//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
- Kinek ne imponálna? *Mosolyodik el haloványan. Persze fenntartásokkal kezelné maga is az ígéretét, de könnyen eshetne ilyen túlzásba, ha a lányról volna szó. Nem is harcol már az érzései ellen, nem áll megütközve szemlélve a saját döntéseit figyelve. Átesett a ló másik oldalára, de most már ezzel kell dolgoznia és kihoznia belőle a legjobbat. Akár még jól is elsülhet a végén.*
- Én már rég nem tudok racionálisan gondolkodni, ha a közelemben vagy. *Mondja ki mindkettőjük rejtett gondolatát. Mert, bár biztosan nem tudja, milyen mély hatással van Aenaere, azt tökéletesen érzi, hogy ő maga képtelen az üzlet érdekeit a lányé elé helyezni. Kíváncsi, mi lenne, ha nem volna a közelében, akkor is ilyen bárgyú és érzelmes volna-e?
Aenae ötlete, hogy számoljanak be kettőjük kapcsolatáról a kapitánynak, meglepi és ellenérzéseket vált ki belőle. Nem szeretné, ha most még bárki is tudomást szerezne a viszonyukról. Túl sok felületet hagyna ez támadásra, kiszolgáltatottá tenné őket. Mindkettőjüket. Ám ezt okosan kell közölni, nehogy félreérthesse a lány.*
- Semmit sem szeretnék jobban, mint világgá kürtölni a szerelmem feléd, de félek, ezzel csak mások kezébe adnánk fegyvert. *Halkan mondja mindezt, mintha titok volna. Kettőjük közös és édes titka.*
- Még most ne mondjunk semmit, ha eljön az ideje, beavatjuk, de félek, félreértené és így csak érzelmes túlzásnak tartaná a tetteim és nem kezelné helyén a fenyegetés mértékét. *Ez elég jó érven tűnik a szemében. Így senki sem gyanúsíthatja meg, hogy féltő szerelme irányítja tetteit. Reméli, hogy ezzel Aenae is beéri.*
- Megvárjuk, beszélünk vele és meglátjuk, ő mit javasol. Magam kísérlek el a Vashegyre, ahol bár távol leszel tőlem, de biztonságban és nekem sem kell feláldoznom senkit, főleg magamat nem érted. *Halovány mosollyal mondja mindezt, mintha félig tréfálkozna, hogy elvegye szavai élét és valódi jelentését.*
- Elrendezek mindent, felkutatom ezt a fehér kesztyűs alakot, meg azt a fegyverest Denjaarral karöltve és ha ízetlen tréfát játszottak velünk, megkapják méltó büntetésüket. Ha pedig tényleg komoly dolog van a háttérben, akkor duplán jó, ha nem vagy a városban. *Ezek most racionális érvek, amelyeket a lánynak is meg kell értenie, pedig éppen öleli és Aenae ujjai újra a gombja körül matatnak.
A kérdés meglepi. Nem számított rá, hogy Aenae ilyet kér tőle. Nagyon régóta nem énekelt, mármint talán még neki is énekelt, de ez mégis meglepő.*
- Persze. *Néz halovány mosollyal le a sárga szemekbe.*
- Gyere. *Fogja meg a kezét és vezeti el egy kanapéhoz a pincearéna sarkában. A kényelem innen sem hiányozhat, hiába, egy kiadós edzés után jól esik a pihenés. Leül és maga elé ülteti Aenaet, majd két karral átkarolja, ha a lány enged a vezetésnek és pár pillanatig néma marad, hogy az utolsó szavak visszhangjai is elüljenek bennük. A szép kezdet után rosszul folytatódott a nap, így reméli, ebben az ölelésben megnyugszik kicst a lány háborgó lelke. Még ringatja is, alig érezhetően, ha teheti és amikor úgy érzi, eljött az ideje, belekezd. Hangja halk, de határozott, baritonja lassan betölti az üres pincearéna levegőjét.*
- Kihullnak kezemből a könyvek,
A világ magamra hagy.
Holnaptól hűvösebb napok jönnek,
Szűkülő időm, egyre tágasabb.
Elfordul tőlem a holt anyag,
Vonásaim, halványnak látszanak.
Leválnak lassan rólam a dolgok,
Így leszek, egyszerre mégis boldog.