//Lazelit, Aswea//
*A lovag bizony nem tűnt ostobának elsőre sem, így benne volt a pakliban, hogy esetleg túlságosan is józanul reagál. De, végül is nem fordult sarkon és az irónikus hangvételnél, már sejti, hogy nem olyan reménytelen az üzlet. Vigyorogva néz immár leplezetlenül a lovagra, végül is semmi értelme már fenntartani a látszatott, hogy az kiszúrta a festett homlokát is a lónak.*
-Azt tudja amit kíván tőle uram még az egekbe is repíti, ha éppen az kell.
*Kap is a bőrerszény után mikor végül az összeget mondva a férfi átadja. Nem számolgat, mivel mindegy mennyi van benne, neki mindenképpen nyereség, pláne most, hogy már tisztán értik egymást a kedves vevővel, azon kívül becsületes ábrázata van, itt csak ő csal kettőjük közül, de a lovagban valószínűleg bízhat.*
-Örülök uram, de még mennyire és biztosíthatom nem csak én jártam most jól, a ló szép példány, ha pedig csalódna uram, várom vissza és megbeszélhetjük a dolgot.
*Villan a szeme egy pillanatra elfogadva a kihívást, de a szája barátságos mosollyá szelídül.*
-Igen, rendben vagyunk. Köszönöm és az istenek áldása kísérje minden útján.
*Asweára pillant és fejével a lovagforma irányába int, hogy adja csak át a kantárt gyorsan, ha már ilyen türelmetlenül nyúl utána a kedves vevő. Ha megtörtént az átadás még tisztelettudóan meghajtja a fejét, boldogan vigyorogva a férfi felé és áldva a szerencséét, rejti el belső zsebeiben az arannyal teli erszényt, majd nem foglalkozva az álruhával megfogja a lány kezét, majd magával húzza a piaci tömegbe. Nincs itt már több dolguk egy búcsú pillantást vet Árnyékra még hátrafordulva, aztán végleg elnyeli őket a tömeg. A megérzése még mindig azt súgja, hogy jó helyre került a ló. A gazdáját nem ejtették a fejére és remélhetőleg vigyázni fog rá. Mivel a férfi úgy fogalmazott út közben derül, majd ki mit is vett, majd nem biztos, hogy el fogja vinni a jószágot messze innen. ezt bizonyítja az is, hogy ennyire sietett megvenni. Biztos benne, hogy nem fog csalódni a lóban, ami pedig őt illeti, mindenképpen hálát kell, majd adnia az összes istennek, akik annyi veszteség után, mintha kárpótolni szeretnék mindenért. Egy idő múlva lassít a léptein, mikor meglátja a jótékonyan takaró ládák sokaságát, majd mögéjük kerülve húzza magához gyöngyhajú kedvesét boldogan.*
-Sikerült! Gazdagok lettünk kedvesem!
*A hangja pont úgy szól ahogy érzi magát, túláradóan boldogan és ennek bizonyítékául egy forró csókkal is megajándékozza a lányt, aztán nem törődve semmivel felkapja és körbefordul vele nevetve, aminek köszönhetően a ládák meginognak és majdnem ledől az egymásra rakott torony. Kicsit lecsillapodva teszi le végül, aztán kissé ellépve tőle, végignéz rajta elgondolkodón, majd gondterhelten megcsóválja a fejét.*
-Nem jó az álruhád…nem lesz ma jó így. Most, hogy ennyi aranyunk van, azt gondolom jobban kellene álcáznod magad. Most már futja hitelesebb álruhára is ennél. Mondjuk öltözhetnél egy csinos gazdag lánynak nem?
*Vigyorog rá, aztán nem is várva meg a választ húzza ki a ládák mögül a piac elejénél lévő árusok színes portékája felé. Fűti a lelkesedés, kisvártatva megáll egy ruhákat s mindenféle csecsebecséket áruló hely előtt, ahol elengedi a kezét végül.*
-Vedd meg az új álruhádat a barátnődnek Asweának, aztán hazaszaladunk, hogy ne legyen túl feltűnő az átváltozásod. Utána pedig azt hiszem elviszlek a fogadóba, mert a gazdag lányok, átutazóban ott szoktak megszállni. Ha bejön egy nagy üzlet illik megünnepelni
*Nem kérdez semmit csak is kijelent, mintha nem akarná, hogy bármi útjában álljon ennek a nagyszerű tervnek. Mosolyogva bíztatóan néz a lányra, hogy nosza rajta vásároljon mindent amit csak szeretne. Jó érzéssel gondol az előttük álló nagyszerű este elé.*