Pontosabban, azt már megtette régebben. Átszámolják még párszor a dolgokat, majd amikor mindenkinek kijött minden beleegyezően tekintenek az elbúcsúzás lassan érkező ígérete felé.*
-Aztán vigyázz magadra, el ne vesszél az úton!
*Ahogy hallatszik, inkább egyszerű aggódás, mintsem üzleti számítás, de már megszokhatta. Még rövid ideig élvezheti a város kövezetét és sürgését, utána a földút nem túl barátságos környezetével kell tovább hurcolnia az erősen megnövekedett súlyú szekeret. És persze még a palántákra is vigyázni kell. Hosszú lesz az út mindenesetre és még messzebb lesz az, mire újra dolga lenne a városban. Vagy mégsem?*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-14 01:05:22
Üzenet elküldve: 2015-05-14 01:05:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Madarak jönnek... //
*Nem ment túlságosan messze, csupán a szegénynegyed irányába igazította lépteit, így most lassan, ám a piaci tömeg sodró lendületével könnyedén haladva, csak arra vár, hogy egy bizonyos fekete alak (Kipp) megtalálja. Nagyon érdekli már, hogy ennyi idő alatt, milyen sikerességel lehet jelentést tenni, hiszem amik elsőre nem tűnuk veszélyesek vagy kockázatosnak, azok a későbbiekben ingadozók is lehetnek. A próba végtére is megéri. Nem veszít vele sokat, viszont hogy ha sikeresek, akkor a lehetőségeik határa kitolódik egészen a csillagos egekig. Míg várakozik, az embereket és a járókelőket figyeli. Az utcán mindig lehet valami egészen újjat tanulni, csak igyekezni kell, higy az idegen arcok nagyrésze messzire elkerüljön. Főleg, ha láthatóan fegyvert hord. Az éles, hatalmas és méltóságteljes darabok egyáltalán bem az ő stílusa. Riq nála lévő dolgai is úgy lettek összeharácsolva. Használni használni tudja őket, de dicsekedni nem fog vele, a párbajokat pedig messziről elkerüli. Majd egyszer... majd egyszer mindennek el jön az ideje. Hol lehet már Kipp? Rövid a nap, nem lehet mindenre várni! Csak ne érdekelné annyira az a bizonyos információ! Különben sem kéne ezt mutatnia mások előtt. Még a végén túl kedvesnek bizonyul... húzódnak vörös mosolyra ajkai, majd tekintete érkezése irányába villan. Hol lehef már? Ha nem jöm? akkor szerez magának valami ennivalót, majd ellátogat a holnapi meglepetés olyan nagyon gyönyörű helyszínére.*
*Nem ment túlságosan messze, csupán a szegénynegyed irányába igazította lépteit, így most lassan, ám a piaci tömeg sodró lendületével könnyedén haladva, csak arra vár, hogy egy bizonyos fekete alak (Kipp) megtalálja. Nagyon érdekli már, hogy ennyi idő alatt, milyen sikerességel lehet jelentést tenni, hiszem amik elsőre nem tűnuk veszélyesek vagy kockázatosnak, azok a későbbiekben ingadozók is lehetnek. A próba végtére is megéri. Nem veszít vele sokat, viszont hogy ha sikeresek, akkor a lehetőségeik határa kitolódik egészen a csillagos egekig. Míg várakozik, az embereket és a járókelőket figyeli. Az utcán mindig lehet valami egészen újjat tanulni, csak igyekezni kell, higy az idegen arcok nagyrésze messzire elkerüljön. Főleg, ha láthatóan fegyvert hord. Az éles, hatalmas és méltóságteljes darabok egyáltalán bem az ő stílusa. Riq nála lévő dolgai is úgy lettek összeharácsolva. Használni használni tudja őket, de dicsekedni nem fog vele, a párbajokat pedig messziről elkerüli. Majd egyszer... majd egyszer mindennek el jön az ideje. Hol lehet már Kipp? Rövid a nap, nem lehet mindenre várni! Csak ne érdekelné annyira az a bizonyos információ! Különben sem kéne ezt mutatnia mások előtt. Még a végén túl kedvesnek bizonyul... húzódnak vörös mosolyra ajkai, majd tekintete érkezése irányába villan. Hol lehef már? Ha nem jöm? akkor szerez magának valami ennivalót, majd ellátogat a holnapi meglepetés olyan nagyon gyönyörű helyszínére.*
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-13 21:54:18
Üzenet elküldve: 2015-05-13 21:54:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek…//
*A sütemény nem lett elfogadva. ennek Dren örül viszont az elkövetkező pillanatoknak nem. Valaki nekimegy Kipp-nek. Ez még kicsit tetszik is Dren-nek nem ezzel van a baj hanem azzal, hogy ismét egyedül lett hagyva a lánnyal akiről azt sem tudja melyik és még hányan vannak. De ez az egy is sokat beszél.*
~Mindegyik énje sokat beszél vagy csak én fogom ki mindig ezeket?~
*A mondandóit egyáltalán nem veszi komolyan. Mikor ő akkora volt akkor neki is még minden nagy volt. Most pedig már semmi sem elég neki.*
-Ennek örülök. Majd meg is látogatunk az biztos. Mi lett az új neved?
*A sütemény nem lett elfogadva. ennek Dren örül viszont az elkövetkező pillanatoknak nem. Valaki nekimegy Kipp-nek. Ez még kicsit tetszik is Dren-nek nem ezzel van a baj hanem azzal, hogy ismét egyedül lett hagyva a lánnyal akiről azt sem tudja melyik és még hányan vannak. De ez az egy is sokat beszél.*
~Mindegyik énje sokat beszél vagy csak én fogom ki mindig ezeket?~
*A mondandóit egyáltalán nem veszi komolyan. Mikor ő akkora volt akkor neki is még minden nagy volt. Most pedig már semmi sem elég neki.*
-Ennek örülök. Majd meg is látogatunk az biztos. Mi lett az új neved?
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-13 19:16:52
Üzenet elküldve: 2015-05-13 19:16:52
ÚJ
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Madarak jönnek…//
*Ő tényleg, őszintén meg nagyon örül. Mindkét férfinek, és a találkozásnak is, oly lelkesen, hogy azok visszás érzelmeit észre sem veszi.*
-Nem kérek, köszö *És beléjük fut valaki, akit még soha sem látott, és nem rokona egyetlen ismerősének sem. Ez egészen bizonyos.*
-Jól vagy bácsi?
*Igyekszik belekotnyeleskedni a dologba, de az ütköző hamar távozik, válaszra se igen méltatva a kislányt. Túl nagy törést nem is okoz ez a kis közjáték a cserfességben.*
-Vagyis köszönöm szépen Dren bácsi, de nem kérek, mert otthon ettünk épp.
*Most Kipp szakítja félbe, kire aggódó, hatalmas kék szemekkel néz fel.*
-Itt hagysz? *Persze az ajándék az más, ez teljesen felmentő körülmény.* Itt várunk együtt!
*Bizonygat bólogatva lelkesen, s nagybátyja távoztával tér vissza élménybeszámolójához.*
-Rengeteg csomó minden történt. Egy nagy házban lakunk, egy szép nénié, sokan mások is laknak ott, és új nevet is kaptam, most meg új ruhákat fogok. Majd gyertek el vendégségbe!
*Áradozik, lelkendez, és hadar el mindent egy szuszra.*
*Ő tényleg, őszintén meg nagyon örül. Mindkét férfinek, és a találkozásnak is, oly lelkesen, hogy azok visszás érzelmeit észre sem veszi.*
-Nem kérek, köszö *És beléjük fut valaki, akit még soha sem látott, és nem rokona egyetlen ismerősének sem. Ez egészen bizonyos.*
-Jól vagy bácsi?
*Igyekszik belekotnyeleskedni a dologba, de az ütköző hamar távozik, válaszra se igen méltatva a kislányt. Túl nagy törést nem is okoz ez a kis közjáték a cserfességben.*
-Vagyis köszönöm szépen Dren bácsi, de nem kérek, mert otthon ettünk épp.
*Most Kipp szakítja félbe, kire aggódó, hatalmas kék szemekkel néz fel.*
-Itt hagysz? *Persze az ajándék az más, ez teljesen felmentő körülmény.* Itt várunk együtt!
*Bizonygat bólogatva lelkesen, s nagybátyja távoztával tér vissza élménybeszámolójához.*
-Rengeteg csomó minden történt. Egy nagy házban lakunk, egy szép nénié, sokan mások is laknak ott, és új nevet is kaptam, most meg új ruhákat fogok. Majd gyertek el vendégségbe!
*Áradozik, lelkendez, és hadar el mindent egy szuszra.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-13 18:55:35
Üzenet elküldve: 2015-05-13 18:55:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea, Lazelit//
*Minden jel arra mutat, hogy ígéretes vevőt találtak, hiszen a lovag vele tart és érdeklődve szemléli a lovat. Persze ez korán sem jelenti azt, hogy meg is fogja venni, de kezdetnek jó. A kérdésekből hamar kiderül számára, hogy lóhoz értő emberrel van dolguk, mint ahogy az is, hogy nem valami félnótás könnyen rászedhető egyén. Jónak látja késedelem nélkül megfelelni a kérdéseire, hiszen fontos, hogy bizalmat ébresszen benne. szerencsére volt ideje már egy pár kérdésre a választ kigondolni, amíg a tömeget figyelték, mert számított rá, hogy az eladásánál szóba kerülhetnek.*
-A ló öt éves és kanca. Fiatal állat még és jó erőben van.
*Ezeket nem volt nehéz kitalálni, igaz a ló korát csak saccolta, de látványra nem lehet túl messze a mondott kortól. A névre is hamar talál megoldást, mert eszébe jut, hogyan is bukkant először a szeme elé. Végül is jobb benyomást kelt, ha van neve az állatnak, így még inkább, hogy csak egy lóval álldogálnak itt. Jobb, ha azt hiszik házi kedvenc volt eddig.*
-A neve Árnyék.
*Ezután következne elvileg az ár, de előre tudja, hogy magasra akarja azt szabni, így hát mielőtt közölné látványosan sóhajt egyet.*
-Meg kell mondanom nem szívesen válok meg tőle. Ez a ló nem akármilyen jószág. Talán hihetetlenül hangzik, de különleges képességekkel van megáldva. Megérzi, ha veszély közelít és jóval előbb jelzi azt a lovasa számára. Különösen, ha orkok vannak a közelben. Ezen kívül mióta csak nálunk van szerencsét hoz nekünk. Igaz Asro?
*Néz megerősítésre várva, a kantárt fogó álruhás lányra. Aztán, mikor remélhetőleg a megerősítő válasz elhangzott az ár helyett még mindig csak egy sóhaj érkezik, mintha tényleg nem akarózna eladni az állatot és bármelyik percben meggondolhatná magát. Odalépve a lóhoz megpaskolja kicsit mosolyogva az oldalát, aztán újra a lehetséges vevő felé fordul.*
-Azt is tudnia kell uram, hogy nagyon a szívünkhöz nőt. Nagyon jó sora volt eddig és nem szeretnénk csak értő és gondos kezekbe adni.
*Aswea felé pillant egy halvány mosollyal, végül széttárja a karját maga előtt mentegetőzve.*
-Tudom ez nem vall éppen vérbeli üzletemberre, de tudnia kell róla, hogy a lónak nagy az érzelmi értéke is és mivel jól volt tartva nagyon egészséges és jó természetű. Mindezek után megértheti, hogy 950 arany alatt nem szívesen adom oda senkinek.
*Mivel tudja, hogy elhangzott a gyenge pont, mert az ár igen csak magas a lóért, gyorsan lélegzetvételnyi szünetet sem tartva teszi hozzá.*
-Igaz felszerelés nincs hozzá és ez az ár drágának tűnhet így, de van olyan, akinek egy különleges képességű és megbízható ló még többet is megér. A többi ló itt körülöttünk, a legszebb nyereggel sem érhet fel Árnyékhoz, erről biztosíthatom. Ha már úgy hozta az élet, hogy meg kell válnunk tőle, akkor áron alul nem adom senkinek. Így is csak az anyagiak kényszerítenek az eladásra semmi más, ha valaki megveszi sokat segíthet a családunkon.
*A védőbeszéd elhangzott az ár mellett, így most már, ha jól mérte fel a lovagot, talán megadja nekik a kért összeget. Még a jó szívére is megpróbált hatni. Ami azt illeti tényleg szerencséjük van, mert a piacon ma nem túl nagy a választék ilyen pompás paripákból. Árnyék valóban gyönyörű és meg is toldotta egy különleges képességgel, azt meg csak a vak nem látja, hogy tényleg ragaszkodnak hozzá, különösen Awea és nem szívesen adják el. Ez a mondata teljesen igaz volt, az eddig előadott beszédben. Némi feszültséggel belül, kívül pedig nyugodt arcvonásokkal várja, mit szól mindehhez a lovag.*
*Minden jel arra mutat, hogy ígéretes vevőt találtak, hiszen a lovag vele tart és érdeklődve szemléli a lovat. Persze ez korán sem jelenti azt, hogy meg is fogja venni, de kezdetnek jó. A kérdésekből hamar kiderül számára, hogy lóhoz értő emberrel van dolguk, mint ahogy az is, hogy nem valami félnótás könnyen rászedhető egyén. Jónak látja késedelem nélkül megfelelni a kérdéseire, hiszen fontos, hogy bizalmat ébresszen benne. szerencsére volt ideje már egy pár kérdésre a választ kigondolni, amíg a tömeget figyelték, mert számított rá, hogy az eladásánál szóba kerülhetnek.*
-A ló öt éves és kanca. Fiatal állat még és jó erőben van.
*Ezeket nem volt nehéz kitalálni, igaz a ló korát csak saccolta, de látványra nem lehet túl messze a mondott kortól. A névre is hamar talál megoldást, mert eszébe jut, hogyan is bukkant először a szeme elé. Végül is jobb benyomást kelt, ha van neve az állatnak, így még inkább, hogy csak egy lóval álldogálnak itt. Jobb, ha azt hiszik házi kedvenc volt eddig.*
-A neve Árnyék.
*Ezután következne elvileg az ár, de előre tudja, hogy magasra akarja azt szabni, így hát mielőtt közölné látványosan sóhajt egyet.*
-Meg kell mondanom nem szívesen válok meg tőle. Ez a ló nem akármilyen jószág. Talán hihetetlenül hangzik, de különleges képességekkel van megáldva. Megérzi, ha veszély közelít és jóval előbb jelzi azt a lovasa számára. Különösen, ha orkok vannak a közelben. Ezen kívül mióta csak nálunk van szerencsét hoz nekünk. Igaz Asro?
*Néz megerősítésre várva, a kantárt fogó álruhás lányra. Aztán, mikor remélhetőleg a megerősítő válasz elhangzott az ár helyett még mindig csak egy sóhaj érkezik, mintha tényleg nem akarózna eladni az állatot és bármelyik percben meggondolhatná magát. Odalépve a lóhoz megpaskolja kicsit mosolyogva az oldalát, aztán újra a lehetséges vevő felé fordul.*
-Azt is tudnia kell uram, hogy nagyon a szívünkhöz nőt. Nagyon jó sora volt eddig és nem szeretnénk csak értő és gondos kezekbe adni.
*Aswea felé pillant egy halvány mosollyal, végül széttárja a karját maga előtt mentegetőzve.*
-Tudom ez nem vall éppen vérbeli üzletemberre, de tudnia kell róla, hogy a lónak nagy az érzelmi értéke is és mivel jól volt tartva nagyon egészséges és jó természetű. Mindezek után megértheti, hogy 950 arany alatt nem szívesen adom oda senkinek.
*Mivel tudja, hogy elhangzott a gyenge pont, mert az ár igen csak magas a lóért, gyorsan lélegzetvételnyi szünetet sem tartva teszi hozzá.*
-Igaz felszerelés nincs hozzá és ez az ár drágának tűnhet így, de van olyan, akinek egy különleges képességű és megbízható ló még többet is megér. A többi ló itt körülöttünk, a legszebb nyereggel sem érhet fel Árnyékhoz, erről biztosíthatom. Ha már úgy hozta az élet, hogy meg kell válnunk tőle, akkor áron alul nem adom senkinek. Így is csak az anyagiak kényszerítenek az eladásra semmi más, ha valaki megveszi sokat segíthet a családunkon.
*A védőbeszéd elhangzott az ár mellett, így most már, ha jól mérte fel a lovagot, talán megadja nekik a kért összeget. Még a jó szívére is megpróbált hatni. Ami azt illeti tényleg szerencséjük van, mert a piacon ma nem túl nagy a választék ilyen pompás paripákból. Árnyék valóban gyönyörű és meg is toldotta egy különleges képességgel, azt meg csak a vak nem látja, hogy tényleg ragaszkodnak hozzá, különösen Awea és nem szívesen adják el. Ez a mondata teljesen igaz volt, az eddig előadott beszédben. Némi feszültséggel belül, kívül pedig nyugodt arcvonásokkal várja, mit szól mindehhez a lovag.*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-13 00:19:15
Üzenet elküldve: 2015-05-13 00:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Morfiusz, Aswea//
*A nézegeti a felhozatalt, nincs túlzottan elragadtatva. Némelyik állat túl sovány, fénytelen szőrű, még betegnek is látszik... más állat pedig megvan ezer arany, mindenféle felszerelés nélkül. Neki olyan kéne ami erős, szilaj, egészséges, és maximum az összes holmijával együtt kerül ezer aranyba. Azt még fog húzva, de így kipengetné... így viszont...
Ám amikor már kezdené feladni, és kétségbeesne, hogy mivel fog utazni, egy férfi hirtelen odalép hozzá. Gyanúsan, összehúzott szemöldökkel méregeti a fickót.*
- Üdvözöllek. Jól látod, uram.
*Furcsa neki a férfi. Nem is tudja miért. De amikor egy fiú felé mutat, aki egy gyönyörű lovat tart kantárszáron, elcsodálkozik. Így már végképp furcsállja a dolgot. Nem tűnnek kő gazdagnak a lókupecek, mégis egy hihetetlenül pompás paripa van a birtokukban. Honnan szerezhették?
A férfi nyomában a lóhoz lép ő is, és a másik alaknak biccentve szemével fürkészni kezdi az állatot. Hihetetlen állatnak tűnik, erősnek, egészségesnek... pontosan ilyet keres! De még mindig gyanús neki, hogy hogy kerül egy ilyen állat az eladói kezébe. Viszont nincs ideje rá, hogy kötekedjen, vagy sokat kérdezősködjön. Pedig máskor megtenné.*
- Szép állat.
*Nem akarja agyon dicsérni, nehogy elbízzák magukat.*
- Mennyi idős? Van neve? Kanca vagy csődör? Na és persze... hány aranyért eladó? *fordul végül a férfi felé egy alapos vizsgálódás után. Lehet, hogy komor, de az üzlet az üzlet.*
- Felszerelés van hozzá?
*A nézegeti a felhozatalt, nincs túlzottan elragadtatva. Némelyik állat túl sovány, fénytelen szőrű, még betegnek is látszik... más állat pedig megvan ezer arany, mindenféle felszerelés nélkül. Neki olyan kéne ami erős, szilaj, egészséges, és maximum az összes holmijával együtt kerül ezer aranyba. Azt még fog húzva, de így kipengetné... így viszont...
Ám amikor már kezdené feladni, és kétségbeesne, hogy mivel fog utazni, egy férfi hirtelen odalép hozzá. Gyanúsan, összehúzott szemöldökkel méregeti a fickót.*
- Üdvözöllek. Jól látod, uram.
*Furcsa neki a férfi. Nem is tudja miért. De amikor egy fiú felé mutat, aki egy gyönyörű lovat tart kantárszáron, elcsodálkozik. Így már végképp furcsállja a dolgot. Nem tűnnek kő gazdagnak a lókupecek, mégis egy hihetetlenül pompás paripa van a birtokukban. Honnan szerezhették?
A férfi nyomában a lóhoz lép ő is, és a másik alaknak biccentve szemével fürkészni kezdi az állatot. Hihetetlen állatnak tűnik, erősnek, egészségesnek... pontosan ilyet keres! De még mindig gyanús neki, hogy hogy kerül egy ilyen állat az eladói kezébe. Viszont nincs ideje rá, hogy kötekedjen, vagy sokat kérdezősködjön. Pedig máskor megtenné.*
- Szép állat.
*Nem akarja agyon dicsérni, nehogy elbízzák magukat.*
- Mennyi idős? Van neve? Kanca vagy csődör? Na és persze... hány aranyért eladó? *fordul végül a férfi felé egy alapos vizsgálódás után. Lehet, hogy komor, de az üzlet az üzlet.*
- Felszerelés van hozzá?
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-12 23:56:32
Üzenet elküldve: 2015-05-12 23:56:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morf, Lazelit //
*Határozottan nem érzi úgy, hogy itt bárki megfelelne arra, hogy egy ilyen finom állat gazdája lehessen. Már épp elkezdené nyüstölni Morfot, hogy hagyják az egészet, fogják magukat és az állatot, majd hagyják is maguk mögött a piacot, mikor is végre valakit csak kiszúr maguknak a barna hajú. Először elveszik tekintete a tömegbe, ahogy a mutatott irányba pillant, végül csak kiszúrja magának Lazelitet. Futólag méri végig, a látványától nem is érez kényszert, hogy megint nemtetszését nyilvánítva húzza el a száját, sőt ajkai inkább hogy felfelé kezdenek el görbülni.*
- Bízom benned. Remélem igazad lesz.
*Dünnyögi halkan, majd halk sóhajjal simít is fel az állat orrától a sörényébe, igyekezve, hogy a lefestett foltot ne fedje fel.*
- Te mit gondolsz szépség? Jó gazdát talált neked?
*Mosolyodik el, a hangja kedvesen, nyugtatólag cseng, hogy az időnként izgatottan toporgó állatot meg tudja nyugtatni. Ahogy Morf meg is indul, hogy nekikezdjen az üzletnek a kantárt fogva tartja is maga mellett a jószágot. Nem volt sok ideje megtapasztalni, hogy milyen is valójában a fekete paripa jelleme. Egyelőre nyugodtnak és kedvesnek tűnik, aki kézhez van szoktatva, így eszébe sem jut, hogy féljen attól, esetleg az állat riadttá válik és megpróbál egy erős hiszti után eltűnni. Ezen felül egészséges, jó erőben lévő paci hullott az ölükbe, jó erőben van, már amennyire ő ért az ilyesfajta dolgok felmérésében. Ha Morfiusz szeme ismét nem okoz nekik csalódást és a tömegben megtalálta azt az egyetlen egy embert, kinek nyugodtan oda meri adni az állatot, akkor természetesen minden különösebb probléma nélkül válik is meg tőle. Csak jó helyen legyen. Tudja, hogy nem lesz rossz vétel. Ha törődni fognak vele, ha szeretik, akkor biztos benne, hogy egy igen hálás jószágot fog kapni az aranyáért.*
- Te mit gondolsz? Jó gazdád lesz majd neked?
*Suttogja mosolyogva az állatnak, majd újabb bájos mosolyt öltve fordul is végül a két férfi felé, remélve, hogy Morf meggyőző képességében nem fog kelleni csalódnia.*
*Határozottan nem érzi úgy, hogy itt bárki megfelelne arra, hogy egy ilyen finom állat gazdája lehessen. Már épp elkezdené nyüstölni Morfot, hogy hagyják az egészet, fogják magukat és az állatot, majd hagyják is maguk mögött a piacot, mikor is végre valakit csak kiszúr maguknak a barna hajú. Először elveszik tekintete a tömegbe, ahogy a mutatott irányba pillant, végül csak kiszúrja magának Lazelitet. Futólag méri végig, a látványától nem is érez kényszert, hogy megint nemtetszését nyilvánítva húzza el a száját, sőt ajkai inkább hogy felfelé kezdenek el görbülni.*
- Bízom benned. Remélem igazad lesz.
*Dünnyögi halkan, majd halk sóhajjal simít is fel az állat orrától a sörényébe, igyekezve, hogy a lefestett foltot ne fedje fel.*
- Te mit gondolsz szépség? Jó gazdát talált neked?
*Mosolyodik el, a hangja kedvesen, nyugtatólag cseng, hogy az időnként izgatottan toporgó állatot meg tudja nyugtatni. Ahogy Morf meg is indul, hogy nekikezdjen az üzletnek a kantárt fogva tartja is maga mellett a jószágot. Nem volt sok ideje megtapasztalni, hogy milyen is valójában a fekete paripa jelleme. Egyelőre nyugodtnak és kedvesnek tűnik, aki kézhez van szoktatva, így eszébe sem jut, hogy féljen attól, esetleg az állat riadttá válik és megpróbál egy erős hiszti után eltűnni. Ezen felül egészséges, jó erőben lévő paci hullott az ölükbe, jó erőben van, már amennyire ő ért az ilyesfajta dolgok felmérésében. Ha Morfiusz szeme ismét nem okoz nekik csalódást és a tömegben megtalálta azt az egyetlen egy embert, kinek nyugodtan oda meri adni az állatot, akkor természetesen minden különösebb probléma nélkül válik is meg tőle. Csak jó helyen legyen. Tudja, hogy nem lesz rossz vétel. Ha törődni fognak vele, ha szeretik, akkor biztos benne, hogy egy igen hálás jószágot fog kapni az aranyáért.*
- Te mit gondolsz? Jó gazdád lesz majd neked?
*Suttogja mosolyogva az állatnak, majd újabb bájos mosolyt öltve fordul is végül a két férfi felé, remélve, hogy Morf meggyőző képességében nem fog kelleni csalódnia.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-12 23:35:19
Üzenet elküldve: 2015-05-12 23:35:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea, Lazelit//
*Vizsgálja továbbra is a jövő menő érdeklődők arcát, de egyelőre úgy jár, mint a lány. Csak pökhendi alakokat lát és ostorral hadonászó félnótásokat, de azoknak nem adná, ahhoz túl szép állat. Kitart amellett, hogy jó gazát fog szerezni a fekete szépségnek, ha már nem tarthatják meg maguknak. Lassan telik az idő és nem akad olyan, akire jó szívvel rábízhatná és meg is van a rávalója. Kezd újra eljátszani a gondolattal mi lenne, ha mégis megtartanák a jószágot, de aztán megpillantva nem messze egy jóindulatú arcot, aki éppen értőn szemléli a lovakat elmosolyodik.*
-Talán ő lesz a mi vevőnk. Szerintem érdemes megpróbálni.
*Int fejével Lazelit irányába, hogy a lány is tudja kire gondolt. A kantárt a kezébe adva rábízza a lovat. Lassan a pár lépéssel odébb járó lovagforma férfi mellé keveredik.*
-Üdvözletem Uram! Látom lovat keres. Nekem egy pompás állatom van jó áron. Ha gondolja megmutatom, arra van.
*A legmegnyerőbb mosolyával mutat Aswea és a ló irányába.*
-Higgye el ez egy pompás jószág, ha nem lennék rákényszerítve nem is adnám el, semmi pénzért.
*Tökéletesen igaz, amit mond és jól tudja ez a hiteles meggyőzés egyik legjobb eszköze. Vár, hogy hatásos volt e a bevezetője.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.12 23:39:39
*Vizsgálja továbbra is a jövő menő érdeklődők arcát, de egyelőre úgy jár, mint a lány. Csak pökhendi alakokat lát és ostorral hadonászó félnótásokat, de azoknak nem adná, ahhoz túl szép állat. Kitart amellett, hogy jó gazát fog szerezni a fekete szépségnek, ha már nem tarthatják meg maguknak. Lassan telik az idő és nem akad olyan, akire jó szívvel rábízhatná és meg is van a rávalója. Kezd újra eljátszani a gondolattal mi lenne, ha mégis megtartanák a jószágot, de aztán megpillantva nem messze egy jóindulatú arcot, aki éppen értőn szemléli a lovakat elmosolyodik.*
-Talán ő lesz a mi vevőnk. Szerintem érdemes megpróbálni.
*Int fejével Lazelit irányába, hogy a lány is tudja kire gondolt. A kantárt a kezébe adva rábízza a lovat. Lassan a pár lépéssel odébb járó lovagforma férfi mellé keveredik.*
-Üdvözletem Uram! Látom lovat keres. Nekem egy pompás állatom van jó áron. Ha gondolja megmutatom, arra van.
*A legmegnyerőbb mosolyával mutat Aswea és a ló irányába.*
-Higgye el ez egy pompás jószág, ha nem lennék rákényszerítve nem is adnám el, semmi pénzért.
*Tökéletesen igaz, amit mond és jól tudja ez a hiteles meggyőzés egyik legjobb eszköze. Vár, hogy hatásos volt e a bevezetője.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.12 23:39:39
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-12 23:14:44
Üzenet elküldve: 2015-05-12 23:14:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Morfiusz, Aswea//
*Jócskán elmegy a nap, mire sikerül kikeverednie a piactérre. Egyre inkább a sürget az ideje, hogy beszerezzen mindent, amire szüksége lesz az úthoz. Hogy milyen úthoz? Lazelit Eyron, a nem makulátlan, de becsületes lovag, hosszú ideig kétkezi munkából élt itt, Artheniorban, majd szolgálatba szegődött egy helyi nemeshez, mint a fia fegyvermestere. Most viszont az ifjú Loan Larren betöltötte tizenegyedik életévét, és az apja elakarja küldeni délre, hogy ott is tanulhasson valamit. Karavánnal akartak menni, viszont Lazelit mást tanácsolt. A fiúból akkor lesz férfi, és akkor lesz igaz lovag, ha nem teszik folyton alá a selyemtakarót. Azt javasolta, Loan üljön lóhátra, aludjon útszélen, hordjon vándor köpenyt, és egyen romos fogadókban. Hogy láthasson "valódi" embereket. Lord Larren eleinte különösen nézett a férfira, de Loan szinte ugrált a boldogságtól az ötletet hallva. Így a lord beleegyezett, de csak azzal a feltétellel, ha maga Lazelit viszi a fiút délre. Mit volt mit tenni? A férfi nagyon szívén viselte a gyerek sorsát, és alaposan megszerette a hónapok alatt. Loan jó volt, nagyon jó, és szeretett volna belőle jó embert nevelni. Az egyetlen, amiért nem szívleli annyira ezt az utat, az Ziál és Fibienne. Őket nehezen hagyja hátra ennyi időre, de nem is lehettek volna megértőbbek vele, amikor elmondta, mire kérték fel. Végül elfogadta az ajánlatot.
Egy gond van csupán. Árvahajat ellopták. Hosszú évek óta jó társa volt a ló, ám egyik napról a másikra eltűnt az istállóból, amikor az őriző fiú elaludt pár kupa bortól. Dühöngött a férfi, de aztán lecsillapodva csak szomorkodott. Szerette az okos állatot, és nem is akart másikat helyette, annyira a szívéhez nőtt. Most viszont csak Loannak van lova. Neki is kell egy az úthoz. Ami muszáj, az muszáj. Egy lovag nem lehet lovag ló nélkül. Így hát elérkezik a piactérre, hogy találjon valami jó partit. Lehetőleg nem csak lovat, hanem teljes felszerelést is hozzá.*
*Jócskán elmegy a nap, mire sikerül kikeverednie a piactérre. Egyre inkább a sürget az ideje, hogy beszerezzen mindent, amire szüksége lesz az úthoz. Hogy milyen úthoz? Lazelit Eyron, a nem makulátlan, de becsületes lovag, hosszú ideig kétkezi munkából élt itt, Artheniorban, majd szolgálatba szegődött egy helyi nemeshez, mint a fia fegyvermestere. Most viszont az ifjú Loan Larren betöltötte tizenegyedik életévét, és az apja elakarja küldeni délre, hogy ott is tanulhasson valamit. Karavánnal akartak menni, viszont Lazelit mást tanácsolt. A fiúból akkor lesz férfi, és akkor lesz igaz lovag, ha nem teszik folyton alá a selyemtakarót. Azt javasolta, Loan üljön lóhátra, aludjon útszélen, hordjon vándor köpenyt, és egyen romos fogadókban. Hogy láthasson "valódi" embereket. Lord Larren eleinte különösen nézett a férfira, de Loan szinte ugrált a boldogságtól az ötletet hallva. Így a lord beleegyezett, de csak azzal a feltétellel, ha maga Lazelit viszi a fiút délre. Mit volt mit tenni? A férfi nagyon szívén viselte a gyerek sorsát, és alaposan megszerette a hónapok alatt. Loan jó volt, nagyon jó, és szeretett volna belőle jó embert nevelni. Az egyetlen, amiért nem szívleli annyira ezt az utat, az Ziál és Fibienne. Őket nehezen hagyja hátra ennyi időre, de nem is lehettek volna megértőbbek vele, amikor elmondta, mire kérték fel. Végül elfogadta az ajánlatot.
Egy gond van csupán. Árvahajat ellopták. Hosszú évek óta jó társa volt a ló, ám egyik napról a másikra eltűnt az istállóból, amikor az őriző fiú elaludt pár kupa bortól. Dühöngött a férfi, de aztán lecsillapodva csak szomorkodott. Szerette az okos állatot, és nem is akart másikat helyette, annyira a szívéhez nőtt. Most viszont csak Loannak van lova. Neki is kell egy az úthoz. Ami muszáj, az muszáj. Egy lovag nem lehet lovag ló nélkül. Így hát elérkezik a piactérre, hogy találjon valami jó partit. Lehetőleg nem csak lovat, hanem teljes felszerelést is hozzá.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-12 23:13:29
Üzenet elküldve: 2015-05-12 23:13:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Madarak jönnek…//
*A felháborodás jogi dolgainak megítélése túl nehezen hatna egy ilyen könnyed délutánon, így nem is foglalkozik az elf fickóval és megtartja magának magvas gondolatait személyéről. Két cifra elgondolás sem fut át az agyán, mikor valaki csak úgy a semmiből beléjük száguld. Nem valami keménykötésű illető, mert rögtön földet fog, amint lepattan a párosról, viszont a felsegítés közben súgott szavak után egyértelmű, hogy a szemléltetett szakasz szimpla rafináltság volt a részéről.*
~Nagyszerű, legalább én ki lettem szúrva.~
*Körbepislog, hogy vajon látja e a vörös vadászt, de semmi, néhányan gyanúsan végigmérik, páran aggódva a feltápászkodott fazon hogyléte felől érdeklődnek, de összességében elkerülték a felhajtást ezzel a művelettel.*
- Aki szereti az ajándékot, az itt megvár engem. Nem sokára jövök. *súgja a kislánynak, de nem tudja, hogy sikerül e a lelépési terve, ha igen, akkor eltűnik néhány percre a gyermeki szemek elől, ha nem, akkor Riq kénytelen az ifjú tolvajnak valót is bevonni tervei vázolásába.*
*Mindenesetre megpróbál eltűnni a forgatagban és a szösszenetben megadott hely felé közelít, remélve, hogy hamarosan föltűnik előtte a vezető.*
*A felháborodás jogi dolgainak megítélése túl nehezen hatna egy ilyen könnyed délutánon, így nem is foglalkozik az elf fickóval és megtartja magának magvas gondolatait személyéről. Két cifra elgondolás sem fut át az agyán, mikor valaki csak úgy a semmiből beléjük száguld. Nem valami keménykötésű illető, mert rögtön földet fog, amint lepattan a párosról, viszont a felsegítés közben súgott szavak után egyértelmű, hogy a szemléltetett szakasz szimpla rafináltság volt a részéről.*
~Nagyszerű, legalább én ki lettem szúrva.~
*Körbepislog, hogy vajon látja e a vörös vadászt, de semmi, néhányan gyanúsan végigmérik, páran aggódva a feltápászkodott fazon hogyléte felől érdeklődnek, de összességében elkerülték a felhajtást ezzel a művelettel.*
- Aki szereti az ajándékot, az itt megvár engem. Nem sokára jövök. *súgja a kislánynak, de nem tudja, hogy sikerül e a lelépési terve, ha igen, akkor eltűnik néhány percre a gyermeki szemek elől, ha nem, akkor Riq kénytelen az ifjú tolvajnak valót is bevonni tervei vázolásába.*
*Mindenesetre megpróbál eltűnni a forgatagban és a szösszenetben megadott hely felé közelít, remélve, hogy hamarosan föltűnik előtte a vezető.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-12 22:46:05
Üzenet elküldve: 2015-05-12 22:46:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek... //
*Dren jólesően élvezi a frissen szerzett zsákmányát amiből még desszertre is jutotta.*
~Hehe. Úgy élek mint egy valódi gróf.~
*Ám a vidám szinte madárcsicsergéssel teli "vásárlást" másfajta csicsergés zavarja meg. Az a lány akit rábízott az a bamba fickó és nem szólt a lány problémájáról. Ő is ott van. Dren egy mosolyt erőltet magára.*
-Ennek nagyon örülök. Üdv.
*Köszön ő is viszonzott érzelmekkel Kipp számára. Neki lenne joga felháborodni nem annak.*
-Kérsz egy sütit?
*Nyújtja a lány felé a kis zsákmányát. Legalább tesz valamit érte.*
*Dren jólesően élvezi a frissen szerzett zsákmányát amiből még desszertre is jutotta.*
~Hehe. Úgy élek mint egy valódi gróf.~
*Ám a vidám szinte madárcsicsergéssel teli "vásárlást" másfajta csicsergés zavarja meg. Az a lány akit rábízott az a bamba fickó és nem szólt a lány problémájáról. Ő is ott van. Dren egy mosolyt erőltet magára.*
-Ennek nagyon örülök. Üdv.
*Köszön ő is viszonzott érzelmekkel Kipp számára. Neki lenne joga felháborodni nem annak.*
-Kérsz egy sütit?
*Nyújtja a lány felé a kis zsákmányát. Legalább tesz valamit érte.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-12 22:07:55
Üzenet elküldve: 2015-05-12 22:07:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morf, Lazelit //
*Az út közbeni viccelődések és lopott csókok jól esnek neki. Valóban nem tart sokáig, hogy a szomorkodása végre elmúljon, így már sokkalta jókedvűbben ballag ki a piactérre. Az odaúton kihasználja ő is azt, hogy még nincsenek szem előtt, így gyakorta simitgat a keze után, pár pillanatig az ujjai között tartva, majd ahogy ismét a forgatagban találják magukat csak elengedi a kezet.*
- Szeretnék egy állatot. Még kutyám sem volt soha.
*Nevet fel zavartan, majd aprót bólintva kezdi is az embereket vizsgálgatni. Természetesen pénzesebbekkel van tele ez a rész, hisz szegény embernek ritkán futja egy igazán pompás állatra. De mégis ezek közül kinek merné odaadni az ölükbe pottyant ajándékot. Hivalkodó urak és fennhéjázó nők, akiknek csak azért kellene egy ilyen pompás állat, hogy legyen mivel eldicsekedniük a burzsuj körökben. Egyáltalán nem ápolnák és gondoznák rendesen, nem kapna tőlük szeretetet. Hát olyan kézbe pedig nem fogja adni a paripát, így még inkább kritikus, vizslató szemekkel fürkészi a népséget, hátha akad legalább egy olyan ember, kinek nyugodt szívvel a gondjaira bízná az állatot.*
- Hát ez nehéz lesz, de igyekszem. Hiába nem ismerem igazából milyen is ez a csinos jószág, de akárki magakellető bájgúnár kezébe akkor sem adjuk.
*Bólint is határozottan. Reméli, hogy jó helyet találnak majd neki, maguknak pedig kellő mennyiségű aranyat, hogy ismét megpihenhessen kedvesével a fogadóban. Régóta nem volt közelében nagyobb mennyiségű aranynak, így izgatott, hogy vajon hogyan fog sikerülni piacozásuk.*
*Az út közbeni viccelődések és lopott csókok jól esnek neki. Valóban nem tart sokáig, hogy a szomorkodása végre elmúljon, így már sokkalta jókedvűbben ballag ki a piactérre. Az odaúton kihasználja ő is azt, hogy még nincsenek szem előtt, így gyakorta simitgat a keze után, pár pillanatig az ujjai között tartva, majd ahogy ismét a forgatagban találják magukat csak elengedi a kezet.*
- Szeretnék egy állatot. Még kutyám sem volt soha.
*Nevet fel zavartan, majd aprót bólintva kezdi is az embereket vizsgálgatni. Természetesen pénzesebbekkel van tele ez a rész, hisz szegény embernek ritkán futja egy igazán pompás állatra. De mégis ezek közül kinek merné odaadni az ölükbe pottyant ajándékot. Hivalkodó urak és fennhéjázó nők, akiknek csak azért kellene egy ilyen pompás állat, hogy legyen mivel eldicsekedniük a burzsuj körökben. Egyáltalán nem ápolnák és gondoznák rendesen, nem kapna tőlük szeretetet. Hát olyan kézbe pedig nem fogja adni a paripát, így még inkább kritikus, vizslató szemekkel fürkészi a népséget, hátha akad legalább egy olyan ember, kinek nyugodt szívvel a gondjaira bízná az állatot.*
- Hát ez nehéz lesz, de igyekszem. Hiába nem ismerem igazából milyen is ez a csinos jószág, de akárki magakellető bájgúnár kezébe akkor sem adjuk.
*Bólint is határozottan. Reméli, hogy jó helyet találnak majd neki, maguknak pedig kellő mennyiségű aranyat, hogy ismét megpihenhessen kedvesével a fogadóban. Régóta nem volt közelében nagyobb mennyiségű aranynak, így izgatott, hogy vajon hogyan fog sikerülni piacozásuk.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-12 21:39:05
Üzenet elküldve: 2015-05-12 21:39:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea, Lazelit//
*Mikor látja, hogy kedvese egy kicsit elszontyolodik a ló eladása miatt, a vállára teszi a kezét és egy együtt érző puszit nyom a homlokára, aztán valamivel lejjebb is, ahol vörös ajka húzódik, mivel nemsokára megint közéjük áll az álruha és nem teheti. A folyót elhagyva, eltart egy ideig az út és közben mindig ugratja a lányt valamivel, hogy a háziállat elvesztése miatt ne legyen rossz kedve. A paripa takarásában néha magához is vonja, hogy érezhesse ajkát az övén, de mikor elhagyják a kevéssé zsúfolt, elhaygatott helyeket és beljebb haladnak a városba már lenyugszik egy kicsit, hogy ne szúrjanak szemet.*
-Ne szomorkodj a ló miatt.*Mosolyog rá vigasztalóan.*
-Tudod, az igazság az, hogy én is megtartanám szívesen, de tudod mit? Megígérem, hogy lesz nekünk még egyszer egy ilyen pompás lovunk is. Megtalálom valahogy a módját.
*Komolyan hisz benne, hogy egyszer sikerülhet. Ha kedvesének ez okoz örömet, akkor lesz egy lovuk a jövőben, miért is ne? Ha nem is most azonnal egyszer mindenképpen. A piac a szokásos nyüzsgő képet mutatja és mivel délelőtt jártak erre már, most rutinosan lépked a piac azon részébe, ahol az állatokat árulják. Több karámnyi ló is van itt a különböző állatokról nem is beszélve. Odavezeti a lovat egy szabd helyre, aztán szemével pásztázni kezdi a tömeget, hogy kiszúrja, majd a lehetséges vevőt, közben Aswea füléhez hajol és belesuttogja.*
-Nem szeretném olyannak eladni, aki nem bánik vele rendesen, ha látsz olyat aki szerinted rendesen fogja tartani, akkor szólj.
*Mosolyog rá megnyugtatón, aztán még egyszer szemügyre veszi a jószágot és elégedetten állapítja meg, hogy portékája színe egységesen fekete. Ha nem dörzsölik meg nagyon a fején, akkor biztosan rejtve marad az árulkodó jel. reménykedik benne, hogy hamar a sikeres vevőbe botlanak, mert nem szeretné sokáig húzni ezt a dolgot. Sokkal inkább szeretne a fogadóban lenni már Asweájával, hogy a folyónál elnyert kívánságát teljesítse.*
*Mikor látja, hogy kedvese egy kicsit elszontyolodik a ló eladása miatt, a vállára teszi a kezét és egy együtt érző puszit nyom a homlokára, aztán valamivel lejjebb is, ahol vörös ajka húzódik, mivel nemsokára megint közéjük áll az álruha és nem teheti. A folyót elhagyva, eltart egy ideig az út és közben mindig ugratja a lányt valamivel, hogy a háziállat elvesztése miatt ne legyen rossz kedve. A paripa takarásában néha magához is vonja, hogy érezhesse ajkát az övén, de mikor elhagyják a kevéssé zsúfolt, elhaygatott helyeket és beljebb haladnak a városba már lenyugszik egy kicsit, hogy ne szúrjanak szemet.*
-Ne szomorkodj a ló miatt.*Mosolyog rá vigasztalóan.*
-Tudod, az igazság az, hogy én is megtartanám szívesen, de tudod mit? Megígérem, hogy lesz nekünk még egyszer egy ilyen pompás lovunk is. Megtalálom valahogy a módját.
*Komolyan hisz benne, hogy egyszer sikerülhet. Ha kedvesének ez okoz örömet, akkor lesz egy lovuk a jövőben, miért is ne? Ha nem is most azonnal egyszer mindenképpen. A piac a szokásos nyüzsgő képet mutatja és mivel délelőtt jártak erre már, most rutinosan lépked a piac azon részébe, ahol az állatokat árulják. Több karámnyi ló is van itt a különböző állatokról nem is beszélve. Odavezeti a lovat egy szabd helyre, aztán szemével pásztázni kezdi a tömeget, hogy kiszúrja, majd a lehetséges vevőt, közben Aswea füléhez hajol és belesuttogja.*
-Nem szeretném olyannak eladni, aki nem bánik vele rendesen, ha látsz olyat aki szerinted rendesen fogja tartani, akkor szólj.
*Mosolyog rá megnyugtatón, aztán még egyszer szemügyre veszi a jószágot és elégedetten állapítja meg, hogy portékája színe egységesen fekete. Ha nem dörzsölik meg nagyon a fején, akkor biztosan rejtve marad az árulkodó jel. reménykedik benne, hogy hamar a sikeres vevőbe botlanak, mert nem szeretné sokáig húzni ezt a dolgot. Sokkal inkább szeretne a fogadóban lenni már Asweájával, hogy a folyónál elnyert kívánságát teljesítse.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-12 20:08:19
Üzenet elküldve: 2015-05-12 20:08:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Madarak jönnek... //
* Niras türelmesen üli végig a gyűlést, igyekezvén megjegyezni minden arcot, minden fontosnak tűnő információt. Magában letisztázza, a hallottakat, levonja a megfelelőnek látszó következtetéseket, majd úgy dönt, helyesen tette, hogy eljött a lánnyal. A feladat, amit Riq kieszel, igencsak körmönfont és tetszetős a bárdnak, így maga is a kosárért nyúl, amikor szabaddá válik. Keresgélésének eredménye, egy kissé fényevesztett bronz melltű, amely bár szinte semmit nem ér, jó alap lehet egy történethez. Felemelve a brosst, biccent, majd távozik, Felhőt kikötve hagyva. *
~ Na lássuk a medvét. ~
* Ahogy eltűnik a tömegben, járása ingatagabbá válik, arcára zavart, keserű kifejezés költözim, tekintete ide oda rebben, mint az űzött vadé. Kutató tekintete megállapodik egy fiatal ötvösön, ki mindenféle ékszerekkel, díszekkel kereskedik. Igaz, hogy a valóban értékes darabok nincsenek kéz közelben, azért akad pár szépen megmunkált darab kitéve az asztalon is. Niras arrafelé veszi az irányt, s csupán annyit igazít a járásán, hogy ne nézzék teljesen részegnek, csupán olyannak, akit megcsípett az ital. *
- Jó napot uram! Látom ékszerekkel foglalkozik, megnézné ezt? -
* Dől előre, s nyújtja a férfinak, aki láthatóan vonakodik azt elvenni. Ez is a terv része, mert ekor Niras kiejti a kezéből a brosst, mintha véletlen lenne. *
- Accsudába! -
* Mondja, s bár igyekszik az eladó szemmel tartani, lehajol az ékszerért. A bárd is ekkor emel el egy kicsi, de ezüst melltűt. *
- Filléres kacat, mit sem ér! Különben is, maga ittas! Tűnés! -
* Adja vissza mogorván a férfi, s csak egy új vásárló az, aki miatt nem tűnik fel neki a hiány. *
- Pedig jó anyámé, volt, de ha maga mondja... Hukk! -
* Veszi távozóra a figurát Niras, s pár standdal arrébb már ismét a megszokott könnyed léptű ifjút látják a piacon levők. *
- Gyere kislány, dolgunk van. -
* Mondja visszatérve lovának, s kiérve a piac nyüzsgéséből, elindul, hogy elüsse az időt. *
* Niras türelmesen üli végig a gyűlést, igyekezvén megjegyezni minden arcot, minden fontosnak tűnő információt. Magában letisztázza, a hallottakat, levonja a megfelelőnek látszó következtetéseket, majd úgy dönt, helyesen tette, hogy eljött a lánnyal. A feladat, amit Riq kieszel, igencsak körmönfont és tetszetős a bárdnak, így maga is a kosárért nyúl, amikor szabaddá válik. Keresgélésének eredménye, egy kissé fényevesztett bronz melltű, amely bár szinte semmit nem ér, jó alap lehet egy történethez. Felemelve a brosst, biccent, majd távozik, Felhőt kikötve hagyva. *
~ Na lássuk a medvét. ~
* Ahogy eltűnik a tömegben, járása ingatagabbá válik, arcára zavart, keserű kifejezés költözim, tekintete ide oda rebben, mint az űzött vadé. Kutató tekintete megállapodik egy fiatal ötvösön, ki mindenféle ékszerekkel, díszekkel kereskedik. Igaz, hogy a valóban értékes darabok nincsenek kéz közelben, azért akad pár szépen megmunkált darab kitéve az asztalon is. Niras arrafelé veszi az irányt, s csupán annyit igazít a járásán, hogy ne nézzék teljesen részegnek, csupán olyannak, akit megcsípett az ital. *
- Jó napot uram! Látom ékszerekkel foglalkozik, megnézné ezt? -
* Dől előre, s nyújtja a férfinak, aki láthatóan vonakodik azt elvenni. Ez is a terv része, mert ekor Niras kiejti a kezéből a brosst, mintha véletlen lenne. *
- Accsudába! -
* Mondja, s bár igyekszik az eladó szemmel tartani, lehajol az ékszerért. A bárd is ekkor emel el egy kicsi, de ezüst melltűt. *
- Filléres kacat, mit sem ér! Különben is, maga ittas! Tűnés! -
* Adja vissza mogorván a férfi, s csak egy új vásárló az, aki miatt nem tűnik fel neki a hiány. *
- Pedig jó anyámé, volt, de ha maga mondja... Hukk! -
* Veszi távozóra a figurát Niras, s pár standdal arrébb már ismét a megszokott könnyed léptű ifjút látják a piacon levők. *
- Gyere kislány, dolgunk van. -
* Mondja visszatérve lovának, s kiérve a piac nyüzsgéséből, elindul, hogy elüsse az időt. *
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-12 19:18:48
Üzenet elküldve: 2015-05-12 19:18:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Zecsu-Mordi//
*A gnóm szavait növekvő kíváncsisággal hallgatja, és azon mód kezd sápítozásba is.*
-Borzasztó! Szegény galambocskám! Hogy milyen nők vannak.
*Még kedves is lenne a gesztus tőle, ha nem oly szórakozottan hangzana el az egész. Szinte már automatikusan sajnálkozik, magában tovább gondolva a dolgot, s még Zecsu azon elmélkedik miként végezne az éltes nőszeméllyel, Mordi mama már kész regényt is írt a legény viszontagságos élete köré.*
-No jól van Zecsu.
*Mosolyog rá a nevezettre annak fejrázást követően, de, hogy mi is van jól arra nem tér ki külön.
A piacra érve pedig minden megváltozik, elsősorban Mordi néni tartása; kihúzott háttal, felszegett fejjel vonul a standok között, egy-egy lefitymáló pillantást vetve az árura, és leereszkedő köszöntést a kofákra. Elvégre itt ő nem akárki cselédje! S hogy híre van az látható abból is, miként fogadják, portékájukat egymást túllihegve kínálgatva. Csak a hatodik bódé előtt áll meg, hol egy Mordinál jelentősen fiatalabb, de már a szipirtyóság határait súroló asszony kínálgatja zöldségféléit eladó sorban lévő leányunokája társaságában.*
-Reggelt Börje. Hogy szolgál az egészség? Az a tegnapi szél úgy csavarta a fájást a derekamban, hogy egész éjjel ébren bámultam a plafont. De majd mondom is Nestar úrfinak, hogy adjon rá valami csodaszert. Olyan orvosságokat csinál az a legény, te! Na meg tisztes, rendes úrfi. Udvarias, csendes, nem veti meg a munkát.
*Szövegel megállás nélkül, szóhoz sem hagyja jutni a kofát, a család alkimistáját emlegetve pedig sűrűn, s jelentés teljesen sandít a leányra.*
-Jó férje lesz az bármelyik leánynak. Na de! Ez itt meg Zecsu.
*Bök fejével a kosarát tartó gnóm felé, anyai büszke mosollyal arcán, mintha egy szem magzatát mutatná be, ki legalábbis két királyság várományosa.*
-Ne tévesszen meg a külseje Böjre, jóravaló gyerek ez. Hát képzeld, egész éjjel fát aprított nekem a konyhára, de olyan halkan, senkit fel nem zavart vele, rakásra is hordta! Aztán mondom neki hajnalban; "Ugyan már jófiam, egyél kicsit, s menj pihenni, rád fér". Erre ez! Azt hittem nem hittem a fülemnek. Olyat szól nekem, hogy: "Mordi mama, előbb segítek a piacon, nem hagyom magát egyedül cipekedni kezitcsókolom". Hát nézz rá, nem is evett, meg se mosdott, indult velem egyből!
*Hatásszünet. Mely alatt a két vénség úgy bámulja meg a gnómot, mint a város legnagyobb hősét, a csitri pedig éledő érdeklődéssel méregeti a szakácsnők gyöngye által jól megtámogatott cipekedőt.*
-Nem rég fogadtam be tudod, megárvult szegénykém, még kiskorában elvesztette az anyját, aztán hamar az apját is, a mostohája meg elkergette otthonról, még kölyökként. Hogy milyen nők vannak! Most mondd meg!
*Böjre túl sokat nem szól a dologhoz, viszont máris kínálja a gnómot sajátjából, friss cipóval, sajttal, almával. Naná, nem maradhat le egy szemernyit sem Mordi mögött a jótékonykodásban.
Ha valami, az bizonyos, hogy Mordi néni hatalmas színész, és minden esetben igyekszik a szót úgy forgatni, hogy az számára előnyös legyen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.05.12 19:22:26, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (árú vs. áru).
*A gnóm szavait növekvő kíváncsisággal hallgatja, és azon mód kezd sápítozásba is.*
-Borzasztó! Szegény galambocskám! Hogy milyen nők vannak.
*Még kedves is lenne a gesztus tőle, ha nem oly szórakozottan hangzana el az egész. Szinte már automatikusan sajnálkozik, magában tovább gondolva a dolgot, s még Zecsu azon elmélkedik miként végezne az éltes nőszeméllyel, Mordi mama már kész regényt is írt a legény viszontagságos élete köré.*
-No jól van Zecsu.
*Mosolyog rá a nevezettre annak fejrázást követően, de, hogy mi is van jól arra nem tér ki külön.
A piacra érve pedig minden megváltozik, elsősorban Mordi néni tartása; kihúzott háttal, felszegett fejjel vonul a standok között, egy-egy lefitymáló pillantást vetve az árura, és leereszkedő köszöntést a kofákra. Elvégre itt ő nem akárki cselédje! S hogy híre van az látható abból is, miként fogadják, portékájukat egymást túllihegve kínálgatva. Csak a hatodik bódé előtt áll meg, hol egy Mordinál jelentősen fiatalabb, de már a szipirtyóság határait súroló asszony kínálgatja zöldségféléit eladó sorban lévő leányunokája társaságában.*
-Reggelt Börje. Hogy szolgál az egészség? Az a tegnapi szél úgy csavarta a fájást a derekamban, hogy egész éjjel ébren bámultam a plafont. De majd mondom is Nestar úrfinak, hogy adjon rá valami csodaszert. Olyan orvosságokat csinál az a legény, te! Na meg tisztes, rendes úrfi. Udvarias, csendes, nem veti meg a munkát.
*Szövegel megállás nélkül, szóhoz sem hagyja jutni a kofát, a család alkimistáját emlegetve pedig sűrűn, s jelentés teljesen sandít a leányra.*
-Jó férje lesz az bármelyik leánynak. Na de! Ez itt meg Zecsu.
*Bök fejével a kosarát tartó gnóm felé, anyai büszke mosollyal arcán, mintha egy szem magzatát mutatná be, ki legalábbis két királyság várományosa.*
-Ne tévesszen meg a külseje Böjre, jóravaló gyerek ez. Hát képzeld, egész éjjel fát aprított nekem a konyhára, de olyan halkan, senkit fel nem zavart vele, rakásra is hordta! Aztán mondom neki hajnalban; "Ugyan már jófiam, egyél kicsit, s menj pihenni, rád fér". Erre ez! Azt hittem nem hittem a fülemnek. Olyat szól nekem, hogy: "Mordi mama, előbb segítek a piacon, nem hagyom magát egyedül cipekedni kezitcsókolom". Hát nézz rá, nem is evett, meg se mosdott, indult velem egyből!
*Hatásszünet. Mely alatt a két vénség úgy bámulja meg a gnómot, mint a város legnagyobb hősét, a csitri pedig éledő érdeklődéssel méregeti a szakácsnők gyöngye által jól megtámogatott cipekedőt.*
-Nem rég fogadtam be tudod, megárvult szegénykém, még kiskorában elvesztette az anyját, aztán hamar az apját is, a mostohája meg elkergette otthonról, még kölyökként. Hogy milyen nők vannak! Most mondd meg!
*Böjre túl sokat nem szól a dologhoz, viszont máris kínálja a gnómot sajátjából, friss cipóval, sajttal, almával. Naná, nem maradhat le egy szemernyit sem Mordi mögött a jótékonykodásban.
Ha valami, az bizonyos, hogy Mordi néni hatalmas színész, és minden esetben igyekszik a szót úgy forgatni, hogy az számára előnyös legyen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.05.12 19:22:26, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (árú vs. áru).
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-12 15:47:19
Üzenet elküldve: 2015-05-12 15:47:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Lehetséges, hogy a választás bőségének köszönhetően, de az is lehet, hogy csak simán az ötlettelenség miatt, de semmilyen taktikát és tervet nem képes kitalálni annak érdekében, hogy megoldást találjon a problémára. Egy biztos módszerre lenne szüksége, hogy minimális kockázattal indulhasson útjára vállalkozása, de ha még egy szekeret se tud szerezni, akkor milyen kereskedő?
Szomorúságában leül egy arra alkalmas helyre, és elmereng azon, hogy miért is van itt. Itt van, mert szüksége van egy olyan eszközre, melyet visszavihet az orknak, cserébe a kicsi, kézzel is húzható szekérért.
Nem kell sok, hogy meglásson egy hasonló szekeret egy kereskedőnél. Egy zsák van rajta, még ismeretlen tartalommal. Úgy dönt, hogy ha már nem sikerült találnia valamit az orknak, legalább egy próbát megér ez. Elébe áll az ismeretlen kereskedőnek.*
- Jó napot! Meg akarom kérdezni, hogy milyen portékát árul, és mennyibe kerül az a szekér a zsákkal együtt?
Szomorúságában leül egy arra alkalmas helyre, és elmereng azon, hogy miért is van itt. Itt van, mert szüksége van egy olyan eszközre, melyet visszavihet az orknak, cserébe a kicsi, kézzel is húzható szekérért.
Nem kell sok, hogy meglásson egy hasonló szekeret egy kereskedőnél. Egy zsák van rajta, még ismeretlen tartalommal. Úgy dönt, hogy ha már nem sikerült találnia valamit az orknak, legalább egy próbát megér ez. Elébe áll az ismeretlen kereskedőnek.*
- Jó napot! Meg akarom kérdezni, hogy milyen portékát árul, és mennyibe kerül az a szekér a zsákkal együtt?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10307-10326